Azt jelesül, hogy hiába a lélek jó szándéka, amely arra sarkallná a tisztább fejűeket, hogy a német traktorista pénzéből ne épüljön fasiszta állam Európa köldökén, valami ismeretlen gazdasági, politikai, eszmei és még ki tudja milyen erősebb szándékok és érdekek miatt ezt mégis engedik. Hogy ez változzon a jövőben, az olyan reménytelen, mint hogy én táncra perdüljek egy discóban, de tegyük fel és engedjük meg az elmélet szintjén, mert a lehetőségek végtelenek, és egyelőre még van az embereknek szabad akarata is, bár ebben egészen biztos nem vagyok. Láthatják viszont felsőbb köreink is, hogy az a pénz, ami nincs zsebben, akár el is veszhet, ehhez képest viselkednek tehát.
Ezt nevezi a decens úri közönség pávatáncnak, aminek egy újabb fejezetét lengette be Novák Katalin a főnökével együtt, kijelentve, a Néppárt talán nem is a sorosista sátánok gyülekezete már, mint akár egy hónapja is, csak vannak benne véresebb szájúak, mint a Tusk. Így igazából a jövőjüket ennek kebelében képzelik el, az EPP az ő ringató anyukájuk, és más cuki kurvaságok. Ez az uniós belengetett keménykedés és a Néppárthoz való friss keletű dörgölőzés szimultán zajlik a színfalak mögött, csapásokat adnak és kapnak az elvtársak, ami bűnös folyamatokat kellő eufemizmussal politikának neveznek, pedig csak bandaháború. Vagy tornatermi kidobós.
- Részletek
-
Készült: 2020. július 10. péntek, 19:57
-
Találatok: 2133
“A magyar férfiember archetípusa a gazda. A vidéki ember ugyanis úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, világos kiterjedése, és az ottani életminőségért, rendért, a területből való megélhetésért, a dolgok menetéért ő a felelős.” – Tegnap ilyen lételméleti alapvetés böffent elő Orbánból, de ez nem meglepő. Ilyenek tonnaszám vannak benne, amikor előtör az az énje, amelyik gubbaszt a felcsúti budiban, és az ajtóra vágott szív alakú ablakocskán néz ki a veszedelmes világra.
Sok minden fakad ebből a szövegből. A legelső, ami felfedezhető benne, az a szomszéd Józsi nívója, aki a gondolataival, illetve azok hiányával szokott birkózni, és akkor szeretném mindig pofán vágni, amikor a két nem elkülönítésére ilyeneket okádik, hogy valaki ember volt vagy nő. Ilyen nívóért és migráncsozásért párszor már kihajítottam, de a magyar férfiember archetípusának megvan az a tulajdonsága, hogy az ilyenekből nem tanul. Leginkább azért, mert nem bírja fölfogni, mi lehet a baj vele.
Ezek ilyen monolit világnézetek, fundamentumuk az éji sötét, épp ezért olyan megingathatatlanok. Orbán hányásában a sárgarépa mellett három fogalom, úgymint férfiember, archetípus és a gazda szerepel, amelyek közül az elsőről, a férfiemberről már mondtam hevenyészett véleményt. De helyet kap mindebben az is, amit csak a vak komondorral lehet alaposan körülírni, mert a vak komondor az a bunkó macsó, a hímsoviniszta állat, magyarán tenyészbika, annak minden intellektusával.
Többet ez nem érdemel, marad nekünk az archetípus és gazda, mint összevont ideák, amelyeket, ha következetesen alkalmazunk, akkor a múltban, jelenben de még inkább a jövőben elég kevés férfiembert találhatunk a Kárpátok alatt. Kiesik belőle a nincstelen zsellér, a napszámos, a feudális világ paraszti rétege, későbben a munkásosztály vagy a mutatóban itt-ott megjelenő értelmiség, mihaszna költők, tudósok, a színészekről nem is beszélve. Estig lehetne sorolni, ki mindenki nem tartozik az archetípusba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 09. csütörtök, 17:04
-
Találatok: 1990
Merthogy az rendben van, hogy Nagyurunk határozza meg, hogy hány koronavírussal fertőzött van aktuálisan ebben az országban, az is rendben van, hogy aki ebbe belehal, az mind öreg és krónikus betegségek boldog tulajdonosa, az is rendben van, hogy a járvány felfutásának időtartamát is ő határozza meg, mint ahogy az is rendjénvaló, hogy a járvány tetőpontjának dátumát se más közli hálás népével, ami egyébként olyan, mint angoloknál a nyár, mely idén egy csütörtöki napra esett.
Lehetett volna ezt pontosabban is meghatározni, például, hogy az adott napon tizenegy óra húsz és huszonegy perc között következett be ez a sajnálatos esemény, de Boldogságunk szerénysége közismert, csakúgy, mint mindenre kiterjedő hozzáértése, továbbá szépsége.
Bevallom, nekem a nép gyermekének egyszerű - egyben nagyszerű - gondolkodásmódja imponál legjobban - szevasz Röfi, ide nekem a koronavírust!
A Magyarok Atyja - miután lemúlt rólunk a rontás - bölcs intézkedések tucatjait hozta, például megszüntette a tömegrendezvények korlátozását, beleértve a labdarúgó mérkőzések látogatását is, melyeken ott ugrált a szurkolótáborok hülyébbik része (a nagy része...), de az intézkedéssel kicsit elkésett, így a Debrecen csak kiesett az első osztályból, ha kicsit gyorsabb, ki is halhatott volna belőle...
A strandok és sportlétesítmények kinyitása is indokolt volt, hiszen joggal bízhattunk abban, hogy minden látogató be fogja tartani az ajánlott védőtávolságot, és az arcvédő maszk helyett búvárszemüveggel védekezik a vírus támadása ellen.
A határok megnyitása is ésszerű intézkedés volt, például a szerb határ teljesen veszélytelen egészségügyi szempontból, onnan legfeljebb a migráncsok veszélyeztethetik az egészségünket, és persze szegény szerbeknek is kell egy határ, amely szabadon átjárható, ha már a többi országba csak leforrasztott fémkoporsóban utazhatnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 09. csütörtök, 02:03
-
Találatok: 1833
„Kellemetlen, ha azt mondják nekem, irodalomtörténész vagyok. Én író vagyok, akinek témája átmenetileg az irodalomtörténet volt.” – Ezt Szerb Antal jelentette ki, és ez teszi érthetővé, miért olvassa (ha olvassa) oly elámulva az ember. Meg persze a mérhetetlen, elképzelhetetlen tudástól is, amit épp emiatt porcukorral meghintve ad elénk, hogy tömhessük magunkba. Attól, hogy Szerb Antal nem poros professzorként, hanem hajnali, játékos napsugárként vezet be minket az irodalom (egyetemes és magyar) világába, még baja nem lehet annak, aki nem olvassa. És mégis van.
Mint most például ifj. Lomnici Zoltánnak, aki a Századvég jogászaként a butaság bátorságával érzett késztetést, hogy Szerb Antalba belerúgjon, amit így abszolvált Orbán pincsije: “Az irodalomban is, azt hiszem, hogy nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes irodalom, a nemzetközi irodalom sok esetben, mint például a hazai. Kedvenc példám, hogy Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz.”
Ez a Lomnici ott tart, vette a fősodort, miszerint Szerb Antal rossz, Wass Albert jó, s ha már a belbecshez fingja nincs – mi szerepel abban –, a külcsínbe köt bele, az egyik vastagabb, mint a másik, és a kötése is biztosan szebb amannak. Hogy ez a Lomnici mennyire hülye, már az is megmutatja, hogy az egyharmad terjedelembéli különbséget nevezi többszörösnek, ám, akik kijelölték Szerb Antal indexre tevésének irányát, ennél azért alaposabbak, és éppen ezért elborzasztó látni azt, hová jutottunk. A könyvégetések előszobájába, s ha ugyan fizikailag még ugyan nem, de a lelkekben már rég ez folyik.
Amikor Szerb Antal pályázott a magyar irodalom történetének megírására, azt is a előadta folyamodványban, hogyan tekint anyagára: „
Meg kell változtatnunk a csillagos égbolt rendjét az irodalomban. A régiek úgy szemlélték a világot, hogy Magyarország volt a világ közepe, és a többi ország csak arra való volt, hogy Magyarország más-voltához az ellentétet szolgáltassa.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 07. kedd, 16:44
-
Találatok: 2300
Székely Sándor, független országgyűlési képviselő csűrdöngölőst jár a rózsaszín babaszobájában, és „Csoda a parlamentben” felkiáltással annak örül, miszerint a NER zombijai, úgy is mint Fidesz-KDNP, támogatja, hogy ő módosítaná a KRESZ-t, mert sok a baleset a zebráknál. Nem azoknál, akiket Semjén halomra lőne, hanem a róluk elnevezett közlekedési kellékeknél. Székely Sándor derék képviselő, és nem érdemli meg, hogy cafatokra szedjem, pedig ezt fogja elszenvedni.
Úgy tudnám jellemezni kisded örömét, olyan ez, mint mikor a lángokból álló házból a mesebeli hős a mozgásképtelen nagypapa helyett annak tolószékét hozza ki boldog felkiáltással, hogy na, ez megvan, míg a drága papa bent nyüszít, mert épp hamuvá ég. Hogy ki mit tart fontosnak, az habitus dolga, és normális országban a zebrás közlekedés törvényi szabályozása is az lehet. De ez nem ilyen hely, és azzal, ha Székely képviselő zebrázik, áttételesen támogatja, hogy szétlopják az országot, és félanalfabéta hülyét csinálnak a gyermekeinkből.
Hozhattam volna más példákat is, hogy mit művelnek a kollégisták a Fidesz-KDNP nevű rohamcsapatuk segítségével. Ám az ilyen független zebrás akciók arra adnak módot nekik, hogy verjék a mellüket a nagyvilágnak, milyen olajozottan működik a parlamenti demokrácia itt, holott mi is tudjuk, ők is tudják, és Székely Sándornak is kellene, hogy ez hazugság. Mielőtt azt vágnák a fejemhez, én azt akarom, hogy a zebráknál halomra gázolják a magyarokat, ez ellen én határozottan tiltakozom. Dehogy.
Csupán arra utalok, hogy az ellenséggel semmilyen együttműködés nem megengedett, nincs bocsánat, nincs félrenézés és nincs kegyelem. Valamikor lehetett volna, de odáig jutottunk, már az is a kollaborációhoz közelít, ha mindenféle ellenzékek egyáltalán bejárnak a parlamentbe, ami régóta cirkusz csupán, ahol szavuk nem lehet, az ilyen zebrásoknak meg értelme nincs. Hogy ott csap el egy autó, vagy a Fidesz úthenger megy át rajtam, nekem egylényegű, mert tudni kell a halál felől szemlélni a dolgokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 06. hétfő, 16:51
-
Találatok: 1845
Azt mondja nekem egy spamben érkező visszautasíthatatlan üzleti ajánlat tegnap, hogy vásároljak napelemes vakondriasztót. Ilyenekkel van tele rendszerint a spam mappa, hogy vegyek slagot, motoros fűnyírót, kenderolajat vagy ferdefogsor egyenesítőt, illetve a kismalac kunkori farkát. Mostanában kivénhedt NBA játékosok, feltörekvő ifjak ajánlgatják magukat, mintha kosárlabda csapat volnék tele dollárokkal, és ez új. Hogy hogyan találtak ezek rám, mármint a játékosügynökök, az a világ megfejthetetlen rejtélye, de nem nagyobb, mint az összes többi, miszerint mért zargatnak slagokkal, motoros fűnyíróval, kenderolajjal vagy motortalan fogsoregyengetővel.
Hanem a napelemes vakondriasztó. Ez az elevenembe hatolt, a húsom mélyibe úgymond. Nem tudom, hogy vannak önök ezzel, de bennem működik valami, hogy elibém kerül egy szó, egy dallam vagy illat, egy pillanat akkor, és kész is az idő egésze. Így most is. Már ez a jelzős szerkezet így pőrén már maga az abszurd, hogy egy csillag erejét vetjük be a vaksi bányász ellen, hogy meneküljön a kertésznadrágjában, fusson – már amennyire tud –, amerre lát. Illetve hát, nem lát, tudjuk és érezzük a vakondi lét bizonytalanságait, hogy köznapi NER szinten le sem írható az összetettsége. Magunk vagyunk már a vakond, és szívlapáttal hajkurásznak minket.
A spam föladója, aki nekem ajánlgatja a napelemes vakondriasztót, rossz helyen kopogtat. Nem vagyok én Bakondi, járőröző hadsereg a kerítésnél, nem én fedezek fel lukakat a földben, hanem ők. Hogy amire Pelikán gátőr csak legyintene, hogy ürgeluk, ezek egy egész filmgyárat csődítenek oda sztárokkal és statisztákkal, hogy azon a lukon keresztül száll el a nemzet bozontos kipcsak lelke. Hülyék ezek? Perszehogy, viszont ha nekem volna raktáron pár millió napelemes vakondriasztóm, akkor tudnám, kivel levelezzek. Szijjártó küldné érte a gépet, venné át a kedves vezető rámutatva a sajtó munkatársainak, hogy ím, megmenekültünk mindenféle turbános hordáktól.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 04. szombat, 23:19
-
Találatok: 2126
Verőfényt, bort, búzát és sok világosságot a szellemi és morális nyomorban! Szombat van, de remélem, senki nem vetemedett arra, hogy valami tenger felé vegye az irányt. Még akkor sem, ha "a magyar ember az olyan, hogy ha nem látja legalább évente egyszer a tengert, akkor úgy érzi, hogy börtönben van. (…) Ez egy nagyon erős érzés a magyarok szívében, de lehet, hogy most inkább a Balatont érdemes választani."
Ennek a súlyos tudásnak a magamba szívásáért tegnap nem volt érdemes felkelnem – meg mindenki másra is érvényes ez, aki örömmel le tudott volna mondani az élményről -, amikor a legbátrabb 133 magyar legbátrabbja hagyományos, rendes, soros pénteki igehirdetését tartja a 100 milliárdos közmédiában. Az a helyzet, hogy a többi maradandó agykárosodást okozó súlyos állítása mellett ez tűnt a legocsmányabbnak, úgyhogy csak közhelynek tűnő, de nyomdafestéket alig-alig tűrő evidencia jutott eszembe. A magyar emberről, de főleg minden magyar emberek legnagyobb politikai elvetemüléséről. A börtönnel összefüggésben. Is.
Aki sajnálatos módon arról nem ejtett szót, hogy az olyan magyar emberekkel mi van, akiknek a köztulajdonból magántulajdonba került Balaton partjának elérése is kihívást jelent. Nem évente legalább egyszer, bazmeg, hanem egész életük során. Akiknek nem az a kérdés, hogy a Balatont választják, hanem a meleg étel, a villanyszámla és a gyógyszer között próbálnak egyensúlyozni és értelmesen választani. Szerintem ha egyszer majd a sok magyar ember olyan magyar embert választ a nyakára miniszterelnöknek (jó, tudom, nem választunk miniszterelnököt technikailag, de a lényeg a lényeg), aki nem akarja állandóan megvédeni és megmondani, hogy ő, a magyar ember, valójában milyen, és mi van az ő szívében, akkor szerintem sokkal kevesebb magyar ember fogja magát börtönben érezni, ellenben sokkal több magyar ember fogja látni a tengert. Ha nem is minden évben.
Bővebben ...
A dicsőséges és főként rettentően bátor százharminchárom ma megszavazza, hogy a gazdájuk vétózza meg az EU költségvetését, ha az olyan passzusokat is tartalmaz, miszerint annak elfogadása esetén ne legyen zavartalan a lopás és a társadalom nagy többségének nyektetése. A dicsőséges százharminchárom – meg a gazdájuk – ezzel megszegi az esküjét, hogy úgy segítse őket a jóisten, de ez a kisebbik rossz. Mert nem nagyon érdekel, ha majd pokolra kerülnek, ennél sokkal aggasztóbb, hogy az ország romlásba döntésének újabb dicstelen grádicsa előtt állunk most már olyan következményekkel, hogy az egész Unió mind az uszkve négyszázmillió lakosa megszenvedi a mi pökhendi, elvetélt futballistánk tébolyát. (Velünk együtt.)
Kásler sámán belenézett az üveggömbe ojtott asztrolábiumába, tizenkét miatyánk után megidézte Hermész Triszmegisztosz szellemét, suttyomban elmondta Albertus Magnus varázsigéit, és meglátta a kopár afgán hegyek között minden magyarok négyezerötszáz éves DNS-ét, amely aztán III. Bélában is föllelhető. Így az az öröm forrása most, hogy afgán kecskepásztorok ivadékai vagyunk, feltehető viszont, hogyha a Pireneusokban kutakodott volna vagy az orosz rónaságon, ott is talált volna ugyanennyit egy muzsikban vagy egy campesinoban is. Hogy mit akar bizonyítani azzal, közli a nyilvánvalót, az nem bizonyos, a végén azonban kiderülhet, hogy az Árpád-háziak minden emberek ükükük apái, így jogunk van a felsőbbrendű világuralomra, mert ötezer éve mi szartuk a spanyolviaszkot.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke bemutatta az új EU-költségvetésre vonatkozó javaslatait, amelyek NER szemmel nem kimondottan biztatóak. Pénz az lenne dögivel, mint eddig is, azonban Európa – mintha kezdene megjönni az esze – erősen hajlik afelé, hogy jogállami kritériumokhoz kösse a kifizetéseket, ami nagyon nem esne jól a kedves vezetőnek. Fejre állna a rendszere szó szerint, mert ugyanis a száguldozó gazdaság benzinje ez a pénz, benzin nélkül pedig az autó leáll, mint az tudvalévő. Mondjuk, hogy az Unió tökös gyerek lesz, és be is tartja azt, amiről most ez a Michel álmodozik, de erős reményeket ne fűzzünk hozzá, mert tudjuk, amit tudunk.