Hírek

Nemzeti, nemzetibb, legnemzetibb, békasegg

b_foszerk-noTegnaptól van Nemzeti Sporthíradónk is már az M1-en. Naponta háromszor van, és szerte az Univerzumból – Lajosmizsétől Gyergyószentmiklóson át egészen a Szíriuszig – tudósítanak magyari nagylétünk sportos diadalairól. Vagy arról, hogy Dzsudák Balázs fingott, illetőleg, hogy Mészáros Lőrinc jachtja fedélzetén szotyolázva Kertész Ákos tanácsára fölvásárolta a Toronto Ratptorst, vagy stadiont épített Bukarestben, hogy bosszantsa a szőröstalpúakat.

Az M4-volt kijelölve eddig a sportra. Miden lószart közvetítenek rajta, ami a kutyát sem érdekel, vízi szánkózástól Holdon ugrálásig, és ezen is van meccsek között, szünetekben és hosszabb labdamenetek alatt közélet. A gyűlölet egypercesei, hogy a nemzeti jódógos kisember agya ne lazíthasson. Verik bele ott is a Gyurcsányt, Sorost, migráncsot, nemzeti családi autót meg a nemzeti CSOK-ot. Műfaji keveredés van, most meg a Bayerek közé rakják a gombfocit, de nemzeti formában.
 
Persze a szándék érthető, ha hamis is. Az M4-en élőben mennek a dolgok, ott a nemzeti csapatok olykor – sokszor – vereséget szenvednek a liberális futballistáktól és tekézőktől, míg az M1-en, a Nemzeti Sporthíradóban utólag úgy hajlítják a valóságot, ahogyan jól esik, illetőleg ezzel, hogy deklaráltan foglalkoznak “határon túli magyar sporthírekkel”, elébe mennek egy újabb bécsi döntésnek, amit Salvini hoz meg, és Orbán Viktor aztán fehér lovon beüget Kolozsvárra.

 
Mielőtt azzal vádolnának, hogy a revizionizmus bűnét alaptalanul olvasom nemzeti köpcösünk fejére, igazolásomul felhozom, hogy a Nemzeti Sportban már például a DAC (Dunaszerdahely-Dunajská Streda) futballcsapatának eredményeiről úgy tudósítanak, mintha az Budapest valamely kerülete volna. De politikusaink is úgy viselkednek, oda járnak szotyolázni a meccsekre, aztán csodálkoznak ha utálják őket is meg a magyarokat is. A csíkszeredai hokicsapattal ugyanez van, hogy csak a jéghegy csúcsait emlegessük.
 
A Nemzeti Sporthíradó arra szolgál, hogy Erdélyt, Vajdaságot és Felvidéket naponta háromszor vonják ne a nemzeti köztudatba, erősítve a leszedált szavazórobotokban Trianon gyalázatát, és irredenta, soviniszta érzéseket plántáljanak beléjük. Ezt szolgálja majd a Nemzeti Alaptanterv Takaró-féle megreformálása is, mint ahogyan erre utalt a Kossuth tér átépítése, meg az összes cirkusz és színház, amit palotaőrséggel, bocskaikkal, előadnak a korona úsztatásától elkezdődően.
 
Nemzeti köpcösünk olykor el is szólja magát, amikor például Kárpát-medencei élettérről ábrándozik, s amikor ez valakinek feltűnik, akkor nem azt mondta, nem úgy mondta, illetőleg nem is mondta, holott dehogynem. A nemzeti dohányboltokkal kezdődött az átnevezési őrület, illetve tán akkor tűnt fel először, és az ember azóta ilyen ambivalens érzésekkel viseltetik a jelenséggel. Először röhögött, aztán csendben sírdogált, hangtalanul, most meg a kettőt együtt, amit groteszknek nevez a szakirodalom.
 
De ez bővebb és mélyebb sírás annál talán. Ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a malacot ledöfik, átszakad a hangszalagja, visítani már nem tud, csak csendben rugdalózik egyre gyengébben, miközben a böllér rajta térdel, a vájdlingot odatartja a vérnek, az asszonyok pongyolában már főzik a rizst a hurkához, várják a máját sütésre, körben a svájcisapkás, szaros gumicsizmás alakok isszák a házi főzésű felest, és ők röhögnek. Ez a malac vagyok én, és vagy te is. Te sírsz, ezek röhögnek, ez a magyar groteszk.

Bővebben ...

Nemzeti tanévnyitó

troll_dollsBecsöngettek. Becsöngettek, és a happy tudósítások buzognak, hogy hétszázezer általános és csaknem félmillió középiskolásnak szorul most össze a gyomra, azt viszont nem tudni, hány tanerő kurvaanyázik. Nem csak, mert véget ért a nyár, s nem azért, mert nem szeret tanítani. Szereti ő azt, csak nem így, nem itt és nem most. Minden más rendben van, következésképp semmi sincs rendben egyáltalán a nyüves életben. Én is szerettem tanítani annak idején, csak ne kellett volna bejárni az iskolába. No de, ez nem móka, s pláne nem kacagás, iramoljunk tovább tehát.

Kásler miniszter voltaképp hazatért tegnap Sárvárra megtartani azt a nyüves tanévnyitót, amely nemzeti tanévnyitó volt. Már a névért is büntetni kellene, ha a szó – úgymint nemzeti – nem veszítette volna el az összes szótári jelentését, és vált belőle alaktalan paca, elfolyó narancssárga trutyi. Kásler miniszter nem úgy tért vissza ide, mint jóságos nagyapóvá vált hajdani diák, hanem, mint szűkölő despota, didergő király. Útlezárásokat abszolváltak Sárváron, elrekesztették a fél várost, hogy Kásler miniszter megtarthassa a nemzeti tanévnyitóját.

 
Már ez rengeteget elmond nekünk kies hazánkról, és még csak körül sem néztünk igazán. Mert, ha körbe hordozzuk zúzós szemünket akárha Ginsberg leples bitangja, lekonyul a fülünk a gyönyörűségtől. Azzal voltaképp nem is nagyon kell foglalkoznunk, Kásler miniszter miket hordott össze a távoli Sárváron. Annyi tán elég, bár nem vigasz, hogy egy évvel eltolják a Takaró elvtárs által hazafiasított tanterv bevezetését, de voltaképp ez is mindegy, ennél jobban szétrohasztani az oktatást úgysem nagyon lehet, a feudális sovinizmus meg úgyis ömlik mindenhonnan.
 
Egy másik ilyen hérosz, mint a Kásler, jelesül a Palkovics névre hallgató ártány Káslerrel párhuzamosan volt boldog, hogy megtörtént az áttörés, már nyolc százalékkal több gyerek jár szakiskolába, mint gimnáziumba. Klafa. Nemzetünk zökkenők nélkül halad az olajtól iszamos kezű biorobotok kora felé, az összeszerelő ország orbáni ideája irányába, ami modell pár éven belül fog fejre állni, és itt állunk majd az írástudatlan tömeggel, csavarkulccsal a kezében. Ezek meg boldogok, hogy a kilátástalan jövő felé terelik az országot,
 
Nekem ez is mindegy, én már öreg vagyok, nincstelen, következésképp totálisan szabad, más organizmus viszont még szeretne élni. Akinek ilyen aljas szándéka van, mert szereti a madárfüttyöt, elmegy a nemzeti országból messzi vidékekre, Kásler és Palkovics meg itt maradnak a lezárt utcáikkal, amelyek már nem is azért lesznek néptelenek, mert a TEK tankjai őrzik a spiritualista sámán-onkológust, hanem, mert elfogy belőlük az ember. Majd az ukrán és vietnámi vendégmunkások tapsolnak ütemesen, és nézik őket a családi autóból bávatagon a bennszülöttek.
 
Mert azt ne gondoljuk, hogy a rezsim kiváltságosai a saját kölkeiket is szakiskolába íratják, ó, nem. Milliós tandíjú magániskola és svájci egyetem a sorsuk, míg a te kölködnek, nyájas olvasó, a hittan, a mindennapi testnevelés, a hazafias lövöldözés jut az iskolában Takaró-féle szövegekkel, Trianon siratása, talpaik egymásra lépnek, sőt, azt is megírják nekik, hogy kinyílott a pitypang.

Bővebben ...

Védjétek meg az országot, Sanyi

titkositasBevándorlás okozta válsághelyzet, egy állapot, amelynek törvényi feltételei Magyarországon immár negyedik éve nem állnak fenn. Ennek ellenére persze a válsághelyzetet évről-évre meghosszabbítják, ami már bőven több mint nevetséges. Az pedig, hogy ezért – hogy a törvényi feltételek hiánya ellenére is gond nélkül elrendelik azt – nem vonhatja őket felelősségre senki, egyszerűen gusztustalan. A Belügyminisztérium kérvényezi, a kormány, pontosabban Orbán Viktor pedig engedélyezi annak évenkénti meghosszabbítását. A tényleges ok persze a választások közelsége, valamint a folyamatos rémiszgetés okának fenntartása. Alig téved már bárki is a déli határ környékére – amit a számok is jól bizonyítanak – mégis a kormány szerint rettegnünk kell.

"A Belügyminisztérium kezdeményezi a kormánynál a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet meghosszabbítását – írta kérdésünkre a tárca." (Index)
A kormány azt tesz ebben az országban, amit csak akar. A törvényeket teljes mértékben figyelmenkívül hagyhatja, hiszen nem létezik már semmiféle fék vagy ellensúly a rendszerben. Noha a törvényeket gond nélkül megszeghetik, mégis a legtöbb esetben biztos, ami biztos alapon a kétharmados többség adta hatalmuknál fogva egyszerűen a törvénytelenségeikhez igazítják az ország törvényeit. Így tehetik azt meg, hogy szétlopják az országot, halálra ítélik az időseket és betegeket, valamint közellenségnek állítják be a hajléktalanokat, mégsem szegik meg a törvény betűjét. Ezzel is tökéletesen bizonyítják azt, hogy nem minden törvényes, még akkor sem, ha a törvény betűjét követi.
 
Elég csak a hitleri Németországra gondolni, ott sem volt törvénytelen az, amit tettek, ma mégsem kérdőjelezi azt meg senki, hogy népirtás folyt az országban. Lehet, hogy a módszerek változtak a második világháború óta, azonban az, ami ma Magyarországon folyik, végső soron emberek tízezreinek halálát jelenti. Nem golyó által, még csak nem is valamelyik szibériai munkatáborban, hanem egy kórházi szobában, vagy egy fűtetlen lakás hálószobájában. A tudatosság sem kérdőjelezhető meg, hiszen szisztematikusan építik le – a finanszírozás megvonásával – az egészségügyet és a szociális ellátórendszert. Csak a módszerek változtak, a halottak azonban maradtak.

 
Lehet, hogy a válsághelyzet indokolatlan fenntartása nem okozza úgy emberek ezreinek halálát, mint a korábban felsoroltak, azonban szükséges ahhoz, hogy hatalmon maradhassanak. Válsághelyzet nélkül nehéz migránsokkal riogatni és nehéz a határkerítés meglétét is megmagyarázni. Ha nincsen kitől rettegni – hiszen a CEU elköltözött, ezzel pedig Soros György háttérbe szorult, a Gyurcsányozásba pedig már sokan beleuntak –, akkor nincs is kitől megvédeni minket. Hogy maradhat akkor hős Orbán Viktor?

Bővebben ...

Életre, halálra

images1847-3Egerben egy kerekesszékes hajléktalan süttette a hasát a nappalijában, tehát az utca kövén, és buzgón dolgozott. Ez annyiból állott, hogy kinyitott egy sört, valamint kitett egy pekedlit adományokra, hogy tudjon venni újabb söröket. Nem kell ezen sápítozni, kinek zsömlére van szüksége az életben maradáshoz, kinek közbeszerzésre, másoknak meg sörre vagy tablettás borra. Az antilop sem eszik oroszlánt, míg fordítva pedig elég gyakori a dolog, Vajnáné fánkot árult, József Attila költeményt, Orbán meg bort iszik és vizet prédikál.

Évtizedekkel ezelőtt a hanyatló Svédiában úgy gondoskodtak az alkoholistáikról, hogy adtak nekik napi egy liter bort, mert van, akin már nem lehet, és nem is érdemes segíteni, a törődés viszont kötelesség. Mégsem a társadalmi gondoskodás módozatairól elmélkedek máma, hanem, hogy Egerben kirabolták a hajléktalan, kerekesszékes koldust, arról. Megitták a sörét és elvették a pénzét is, ez utóbbit a két támadó szerint azért, hogy tudjanak bort venni, így forognak körben a dolgok. Ha rózsaszínű lenne a lelkem és pöttyös-könyves, akkor most sipítanék, hogy ez már mindennek az alja.
 
Nem visongok mégsem. Nemecsektől is elvették az üveggolyóit, a leendő magyar nyugdíjasoktól háromezer milliárdot, tessenek eldönteni, melyik az aljasabb. Az ember azt hiszi, mivel feltalálta a kereket és a tankot, emiatt a civilizáció miatt különb állatfajta, mint a róka vagy a mosómedve, holott dehogy. Annyi a különbség, hogy valami különös okból fakadólag, amit kognitív képességeknek hívnak, s emiatt az ember látja a tettei következményeit, s így a jövőt is, azt is tudja, hogy meg fog halni. A mosómedve erre képtelen, nincs is szüksége istenekre, hogy elviselje a nyüves életét.
 
Minden organizmusban kódolva van az élet akarása, ki az antilop combját eszi meg ezért, mások füvet legelésznek, a hajléktalan, kerekesszékes koldustól elveszik a sörét. Nincstelentől nem lopunk, állítólag szerepel valami ilyesmi a csibész becsületkódexben. De mi van, ha szerencsétlen lop szerencsétlentől, erre nincsenek passzusok, mint ahogyan azt sem lehet eldönteni, ki a kiszolgáltatottabb, a fizikai vagy a lelki kín előrébb való-e, mert az élet nem habostorta. Másrészt, az állam is a legszegényebbeket fosztja ki arányaiban a legjobban, ilyképp hasonlatos azokhoz, akik a koldusnak isszák meg a sörét.
 
Mégis ez az állam fog ítélkezni a rablókon, ami azt igazolja, hogy tényleg érdemes milliárdokat lopni, míg kakaós csigát pedig nem. Az előbbiért lovagkereszt jár, az utóbbiért börtön, az egyik ideológia, míg a másik meg pőre biológia, a test parancsa úgymond, amely legyőzi az éthoszt és a konformizmust, átgázolva ezer éves szabályokon, visszatérve a teremtés ősi állapotához, a civilizáció alá, a DNS második spiráljához, ahol az éhségérzet lakozik. Mert azt is tudjuk már, mert annyira okosak vagyunk, hogy a kitartó éhezés nyomot hagy a genomban, amit Faludy György is érzett, de ő úgy írta le, hogy nem a gyomra, hanem az egész teste volt éhes Recsken.

 
Orbán Viktor a mimagyarok DNS-ének hordozója, mint az közkeletű. Látni kellene tehát, hogy lakozik-é benne ilyen éhezős csavar is, s hol vannak benne a hatalom végtelen akarásának reteszei, ha ezt megtaláljuk, sok mindent megértünk. Hogy mennyi kultúra és mennyi civilizáció van benne spengleri értelemben, s hogy minek van most az alkonya minálunk, mert, hogy van alkony, az le nem tagadható. S ez nem abban nyilvánul meg, hogy einstandolják a hajléktalan kerekesszékes sörét, mert ez a legjobb családban is előfordul, hanem abban, hogyha belegondolunk, a meglopott még jól is járt.

Bővebben ...

Ő ír neki

orbansalvin2Orbán Viktor Mihály várának és erkélyének biztonságából levelet írt elv-, eszme-, harcos-, és aljastársának, Salvininek, bukása alkalmából. Megható figyelmesség, szerelmes gyöngédség. Tisztára Tatjána, bár azért benne van a fából faragott diktátor avas parasztszaga, ahogyan a budijából kitekintve belátja az egész univerzumot, csillagokat, göncölöket, és mind tele van migránccsal. Ott lógnak a migráncsok, és ő, meg eddig ez a Salvini karikás ustorral veri vissza őket. Vitézek, hősök, ilyenek. Gyönyörű kép az égen, meg Orbán fejiben.

Még tavasszal, istenem, tavasszal, amikor döngeni kezdtek a méhek, csácsogni a madarak, sőt pólót vettek melltartó nélkül a csalfa lányok, szóval akkor még együtt mentek a határra kerítést nézni, mint műalkotást, amely föltartóztatja a nem áradó áradatot. Akkor ez az olasz is arról álmodott, ha elv-, eszme-, harcos-, és aljastársa, tehát ez az Orbán megy hozzá háztűznézőbe, ő meg a flottáját mutatja meg neki Velencében, akárha Duce a Führernek a szép napokon. Szóval a flottáját, amely teljes gőzzel hajt át a fuldokló gyerekeken, védve az olasz nemzetet, s persze Európát.
 
A tavasszal még hárman voltak. Ő, a várbéli budiszármazék, a flottás olasz, meg az ibizás Strache, akik így együtt készen álltak az európai új rendre, amely majd jön nekik hülye szavazók és Putyin segedelmével, aztán nem, most meg már ide jutottak. Mimagyarok egyedül maradt a liberális vérzivatarban, ahol melegek, bölcsészek, írók meg filozófusok, sőt, Gyurcsányné és a kislányokat erőszakoló Donáth-lány feni rá a fogát. Odavannak a birodalmi álmok, meg a vetések. Orbán Viktor Mihály tehát levelet írt, már emlékezik, s egyben boldog, hogy még emlékezhet.

 
“Biztosítom Önt arról, hogy mi, magyarok soha nem fogjuk elfelejteni, hogy Ön volt az első olyan nyugat-európai vezető, aki meg akarta akadályozni az illegális migránsok Európába özönlését a Földközi-tengeren keresztül. Függetlenül az olasz belpolitikai folyamatok jövőbeni alakulásától és attól, hogy más-más európai pártcsaládhoz tartozunk, mi harcostársként tekintünk Önre az európai keresztény örökség megőrzése és a migráció megállítása érdekében folytatott küzdelmek során. Jövőbeni feladatai ellátásához sok sikert és jó egészséget kívánok Önnek.”
Harcostárs, küzdelem, migránsok özöne, mimagyarok, keresztény örökség. Íme, hölgyeim és uraim, Orbán agyának foglalata.

Bővebben ...

Alaptörvény és Tízparancsolat (Múkoggy!)

korhazAz Uzsoki kórházban arra intik a látogatókat az Alaptörvényből kiemelt és kinyomtatott passzussal, hogy „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni”. Ennek legalább annyi értelme van, mintha az óvodában a Tízparancsolatból citálnák a kis hugyosoknak azt a tételt, miszerint “Ne paráználkodj!”. Viszont ez a kórházas még aljas is, mint az egész rendszer, legalább anyira. Sőt, ebben a formában még a célközönség sem kellően körülhatárolt.

Ugyanis, ha valaki nem törődik a felmenőjével, le sem szarja magunk közt szólván, be sem megy hozzá a nyüves kórházba, akkor nem olvassa, mert nem látja, ugye. Ha és ellenben valaki törődőn és gondoskodón, mi több, szívének minden aggódásával csügg a papán vagy a mamán a penészes falak között, számára a cetli és annak tartalma indifferens, hacsak nem arra hívja fel a figyelmet, hogy műtse meg a delikvenst, kötözze, ágytálazza, tehát végezze el azt, ami a kórház dolga volna.
 
Szórakozhatnék itt most, hogy még erre sincs szükség, hiszen, ha Kásler miniszter elvtárs szellemében járunk el, a kedves papát az isteni törvények betartására intjük, magunk pedig élénken imádkozunk, gyakran mossuk a kezünket, s ha ennek ellenére beüt a baj, Isten akaratába belenyugodván konstatáljuk, hogy ő adta, el is vette, mert a hatalma végtelen és szándékai kifürkészhetetlenek. Viszont ez itt kórház és nem kolostor, sőt, nem a középkor, hanem a XXI. század. Bár ez nem egészen biztos.
 
Ez a mondat az alapizéből “A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni”, nem a kórház, hanem az egész ország és társadalom kudarcának bizonyítványa. A Fidesz-kormányzás hosszú éveinek eredménye és lenyomata, amikor az állam alkalmatlanná vált a feladatai elvégzésére, és azt utasításokkal az állampolgáraira testálja büntetési tételeket rendelve mellé, miközben csudálatos plakátokon hirdeti, hogy a magyar reformok működnek. (A széles fejsze mosolyog.)
 
Hát, így valahogy, mintha tényleg Fekete Pákó mondaná, hogy “Múkoggy!”, s látnánk a csodákat egyből is, röhej és tragédia. Nevetnék, de cserepes a szám, sírnék, de elapadtak a könnyeim. – Ilyeneket irkálnék, ha olyan pátoszos volnék, mint a szent szánkókért aggódók, akiknek ez a legfőbb gondja, míg körülöttük az ország meg szétrohad. Így a magam részéről csak szétnézek, biccentek és nem remélek. Mert, mint mondtam, itt nem erről a kórházról, nem erről a feliratról van szó.

 
Ez már csak az esszencia, az utolsó felvonás és a végső vallomás arról, hogy ez így nem mehet tovább. Az állam – s vele a Fidesz legfőképp és elsősorban – magára hagyta a társadalmat nyomorúságában. Illetve nem is magára hagyta, hanem a saját céljaira használja, s mindeközben rendeletileg utasítgatja a tagjait. Tartsd el a szüleidet, én nem fogom, kapard el őket ingyen, ezt is szabad. Mindent lehet, sőt, alkalmasint kötelező, csak engem, az államot hagyjál békén, mert nem érted vagyok, hanem ellened.

Bővebben ...

Emelés helyett csak díszutalvány – Lemaradtak a nyugdíjak a bérek mögött

1244315A nyugdíjemelési szabályok 2011-es szigorítása miatt havonta 7500 forinttal kisebb ellátást kapnak az idősek. Ennek fényében már másként fest az egyszeri választási rezsiutalvány.

Az elmúlt évek hatalmas béremelkedéséből a nyugdíjasok semmit sem profitáltak, mivel a nyugdíjak emelkedése immár tizedik éve nem tart lépést a bérek emelkedésével – azt kizárólag az inflációhoz kötik. 2010-2018 közötti kilenc évben a nyugdíjak összesen 29,2 százalékkal emelkedtek, ám az infláció miatt azok vásárlóértéke mindössze 7,6 százalékkal nőtt ez idő alatt, miközben a reálbérek ugyanezen a távon 37,2 százalékkal bővültek – derül ki a KSH adataiból. Így hatalmas szakadék nyílt az (átlag)keresetek és az (átlag)nyugdíjak között az utóbbiak rovására. Ennek fényében már érthető, hogy az önkormányzati választások előtti hetekben a kormány miért osztogat minden nyugdíjasnak 9000 forintnyi rezsiutalványt. Ez a nyílt beismerése annak, hogy a nyugdíjak vásárlóértékével komoly gondok vannak.  
 
A Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint idén januárban a 2,7 százalékos emelés után havi 134 985 forintra emelkedett az átlagnyugdíj, ám ez az átlag hatalmas sávban szóródik. A minimálnyugdíj bő tíz éve változatlanul 28 500 forint, ilyen ellátást több ezeren kapnak mind a mai napig. Épp a Népszava kérésére adta ki idény nyáron a MÁK a nyugdíjakkal kapcsolatos adatokat: eszerint 21 ezer olyan idős ember él az országban, aki legfeljebb havi 50 ezer forintot kap kézhez, miközben ma már kétmillió forint feletti nyugdíjakat is folyósítanak. A járadékot a 2010 előtti években nemcsak az inflációhoz, hanem a nettó bérek emelkedéshez is kötötték, így fordulhatott elő, hogy egyes években az inflációnál kisebb mértékben nőttek a nyugdíjak, ám a jól menő években ezért komolyabb növekedést kaptak cserébe a nyugdíjasok. 
 
A nyugdíjemelések bérindexálását 2010-ben a Bajnai-kormány alakította át úgy, hogy a béremeléseket csak azokban az években lehet figyelembe venni, amikor a növekedés meghaladja a 3,5 százalékot. Ám 2011-ben ezt a rendelkezést is eltörölte az Orbán-kormány, így azóta kizárólag az inflációhoz láncolják a nyugdíjak emelését. Ez a szabály 2015-től kifejezetten hátrányosan érintette a nyugdíjasokat, ugyanis ha a korábbi rendszer maradt volna érvényben, akkor 2015 és 2018 között plusz 6,5 százalékkal gyorsabban nőttek volna a nyugdíjak. A jelenlegi 135 ezer forintos átlagnyugdíjjal számolva ez havi 7500 forintos többletellátást jelentene, vagy másként fogalmazva éves szinten egy bő félhavi ellátástól estek el nyugdíjasok a 2011-es szabálymódosítások eredményeként.

A vegyes indexálás teljes eltörlése miatt 2010 óta a nyugdíjasoknak az inflációhoz igazított emeléseken túl meg kell elégedniük a nyugdíjprémiummal, amit 3,5 százaléknál nagyobb gazdasági növekedést produkáló években kapnak egyszeri juttatásként, illetve a jellemzően választási években osztogatott különféle utalványokkal. Ezek azonban mind egyszeri juttatások, vagyis nem épülnek be a nyugdíj összegébe, mint az év eleji emelések.
 
Az érem másik oldala viszont a nyugdíjrendszer teherviselése: míg a 9000 forintos választási rezsiutalvány kifizetését egyszeri 20 milliárd forintból megússza a kormány, addig egy százaléknyi nyugdíjemelés minden évben plusz 29 milliárd forintos kiadással járna, amit ki kell majd fizetni a jövőben is. Ezért ódzkodik a kormány hozzányúlni a nyugdíjemelések szabályaihoz. nepszava

Bővebben ...

Orbán fátimai zarándoklata

44898836_20nAzt írja az újság, hogy miniszterügynök elvtárs a messzi, portugáliai Fátimába látogatott a hét végén. Azt még nem tudni – de majd úgyis kiderül -, melyik nem is kormánygépet, vagy inkább egyik kistafírozott cimbora röpcsijét használta-e az úthoz ahelyett, hogy saruban, meztélláb, hamut szórva a telt fejére, és tüskés ágakkal verdesvén magát vánszorgott volna a porban csodát látni a távoli, napfényes Fátimába. Ez a település nem arról híres, hogy futballoznak benne, szotyi sem kapható, ellenben Szűz Mária otthon van a környéken, és rendszeresen riogatja itt a tanulatlan parasztokat. Megjelenik nekik, dirigál, aztán huss, eltűnik.

Ilyen ez a Fátima, ezért járnak ide a bigott katolikusok, és most miniszterügynök elvtárs is, de ő viszont valami sunyi konspiráció miatt inkább, és nem imádkozni. Van egy szervezet, amelyet utál a Vatikán, és ez a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózata (a továbbiakban ICLN). Nos, ők ültek össze most a hét végén, és az ő kebelükbe iramlott miniszterügynök elvtárs, akinek ezek-, és a jelek szerint akkor már tényleg és visszavonhatatlanul elment az a kevéske esze. Erről az ICLN-ről nem sokat tudhatni, annyit csupán, hogy a keresztény értékeket akarja hangsúlyosabbá tenni a politikai életben, ilyképp ilyen ellen-szabadkőműves kompánia, vagy mi.

 
Mégis, illetve tán épp ezért, Orbán az övéihez tért meg ide, mert nem ő volt az egyetlen politikai vezető, rajta kívül több szélsőjobboldali politikus is tiszteletét tette, többek között Mick Mulvaney, Donald Trump amerikai elnök kabinetfőnöke, és egy unikum például, Joseph Zen Ze-kiun hongkongi püspök. Ez utóbbiról nem tudható, az üldözött kategóriába tartozik-e, ekképp megjelenik egyszer a vár erkélyén, és kap egy pármillió eurós csekket húsz százalékos visszaosztással, vagy mi a rosseb. Mert, ahogyan a szervezetről, úgy erről a találkozóról sem lehet túl sokat tudni, csak egy bizonyos, nem Szűz Mária miatt mentek épp a kegyhelyre, hanem csak. Lehet, cukkolódásilag.
 
Mert, mint már tudjuk, a Vatikán, s így természetszerűleg a pápa bácsi sem nézi jó szemmel a középkorba való visszatérést. Ferenc, amikor ez a kompánia nála járt audiencián, arról beszélt, hogy a keresztény értékek alapján igazságosabb, humánusabb társadalmat kell építeni. A szélsőséges világi szemlélettel szemben pedig nem a fundamentalista vallásosság a megfelelő út. „Tudatosan kell mindkét, egymással ellentétes, ám ugyanannyira veszélyes ideológiával bánni: a világi relativizmus és a vallási radikalizmus is álvallásos radikalizmus.” – Ezt mondta a pápa bácsi, amivel ennek az egész társulatnak meghatározta a helyét a világban. Ő viszont sorosista lipsibolseviki, mint tudjuk.
 
Ezzel szemben az ICLN-ben tőről metszett és tömjénszagú keresztény úriemberek vannak – képzeljük hozzá Márai vonatkozó definícióját a fajtájukról -, és akárki nem is jelenhet meg. A buli meghívásos alapon működik, tán nagy benga kidobóemberekkel, a klubtagságit ki kell érdemelni.

Bővebben ...

Markó Beáta: 9000 forintért 3 év szabadságvesztés

Bozsi-neni-5A felcsúti nemzetvezető vezérkarának valószínűleg hosszas fejtörésébe került és még több munkájába kidolgozni a főnöktől érkezett „hogyan adjunk, hogy ne adjunk” utasítás részleteit. Mondanunk sem kell, hogy mint minden problémát, ezt is játszi könnyedséggel sikerült megoldaniuk.

A feladat a nyugdíjasok szavazatainak megvásárlása volt az önkormányzati választások előtt. A megbízás nem volt teljesen új, hiszen a módszert alkalmazták már korábban is. Volt, amikor elég volt egy kis tűzifa, néhány zsák burgonya, pár üveg befőtt, és az üzlet máris nyélbe ütődött.
 
Emlékezetes a felcsúti nemzetvezető tavalyi látogatása Bözsi néninél és Röfijénél, ahol a kormányfő, mintegy saját zsebből származó adományként ígért Erzsébet-utalványokat a vendéglátójának, sőt, „ha úgy alakulnak a számok” – folytatta a világszerte elismert közgazdász-kormányfő – még nyugdíjemelést is ad. Személy szerint ő. Világos, ugye? Ő adja a nyugdíjemelést. (Még nem bolondultunk meg teljesen, csak azért ismételjük a mondatrészt, hogy véletlenül se legyen félreértés.) Bözsi néni roppant hálás volt, Röfi is – felnézve otthonos sártengeréből – röffentett kettőt, s nem sokkal azután, hogy az üzlet megköttetett, a felcsúti nemzetvezető zsinórban megnyerte a harmadik parlamenti választást. (Azzal most nem húznánk az időt, hogy a Választási Iroda informatikai rendszere véletlenül pont a választás estéjén mondta fel a szolgálatot, és mire három óra múlva helyrehozták, a friss adatok alacsonyabb részvételt mutattak, mint a három órával korábbiak.)

 
De ugorjunk egy évet, hiszen a fent leírtakat már a tavalyi hó borítja. Előttünk az októberi önkormányzati választás, és a magyar államférfi újra a nyugdíjasoknak akar kedveskedni. Ezúttal csavart egyet az ajándékozási szokásán, és úgy ad, hogy nem ad. Egyik keresztény szócsöve a keresztény mikrofonba mondta bele, hogy szeptember végéig 9000, azaz kilencezer forintos rezsiutalványt kapnak a nyugdíjasok. A gáláns ajándék úgy van kitalálva, hogy lehetőleg minél kevesebben élhessenek vele. Névre szól, csak személyre szóló csekket lehet vele befizetni és csak személyesen a postán. Persze a magyar nyugdíjasok köztudottan jó egészségnek örvendenek, ezért egy kis mozgás meg sem kottyan nekik a legközelebbi, 26 km-re lévő postáig.
 
Banki átutalás, csoportos beszedési számla meg ilyen úri huncutságok esetén nem használható. (Ha még bírják rekeszizommal, folytatjuk.) Ennél is szellemesebb az a megoldás, hogy csak és kizárólag gázra vagy villanyra költhető. A másik jópofa trükk, hogy három darab háromezres utalványt küldenek, ami azt jelenti, hogy ha a petróleumlámpával világító nyugdíjas villanyszámlája pl. csak 1800 forint, akkor a 3000-ből nem kap egy fillért (ha még lenne) sem vissza, de ha 4500, akkor a különbözetet csak készpénzben fizetheti.
 
A hab a tortán, hogy a rezsifblöff óta a magyar lakosság Európa egyik legmagasabb gázárát fizeti, mivel a gáz- és áram világpiaci ára jócskán csökkent az elmúlt években, így az állam olcsón megveszi és drágán adja el hálás népének, a haszon pedig ismert és ismeretlen oligarchák zsebében köt ki.
 
Mondanunk sem kell, hogy az utalványokat csak személyesen lehet átvenni, de amelyik nyugdíjasnak mákja van, pont otthon tartózkodik, amikor a postás kihozza a nemzeti szalaggal átkötött rezsiutalványokat. Ha nincs mákja, fogja a járókeretét, felugrik a buszra, villamosra és elkocsikázik a MÁK-ba (Magyar Államkincstár), hogy ott személyesen terjessze elő kérvényét az utalványok iránt, majd az egész procedúra kezdődik elölről.
 
Ilyen vidáman telnek a magyar nyugdíjasok napjai 2019 aranyló őszén, nem véletlenül hívják vénasszonyok nyarának ezt az időszakot.

Bővebben ...