Orbán demográfiai harca fasiszta program
- Részletek
- Készült: 2019. szeptember 07. szombat, 06:23
- Találatok: 2596
Azt csak a környezetében élők tudják megmondani, hogy Orbán tudatosan vagy ösztönösen követi a fasiszta állam egyes lépéseit, de a végeredmény szempontjából ennek nincs jelentősége. Orbán fasiszta állama elérkezett Mussolini fasiszta államának egyik legfontosabb programjához, a születések számának emeléséhez. “Egy nemzet politikai, morális és gazdasági erejének legalapvetőbb és leglényegesebb eleme a demográfiai erejében rejlik,” jelentette ki Mussolini 1927. június 26-án egy beszédében. Orbán a III. Demográfiai Csúcson (már az elnevezés is fasiszta) Mussolini bukott programját hirdette meg.
Orbán a demográfiai hanyatlást a két világháborúban bekövetkezett népességfogyásnak tulajdonította, ami azért is nevetséges, mert csaknem 75 év telt el a második világháború óta, amit Orbán átkeresztelt polgárháborúnak (nincs itt szükség Magyar Tudományos Akadémiára, majd a mindenttudó Vezér megmondja, mi a helyes tudományos álláspont). Emellett Mussolini népesedéspolitikai programja megelőzte a második világháborút, a demográfiai kérdések már korábban is napirendre kerültek. Méghozzá egy tipikusan fasiszta program részeként. Mussolini a női és férfi szerepek erősítésével, valamint pénzzel akarta a születések számát növelni, akárcsak Orbán.
Orbán a “Demográfiai Csúcson” kijelentette, “akkor győztünk, hogy ha egy olyan családtámogatási rendszert tudunk felépíteni, hogy a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha ugyanezek az emberek nem vállaltak volna gyermeket”. Egy fasiszta állandóan harcban áll, és mindig győzni akar. Mussolini is “csatatérnek” tekintette a szülőszobákat, ahol a nemzet jövője dől el. Az is jellemző, hogy csak a fasiszták képzelik azt, hogy a nők társadalmi szerepének korlátozásával és anyagi támogatással megoldható, hogy a nők több gyereket szüljenek. Már Mussolini fasisztái is úgy vélték, hogy a nők túlságosan önállóvá és karrieristává váltak, és nem azzal foglalkoztak, ami a dolguk: hogy otthon maradjanak és gyerekeket szüljenek.
Ezzel összefügg az anyagi támogatás: ne kelljen a nőnek dolgozni, illetve ne jelentsen anyagi nehézséget a gyermekvállalás. Orbán ezt a pénzért szülőgéppé váló nőkről szóló fasiszta elvet úgy fogalmazta meg, a nő akkor fog szülni, ha ő úgy érzi, “már azzal, hogy gyermeket vállaltál, anyagilag egy előnyösebb helyzetben vagy, mintha azt a döntést hoztad volna, hogy nem vállalsz gyereket”. Mussolini fasiszta állama ennek a gondolatnak megfelelően segélyeket adtak az öt évnél fiatalabb gyerekeket nevelő anyáknak. Kövér beszédével összhangban teljesen betiltották az abortuszt. Adókedvezményt kaptak azok, akik gyereket vállaltak, és Mussolini ugyanolyan állami hiteleket adott, mint Orbán, amely hitelek visszafizetéséből gyerekenként elengedtek 10 százalékot. 
Nemrégiben Budapestet megülte a szarszag. Beterítette a bűnös várost oly titkos eredettel, hogy mindenki mindent képzelt, a legmerészebbek odáig jutottak, hogy a kedves vezető csinált be, vagy a budijából leng a penetráncia a parlamentig egészen, mert sok volt a tejszínhabos babgulyás házi kisüstivel. Ilyen népmesei elemek. Pedig akkor még meg sem jött a meghívó a messzi, imperialista Brüsszelből, ahol be kell számolni a hazai fasizmusról, s pláne nem klakőrök és krumplival lefizetett nyomorultak előtt. Az ilyesmi magában hordozza a baj előfordulását.
“A kereszténydemokrácia külső és belső támadás alatt áll.” – Jelentette ki bájos-álságosan bizonyos Menczer Tamás, aki állítólag Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkár (hogy ez milyen funkció, azt én nem tudom, de szép neve van). Ez már az a szint, amikor támadtak az imperialisták, a nemzetközi helyzet fokozódott, az volt a gyanús, ami nem gyanús, és az ellenség befurakodott pártba is, beszivárgott a soraiba. Ez maga a paranoia volna, ha nem lenne kiszámított aljasság. De épp, hogy az.
Tegnaptól van Nemzeti Sporthíradónk is már az M1-en. Naponta háromszor van, és szerte az Univerzumból – Lajosmizsétől Gyergyószentmiklóson át egészen a Szíriuszig – tudósítanak magyari nagylétünk sportos diadalairól. Vagy arról, hogy Dzsudák Balázs fingott, illetőleg, hogy Mészáros Lőrinc jachtja fedélzetén szotyolázva Kertész Ákos tanácsára fölvásárolta a Toronto Ratptorst, vagy stadiont épített Bukarestben, hogy bosszantsa a szőröstalpúakat.
Becsöngettek. Becsöngettek, és a happy tudósítások buzognak, hogy hétszázezer általános és csaknem félmillió középiskolásnak szorul most össze a gyomra, azt viszont nem tudni, hány tanerő kurvaanyázik. Nem csak, mert véget ért a nyár, s nem azért, mert nem szeret tanítani. Szereti ő azt, csak nem így, nem itt és nem most. Minden más rendben van, következésképp semmi sincs rendben egyáltalán a nyüves életben. Én is szerettem tanítani annak idején, csak ne kellett volna bejárni az iskolába. No de, ez nem móka, s pláne nem kacagás, iramoljunk tovább tehát.
Bevándorlás okozta válsághelyzet, egy állapot, amelynek törvényi feltételei Magyarországon immár negyedik éve nem állnak fenn. Ennek ellenére persze a válsághelyzetet évről-évre meghosszabbítják, ami már bőven több mint nevetséges. Az pedig, hogy ezért – hogy a törvényi feltételek hiánya ellenére is gond nélkül elrendelik azt – nem vonhatja őket felelősségre senki, egyszerűen gusztustalan. A Belügyminisztérium kérvényezi, a kormány, pontosabban Orbán Viktor pedig engedélyezi annak évenkénti meghosszabbítását. A tényleges ok persze a választások közelsége, valamint a folyamatos rémiszgetés okának fenntartása. Alig téved már bárki is a déli határ környékére – amit a számok is jól bizonyítanak – mégis a kormány szerint rettegnünk kell.
Egerben egy kerekesszékes hajléktalan süttette a hasát a nappalijában, tehát az utca kövén, és buzgón dolgozott. Ez annyiból állott, hogy kinyitott egy sört, valamint kitett egy pekedlit adományokra, hogy tudjon venni újabb söröket. Nem kell ezen sápítozni, kinek zsömlére van szüksége az életben maradáshoz, kinek közbeszerzésre, másoknak meg sörre vagy tablettás borra. Az antilop sem eszik oroszlánt, míg fordítva pedig elég gyakori a dolog, Vajnáné fánkot árult, József Attila költeményt, Orbán meg bort iszik és vizet prédikál.
Orbán Viktor Mihály várának és erkélyének biztonságából levelet írt elv-, eszme-, harcos-, és aljastársának, Salvininek, bukása alkalmából. Megható figyelmesség, szerelmes gyöngédség. Tisztára Tatjána, bár azért benne van a fából faragott diktátor avas parasztszaga, ahogyan a budijából kitekintve belátja az egész univerzumot, csillagokat, göncölöket, és mind tele van migránccsal. Ott lógnak a migráncsok, és ő, meg eddig ez a Salvini karikás ustorral veri vissza őket. Vitézek, hősök, ilyenek. Gyönyörű kép az égen, meg Orbán fejiben.
Az Uzsoki kórházban arra intik a látogatókat az Alaptörvényből kiemelt és kinyomtatott passzussal, hogy „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni”. Ennek legalább annyi értelme van, mintha az óvodában a Tízparancsolatból citálnák a kis hugyosoknak azt a tételt, miszerint “Ne paráználkodj!”. Viszont ez a kórházas még aljas is, mint az egész rendszer, legalább anyira. Sőt, ebben a formában még a célközönség sem kellően körülhatárolt.