- Részletek
-
Készült: 2019. április 24. szerda, 00:14
-
Találatok: 2291
Aki kiszerződött nyolc évvel ezelőtt, most már milliós nagyságrendben vehet fel reálhozamot. Annak idején alig 70 ezer forint járt vissza, vagyis egyértelműen rosszul jártak az állami nyugdíjat választók.
Hiába reménykedik az a több mint hárommillió egykori magán-nyugdíjpénztári tag, aki annak idején visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe, hogy egyéni számlán írják jóvá az államnak átadott megtakarítását. Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára ugyanis világosan közölte egy parlamenti válaszban: "a társadalombiztosítási és a magánnyugdíjrendszer alapvető különbségéből adódóan a magán-nyugdíjpénztári egyéni számlán felhalmozott összeg jóváírása a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrehozott egyéni számlán nem értelmezhető."
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint papíron továbbra is tartozik az állam több mint 2800 milliárd forinttal az egykori tagoknak - de ez csak statisztikai adat a pénzügyi számlákban, a vagyont már évekkel ezelőtt elköltötte
a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részben folyó kiadásokra, részben az államadósság csökkentésére, illetve egyes részvényeket átadott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV). Maga az alap 2015-ben meg is szűnt.
Nem teljesen fair
Az egyéni nyugdíjszámlák elbliccelése az állami rendszerben egyrészt azért nem fair, mert a kormány annak idején megígérte a visszalépőknek, hogy lesz ilyen. Másrészt azért sem, mert azt is megígérték, hogy aki az úgynevezett reálhozamot (vagyis az infláció fölötti hozamot) is átadja az államnak, az később magasabb nyugdíjat kaphat. Voltak, akik hittek ennek az ígéretnek, és a reálhozamról is lemondtak a társadalombiztosítás javára, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján azonban jelenleg nem jár nekik magasabb járadék.
A többség persze átvette a reálhozamot, ami annak idején összesen 233,2 milliárd forint, vagyis számlánként körülbelül 70 ezer forintos összeg volt. A szórás persze nagy volt, voltak, akik egyáltalán nem kaptak pénzt, mások százezreket vehettek fel.
Jól jártak a maradók
A legjobban persze az a nem egészen 56 ezer pénztártag járt, aki annak ellenére is kitartott a magánnyugdíjpénztár mellett, hogy az akkor még nemzetgazdasági miniszterként dolgozó jelenlegi jegybankelnök, Matolcsy György azzal fenyegette meg a maradókat, hogy nem kapnak állami nyugdíjat. Ezt a döntést persze később visszavonták, a maradó tagok csak a 2010. novemberig teljesített szolgálati idejük után csökkentett járadékot, a többi szolgálati időre teljes nyugdíj jár nekik is. Sőt, ha visszalépnek az állami rendszerbe, megkapják a teljes nyugdíjat, ezt még akár a nyugdíjba vonulás után is bármikor megtehetik, hiszen az állam utólag is kifizeti nekik a csökkentett és a teljes nyugdíj különbözetét.
A magánnyugdíjpénztárak 2011. május 31. óta elért hozama| Pénztár | Portfólió | Hozam |
| Horizont | Klasszikus | 37,30% |
| Horizont |
Kiegyensúlyozott | 70,50% |
| Horizont | Növekedési | 71,20% |
| Budapest | Klasszikus |
33,74% |
| Budapest | Kiegyensúlyozott | 63,75% |
| Budapest | Növekedési | 78,07% |
| MKB |
Klasszikus | 36,66% |
| MKB | Kiegyensúlyozott |
68,24% |
| MKB | Növekedési | 78,50% |
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 22. hétfő, 18:52
-
Találatok: 2128
Kellene egy program, amely világossá teszi, hogy a tisztességes élethez való jog megillet mindenkit, s meg is mondja, mi jár a tisztességes élethez.
Az Országgyűlés az ellenzék - Jobbik, MSZP, LMP – nagy részének támogatásával elfogadta a családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokat. A történet nagyon tanulságos.
Elsőként azért, mert az ellenzék szavazatára nem volt semmi szükség, ugyanis nem minősített többséghez kötött törvényjavaslatról kellett dönteni.
Másodszor azért, mert a kormánypárti képviselők szavazataira sem volt szükség. Március 12-én a kormány elfogadta a babaváró támogatásról, a nagycsaládok személygépkocsi-támogatásáról és az otthonteremtési program időszerű módosításáról szóló rendeleteit.
Harmadszor azért, mert hangzatos címe ellenére, a törvényjavaslat nem az orbáni családügyi vízió érdemi részéről szólt. A törvényjavaslat mindössze négy paragrafusból állt, az első adómentessé tette a babaváró támogatást, a második állami kezességvállalást biztosított a babaváró támogatással nyújtott kölcsönhöz, a harmadik felhatalmazást adott a kezességvállalás részletszabályait megállapító kormányrendelet kiadásához, a negyedik meghatározta, hogy a törvény 2019. július 1-jén lép hatályba.
Tények és tanulságok
Miért tanulságos ez a történet? Mindenekelőtt azért, mert ismét bizonyossá vált, nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak van parlamentje. Újólag bizonyossá vált az is, hogy a kormányban egyetlen döntéshozó van, a miniszterelnök, akinek a parancsait „eredeti jogalkotói hatáskörben”, parlamenti felhatalmazás nélkül, kormányrendelet formájában kihirdetik. Nem maradt kétség a tekintetben sem, hogy, a parlament nem több egy díszletnél, a törvényesség látszatának fenntartásához. A parlament tagjai - sokadszor – úgy hoztak döntést, hogy fogalmuk sem volt arról - az előterjesztés nem szólt róla -, milyen kormányzati (orbáni) döntéshez asszisztálnak, mibe kerül, amit megszavaznak, s hol van elrejtve a be nem tervezett kiadások fedezete. Végezetül, beigazolódott – nem először, s feltehetően nem is utoljára -, hogy a kormánypártok soha nem magányosak, mindig számíthatnak az ellenzék színe-javára, amikor populista kérdésekben kell szavazniuk.
Nem tanulság, hanem tény, ez a hatalom (Orbán Viktor) nem gyermekbarát. Nem tanulság, hanem tény, ez a hatalom (Orbán Viktor) nem családbarát. Ennek a hatalomnak (Orbán Viktornak) nincs átfogó elképzelése a gyermekekről, a családokról. Ennek a hatalomnak (Orbán Viktornak) csak azok fontosak, akiknek már van mit a tejbe aprítaniuk, s mellesleg elkötelezett Orbán hívők.
Az ifjúságról, a családról
A parlament utoljára 2009-ben tárgyalt előterjesztést az ifjúság helyzetéről és megsejtve a jövőt elfogadta a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról szóló határozatot. Talán ennek az elnevezésnek köszönhető, hogy ez az országgyűlési határozat még ma is hatályban van, sőt végrehajtásához 2012-ben, 2014-ben, 2016-ban kormányzati cselekvési tervek is készültek. Ez nem jelenti azt, hogy a stratégia helyzetelemzésében feltárt problémák megszüntetésére megszülettek volna a szükséges döntések. A közel tíz esztendős problémahalmaz többsége ma is helytálló.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 21. vasárnap, 19:08
-
Találatok: 2265
Hol kereshetők a múlt századi populizmus történelmi gyökerei, hol húzódik a határvonal, amely a „népi politizálást” elválasztja a diktatúrától? – egyebek mellett erről beszélgettünk Ormos Máriával annak apropóján, hogy életműsorozatának részeként harmadik kiadásban olvasható a Benito Mussoliniről szóló politikai életrajza.
Első megjelenésének idején, 1987-ben csupán érdekességnek számított, a mostani – az idők változását jelezve – különös hangsúlyt kapott. Ormos Mária definitív történész, 1984 és 1992 között a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora volt, kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes történelem, abban pedig fő hangsúllyal az európai szélsőjobb története. Mellesleg ehhez a kötetéhez is volt mit elolvasnia: a „Mussolini-összest”, az Opera omniát az olaszok több mint ötven kötetben adták ki.
– Miért érdekes ma egy Mussolini-könyv? Miért érdekesebb, mint harminc éve? Első megjelenéséig, 1987-ig a magyar könyvpiacon fel sem bukkant tisztességes Mussolini-monográfia. De mintha az elmúlt harminc év alatt Mussolini alakja egyre nagyobb hangsúlyt kapott volna.
– Valóban így van. Valamiért egyre érdekesebb, miként lehet egy széles populációt egy központi akarat mögé évtizedeken át fölsorakoztatni. Mussolini pályája – huszonkét évig, 1922 és 1943 között volt Olaszország miniszterelnöke, teljhatalmú ura, ’43-tól ’45-ig Hitler bábja – figyelmeztető jel minden diktatúrára törekvő csoportnak, amely fokozatosan elveszíti az egyensúlyérzékét. Mussolini észlelte a bajt, de a háború forgatagában már képtelen volt korrigálni.
– A Duce abból a szempontból ritka tünemény, hogy húsz éven át uralta a terepet egy bonyolult, nehezen kormányozható országban. Maga a duce kifejezés a német „vezérre” hajaz.
– A megfelelő tagolás miatt illik hozzátenni, hogy 1924 végéig, ’25 elejéig az olasz rendszer nem mondható klasszikus diktatúrának. Ellenzéki csoportok ülnek a parlamentben, a szakszervezetek tevékenyek, az országon sztrájkhullámok söpörnek végig, viszonya az egyházzal is rossz. A rendszer kiépítése 1925 elején kezdődik igazán, s attól kezdve sebesen halad, amiben Mussolinit a sikertelen merényletkísérletek is segítik.
– A Duce nem magában álló kőszobor. A korabeli Európában nyüzsögnek a nemzetvezetők, az önjelölt megváltók, a zsebdiktátorok Pilsudskitól Antonescun, Pavelicen át Salazarig, majd színre lépett maga Hitler. Ezek a figurák a háború után szinte nyom nélkül tűnnek el. Miért?
– Mert a vesztes oldalra álltak. A legtöbb diktatúrának ’45 után esélye sem volt a fennmaradásra. A sztálinizmus kreatúráit most vegyük ki a sorból. Ilyen iszonyú vérözön után a nemzetmentő diktátoroknak szemernyi játékterük sem maradt. Azóta három generáció váltotta egymást. Ma újra elhiszik egyesek Európában, hogy a dolgokat lágyítva, moderálva újra el lehetne kezdeni.
– Hol húzódik a határ, amely a vérbeli populistát a diktátortól elválasztja?
– A populista ugyanúgy meg akarja szerezni a tömeg önkéntes vagy kizsarolt támogatását, mint a diktátor, csak más eszközökkel. A populista a megfelelő szavakat keresi, amelyek abszolút bírává, a „nép” tömegei fölé emelik. Erre nézve a klasszikus receptet a Mein Kampfban Hitler adta meg. A tömeg számára mindig csak egyetlen ellenséget szabad kijelölni, ha kettő van, akkor elbizonytalanodik. Úgy kell az emberekhez szólni, hogy a legutolsó – értsd: a legbutább – is értse, miről van szó. Addig kell sulykolni, ismételni, míg a gyűlölet tárgyát mindenki felismeri álmából ébresztve is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 20. szombat, 21:48
-
Találatok: 2010
Tartalmas interjút közölt húsvét alkalmából a Válasz Online Erdő péter bíborossal, esztergom-budapesti érsekkel, a magyar katolikus egyház fejével. A kollégáinál felvilágosultabb bíboros számos figyelemre méltó megjegyzést tett, amely alig burkoltán cáfolta Orbán Viktor “keresztény Európáról”, “keresztény kultúráról” és “keresztény” magyar nemzeti identitásról hirdetett nézeteit.
Ennek jelentősége abban áll, hogy autentikus egyházi vezető cáfolja azt, hogy Magyarország keresztény ország lenne, hogy egy ország vagy egy kontinens keresztény lehetne, továbbá az elzárkózást, az iszlámmal szembeni uszítást, az ellentétek kiélezését helytelenítette. Emellett totálisan cáfolta azt az orbáni ideológiát, hogy a kereszténységet negatív alapon határozza meg, annak alapján, hogy mik nem vagyunk. Hamis és hazug az a definíció, hogy kerestzény az, ami nem zsidó, és keresztény az, ami nem muszlim.
Ezért a vallásos vagy hívő embereknek is érdemes lenne elgondolkodni, és a fejüket használni, hogy az Orbán által manipulációs céllal használt “kereszténységnek” semmi köze nincs a kereszténységhez, és az inkább ellentéte az igazi kereszténységnek. Különösen az Orbánt támogató protestáns és neoprotestáns egyházak és gyülekezetek gondolkodhatnának el azon, hogy ha a legkevésbé progresszívnek tekintett katolikus egyház bíborosa is megkülönbözteti a hitvalló és a kulturális kereszténységet, továbbá szétválasztja az egyének keresztény identitását a nemzeti identitástól, és szót emel az iszlám vallásúak, vagy azoknak hitt menekültek megbélyegzése és üldözése ellen, akkor Istenben és a Bibliában hívő keresztényeknek nem kellene egy olyan politikai “kereszténységet” támogatni, amely ellentéte Krisztusnak.
A terjedelmes és sok kérdést érintő interjú legfontosabb része az, amikor Erdő Péter megkérdőjelezi, “lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni?” Majd megfogalmazza azt az evangéliumi álláspontot, hogy a kereszténység nem kultúra, nem hagyomány és építészt, hanem elsősorban “az emberek személyi meggyőződése”. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus megváltása a lényeg, aki pedig az egyéneket váltotta meg, a kereszténység hit, a Jézusban hívő egyének hite. Egy ország vagy egy kontinens nem lehet keresztény, csak egy ember. Ezen kívül a bíboros azt mondja, hogy a “migránsok”, akiket szándékosan fosztanak meg a menekült elnevezéstől, nem feltétlenül ellenségesek, idegenek vagy akár muszlimok.
A bíboros beszámol arról, hogy 2015-ben egy katolikus pap Németországba is elkísérte a Keleti pályaudvartól a menekülteket, és elmondta, hogy ezek nagy többsége egyáltalán nem vallásos ember. Ezen nem is muszlimok, nem is keresztények, éppen olyan evilági pogány bűnös ember, mint a magyarok vagy az európaiak többsége. E tekintetben nem jelentenek semmiféle vallás keveredést. Az idegengyűlölet elleni kiállásként értelmezhetők a bíborosnak azok a szavai, hogy “Az Eucharisztikus Kongresszus lelkipásztori tartalma is a jelmondattal foglalható össze. „Minden forrásom belőled fakad.” Ez a 87. zsoltár utolsó sora. Előtte Jeruzsálemről van szó. Arról, hogy minden nép ott született. Egyiptomiak, babiloniak – mindenki, akit akkor idegennek tartottak. Ez tehát azt is jelenti, hogy nekünk a többi néppel tágabb szívű kapcsolatban kell lennünk, mint ahogy megszoktuk”.
Erdő Péter ezzel arra utal, hogy akiket Orbán gyűlöletpropagandája idegen ellenségnek mutat, azok az emberek közel állnak hozzánk, nem idegenek. Egyébként a hétköznapi tapasztalat is azt mutatja, hogy a globalizációnak, de a közös gyökereknek köszönhetően is, ezek a tömegek egyáltalán nem állnak olyan távol tőlünk, a szokásainktól, a kultúránktól, a hétköznapi viselekdésünktől, mint ahogy azt a propaganda állítja, és megpróbálja extrém szélsőségesekkel azonosítani, kriminalizálni és démonizálni őket. Nagyon sok közöttük a keresztény, Erdő Péter utal arra, hogy a kereszténység előbb volt jelen Töröországban és Szíriában, mint Európában, különösen Magyarországon.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 19. péntek, 18:45
-
Találatok: 2331
Egy kábé negyven éves férfi az MSZP-Párbeszéd Móricz Zsigmond körtéri sátrához ment tegnap, egy női aktivistát valami piros löttyel locsolgatni kezdett, a palack kiürültével pedig hozzávágta azt, miközben kurvaanyázta az MSZP-t. A lelocsolt nő védelmére sietett egy férfi párttársa, akit a támadó földre vitt, megharapta, majd a kabátjával fojtogatta. Ezután szedték szét őket a járókelők meg a többi szoci, és a szájkosár nélküli ember jól végezvén dolgát, elegánsan távozott.
Vannak ilyen hétköznapi hősök mindkét oldalon. Mint emlékezhetünk, nemrégiben Miskolcon egy fideszest ruháztak meg, Pécsen pedig a Momentum ajánlóívét firkálta össze egy harcos, aki védte a hazát a migráncsoktól. Ha sok M1-et néz az ember, akkor óhatatlanul meghülyül, de elég hozzá bármely más, a Kesma bűvkörébe tartozó médiatermék fogyasztása is, van belőlük dögivel. Olyan négyszáz a baloldali médiaterror jegyében, amelyek hazafiakat nevelnek, akik pedig rettenthetetlenek.
Jellemző ez az emberi fajra. Caius Mucius Scaveola, mint tudjuk, a karját csontig égette szisszenés nélkül, miközben csevegett Porsenna, etruszk királlyal, aki ettől úgy beszart, hogy elvonult Róma alól. Sőt, nekünk meg Dugovics Tituszunk van, aki Nándorfehérvárnál egy törökkel bungee jumpingolt, hogy az ne vegye el a munkáját, ne erőszakolja meg asszonyát és ne gázoljon bele a keresztény kultúrájába. De áldozata hiábavaló volt, ő is meghalt, meg a török is itt maradt később, tehát minden viszonylagos.
Aki Miskolcon megverte a fideszest, aki Pécsen a Momentum papírjait piszkította össze, józan ésszel és alapos megfontolással tette ezt, arról lévén meggyőződve – mint a Titusz -, hogy küzdelme győzelemre viszi őt és sorsosait. Ezek megtervezett akciók, kigondoltak és előre megfontoltak, mint egy anyósgyilkosság. A harapás és fojtogatás viszont elemi ösztön, a jungi lélektanban az “árnyék”, amelyet morális, etikai, esztétikai vagy más alapon elvetünk és elfojtva is tartunk, miközben eltartott kisujjal diskurálunk az időjárásról
Olykor azonban előtör az emberből a vadbarom, és harap. Vannak híres harapások a történelemben, mint például Mike Tysoné, aki egy bokszmeccs hevében tépett ki egy darabot ellenfele füléből, vagy Louis Suarezé, a tömzsi futballistáé, aki szintén játék közben mart bele a védőjébe. Ebből is látszik, hogy a harapás valami ősi-emberi, illetve állati, a gének halovány emléke még abból a korból, amikor szőrös elődünk a dinók elől bujkált föld alatti járatokban. Régi, szép idők, férfias élmények, kard ki kard.
Vannak viszont egészen köznapi harapások is. Ilyen például Lilyé a “Modern család” című sorozatból. A kislány olyan három éves kora körül elkezdett boldog-boldogtalanba beleharapni, és apukái csak abban bíztak, hogy majd kinövi. Ilyen minálunk elő nem fordulhatna, hogy egy meleg pár Vietnámból fogad örökbe migráncskölket, hogy aztán itt harapdáljon bennszülötteket. Ilyet Novák nacsasszony családtámogatási rendszere nem ismer, morálisan túlfejlett társadalmunk pedig kitaszítja magából az ilyes elfajzásnak még a gondolatát is.
Neriában az ilyen aberráció ismeretlen, az olyanok számára, akik MSZP-seket harapdálnak és fojtogatnak, sőt, vasvellával űznék el őket messzire. Ez is ősi, magyar mentalitás és virtus. Például, amikor Kukorica Jancsi közmunkás súlyos hibát vétett, a nyáj pedig odalett, akkor korának fideszes földesura ekképp nyilvánult meg: “…Vasvillát, vasvillát!… hadd szúrjam keresztül!/ Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való!/ Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!…” Nem ám, hogy üljünk le János, elégedett-e a munkakörülményekkel, ilyenek. Hanem neki a gerincének.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 18. csütörtök, 22:28
-
Találatok: 1886
Eltűnnek az utcáról a HVG címlapjai, miután indoklás nélkül szerződést bontott velünk a Mahir. Kis lépés a buborék megőrzéséért, de nyugi, mindenki érti, aki számít.
Nézem ezeket a kedves arcú nőket. Csillaguk emelkedik, nagy jövő előtt állnak, büszke rájuk a párt és biztos a családjuk is, hiszen máris sokra vitték. Államtitkárok. Fontos és nehéz feladatot kaptak. Járják Európát, és fáradhatatlanul bizonygatják, hogy a magyar kormány ellen felhozott vádak alaptalanok. Például mert virágzik a sajtó, a vélemény és a szólás szabadsága, a jognak asztaláról mindenki egyformán vehet, és dehogyis-ugyanmár-egyáltalán nem akarja a Fidesz lenyelni a teljes nyilvánosságot, pláne nem megfojtani azt, akit élve lenyelni nem tud. Ez mind koholmány. Légből kapott.
Küldetésük azért nehéz, mert ahova ők mennek igét hirdetni, ott nemcsak a Kossuth rádió hallatszik, és az ő partnereik egyáltalán nem akarnak a Fidesznek megfelelni, ugyanis nem félnek tőle.
Az olyannal pedig nehéz.
És ilyenkor jön az a megalázó jelenet, amikor a beszélgetőtárs jólnevelten bólint, de szomorú szemében látszik a felismerés, hogy megátalkodott hazudozóval van dolga, akivel becsületes párbeszédre nincs kilátás. Szertenéznek a pezsgős fogadásokon, és érzik, hogy a szokottnál is mélyebben süpped a szőnyeg, mert ezek itt körös-körül mind tudják. Olvasták a nyugati sajtóban, letették asztalukra a megmaradt magyar újságok híreit, és pontosan látják, amikor ez a két emberarcú nő pacekba letagadja a tegnapi és a mai híreket.
Bizonyára össze is súgnak a hátuk mögött. Sőt kinevetik. A paranoia itt munkaköri ártalom, mint a zsebtolvaj szakmájában.
A külvilágba küldött követeink olyan embereknek adják elő a belpiacos hazugságokat, akik ismerik az azoknak ellentmondó tényeket. Ilyeneknek nyilván bohócmunka elmutogatni, hogy a CEU tök véletlenül karambolozott egy törvénymódosítással, hogy a magyar sajtó kétharmadát adományként kapta a párt, illetve az nem is a párt, hanem egy tök független civilszervezet. Ugye milyen kellemetlenül érezné magát Ön is? Gázabb feladat még annál is, amit Jehova Tanúi művelnek, mert ők legalább hisznek a hülyeségeikben, és évente kétszer találnak valakit, aki megeszi a szöveget.
Idehaza megfelel a lassan főzött béka receptje: apró lépésekkel érdemes felépíteni a teljhatalmat, nem pedig egy tank tetejéről felolvasni, hogy mostantól irgumburgum. A történelem ismerői – ezek között vannak a külföldi és magyar diplomaták, politikai és gazdasági vezetők, valamint általában az értelmiség – persze tanulták, hogyan megy ez, és képesek összerakni a képet sok darabból is. A bíróságok és az akadémia elleni támadásokból, a parlamenti viszonyokból, a pártsajtó megnyilvánulásaiból és a különböző elnyomó módszerekből. Számontartják a megszüntetett, felvásárolt, ellehetetlenített, megszállt ellenzéki pártokat, intézményeket és szerkesztőségeket.
Egy puzzledarabka az is,
ami a plakátpiacon történik. Retróműfaj, de egyelőre még mindig ez az egyik módja annak, hogy a nem-virtuális világban elérje a járókelőt egy mondatnyi üzenet. Szereti is a Fidesz, oda szokta kitenni, hogy Junckernek a kurva anyját, meg hogy a migránsok meg a Soros. És nagyon zokon veszi, ha más is alkalmazza.
(Kedves Emmanuel, úgy is mint
szerzőnk, hadd küldjek itt egy cvikipuszit a magyar plakátpiac
másik nagy szereplőjének, a JCDecaux-nak! Igazán tájbaillő jelenet, amint a nyugati óriáscég kezet ráz a helyi warlorddal, és beillatosítva fogadja a kinevezett komisszárt.)
A szerződésbontásnak indoka nem volt, mi kifizettük, ők kiragasztották. Nem tudom, mennyi HVG-t adtak el a plakátra tett címlapjaink, nem is könnyű mérni ennek a hatását. De valószínűleg nem is ez volt a szempont, hanem hogy a címlap néhány szava eljutott százezrekhez. Veszélyes. Az addig engedelmes és közönyös állampolgár esetleg gondolkodni kezd, továbbtájékozódik, következtet. Még a végén rájön, hogy Brüsszel nem is akarja megenni a csodaszarvast.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 17. szerda, 21:59
-
Találatok: 2124
A francia katolikus egyház máglyákkal ékesített dicső történetét, az állam és az egyház összefonódását, az inkvizíció működését, a katharok és a valdensek kegyetlen legyilkolását hiányolja Semjén Zsolt, aki ezzel hozta összefüggésbe a párizsi Notre Dame leégését. Semjén ugyanis azt rótta fel a franciáknak, hogy több évszázados üldözés, gyilkolás és pogromok után szétválasztották az egyházat és az államot.
A szekularizációt Semjén a kereszténységgel való szakításnak hiszi, amivel egyértelmű bizonyítékát adta annak, hogy fogalma sincs sem a kereszténységről, sem a demokráciáról, sem a kereszténydemokráciáról. Semjén a katolikus államvallást téveszti össze a kereszténységgel, amely csak az államtól elválasztva létezik. A szekularizált állam nem egyházellenességet jelent, hanem vallásszabadságot.
Semjén azt állította, hogy a Notre Dame-ban keletkezett tüzet nem a szikra, az oxigén és az éghető anyag, hanem “a francia szekularista egyházellenes politika okozta”. Semjénnek ezt az ósdi felgogása állam és egyház kapcsolatáról maga a katolikus egyház sem osztja (kivéve a Magyar Katolikus Püspöki Kart, amely csaknem ezer évvel lemaradva követi az európai fejlődést, s középkori vaskalapos nézeteket vall). A II. Vatikáni Zsinat (Gaudium et spes 36. és 76. pont) az egyház és az állam szétválasztásának elvét vallja. Íme: „Feladatánál és illetékességénél fogva az egyház semmiképpen sem elegyedik a politikai közösséggel, és nincs kötve semmilyen politikai rendszerhez; jelzi és oltalmazza is az emberi személy transzcendenciáját. A politikai közösség és az egyház függetlenek egymástól a maguk területén: ott autonómiájuk van. . .” Ez maga a szekularizáció.
Semjén szerint “Franciaország megtagadta – mint az egyház legidősebb leánya, úgy hívták régen Franciaországot – saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk”. A gyilkolás nem érték, márpedig Franciaország történetének legsötétebb időszakai voltak azok, amikor a katolikus egyház az állammal összefonódva totális lelki és fizikai elnyomást gyakorolt, amelynek csúcspontja az inkvizíció működése, a máglyák, a katharok és a valdensek elpusztítása volt. Ez az a történelem, amit a franciák igen helyesen megtagadtak, és a sötét középkori elnyomás és népirtás helyett a felvilágosodást, az egyház és az állam szétválasztását követték. Kivették az államhatalmat az egyház kezéből.
Ezzel senki nem tagadta meg sem a kereszténységet, sem a hitét, amit minden francia állampolgár szabadon hirdethet és gyakorolhat, beleértve a katolikus vallást is, mindössze egy végtelenül romlott, sötét, gonosz szervezet uralmától választották el az államot, hogy az állam ennek az elnyomó szervezetnek a kezében ne legyen gyilkos eszköz saját polgárainak elpusztítására. Semjén a vallási intoleranciát, állam egyháztól való függőségét, a romlott gyilkos papok uralmát nevezi “kereszténységnek” és értéknek, és az európai jogalkotás nagy hibája, hogy a holokauszttagadáshoz hasonlóan nem büntetik azt, ha valaki a közékori inkvizíciót, az egyház és az állam összeolvadása által elkövetett tömegmészárlást tagadja. Az állammal összefonódott katolikus egyház hosszabb idő alatt, de több embert gyilkolt le, mint a nácik.
Franciaországban volt a domonkos rendi inkvizíció központja. Semjén katolikus Európájának nyomasztó Európája századokon át egy rémálom volt, ahol a papok irányították a kínzásokat, vonták eljárás alá az általuk eretneknek vélt embereket, “boszorkányok” százait égették el, mert valamelyik nő megtetszett a püspöknek, vagy a szédült miszticizmusba valaki beleőrült. Az embereknek önmaguk ellen kellett ostoba feljelentést tenniük, amit kivizsgáltak. Ha valaki nem találta magát semmiben vétkesnek, az gyanús volt, és azért vonták eljárás alá, mert titkol valamit, az ellenségek az inkvizícióval intéztették el egymást. Az eretnekek ellen szervezett “keresztes hadjáratok” a legkegyetlenebb tömegmészárlások voltak, az egyház földet, vagyont, nőt, bűnözőknek büntetés alóli felmentést és feloldozást ígértek a gyilkolásért.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 17. szerda, 06:44
-
Találatok: 1635
A történelem lehet, hogy ismétli önmagát. De az is lehet, hogy nem.
Egy korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy az MTA-val szembeni kormányzati fellépés mögött két, egyébként egymással összefüggő cél létezhet:
- az MTA intézményeinek „NER-kompatibilissá tétele”,
- másodsorban pedig az EU azóta már nyilvánosságra került terveinek megfelelő, az EU támogatások befogadására alkalmas és NER-kompatibilis intézményrendszer kialakítása.
Az EU tervei 2021-től kezdődően összesen 100 milliárd euró (mintegy 32 ezer milliárd forint) támogatás szétosztását irányozzák elő. És érdekes ezt itthon hallanunk: alapvetően az innovációt elősegítő kutatásokra, olyanokra, amelyek két szereplőt céloznak meg, vállalkozásokat kötnek majd össze kutatóhelyekkel, ezek együttműködésére építve. Az EU jóhiszemű ebből a szempontból. Nem ismerheti teljes mértékben a magyar helyzetet. Ha vállalati innovációról van szó, akkor Palkovics László innovációs és technológiai miniszter személye megkerülhetetlen – és ez rendben is lenne. Ő jelentős szakértő ebben.
Az EU azonban nem tudhat egy másik, az innováció területén szintén megkerülhetetlen magyar szereplőről, egy magyar vállalkozóról: őt pedig Mészáros Lőrincnek hívják. Az ő kvalitásait mi sem bizonyítja jobban, mint az a világméretekben is példátlan innovációs stratégia, az a vállalatbirodalom-építési tudás és tehetség, amelynek segítségével 2010 óta szinte a nulláról pár év alatt
közel egymilliárd dolláros (283 milliárd forintos) vagyonra sikerült szert tennie. Azt feltételezzük, ha az EU által megfogalmazott terveket magyarra kívánjuk fordítani, akkor az MTA jelenlegi kutatóhálózatának átalakítása (NER-kompatibilissé tétele), a létrehozandó „új kutatási-innovációs ökoszisztéma” az alábbi három szereplő egymásra találását célozza:
- az EU-forrásokét;
- az EU-pénzek „abszorpciójára” képes NER-biztos kutatóhálózatét; és
- az olyan, a vállalati innovációs teljesítményben elsőrangú magyar vállalkozókét, mint amilyen például Mészáros Lőrinc.
Ehhez még hozzátehetjük, hogy a kormányzat nem elsősorban az akadémiai intézetek kutatási irányait szeretné meghatározni – tehát azt, hogy ki mit kutathat és mit nem, bár ez sem utolsó szempont -, hanem az átalakítás talán legfontosabb mozzanata az, hogy az állam bele tudjon szólni a jövőben a kialakítandó új intézményhálózat vezetőinek (főigazgatóinak, intézetvezetőinek, kutatásvezetőinek stb.) kinevezésébe. E nélkül ugyanis a fenti három szereplő szinergiát teremtő együttműködése nem valósulhat meg. Ezért fontos követelmény a kormányzat számára, hogy a „
kutató ne politizáljon”, hanem
„legyen lojális kenyéradó gazdájához, hiszen a pénzt is a kormánytól kapja”.
Egy ilyen szándék nem számol a kutatók döntéseivel. Azzal, hogy a kutatók egy ilyen eshetőség valósággá válásával egyszerűen elhagyhatják a hajót. Minél inkább rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal, reputációval, annál inkább. A tétel, amit meg lehet fogalmazni ezzel kapcsolatban, egészen egyszerű:
minél inkább sikerül NER-kompatibilissé tenni az MTA-hoz tartozó kutatóhálózatot, annál inkább sérül a kutatás szabadsága és észszerűsége, és minél inkább sérül e kettő, annál inkább beindul a nemzetközi reputációval rendelkező, vezető kutatók elvándorlása, illetve megáll a korábbi években tapasztalható visszavándorlása.
Ennek megfelelően az a paradox helyzet fog előállni, hogy mire a NER-hez lojális, új vezetői garnitúra „elfoglalja méltó helyét” a kutatóhálózat élén, akkorra már csak egy kiüresedett, illetve rohamosan kiüresedő intézményhálózat felett nyeri el az uralmát. Minél erősebben érvényesül e NER-kompatibilitás, annál inkább.
Magyarországnak fel kell készülnie arra is, hogy a kutatók elvándorlásával elindított nemkívánatos hatások nem lesznek rövid távúak, gyorsan kijavíthatók, hanem ezekkel 50-80, vagy akár 100 éves időtávban is együtt kell majd élni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 15. hétfő, 21:47
-
Találatok: 2119
Vasárnap 11 órától tartotta európai parlamenti kampányindító rendezvényét a Demokratikus Koalíció, amelyen a párt elnöke, Gyurcsány Ferenc mellett felszólalt az EP-lista első három helyét elfoglaló jelölt, Dobrev Klára, Molnár Csaba és Rónai Sándor is.
Az egykori miniszterelnök hosszan sorolta a Fidesz és az Orbán-kormány bűneit, de futotta néhány önkritikus mondatra is. Gyurcsány szerint az elkövetkező hetekben „iszonyatos küzdelemre” készülnek „egy politikai-erkölcsi, erkölcstelen monstrummal” szemben.
A mostani EP-választások céljának azt nevezte, hogy a magyarok megmutassák, létezik egy másik Magyarország, és emögött legalább annyian állnak, mint az „országromboló kormány mögött”.
Az Orbán-kormány vétkeinek felsorolása után Gyurcsány leszögezte: „világossá kell tenni, miben hiszünk, és miben nem”. A pártelnök szerint a DK-ban hisznek abban, hogy az ember szabadnak született, a szabadság rendjét pedig lehetőségek sokaságával kell felöltöztetni. Hisznek az emberiség egyetemességékben, de hisznek a hazában is. Hisznek a demokráciában mint a szabadság politikai rendjében, és az emberek segítésében, a szolgáló és védő államban.
Arról is beszélt, miben nem hisz:
- hogy csak egyfajta módon lehet boldog és teljes életet élni, csak egyfajta módon lehet szeretni, jó anyának lenni;
- egyetlen nemzet felsőbbrendűségében sem, és abban sem, hogy bármely társadalmi csoport születésénél fogva uralkodásra, vezetésre, kormányzásra teremtetett;
Ezek után, a rendszerváltás utáni évtizedek tapasztalatait megidézve Gyurcsány néhány önkritikus kijelentést is tett. Szerinte a rendszerváltás után elfelejtettük, hogy aki a demokráciában alszik, az diktatúrában ébred, vagyis, hogy a demokrácia egyedül nem képes megvédeni magát.
Rövidlátóak voltunk, nem ismertük eléggé, hogyan működik a világ – mondta.
„A demokráciáért minden nap meg kell küzdeni, nem hangzatos szövegekkel, nem pátosszal, nem az intellektuális felsőbbrendűség kimutatásával” – tette hozzá.
Szerinte a demokrácia melletti legfontosabb érv, hogy minden más rendnél emberibb, és minden más rendnél jobb életet tud teremteni. Ha ez nincs, a többség előbb-utóbb elfordul tőle.
És akkor jönnek a történelem farkasai, a történelem gazemberei, mint az Orbán nevű, a Le Pen, meg a Salvini, akik aztán megtanítanak félni, megtanítanak gyűlölni, és bezárnak a gyűlölet áthatolhatatlan falai közé – jelentette ki.
FOTÓ: MTI/MOHAI BALÁZS
Arról is beszélt, a végső küzdelem nem a kormánypárt elnökével van, hanem azért rá szavazó 2-2,5 millió emberért folyik, akik azt gondolják, ők állnak a történelem jó oldalán.
„Ők a polgártársaink, magyarok, nem őket hibáztatom” – mondta Gyurcsány. Legnagyobb feladatának tartja, hogy eljusson hozzájuk, kérdéseket vessen fel nekik, és rávegye őket, hogy nézzenek körül.
Ezek után a választás európai tétjeiről is beszélt. Szerinte nem szabad Európával is elkövetni ugyanazt a hibát, mint a demokráciával és jogállammal. Vagyis nem szabadna 10 év múlva arra ébredni, hogy nem küzdöttünk meg Európáért.
Bővebben ...
