Karafiáth: Megláttam a propaganda őrületes sikerének kulcsát
- Részletek
- Készült: 2019. augusztus 01. csütörtök, 18:18
- Találatok: 1785
A politikai marketing hatásaitól – főként, ha alattomosan kúszik be az életünkbe – igen nehéz szabadulni. Pszichológiai vizsgálatok sokasága támasztja alá, hogy amit sokat látunk, azaz, ami az amúgy is átpolitizált hétköznapjainkban a legtöbbször a szemünk elé ugrik, elemi erővel hat vissza ránk.
Nem véletlen, hogy ilyen zsigeri hatással voltak a plakátkampányok a tömegekre. Miként az sem véletlen, hogy a médiában folyamatosan jelen lévő kormányhirdetések olyan sűrűséggel ömlenek ránk, hogy lehetetlen kizárni őket az életünkből. Egyszerű recept a sulykolásé, és azok, akik nem politikailag tudatosan élik az életüket, alapvető igazságnak fogadják el azt, ami állandóan sugárzik feléjük.
És – ez is pszichológia – a valóság ilyenkor épp azt az arcát mutatja a szemlélő felé, amit az látni akar.
Megdöbbentő volt hallani egy kormánypárti ismerősöm lelkesedését, miszerint mindenhol csak terhes nőt lát. (Hát hogyne, hisz addig nem ezt figyelte!) Hála Orbánnak, a magyar nők végre szülni kezdtek! Ebben hirtelen megláttam az egész propaganda őrületes sikerének a kulcsát.
Elérték, hogy egy nyilvánvalóan nem úgy lévő dolgot hatalmas sikernek lássunk, amiért a hála megint a jótevőt, az apánkat illeti. Cserébe mi a dolgunk? Rögtön beugrik a plakátszöveg: támogatni a programját. Ezek az üzenetek az „utca népének”, az „egyszerű kisembernek” szólnak, láthattuk, milyen nagy sikerrel. Ez a réteg már meg van véve. De mi legyen a fiatalokkal?
Fotó: Berecz Valter / 24.hu
Én magam szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy minden forradalmi változást a fiatalabb generációtól várhatunk. Abban sem hiszek, ami a Nagy Blanka-ügy kapcsán többször elhangzott, miszerint a kormány épp a fiataloktól rettegne. Amit én látok, az éppen az, hogy
a fiatalok egy része vagy nem kér az egészből és lelép, vagy idomul, simul, és leszavaz arra, amire a szülei.
Sok húszas évei elején járó fiatal lett apolitikus. A vérre menő viták a családi ebédeknél valamiféle ösztönös irtózást váltottak ki belőlük. Ők azok, akik csak boldogulni akarnak, még a napi híreket sem követik. Nos, éppen őket lehet megcélozni egy másfajta üzenettel, másfajta jelenléttel, és itt jöhet be a gondolat, miszerint igen nagy hatással lehet egy éppen formálódó jellemre a nem várt helyszínen érkező hatás.
A fesztiváljelenlét alkalmat ad a párbeszédre, a közvetlenség illúziója által felerősíti azt az érzést, hogy a résztvevők igenis számítanak, a hangjuk fontos, a véleményükre adnak. Ez a fajta kapcsolódás sikeresebb a direkt kampányoknál. Ráadásul a bevonódás által a kitüntetettség érzésével kecsegtet és azonmód csapatot, társakat is kínál hozzá. Nem véletlen, hogy a kormánynak nem elég már Tusványos, ahová gyakorlatilag csak a híveik járnak, hanem egyszerűen minden kell.
Ahogyan Gerendai Károly is hangsúlyozta a VOLT Fesztiválon nagy vihart kavart Orbán-videó kapcsán, a politika mindig is jelen volt a nagyobb fesztiválokon. 
A relativitás Kósa-féle elmélete
- Részletek
- Készült: 2019. július 31. szerda, 23:08
- Találatok: 1888
Ha egy kamaszfiút análisan megerőszakolnak, lett légyen az erőszaktevés eszköze bár partvisnyél, székláb vagy akármi, az Kósa elvtárs szerint nem szexuális zaklatás, csupáncsak bántalmazás. Mintha pofán verték volna a szerencsétlen gyereket, azzal egyenértékű, bár mindkettő aljas, az előző viszont ocsmány is. Ám Kósa elvtárs relativizálja az erőszak és zaklatás fogalmát, mert ezt kívánja meg a Párt ordenáré érdeke. Ki sem derült volna, következménye sem lett volna – mert politikailag kényes időszakban, választások előtt történt -, ha egy magyarokra rontó, idegenszívű lap meg nem írja.
A Párt igénye így ír felül erkölcsöt és törvényt, ennek az aljas vezérlő eszmének pedig más vége nem lehet, mint, hogy mindent lehet, ami a kedves vezető érdekeit szolgálja, és semmit sem, ami az ellen van. Ezt nem jogállamnak nevezik, hanem valami másnak, és ezen a ponton föltennénk a kérdést a friss és ropogós igazságügy-miniszter asszonynak, hogy még mindig határozottan állítja-e, minden rendben van, és még mindig hamis és cinikus mosollyal az ajkain – akárha Tusványoson – mondja-e, “Mi vagyunk a keménymag, akik vagányan elmondják Európában, hogy gyerekek, ez hülyeség”.
Bár tudjuk, hogy Einstein apánk a relativitás általános és speciális elméletét a tér, idő és gravitáció sajátosságainak megértésére dolgozta ki, felrúgva minden addigi érvet és elméletet, s ezzel erősítve azt a meggyőződést, hogy Isten nincs is. És ugyanígy ősi, mondhatni az emberi DNS-be kódolt viselkedésminták, tabuk és szabályok válnak relatívvá politikai alapon, akkor megértjük, hogy az emberi fajnak, s benne különösen a magyarnak mért kell kipusztulnia. Ha az isteni és emberi törvények sumákolva, hatalomért áthághatók, akkor közelít a világvége, bár tudjuk, hogy Orbán Viktor Mihály különös DNS-eket őrizget.
Aki kamaszfiút análisan megerőszakol, lett légyen az erőszaktevés eszköze bár partvisnyél, székláb, vagy akármi, az magában hordozza a szexuális aberráció, a szado-mazo homoszexualitás csíráit. Kósa elvtárs viszont őt védőn óvja, és ezen a ponton arra is megkérhetnénk, fogja meg Bayer Tagkönyv kezét, nézzen mélyen a szemébe, és úgy mondja az elvtárásnak, amit nekünk mond. Bayer tagkönyv ugyanis szintén Tusványoson – ahol igazságügy-miniszter asszony annyira keménymag volt -, kelt ki a ratyik ellen, és akkor megkérdezhetnénk Kósa elvtárstól, hogy is van ez.
Ámde nem kérdezzük mégsem, hanem csöndesen vázoljuk azt az ellentmondást is, hogy a Pride idején mocskos buzizóknak most nincs sok bajuk az azonos neműek közötti anális közösüléssel, sőt, ez még beleegyezés híján sem számít erőszaknak. Azt azért nem feltételezi az ember, hogy Kósa elvtárs azért keni el a szart, illetve igyekszik maszatolni, mert úgy véli, seprűnyéltől seggberakva is teherbe eshet egy férfi, s mint ilyen, az aktus nemzeti érdek. Ennyire sötétnek Kósa elvtárs sem hihető, bár az emlékezetes kupakos meg tuszis ámokfutása után még az is lehet. Meg a minden is. Mégsem magát a debreceni győzőt ekézni jöttünk, hanem a rendszer pitiáner aljasságát lefösteni. 
Segg és lélek
- Részletek
- Készült: 2019. július 30. kedd, 21:18
- Találatok: 1794
“…- Mit látsz, Laca?
– Kicsit halkabban kérdezd, mert nem látok olyan nagyot.
– Mit látsz?
– Egy nagy segget látok!
– Na, hát ez már valami.
– De nem is látom! Lehet, hogy csak hallucinálok!…”
Így szól az igazság az AE Bizottság Tánczenekar “Putty Putty” című fergetegesének elején, és így lehetett ezzel Kenderesi Tamás úszóember is. A messzi, dél-koreai Kvandzsugban, ahol vizes világbajnokság volt, és az Origo szerint nem is volt olyan fenomenális, mint a miénk, amelyik még mindig drágul, pedig már ez a másik is véget ért, szóval az úszóember a kiváltságosok minden dölyfével ott múlatta az időt egy éjszakai csehóban. Mert mit tehetne mást egy úszóember-sportember, mint éjszakai mulat.
Szóval ott sportolt a bárban, kocsmában, sekrestyében egyszerre, és látott egy segget, amely jószág egy dél-koreai lányé volt, s mivel nem tudta, hallucinál-e, megfogta azt a segget csupán kideríteni, hogy ébren van-e vagy álmodik. A valóság azonban nem ilyen költői. A lehangoló igazság az, hogy Kenderesi úszóemberből előjött a keresztény, magyarmacsó vadbarom, és megmarkolta azt a segget, mert már nyert valamikor egy bronzérmet is. És most az van, hogy Dél-Korea megtámadta magyar hazánkat, mert emiatt őt az ügyészség kérdőre fogja vonni.
És nem egy Polt a helyi erő, így baj lesz. De nem is ez az érdekes, hanem, hogy az eset miatt hazánk közönsége meghasonlott, ketté szakadt lelkében, s míg az egyik fele levágná Kenderesi úszóember farkát és kiherélné, a másik a dél-koreai ribancot szidja, aki hisztizik, mint egy fürdőskurva ahelyett, hogy elalélna a gyönyöröktől, mert egy keménytökű, keresztény, magyar macsó, pláne világhíres úszó, akinek van már bronzérme is, megfogta a seggét. Mint kitetszik, itt kulturális különbségek vannak, valamint éjsetét homály.
Mert az erőszakoló Kiss Laci bácsi úszóedzőt is támadták, pedig mennyi örömet adott ő népünknek, meg büszkeséget is, jó hírünket is, nemzeti nagyságunkat is. Ott is a megerőszakolt úszólány volt a hibás, mert kacér dresszeket viselt, kihívó volt a lába neki, egyáltalán, maga a létezése arra volt hivatott, hogy Kis Laci bácsi erővel leteperje, megkúrja, mint a Második Ukrán Front maga. A cemendékkel mindig csak a baj van, ennek a vágott szeműnek is muszáj volt seggének lenni, direkt odanövesztette a Kenderesi úszóember orra elé, mit tehet mást a szerencsétlen, megmarkolja.
Ám egy kommentben minden benne van a számtalan közül, ami született az ügyben, amit muszáj volt megjegyeznem, és idemásolni is. Ezt, kedveseim, egy nőnemű egyed fűzte hozzá a gyalázathoz, ilyen szemmel olvassuk, és meglátjuk benne Magyarországot magát: “Nem török pálcát felette. Megfogta a fenekét, kárt nem tett benne. Országunkban néha durvább dolgok vannak az éjszakában, a sok külföldi hogyan viselkedik, meg a Balatonon.” – ez nagyon töményül sötét szöveg, minden szeletét most föl sem fejtem, csak egyet, illetve azon merengek el, mert ebben is benne van a teljes, letaglózó magyar valóság.
Szóval mit hisztizik a kurva, nem esett kár a seggében. Nem tudom, miféle kár eshetett volna benne, hogy Kenderesi úszóember kiharap belőle egy darabkát, bicskával farigcsálja, vagy akármi. A testhez azonban, mint ábrándos idealistáktól tudható, lélek is tartozik. A segg a test része, következésképp, ha a seggét markolásszák idegen emberek a női egyednek, a lelkében eshet kár. Ilyet azonban magyar nő és magyar anya nem ismer a jelek szerint, ami felettébb sajnálatos körülmény és állapot, viszont egyáltalán nem meglepő. A NER-ben a nő voltaképp tárgy, szülő és főzőgép, mint azt nagyjainktól is tudhatjuk.
Most csak néhány dolog, hogy mért van ez így. Ákos dalszerző ember álláspontja a másik nemről: “A női princípiumot beteljesíteni. Hogy mondjuk, valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. Anyának lenni.” Vagy Kövér pedellus részletesebb ideája: “Nem akarjuk Magyarországot férfigyűlölő nők és a nőktől rettegő feminin férfiak, a gyermekekben/családokban csak az önmegvalósítás akadályát látó jövőtlenség társadalmává tenni. Azt szeretnénk, ha fiaink nem csak tanulhatnák, hanem értenék is Petőfinek ‘Ha férfi vagy, légy férfi’ című versét, ha lányaink pedig az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, hogyha unokákat szülhetnének nekünk.”
Mátyás Győző: Lopásszoftver
- Részletek
- Készült: 2019. július 30. kedd, 05:26
- Találatok: 2310
A rég homályba veszett kilencvenes évek közepén esett meg a történet, amikor a korán bekövetkezett kiábrándulás ellenére még nem foszlott teljesen szét a rózsaszínű optimizmus, ami korábban a tőke diadalát, a piacgazdaság, a szabad verseny, eljövetelét körüllengte.
Annak idején azt vártuk, hogy majd a nyugati piacgazdasági modell, a struktúrától kezdve a munkaszervezésen át az üzleti kultúráig és erkölcsig áthatja és átalakítja az alsóreteráti viszonyokat. Hát nem így történt. A Lajtán túlról érkezett versenyzők hézagmentesen sajátították el a magyar „üzleti módit”, úgy kenik a bizniszt, ahogy olaj a BMW-motort.
Fotó: Mapio
Az évek során a legtöbb külföldi tulajdonú vállalat, multicég rájött, hogy minek is akarnának nemzetközi standardokat erőltetni, ha egyszer a helyi szokásokhoz alkalmazkodni sokkal jövedelmezőbb. Amivel a legkevésbé sem azt akarjuk mondani, hogy a nyugati világban ne lenne korrupció, csak éppen ott még mindig üldözendő anomáliának számít, míg nálunk a rendszer lényege.
E pillanatban az amerikai Igazságügyi Minisztérium közleménye kelt – eléggé visszafogott – feltűnést. Amelyben arról adnak hírt, hogy a Microsoft magyar leányvállalatánál a vezetés milyen flottul alkalmazkodott ahhoz a princípiumhoz, hogy "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája."
Az amerikai hatóságok (az Igazságügyi Minisztérium, az FBI és egy New York-i ügyész) az Egyesült Államok „külföldön gyakorolt korrupcióról” szóló törvényének (U.S. Foreign Corrupt Practices Act) megsértése miatt vizsgálták a Microsoftot, illetve annak magyar filiáléját. És megállapították, hogy a magyar cég illetékesei – együttkavarva a viszonteladókkal és az állami cégek reszortosaival – az állami beszerzések esetében a szoftverlicenszeket túlárazták, a többletet zsebre tették, és mindehhez jól átverték az anyacéget diszkontárak kikunyerálásával.
Én, mondjuk, már azt sem igazán értem, hogy ha a NAV szoftvert akar venni, akkor közé és a magyar Microsoft közé minek közvetítő cégeket beiktatni. Illetve dehogynem értem, hiszen pontosan ez a modell lényege (a gázüzlettől a letelepedési kötvényen át a reklámértékesítésig olyan parazita cégeket szúrnak az üzletbe, amelyek szerepe gyakorlatilag a haszon lefölözése). Külön érdekessége a bulinak, hogy a magyar Microsoft vezetői a lebukás után felfelé buktak állami pozíciókba, vagy „közeli” cégek vezető testületeibe. 
Kissé zavarba ejtő, hogy Orbán Viktor úgy véli, a „liberális korszellemmel” kell megküzdeni, miközben folyton azt fejtegeti, hogy a korszellem átállt az ő oldalára.
A célpont te vagy
- Részletek
- Készült: 2019. július 28. vasárnap, 20:12
- Találatok: 1911
Megkaptuk a pofánkba a setét jövőről szóló iránymutatást. Tusványoson kaptuk meg szokás szerint, ahol államalapítóként fogadták Orbán Viktor Mihályt a kilóra megvett székelyei, Lovasi András is beállt a sorba, valamint medve hajkurászta Rogánné haverját állítólag, aki viszont minisztériumi kifizető ember is, ám nem érte utol. A világ azonban nem ezért tébolyodott, hanem, mert van benne egy Orbán Viktor Mihály, meg a rendszere és a tenyésztett alattvalók. Viszont rajtuk kívül mindenkinek jaj lesz most már. Valamint alkonyat.
Két dologról érdemes szót ejtenünk abból a katyvaszból, amit a kedves vezető elénk fosott, hogy mik a tervei még földi pályafutása alatt. Tizenöt évre tekintett előre, tizenöt év harcot vizionált, nem konkretizálva a pusztítandó vasutat vagy gyárüzemet, nem megnevezve Gyurcsányt, a Sorost vagy a gyerekeiket. Az írmagjuk, ugye, mint a mesékben és náci álladalmakban, az aggastyántól a karonülőig, nőtől partizánig bezárólag. Az ellenség a liberalizmus maga immár, mint kiderült, amely gyűlöli Orbánt Viktort többes számban.
Két dolog kiemelendő tehát, és elsőként az, ami van. Mint megtudtuk, az illiberalizmus már néven nevezhető, már működik, és keresztény szabadság a neve. Pedig jelzős szabadság nincsen, mint tudjuk a történelemből, hanem szabadság van naturálisan. A jelzős, esetünkben keresztény szabadság a más kárára működtetett szabadság, tehát elnyomás, ha úgy tetszik, diktatúra. A keresztény szabadság mibenléte sem definiált tudományosan, rosszmájú elemzők szerint a cimborák lopásának szabadságát rejti a friss, eddig nem ismert fogalom.
A másik ugye, mint említődött, ami lesz, s ez tizenöt év szünet nélküli küzdelem a liberalizmus ellen, mint Orbán Viktor Mihály élete értelme még gyalázatos megdöglése előtt. Fölteendő tehát az az aggodalom, hogy a liberalizmus elleni fenekedés úgy esszenciálisan mi ellen irányul, és ez a szabadság, mint az ember lapvető szükséglete ellen lesz. A vallás, a gondolkodás, a tanulás, a nemi irányultság etc. szabadsága ellen való küzdelem lesz, fogalmazhatnék úgy is: keresztény terror lesz. Még inkvizíció is lenne, ha lehetne.
Bármi fura is, amikor államalapítóként köszöntötték ezt a redves idiótát huszárgúnyába bújtatott bohócok, nem mondtak badarságot. Az ő államuk jött létre a valamikori Magyar Köztársaság füstölgő romjain, a csápoló rajongóké és kivételezetteké, az élet féltett gyermekeié, a feltétlen híveké, a szolgalelkűeké. Aki rajtuk kívül van, az a hat, hét, nyolcmillió, az nem a keresztény szabadság része, az illiberális állam nem érte van, hanem ellene csakis, és az elkövetkezendő másfél évtizedben még inkább ellene lesz.
A liberalizmus voltaképp egy eszme, amit szavak, gondolatok, s azok hordozói, az emberek testesítenek meg. Egy eszme ellen rajtuk keresztül lehet hadakozni. Ha figyelembe vesszük, hogy az intézményrendszerek, az oktatás, a tudomány, a művészet, legfőképp ezen belül az irodalom, az egyházak, és a többi már mind-mind az illiberális állam, új nevén a keresztény szabadság szolgálatában állanak, ezeken farigcsálni már nincs mit, így a nagy küzdelem az elfajult gondolat utolsó hordozója, az ember ellen lett itt nekünk meghirdetve.
Álmodunk vagy ébren vagyunk? – Orbán Viktor egy laza mozdulattal átírta az EP-választás eredményét
- Részletek
- Készült: 2019. július 28. vasárnap, 03:50
- Találatok: 1753
Tizenöt évre tágította a tervezési időszakot Orbán Viktor, aki tavaly még csak 2030-ra emelte tekintetét. A miniszterelnök megalkotta a keresztény szabadság szókapcsolatát, kifejtette, szerinte miért van annyi gyűlölködés a politikában, és laza mozdulattal átírta az európai parlamenti választás eredményét. Orbán szerint az ő nemzedéke számára most jön az esti nagyfilm.
Két támadás érheti a keresztény szabadságot a miniszterelnök szerint. Mivel soha senki nem találná el, ezért leírjuk, hogy az egyik a liberalizmus, a másik a migráció.
Kissé zavarba ejtő, hogy Orbán Viktor úgy véli, a „liberális korszellemmel” kell megküzdeni, miközben folyton azt fejtegeti, hogy a korszellem átállt az ő oldalára.De hát volt a harmincadik tusnádfürdői beszédben más meglepő kijelentés is, például amikor nemzedéki tragédiaként írta le az amúgy kilenc éve nem létező SZDSZ pályáját. Szerinte a ’68-as nemzedék pártja elől előbb Antall József, aztán Horn Gyula, majd az ő első kormánya zárta el a hatalomra jutás lehetőségét. Hogy ez miként fér össze azzal a környékén máig élő felfogással, hogy minden bajért az SZDSZ és a ’68-as nemzedék a felelős, azt a politikai elemzés eszköztárával nincs módunk felkutatni. Mindenesetre az elmúlt harminc évről röviden az mondható el, jó, hogy mögöttünk van és nem előttünk.
A keresztény szabadság tételének lefektetése azt az ideológiai sorozatot folytatta, amelyet Orbán Viktor az öt évvel ezelőtt világszenzációt keltő illiberálisozással kezdett, és tavaly a keresztény demokráciáról szóló fejtegetéssel bővített. A 2019-es fejezetből megtudhattuk, nemhogy nem lehet liberális a keresztény demokrácia, de valójában a liberális demokrácia az, ami nem lehet nem keresztény. Ezt a mondatot nyugodtan olvassa el mindenki még egyszer.
Azonkívül pedig a keresztény demokrácia tulajdonképpen visszatérés a liberális demokrácia előtti időkhöz. Az Atlanti Charta, a Gyalog-galopp című Monty Python-film, és egy Nagy László-idézet logikai háromszögében a kormányfő levezette, hogy az Európai Unió eleve illiberálisnak készült. Csak aztán jöttek a liberálisok, akik szerint állítólag meg kell szabadulni mindentől, ami „valahová tartozóvá tesz minket”. A liberális demokráciával amúgy nem volna baj – nyilatkozta nagyvonalúan –, amíg a személyes szabadságot és a tulajdont védi. Ugyanakkor a miniszterelnök a liberális szabadságfelfogást tételesen tagadta. Egyébként ez volt a 2014-es beiktatási beszédének központi gondolata volt.
Hosszan fejtegette a kormányfő azt is, miért gyűlölik az liberálisok az illiberálisokat. Ellentétben az olyan keresztény szellemű politikusokkal, amilyen ő maga, aki képes elválasztani a cselekedetet a személytől, a liberálisok en bloc gyűlölik a keresztény demokratákat.
Varga Judit harcban áll
- Részletek
- Készült: 2019. július 26. péntek, 17:28
- Találatok: 2120
Dobrev Klára azt mondta tegnap az ATV-ben, hogy a nagyságos Néppárt tagjai azzal lobbiznak Trócsányi László biztosi kinevezése mellett, hogy ő nem is Fidesz-tag. Mért ne hinnénk Dobrevnek, ilyet nem talál ki az ember, pláne, ha már Járóka megválasztása után is azzal védekeztek némely rászavazók, hogy nem tudták, a nacsasszony Orbán kompániájához tartozik.
Mindebből két dolog fakad: a más országbéli brüsszeli képviselők sem nagyon tudják, hol is élnek, másrészt pedig a mi kis fasisztáink sorsa beteljesedett, Európában már úgy tekintenek rájuk, ahogyan itthon is kellene. Azaz, mint pestises, undorító képződményre, gennyes fekélyre, akit, akiket nagy ívben kerülni kell. Remélhetőleg Ursula naccsága is megvilágosodik, mielőtt túlságosan kinyílna a csipájuk, de ebben inkább ne reménykedjünk.
Ehhez képest itthon hatalmas a pofájuk, belső használatra az összes egy harcos kiskakas vagy verhetetlen terminátor. Harsognak a trombiták, peregnek a dobok, élükön a legfrissebb hússal, Varga igazságügyes elvtársnővel, aki úgy látott neki a kaszabolódásnak, hogy lassan Szijjártó is leckéket vehetne tőle. Sőt, lehet, a csaj még jobban is focizik, mint a tarajos. Más érdeme egyiknek sincs, de nem is szükséges Neriában, mert ez a hely bokréta a kalapon, ilyen más nincs is sehol.
Varga elvtársnőt, mint emlékezhetünk, arra szerződtette Orbán gazda, hogy “segítsen megnyerni az uniós csatákat”, és ő neki is látott a segítésnek, de nagyon. Most azt trombitálta szanaszét, hogy a magyar kormány visszautasítja a jogállami kritériumokhoz kötődő uniós támogatást. Budapest ellen fog állni, mondta a kis Boudica, és szeme vérben forgott, de az ilyen fölösleges időtöltés, ez a fél mondat már egy szerelmetes vallomás, hogy baj van velünk. Ha nem lenne, nem kellene ordítani.
Varga elvtársnő szerint minden nagyon szép, minden nagyon jó, és ő mindennel meg is van elégedve. Az a szar a propellerben, hogy viszont az Európai Bizottság szerint meg nem. Ez a szerv ugyanis a Stop Soros törvénycsomag miatt keresetet indított Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán éppen most. A Bizottság úgy látja, hogy a menedékjogot és a tartózkodási engedély megszerzését támogató tevékenységeket büntető magyar törvényi rendelkezések uniós jogba ütköznek.
Már egy éve elindították ellenünk a kötelezettségszegési eljárást, ennek a bíróság az utolsó szakasza, mert Pártunk és Kormányunk nemhogy orvosolta volna a kifogásokat – hogy például nem éheztetünk embereket, ilyenek -, hanem szóba sem állt senkivel sem. Ez a magyar virtus, függöny mögé bújni, nem válaszolni, el sem menni, ami tempó a kerítésen belül működik, azon kívül viszont nem. Valami lesz tehát ezen a bíróságon, de, hogy mikor, azt senki sem tudja, és addig is azt csinálnak, amit csak akarnak.
Az uniós pénz nélkül két perc alatt omlana össze kies hazánk gazdasága, hiába állít mást Orbán, persze, hogy fájna, ha nem kapna. Varga elvtársnő igazságügyes sajátságos harcias feladata tehát mondjuk Handó Tünde fékentartása helyett az, hogy ne zárják el a pénzcsapokat. Ehhez tényleg elég a bírósági fogalmazói gyakorlat, amiből ilyen alapvetések születnek a magyar fasizmus védelmében a szájából: “A tagállamok eltérő alkotmányos történelme a jogállamiság ügyében összehasonlító látásmódot követel.”
A rézfaszú bagoly
- Részletek
- Készült: 2019. július 25. csütörtök, 21:21
- Találatok: 2160
Hadházi László új önálló estjében (Tévélaci) hangsúlyos fejezetet szentel a rézfaszú bagolynak, mint évtizedeken átívelő, a gyermekkor után érett férfiként újra megtalált entitásnak. Ahogyan előadásából kiderül, kölyökként nem az volt a nyomasztó, hogy milyen lehet a mitikus rézfaszú bagoly, hanem maga a tudat, hogy él, létezik, és bármikor elvihet akármit, még őt magát is megjelenve hirtelenül. Most azonban – mint előadta – a külsejéről is bizonyosságot szerzett, ahogyan autókázva kies hazánkban egyszer csak kék plakáton szembe jött vele Soros György.
Ilyen lehet a rézfaszú bagoly – állapította meg Hadházi – sőt, ő maga az, a magyarok mumusa orbáni előadásban, minden rossz okozója és minden veszedelem indoka. Akit ugyan senki nem ismer, semmilyen Mari néni nem látott sohasem, mégis ott lebeg a tudat alatt, akitől rettegni kell, gyűlölni őt, s ím, most itt van a plakáton a kilencven éves ember a protkójával vigyorogva, az ürdüng, tehát a rézfaszú bagoly maga. Ilyen félelmekben remeg az ország, s a jelek szerint Orbán Viktor Mihály is, mert például egy másik Hadházy – de már az Ákos – gépen szállt fölébe, az Orbán birtok fölé is, és szerinte bunkert építenek ott. Akár.
Még az is lehet. A NER, így a tizedik évébe fordulva kezd egyre inkább paranoiás lenni a kedves vezetővel egyetemben, a félelem és gyűlölködés olyan spiráljába került, amiből kikeveredni szinte képtelenség. A gondolkodásuk, kommunikációjuk betokosodott, és nincs még egy ország, ahol ilyen tempóval, habitussal, ennyi bűnnel és tehetségtelenséggel valamire is mennének. Illetve egy igen, s ez éppen a miénk egészen sajnálatosan. Sehol máshol tényező nem lehetne egy pacalagyú Németh Szilárd, csakis itt, akinek régebben a rezsi volt a mindene, most a háború, és mindkettőt a rézfaszú bagoly, azaz Soros György indokolja a zsírfoltos tudatában benne.
Épp Németh volt az, aki a tusványosi szeánszon egy összetett mondatba tömörítette a NER-t, az összes rettegésüket és minden aljasságukat:
“Azok a brüsszeli és egyéb bürokraták, akiket a májusi EP-választásokon az emberek elzavartak, továbbra is erőltetik a kötelező kvóta alkalmazását, az a céljuk, hogy Európába korlátlanul érkezzenek a migránsok. Ennek hátterét Soros György finanszírozza, akinek útjában állnak a nemzetállamok. Ezeket pedig úgy lehet meggyengíteni, ha Európát elárasztják más népekkel. Így lehet kialakítani majd az új Szovjetuniót, az Európai Egyesült Államokat, amelyet Brüsszelből szeretnének irányítani.”
Kéri László pedig szintén tegnap azon csodálkozott, hogyan lehet több millió embert tudatlanságban tartani, hogyan lehet ostobává nevelni, és a válasz a fenti Németh idézetben van. Mert, ha ezt képes valaki is komolyan venni, tovább menve, ha képes ezt valaki (Németh) komoly pofával és a hit meggyőződésével előadni, akkor tenni már nincs mit. Ez a Németh, ha erre képes, akkor ostoba gyökér, aljas gazember, vagy a kettő együtt.
Már a GDP-ben is látható a Fidesz-közeli vállalkozók extraprofitja / 2019.07.01.
A 80 milliárdot is meghaladta tavaly a kormányközeli vállalkozások extraprofitja, tehát az az összeg, amennyivel az iparági átlagnál magasabb eredményt értek el ezek a cégek.
Bezúzták a Századvég kinyomtatott példányait, mégsem tudták eltüntetni / 2018.09.25.
A keményedő médiapolitika része a Századvég szerkesztőinek kirúgása és a folyóirat legfrissebb számának bezúzása. A netre mégis felkerült az egész.
Kormányközeli extraprofit: a számla javát később fizetjük meg
- Részletek
- Készült: 2019. július 24. szerda, 18:37
- Találatok: 2360
Csak a legtájékozatlanabbak nem hallottak arról, hogy a fennálló hatalom kegyeltjei hatalmasat kaszálnak a közbeszerzéseken, hazai és uniós pályázatokon. Azt azonban roppant nehéz megmondani, hogy mennyit is. Ha egy köztudottan jó politikai összeköttetésekkel bíró vállalkozó bejelentkezik egy versenytárgyalásra, a viszonyokat ismerő többi lehetséges versenytárs már nem is ír ajánlatot, így pedig elmarad az árban, minőségben, gyorsaságban, újdonságban egymással versenyzők küzdelme. Az állam mint megrendelő (a mi adóforintjainkból) a szükségesnél többet fog fizetni. A politikusokhoz jól bekötötteknél pedig az indokoltnál nagyobb nyereség keletkezik.
Az Index és a HVG újságírói nyomába eredtek a kiválasztott kevesek által zsebre vágott többletnyereségnek. Amint a G7 elemzése is kimutatta, a tavalyi év nyilvános adatai alapján 80 milliárd forintnál is többre tehető az a nyereség, amennyivel több jutott a szerencsés körnek ahhoz képest, mint amennyi lett volna az adott iparágban szokásosnak számító nyereségesség mellett.
Nyolcvan milliárd forint hatalmas összeg. Az emberek ennyi pénzt el sem tudnak képzelni; talán ezért is kisebb a felháborodás az indokoltnál. Az elemzett vállalkozói kört gazdagító többletpénz a nemzeti jövedelemhez mérve viszont már nem tűnik horribilisen nagynak. Amint az elemző írás fogalmazott: a becsült extraprofit a magyar GDP 0,2 százaléka, az érintett cégek átlag feletti nyereségességük révén ennyivel járultak hozzá a gazdasági növekedéshez.
g7.hu - kapcsolódó cikk
Már a GDP-ben is látható a Fidesz-közeli vállalkozók extraprofitja / 2019.07.01.A 80 milliárdot is meghaladta tavaly a kormányközeli vállalkozások extraprofitja, tehát az az összeg, amennyivel az iparági átlagnál magasabb eredményt értek el ezek a cégek.
Az alábbiakban azt járjuk körül, hogy a gazdasági életben minek is tekinthető ez a többletprofit, növeli-e az adott évi GDP-t (nem), miként hat a gazdasági növekedésre és a társadalom gyarapodására.
Mi is ez? Ha a politikus kegyéből, kormányzati segítséggel vagy egyszerűen korrupció révén többet fizet az állam egy adott termékért (mondjuk stadionért) vagy szolgáltatásért (politikai hirdetésért, kormányzati IT-szolgáltatásért), mint fizetne tisztességes árverseny mellett, akkor a kegyenc zsebébe jutó többlet nem szokásos vállalkozói nyereség, hanem járadék, idegen szóval rent. Erről nemrég egy kalandos sorsú folyóiratszámban, a Századvég 2018. nyári tematikus számában lehetett olvasni a Mihályi-Szelényi szerzőpárostól vagy a jelen írás szerzőjétől – amíg az inkriminált 80-as számot gyorsan le nem vették a folyóirat honlapjáról (azóta a 79. számnál megállt az idő).
g7.hu - kapcsolódó cikk
Bezúzták a Századvég kinyomtatott példányait, mégsem tudták eltüntetni / 2018.09.25.A keményedő médiapolitika része a Századvég szerkesztőinek kirúgása és a folyóirat legfrissebb számának bezúzása. A netre mégis felkerült az egész.
Nem akadémiai fontoskodás a politikai kegyből fakadó többletjövedelmet járadéknak neveznünk, mert bár hasonlít a piaci ügyletek során is előforduló extraprofitra, amelyre természetes úton, hatékonysági előny révén is szert lehet tenni, mégis más a keletkezése és a természete. 