Ilyesmiket tennék, hogy kő kövön nem maradna. Viszont realista vagyok, és csöndben megállapítom magamban, hogy minálunk minden gyalázat következmények nélkül él és virul, sőt, szaporodik. Ez is, és nem először meg nem is utoljára, ahogyan diktatúrákban annak lenni kell.
- Részletek
-
Készült: 2019. június 02. vasárnap, 18:54
-
Találatok: 1938
Az Unióban folyik a nagy osztozkodás, frakciók összeállása és összeállítása, pozíciók elosztása. Pezseg az élet, a választók vagy megnyugodtak, vagy épphogy nyugtalanabbá váltak - mindenesetre az kiderült, hogy merről fúj a szél, mely oly csúnyán elbánt a mi Szeretett Vezérünk pisiben ázó nadrágszárával. Az Unió megy tovább a maga útján, tendenciájában arrafelé, amerre anno alapító atyái elindították: az Európai Egyesült Államok felé.
Kellemes fejlemény ez, minden demokratában szilárd hite mellett ott bujkált kicsit a félsz is, hiszen ismeri a választót, mely csaknem annyira következetlen és majdnem annyira ostoba, mint a magyar választók azon fele, ki boldogan tartja oda okos fejét a baseballütőnek, ha a nyele nemzetiszínűre van festve.
Ezen választók száma egy egészséges demokráciában jellemzően konstans, az emberek egy része máshogy van bekötve, mint a többség, ők a tetejében még azt is képzelik, hogy ők a többség, de legalábbis a nemzet boldogságának egyedüli letéteményese, és aki ezt vitatja, annak - szívük szerint - bevernék a fejét.
Reménykedjünk, hogy ez a választás néhány európai politikusnak is helyrebillenti a gondolkodását, és rájönnek, hogy az álmoskönyv szerint a széljobbal összebútorozni sok gondot jegyez.
Ha megtekintik Vezérünket, Viktort, a Haza Görcsét az Unió előszobájában, amint kitömött állapotában a hamutartót tartja a kijárat mellett, akkor talán eljut a tudatukig, hogy az oroszlán bajszát huzigálni egy ponton túl nem kifizetődő.
Európa győzött, a többi már részletkérdés, Orbán sorsa - és ezzel átmenetileg a mi sorsunk is, sajnos - a részletkérdés részletkérdése.
A lufi kipukkadt.

A hazai pályán nagy a zavar az erőben, természetesen Orbán megint győzelemként interpretálja a semmit, de valószínűleg menet közben sokat nőtt a ló, melynek lába kilóg, merthogy egyre többen veszik észre - talán még a Vezér táborában is.
Ékes jele ennek a Mezőhegyesi Ménesbirtok nagyratörő idegenforgalmi terveinek kinyiffantása Lázár János által.
Lázár éppen itt eszi ugyanis a száműzöttek porcukorral megszórt, mérsékelten keserű kenyerét, nem hinném, hogy tegnapelőtt tudta meg a pályázati kiírás tartalmát.
Lehet, hogy csak most értékelte úgy, hogy a szebb jövő reményében elvi alapon szembe kell fordulnia a turisztikai ágazattal, beleértve a sajátlábon álló pereputtyot is.
Jól jöhet a hős ellenállói múlt, majd ha a jövőből jelen lesz, ugye...
A Vezér egyébként visszavonulót fújt, kedvenc Közigazgatási Bíróságát úgy ejtette el, mint a tüzes parazsat, merthogy tudja, ha a harmadik hatalmi ágat is bekebelezi, akkor lőttek az anyagiaknak, ami nagy kár lenne.
Még az is meglehet, hogy Orbánné, szül. Lévai Anikó barátnője, Szájerné, szül. Handó Tünde is lapátra kerül, mikor kidobálják a ballasztot a süllyedő légballonból.
Ha nincs lóvé, nincs miből fizetni a muzsikusokat sem.
Igaz, voltam én már olyan buliban, ahol a prímásnak hegedűje volt, de vonója nem, a banda is hiányzott mögüle, a pengetést meg addig bírta az úri közönség, míg el nem fogyott a pálinka...
Érdekes lesz az is, hogy miként alakul sorsa Kovács államtitkárnak, aki ha nem ez a rendszer lenne, hát lenyomná Havas Henriket is a legrövidebb ideig államtitkárok versenyében, ugyanis ma gyereket gázolt a saját maga által vezetett autóval a Hűvösvölgyi úton.
Ilyenkor illik felajánlani a lemondását, függetlenül attól, hogy esetleg a gyerek is hibázott - persze ezek nem ismerik az illemhelyet, összevissza szarnak maguk körül mindent...

Bővebben ...