- Részletek
-
Készült: 2019. december 24. kedd, 21:17
-
Találatok: 2134
– Ébredj, Jóska! – rázogatta az ura vállát az öregasszony, kócosan és otthonkában, pedig még sötét volt odakint, és a kakas sem kukorékolt. Igaz, a lakótelepi ház negyedik emeletén laktak, így nehezen kukorékolhatott volna, de nem lehet tudni sohasem.
– Mi van Mariskám, mi van. – fordult az ellenkező oldalára a volt mozdonyvezető, aki épp sínekről álmodott, sorompókról és Hrabalról, mert szeretett olvasni és ábrándozni, meg révedezni messzi tengerekről, csillagokról.
– Ébredj, Jóska, megszületett a kis Jézus. – tette alaposabbá ébresztésének indokait Mariska, bár a két dolog, hogy megszületett a megváltó, s emiatt az urának hajnalban kell kelnie, csak az ő fejében függött össze, de ott nagyon.
– Mi van? – élénkült meg a hajdani mozdonyvezető, mert már ébren volt annyira, hogy bigott, hívő feleségét ugrassa kicsit.
Nem passzoltak össze elmélet szerint, Mariska a teremtésben hitt, az ura az evolúcióról tartott neki kiselőadásokat meg az ősrobbanásról, illetve a nagy suttyról, mint igazi végítéletről, de ennek ellenére nagyon jól megvoltak. Szerették egymást, vagy valami ilyesmi, ki érti ezt. Ott függött a falon az esküvői fénykép, amelyről József és Mária bizakodva tekint a jövőbe, s ez a jövő most itt van, benne pedig Mariska kócosan és kitartóan költögeti Jóskát, amikor csak öt óra van éjfél után. Pedig, amióta Jóska nyugdíjban van, nincs az az Isten, amivel ki lehet imádkozni az ágyból, mert pótolni akarja az egész életében elmulasztott alvásokat, hogy amikor mások a bal oldalukra fordultak a dunna alatt, ő pöfögött, zakatolt, tülkölt és robogott.
– Csak azt ne mondd, hogy fölcsinált a szakállas. – tért már észhez teljesen Jóska, mert soha nem mulasztott el viccet csinálni abból, hogy ők épp József és Mária, és meg sem unta az évtizedek alatt.
Mondhatni, ez volt az a nap, amikor a felesége hitén lehetett élcelődni, mert adta magát, színpaddá változott szinte a negyedik emeleti téglalakás egyedi gázfűtéssel, a szocialista építőipar e remeke. Jóska tehát már nagyon ébren volt, annyira ébren, hogy ravaszon csillogott a szeme, és meg sem hallotta a felesége kárálását, ami a kijelentése miatt fakadt ki belőle, hogy hagyja már az állandó ízetlen tréfálkozást, menjen le a pincébe, hozza a szerszámokat, és faragja be a fát a talpba, mert ünnep van, nagy és szent ünnep. Ilyen, a napra vonatkozó használati útmutatók után kiment a konyhába föltenni a kávét.
Jóska pedig fölült az ágyban, vette a telefonját, hívott valakit, hogy jöhetnek, s még úgy, pizsamában és borzasan kis jászlat vett elő a szekrény mélyéről benne a gőgicsélő Jézussal, felfújható birkával, tehénnel és szamárral, s alighogy elrendezte, csöngettek is. Mariska ajtót nyitott, hogy ki lehet ez ilyen korán, s ahogy feltárult a valóság, ott állt előtte három öreg vasutas, az egyiknek feketére festve a képe, de mindegyik valami turbánban és lepedőkbe burkolózva, hogy úgy hallották, megszületett a megváltó, hoztak neki aranyat, tömjént meg mirhát.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 23. hétfő, 22:10
-
Találatok: 2027
Michael Douglas az Összeomlásban egyszer csak bekattan, baseball ütővel ver szét boltokat, űzött vadként, egyetlen célként megy haza, lövöldöz, míg őt magát le nem lövik. Az emberi lélek örök titok, hogy ki az őrült, az konszenzus kérdése és koronként változik. Például a középkorban az őrült normán kívül eső személy volt, aki tetteiért nem tartozott felelősséggel, sőt, inkább valami misztikum megtestesítőjeként jelent meg az emberek tudatában, mint Lear király vagy Ophelia Shakespeare-nél.
Később az őrült a deviáns megfelelője lett, ami egyet jelent a társadalom számára nem kívánatos bűnözővel, így a bűnözés devianciaként az őrület egy formájává vált. Csak a XIX. század végén jelent meg az őrület betegségként való kezelése, az őrültség diskurzusmódja tehát különböző korokban más és más. Ezt nem ártott előre bocsátani, mert Kövér László interjúja, amiről tegnap értekeztem, veri a maga tajtékos hullámait, melynek következtében a házelnök elmeállapota került szóba, s nem ok nélkül.
A Párbeszéd például szívesen látná Kövér távozását, s nem csak úgy l’art pour l’art, hanem azzal indokolva, hogy a parlament elnöke csak olyan ember lehet, aki „megfelelő mentális és nyilatkozatképes állapotban van”. Hadházy Ákos pedig, akit még élőlénynek sem tartott a házelnök, aggodalmának adott hangot, mondván: szomorú, ami Kövér Lászlóval történt az elmúlt években. Csak tudja, állatorvos, sőt, közelről is csodálhatja az eszelős tekintetét, míg nekünk, földi halandóknak ez a gyönyör nem adatik meg.
Régóta tudjuk, hogy tébolydában élünk, viszont lassacskán el kellene jönni annak az időnek, amikor kiderül, ki az ápolt és ki az ápoló, mert e tekintetben momentán elég nagy a bizonytalanság. Ugyanakkor arra is utalnunk kellene, hogy ezek lopnak, tehát bűnözők, és akkor ez most értelmezésünkben a reneszánsz kori közmegegyezés szerint az őrültség egy sajátos alfaja, vagy pedig elvetemültség. Mindmegannyi feltáratlan probléma, amelynek utána kell járni, hogy a tekintetes bíróság a rendszerváltás után igazságos ítéletet tudjon hozni.
Zaklatott korokban az egyén sokszor gondolkodik el azon, hogy amit átél, álom-e, s ha valóságosnak találja, felteszi a kérdést, ki az őrült, én vagy te, mint Gogol Popriscsinja, vagy a Kádár-korban Müller Péter Sziámi: „…Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk/ Mint azok, akik ide bezártak/ Őrület, őrület, de van benne rendszer/ És mi majd jók leszünk egymásnak/ Mi most ne törődjünk semmivel/ Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék/ Gyere, bújj el velem a lépcső alá/ Na látod, egyforma köztünk a különbség…”
És már otthon is vagyunk. Az, hogy Kövér házelnök mondandója miatt felmerült nem is titkoltan, hogy elment volna az esze, számos kérdést felvet. Például a közvetlen környezete, az akla egészségügyi állapotának vizsgálata is indokolt volna, mert mégis csak valamiképp közülük kiválónak tartják, ha már odaültették a magas székbe. De elég csak ránéznünk például Kásler miniszterre, hogy belássuk, az az őrület, ami Kövér szemében csillog, az értelem tiszta sugara ahhoz képest, amit a sámándobos próféta pogózik össze nekünk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 22. vasárnap, 23:04
-
Találatok: 2140
Kövér elvtárs interjút adott egy közpénzből eltartott, kézivezérelt nyomdaipari terméknek – lánynevén Magyar Hírlap -, amelyben kijelentette, hogy a gyűlölet nem pálya, azzal nem megyünk semmire, majd ezzel a lendülettel végzett állattani besorolást ellenzéki embereken. Karácsony főpolgármestert kiskutyához hasonlította, Hadházy Ákost viszont nem találta meg a Brehmjében. Róla szó szerint így vélekedett: „Zoológiai besorolása szerint Hadházy Ákos, nincsen párja széles e világon”.
Hogy ez épp mi akart lenni, hejderutyutyus falvédőszöveg vagy félrészeg óbégatás, az innen el nem dönthető, de a költő azt akarta kifejezni vele, hogy Hadházy olyan organizmus, amit nem tart számon semmilyen szakirodalom. Ezzel beismerte, hogy egyéniség, ami egyben elismerés is, de Kövér elvtársnak nincsen ahhoz érkezése, hogy ezt fölfogja. A pártiskolán ilyet nem tanítottak, amikor Kövér elvtárs a tudományos szocializmust szítta magába dialektikus materializmussal elegyest.
Állatokhoz hasonlítani az embert, kitűnőségét vagy alávalóságát állati tulajdonsággal bemutatni nem újkeletű. Az indiánok tele voltak bölényekkel és sasokkal, rókákkal és prérifarkasokkal, míg ez ellen a szemükben patkány volt, amire ma is van példa. Erdogan elődeinek a hős magyar várvédők birkák voltak egy rozzant akolban, illetve hitetlen kutyák, pedig ők is keresztények lettek volna, vagy mi a franc, de ma nem ez az irány, úgyhogy ugorgyunk, mint Pósalaki bácsi.
Karácsony főpolgármester Kövér elvtársnál pubertáskorú kutya, aki körbehugyozza a területét. Én nem ismerem a pubertáló kutyák lélektanát, de ők nem nagyon szoktak vizelettel területet megjelölni, inkább bepisálnak, aminek a gazdi nem örül, és súrolja a szőnyeget, hogy a felesége le ne ordítsa a fejét. Felnőtt állatok szoktak ilyen territóriumosat játszani, de a városi kutyák azt sem, nekik a gazda jelöli ki a kerti vagy szobai birodalmukat, de még csajt is ő választ számukra.
Kövér elvtárs hasonlata tehát elbaltázott hasonlat, a szándék viszont érthető. Hadházy még az élőlény névre sem méltó, Karácsony pedig figyelembe sem veendő háziállat, akinek most még engedi a gazda, hogy csóválja a farkát, de majd rálép arra. Kövér elvtársnak ismét elővillant az elképesztően nagy egója és őstulok volta – ha már itt brehmezünk -, de azt se feledjük, hogy mind, aki nem szavaz rájuk, megkapja a besorolását, te is, nyájas olvasó.
Az Állatok világának rengeteg lakója van, és jelen felállás szerint örülhet az ember, ha Kövér elvtárs megleli benne a helyét. Hadházyét már nem találja, s azt hiszem, mi sem vagyunk egyebek a pedellus szemében, mint pusztítandó vasút vagy gyárüzem. Bár ez már akkor tudható volt, amikor bájosan felszólított minket, hogy kössük föl magunkat. Kövér elvtárs nem változik, csak az állapota romlik folyamatosan, de a jelek szerint bírja az iramot.
Hogy a gyűlölet nem vezet sehová, ezt az ünnepi állítását cáfolni vagyok kénytelen, de, igen, vezet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 21. szombat, 23:05
-
Találatok: 2446
Akár kell nekünk a Mátrai Erőmű, akár nem, az állam megvásárolja. Pontosabban a magyarok, hiszen a számlát az adófizetők állják, nem pedig Orbán Viktor vagy Gulyás Gergely. A Mészáros Lőrinc által birtokolt, az ország energiatermelése szempontjából második legfontosabb erőmű az oligarcha kezében nem vált arannyá, sőt: veszteségessé vált. Annak ellenére történt ez, hogy egyébként Mészárosék minden fillért kivettek a cégből, nehogy már bukás legyen végül a dologból. Az erőművet azonban nem lehet veszni hagyni, az állam azonnal lecsapott rá és bejelentkezett mint vásárló, ezzel kihúzva Mészárost és csapatát a pácból. Hogy ehhez mit szólnak azok, akik nem mellesleg kifizetik a felvásárlást? Hát őket épp elfelejtették erről megkérdezni. Minő véletlen.
Nem volt Nemzeti Konzultáció arról, hogy kérjük-e a Mátrai Erőművet Mészáros Lőrinctől, vagy sem. Megvesszük és kész, hiszen Orbán strómanja bajba került, ezért ki kell segíteni. A hírekbe a súlyos szennyezés miatt bekerült erőmű veszteséget termelt az utóbbi időben, ezért az eladását már jó ideje pedzegették a különböző hazai lapok. Az, hogy az állam végül bejelentkezett az erőműért, nem volt meglepő, mégis felháborító ez a módszer. Mészáros mindenre ráteszi a kezét és meg is tart mindent, ami pénzt fial számára. Az erőművel azonban melléfogtak, hiszen a szén-dioxid kvóta drágulása miatt az többé már nem volt nyereséges.
Normális esetben ilyenkor az ember elkönyveli a veszteséget, és tanulva a hibájából, tovább lép. De Mészáros Lőrinc nem egy egyszerű üzletember, ő nem hibázik. Ami veszteséges, azt azonnal le kell passzolni az államnak, hogy oldja meg az a problémákat, és akár milliárdokat is rászánva alakítsa úgy át az erőművet, hogy az újra nyereségessé és hasznossá válhasson. Hogy az átállást követően Mészáros majd újra megkapja-e az erőművet, az kérdéses, mindenesetre ha Orbán így dönt, mindenféleképpen előfordulhat a dolog. Mészáros – tekintve, hogy Orbán strómanja – azt tesz és azt vásárol fel, amit a főnök kiad parancsba. Ha a Balatont kell megvenni, akkor azt veszi meg, de ha egy erőművet kell megkaparinta, akkor sem kérdez, csak vásárol.
Megveszi a Mészáros Lőrinc-féle Opus Global Nyrt.-től az állam a Mátrai Erőművet, írja az MTI. A hírt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján. Palkovics szerint gazdasági, ellátásbiztonsági, munkahely-és klímavédelmi okok miatt van szükség az átvételre.
A tervek szerint lignit helyett szeméttel fűtenék az erőművet, ami azt jelenti, hogy közel 400 ezer tonnányi hulladék kerülhetne a Mátrai Erőmű hulladékhasznosító blokkjába az átalakítások után, a bánya területére pedig napelemparkot telepíthetnek. Ezen átalakítások értéke 200-300 milliárd forint, amit még akár Mészáros is megnyerhet pályázati úton. Ha ugyanis már veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, valamivel helyre kell tenni a dolgokat. Ez a pár száz milliárd forint pedig nem jönne rosszul Mészárosnak, aki ki tudja éppen mit kíván felvásárolni az országban, vagy annak határain túl. Milliárdoshoz méltó módon, már szinte minden fontos dologgal rendelkezik, így már-már kihívás lehet számára az, hogy valami újat találjon.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 20. péntek, 23:50
-
Találatok: 2234
Biodómesztikált biztonsági amatőrök az Állatkertben. A Városligetben idilli dili, fürgebőrbe kötve. Kovács Zoltán országmárka lettenye. A sosem késő MÁV-ot – egy falmelléki felmérés szerint -imádja az utazóközönséges. Újabb és újabb, jobb és baloldali, valamint pártfüggetlen politikusi seggek bukkannak elő az internet homályából, emlékeztetve a Nagyérdeműt arra, hogy a hatalom a pénzről és a szexről szó lá ti dó. Alányúlás, benyúlás, kinyúlás, lenyúlás, füstölt nyúljával készült pacal. Zseb- és hasfelmetsző kereszténydemokraták adventi öröm- és imalánca. Faarccal a 6-os metró felé! Időzített bombahír: valagutak a határkerítés alatt. Az ismert beszólótáncos egy szírtelen mozdulattal harakirit követel. De Mata Hari leszólja: – Ne hari, de nem oda Buda!
A politikai mirelit fel nem enged. Ott ahol zúg az a négy golyhó, ott ahol nevetni NO!… Valaki gránátalmát dobott a sorosista ellenzék széklázára. A hőst a kormány saját agyhalottjának nyilvánította, és rendelkezett helyettes államtitkárrá történő kinevezéséről. Magándácsák épülnek fel, közerkölcsök le. Stadionok már ott is betonzanak, ahol nincs is focicsapat. Ritka búza, ritka árpa, ritka Roszatom. Osztom, ameddig oszthatom. Szájtzár a horizonton. „A Jövő elkezdődött!”
Kiosztották az idei költészeti íjakat. A Köztársaság Aranyköpésekkel Díszitett Hisztikeresztjét a rímsoviniszta Varró Dániel nem kapta meg. Helyette Matolcsy György örülhetett annak, hogy még mindig van amit elköltenie. Vezető hír a TV2-ön: Meleg ételt vacsorált a megfagyott hajléktalan! Az idei szezonban ők már 37-en nincsenek közöttünk. Énekét dünnyögi a nincstelenség. Pompadourrdefekt. Kvízkérdés: melyik kaszinóvárosba vagy turistaparadicsomba szállt el legutóbb a honvédségi orbánrepülő?
Fantazmagora. A Valóság és a Képzelet párharca folytatólagos. Hátizsákbamacskás fiataljaink ki, kispénzű nyugati munkavállalók tömege be. De legalább nem ütköznek össze menetközben.
Hóhullás nullazsák. El nem ismert klímaváltozás harcol a jogaiért. Róka fogta csukamájolaj. Péniszhalak minden mennyiségben. Kaliforniában. Is. Élnek, mint a dal a vízben. Már nem elég magyarnak lenni – JÓ MAGYARNAK kell lenned. Hogy még ezt is el tudd fogadni.
A Nagyvezír éljen jár. Elementáris kitolóerővel bír. Ő itt a főúr. (– Kérek egy létlapot!) A buborék a szódavízben. A világ közepe. Lenyűgöző, mint vakablakban a panoráma. Az ölünkbe pottyant demokrácia kiszolgáltatta az országot a gazfikcióknak. Jött egy ilyen abszolút gátlástalan manusz, és máris védtelenek vagyunk.
A bírság meghozta az ítéletét. Megint megrázta az agyhumor pofonfáját. A konkrét nemadózókkal kapcsolatban a NAV nem adhat ki információt. A kinemadatási eljárás alatt az ország kirablása zavartalanul elfolyik.
Az Adóhivatal és a bíróságok épületeit Mátyás feketeseregei védik. Az országban ez a Matyi – a Korwin – a király. Van egy társuralkodója is, a Mutyi. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!
Reggelre van az már négy is! Lábgomba-mód szaporodnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 19. csütörtök, 23:57
-
Találatok: 1805
– Én félek, doktor úr. – ezt mondta a beteg a rendelőben, és tényleg elég ramaty állapotban volt. Az ilyen halmazállapotú organizmusokra szokta mondani a sparlheltek népe, hogy hálni jár belé a lélek. Betegünkben is ott szundikált, hallatszott a horkolása neki, szüttyögött a beteg és szörcsögött, mint a haldoklók a Varázshegyen Hans Castorp füle hallatára. Amúgy is jelei mutatkoztak az organizmuson az elhatalmasodó entrópiának, a füle lekonyult, ajkai lila színben pompáztak, egyik lába rángatózott, a másik csálén állt, és láztól csillogott a szeme.
– Ne féljen, Jóska bácsi. – búgta neki az orvos – Hallotta köztársasági elnök urunkat, ő is megmondta, szégyenteljesek azok, akik indokolatlanul keltenek félelmet az emberekben. Különösen advent idején. Advent van, tehát különösen ne féljen. Ki mondta magának hogy félnie kellene? Ki volt az a gyalázatos?
– Mariskám. – szörcsögte a beteg.
– Ó, a drága Mariska… – fuvolázta az orvos – Még mindig egyre csak olvas, tájékozódik, sürög-forog, mindent tudni akar?
– Igen, – szüttyögött Jóska bácsi, és hozzá tette – Azt is mondta, hogy el se jöjjek, úgyse gyógyít meg a doktor úr.
– Ne már. – horkant fel az orvos – Volt már olyan, hogy én magát vagy a drága Mariskát nem kúráltam ki valami nyavalyából?
– Nem.
– Na, ugye. – ezt mondta az orvos, amikor az asszisztense halk köhögéssel jelzett neki, magához intette, és a tb kártyára mutogatva suttogott valamit az orvos fülébe, aki hümmögött, meg azt mondta „jé”, sőt, „aha”, meg azt, hogy ”amindenit”. És gondterhelten ingatta a fejét. A beteg ettől kétségbe esett, úgy kérdezte.
– Nagy a baj? Még meg sem vizsgált, elájulok doktor úr. – ez már úgy szakadt ki belőle, mint a lelke egy foszlánya, amelyik elindul a fény felé, mint hülye amerikai filmekben szokásos.
– Hát, elég nagy a baj, Jóska bácsi… – sóhajtotta az orvos.
– Miféle? Érzem, hogy a lábam veszni készül, a szívem össze-vissza ver, csurog rólam a víz és reszketek, levegőt is alig kapok, meg fogok halni?
– Meg, Jóska bácsi, meg…
– Nem tud meggyógyítani, doktor úr?
– Én tudnám, de nem lehet. Magának nincs rendben a társadalombiztosítása, magához sem nyúlhatok, igazság szerint itt se lehetne a rendelőben.
– Hát hol lehetnék?
– Azt én nem tudom.
– De maga mondta, hogy a köztársasági elnök úr mondta, hogy indokolatlanul keltenek félelmet a nem tudom, kik.
– A köztársasági elnök úr hazudott.
– Szabad olyat neki?
– Ebbe most nem mennék bele.
– Mi lesz akkor most velem? – esett teljesen kétségbe Jóska bácsi.
– Meg fog halni. – mondta rezignáltan az orvos.
– Elemészt a láz.
– El.
– Lerohad a lábam.
– Le.
– Megfulladok.
– Meg.
– A szívem fölrobban.
– Föl. – mondta az orvos, és látszott rajta, hogy fáj ez neki nagyon.
Jóska bácsi öltözött, köhögetett, szörcsögött, néha elájult, de még a halálra ítéltek végső kétségbe esésével próbálkozott.
– Azt is mondta köztársasági elnök úr, hogy advent van.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 19. csütörtök, 00:17
-
Találatok: 2113
Hogy ezek néhány éve a keresztek mögé bújva rejtegetik a szennyest, az ugyanolyan aljas, mint amikor terrorista egyedek iskolákba, óvodákba kvártélyozzák be magukat abban a reményben, hogy ott nem lőnek rájuk. Olyan emberségben, humánumban bíznak és remélik a menekülésüket, amelynek bennük a szikrája sincs meg, fordított esetben kétségek nélkül elvágnák a kisdedek torkát. Meg is teszik, a menekülőbe és gyerekébe belerúgnak, míg ellenben egy szánkót siratnak, ha kicsorbul, mert azzal, hogy kitették egy elpusztított örökzöld alá, egyben totemizálták is azt.
Ez semmiben sem különbözik az ágyékkötős népek hitétől, de ők keresztény kultúrának nevezik, ahogyan az is ennek a része, hogy az asszony verve jó, meg a medve nem játék. Véletlen baleset egyébként, hogy tobzódik az ország a kereszténységben. Orbán szorult helyzetben volt, már készült ráégni a fasiszta diktátor álarca az illiberális államával, aminek a nevében benne van a lényege, s hogy emiatt ne veszítse el az uniós pénzeket, átnevezte kereszténydemokráciának. Ennyi a történet, s bár, aki gondolkodik, jól tudja ezt, mégis beáll a maszkabálba, amivel legitimálja a gyalázatot.
Ezek akkor jutottak eszembe, amikor itt, a városomban a négy adventi vasárnapon szépen elosztva a polgármester és a három alpolgármestere gyújtogatják meg vasárnaponként a gyertyákat, mindannyiszor egy nagymisét celebrálva mellé, holott, ha nem lennének közszereplők, eszükbe sem jutna templomba járni. Így viszont aktív részesévé válnak Orbán hazugságának, sőt, az ő eszmeiségével és módszertanával legitimálják a hatalmukat, mert azt hiszik, ezt követeli meg a konvenció. Ilyenekkel adnak muníciót arra, hogyha bárki bárhol keresztet állít engedély nélkül, s ráförmednek emiatt, akkor a kereszténység elleni támadásról elmélkednek.
És ezt olyan hangsúllyal tudják mondani, mintha éppen a heréjüket tépnék le a hitük miatt. Ilyenkor, advent idején elszaporodnak a vértanúk, a népek szeme vérben forog, csattog a protkójuk, így merülnek el a szeretethazugságban, hogy az embernek tényleg fölfordul tőle a gyomra. Hogy mi a szent és mit kötelező félve imádni, az konszenzus dolga, hogy miből lesz totem és tabu, az is. Minden hit és minden vallás az ismeretlenre adott válasz, a politeizmustól, amikor minden reszketésnek külön neve van, eljutni az egyistenhitig, amikor minden félelem egy alakban testesül meg, komoly filozófiai tett, de nem több annál.
Ugyanakkor az, hogy egy ember vizet szór egy épületre, s az ezzel megszentelt lesz, semmivel sem másabb, mint amikor Winnetou azt mondja a sápadtarcúnak, ha eléri a totemoszlopot, ott már védettséget élvez. Svejk gépolajjal adta fel az utolsó kenetet, minden viszonylagos tehát, mert amit nem tudunk, az nem fáj. Svejk haldoklója így is, úgy is oda jutott, ahová megszentelt zsiradékkal jutott volna, de nyugodt volt, mert bevonták a cirkuszba. Akinek szüksége van hitre, mert fél a haláltól, éljen vele, aki robottá válna emiatt, az is megteheti. Nincs különbség a két menekülés közt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 17. kedd, 20:57
-
Találatok: 2327
A nagy társadalmi ellátórendszerek ezer sebből véreznek. Talán legjobb példa erre az állami egészségügy, ahol néhány - kalandvágyból itthonmaradt - orvos úgy cirkulál a rendszerben, mint a giliszta, mikor a kacsa a fenekébe dugja a csőrét. Szaladnak egyik helyről a másikra, hajszoltak és fáradtak, nincs módjuk nyugodt munkavégzésre, mert a betegek ott ülnek űzött tekintettel a folyosókon - már persze, ha adtak nekik időpontot egyáltalán.
Nagy adomány, ha ilyen körülmények között valaki nyugodt tud maradni, mert szakmai munka színvonalát a kapkodás, a túlzott megterhelés jelentősen rontja, mint ez a mienknél szerencsésebb országokban már régen közismert, és ahogy közismert volt nálunk is - ezelőtt úgy harminc évvel.
Természetesen a Nemzet Poliésztere is ismeri a problémát, de - már csak megszokásból is - azt vizsgálja elsősorban, hogy hogy lehet a rajta fellelhető hájréteget tovább növelni, ezért aztán a követendő eljárás három eleme a gép-műszerpark növelése, új kórházak építése és az ellátottak számának csökkentése.
Ha ügyesen oldják meg a feladatot, akkor a népnek nem lehet pofázni, kapott CT-t, MRI-t meg sikítófrászt előjegyzésének időpontja miatt - a fizetős beteg meg átmegy a magán-egészségügybe, melynek tulajdonosi köre okozna kis meglepetést, ha nyilvánosságra kerülne.
Az első eset tiszta sor: beszerzünk, majd jön a technológiai szükségszerűségként előírt un. "visszacsurgatás", aztán a beüzemelés, melynek során hamar kiderül, hogy ha egy új műszer vagy gép mögött nem áll ott a hozzáértő orvos, akkor az csak egy darab vas.
Állhatna helyette a rendelő közepén magának a Nagy Politikusnak a megfelelő helyen arannyá fényesedett rézszobra is, mely - hasaalját megsimogatva - biztos gyógyulást hozna a betegeknek.
A kórházépítésnél ugyananez az eljárás, csak a nagyságrend tízezerszeres, majd a megfelelő betegút-karbantartás után plusz-hozadékként remek budai ingatlanok szabadulnak fel ingatlangfejlesztésnek nevezett rablások céljára.
Egyébként meg aki nem érdemli meg, az fizesse zsebből az ellátását, és ha a zsebében nincs semmi, akkor így járt - aztán vakargathatja gondterhelten erősnek éppen nem mondható érdekérvényesítő képességét.
Minek is neki az orvos, a gyógyszer kiváltására úgysincs pénze, egyébként meg egészséges életmódot folytat, sokat tartózkodik a friss levegőn és a munkahelyi étkeztetése is egészségtudatos - legelhet füvet az árokpartról.
A nyugdíjrendszer és a szociális ellátások is tökéletesek, a nyugger például tizenegy hónapon át hitelt nyújt szeretett kormányának, majd - ha szerencséje van - akkor valamennyit visszakap a befektetett pénzéből, kegydíj gyanánt.
Persze, szó sem lehet herdálásról, a nyugdíjemelés az inflációhoz igazodik, de hogy az mennyi, azt a Nemzet Esze határozza meg, a Statisztikai Hivatal meg lepapírozza.
Így eshet meg, hogy a piacon már elfogy a pénz a bukszából, de a nyuggernek még mindig lelkesednie kell a bőkezűen osztogatott nyugdíj miatt, mely osztogatás vesztese ugyan ki más lehetne, mint a legszegényebb réteg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 17. kedd, 04:30
-
Találatok: 2263
Midőn Kovács 123 Béla a reggeli feles után elmajszolja a száraz kiflicsücskét némi avas szalonnával, buszra száll, hogy beérjen a gyárba Chaplinként rángatózva összeszerelni, vagy Kovács 124 Béla tisztességben megkopaszodván és nyugdíjba térvén a rezsiutalványát nézegeti, felesége, Mária néni pedig krumplit pucol, amit valami KDNP-s adott neki, hogy rá szavazzon, kiolvasztja a farhátat, göbös ujjait aztán imára kulcsolja hálaként, hogy ma még nem döglenek éhen az urával, Krisztushoz, az ő apukájához és anyukájához fohászkodik, akkor mindeközben a nagy és bűnös Budapesten, a pompás Ybl-villában reggelihöz terítenek, éspedig a Kovács – mindenféle számú – Bélák, az összes Mária néni, számos unokájuk és dédunokájuk – akik őket majd gyászolják – pénzén, és Allah hogyléte felől ábrándoznak.
Ezekben a dolgokban ontológiai, hitéleti, etikai és gasztronómiai ellentmondások lapulnak, valamint egy forradalom csírája is benne nyugszik, így elnézve a történetet vélhetően örökre, mert a Kovács – mindenféle számú – Bélák, az összes Mária néni és számos unokájuk meg még több dédunokájuk málén nézik, ahogyan hülyét csinálnak belőlük. Mi több, hálásak azért, hogy hülyék lehetnek, örülnek neki, hogy nem vezetik be az arab számokat, nem erőszakolják meg őket, és tobzódnak a keresztény kultúrájukban, hogy Orbán Viktor Mihály megvédi azt, sőt, a szent szánkókat is óvja, csak az Ybl-villát adja türkök – muszlimok – kezére, türbéket igazgat, meg muszlim iskolákat pátyolgat, és jóváhagyja a kurdok irtását. Cukipofa ez az Orbán Viktor Mihály, legalább annyira, mint Joker, Batman bácsi nagy ellenfele. Olyasmik is az erkölcsei, mint annak.
Hogy annak idején a pöttyös seggű Matolcsy cége mért vette meg kurva sok pénzért az Ybl-villát, senki nem tudta, csak most derült ki. Hogy migráncsokat telepítsenek bele, azért. Hogy Orbánban kipcsak vérek vannak, azt az azeri baltás gyilkos elengedésekor sem tudtuk, azt hittük akkor nagy naivan, hogy csak pármillió dollár az oka, amit érte fizettek, de most már úgy tűnik, ennek a dolognak megvan a maga íve, és rendszerré áll össze, olyan káosszá, amihez képest a tomboló entrópia kutyafasza, s leginkább zavarosnak nevezhető, amiben oly jó halászni. Az Ybl-villában a Türk Tanács muszlimjai csücsülnek majd, Mária néni és sorstársai fizetik a kosztot és a kvártélyt nekik, és emberfia oda be nem teheti a lábát, annyi terrorista migráncs tevékenykedhet ott háborítatlanul, amennyit Erdogan nem szégyell.
És akkor Demeter képviselő a nemzetbiztonsági kockázat, hogy le is akarják csukni miatta, és nem Orbán Viktor Mihály, akinél nagyobb nemzetbiztonsági kockázat nincsen, ő a nemzetet létében fenyegeti, ássa a Mária nénik sírját – illetve megásatja velük -, a Kovács, mindenféle számú Bélákat pedig rabszolgasorban tartja, miközben megmentőjükként ünnepelteti magát. A kasar peynir egy török sajtfajta egyébként, reggelihez szokták tálalni. Egy autentikus török reggeli általában órákig tart, rogyásig van az asztal előttük, s ha ezt a kultúrájuk így kívánja meg, egészségükre, felőlem azt és annyit esznek, amennyit akarnak, csak ne kötelezzenek arra, hogy kifizessem, ami pedig most épp történik velünk. Minden szart a magyar adófizető áll, afrikai templomokat, szerb stadionokat és Borkai kurváit.
Bővebben ...
