- Részletek
-
Készült: 2019. január 17. csütörtök, 03:46
-
Találatok: 1808
Arthur J. Finkelstein találta ki a Soros György ellen irányuló kampányt, legközelebbi munkatársa és üzlettársa először mesél a nyilvánosságnak arról, hogyan lett Soros minden idők egyik legaljasabb politikai kampányának áldozata. A több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Das Magazin nevű lapban szombaton jelent meg az erről szóló irgalmatlanul terjedelmes írás, amelynek magyarított változatát (lényegét) – kommentárok és belemagyarázások nélkül – megpróbálom átadni az alábbiakban. Talán nem haszontalan olvasmány, ha már az állami propagandagyár vért izzad azért, hogy ki- és félremagyarázza, mellékvágányra terelje, letagadja, hiteltelenítse a Hannes Grassegger cikke nyomán készült első magyar nyelvű beszámoló állításait, és a megszólaltatott fideszes kampánytanácsadó beismerő vallomása ellenére maximális fordulatszámon pörgeti tovább a leleplezett hazugságokat.
Ő az Antikrisztus. A világ legveszélyesebb embere. Egy idős, gazdag spekuláns, aki előidézte a brit font 1992-es összeomlását, az 1997-es ázsiai válságot, de a 2008-as pénzügyi világválságot is. Először elpuszította a Szovjetuniót, majd Jugoszláviát, hogy szabad utat biztosítson az afrikaiaknak és az araboknak Európa kiárusításához. Ő finanszírozza a baloldali szélsőségeseket, meg akarja buktatni az Egyesült Államok elnökét, kábítószer-kereskedelemből és pénzügyi bűncselekményekből él. Nem mellesleg ő finanszírozza az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust is. Gyerekként még a zsidókat is átadta a náciknak, pedig ő maga is zsidó.
Minderről a Facebookon, a Youtube-on vagy a Twitteren értesülhet az ember, ha a Soros keresőszót beírja. Soros György zsidó, ez stimmel, minden más hazugság. Ezeket a hazugságokat minden idők legaljasabb és leghatékonyabb politikai kampánya során terjesztették el a világban. Alig pár évvel ezelőtt Soros csupán egy milliárdos volt, akinek mélyreható kapitalizmus-kritikáját még a davosi gazdasági világcsúcstalálkozókon is nagyra értékelték. A világ harminc leggazdagabb embere közé tartozott, aki milliárdjai nagy részét az alapítványainak adományozta. A Nyílt Társadalom Alapítványok a világ harmadik legnagyobb jótékonysági alapítványait képezik, közvetlenül a Gates Alapítványok mögött. Soros azt az ideális eszmét akarta megvalósítani, amit az általa nagyrabecsült filozófus, Karl Popper a totalitarizmus ellentéteként fogalmazott meg: a nyílt társadalmat.
Egy New York-i üvegtorony 38. emeleti irodájában Michael Vachon, Soros személyes tanácsadója megrázta a fejét: hogyan történhetett meg az, hogy a főnökéből, a világ egyik köztiszteletben álló filantrópjából a világ egyik leggyűlöltebb embere lett? 2017-ben Vachon elemzésbe kezdett, hogy felmérje, mekkora a baj. A számítógépén egy narancssárga görbe mutatta a probléma mértékét, amellyel igyekezett feltérképezni a Soros névvel kapcsolatos reakciókat: heti több ezer válasz érkezett, közel 100%-a negatív. Ez a grafikon nem volt más, mint a gyűlölet lázgörbéje.
Két ember ismeri a választ Vachon kérdésére. Az egyikük halott, a másikuk 2018 júniusának egyik napos reggelén a berlini Westin Grand Hotel büféjében tartózkodott. Egy maratoni futóra hasonlító magas, szikár alak: George Eli Birnbaum. 1970-ben született Los Angelesben. Nagyapját az apja szeme láttára lőtték le a nácik, ezért a holokauszt elől az Egyesült Államokba menekült. Egészen pontosan Atlantáig, ahol azonban a családot tovább üldözte az antiszemitizmus. George zsidó magániskolájában újra és újra antiszemita szlogenek jelentek meg, az apja minden hétvégén kezébe adta a Jerusalem Post-ot és azt mondta: „előbb a zsidók sorsa miatt aggódj, aztán aggódj a világ többi része iránt”. Birnbaum tehát abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy csak egy erős Izrael állam képes megvédeni a zsidókat egy újabb holokauszttól.
George Eli Birnbaum (Fotó: Fox News) 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 15. kedd, 21:20
-
Találatok: 1847
Amikor Bayer Zsolt veretesen ocsmány nyelvezetű írásműveiért megkapta a maga birodalmi keresztjét, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nem aggódott. Amikor az Orbán seggéből kilógó médiatermékek kitartott firkászai, a mindenféle sajtóklubok és félórák meg más uszító, fröcskölő meg habzó nyálú kurvaanyázásai elárasztották az országot a szeretet jegyében, akkor sem volt különösebb baja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének.
Zárójelben annyit, aki a homlokára írja, hogy értelmiségi, és még pláne keresztény is, az az én olvasatomban minden aljasságra képes. Az ilyenek szoktak befogott orral belerúgni a koldusba, meg kiírni a templom ajtajára, hogy azokat ne etessék a Krisztusban testvérek. Volt nekem egy cimborám, aki készíttetett egy névjegyet, amin ez állt: Kovács István, segédmunkás. Ez az önmeghatározás már karakán és komilfó, benne van, hogy a gazdája milyen biztonsággal viseli az életet, sőt, még érzéke van a szarkazmushoz is.
Éppen ezért és még továbbá, kérdés, hogy valaki mitől értelmiségi, hogy erről adnak-e papírt, hogy Bibó az volt-e munkásruhában? Vagy, hogyha keresztény, akkor miért marxista terminológiát használ az önmeghatározásra, és azt még végig sem gondoltuk, mitől keresztény. Ha Orbán is az, akkor persze nincsen kérdés, akkor helyben vagyunk, meg akkor is, amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége azidőtájt tartotta fontosnak megszólalni a magyar nyelv tisztaságáért, amikor sláger lett az O1G-ből.
Így aggódnak ők:
“A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult. A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált…Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: aki szelet vet, az vihart arat.”
Ez derék dolog, dicséretes szorongás, viszont semmi köze az élethez. Gyermekeink, a keresztény kisdedek feltehetőleg nem politikai nagygyűlésekbe kábulnak bele, sokkal inkább a testnevelésbe ojtott hazafias nevelésbe hittannal fűszerezve, midőn aztán analfabétaként ájulnak ki az iskolapadból. Az oktatás elkáslerítása ellen szava nincs az értelmiségieknek és pláne keresztényeknek.
Másrészt pedig, midőn a nyelvért aggódunk, nem ártana utána nézni, hogyan működik az, mint valami élő organizmus. Hogy egyrészt a való világból fakad, azt ábrázolja, s ha az a világ mocsokkal terhes, akkor a nyelv is elaljasul. Ekképp abban igaza van a keresztény értelmiségieknek, hogy “aki szelet vet, vihart arat”, ugyanis Orbán Viktor és nertársai bűnei óhatatlanul hozzák ki az emberből a kurvaannyázást. Ezen túl forradalmakban sem szoktak illemórákat tartani, hogy aszondja, szíveskedjék a bitó alá fáradni kedves vezető, hanem fölrántják a lámpavasra.
Orbán Viktor Mihály szokta volt mondani, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten, és most sincs ez másként. Kilenc éve gyűlik a népekben az elfojtott indulat, ami nem kukckómackós versikékben szokott utat törni magának. Ezt mutatja nekünk Hasek is:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 15. kedd, 02:47
-
Találatok: 2484
Bezárták a fővárosban a Merényi Kórház pszichiátriáját. Érdekes fejlemény, különösen, ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere éppen az ilyen páciensekre lett optimalizálva, akik akár saját érdekeik ellen is képesek támogatni a Vár Fura Urát.
A pszichiátriai részleg egyébként éppen ideális méretű volt, méretét tekintve alkalmas akár a kormány és az összes államtitkár egyidejű kezelésére, akár a Magyar Országgyűlés összes képviselőjének befogadására.
Nemrég újították fel - a zárt osztály új zárakat kapott, a kényszerzubbonyok hátára már felvarrták a TEK feliratot, a raktárakban hegyekben állt a focilabda, volt egy elkülönítő hálós ággyal a Nemzet Esze számára, és zártláncú televízió, mint a Parlamentben.
A páciensek választhattak, vagy ezt nézhették, vagy a mikrohullámú sütőt, igaz, utóbbinak kisebb a képernyője.
A műsort a közszolgálati televízió biztosította, semmi izgalom, semmi enerváltság, töretlen optimizmus, folyamatos győzelem, full boldogság, elégedett nyuggerek, jólképzett fiatalok, a nyuszikat legyőző anyák, háttérben a meggyőző alom csángó kesergőket énekel.
A horrort Soros képviselte, aki a filmen egy láncfűrésszel kergette Wittner Mariskát, egyenesen a migránsok karmai közé - producer Andy Vajna.
Az ételt a Costes biztosította, a négyfogásos menü a bolondnak is megérte volna, de már nincs rá szükség.
A pszichiátriát bezárták, a zárt osztályból így zárt-zárt osztály lett, a betegek meg mehettek világgá.
Végül is Cegléd itt van a szomszédban, aki beteg, az pedig ne panaszkodjon, nyögjön.
A bezárás oka a szakemberek hiánya.
Ebből is látszik, hogy nem mindenki bolond, aki leharapja a bögre fülét, merthogy az a legfinomabb, - a vízválasztó itt az, hogy külföldön dolgozik, vagy itthon.
Aki itthon, az mehet is ízibe elektrosokkra, 2030-ig még van, utána se áram, se sokk.
Majd küld nekünk Cassandra-levelet Viktor Tongáról, mint Kossuth Deáknak, mi meg talán kölcsönadhatnánk neki L.L. politológust, mint jövendölési szakembert - valami hasznunk nekünk is legyen...
Komolyra fordítva a szót, már megint a legelesettebbekkel szórakoznak, példa erre a nyugdíjak elmaradt kézbesítése is.
Ma ez - hála az uniós pénzeknek - még csak technikai ügyetlenkedés, de mi lesz, ha holnap leül az autóipar, vagy szétesik az Unió, mely projekten oly szorgalmasan dolgozik Nagyurunk?
Egy országot, melyet egyébként is elhagytak már legéletrevalóbb polgárai, nem fognak eltartani közmunkások, műkörmösök és a nyugdíjasok...
Annyira lenézik utóbbi generációt, hogy még magyarázkodni sem tartották fontosnak, a nyuggerek meg ostobák, hiszen igen jelentős választói csoportot képviselnek, vásárlóerejük sem kicsi, idejük is van és a politizálást is szeretik, vesztenivalójuk is korlátozott.
Emellett egy végtelenül elhanyagolt társadalmi réteg, és a Bolondok Királya előszeretettel éli ki rajtuk despotikus hajlamait.
Ők azok, akik öt forintért elhúzzák a banyatankot a falu másik végére krumplit venni, ők kuporgatják a pénzecskéjüket, ők kotorásznak a pénztárnál a pénztárcájukban, ők fűtenek a gáztűzhellyel egy negyed órácskát a konyhában, ők próbálnak fát aprítani az udvaron a mínuszokban - már ha van fa.
És ők hűlnek ki csendesen.
Majd mikor egy hét múlva rájuk találnak, ők teszik meg azt az utolsó szívességet, hogy végelgyengülés diagnózissal a hónuk alatt baktatnak át a túlvilágra, hogy ne rontsák a statisztikát, mint megfagyott emberek...
Milyen ország lett ez?
Milyen ország az, melyben a miniszterelnök volt harcostársa egy Geiger-Müller számlálóval a zsebében közlekedik, hogy tudja, mikor kapja meg a végzetes sugáradagot?
Ő pedig már csak ismeri a módszereiket, hiszen jelentős részüket ő találta ki.
Ebből a nézőpontból pedig érdemes lenne megvizsgálni Ferenczy Krisztina halálának körülményeit is, aki rengeteg bűncselekményt tárt fel Orbán környezetében, és akinek a munkássága sajnos abbamaradt, mert nem volt újságíró, akiben lett volna annyi bátorság, mint ebben a nőben, aki maga volt a két lábon járó veszély erre az ócska bandára. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 13. vasárnap, 19:37
-
Találatok: 1605
Legtöbbjük fiatal és diplomás – ezt tudjuk biztosan arról a több százezer magyarról, akik külföldön keresik a boldogulás útját. Az „agyelszívásnak” Magyarország egyértelműen vesztese, a diplomásokat az értelmiségellenes politikai intézkedések is kifelé taszítják az országból.
Az idei karácsony előtti vásárlási szezonban született reklámok tűpontosan mutatták meg, hogy mi foglalkoztatja mostanság leginkább a magyar családokat. Nem egy tévéreklám ajánlgatott újabb és újabb megoldásokat, amivel az itthon ragadt nagyszülők és más családtagok tarthatják a kapcsolatot a külföldre távozott unokákkal az ünnepek alatt. A Skype-nagymamák kora már nem utópia, hanem mindennapi valóság.
A kelet-közép-európai és balti államok uniós csatlakozása ajtót nyitott a munkaerő szabad áramlása számára. A demokratizálódó országok közül Magyarországról nem indult el hirtelen és gyors elvándorlás, szemben például a balti országokkal és Lengyelországgal, csak 2011 után „zárkóztunk fel” a mérsékeltebb kivándorló országokhoz.
A folyamat intenzitását azonban mutatja, hogy 2012–2017 között az említett országok (Lengyelország, Észtország, Szlovákia) összevetésében az elvándorlás arányának éves átlagos növekedése Magyarországon volt a legerőteljesebb – állapítja meg a Kopint-Tárki 2018-as Társadalmi riportjában Hárs Ágnes vezető kutató közgazdász.
Valójában nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyien hagyják vagy hagyták el évente az elmúlt időszakban az országot, hogy máshol vállaljanak munkát – árnyalja a képet Golovics József, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, aki kutatóként az EU-n belüli vándorlási folyamatokat vizsgálja. „Háromszázezertől 500-600 ezerig sokféle szám látott napvilágot az utóbbi időszakban, de ezek valójában csak becslések, mivel senki nem regisztrálja a távozókat. Éppen ezért én sem tudok pontos számokat mondani, de az biztos, hogy az uniós csatlakozás után a környező országokból azonnal megindult egy nagyobb kivándorlási hullám.
Magyarországon viszont jóval később indult be ez a folyamat igazán intenzíven” – mondja Golovics József, aki szerint hiába van bejelentési kötelezettsége azoknak, akik külföldön települnek le, ezt a legtöbb esetben elmulasztják. Ebből következően azt sem tudhatjuk pontosan, hogy milyen végzettséggel rendelkeznek. A kutatók jobb híján a célországok bevándorlási statisztikáiból próbálnak adatokat kinyerni, de ezt nehezíti, hogy ahány ország, annyiféle nyilvántartás létezik. Ráadásul a kivándorló definíciója is képlékeny – vajon annak számít-e a külföldön tanuló egyetemista, vagy azok, akik naponta Ausztriába ingáznak dolgozni Győr-Moson-Sopron megyéből? Mindennek függvényében nagyon különböző számokat kaphatunk arról, hogy mennyi magyar él külföldön.
A diplomások mennek
A Társadalmi riportban megjelent tanulmány aggasztó megállapításai szerint Magyarország az egyetlen ország, ahonnan a felsőfokú végzettségűek elvándorlásának az aránya bizonyult a legmagasabbnak, meghaladva az átlagos arányt és az alacsonyabb iskolázottságú csoportok elvándorlási arányát is. 2012–2017 között a diplomások elvándorlása növekedett évente átlagosan 0,7 százalékponttal, az intenzív kivándorlású országok közül Lettországban és Bulgáriában volt csaknem ekkora növekedés, és egyedül Romániában magasabb. „A vészharang kongatása nem indokolt, amennyiben a kivándorlás a többi országban is jelentős, de az aggasztó tény, hogy a magasan kvalifikált magyarok elvándorlásának az aránya jelentősebben nőtt a többi országhoz képest. Ebben valószínűsíthetően benne van a 2010 után közmunkába kényszerítettek nagy száma és az elmúlt nyolc év nyomott bérszínvonala is” – magyarázza az eredményeket Hárs Ágnes, aki több évtizede követi nyomon a munkaerő-migrációs folyamatokat.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a diplomások a világon mindenhol hajlamosabbak az elvándorlásra, mivel a tudásuk jobban hasznosítható más országokban is, nagyobb eséllyel találnak munkát,
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 13. vasárnap, 06:16
-
Találatok: 1630
De hogy ne csak a felszínt lássuk. A vendéglátói körökben hónapok óta nyilt titok, hogy a Gellért szállót, a fürdővel, s az anyacéggel, a Danubiussal együtt megveszi Mészáros Lőrinc. A Danubiushoz tartozik a Hilton-Gundel páros is. Van még kérdés?
Ezt nem én mondom. Juszt László állítja a közösségi oldalán. A baj ezzel az, hogy akár igaz, akár nem igaz, simán hihető. A tragédia pedig az, hogy megteheti. Ezek mindent megtehetnek, meg is tettek eddig is és nem fognak lassítani.
Az emberek többségének már a szeme sem rebben. Elveszítettük a mércénket. Az erkölcsit. Márpedig ha az nincs meg, nincs mihez viszonyítani, nincs többé jó és rossz, nincs becsülendő és nincs tűrhetetlen. Lényegében nincsenek elvárások. A nem létező erkölcsi mérce helyett a bűnbanda legyártott nekünk egy másikat. A lebontott jogállam helyére saját világot épített. Lopni nem bűn, ha a tolvaj kormánypárti. De tüntetni, elégedetlenkedni, véleményt mondani, kritizálni is bűn, ha az ember nem kormánypárti. Hazudni, gyalázkodni, valakit lejáratni nem bűn, ha a párt mocsármédiája teszi, a valóságot megírni bűn, ha ellenzéki lap teszi.
Ideje lenne előkeresni azt a kurva mércét, ameddig még képesek vagyunk ismét megtanulni használni. Ki kell mondani, le kell írni, hogyan is működik az a mérce. Be kellene fejezni az elfogadás, a beletörődés taktikáját, mert sehová nem vezet. Ebben a zsákutcában nincs tovább. Meg kell fordulni, ki kell jönni és be kell robbantani a bejáratot, nehogy még egyszer beletévedjünk.
Szembe kell nézni azzal, hogy a miniszterek elnöke és egész udvartartása korrupt gecik gyülekezete. Olyan nincs, hogy egy tanulatlan, az üzleti élethez mit sem értő falusi (lehetne városi is, tök mindegy) szaki, aki az élete negyven évét úgy élte le, hogy egy elfogadható szinten eltartotta a családját, de azon túl nem produkált semmi kiemelkedőt, néhány év alatt milliárdos lesz. Ki kell mondani, hogy Mészáros Lőrinc csak, kizárólag csak azért lett milliárdos, mert Orbán Viktor őt használja a saját vagyonának gyarapítására. Azért nyeri sorra a pályázatokat, azért gyarapszik naponta a vagyona, azért van számolatlanul pénze, azért lett vállalkozásbirodalma, mert így tudja a főgeci kiszippantani az ország vagyonát.
Tudom, most jön az, hogy Orbán adóbevallása nyilvános, nincs itt semmi látnivaló, nincs törvénytelenség, aki ilyesmiről tud, az tegyen feljelentést. Ahogyan én, úgy mindenki más is rohadtul pontosan tudja, hogy Orbán és bandája hazudik, a törvényeket ők írták át saját érdekeik szerint és mára nincs olyan nyomozóhatóság és nincs olyan ügyészség, amelyik vizsgálatot indítana ezekben a nyíltszíni rablásokban. Nincs, mert Polt Péter éppen olyan sáros, mint a gazdája és a saját seggét is védi akkor, amikor megakadályoz minden olyan vizsgálatot, ami normális országban természetes lenne.
Márpedig egyszer vége lesz ennek a szarnak. Akkor is vége lesz, ha sokan már nem is reménykednek benne. Első körben el kell takarítani Poltot, bíróság előtt a helye. És bíróság előtt a helye mindenkinek, aki részt vesz ennek a rendszernek a működtetésében. Akár nagyot markol belőle, akár kicsit, akár strómanként működik közre, akár a szaros fizetésért írja le nap mint nap a hazugságokat, uszítja az embereket egymás ellen, tapossa földbe a potenciális ellenfeleket, olvassa bele a kamerába a hazugságokat.
A végén mindenki magára fog maradni. Amikor széthullik a rendszer, nem lesz védelem. Mindenki a saját szaros egzisztenciáját igyekszik majd megvédeni. Az átírt törvények, a megfelelő helyen serénykedő pártkatonák, a korlátlan és kontrollálhatatlan hatalom mindenhatósága nélkül ezek a figurák senkik és semmik lesznek újra, ahogy mindig is azok voltak. A bíróság előtt nem egy érinthetetlen milliárdos fog állni, csak egy rémülettől makogó kisember, aki nem is érti, hogyan történhetett ez meg vele. Márpedig meg fog történni. De végig kell vinni. Nem szabad legyinteni, nem szabad félrenézni. Ki kell mindenhonnan takarítani a bűnözőket. A kicsiket is, a nagyokat is. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az átmeneti megkönnyebbülést hamar felváltja majd a csodálkozás, hogy hiszen ezek megint előmásztak a kövek alól, megint itt vannak és megint pusztítanak. Mert ami igaz volt annyiszor a történelem során, az most is igaz és igaz lesz holnap is. Ezek ugyanazok.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 12. szombat, 00:40
-
Találatok: 1529
Beszélgetés Csaba Lászlóval - Több ezermilliárdnyi euró öml1546950256-dene Magyarországra, ha a kormány nem a „migránsozással” foglalkozna, hanem az európai pénzpiac hazai hálózatának kiépítésén fáradozna. Érdekeinket ugyanis nem a Brüsszel ellen folytatott háborúskodás szolgálja, hanem az, ha részesei lennénk az európai tőkepiac és bankunió létrehozásának, ami végre komoly esélyt teremtene a gyors felzárkózásra – állítja Csaba László, a CEU és a Corvinus Egyetem professzora. A közgazdász legújabb könyvében (Gazdaság – válság – világ) arra keresi a választ, hogy az elmúlt években a rendszerváltoztató országok közül egyesek miért tudtak, mások viszont – köztük Magyarország – miért képtelenek felzárkózni a Nyugathoz, s miért maradunk el a szomszédos országoktól is. Csaba László, az Orbán-kormány egykori tanácsadója először lapunknak nyilatkozik korábbi szerepéről. Mint mondja: „hinni akartuk, hogy csak jobb lehet, miközben már rosszabb volt.”
– A Törpéknek ajánlja megjelent könyvét, de kik a Törpék, professzor úr?
– A következő nemzedék, benne a két unokám, akik ma három- és négyévesek. Az ő bőrükre megy az a sok kihagyott lehetőség, a képtelen politikai játék, a sok irracionális gazdasági fordulat, amelyet a rendszerváltás óta hatalomra került politikai elit elkövetett az ország ellen.
– Tehát nem azoknak a Törpéknek íródott a tanulmány, akik mára teljhatalmat szereztek, s hadat üzennek a fél világnak?
– Nem, de a könyvet ettől bárki elolvashatja. Az tudható, hogy rövid ideig gazdasági szakértője lehettem az Orbán-kormánynak, amit fontosnak tartottam, akkor személyesen mondtam el. Ma már inkább a következő generációnak segítek felismerni a hibákat. Feltéve, ha őket érdekli majd.
– A könyv ajánlójában elég baljósan jelzi, hogy azt fogja elemezni, miként jutottunk ide. Ön szerint hol tart az ország?
– A fejlett országokat nem értük utol, de előrébb tartunk, mint Ukrajna vagy Azerbajdzsán, Örményország vagy Grúzia, és fejlettebbek vagyunk, mint Montenegró, Macedónia, valamint Szíria. Tehát élnek emberek nálunk sokkal rosszabb körülmények között is. De leginkább Ukrajna példája intő, mert röviddel utánunk vált függetlenné, és másfél évtized jutott volna a felzárkózás megkezdésére. De a politikai osztály alapvető kérdésekben sem jutott egyezségre, elszabotálták az európai intézményrendszer kiépítését, s mára szinte kilátástalan helyzetbe lavírozták magukat. Vagyis, aki kimarad az európai fejlődési folyamatból, az könnyen véglegesen lemarad. Ezt nekünk is tudni kell!
Viszont van példa a felzárkózásra, hisz a felbomló szovjet birodalom perifériájáról indult észtek nemcsak az eurót vezették be idejében, hanem valódi nemzeti konszenzusra törekedve megalapozták a korszerű, informatikai rendszerre épülő társadalmat is. De jóval előbbre jutott nálunk Lengyelország is, pedig az idősebbek még emlékeznek a ’80-as években a Keleti pályaudvaron törülközővel vagy piperecikkel seftelőkre, sőt, magam is láttam a kígyózó sorokat az üres varsói üzletek előtt. Ma viszont már egyértelmű, hogy előttünk vannak. Az egy főre eső jövedelem egy évtizede magasabb. De említhetném a szlovákok lendületes fejlődését is, akik bebizonyították, hogy prágai gyámkodás nélkül is boldogulnak. A gazdasági teljesítményük legtöbb mutatója előrébb tart, beleértve az euró bevezetését is, az egy főre jutó jövedelemben is jobbak. Folytathatnám a sort a románokkal, akik rövidesen szintén megelőzhetik a magyar gazdaság tempóját. Mi fejlődünk ugyan, de előre csak lassan jutunk, mások viszont megragadták az uniós csatlakozás adta lehetőségeket.
– Mi is ezt akartuk, a rendszerváltás idején elsősorban Ausztriát szerettük volna utolérni. Az uniós támogatások révén a magyar gazdaság a Marshall-segély sokszorosát költhette el, eközben az osztrákok a háború után a töredékéből jól működő gazdaságot s jólétet teremtettek. Miért nem tudtuk megragadni a történelmi lehetőséget?
– Sajnos nálunk nem alakult ki az értékrend, ami kedvezne a távlatos gondolkodásnak. Holott régi igazság, hogy nyersanyag híján csak a tudás, a kreativitás lehetne a tartós felzárkózás alapja.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 10. csütörtök, 22:59
-
Találatok: 1559
Média, politika és hatalom Putyin Oroszországában és Orbán Magyarországán címmel tartott konferenciát Anna Politkovszkaja Orosz Napló című könyvének apropóján a budapesti Trip Hajón a Republikon Intézet és az Athenaeum Kiadó. A konferencia egyik panelbeszélgetése az újságírók szerepét és lehetőségeit vizsgálta az illiberális rendszerekben.
A vendégek között volt György Zsombor, a megszüntetett Magyar Nemzet utódának számító Magyar Hang főszerkesztője, Lakner Zoltán, a 168 óra főszerkesztő-helyettese, Parászka Boróka, a marosvásárhelyi rádió szerkesztője, Kálmán Olga, aki idén nyárig a HírTV műsorvezetője volt, Pető Péter, a 24 főszerkesztő-helyettese, aki korábban a megszüntetett Népszabadságnál töltötte be ugyanezt a posztot és Stumpf András, a megszüntetett Heti Válasz helyét átvevő Válasz újságírója. A beszélgetést Veiszer Alinda műsorvezető moderálta, akit a legutóbbi hatalomátvételt megelőző tisztogatásig a HírTV-nél dolgozott. A beszélgetésnek sajátos színt adott, hogy a moderátorral együtt a hét résztvevőből öten politikai okokból veszítették el a munkájukat az elmúlt években.
Veiszer Alinda a témát rögtön a legfrissebb aktualitással vezette fel, miszerint Orbán Viktor mai sajtótájékoztatójára nem engedték be a Magyar Hangot (valamint a Mércét, az Átlátszót, a Klubrádiót, az Azonnalit és a Direkt36-ot), amivel kapcsolatban György Zsombor megjegyezte, hogy már ez is óriási előrelépés, hiszen most először történt olyan, hogy a kormány egyáltalán válaszolt nekik bármilyen megkeresésre.
"A Népszava kérdezett rá arra, hogy bizonyos újságokat miért nem engedtek be a sajtóeseményre, mire Kovács Zoltán szóvivő azt reagálta, hogy pártsajtót nem engednek be. Aztán a következő kérdező a 888 vagy az Origo volt."
- mutatott rá a kormány médiapolitikájának képmutatására György Zsombor, amivel kapcsolatban Stumpf András még megjegyezte, hogy az is érdekes helyzet, hogy miközben maga Orbán Viktor definiálta fake newsként az Indexet, mégis ott lehettünk, és kérdezhettünk. Pető Péter szerint az ilyen helyzetben az a lényeg, hogy a fontos kérdéseket legalább feltehesse valaki, bár ehhez Kálmán Olga hozzátette, hogy Orbán megint kikerülte az értelmes válaszadást a számára kényes kérdésekre.
Éppen ezért felmerült, hogy a jelenlegi magyar illiberális rendszerben mennyire szükséges egyáltalán asszisztálni, biodíszletnek menni egy kormányzati sajtótájékoztatóra, ha a politikusok nem tudnak, nem akarnak rendesen válaszolni a kérdésekre. Stumpf szerint azonban a bojkott olyan helyzetbe hozná az újságírókat, hogy a munkájuk helyett ellenzéki szerepvállalásra kényszerülnének.
Lakner szintén arra panaszkodott, hogy a jogszabályi kötelezettség ellenére sem válaszolnak semmilyen sajtómegkeresésre a minisztériumokból és állami intézményekből. Vagyis ha a miniszterelnök végre sajtótájékoztatót ad, akkor az újságírók nem tehetik meg, hogy ne menjenek el és tegyenek fel fontos kérdéseket.
Kicsivel később a Parászka Boróka rátért arra a tényre, hogy tavaly 58 újságírót gyilkoltak meg illiberális országokban, és ezek a sajtómunkások nem háborús övezetekben haltak meg. Szerinte már a szaúdi, a máltai és a szlovák újságírók meggyilkolása is annak a jele, hogy növekszik a nyomás a független médián.
Veiszer ezután felhozta azt a témát, hogy a magyar sajtó sajtóként viselkedő részét egyre gyakrabban támadják azzal, hogy ellenzéki munkát végez. Erre azt hozta fel Veiszer, hogy újságírók sokszor vitaműsorokban olyan véleménynyilvánításba kényszerülnek, ami alapján úgy tűnhet, hogy az ellenzéki politikusok munkáját végzik el helyettük. Erre Stumpf úgy reagált: egy normális demokráciában nem lenne probléma, ha egy újságíró egy műsorban kifejezi a véleményét, Lakner pedig megjegyezte, hogy inkább azt kellene nézni, hogy milyen régóta nincsenek már tévéviták politikusok között, és mivel valamilyen módon meg kell jeleníteni a szemben álló véleményeket, politikusok híján újságírók és elemzők vették át a tévében ezt a szerepet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 09. szerda, 21:03
-
Találatok: 1922
Döbbenetes az igyekezet látványa, ahogy liberális értelmiségiek próbálják csökkenteni a világ fasizálódásának veszélyeit, leplezni a demokráciának álcázott diktatúrák igazi arcát. Kikapcsolják az emberek veszélyérzetét. Előbb a “hibrid-rendszerekről” szóló hazugságokkal próbálták bagatellizálni a fasiszta veszélyt, most azzal igyekeznek elkerülni, hogy nevén nevezzék a világban zajló folyamatokat, hogy “populizmusnak” nevezik azt.
Márpedig szerintük a populizmus nem veszélyes. Bizonyos szempontból még hasznos is. Egyformán jellemzi a jobboldalt és a baloldalt. Ezzel máris kiegyenlítettek mindent, nincs különbség agresszor és áldozat, demokrata és fasiszta között. A populizmusról hazudozó értelmiségiek elfelejtik, hogy korunk fasisztái nemcsak demagógok, hanem felszámolják a jogállamot, megszüntetik a valódi parlamentarizmust, véget vetnek a szabad választásoknak. Felszámolják a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását, és önkényuralmat vezetnek be, amely az erőszakot leszámítva megszólalásig a fasiszta diktatúrák lényegét hordozza.
A fasizmus lényege a jogfosztás, az erőszak csak a külső formája. A 21. századi fasizmus abban különbözik az elődeitől, hogy nem fizikai erőszakkal, hanem államcsínnyel, demokratikus köntösben számolják fel a jogegyenlőséget. Aki a külső formára figyel, és nem törődik a belső lényeggel, az védtelenné válik ugyanazzal a fasizmussal szemben, amely csak azért és csak addig nem alkalmaz erőszakot, míg nem szorul rá. Amint felébrednek az emberek, hogy csendben jogfosztott alattvalók lettek, és egy diktátor dönt el mindent, és megpróbálják visszaszerezni a jogaikat, azonnal megismerhetik a fasizmust a külső formájáról is, mert erőszakkal fogja az akaratát és az elnyomó rendszerét rákényszeríteni a polgárokra. Csak akkor már késő lesz. Menetközben demokráciának, törvényes uralomnak legitimálták a fasiszta diktatúrát, amely akkor már a saját uralmát mint “törvényes hatalmat” védi meg. Ebben élen járnak azok az ostoba értelmiségiek, akik mindent kitalálnak, hogy ne kelljen szembenézni sem a tényekkel, sem a valósággal.
Belopták a köztudatba azt az ostoba hazugságot, hogy az Orbán-féle illiberalizmus “hibrid-rendszer”, amelyben egyformán jelen vannak demokratikus és antidemokratikus elemek. S mint ilyen, az illiberális rendszer nem veszélyes: “Istenem, hát vannak benne nem demokratikus elemek is, de attól még demokratikus.” Csakhogy ez hazugság, mert a demokratikusnak látszó elemek sem demokratikusak, hanem a diktátor kontrollja, hatalma alatt vannak. Mindössze azt szolgálják, hogy leplezzék a diktatúrát. Ezek az elemek akkor lennének demokratikusak, ha függetlenek lennének a diktátortól, valóságos hatalom lenne a kezükben, amellyel bármilyen kontrollt gyakorolhatnak a zsarnok fölött. Ha bármiben megakadályozhatják az ő akaratát a törvények alapján. Erről azonban szó nincs. Ezek kiüresített és Orbán által fenntartott díszletek, amelyeknek semmiféle valódi hatalmuk és kontrollszerepük nincs. Ezért ezek a rendszerek nem “hibridek”, hanem nagyon is “fajtiszták” és egyszínűek.
A fasizmus leplezésére szolgáló legújabb divatos elmélet, hogy ezek a rendszerek nem fasiszták, hanem populisták. Méghozzá a szó pozitív értelmében, amennyiben az uralkodó elittel szemben a nép képviselői új színt, új energiákat és új vérkeringést hoznak a néptől elszakadt elit helyett az országok életébe. Csakhogy ezek a fasiszták nem a népuralmat, hanem egy még rosszabb új “elit” uralmát valósítják meg. Nem az “élősködő elit” (ez antiszemita retorika) uralma helyett hoznak valódi “nemzeti” demokráciát, hanem a népet védelmező liberális szabadságjogokat számolják fel. Az “elitek” bűne az, ha formálissá teszik a jogokat és magukat a törvények fölé helyezik a jogállam kijátszásával. Velük szemben az ellenállás a jogállamiság, a törvényuralom megerősítése lenne. Korunk illiberális fasisztái azonban ezeket a jogállami korlátokat intézményesen is ledöntik, felszámolják, és totális önkényuralmat állítanak a helyükre. Ezek már nem bíbelődnek a törvények kijátszásával, trükközéssel, kockáztatva a börtönt, hanem az egész jogállamot állítják félre, és intézményesen helyezik törvényen kívülállóvá magukat. Ez rosszabb, mint az “elit” uralma.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 09. szerda, 00:27
-
Találatok: 1778
Tegnap kiderült, hogy kormányunk nem lát sem okot, sem indokot, sem lehetőséget az Európában kirívóan magas ÁFA csökkentésére, amely adónem a legrászorultabbakat sújtja leginkább a fogyasztást sarcolva, úgymint parizer és tyúkláb. Ugyanakkor a Gundel látja majd el kaviárral a miniszterelnökséget a várban, ahol várkapitányságot is alapítottak, hogy ez egy kisebb ország GDP-jét kitévő pénzelkúrásokat koordinálja. Tovább alakítgatják és építgetik a panoptikumot, amely nem egyéb, mint a parasztgyerek-neodzsentri hermetikusan lezárt vidámpark-birodalma, kilátással a Dunára, viszont megszentelve.
Ez így egyben nem komilfó, igaz, külön-külön sem igazán. Viszont megmagyarázható, ha a csillagokra nézünk. A mi várunk, amely immár az ő vára, pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve épült fel, hogy a köpcös még életében beköltözhessen, egészen egyszerű szakrális okokból, mint ezer évekkel ezelőtt a piramisok. Ezeket a közhiedelemmel ellentétben nem önös érdekből, hanem azért ácsolták nagy lelkesedéssel, hogy fennmaradjon az ország. Piramis híján ugyanis a nagy fáraó – aki esetünkben Bödöcs után a felcsúti Ramszesz – nem tudta volna óvni az ő népét a túlvilágról, és vége lett volna mindennek.
Magyarország népe is menten elpusztulna mind, ha a fellegek közül nem vigyázná őt OVM háromszögletű szeme, amely beteljesíti a mesét, a suttyó parasztgyerek útját az avas szagú parasztudvartól a bíborig meg bársonyig. Azzal a megszorítással, hogy tüzet okádó sárkányt legyőznie nem kellett, elég volt csak ezt hazudnia. Az egész mostani cirkusz tehát bűnben, mocsokban fogant, így szükségszerű lesz, hogy főszereplője bekerüljön a történelemkönyvekbe és emlékét megőrizze az utókor. Ámde nem valami fényes lapokon, hanem hátul, a sufniban, hasmenéses varjak által összeszarva, szügyig guanóban.
Bármily hihetetlennek is tűnik, énnálam a biztosítékot végleg ez a Várkapitányság Nonprofit Zrt. verte ki, amely arra hivatott, hogy a tengernyi pénzelkúrásokat koordinálja. Mert még az ÁSZ szerint is eddig teljesen átláthatatlanul és ellenőrizhetetlen módon loptak a várra szánt lóvéból, aminek nem az a megoldása, hogy a bűnösök tökeire lépnek, hanem új nevet adnak a lónak, hogy olajozottabban működhessen a harácsoló gyárüzem. Viszont nem ez tette be a kaput, hanem a név, ez a várkapitányság, mert semmi sincs ok nélkül, és ez is azt bizonyítja, hogy a fiúk a fáraót – felcsúti Ramszesz – óvva kiemelik mintegy az időből ezt a teret, s benne őt, hogy ne rohadjon annyira, azért.
Beláthatjuk egyébként, nem pusztán arról van szó immár, hogy OVM király óhajtana lenni. Sokkal inkább – amely persze egylényegű ezzel – Isten fia vagy unokája, hatalmát tőle eredeztetve, mert az játszódik le a szemünk előtt, hogy OVM elemelkedett az anyaföldtől, és nekilátott levitálni, úgy, mint Nicanor atya Macondóban. Igaz, ő ezzel Isten létét akarta bizonyítani, míg mi e jelenség okán a sátán létezését látjuk bizonyítottnak, de ez sem baj, lesz kit legyőzni a várostrom során. Mert ha kapitányság van, annak is kell lennie, hogy hűek maradjunk a színházhoz, ami az egész világ, igazi megdögöléssel fűszerszámozva.
Különben is csak ez következhet, hiszen a halandók elől le lesz zárva a szent terület, pláne a tüntetési szándékkal közelítők elől, a hajléktalanokról nem is beszélve, bár ők a rossz lábukkal nem is indulnának oda. Mindegy. Ha már várasat játszunk, akkor az ostromlók odahagyhatnák az atomkori módszereket, úgymint megafon és jelzőfüstök, és eleik jól bevált módiját követve alááshatnák a falakat, elővehetnék faltörő kosaikat és kampós létráikat, amellyel OVM bazi nagy erkélye megmászható, míg ő a Gundel nyolcszáz forintos babgulyásával locsolgathatná őket, ilyenek. Hogy most teljesen elmentem az abszurd világába, annak is jó oka van.
Az mégpedig, hogy a falakon kívül rekedteknek már tök mindegy. Mert, amíg ezekkel a történelmi játékokkal szórakozunk itten, az is kiderült, hogy a várkapitányság megalapításával egy időben a társadalom resztlije halálra lett ítélve, és a kivégzés módját a CÖF kezébe adta az istenkirály.
Bővebben ...
