Hírek
Timpanon
- Részletek
- Készült: 2020. június 04. csütörtök, 19:26
- Találatok: 1995
Mára, mivelhogy van ez az ünnep, vagy gyász vagy gyászos ünnep, egy mesével akartam megörvendeztetni magamat, s ha úgy alakul, és egy húron pendülünk, illetve egy srófra jár az agyunk, a nyájas olvasót is. Szegénylegény és királyfi szerepelt volna benne meg Hetedhét ország elveszett tartománya, vagy óvodások vágyakozása egy soha nem látott, nem ismert ősi homokozóba. Esetleg – és tán ez lett volna a befutó – mesés keleti környezetben beszélgettek volna benne nagyszakállú arabok, ilyen Ali babás díszlet Füst Milán Hábi Szádijába ojtva, veretes és mélabús nyelvezettel. Érezni lehetett volna a vízipipa illatát a mesében, ezeregyéjszaka.
A nagyszakállú arabok előadást tartottak volna egymásnak a mi lett volna, ha lett volna elcseszett dialektikájáról. És tanmeséket, amelyek a logika szabályaival mutatták volna meg azt a képtelen helyzetet, amelyben a jámbor és együgyű szereplők zokogtak volna egy valaha volt nagyság után, olyan tájakért és emberekért, ahol soha nem jártak, akiket soha nem ismeretek, és nem is fognak soha. Egymás szavába vágva beszéltek volna a nagy szakállú arabok a mesebeli vidékről, amit a szomszédjuk mutatott be nekik egy olyan ember beszámolója szerint, aki már majdnem járt ott, viszont közösen tépték volna a szakállukat gyászukban, hogy mindez, amiről azt sem tudják, micsoda, elveszett.
Szép mese lett volna, olyan kész mondatok álltak sorban a fejemben, hogy holnap hajnalban jött volna értem a nagy fekete autó. Az élet azonban nem habostorta, és mindazt a nagy elszánást, ami bennem lobogott, hogy micsoda csudavilágot teremtek én máma reggel, egy perc alatt furkósbotozta le a szomszéd Józsi, aki tegnap este föltette a kérdést, hogy tudom-e, milyen ünnep lesz máma. Mindig így fitogtatja a mérhetetlen bölcsességét, hogy vizsgáztat, tudom-e, amit ő, mindazt a sokat. Ilyenkor választ sem vár, hanem kiböki, ami benne bugyog, de annyira, hogy magában se bírja tartani, mint ahogyan most is ilyen letaglózó mellbe vágóan. 
Azt mondta a Józsi, hogy máma a Timpanonnak lesz a száz éves évfordulója. Ezt olyan határozottan közölte, olyan kőbalta biztonsággal, hogy a mondataim az én mesebeli keleti világomról csörömpölve hullottak darabokra, és Ady Bandi panaszolkodott föl az én bensőmben: „…De ha a piszkos, gatyás, bamba/ Társakra s a csordára nézett,/ Eltemette rögtön a nótát:/ Káromkodott vagy fütyörészett…” – És eszembe jutott a töklámpások közlési módszertana, amelyekben nem az anyag, hanem annak a hiánya hordozza a mondanivalót. Így jártunk máma én nyájasom, így kaptál ma a csudás mese helyett egyperces töklámpást. Ejj, mocskosélet.
www.atv.hu / videó
100 éves a trianoni békeszerződés / 2020.06.04.Az Egyenes Beszéd vendége Béndek Péter történész, filozófus.
www.pupublogja.hu
Trianoni könnyek / 2020.06.04.Mi semmiből sem tanulunk, miért éppen Trianon szomorú esetéből tanulnánk? A Magyar Királyság nem volt nemzetállam, még annyira sem, mint a mai Magyarország, melynek vezetője ma azt a nemzetállamot dicsőíti, amilyen ez az ország sosem volt, ma sem nemzetállam, és elődje csak annyiban volt az, mint amennyire a Vezér ősei magyarok. A Magyar Királyság csak annyiban volt magyar, hogy lakói a magyar király alattvalói voltak, már, aki egyáltalán számított, merthogy a nemzethez tartozott a magyar nemességgel bíró román szlovák vagy szerb is, de a magyar jobbágy soha. - Még királyaink sem voltak magyarok, királynéink meg pláne nem, mint ahogy a katolikus egyház magyar szentjei sem.
hirklikk.hu
Trianon kapcsán a Fidesz egyszerűen hazudik / 2020.06.03.A Klikktv-ben megkérdeztük Molnár Zsoltot, az MSZP országgyűlési képviselőjét, a nemzeti összetartozás bizottságának alelnökét a Magyar Nemzetben megjelent Kövér László házelnök kijelentéseiről, mely szerint a baloldal ráront a nemzetre. Molnár úgy reagált – a rendszerváltás utáni első Trianon-megemlékezésről kivonuló fideszes Kövér László még azzal is csak fél igazságot mondana, ha azt állítaná, hogy a győztesek rontottak neki a veszteseknek, hiszen a maihoz nagyon hasonló uralkodó elit volt mindennek az okozója. Hozzátette: nem a magyar baloldal vesztett a német szövetségesek oldalán a nyugati fronton, nem a magyar baloldal volt az, aki a Szegeden újraszervezett, magát nemzetinek nevezett hadsereg színeiben tétlenül nézte a történteket. A Tanácsköztársaságnak is megvoltak a maga bűnei, de Kassára Stromfeld Aurél vezetésével bevonultak csapatai. A románok és csehszlovákok leverik a Tanácsköztársaságot, s román fegyverek árnyékában érkezik Horthy Budapestre. Ennek fényében, nehéz azt mondani, hogy a baloldal rontott rá a nemzetre. Akármit is mond Kövér László házelnök, azt ki kell jelenteni, hogy Trianon nemzeti sorstragédia, amelynek okozója az 1867-től Trianonig uralkodó elit volt.