Hírek

Szele Tamás: A felcsúti sínbicikli

Részletek: Készült: 2019. július 11. csütörtök, 03:16; Találatok: 2112

Kérem itt van ez az izé, ez az olvasottság. Két dolgot nem tudunk megmondani az arab közmondás szerint: azt, hogy mi van abban, amit eszünk és Allah igazi nevét. A harmadik pedig az, hogy mitől olvasott valami. Ilyenkor nyáron semmitől, mondjuk, és nem azért, mert a művelt olvasó közönség mind egy szálig üdülne kies, széljárta tengerparti fövenyeken, hanem mert nincs igazából hír.

Már dehogy nincs, mondaná a laikus elme, tele vannak a napilapok. Hát tele, mert megtöltik őket, de a tartalomban már alig lelünk információt. Amit meg lelünk, el kell magyarázni, rá kell világítani a mélyben zajló folyamatokra, utána menni, bebizonyítani, aztán a kedves kommentelő elintézi egy anyázással, ha nem nyeri el becses figyelmét, és nem nyeri el, mert az anyázó kommentelő figyelmét csak az érdemli ki, ami vagy pacalból van, vagy pálinkából, vagy gurul a gyepen. A másik oldalról anyázókét meg ennek pont az ellenkezője, szóval minden tiszteletem a rosszéletű utcalányoké, akik gyümölcsözően és jövedelmezően képesek tetszeni annyi, de annyi különböző embernek. Van is kolléga a szakmában, aki sokat tanult tőlük.

Ugye, a mai reggel híre, miszerint mégis meghosszabbítják Bicskéig a felcsúti kisvasutat. Illetve az előterjesztés még tegnap született, a hír ma terjedt el. Hát mit tetszettek várni, átalakítják légpárnás üzemű hullámvasúttá és felhúzós biedermeier zenélődobozzá? Hosszabbítják azt majd még Lovasberényig, és ha kell, Stocktonig vagy Darlingtonig is (ezt a két települést kötötte össze Stevenson első rendszeres vasúti járata). Ha úgy alakul, rendeznek majd mozdonyversenyt is Felcsúton, mint a vasúti közlekedés hajnalán Rainhillben.

Tudnék még vasúttörténeti példákkal szolgálni, turisztikai hasznuk is volna, például 1896-ban Texas víg földjén egy William George Crush nevű úr megvásárolt két kiszuperált lokomotívot, és kihirdette, hogy az általa felhúzott ideiglenes város mellett szeptember tizenötödikén vasúti szerencsétlenséget tart, belépti díj ellenében. Negyvenezren voltak kíváncsiak az egymásnak rohanó mozdonyokra, melyeknek a kazánja is felrobbant, bár a szétrepülő törmelék alig két-három turistát ölt meg, a többiek csak megsebesültek. Szóval remekül sikerült a piknik, és Crush a belépti díjakból, az eladott ételek-italok árából, valamint a szállások kiadásából egy nap alatt milliomos lett.

Ez például egy nagyon gazdaságos kihasználási módja lenne a meghosszabbított felcsúti kisvasútnak, csak úgy tudom, a MÁV-nak mostanság nincsenek megfelelően látványosan robbanó mozdonyai, de legfeljebb megrakjuk őket kínai tűzijátékkal.

Vagy, ha már Texas, ott vannak a vonatrablások is, persze, magyarosan: hallgatag férfiak gyülekeznek lóháton a vágány mentén, mikor érkezik a szerelvény, páran karikásukkal megcsáklyázzák és felkapaszkodnak rá (kéretik ügyesen csinálni, mert döcögős tud lenni, ha az embert húzza maga után a szerelvény a talpfákon), elvágják a wifit, végigszaladnak a termeskocsikon, elszednek minden értéket az utasoktól, aztán hamarjában átugranak menet közben a lovaikra, bemutatnak egy Puszta-ötöst és eltűnnek az alkonyatban. Vagy felőlem a hajnalban is eltűnhetnek. Lényeg, hogy tessék belelovagolni a Napba. Közben nagyzenekar játszik magyaros motívumokat a „Volt egyszer egy Vadnyugat” című filmből. Ha nincsenek benne magyaros motívumok, majd teszünk belé. Az értékeket az utasok nem kapják vissza, de leírhatóak lesznek az adóalapból.

Egyszóval, ezer és egy módon ki lehetne használni a kisvasutat, a világ boldogabbik részén a vasúti turizmus komoly üzletág és igen jövedelmező, igaz, igényel némi befektetést. A vasút drága üzem, mi is tizenkétmilliárdot fogunk költeni a következő két évben a felcsúti kisvasút meghosszabbítására és a salgótarjáni kiépítésére – ez utóbbinak az a célja, hogy utasai számára „átélhetővé tegye a bányászatot”. Ez is mutatja, mennyit fejlődött a magyar kormányzati gondolkodás az ötvenes évek óta, ugyanis Faludy Györgynek Recsken például minden kisvasút nélkül tették átélhetővé ezt a szép szakmát, bár nem zárnám ki, hogy ha nagyobb tömegekkel kívánják majd megismertetni, el fognak tekinteni a vasúti prezentációtól és visszatérnek a régi metódushoz.

Annyi zavart mégis érzek az Erőben, hogy a kisvasúti előterjesztést ketten jegyzik és viszik a kormány elé: Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke, aki generálisan az Orbán számára fontos ügyek intézője, tehát az ő személye érthető, valamint Révész Máriusz.

Bővebben ...

Bartus László: Mi a különbség Kádár és Orbán között?

Részletek: Készült: 2019. július 10. szerda, 00:57; Találatok: 2317

kadar-900x45 Feltehetnénk a kérdést úgy is, mi a hasonlóság Kádár és Orbán között, a válasz pedig nagyon egyszerű: semmi. Az viszont már furcsa, hogy ez a volt kommunista diktátorra, a most harminc éve elhunyt Kádár Jánosra nézve hízelgő. Kádár halálának évfordulója alkalmat kínál arra, hogy Magyarország legutóbbi diktátorával vessük össze az ország új teljhatalmú önkényurát. Orbánra nézve lesújtó az összevetés, még akkor is, ha Kádár Jánost az 1956-os megtorlás, valamint Nagy Imre és társai halála miatt súlyos felelősség terheli. Orbánról ugyanis még nem lehet tudni, hogyan végzi, ha egyszer lesz valódi ellenzéke.

A két karakter összevetése azért is érdekes, mert az életvitelt és a mentalitást tekintve az ateista Kádár János százszor keresztényibb ember volt, mint a névleges kereszténység nevében kormányzó Orbán. A hitetlen Kádár jobban hitt abban az eszmében, legyen az bármekkora tévedés, mint Orbán a kereszténységben, amelynek megcsúfolása Orbán minden cselekedete. De Kádár egyenlőség eszméjében is több volt a keresztényi elem, a bibliai felfogás, mint Orbán keresztény-nemzeti ideológiájában, amelynek lényege a tekintélyelvűség, a kivételezés, a diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés és embertelenség.

Ne felejtsük azt sem, hogy Kádár egész életében az ellen harcolt, amit most Orbán képvisel. Nála jobban senki nem utálta a horthyzmust, talán csak e sorok szerzője, pedig a horthista csendőrség Csermanek Jánost kínozta, nem e sorok szerzőjét. Viszont a nácikkal való szövetségre nincs mentség, a holokausztra nincs mentség, a magyar fiatalok Don-kanyarba küldésére nincs mentség, az antiszmitizmusra nincs mentség, a Népszava újságíróinak meggyilkolására nincs mentség, a kereszténység nevében elkövetett embertelenségre, fasizmusra, gyilkolásra, tömegek elszegényítésére, a csendőrökre nincs mentség.

Önmagában az a tény, hogy a gyűlölt Orbán-rendszer mintája a horthyzmus és annak hazug keresztényfasiszta ideológiája, elégséges ahhoz, hogy e sorok írója szívéből utálja Horthyt, akit háborús bűnökért fel kellett volna akasztani, és ez pontosan kifejezi mind az ideológiát, mind a rendszert, amit ma Orbán restaurál. Ezért e sorok írója már csak ennek okán is, ha választania kellene, ezerszer inkább Kádár Jánost választaná, mint Orbán Viktort. Az alábbiakban ezt bővebben is megindokolom, de jegyezzünk meg annyit, hogy Kádár orosz hadsereg által megszállt országban vezetett egy diktatúrát, Orbán viszont szabad országból, ellenséges haderő nélkül épített egy diktatúrát, és ült a magyar nép nyakára.

Mielőtt bárki félreértené, Kádár Jánosra a választásom csak Orbánnal való összehasonlításban áll meg, és ez még csak kérdés tárgya sem lehet, mert Orbánhoz képest Kádár egy humanista, a népét szerető, puritán, tisztességes ember volt, aki nem elbutította a népet, nem megszüntette a Magyar Tudományos Akadémiát, nem harácsolt a bűnöző családjának és a strómanjainak, hanem a maga ideológiai és katonai korlátai között őszintén akarta e nép felemelkedését. Hozzá képest Orbán maga a tatárjárás. Kádár csak Orbánnal való összevetésben áll meg, mert ha Kádár és demokratikus ellenzéke között kell választani, akkor nem kérdés, hogy Kőszeg Ferenc, Iványi Gábor, Demszky Gábor, Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Solt Ottília és társaikra esik a választásom, akiket Orbán még Kádárnál is jobban gyűlöl.

Tehát nem két diktatúra közül favorizálom az egyiket, nem is két diktátor közül választom valamelyiket, hanem a jelenlegi diktátort vetem össze a legutóbbi diktátorral, aki a megszálló orosz hadsereg kezében volt, hogy a két emberi mentalitás bemutatásával érzékeltessem a jelenlegi zsarnok ocsmányságát és minősíthetetlen karakterét, aki Kádárhoz képest is egy aljas és szemét ember, akinek hazug természete szállóigévé lett a “pávatánc” kifejezésben (amit ő pozitív tulajdonságnak gondol, mert annyira romlott ember, hogy ennek a képmutató, hazug, kétszínű magatartásnak az erkölcstelenségét sem érzi).

Kádár János egy eszmét szolgált, és hitt abban. Orbán önmaga hatalomvágyát és kleptomániáját szolgálja, amihez egy eszmére hivatkozik, amiben nem is hisz, vagy legalábbis ennek az eszmének nem tartja be egyetlen parancsát sem. Kádár János apafigurája lett a magyar embereknek, mert valóban azt érezhették, hogy Kádár rendszere a szegényekért, a hátrányos helyzetűekért van.

Bővebben ...

Haza és szarozás

Részletek: Készült: 2019. július 08. hétfő, 20:17; Találatok: 1884

2d09ce069e5c Azt mondja a Deutsch Tomi, hogy a magyarországi ellenzék Gyurcsányék vezetésével máris megkezdte az áskálódást a haza és a magyar emberek akarata ellen az EP-ben. Lehet valami benne, én is láttam, amint ásóval, netán és sőt csákánnyal, az elvetemültebbek pedig szívlapáttal a hónuk alatt járnak kelnek a messzi brüsszeli országban, és CSOK-os csecsemőket früstökölnek magyar szüzek vérivel locsolva. Ez a minimum azoktól, akik rárontanak a nemzetre mindig is.

Viszont van itt egypár valami, amin elmereng az ember. Elsőként a Deutsch Tomin, akinek a létezése nem igazolható észérvekkel, sőt, leginkább az ötlik az észbe miatta, hogy mivégre van ezen a fura világon. Ez már a legendák, mesék és álmoskönyvek birodalma, amit az elpárolgott beléptető rendszerek választanak el a krónikástól. Azok, amelyek miatt a hűvösön kellene rohadnia a Deutsch Tominak, nem pedig itt járatni a száját, amiből gátak nélkül árad a hülyeség, de mit lehessen tenni ma már. Ugye.

Kapaszkodjunk hát megfogható dolgokba, mint például EP, ellenzék, a magyar emberek akarata és a szarfoltos magyar haza Fidesszel fűszerezetten. Ezekkel már lehet mit kezdeni, ha jól odafigyelünk. Deutsch Tominak az a baja most, hogy a bevándorláspártiak meg akarják fúrni azt, hogy olyan bizottság alelnöke legyen, amelyik az Unió pénzügyeit, köztük a korrupciós dolgokat felügyeli, s valljuk be, ebben azért van valami. Hogy fideszes, és pláne Deutsch Tomi kerüljön oda, ez olyan mókás dolog.

Aztán ha megnézzük a választók akaratát, mint szent hivatkozási alapot, hát, nem tudom, hányan álmodták-akarták a Deutsch Tomit ilyen bizottságok ormaira, egyáltalán akarta-e egyáltalán valaki a kedves vezetőn kívül, hogy ő ott haligalizzon a távoli brüsszeli országban. És még tovább menve arra is kíváncsi lehetne az ember, hány olyan ukrán és krumplihéjas, száraztésztás szavazó van, aki tudja egyáltalán, hogy Deutsch Tomi ezen a nyüves világon van. A választók akarata olyan bizonytalan hivatkozási alap, hogy mi a kénköves nyavalyát is akar az a választó. Leginkább enni, inni, ölelni meg aludni.

Mert más oldalról pedig, a választók felől nézve azon ábrándozik az ember, a Fidesz és csatolmányai képviselik-e őket valahol is. Európában, az ország tetves házában vagy a városi közgyűlésekben, falusi ugarokon. Mert ők a kedves vezető érdekein kívül semmit nem képviselnek egyáltalán. Ilyen szemszögből pedig, ha a bevándorláspárti sorosista-gyurcsányisták Deutsch Tomit furkálják, akkor inkább a választók oldalán vannak, mintha elvtelenül támogatnák a füvesembert. Mert az élet nem habostorta Pelikán óta.

Deutsch Tomi megfúrása tehát teljesen logikus és korrekt lépés Mari néni érdekei felől nézvést, de tudjuk, hogy ő az utolsó a sorban, akármi rezegtető harcok vannak is a felszínen, hogyha hallgat a mély. Mert, ugye, a népek csak bávatagon néznek, hogy is van az, miszerint az EPP-ben az egész fideszcsürhe felfüggesztett, leprás bagázs, funkciót nem kaphatnak, nem szavazhatnak, ehhez képest viszont egy szinttel feljebb meg csillognak, alelnökök, mindenféle muftik lesznek, és verik a mellüket, hogy az egész világ ezt akarta, holott rossebeket.

Nehéz dolgok ezek (is), mint maga az összes élet. Mert például azon is el lehetne merengeni kicsinyég, hogy mi a haza, s kinek az, amit mindig elárulnak a balos-sorosok. Stadion-e, lerohasztott Nemzeti Színház és einstandolt Balaton, orwelli VOLT meg rohadt választási krumpli, esetleg és netán szöcske, ökör, szelíd tanya vagy bakterház. Mert kurválkodni lehet a hazával, de nem érdemes, mint ahogyan Istennel sem ajánlatos. Mindezzel és végezetül azt óhajtottam demonstrálni csupán, hogy Deutsch Tomi fölöslegesen veri a nyálát.

Ő voltaképp a haza, a választók, az emberek akarata szemszögéből nagyon hosszú évek óta nincsen is. Valami messzi orgonaszó, egy spangli, néhány bejegyzés a Twitteren.

Bővebben ...

Orbán és a költészet – Hatvanezres szöveg

Részletek: Készült: 2019. július 07. vasárnap, 19:10; Találatok: 2373

orbanrakosi A magyar költészetnek vertikálisan átfogó, állandó és egyre gazdagabban, változatosabban kibontakozó tárgya, nagy inspirátora Orbán Viktor alakja. A költői ihletnek Orbán elvtárs alakjából immár egyre dúsabban áradó forrását értelmezhetjük szélesebben és szorosabban is. Szélesebb értelmezésben ez az ihlet mindama tárgyakban ott munkál, amelyeket költőink a magyar nép életének új, pozitív jelenségei közül merítenek.

Az a fogalom-komplexus, amelyet Orbán Viktor alakja jelent, ha némán, ha kimondatlanul is, de ott hat a karcsún feszülő új hidakat, az új palotákat, új gyáróriásokat, az új városokat, stadionokat, az új embertípust, új emberi érzéseket és gondolatokat megéneklő minden magyar versben. Ahogy népünk képzelete magától értődő természetességgel köti Orbán elvtárs személyéhez a keresztény építés újabb és újabb eredményeit, olyan természetes és kizárhatatlan sugalló erő minden, az új, keresztény-realizmus útján járó magyar költői alkotásban népünk vezérének alakja, Orbán Viktornak immár legendásan fénylő neve.

Ilyen értelemben bízvást elmondhatjuk, hogy Orbán Viktorról szinte minden jelentős magyar költeményben „szó van”, azokban is, amelyekben neve sem olvasható, személyére sem történik nyílt célzás. Jelen dolgozat nem ebben a szélesebb értelemben vizsgálja Orbán elvtárs alakját, mint költői témát. Hanem szűkebb, szorosabb értelemben. Azt a költészetet veszi szemügyre, amelyben Orbán Viktor alakja közvetlenül is feltűnik, amely népünk és Pártunk vezérét nemcsak alkotásain, eredményein és hatásán keresztül, hanem direkt módon, alkotó, harcoló személyében ábrázolja. Azok a költemények, amelyek Orbán Viktor alakját vetítik elébünk, mindenek előtt azt a mélységes bizalmat és szeretetet sugározzák, amellyel népünk övezi nagy tanítómesterét.

Költőink szívesen és megindultan emlékeznek azokra a napokra, mikor – a kommunista elnyomás alatt – Orbán elvtársnak még csak a neve, a híre járt varázslatos vigaszként szájról-szájra, bizalmat öntve a csüggedőkbe. Megéneklik költőink azt a varázslatos személyi hatást, amely alól senki sem tudja kivonni magát, akinek módja nyílik az Orbán elvtárssal való közvetlen érintkezésre. Demokratizmus és humanitás nagy építő élményei ezek a találkozások. Például “A mérnök szólt”:

„Hivatott s mint a társát, úgy fogadott és beszélgettünk ketten.
Őrá gondolok. Kemény kézfogását, már három stadionba beleépítettem.”

Feltűnik költészetünkben annak a pillanatnak a képe is, mikor a felszabaduló nép költőfia először pillantja meg a vezérnek annyira áhított nevét:

“És akkor egy esőverte plakáton
az Ő nevét láttam meg – ma is látom –
hogy megjött Budapestre – Felcsútról,
egy világot értettem én meg ebből,
egy országot, mely csupa seb és rom volt,
csupa öröm és csupa fájdalom volt,
egy népet, amely most talált honára,
s lábadozva figyelt az Ő szavára.”

Bővebben ...

Bakondi, a műkeresztény bájgúnár

Részletek: Készült: 2019. július 06. szombat, 21:48; Találatok: 1909

6ungbrxnaax3 – Öblözet – mondja Orbán Viktor.

– Az állomány ebben a pillanatban a vacsorát hajtja végre. – jelenti Szabó őrnagy a miniszterelnöknek.

– Mennyi ez még? – kérdi Orbán Bakondit.

– Már hogy értve? – kérdez vissza a tábornok. – Időben?

– Amíg fel fog jönni – mutat a Duna felé Orbán.

– Erre még nem hogy még egyszer ennyi, hanem még… – próbálja magyarázni a helyzetet egy szakember külsejű férfi, de Orbán Bakonditól várja a választ:

– Mennyi a víz? Szerinted mennyire jön még föl? Másfél méter?

– Onnan? Igen! – feleli Bakondi.

Emlékszünk erre a bájos jelenetre és párbeszédre még talán, amikor Orbán árvízi hajós volt, Bakondi pedig nem tanácsadó-szakértő-szarkeverő, hanem katasztrófás ember. De nem lógott ki a brancsból, ő így küzdött a víz ellen, hogy ne az legyen az úr. A főnöke pedig, a belügyminiszter sms-ekkel harcolt a hóval másik autóba ültetve a szavazópolgárokat, amiből is kitetszik, tele van a NER olyan organizmusokkal, akiknek a seggükben is fejük van. Az ilyenek adják az erejét, a szellemi nagyságát neki.

Bakondi elvtárs ma már – mint tudhatjuk – a migráncsok elleni harc oszlopa vagy fundamentuma gusztus szerint, ha ő megszólal, rá oda kell figyelni, csak úgy, mint Georg Spöttlére, aki szintén festeni való bohóc, ezért képviselő lesz belőle. Viszont Szele kolléga lestipistopizta, hogy ő akar rajta kajánkodni, marad nekem hát Bakondi, de nem panaszkodom, ő se rossz. Sőt, ha belegondolunk, még nekem könnyebb a dolgom, mert a Spöttle annyira síkhülye, hogy őt érdekessé tenni húzósabb feladat, mint Bakondit, aki már születetten maga a kabaré.

Mint látjuk, gumicsizmás múltja is van, terepi tapasztalata, mostanában azonban a stúdiók langymelegében érzi otthon magát, és fejlődött is a kommunikációja formai része. Odahagyta a “Már hogy értve? – kérdez vissza a tábornok. – Időben?” balladai homályát és sűrűségét, kerek mondatok jönnek ki a száján, most éppen az, hogy a líbiai háború elől menekülők célja, hogy “az európaiakban felébresszék a segíteni akarást”. Tehát nem azért kelnek útra habzó nyálú tengereken, mert bombák potyognak a fejükre, hanem aljas manipulációból, hogy felébresszék.

A segíteni akarás, a segítségnyújtás, ha úgy tetszik, az irgalom általános emberi tulajdonság, legalábbis eddig azt gondoltam. Ha fel kell ébreszteni, már régen rossz, s arra utal, hogy a delikvensnek nem volt gyerekszobája, kiskutyája vagy minimalaca, egyszóval érzéketlen tuskó, mint Faludynál a fegyőr, aki bamba képpel és kéjes vigyorral vágta ketté a szalamandrát. Ezen túl az is megjegyezhető, hogy a segítés, az irgalom minden nagy világvallás sajátja, törvényi előírása is, ha úgy tetszik, erről megfeledkezni tehát bűn, és penitenciát von maga után.

Mi pedig keresztények vagy keresztyének vagyunk mint a rosseb, a seggünkből is böjti szelek fújnak, a kedves vezetőjéből meg pláne, csak rásegít a babgulyással. S most nem a profánság okán csupán a forma miatt jegyzem ezt meg, fölhívva Bakondi elvtárs figyelmét a tutira, miszerint: “Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6.2) Ebből pedig az fakad, hogy akiben az irgalmat manipulációval kell és lehet felébreszteni, az istentelen, mint ez a Bakondi is. A keresztény felebaráti szeretetnek, az egymáson való segítésnek a legelemibb követelményéről van szó ugyanis.

Bővebben ...

Uniós csaták az albérletből

Részletek: Készült: 2019. július 05. péntek, 23:30; Találatok: 1987

varga_judit0 Tegnap meghallgatták a leendő, már majdnem igazságügyi miniszter Varga Juditot, hogyan képzeli az életet meg a halált, mit gondol erkölcsről és igazságról, egyáltalán, mi a jó francot akar csinálni, mint Orbán százhuszonharmadik csicskása, és nem kellett csalódnunk a nacsasszonyban. Ő már most ilyen NER által legyártott robot, beprogramozták és nyílegyenesen, lélek nélkül működik azzal a szépséghibával, hogy nem rakták bele a robotika első törvényét, miszerint: “A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.”

Tudjuk, hogy a robotoknak nincsen lelkük, sem etikai aggályaik, ennek a példánynak sincs ilyen egyáltalán. Megkérdezték tőle, rendben lévőnek találja-e, hogy háromszázezer pénzt kap havonta lakhatásra, miközben a férje lakását kiadják, és azt mondta, nincs ezzel semmi gond. Sőt, már annyira Orbán, hogy lélektelen külföldi kérdezők előtt érezte magát, mert ők szoktak – mint mondta – mindenbe belekötni, ahogyan mindenki brüsszelita-sorosista bevándorláspárti, aki a korrupcióról érdeklődik. Egyáltalán mindenki komcsi, aki gátolná a zavartalan lopást. Ezért is nem csatlakozunk ez Európai Ügyészséghez.

Nem így mondta a Varga Judit nevű robot, csak ezt gondolta, amikor egy ezt firtató kérdésre válaszolva lényegileg azt válaszolta, csak éppen, hogy nem azt bökte oda: közöd? A CEU ügye és a nők elleni erőszak dolga politikai hiszti, s ha nem tetszik valami, “Nyugodtan lehet küldeni az sms-t Strasbourgba, vagy ahol várják”. Így kezdett bele, ilyen stílusban, és ez még csak a meghallgatás volt, amikor a jelöltek jól viselkednek, mosolyognak a vicsorgás mögött, hogy elnyerjék azt a nyüves bársonyszéket. Ilyen alkalmakkor azt mondják – ha nem is úgy gondolják -, amit a regnáló hatalom helyesnek gondol.

A NER és Orbán Viktor Mihály ilyesmiket gondol helyesnek ezek szerint, és Varga nacsasszony meg is felel a kényes elvárásoknak. Kiderült aztán, hogy igazságügyi miniszterként a kedves vezető elvárása tőle az, hogy “segítsen megnyerni az uniós csatákat”, és ez már érdekesnek mutatkozik. Ezek szerint Varga nacsasszony csak egy újabb elcseszett szabharcos, a határon belül dolga nincs is, a Czeglédy-per folyik, Farkas Flórián pedig mosolyog. Ezzel a kettőssel lehet érzékeltetni, hogyan áll kies hazánkban a jog és igazság ügye, ami így olyan tökéletes, hogy dolog vele nincsen is. Varga nacsasszony tehát fölébred az albérletében, és már kócosan, otthonkában az Unió elleni csatákra gondol.

Lesz egypár, hiszen ezzel a színjátékkal – amit bizottsági meghallgatásnak neveztek – párhuzamosan került nyilvánosságra az Európai Bizottság éves jelentése, amiből kiderül, hogy Orbánia – vagy Neria gusztus szerint – ellen ebben az elcseszett pillanatban is ötven kötelezettségszegési eljárás folyik, ráadásul fajsúlyos ügyekben. Ilyenek a Lex CEU, a menekültek áthelyezéséről szóló döntések vagy épp a nemzetközi védelemre jogosult személyek esetében lefolytatott eljárások. Ez utóbbiakat a határon éheztetjük, a körözött, elítélt alakokat befogadjuk, amiből látszik, minálunk épp fordítva működnek a dolgok, mint a világ normálisabb felén, egy hungarikum az egész lerohadt ország.

Bővebben ...

Petőfi és a rottyantós ember

Részletek: Készült: 2019. július 05. péntek, 00:20; Találatok: 2199

Nemethszila3 Petőfit túlsztárolták a komcsik. Ezt a bölcsességet Németh Szilárdtól tudtuk meg, aki mindent is tud, ezt tehát miért ne. Arról ne beszéljünk, hogy a bácsit nem kellene emberek közé engedni, arról azonban igen, hogy megtanulhatná, maradjon a bográcsnál, hacsak nem az a cél már a létezésével is, hogy provokálja a normalitást, ezt azonban nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy sikerül neki, és még csak nem is erőlködik.

Most a márciusi ifjak kapcsán jutott eszébe Orbán Viktor Mihály hőstette, mégpedig az, hogy állva hugyozva és tapsolva örül annak az Ursula von der Leyen megválasztásának – sőt, saját érdemének tudja be -, akinek a világról való vélekedése, értékei és erkölcsei szöges ellentétben állnak az övével. Ennyit is megér neki, hogy a számonkérése ezzel ha el nem is marad, de elodázódott, és még egy kicsit tapicskolhat a légyszaros homokozójában.

Viszont mindettől márciusi ifjúnak azért nem kellene lennie, Németh Szilárd olvasatában viszont az lett, aki együttműködve száll szembe “a birodalmi érdekekkel”. Ha így folytatódik, itt is feltűnik majd Dózsa László (1948-), aki szembeszállt az orosz lovassággal, akiket aztán Orbán hazazavart. Mert a történelem olyan, amilyet csak akarnak, és mindezt fesztiválokon is vetítik már, hogy a beállt ifjúság tudatalattijába ivódjon, ki az egyedüli faszagyerek a világon. Csakis a zOrbán.

Ilyenek a szándékok és igyekvések, s ennek kapcsán a múlt buherálásában eljutottunk 1848-ig is, amit újra kell értelmezni, mert: “A kommunista történetírásban Petőfin kívül a többi márciusi ifjúnak, mintegy harminc forradalmárnak még csak epizódszerep sem jutott, holott mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy 1848 a csodák éve legyen.” – Ezt mondja a pacalos a zsírfoltos szájával, mert sejtéseim szerint Petőfi túl balos lesz eztán, és ki is íródik az alaptantervből majd.

Érthető, a mi Sándorunk királyokat szeretett volna akasztatni, a jognak asztaláról ábrándozott, bőség kosaráról, szabadságról, népek tengeréről, a víz uralmáról, ilyenekről, legalább olyan hepciás manus volt, olyan túlmozgásos, mint a Gyurcsány. Meg nem is ősmagyar, Petrovics ugye, az is lehet, hogy sorosista világpolgár, jobb az ilyet elfelejteni, zavart kelt az erőben, ahogyan Ady is. Tele van a magyar irodalom nem NER kompatibilis alakokkal.

Németh Szilárd a többi márciusi ifjúról ábrándozik, igyekezve megtalálni soraikban a kedves vezetőt, az elfelejtett márciusi ifjak érdemeit keresi úgy, hogy előtte két nappal arról értekezett, hogy Schmitt “álamelnök” úrnak mi mindent köszönhet a haza, miközben ő “Tavaly birkafejet ettem, pincepörköltet főztem, idén báránycsipszet fogunk ropogtatni és fúziós pacallevest rottyantok.” Mi pedig beszarunk a gyönyörűségtől, de csak a rezsiharcos után.

Viszont ilyen alapállásból nem csoda, ha még ezekkel az ifjakkal is mellényúl a rottyantós ember. Ott van nekünk mindjárt Jókai is, mint márciusi ifjú, akit el sem nyomtak a komcsik és el se feledtek. Tele volt a tévé aranyemberekkel meg a kőszívű számolatlan fiaival, köztük majdnem Dózsa László (1948-), meg Schmitt Mária, mint markotányoslány, mert minden lehet, és mindennek az ellenkezője is. Még az is, hogy a rottyantós emberrel ellentétben gondolkodtak a kikeleti fiatalok, nem csak a kokárdát rázták, akárha rumbatököt.

Bővebben ...

Bartus László: A mi Háry Jánosunk az Unióban

Részletek: Készült: 2019. július 03. szerda, 22:33; Találatok: 2284

817921_51 Lassan népies színművet lehet írni a mi új Háry Jánosunk világra szóló történeteiből. Hogyan győzte Orbán Viktor egy kezével a brüsszeli óriásokat, állított magyarokat tisztelő bizottsági elnököt, és szájának egyetlen leheteletével megfutamította a Soros-bérenceket. A felcsúti népmesei hős úgy mesél a Brüsszelben történtekről, mintha még soha senki nem járt volna arra rajta kívül, és senki nem olvasna igazi híreket, csak magyar kormányzati propagandát. Orbán Viktor megígérte, és Orbán Viktor megcsinálta. Elintéztük, a vállalásainkat teljesítettük, eldöntöttük, megakadályoztuk.

Mióta Orbán Viktor meséivel etetik a magyar népet, nem lehet előadni a Háry Jánost, mert Háry János hőstettei sehol sincsenek ezekhez képest. Háry János nem nagyotmondó, hanem egy szürke unalmas realista Orbánhoz képest. Háry János szeretett lódítani, de annak voltak határai. Burkusországban sem lehetne olyan halandzsát előadni, hogy “fontos tartalmi kérdésekben foglaltunk állást a személyi döntésekkel kapcsolatban. Tudtuk tartani, amit vállaltunk, olyan személyek kerülnek az unió élére, akik jó eséllyel jó politikát folytatnak majd”. Orbánnak köze nem volt ezekhez, ő is a hírekből tudja.

A magyar ember ül a televíziókészüléke előtt, és ezt hallja. Elképzeli, ahogy Orbán Viktor szembeszáll Európa hatalmasságaival, egy kezével tolja befelé az ajtót, a másikkal szórja le a jelölteket a pódiumról, akik nem tisztelik a magyarokat. “Volt két olyan jelölt, amelyek Magyarország számára egyértelműen több mint rosszak lettek volna, akik korábban már bizonyították, hogy nem tisztelik a magyarokat. Ezt sikerült megakadályoznunk.” Felsóhajt a magyar ember, a Viktor győzött. Átszól a szomszédnak, hogy nem is egy, hanem két jelöltet is megakadályozott az Orbán Viktor, akik nem tiszteltek bennünket.

A magyar ember semmit nem tud arról, hogy a kettő közül az egyiket, Manfred Webert, Orbán az embereivel még legutóbb is megszavazta, de ha nem szavazza meg, Weber tőle még nyugodtan lehetett volna bizottsági elnök. Weber elnökségét Macron, a liberális francia elnök akadályozta meg, aki Orbán egyik legnagyobb ellenfele Brüsszelben, mégpedig azért, mert Weber megakadályozta, hogy Orbánt kirúgja a Néppárt. A másik jelölthöz Orbánnak annyi köze sem volt, mint az Epsom Derby befutójához. Akik pedig megfúrták Timmermans jelölését, azok a demokratikus utat a színfalak mögötti alkukra cserélték.

A Háry János meséin felnőtt magyar embernek azonban nem lehetne elmondani azt sem, hogy Orbán még a színfalak mögött sem volt jelen, a közelébe sem engedték, és rajta kívül állapodtak meg a német és a francia vezetők. Miután meghallotta a győztes nevet, azt “támogatásáról biztosította”, és utána ezt úgy adja elő, hogy “fontos tartalmi kérdésekben foglaltunk állást személyi döntésekkel kapcsolatban. Tudtuk tartani, amit vállaltunk, olyan személyek kerülnek az unió élére, akik jó eséllyel jó politikát folytatnak majd”. Ehhez olyan vastag bőr kell a pofára, amilyen még Mészáros Lőrincnek sincs.

Aki csak magyar sajtót olvas (és lehet az bármelyik, mert a magukat függetlennek képzelők is ugyanúgy leközlik minden kommentár nélkül Orbán nagyotmondó, primitív hazugságait, mint a propagandasajtó), azt képzelheti, hogy Brüsszelben mindent Orbán dönt el. Tulajdonképpen a mi Háry Jánosunk ott a legfontosabb ember, aki bárhova bemegy, ott kikergeti a migránsokat, megállítja a beszélgetést, és kiválogatja azokat, akik nem tisztelik a magyar embereket. Azokat egy kezével szétzavarja, lohol egyik helyről a másikra, nehogy egy Soros-ügynök beférkőzzön valahova, majd a legfontosabb személyi kérdésekben dönt.

Orbán azt a látszatot kelti, mintha egy nagy asztalnál ülne egy csomó okos ember, de van náluk egy még okosabb, akivel nem tudnak szembeszállni. Orbán győz mindenki felett, majd jelenti a magyar népnek, hogy ezt is megoldotta, elintézte, megválasztotta, amazt megakadályozta, emezeket kikergette, és mindezt még szerényen is adja elő, mert nem részletezi, micsoda erőfeszítésbe telt ez neki. Csak érezzük, hogy nem lehetett könnyű, hiszen mindig úgy mondja, hogy sikerült teljesítenie a vállalását, amivel a magyar emberek megbízták, mindenki a magyar emberektet tiszteli, senki nem mer a magyarok ellen szólni.

A magyarok nyilait nem rettegték úgy, mint ezt a pártcsaládjában is felfüggesztett, kiutált pondrót, aki már ott tart, hogy felháborítónak tartja azt, ha liberális demokraták vezetik a liberális demokratikus Európai Uniót, és nem fasiszták.

Bővebben ...

A Nemzeti Szégyen Napja

Részletek: Készült: 2019. július 02. kedd, 21:51; Találatok: 1944

51339 A Magyar Tudományos Akadémiát Széchenyi István hozta létre, birtokainak egyéves jövedelmét felajánlva a költségekre, és Orbán Viktor tette tönkre, aki birtokainak jövedelmeiből még soha egyetlen forintot sem áldozott a közjóra. A Fidesz és a KDNP képviselői szavazták meg ezt a szégyent, cikkünk végén közöljük a nevüket, hogy unokáink is megérthessék, kik azok, akik miatt Magyarország olyan hely lett, ahol már a szüleik számára sem volt hely, és emiatt, ők, mármint az unokák, külföldön voltak kénytelenek megszületni.

Írtunk már erről, de nem lehet elégszer elmondani: Magyarországot megszállták a tálibok. Maguk is meglepődtek, hogy milyen gyorsan és könnyen foglalhatták el az országot, alig volt ellenállás. Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll. Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot.

Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös. Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom.

Azért lehetett ezt velünk megtenni, mert gyanútlanok voltunk, és elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Megint a saját kárunkon tanultuk meg a leckét: hogy ami megtörténhet, az meg is történik.

A táliboknak nem volt programjuk. Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (az emútnyócév), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával. Röviden: Magyarországgal.

Ám ők ehelyett csak azon agyaltak, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl. Idővel a szavainkat is kisajátították. A tálibok szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást pedig kommunikációnak nevezik. Ha lopásról jön hír, nem a tolvajt ültetik le, hanem elhallgattatják a hír hozóját.

A tálibok azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismernek bennünket. A mi kis, mindennapi megalkuvásainkra építik a saját nagy hazugságaikat. Miközben befogadónak hazudjuk magunkat, szabadságot szerető népnek, valójában a lojalitás szabadságát szeretjük. Azt, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejünk fölött. Olyan hatalom, amelyik nem csak gondoskodik rólunk, de gondolkodik is helyettünk. Megmondja, hogy mikor vagyunk jók, és mi az, amiért szégyellnünk kell magunkat. Mikor vagyunk szerető szülők, jó apák és anyák. Mikor kezdődik az élet, s mikor vagyunk család. Mikor vagyunk jó polgárai a honnak, és mikor hazaárulók.

A tálibok most elfoglalták a magyar tudomány utolsó fellegvárát, hogy – egyelőre csak képletesen – lerombolják, és sóval hintsék be a helyét. Tanulatlan, tudatlan tömegekre van szükségük, hogy a legképtelenebb hazugságaikat is elhitethessék az emberekkel. Egyetlen momentummal nem számoltak a tálibok, jelesül azzal, hogy a tudást nem lehet örök időkre eltiporni.

Bővebben ...

További cikkeink...

217. oldal / 472