- Részletek
-
Készült: 2020. március 21. szombat, 16:03
-
Találatok: 2449
Azért foglalkoznak a lelkünkkel is, és ez, amennyire megnyugtató, annyira megható is egyszerre. Hogy most már sehol máshol az elcseszett világon élni nem akarunk, csakis itt, a házfalakról csorgó vöröslő fájdalom töviben, épp a stadion mellett. Azt mondta a katonák utcára zavarásáról a főnökük ugyanis, hogy olyanokat válogattak a feladatra, akiknek már van ilyen tapasztalatuk, akik már az adventi riogatásban is részt vettek. Akkor a szent szánkókat őrizték a liberális hordáktól terroristákra hivatkozva, most bizalmat gerjesztenek a géppisztolyukkal a vírusra mutogatva. Okot és indokot mindig lehet találni.
Ha valami ótvarságot akarnak csinálni, akkor rámutatnak valamire, hogy emiatt most inkább ne háborogjon a tisztelt nagyérdemű. Amikor adventkor utcán volt a hadsereg, kiegészítették azzal, ezekben a szent napokban ne tüntessünk, ne szidjuk az Orbán kurva anyját, egyáltalán, bávatagon vegyük tudomásul, hogy ganyé az egész horda. Aki megmukkant, hitetlen volt, nem tisztelte az ünnep szentségét, sőt, üldözte a keresztényeket. Efféle hangulatot kavarnak most a vírusra mutogatva, de, míg a karácsony közeledte nem adott elég muníciót a diktatúra kiteljesítéséhez, a vírus most igen, de mennyire.
Megszületett a törvényjavaslat ugyanis a kvázi rendeleti kormányzásról, szó szerint így: „az állampolgárok élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat”. A vírus az új advent, csak sokkal elképesztőbb kifejlettel. Emlékezhetünk Kövér elvtárs 2013-as eszmefuttatására, amelyben kifejtette: „Azt tartanám normálisnak…ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak”.
Kövér elvtárs és a haverjai most kapják meg a nyalókájukat, amire már hét éve várnak. Ilyenek lesznek benne: Aki pedig „különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. – Erre minden ráhúzható, ebbe minden belemagyarázható. Ha én például azt mondom, Orbán lop és hazudik, ha azt állítom, a rendeleti kormányzás 2022-ig való meghosszabbításának semmi alapja, már visznek is a tömlöcbe, ha ezt elfogadják.
És el fogják, vinni is fognak. Úgy kellett Orbánnak és a Fidesznek ez a járvány, mint egy falat kenyér. Ezzel, amit amúgy csak hosszú évek alatt és a parlamenti színjátékot játszva tudtak volna elérni, most csak annyit mondanak, legyen úgy, és úgy lesz. A járvány a Fidesz aranyhala, elhúzódó adventja, hogy beledöglenek páran – jó sokan –, az melléktermék, hozadék a nagy célhoz képest, ami a hatalom mindörökre való bebetonozása. Egy hét telt el jószerivel a járványból, és már itt tartunk, ennyi idő kellett, hogy megmutatkozzon a tetvek igazi arca, amit amúgy is tudtunk, viszont most mindenféle álca lehull róluk, és előttünk áll a diktatúra óhajtása csupaszon és pőrén.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 20. péntek, 18:43
-
Találatok: 2546
Holott semmi sem indokolta, semmiféle józan érv vagy megfontolás, csütörtökön megjelentek a katonák a magyar cégeknél, hogy ott csináljanak valamit, nem tudni mit. Péntekre aztán a katonák fölbukkantak az utcákon is, hogy “erősítsék a bizalmat a lakosságban”. Hogy kinek az irányában szükséges a bizalmat karabélyokkal noszogatni, ez is egy kérdés, amire soha nem lesz meg a válasz. Mindenesetre kitetszik az, hogy Orbán Viktor a kezdeti bénultság után nagyon belejött, felfedezte a soha vissza nem térő lehetőséget arra, hogy úgymond törvényekre hivatkozva vezesse be a diktatúrát, amit most lánynéven veszélyhelyzetnek hív.
Ahogyan kinéz, hétfőn megszavaztatja a parlamentben, hogy addig tartson a vészhelyzet, ameddig a kormány jónak látja, ami beláthatatlan veszélyeket rejt magában, a rendeleti kormányzásnak, amelyet ez jelent, soha nem volt jó vége, és nem is lesz. A katonák joghoz juttatása a gazdaságban, az utcára vezénylésük azt mutatja, hogy a járványt Orbán Viktor nem egészségügyi, hanem rendészeti feladatnak tartja, s míg kevéssé vagy egyáltalán nem törődik azzal, hogy legyen elég orvos, gyógyszer, teszt vagy akármi, ami elengedhetetlenül szükséges ilyen helyzetben, a figyelme nagyon is aktív, amikor arról van szó, hogy az állam felesleges erejét fitogtassa.
A járvány elleni küzdelem számára sajnálatosan azt jelenti, hogy katonák grasszálnak az utcákon, a saját szempontjából tehát helyesen mérte fel a helyzet súlyosságát, és rá jellemző válaszokat adott rá. A diktatúra kiépítése a lopakodó üzemmódból látványos szakaszába lépett, az egészségügyi vészhelyzet alkalmat ad arra, hogy olyan közjogi lépéseket tegyen meg, ami hatalmának bebetonozását szolgálja, s jóllehet, a helyzet nem indokolná, de lehetővé teszi. Itt tartunk most, szakértői megfogalmazásban ilyenkor a legtöbb fejlett ország jogrendje mentesíti a kormányt a legtöbb döntéshozási kötöttség alól, hatalmukat szinte szabályok nélkül gyakorolhatják.
Ez a megengedő meghatározás csak olyan országok lakosaiban nem kelt félelmet, amelyeknek vezetése eddig is a liberális demokrácia talaján állott. Ott azonban – és sajnálatosan Magyarország ezek közé tartozik –, ahol a demokrácia ilyetén gyakorlását elvetik, semmi sem biztosítja azt, hogy a különleges jogrenddel a hatalom nemcsak él, hanem vissza is él. A korlátlan hatalomgyakorlástól Orbánt eddig is csupán a még úgy ahogy meglévő fékek riasztották el, most viszont, ebben a helyzetben minden fék és gát átszakadt és megszűnt, fogalmazhatnánk úgy is, tényleg azt csinál, amit csak akar, és nincs az az erő, ami megállíthatná.
A hatalom lecsupaszodott. Itt áll előttünk pőre valójában, és katonákkal üzen a néptelen utcáknak, akik fegyverrel az oldalukon óvják a semmit, a lakosságra, az ő érdekükre hivatkozva önnön aljas céljait valósítja meg. Most múlik el végleg és pontosan a demokrácia utolsó maradéka is fékek nélkül, az orrunk előtt. Ha hétfőn korlátlan felhatalmazást kap a kormány, ami egyet jelent Orbán kontroll nélküli hatalmával, akkor a jövő héten eltemethetjük a 2022-es választásokat, eláshatunk mindenféle minimális ellenállást, mert a vírusra mutogatva és arra hivatkozva a lakosság védelmének nevében fognak sárba taposni mindent. Ez lesz.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 20. péntek, 01:28
-
Találatok: 2365
Tegnap második nekifutásra megtudtuk, hogy miniszterügynök elvtárs kiemelten foglalkozik a taxisokkal, mint járvány sújtotta iparág művelőivel és látens, potenciális forradalmárokkal. Ha ilyen részletességgel viseli gondját alattvalóinak, gondolhatott volna a kurvákra is, aki iparosok szintén megsínylik a kór terjedését, a zsebtolvajokról nem is beszélve, akik alól a tömeg eltűntével teljesen kicsúszott a talaj. Mindeközben pedig kétszeresére drágult a hús, kétezer fölött a csirkemell kilója. A farhátról nem kaptunk információt, pedig az a lényegesebb nyugdíjas közétkeztetési szempontból.
Ez az egész kupleráj egyébként 2006-ban kezdődött, amikor Gyurcsány elvtárs fölmosta a linóleumot Orbán elvtárssal a köztelevízióban. Még a pillanatot is meg lehet határozni. Az volt az, amikor Gyurcsány elvtárs annyit mondott „lárifári, miniszterelnök úr”, amivel a saját bejáratú Brehmjében a veszélyes hülyék közé sorolta őt, Orbán Viktor Mihályban viszont ekkor pattant el a húr. Mert, ha emlékszünk a pörformanszra, innentől fogva nem a vitavezetőre, s nem is arra nézett beszéd közben, akivel vitatkozott, hanem belefordult a kamerába, így intézve szózatot a néphez.
Elég degeneráltan nézett ki már akkor is, de azóta próbálja használni a technikát, csak nehezen megy. Tegnap is, belengetve, meghirdetve jó előre, hogy háromkor nagy bejelentés, a fél ország ott ül, hogy na, hogy ment meg minket a jótevőnk, erre ott tátog, mint egy partra vetett hal. Ez a vége szükség szerint, ha valaki a vészhelyzetet imázsépítésre használja, mint ahogyan Orbán Viktor Mihály, aki igyekszik azt a benyomást kelteni ezekben a napokban, mindenhol ott van, mindent személyesen intéz. Ha valaki véletlenül életben marad, az csak neki köszönhető.
Ilyen aljas szándékai vannak. Miközben ugyanis primadonnáskodik a kamerák előtt, a járványra szánt és arra kapott pénzből az egyházat stafírozza. Ez egyszerűen szólva sikkasztás, amikor a más pénzét a saját céljaimra költöm el. Valaki már számon kérhetné, másrészről a pofájába kéne dörgölni, hogy lárifári, miniszterelnök úr, ne rázza itt a nagy valagát a kamerák előtt, hanem leginkább ne lopja el az orvosra félretett pénzt, hogy ilyen háztartásosra fordítsam le a történéseket. Szóval ilyen felgondolásokkal nézzük őt, miközben a jót cselekszi velünk.
Egyébként megint a más farkával klopfolja a csalánt. Most épp a bankokéval, mert ugyan szép dolog ez a kölcsöntörlesztési moratórium, csak az sem neki fáj. Másrészt, ha ezzel bedönt egypár bankot, na, az lesz csak a móka és kacagás, sőt, ugyanakkor, amikor kiderült, hogy mit is tátogott az éterben, az addig is gyengélkedő forint átment Stukába. Visítva zuhant, és előttünk is van a kétezer forintos csirkemell. Igaz, ebbe belejátszik a kedves boltosok eget rengető pofátlansága is. Megjegyzem, háborús vagy forradalmi időkben az ilyeneket ki szokták végezni.
Ilyet én nem akarnék, csak a rend csíráit nézegetném, olyan viszont egyhamar itt nem lesz. Mert abból semmi jó nem fakad, ha miniszterügynök elvtársnak valami az eszébe jut, és rohan a kamerák elé bejelenteni, hogy az alattvalók szavazatilag érezhessék a szeretetét. Most sem országot vezet, hanem kampányol, mint amikor 2006-ban belefordult a kamerába, és úgy maradt. De őszintén, mit is akarhatunk, amikor az igazságügyise dekázik, az egészségügyise meg tízparancsolatoz, a többi meg karabéllyal a vállán bográcsban főz velőspacalt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 18. szerda, 23:35
-
Találatok: 2401
Akkora a siker megint, hogy beleremegnek a bércek. Mint tegnap operálós törzsünktől megtudtuk, csak itt, csak most és csak a kipcsakok izolálták a vírust, és jó esély mutatkozik arra, hogy nemzetünk, bár cudarul bántak vele Trianonban, mégis megmenti a világot. Ehhöz képest izolációs jelentést máshonnan már februárban kaptunk, azt is hallani, hogy már készül a vakcina. Összevissza beszél mindenki mindent, miközben az olaszok hullanak, akár a legyek, mint mi is hamarost. Azt azonban a vén Európában egyedül minálunk nem árulják el nekünk, hol vannak a betegek, mennyire azok, és mért nincs szájmaszk, ha a szlovákoknak viszont adunk. Ilyenek.
Káoszos a dolog, miközben a hadsereg arról ábrándozik, hogy cégek irányítását veszi át, s ha Németh Szilárdon fog múlni, az összes vagy görög-római tankot, vagy velőspacalt fog gyártani, aztán jó lesz nekünk. Reggel hétkor már nem lehet kiflit kapni, csirke lesz viszont elég, és trianoni emlékmű is. Születik egy bazi nagy gödör, meg még egy másik obeliszk, most pályáztatják, ez az Emmi gondja, nem ám a veszedelem. Máma volt a boltban kifli, ellenben az eladók maszkban voltak. Ez derék, de az egyik úgy köhögött, hogy majdnem behorpadt a háta, majd udvariasan megkérdezte, mit parancsol a kedves vevő, és adott neki. Ebből is kitetszik, nem vagyunk mi ilyen vírusos élethez szokva.
De a jóisten segedelmével belejövünk, mint a kiskutya az ugatásba. S róluk jut eszembe, egész tévéműsorok szólnak arról, ők hogyan sétáljanak vírus idején, hová vigyék a gazdájukat, hogy életben maradjon nekik. A gazda viszont nem a betegségbe pusztul majd bele, hanem éhen veszik, mert nem lesz pénze. Egy tavalyi felmérés szerint, bár a NER szerint mindenkinek tízmilliója van otthon, ennek ellenére szorgos népünknek annyira nincs megtakarítása, hogy jövedelem hiányában egyharmaduk egy hónapig sem húzza ki. Normálisabb országokban már most kormányzatilag gondoskodnak az ily módon bajba jutott embertársukról, itt az a fontos, hogy több mise legyen a tévében.
Lesz, meg lehet nyugodni, mint ahogyan sportsikerektől is hangos lesz a doboz. Mivelhogy élő sportesemény nincsen egy darab sem, ezért bejelentették, hogy a közelmúlt és régmúlt hatalmas győzelmeit vetítik. Ma kezdik. Ez is legalább annyira alkalmas a köldöknézésre, mint Trianon, megóv attól, hogy szembe kelljen nézni a valósággal, ami elég kiábrándító. Állnak le a gyárak, fuldokolnak a vállalkozások, megy gajra a gazdaság. Hozzáértők átmeneti, de azonnali, ráadásul tetemes adó-, és járulékcsökkenést javasolnak, de, gondolom ez is csak politikai hangulatkeltésnek minősül, mint az orvosi kamara javaslatai, hogy ki ne pusztuljon a magyar.
Viszont ilyen Kovács szóvivőktől hangos az éter, s őt legtalálóbban tán Tóta W. kolléga írta le, mint terjedő húgyfoltot a kormány gatyáján. Mások más metaforával föstötték le őt karakánul, de ennél a plasztikusnál maradva ugyanez alkalmazható mind az összesre, akinek most is a pofája jár csak politikai megfontolásokból. Akik csak azt nem veszik figyelembe, miközben futják az ámokot a szemünk előtt, hogy a vírus nem vizsgálgatja, hogy szóvivő az ember, utcalány vagy miniszterelnök, egyként dögöleszt meg mindenkit. Toldi vagy nem Toldi, hull előtte sorban Arannyal szólván, amivel a költő arra utalt, hogy hőse cseszheti az erejét, ha más veszedelemmel áll szemben, mint egy másik lovag.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 17. kedd, 20:49
-
Találatok: 2179
A neheze még hátravan, napokon belül új szakasz kezdődik, jönnek a csoportos megbetegedések. Ezt mondta Orbán Viktor hétfőn a parlamentben. Fáradtnak és megviseltnek tűnt a miniszterelnök, még a kezén sem látszottak a tintától származó kékes-lilás foltok. Pedig, akár jól is jöhetne ki a Vezénylő Tábornok a vírus elleni ütközetből, hiszen az igazi terepe a háború. Ő a tökéletlen katona: háborúban megfelel, békében alkalmatlan.
Hanem hát most igazi ellenféllel áll szemben. A koronavírus ugyanis nem kitalált ellenség, itt nem az általa vizionált seregek ellen kell szájkaratézni. Mert azokat – kommunikációs kommandója segítségével – legyőzhette: földre kényszerítette az IMF-et, legyőzte az oligarchákat (kivéve azokat, akik az ő zsoldjában állnak), megfékezte a filozófusokat, a kockás inges tanárokat, a fekete ruhás nővéreket.
Csak hát a koronavírus nem ismeri a Magyarországon honos harci rendet. Ez a rohadék nem egy kitalált ellenség, ellene sem a mágia, sem a ráolvasás nem bevethető. Hiba az ősmagyar agysebészet, a magyar és a japán gyerekek fenekére álmodott piros pöttyök, a vírus más szabályok szerint játszik.
A kommunikációs trükközésnek vége, most már kormányozni kellene. Nem lesz könnyű, sőt, majdhogynem lehetetlen, mert az elmúlt tíz év nem erről szólt. A nagyon eredeti tőkefelhalmozásról szólt az elmúlt tíz év, vagyis, hogy Orbán Viktor és csókosai kormányzásnak kinevezett elfoglaltság címén, megszedték magukat.
Most meg jött ez a vírus, amely nem ismer irgalmat, és könyörtelenül véget vet a dalnak. A tízparancsolat ellene kevés, tizenegyedik pedig legföljebb Orbán képzeletében létezik. Milyen jól jönne, ha csak minden második lopott forint ment volna stadionra és valami csurrant, cseppent volna oda is, ahová kell. Lélegeztető gépre, orvosi, ápolói fizetésre, maszkra, kórházi vécépapírra.
Hétfőn a parlamentben látszott a rémület a kormányzati szemekben. Hogy most már kormányoznának a derék urak, csak hát nem tudják, hogyan kell. Lett volna rá tíz esztendő, plusz az ellenzékben töltött elmúlt nyolc év, amikor felkészülhettek volna arra, hogy mit kezdhetnek az országgal, ha majd ők kapják kézbe a kormányrudat. Mi lesz az egészségüggyel, az oktatással, a külföldi kapcsolatokkal?
„Az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is jó időben született újszülöttek”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 16. hétfő, 16:24
-
Találatok: 2394
Nemzeti összefogás kéne? Akkor ne egy hülyegyereket küldjetek!
Vészhelyzetben közbizalom kell és összefogás. Ezt minden kormány szereti hangoztatni, némelyik direkte vészhelyzeteket kreál, hogy újra és újra mondhassa. Nehezebb azonban ilyet követelnie annak a kormánynak, amely egy évtizede bizonygatja, hogy egyáltalán senkivel nem óhajt összefogni a saját táborán kívül.
És amely a vészhelyzet közepén ennek az alkalmatlanságnak a címerállatát állítja ki a nyilvánosság elé. Azt, aki semmilyen bizalomra nem bizonyult méltónak.
Kovács Zoltán államtitkár nem kapott bonyolult kérdéseket. Mi a protokoll? Tesztelnek-e tünetmentes embereket kontakt alapján, és ha nem, akkor Pintér Sándort miért? Mi lesz azokkal az orvosokkal és ápolókkal, akik védelem nélkül kezeltek koronavírusos betegeket?
Az ő egyetlen feladata, hogy ezeket a jogos és értelmes kérdéseket megválaszolja. Ehelyett ez az ember egy rohamosan terjedő húgyfolt a kormány gatyáján. Akiben eddig megvolt a bizalom, az most már okkal gyanakszik, látva a hisztérikus idegrohamot, amit a kommunikációs zseni produkált.
Ne akarjanak okosabbnak lenni a szakembereknél – akik nincsenek itt, és nem válaszolnak. Azért, mert csak, mindig eggyel több de. Ennyi telt tőle.
Mondhatta volna, hogy a belügyminiszter fontos, ezért őt naponta ellenőrzik, és már a fejébe verték, hogy ne fogdosson gyanús arabokat. Mondhatta volna, hogy a Jahn Ferenc kórházban hibákat követtek el, folyik a vizsgálat, és még egyszer nem fordulhat elő. Ehelyett megsértődött és toporzékolt, amiért érdemben kérdezték.
Az orvosi kamara javaslatai, az szerinte gyurcsányizmus. Ennyike. Körülbelül minden az orvosokon és az ápolókon múlik, akik mellesleg kétharmaddal választották meg a kamara elnökét – mármint tényleg annyival, nem ötvenegy százalékból gyurmázták mögé a kétharmadot. De ez a sötét alak hirtelen okosabb náluk, meg az összes virológusnál, az okossága pedig gyurcsányozásban merül ki. Többet sosem tudott – kár volt belé Soros pénze.
Bizony, nagy szükség lenne az együttműködésre. Választást eddig lehetett nyerni kétmillió hívővel meg trükkök százaival. Egy kóbor szocit fel lehet tartóztatni kopaszokkal, csak egy kicsit fasisztának kell lenni hozzá. A vírus ettől nem szarik be. A magyarok pedig válaszokat várnak ezúttal, még a fideszesek is. Kovács Zoltán csak arra biztosíték, hogy bárhol máshol keressék, csak ne a kormánynál. A nemzeti konszenzushoz vezető első lépés, hogy eltakarodik.
Nincs értelme a helyén tartani. Most az egész országgal kéne kommunikálni, ez az idióta viszont NB2-es lakossági fórumokon kívül halott ember. Biztosan elég lesz ehhez a harchoz is a B-közép? Biztosan elég lesz annyi hitelesség, amit egy Kovács Zoltánnal össze lehet söpörni?
Rendkívül gyors változások közepén vagyunk, és ugyanilyen gyorsan kell alkalmazkodni. Az egyik életbevágó mozdulat lejönni arról a tripről, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Tudósok, orvosok, tanárok, vállalkozók, polgárok kooperációja szükséges ahhoz, hogy valahogy megússzuk.
Kelleni fog a szoci orvos, a liberális sztártanár, kell a primitív hülyék által kiszorított, digitális tananyagokat fejlesztő stúdió. Kellenek az oktatáskutatók, akik eddig hiába mondták, merre van a valóság. Kellenek a tudósok, akikkel eddig felmosta a padlót a hatalom. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 15. vasárnap, 21:07
-
Találatok: 2109
A Nemzet Megmentője arcmaszk nélkül, ám gondterhelt képpel ecsetelte a vírusválságot követő évek, évtizedek, évszázadok nehéz gazdasági helyzetét, a magyar gazdaságra váró megpróbáltatásokat és az ezekből adódó gatyamadzag-szorítás majdani fájdalmát.
Az arcmaszkra pedig nagy szükség lett volna, hiszen köztudottá vált, hogy ez a védőeszköz egyirányú utca, nem azt védi, akinek a fülét húzza, hanem tulajdonosától védi a többi embert.
Minden rosszban van valami jó, ez esetben az, hogy kiderült, ha a nemzet egészséges akar maradni, akkor nem nekünk kell arcmaszkban szaladgálnunk, elég, ha a Nemzet Lángeszét fülezzük fel, ami azért kényelmesebb, lássuk be.
Az arcmaszk talán tompítaná a pofátlanság látványát is, ez esetben viseléséből az is nyilvánvalóvá válna, hogy ki tartozik a mai elithez.
Érdekes, hogy a jogállam és a demokrácia szétverői milyen erősen bíznak abban, hogy esetleges bukásuk esetén jogállami elbírálásban részesülnek majd, fel se merül bennük, hogy esetleg sokan úgy gondolják, hogy bűneikért a bibliai időket idéző büntetésben kell, hogy részesülnek.
Azért arra még oda kell menet közben figyelnünk, nehogy úgy járjunk, mint a Habsburgok trónfosztásával, melynek során
Kossuth a debreceni Nagytemplomban nemzeti konzultációt tartott és anélkül mondta ki a trónfosztást, hogy az erre felhatalmazottak szavazhattak volna róla, vagy akár csak érdemben megvitathatták volna a lépést, esetleges következményeivel együtt.
A következmények közismertek, Kossuth női ruhában, hóna alatt a koronával és a pénztárral farokfelcsapva rohant ki az országból.
Ha Megmentőnkre a jelenlegi dózis már nem hat, könnyen lehet, hogy úgy lépteti ki az országot az Unióból, mint '56-ban Nagy Imre a Varsói Szerződésből - annak sem lett jó vége...
Ezzel nem szeretnék hamis párhuzamot vonni a két politikus között, hiszen bár mindketten ártalmasak voltak, de Nagy Imre legalább nem lopott.
Történelmünk a téves, hibás döntések történelme, mindenkori vezetőink rendszeresen összetévesztették saját érdekeiket az ország érdekével, ki király akart lenni, ki csak kormányzó maradni, de olyan vezetőnk, aki a nép érdekeit a saját érdekei elé helyezte, igen kevés volt - egy ujjon meg lehet számolni.
És akkor még a kihagyott vagy elfuserált lehetőségekről nem is beszéltünk.
Az én nemzedékem meg volt győződve arról, hogy a fejlett Nyugattól való lemaradásunk fő oka, hogy Sztálin a II. Világháború után nem engedte elfogadni a Marshall-segélyt, ami jólétet és fejlődést hozott Ausztriának és Németországnak.
Most - átszámítva a mai árakra is - több támogatást kaptunk, mint anno a Marshall-segély volt, de nemigen lett belőle fejlődés, nem lett belőle jólét, leszámítva természetesen a rendszer kedvezményezettjeinek jólétét.
Nem lett belőle ipar, informatika, nem lett belőle oktatás, egészségügy, környezetbarát energiatermelés sem lett, még életszínvonal-emelkedés sem lett belőle, csak stadionok, betonkockákkal burkolt főterek, favágás és eliszaposodó Balaton, melynek partján nem neked épülnek a szállodák.
Már maga az is, hogy a Köztársaságból a NER - konkrétan Orbán - rendszere lett, jellemző korunkra, mára olyan a ország, mintha egy elfuserált időutazáson vennénk részt, állandó háborús helyzetben - amerre nézünk ellenséget látunk, még szerencse, hogy Nagyurunk megvéd minket, mint a magán-nyugdíjpénztárakat, az utolsó leheletünkig.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 14. szombat, 16:17
-
Találatok: 2217
Minden sokkal egyszerűbb volt, amíg a távoli migránsok ellen kellett csatát nyerni, és nem a közeli vírust legyőzni.
A brit miniszterelnök
beszédet intézett népéhez tegnapelőtt a „nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” retorikai hagyomány jegyében. Mondanivalója tömör volt, fellépése azt sugározta, hogy mindent amit lehet, el fog követni a károk csökkentése érdekében, de eközben nem titkolta, hogy "sokan fogják idő előtt elveszíteni szeretteiket."
Angela Merkel hasonló
szónoklatban készítette fel a németeket arra, hogy akár a lakosság 60-70 százalékát is megfertőzheti a vírus. A francia államfő a bevezetett intézkedéseket
magyarázta el részletesen, de kitért arra is, hogy a nacionalista válaszokat el kell utasítani, mert a „vírusnak nincs útlevele.”
Eközben a magyar kormány képviselői összevissza hablatyolnak, egyszerre bagatellizálják a fejleményeket és használnak háborús retorikát, a nyilatkozataik ellentmondásosak, tárgyilagos és hiteles tájékoztatás helyett lassítás nélkül tolják az egybites primitív politikai propagandát. Amin nem lehet csodálkozni. A kormányzati tájékoztatást tíz éve folyamatosan a Hollik Istvánok, Dömötör Csabák és Hidvéghi Balázsok jelentik, ez a feladat az ő alkatukra és jellemükre lett szabva, ezért most, amikor helyzet van, nem képesek, feltehetően nem is akarnak váltani. Eddig a legösszetettebb gondolat, amit ki kellett fejteniük, az volt, hogy Soros. Meg az, hogy Brüsszel. És az, hogy migráns.
A járvány és a védekezés azonban egyszavas lózungokkal nem intézhető el. Összetett mondatokat, árnyalt megközelítést, szakszerű megfogalmazást tőlük viszont nem lehet elvárni, mert nem így lett a rendszer megtervezve. Ha véletlenül leírnának egy őszinte sort, akkor hibaüzenetet küldene a gép.
Boris Johnson két szakértővel az oldalán jelent meg, és hármasban válaszoltak az újságírói kérdésekre. Ami nem úgy zajlott le, hogy a szakértők csak akkor szólhattak hozzá, amikor erre a miniszterelnöktől engedélyt kaptak, és válaszadás közben nem lesték fél szemmel a kormányfő arckifejezését alázatosan. Ellenkezőleg. Azt fejezték ki ezzel a szereposztással, hogy a kormány vállalja a nehéz politikai döntéseket, de azokat szakmai mérlegelés alapján fogják meghozni. „A tudomány megállapításai alapján kell cselekedni a politikában” – emelte ki a német kancellár az ő sajtótájékoztatóján.
Pár fényévvel és néhány üresen zakatoló kisvasúttal tőlük keletre a magyar miniszterelnök a probléma lényegét
abban ragadta meg, hogy „az illegális migráció és a koronavírus-járvány között egyértelműen kapcsolat van.”
Zutty. Annyira kínos, hogy mi szégyelljük magunkat, mégis muszáj kitérni rá, mert nem maradhat a levegőben ez az állítás. Tehát: az illegális migráció és a koronavírus-járvány között természetesen nincs kapcsolat, a fertőzést legálisan utazó turisták, üzletemberek, politikusok hordták szét a világon, és nem azok a földönfutó menekültek, akik hosszabb időn keresztül gyalogolnak, mint amennyi a betegség lappangási ideje.
A mi államférfink áll a tükör előtt, ő, akiről máris korszak van előre elnevezve, nézegeti magát, a baljós időkhöz igazítja komor arckifejezését, hiszen a történelem nagy színpadán kellene felemelő szózatot intézni a magyarokhoz, mint tette egykor Kossuth vagy Nagy Imre, csapataink harcban állnak etcetera, oszt ebből a drámai sűrűségű pillanatból lett a rutinból színre vitt ostoba migránsozás. Évek óta ebbe a témába csimpaszkodik, leépülő szókinccsel ennél értelmesebb megfejtést a világról már nem tud elénk tárni, tulajdonképpen lemondhatnánk róla, ha nem ő lenne éppen a teljhatalomnál is nagyobb jogkörökkel felhatalmazott, legfőbb döntéshozó. Aki
rácsodálkozik a repülőtéren arra, hogy az utasok hőmérsékletét megmérik, mert ennyire azért nem követi az eseményeket. Tőle függ a sorsunk.
A meglepődése persze jogos volt, mivel az égvilágon semmi értelme nincs annak, hogy a határoknál lézeres hőmérővel bohóckodjanak egy olyan járvány esetén, amelynek két hetes a lappangási ideje, és már a tünetek megjelenése előtt fertőz. Értik, ugye? Ez a módszer legfeljebb azokat szűri ki, akik már lázasak; akik még nem lázasak, de már fertőznek, mehetnek nyugodtan tovább. Ami valóban segítene, az a laboratóriumi teszt, csak hát abból nincs elég, elvtársak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 13. péntek, 19:03
-
Találatok: 2130
Megnyugtató azért, hogy vannak a világban állandó dolgok, amelyek akkor is működnek, amikor minden összedőlt. Az entrópia kutyatöke ahhoz képest amekkora káosz van mostanság a vírus miatt, a mi kedves vezetőnk azonban óramű pontossággal dirigálja mindeközben is a pénzmosodát, ami azt mutatja, bízik a jövőben. Csak az lop, aki úgy hiszi, élni fog, aki a halálra készül, felhagy a pénzgyűjtéssel, fosztogatással. Az útonállók is inkább már papot hívnak a vége felé, Orbán Viktor viszont nyögve-szuszogva viszi a pénzt akkor is, amikor az ország torkán a kés, ami azt mutatja, tényleg nem nagyon érdekli ennek sorsa.
Éppen csak kihirdette a veszélyhelyzetet, függőben hagyva annak valós tartalmát, mi zárjon be mi nem, ki mehet és hová, ki meg sehová, tényleg teljes a zűrzavar. Orbán Viktor Mihály azonban hamar-hamar beleült a nem is kormánygépbe, és elrepült a messzi Moldáviába harminc milliárdot vinni nekik, amiről tudjuk – mert elmondták – azért hasznos kihelyezés, mert ennek a fele landol a saját zsebekben, és nincs vele annyi macera, mint idehaza. Igaz, már itt sem sok. Ez a harminc milliárd az elmúlt évek kihelyezései és bevételezései tükrében nem tétel, csak két kisebb stadion, de kötöttek már föl kevesebbért is észéreket.
Fontos lehetett az út, a moldávok ugyanis a vírus miatt nem igazán fogadnak népeket, a mi köpcösünket viszont igen. A moldávok engemet nem igazán érdekelnek, hogy mért kockáztatják, hogy valami szittya vírust vigyen nekik oda az, aki egy órával előtte záratta be az országát – kivéve iskolák –, engemet a köpcös lelke érdekel, ha van neki. Ha meg nincs, akkor annak a hiánya, mindösszesen, hogy mi van ennek a fejében, vagy épp mi nincsen egyáltalán. Hogy milyen a lelke annak, akinek az első dolga a veszélyhelyzet kihirdetése után külföldre pénzt cipelni, efölött vitát nyitni fölösleges. De, hogy a gazdaságot is unortodox módon nézi, az is bizonyos. Ha nézi valahogyan egyáltalán.
A szemünk előtt dől össze lassan a globális piac, aminek szittya nemzetünk minden ezt tagadó állítás ellenére része, és mindeközben hurcolássza a kedves vezető a pénzünket. Már megy a visítás az idegenforgalom miatt, akkor én hozzá teszem a vendéglátást, ezek beszállítóit, a belföldi turizmust, színházakat, múzeumokat, mozikat koncerteket, aztán szép lassan, a begyűrűzések miatt az ipart, meg úgy általában mindent, és előttünk is áll egy jóképű recesszió, ez meg viszi a pénzt másnak. Aztán majd hazajön, és valami akcióterv alapján a haveroknak adja a maradékot, mondván, megmenti a gazdaságot. A zavarosban mindig jó halászni, miniszterügynök elvtárs pedig ezt teszi épp.
Épp csak nem kézigránáttal horgászik, hogy megmaradjunk a képnél. Akcióterv, operatív törzs, röpködnek a harcászati kifejezések, miközben rohad szét minden. Ha a napokban valami érseket fogad az erkélyén és egy csekket nyom a kezébe, vagy a vírus miatt kárt szenvedett olasz templomnak ad perselypénzt, az lesz csak móka és kacagás, de még az is lehet. Szokták mondani, hogy bajban ismerszik meg az ember. Káoszban pedig a vezető – teszem hozzá én –, s a mi köpcösünk mindkét minőségében kudarcot vallott: embernek szaralak, vezetőnek alkalmatlan, kérdezzük már meg tőle, mi a francot keres a várban egyáltalán.
Bővebben ...
