Hírek

Április 11.

kijarasi-ko0Jé – nézett ki az ablakon Kelemen tanár úr -, a földtől eloldotta az eget a hajnal, így vélekedett, mert tele volt költészettel a feje. Meg azt gondolta még, hogy a bogarak és a gyerekek kiperegtek a napvilágra, sőt, hogy az éjjel rászálltak a fákra mint kis lepkék, a levelek. Kelemen tanár úr végig gondolta az egész Eszméletet. Még föl sem kelt igazán, ott állt pizsamagatyában és koszlott mamuszban az ablaknál, szítta magába az egész csudálatos világot, és vers formájában böfögte vissza. Rímek lógtak a fák ágainak végén, és jambusok türemkedtek elő a csatornából.

Már ennyiből is kitetszik, hogy Kelemen tanár úr nem volt erre a világra való, szegény, meg azért is, mert ez a nap, hogy április 11., jelentett neki valamit is. Mert nem olyan időket élünk, hogy itt mindenféle szépségekre és megváltásokra emlékezzünk, egyáltalán, a kamatlábnak nagyobb a respektje, mint a verslábnak, költeni nem verset szoktak, hanem pénzt, a görög-római kultúra velőspacalban manifesztálódik, a Nélküled a himnusz és Wass Albert az író. Itt nem játszik olyan, hogy „s hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött.”
 
Mégis – gondolta Kelemen tanár úr – szép a világ. Ezt nem lehetett kiverni a fejéből, ebből is fakadt, hogy tanár lett, s pláne az irodalomé. Amikor a testet nevelő kolléga szerint minden költő buzi, és ebbéli véleményét a gyerekek is osztják, akkor nem könnyű az ember élete, úgyhogy, ha lehet ilyet mondani, ez a járvány még jól is jött. No, nem a betegség és bajok, hanem a távoktatás, meg az online okosítás miatt, mert így nem tudtak neki visszapofázni, sőt, azt is hazudhatta magának, hogy figyelnek rá. Ilyen álmokban ringott Kelemen tanár úr, s mondom, mamuszban épp.
 
Most viszont, bármilyen ironikus is, tavaszi szünet volt, közlési kényszere így csorbát szenvedett. Hiába szavalt a kaktusznak, azt nem lehetett mondani, hogy hálás közönség lett volna, és fölöslegesen gondolta a helyébe a szomszéd Jenőt vagy Bözsi nénit, képzeletében nem volt több értelem az arcukon, mint most a kaktuszén. Így hát, értelem nélkül volt a csodálatos ébredése, ahogyan az ablakból köszöntötte a kajla világot. Ez a kedve nagyon gyorsan lekonyult, megszállta őt a melankólia, vagy spleen – ha már –, ezért úgy döntött, a feledkezés felé fordul, magyarán, iszik.
 
Mert mit is tehetne mást a végtelen űrben egyedül. Inni is lehet hebehurgya módon, mint a kocsmák népe, de módszeresen is, mondhatni, tudományos alapon, mint azt Kelemen tanár úr is hazudta magának. Mikor is eldöntötte, úgy ittasul le, hogy közben figyeli és kontroll alatt tartja magát, nem csak úgy vedel, hanem tíz kortyonként szíja magába a feledést, közben figyeli, ahogy ég a gyomra, míg ki nem lukad. Illetve valami fordított logikával, hogy azt tanulmányozza decensen, hogyan megy el az esze. Algernonná nevezte ki magát, hogy már megint az irodalom.
 
Nem volt túl hosszú a küzdelem, lévén, Kelemen tanár úr még csak az út elején járt, aminek a végén cafatokban lógó májat és remegő kezeket, duzzadt szemeket és elhülyülést remélt. Viszont, amíg ezt az ideális állapotot eléri, millió csoda vár rá, lázas és részeg képzeletének olyan gazdagsága, amit mások nem ismerhetnek. Így lobogott a lelkesedése az első tíz korty után, a második adagot követően viszont elhányta magát, és rá kellett jönnie, ez sem egy leányálom, sőt, legalább annyi küzdelemmel jár, mint maga a tanítás vagy a szántás-vetés.

Bővebben ...

Sci-fi

post-3257384Németh Szilárd mozgósította a velőfoltos tankjait, Bakondi György elsírta magát az M1 aktuális műsorában, és még Kósa Lajos sem találta a szavakat, így kupakokat és tuszihutikat emlegetett. Sőt, Pataky Attila is megszólalt, hogy na, mit mondtam, amikor egyre több helyről jelentették, hogy teljesen váratlanul feltűnt egy azonosítatlan alak. Teljesen fehér és szőrtelen, szemei sötétek és véreresek, orra olyan, mintha a majmok bolygójának szereplője lenne, s mégis valami készülékben végződik, zömök, természetellenesen rövid a karja, szemben a nagy gyomrával. Többen rohamosztagosnak vélték, Darth Vader beosztottjának, Kis János nyugdíjas szerint pedig ő maga a megváltó úristen, de a felesége adott neki egy maflást, így inkább befogta a lepénylesőjét.

Általában elhagyott, alagsor-szerű, omló csempéjű helyeken tűnik fel, szemben vele egy ember, aki maszkkal takarja az arcát, a csupafehér alak lehelete tehát biztosan dögletes vagy mérgező. Elemezték a képeket, de nem tudták megállapítani, honnan származnak, bármely kórház vagy más egészségügyi intézmény lehet a felvételek helye, így momentán nem tudható, hová küldjék a TEK-et. Őket nehéz azonban mozgósítani, mert a fehér alak feltűnésével párhuzamosan Orbán Viktornak általában nyoma veszik, így nincs, aki utasítsa őket. Ott hevernek parlagon. Aztán hír érkezett, hogy megtalálták az űrhajóját, ott hömbölög Budapest közepén fehéren, kereken és hatalmasan, de hozzáértők kijelentették, az a Puskás Aréna lehet. Most vizsgálja a jelenséget a magyar űrkutatási miniszteri biztos.

 
Mindeközben a televízió addig ismételte a magyar láblabda válogatott győzelmeit, hogy a csatorna önálló életre kelt, teljesen új meccseket kreált, holnap már világbajnoki döntőt fog sugározni, mit ad Isten, Felcsútról, és mind a tizenegy játékos maga Orbán Viktor lesz. Eközben azonban megint csak ő ingujjban tárgyal a várban virológusokkal, immunológusokkal, varázslókkal és szelleműzőkkel. Ugyanakkor a reptéren is ott van, csomagokat taperol, miközben Máraiba ojtott Wass Albertet idéz oldalán Dózsa László 1942-val/vel. Mindeközben özv. Gogolákné arról számolt be, a boltban ugyanez a fehér alak szolgálta ki őtet, élesztőt is kapott tőle, s amikor hazafelé ment, átsegítette őt az úton, bár nem akart átkelni, és mégis.
 
Özv. Gogolákné elbeszélése után megszaporodtak az észlelések, a fehér, majomorrú és véres szemű alak mindenütt ott volt, teljesen váratlanul materializálódott, egyszerűen összesűrűsödött a levegő, és megjelent. Tapasztalt szellemidézők állították, hogy műszereik kilengenek, hajuk égnek áll és jéghideg fuvallatot éreznek, ahogy a jelenés testté válik, korosabb asszonyok forróságot tapasztaltak a combjukon, de az uraik állították, hogy csak bepisáltak. Viszont az uraik meg részegek voltak, nem lehetett találni egy megbízható szemtanút sehol. Egyszer a kórház pincéjében látták, aztán a padláson, sokszor egy időben, így terjedt el az, hogy nem is egy alak az, hanem egy egész hadsereg, amely most foglalja el Mária országát.
 
Bakondi György aztán megfejtette, hogy migráncs álruhában, aki több millióan van, átrágta magát a kerítésen, mindenkit egyszerre toszott meg, és ő volt az, aki elvette a munkákat. Nem véletlen, hogy Parragh úr is tehetetlen a végtelen bölcsességében, és többen látták, hogy még Semjén Zsolt füle is lekonyult.

Bővebben ...

Parraghfű

fogombaszMost erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.” – Ez a két mondat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szájából mászott elő, aki Orbán gazdasági és oktatási főtanácsadója, és szíve szerint az egész országot összeszerelő-üzemként látná. Sok kis iparos betanított munkásban látja a jövőt, valamint neki sem tetszenek a bölcsészek. „Most erre mit mondjak” – Imádkozzál baszd meg, az nyilván megy.

Akár elnézést is kérhetnék a mosdatlan szájamért, de nem teszem, felnőttek vagyunk, s ha készülnek kivégezni, visznek a puskás osztag elé, kevéssé adunk az illemszabályokra. Akkor pedig különösen, ha látjuk, hogyan megy szarrá az ország, és pusztulunk el ilyen kóklerek kezében, mint például Parragh László, Müller Cecília, Kásler Miklós, Bakondi György, etc., hogy csak a leglátványosabbakat meséljem, akik nem értenek semmihez, és mégis ott vannak, ahol, mert jól tudnak bólogatni.
 
Parragh nem tud mit kezdeni a gazdaság ügyeivel, Müller a járvánnyal, és egyik sem tud kezdeni semmit azzal, ami a dolga volna. Hogy mit tesznek, arra a kamarai elnök másik tételmondata világít rá, miszerint: „Jelenleg egy adott mozgástér van, ezen belül mozog a magyar kormány is, egy politikai értékrend alapján dönti el, hogy kiket támogat.” – A magyar kormány tehát szelektál, ki maradhat életben, ki pedig kénytelen megdögleni. Ezt jelenti ez a mondat, és ez a Parragh még a helyén van.

 
Hogy a magyar kormánynak, következésképp Orbán Viktornak kik a kedvesek, azt pár napja fejtette ki, mint emlékezhetünk. Valami ilyen sorrendben, hogy papok, állami vezetők, rendőrök, katonák, és így haladtunk visszafelé csökkenő sorrendben a kivégzendőkig. Egyébként a mostani vérzivataros időkben nyer igazán értelmet Lázár kijelentése, miszerint: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Ez a kormány politikai értékrendje, és ez alapján dönti el, kit támogat.
 
Nem téged, maradjuk annyiban. A Puskás Arénát fehérrel világítják meg, tisztelegve az egészségügyi dolgozók előtt. Ez szép gesztus – ha egyáltalán –, de ennyire futja. Szimbólumokra, mint eddig is, zászló, kokárda, jelszavak, nélküled, s amikor valamit csinálni kellene, akkor ennyi telik, nem épp semmi „most erre mit mondjak”. Ennél látványosabban nem lehetett volna kijelenteni, amit egyébként is tudtunk, fogalmuk sincs, mit csinálnak. Eddig a konjunktúra vitte előre a galerit, most pedig összeszarják magukat.
 
Ennek a Parraghnak annyira telt még, hogy a szakácsok online képezzék át magukat pékké, és ezzel minden gond megoldódik. Nem történik egyébként más, minthogy Orbán légvára a szemünk előtt omlik össze, az első fuvallat elsöpri a francba az egészet, és eközben is az a gondja, hogy a turizmusnak jusson hatszáz milliárd, viszont, hogy annyi ember megy tönkre, azzal nem tudunk mit kezdeni. Egyébként pedig tudnának, ha akarnának, csak körül kellene nézni Európában, ott hogyan csinálják.
 
Ha és viszont valaki deklaráltan türk-kipcsak, akkor ez lesz a gyalázatos vége. Egyébként ők is tudják, hogy mi is tudjuk, hogy tudnának valamit csinálni, ámde nem akarnak, hanem csupán politikai értékrend alapján döntik el, kiket támogatnak: a fehér, európai keresztényeket, mint volt szíves éppen ez a Parragh ilyen munkavállalókról delirálni még régebben minden kipcsaksága ellenére.

Bővebben ...

Bod Péter Ákos: A politikai kockázat nagyobb a gazdaságinál

7rg6rxasuzds∎ Bod Péter Ákost, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorát, az MNB egykori elnökét (1991-1994) kérdeztük a járvány nyomán bontakozó gazdasági válság hatásairól és a magyar kormány eddigi lépéseiről. ∎ Szerinte a magyar kormány késésben van, és nem ott segít, ahol leginkább kellene. ∎ A nagy nyugati mentőcsomagok szerinte túlzások, és Európában irreálisak is. ∎ Az európai szolidaritás hiánya, és a magyar kormány felhatalmazási törvénye szerinte nagyobb kockázatot rejt, mint a termelés ideiglenes visszaesése ezekben a hetekben.

Számos bejelentés hangzott el a kormány részéről gazdasági mentőcsomagokról, bár sok esetben még nem ismertek a konkrét rendelkezések, csak a fő vonalaik. Az eddigiek mennyire tűnnek jól átgondoltnak, hatékonynak?
 
Az első megjegyzésem az volna, hogy a magyar kormány elkésett. Egy halom intézkedést már korábban meghozhattak volna. Kiváló példák álltak előttünk, akár az olasz, akár a német intézkedések, amelyek a nehéz helyzetbe kerülő háztartásokat, vállalkozásokat, és az ott dolgozó munkaerőt támogatják arra az átmeneti időre, amíg ki nem tisztul a kép. Ezekkel 2-3 hónapig fenn lehet tartani a gazdaság reagálóképességét. 
 
Ehhez képest az eddigi hazai bejelentések leginkább a vállalati szférára reflektálnak, a cégek hitelhez jutását, adóteher-csökkentését irányozzák elő. Illetve elég zavaros szövegek szintjén szó van még munkahelyteremtésről is, csakhogy ez szerintem nem kormányzati feladat. 
 
Azt kellene figyelembe venni, hogy a válság után más lesz a kereslet és a kínálat szerkezete. Hogy pontosan milyen, azt nincs ember, aki előre meg tudná mondani, ezt majd a piac kialakítja. Ezért nem a korábbi munkahelyek visszaállítása lenne az alapvető feladat, hanem annak a munkaképességnek a megőrzése, amely az új szerkezet indulásakor lesz fontos. 
 
Számomra ezért meghökkentő, hogy a szociális helyzet kezelésére eddig éppen csak utalt a miniszterelnök. Pedig nagyon sokan vannak olyan alacsony jövedelmi szinten, amelyből 1-2 hónapos tartalékolást sem lehet elvárni. 
 
Arról lehet szó, hogy nincs elég pénze a magyar kormánynak? Kényszerű spórolás vagy a kreativitás hiánya lehet az elmaradó szociális intézkedések mögött?
 
Ha eltekintek attól, hogy átcímkéznek, esetleg átcsoportosítanak fel nem használt kereteket, akkor nagyon nagy lépés valójában nem történt. Holott a válság előtt elindított nagy állami beruházások azonnali felülvizsgálásával óriási összegeket lehetne felszabadítani. Hiszen már most látható, hogy nem lesz visszatérés a régi kerékvágásba. 
 
Újraindul majd az európai gazdaság, és remélem mielőbb a magyar is, de ez fokozatos lesz, ágazatonként eltérő, és így nem lesz egy határnap, ami után azt mondhatjuk, hogy akkor mától normalizálódott a helyzet. A tömegturizmus például nem tud majd beindulni, míg az alkatrészgyárak, elektronikai üzemek, és a jól automatizált gyártósorok esetében a normalizálódás talán csak hetek kérdése lesz. 
 
Én azt látom, hogy mintha újra akarná indítani a kormány azt, ami volt. Van egy halom fejlesztési projekt, amire uniós pénzeket ígértek, de le kellene állítani őket, vagy beléjük se kéne már kezdeni, mert nem lesz rájuk szükség. Máshol viszont szükség lenne ezekre a pénzekre az átállás után. 
 
Nem akarnak hozzányúlni a deficitszámhoz, nem világos, hogy miért; és nem akarnak hozzányúlni a nagy állami beruházásokhoz és elkötelezettségekhez. A szent tehenek érintetlenek maradtak. Centralizálásra használja fel a kormány azt a többlethatalmat és alkalmat, amit az élet eléje tett.
 
Mi lesz más, amire fel kellene inkább készülni, és hogyan kellene készülni rá?
 
Ha elmúlik ez a rendkívüli helyzet, akkor utána nem ugyanabban a struktúrában fogunk dolgozni, fogyasztani, közlekedni és együttműködni a partnereinkkel, mint eddig. Azt is feltételezem, hogy a nagyon hosszú szállítási láncolatokat a cégek lerövidítik, és új, közelebbi beszerzési forrásokat keresnek.

Bővebben ...

Mi lesz a legelesettebbekkel?

Elesettek_n4A 70 százalékos bérkipótlással a kormány végre a jó iránya indult el. Be kellett látnia, hogy ez most elsősorban egy keresleti oldali és megélhetési válság, azaz a magyar állam sem fogja elkerülni, hogy átvállalja állampolgárai megélhetésének biztosítását, méghozzá tömegesen. Ezt korábban már felvállalta az állam a Távol-Keleten, Kelet- és Nyugat-Európában, sőt, még az Egyesült Államokban is. Ehhez képest a magyar 70 százalék – nem a teljes bérre, csak a kieső részre vonatkozik – relatíve szerény vállalás, de legalább elengedte a kormányzat az „aki akar, képes munkát találni” régóta dédelgetett fikcióját. Ez az ország nagy részén eddig sem volt így, a vírus idején pedig pláne nem.

Továbbra sem világos azonban, hogy mi lesz a társadalom legelesettebb rétegeivel. Jelentős lesz azoknak a száma, akiket a munkáltató nem részmunkaidőre rak át, hanem el fog bocsájtani, vagy már el is bocsájtott. Az eddigi, Európa-rekorder rövid és alacsony összegű munkanélküli segély itt elégtelennek fog bizonyulni.

 
Ismert, hogy a magyar háztartások háromnegyedének továbbra sincsen pár hónapnál hosszabb időre elegendő tartaléka. Ezt nagyjából a nyár közepére felélik. Ha a válság ennél tovább tartana, nagyon súlyos helyzet alakulhat ki.
 

Kifejezetten veszélyeztetett réteg az idősek csoportja.

A nyugdíjukat ők ugyan nem fogják elveszíteni, ebben az értelemben tehát nagyobb biztonságban vannak, mint az aktív korúak. Ugyanakkor egy tartósan 360 forint feletti euróárfolyam olyan mértékű import-áremelkedést jelenthet, ami súlyosan veszélyezteti a megélhetésüket, főleg a kisnyugdíjasoknál. A 2020-ban velünk lévő válságban nem jelent semmilyen támogatást a kormány által bejelentett, nagyon kismértékű nyugdíjemelés, amelyet csak 2021-től folyósítanak, évi egyhetes extra jövedelem mértékéig. Sürgősen szükség lenne a szakszervezetek régi követelésének teljesítésére: a minimálnyugdíj érje el a mindenkori minimálbér szintjét! (És ha már a szakszervezeteknél tartunk: abszurd, hogy a kormány hazai és nemzetközi vállalkozói szervezetekkel is egyeztet a válságenyhítő csomagjáról, de a szakszervezetekkel nem!)
 
Az időseknek azonban többre lenne szüksége, mint jövedelemre. Nem véletlen ugyanis, hogy tömegesen kinn vannak az utcán a kijárási korlátozás ellenére. Az Európai Szociális Felmérés (ESS) adatai szerint ugyanis a magyar nyugdíjasok minden más uniós tagországnál nagyobb arányban elmagányosodottak. Mintegy 60 százalékuknak egyáltalán nincs társasága, míg mondjuk Skandináviában ilyen nyugdíjas gyakorlatilag nincs. Vészhelyzetben mutatkozik meg, mennyire hiányzik egy érdemi szociálismunkás-hálózat idehaza. Érdemi fizetésekkel, jelentős létszámmal. Ennek a bevezetése most óriási segítség lenne (bevásárlás, ház körüli segítség, étkeztetés, ügyintézés, lelki támogatás), és munkahelyeket is jelentene.

Bővebben ...

Ez nem más, mint egy feltupírozott választási Erzsébet-utalvány

gettyimages9„Azt hittem, hogy csak 2021 őszétől lengetnek be célzott, jól hangzó, adott esetben helyén is való választási ígéreteket. Tévedtem” – ez volt Barát Gábor nyugdíjszakértő első reakciója Orbán Viktor mai – a járvány miatti gazdasági válságkezelés részeként (!) bejelentett – intézkedésre, miszerint 2021-től egyenlő részletre elosztva, négy év alatt kiosztanak egy 13. havi nyugdíjnak megfelelő összeget. „Ez megdöbbentő cinizmusról tanúskodik, szakmai alapon értékelhetetlen ” – szögezte le portálunknak az Országos Nyugdíj-főigazgatóság korábbi főigazgatója. Szerinte két-három héten belül valamit ki kell még találni a nyugdíjasoknak, mert egy részük májusra anyagilag teljesen ki fog vérezni. „Egyébként pedig mi van a nyugdíjszerű ellátásban részesülőkkel?” – vetett fel egy további kérdést.

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, Orbán Viktor mai bejelentése szerint, visszaépítik a 13. havi nyugdíjat, mégpedig négy részletben. 2021 februárjában a januári nyugdíjon felül, a nyugdíjasok egyheti nyugdíjat fognak kapni, és ez történik majd 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is – mondta a miniszterelnök, aki – nem kis cinizmussal – úgy fogalmazott, hogy most a munkahelyeket kell menteni, de nem szabad elfelejtkezni a nyugdíjasokról, a szülőkről, nagyszülőkről sem, akiket a mostani helyzet leginkább fenyeget.
 
Nagy kérdés, hogy ez a lépés megvédi-e, s ha igen, mennyire az Orbán által emlegetett réteget? – kérdeztük Barát Gábortól. 

 

Gyors segítség kellene, nem ígérvény

„A nyugdíjasok több mint fele erőn felül, tartalékait felélve, (már ha volt) kiköltekezett a koronavírus miatt bejelentett veszélyhelyzet kihirdetése óta, anyagi helyzetük is megroggyant, nem csak a lelkük” – mutatott rá a szakértő. Ők gyors segítségre szorulnak, ezért kellene május elején az átlag nyugdíj körüli nyugdíjban és az egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülőknek egyszeri, 35-45 ezer forint juttatást adni. „Erről sajnos nem hallottam” – mondta Barát, aki maga is meglepődött a bejelentésen.
 
Mint hozzátette: „sok mindenre számítottam, de az adott helyzetben és égető igényekre tekintettel, a 13.havi nyugdíj újratöltésére nem”. Egyrészt azért nem, mert a nyugdíj szakmailag átgondolatlan, másrészt mástól vesz el forrást, és főleg azért nem, mert most nem arra van szükség. „Nem, hogy a lóláb, az egész ló kilóg” – mondta, rámutatva, hogy ha ez lett volna a szándék, akkor már korábban is megléphette volna ezt a kormány. 
 

A politikai előny mindenek felett

Bővebben ...

Milyen ország az olyan?

orban-mesza5Milyen ország az olyan, amelynek élén nem miniszterelnök, hanem egy Vezénylő Tábornokként funkcionáló egykori futballista áll, aki a koronavírus elleni harc ürügyén, lebontja a jogállam még meglévő maradékát, megsemmisíti politikai ellenfeleit, sorsukra hagyja hazája polgárait, s éhen halni a hasznot nem hajtó szegényeket?

Milyen ország az olyan, ahol a koronavírus ürügyén a nulla százalékos támogatottsággal rendelkező kisebbik kormányzó párt elnöke sunyi módon, az éj leple alatt, nyújt be olyan törvénycsomagot, amelynek semmi köze a koronavírus elleni harchoz, viszont betontengerré változtatná a budapestiek egyik legkedveltebb parkját, a Városligetet, tíz évre titkosítaná a részleteiben amúgy is homályos Budapest-Belgrád vasútvonal iratait, s komisszárokat vezényelne a színházakhoz?
 
Milyen ország az olyan, ahol a pusztító vírus elleni küzdelmet a kormány arra használja, hogy elnémítsa a még megmaradt független sajtót, amelynek a többi között az a feladata, hogy ellenőrizze a hatalmon lévőket, esetleges visszásságaikat dokumentálja, és a nyilvánosságnak bemutassa?

 
Milyen ország az olyan, ahol a Vezénylő Tábornok a vírus elleni küzdelem árnyékában, drága épületeket adományoz a hozzá hű történészasszony alapítványának, közel kétmilliárd forintot a Nemzet Gázszerelője és a Nemzet Veje vállalkozásainak, két tucatnál több ingatlant a neki gazsuláló egyházaknak?
 
Milyen ország az olyan, ahol a vírus elleni védekezésben a magát miniszterelnöknek nevező Vezénylő Tábornok a papokat említi először a bátrak között, utána az állami tisztségviselőket, majd a rendőröket és más egyenruhásokat, és csak ezt követően azokat, akiknek elsőként kellene köszönetet mondania: az egészségügyben dolgozókat, orvosokat, ápolókat?
 
Milyen ország az olyan, amelynek az élén álló Vezénylő Tábornok állandóan győztes csatákról és legyőzött ellenségekről hadovál, miközben gyakorlata csak a kitalált ellenségek és saját démonai elleni hadakozásban van, s most, amikor valóban veszélyes ellenség támadt Magyarországra (s nem mellesleg a világra), az igazi ellenség, a vírus helyett, a „brüsszeli bürokraták”, valamint egy közel 90 esztendős magyar származású amerikai milliárdos ellen harcol?
 
Milyen ország az olyan, ahol a vírus elleni védekezést nem hozzáértő szakemberek, hanem – a többi között – tízparancsolattal gyógyító sarlatánok vezetik, akik az első vonalban küzdő orvosoknak és ápolóknak még védőfelszerelést is csak késve, vagy egyáltalán nem biztosítanak, minek következtében nevezettek közül több százan fertőződtek meg és fertőztek meg másokat?
 
Milyen ország az olyan, ahol még mindig nincs elegendő maszk, fertőtlenítő és lélegeztető gép, viszont minden nap hallunk hősi eposzokat a Vezénylő Tábornok által a nagyvilágba kiküldött fürkészek és portyázók sikeres kalandozásairól?

Bővebben ...

Az idő pénz

31394251_24mMint tudjuk, az idő pénz, nemzethyül tájmiszmáni, és erről Soros Gyuri bácsi, mint vezérkapitalista tudna előadást tartani Orbán Viktor Mihálynak. De nincsenek manapság olyan nexusban, hogy ez megeshessék. Orbán Viktor Mihály elég kevesekkel van olyan viszonyban, hogy diskuráljanak egy jót, mostanság leginkább ilyen türkökkel, bíborosokkal, tábornokokkal áll szóba, különben meg levelez. Írt egy bensőséges hangulatú küldeményt Antonio Lopez-Isturiznak azonban, az Európai Néppárt főtitkárának is, mert épp ki akarják vágni őt és az egész nyüves pártját a közösségből, ugyanis nem ütik meg az ott elvárt nívót.

„Minden tiszteletem az Öné, de nekem erre nincs időm!” – ezt vetette papírra ez a nyikhaj, mintha a valagából rángatta volna elő Lopez-Isturiz elvtársat, s ha másért nem, ennyiért is tökön lehetne rúgni, csak a diplomácia és politika ennél bonyolultabb és őszintétlenebb dolog. Orbán Viktor Mihálynak egyébként azért nincs ideje diskurálni fasiszta álmairól, mert épp egy személyben menti meg a nemzetét, parancsokat, vezényléseket fogalmaz, katonákat rak ide, rendőröket oda, tankokat emide. S ezért gyengéden utal arra, nem hiszi, hogy bárkinek volna ideje „fantáziálni” más országok szándékairól. Téved.

 
Ez a Lopez-Isturiz elvtárs egyébként, ha lenne vér a pucájában, válaszlevelében elküldené Orbán Viktor Mihályt a búsba, hogy szórakozzon a kedves anyukájával, és azzal levelezzen ilyen kioktató hangsúlyokkal, mert ez itt nem a kollégium, ő pedig nem Dájcstomi De ilyen nem történik, Lopez-Isturiz elvtárs ugyanis vélhetően levegőért kapkod, hogy mit képzel magában ez a gumicsizmás kis pöcs. Viszont felettébb sajnálatos módon ő politikus, így ilyen gondolatai nincsenek, ezért is fog elpusztulni Európa, s benne és vele együtt mi magunk is. A Lopez-Isturizok bávatagon nézik, ahogyan ilyen Orbán-féle alakok mindenféle gátlások nélkül működnek.
 
Ilyenhez nincsenek szokva a szalonban, ez a malomalja-fokos stílus nóvum, de csak neki. Más politikusok, újságírók és portások tudnának mesélni Kovács levelező, Varga miniszter vagy Novák államtitkár habitusáról. Ezek mind úgy néznek a kerek világra – eltanulva vezérüktől a fentebb stílt –, mintha rajtuk kívül mindenki kapcarongy volna vagy szolgálólány. Megfigyelhető egyébként ez az übermensch szemlélet a hívekben is, az összes kommentjükben, megnyilvánulásukban az tükröződik, hogy aki rajtuk kívül áll, az minimum nem ember, ha pedig véletlenül mégis, akkor legalábbis degenerált, nyálacsorgató organizmus.
 
Jó nekünk, hogy helikopterekkel vagyunk körbevéve, de még az időről nem is beszélgettünk, ami elég különös egy valami. Annyit tudunk, hogy Orbán Viktor Mihálynak momentán nincs belőle, mert a gumicsizmája az egészet kitölti. Pedig, mint tudjuk, az idő – a tér mellett – az anyag létezési feltételeinek egyik szelete, legalábbis ezt tanították a marxista esti egyetemen. Azt már nem, hogy fénysebességnél, vagy annak közelében lelassul, van belőle Bergson-féle szubjektív, amiről Hans Castorp mesélhetne, illetve, hogy az istenek számára meg nem létezik, mivel az örökkévalóban az idő fogalma értelmezhetetlen.

Bővebben ...

Mumus, a mi mumusunk

237048Orbán Viktor Mihályt, úgy is mint diktátor, mindenféle alakban ábrázolják ezekben a napokban idegenszívű sajtótermékek a világ összes tájain, riogatva olvasóikat, hogy lám, van egy ország, ahol ilyenek történhetnek még mindig. Ilyen emberek teremnek, ilyen hülye népek vannak, hogy hagyják, sőt tapsikolnak neki. Se szeri, se száma az elriasztó sajnálkozásoknak, például nem tudom, hollandul miképp hangzik az édes, jó teremtőm mit tettél te velünk, de biztosan valami kattogó zakatolás, mint amikor készül fölrobbanni a kotyogó.

Mi benne élünk az édes, jó teremtőmben, míg pedig azok, akiknek ezek a sajtótermékek írnak, rajzolnak az egzotikus magyari országról, elriasztó képet föstve erről a különös, barbár népről, meg nem. Most látjuk, milyen érzés tudósítások tárgya lenni, egy polcra kerülni tábornokok irányította banánköztársaságokkal, s nem azért, mert le vagyunk sajnálva – mint sivalkodik a NER színe-virága –, hanem, mert benne élünk egészen szügyig. Rólunk, velünk, a mi sorsunkkal mutatják meg a civilizált világnak, mivé fajulhat az ember, ha nem gondozzák megfelelően.
 
Ettől azonban, hogy tankönyvi anyag lettünk, sorsunk jobbra nem fordul, csapatok segítségünkre nem sietnek, a civilizált világ kényelmesebb és hülyébb annál, mintsem kivágja a voltaképp benne leledző fekélyt. Emlékezhetünk, az ostoba angol trakoristáknak is azt mutogatták, ez az Orbán hogyan lopja el a pénzüket, amire nem az volt a reakció, hogy elhajtják ezt az Orbánt, hanem inkább kiléptek az unióból. Olybá tűnik, ez az unió ez ilyen, inkább lerohad a seb körül, mintsem meggyógyítsa azt, mutogatja lakosainak az elrettentő, gonosz embert, miközben meg pénzeli.

 
Mumus Orbán már, de a miénk egészen, a mi mumusunk, másoknak viszont csak tankönyvi anyag és egzotikum. Olyan, mint Mohamed a Charlie Hebdonak, ami következtében, mint emlékezhetünk, néhány szélsőséges iszlamista szarrá lőtte a szerkesztőséget, a művelt nyugat pedig je suis-eset játszott. Ha most Németh Szilárd megindítaná a tankjait a vétkes szerkesztőségek ellen, akkor sem változna semmi, sóhajtoznának és rajzolgatnák tovább ezt az Orbánt mindenféle patásnak, a német kőműves meg beletúrna az orrába, fölhajtaná a sörét fejét csóválva, hogy milyen különös is a világ.
 
Kovács levelező szerint megint boszorkányüldözés folyik. Úgy tíz éve már egyfolytában egy komplett Gyalog galoppot delirálnak ide, állandó a szembeforgalom az autópályán, karambol viszont soha nem történik. Most is, hogy az EU Bírósága elmarasztalta a Fideszt – mint Magyarország szinonimáját – a kvótaperben, a Fidesz igazságügyi miniszterének első szava az volt, hogy szarunk rá. Ez amúgy hallatlannak volna nevezhető, de minálunk mindennapos, mint ahogyan az is, hogy két kézzel gyömjük zsebre a pénzt, és már eközben tagadjuk, hogy kaptunk volna.
 
Ehhez képest készülnek decens karikatúrák, amivel a művelt nyugat csakúgy, mint a szolgasorban senyvedő magyar népek kitörölhetik az arschukat. Unalomig emlegettem már a München 1938 szindrómát, ami akadálytalanul és folyamatosan működik.

Bővebben ...