Napelemes vakondriasztó
- Részletek
-
Készült: 2020. július 06. hétfő, 16:51
-
Találatok: 1551
Azt mondja nekem egy spamben érkező visszautasíthatatlan üzleti ajánlat tegnap, hogy vásároljak napelemes vakondriasztót. Ilyenekkel van tele rendszerint a spam mappa, hogy vegyek slagot, motoros fűnyírót, kenderolajat vagy ferdefogsor egyenesítőt, illetve a kismalac kunkori farkát. Mostanában kivénhedt NBA játékosok, feltörekvő ifjak ajánlgatják magukat, mintha kosárlabda csapat volnék tele dollárokkal, és ez új. Hogy hogyan találtak ezek rám, mármint a játékosügynökök, az a világ megfejthetetlen rejtélye, de nem nagyobb, mint az összes többi, miszerint mért zargatnak slagokkal, motoros fűnyíróval, kenderolajjal vagy motortalan fogsoregyengetővel.
Hanem a napelemes vakondriasztó. Ez az elevenembe hatolt, a húsom mélyibe úgymond. Nem tudom, hogy vannak önök ezzel, de bennem működik valami, hogy elibém kerül egy szó, egy dallam vagy illat, egy pillanat akkor, és kész is az idő egésze. Így most is. Már ez a jelzős szerkezet így pőrén már maga az abszurd, hogy egy csillag erejét vetjük be a vaksi bányász ellen, hogy meneküljön a kertésznadrágjában, fusson – már amennyire tud –, amerre lát. Illetve hát, nem lát, tudjuk és érezzük a vakondi lét bizonytalanságait, hogy köznapi NER szinten le sem írható az összetettsége. Magunk vagyunk már a vakond, és szívlapáttal hajkurásznak minket.
A spam föladója, aki nekem ajánlgatja a napelemes vakondriasztót, rossz helyen kopogtat. Nem vagyok én Bakondi, járőröző hadsereg a kerítésnél, nem én fedezek fel lukakat a földben, hanem ők. Hogy amire Pelikán gátőr csak legyintene, hogy ürgeluk, ezek egy egész filmgyárat csődítenek oda sztárokkal és statisztákkal, hogy azon a lukon keresztül száll el a nemzet bozontos kipcsak lelke. Hülyék ezek? Perszehogy, viszont ha nekem volna raktáron pár millió napelemes vakondriasztóm, akkor tudnám, kivel levelezzek. Szijjártó küldné érte a gépet, venné át a kedves vezető rámutatva a sajtó munkatársainak, hogy ím, megmenekültünk mindenféle turbános hordáktól.
Hogy ennek van itt az ideje megint, mi sem mutatja jobban, mint, hogy a kedves vezető Trumpnak küldött függetlenség napi üdvözlő levelében is ez szerepel: „Továbbra is megóvjuk határainkat és kiállunk az illegális migráció ellen”. Ezt bírta kitalálni a nagy ünnepre, holott tudhatná, Trump is addig küzdött a migránsok ellen, míg az országa nem azoktól, hanem a belső feszültségek miatt készül cafatokra szakadni éppen. És az is lehet, Neria is erre a sorsra jut, bár ennek kicsi a valószínűsége annak ellenére, hogy hülyékből e tájon sincsen hiány. Mindenki megfojtana valakit, csak lusták a népek. Ejj, ráérünk arra még, így legyintenek, közben pedig szétrohad az ország.
Ám ezért nem gyilkoljuk halomra egymást. Annak a lelkét viszont irigylem, aki úgy véli, napelemes vakondriasztó árulásából meg lehet élni. Vagy egyszerűen a kétségbe esés spamjei ezek. Pár százat, ezret még szerteküld – véli -, s ha nem fut be megrendelés, csöndben fölköti magát vagy éhen hal. Sokan vannak így manapság, akiknek alig is van valami reményük, és a kedves vezető a nagy ígéretek (vagy hazugságok, gusztus szerint) ellenére mégis csak ott hagyja őket az út szélén. Ez nagy baj, de Orbánnal nem is ez a legnagyobb, hanem, hogy készül szétmenni a manus molekulárisan és morálisan is. Semmi sincs, ami összetartaná.
A vénülő diktátorok a legveszélyesebbek, ahogyan a bakancslistájukat hajszolják: ezt is meg kellene szerezni még meg azt is, voltaképp mindent, az egész elcseszett világot. Ez az úri muri aztán vagy Néró végső tombolása, amikor végképp leomlanak a gátak és a falak. Ezek már évek óta köztudott dolgok, így momentán arra kellene keresni a választ, hogy valaki, akárki is, miért akar vakondot riogatni, főleg napelemmel. Egyrészt a vakond aranyos is, hasznos is, másrészt éjszaka meg mi van, ugye. Akkor garázdálkodhat a kis bányász, csak nappal ne lássuk? És máris itt állunk a következő kérdésnél, hogy mi fáj nekünk végül is. Csak az, ami nyilvánvaló? Ezen tépelődjetek holnapig, mikor is újra eljövök majd hozzátok.
Kapcsolódó cikkeink:
Az sem segítene rajta, ha újjászületne / Készült: 2020.07.04
Verőfényt, bort, búzát és sok világosságot a szellemi és morális nyomorban! Szombat van, de remélem, senki nem vetemedett arra, hogy valami tenger felé vegye az irányt. Még akkor sem, ha "a magyar ember az olyan, hogy ha nem látja legalább évente egyszer a tengert, akkor úgy érzi, hogy börtönben van. (…) Ez egy nagyon erős érzés a magyarok szívében, de lehet, hogy most inkább a Balatont érdemes választani."
Anyahajót veszünk talán / Készült: 2020.07.03
Bazi nagy hajó az USS Gerald Ford. Háromszázharminchárom méter hosszú, száztízezer tonna, és elfér rajta Felcsút apraja-nagyja két és félszer, a magyar légierő összes Gripenje háromszor, és annyi bomba, amennyivel a középkorba lehetne rombolni fél Magyarországot. Most képzeljük el, midőn ez a jószág a Rákos-patakon lavíroz, végez mutatványokat fedélzetén egy ellentengernaggyal fehér lovon, miközben szól a Nélküled. Akinek ilyen hajója van, az a világ ura, vagy legalább azt hiheti.
Drága nekünk nagyurunk egészsége / Készült: 2018.11.16
Vannak dolgok, melyeket nem nagyon vagyok képes megérteni, úgy látszik ez a hardware, amit itt a fejemben hordok, ezekhez kevés, de az is lehet, hogy a software elavult, legyen bár az agyam bármennyire soft. Pedig hányszor ütögettem meg a kobakom büszkén, mondván, hogy van itt egy arzenál, vénségemre kiderült, hogy nem csak a deriválás és a női gondolkodás marad örök rejtély számomra.
