Egy óvodás naplója 20. – Ojtás
- Részletek
- Készült: 2021. március 18. csütörtök, 12:56
- Találatok: 2253
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma kicsit későbben jön, mert megy ojtást kapni az oltópontra, hogy addig majd a a dadus vigyáz miránk, míg őtet szurkájják az orvosok. A Kisböske kétségbe is esett, hogy beteg az Ibojnéni, mi lesz velünk, de a Pityu monta neki, hogy nem beteg, csak azér kap szurit, hogy mi ne legyünk azok, de ezt a Kisböske nem értette, inkább evett volna valamit az ijettségre. De asztán a Pityu nekiát szórakozni velehogy az ojtástól majd kínai lesz, sárga lesz a füle meg ijen vékony a szeme is, és majd úgy köszön nekünk, hogy tengsziaoping, amitő a Kisböske megréműt, és nekilátott bömbölni szokás szerint.
Máma reggel én is kíváncsi voltam, hogy sárga lesz-e az Ibojnéni vagy zöld, amikor megjön az ojtásból, de csak nem akart megérkezni, már tízóraiztunk is, és izgulva kérdesztükhogy mi van az Ibojnénivel, mér nem jön, mire a dadus fölhívta, hogy mi van vele, és aszt mondta az Ibojnéni a dadusnak, hogy még az uccán áll a sorba. A Kisböske kérdeszte, hogy az utcán ojtják az embereket vajon, de a dadus aszonta, hogy nem is, csak sokan vannak. Mér vannak sokan, kérdeszte a Kisböske, de a dadus monta neki, hogy azér, mer mindenkit be kell ojtani, mire a Kisböske úgy nekiát visittani, mind egy malac, hogy őtet is ojtják, ordittott, meg verte magát a földhöz. 
Azon tépelődtem, ma, midőn előttem állott a hófehér monitor, hogy betűket rakjak rá, szóval azon ment a morfondír, vagyok-é annyira jó mohikán, hogy szó nélkül hagyom Eperjes, valaha volt színművész elvtárs legújabb tripjét. Mert és ugyanis tudjuk, hogy a nagy vízen túli őslakosok szent tisztelettel viseltettek az eszementekkel abbeli vélekedéssel, hogy ők közelebb állnak a nagy Manituhoz, mint akármely útszéli rézbőrű harcos vagy a lova. Én azonban, mint sápadtarcú testvér nem rendelkezem ezzel a genetikus bölcsességgel, és Eperjessel keresztényi szeretetből törődök.
Varga Judit ahelyett, hogy a gyerekekkel játszódott volna a hosszú hétvégén, fociztak volna vagy Wass Albertet lapozgatnak, elbábozták volna a Nemzeti dalt, az Uniót szidta. Persze mi mást is tehetett volna, erre szerződtette őt a főni a mancsaftba. Ezért hiába a rengeteg – mint látjuk – feltételes mód, hogy annyi minden értelmes dolgot lehetne csinálni, az nem megy. Csak a tutulás szünet nélkül. Ebbéli időtöltésében még egy kis melankóliát is csempészett az ájerbe a miniszteriális ember, siratta az elveszett fiatalságát, hogy aszongya: „Nem ilyen Európához csatlakoztunk”.
Az lesz majd a szép és felemelő, midőn ‘álamelnök et. is elmondja majd máma az ő magvas gondolatait szemöldjeit összehúzva, mellette-mögötte mutogatva a néni mindezeket a képződményeket, hogy senki hibát ne szenvedjen azok befogadásában, és lélekben mintegy meggazdagodva induljon a rétekre kokárdát szedegetni, ahol halomban nőnek azok. Ezt a csodát pedig minielnök et. még magvasabb, már egyenesen krumplis (bár az gumó) eszemenéséből tudhattuk meg, ami delíriumokat levélbe foglalt a világ valamennyi magyarja számára, éljenek bár itt, vagy fokföldön vagy Ázsiába’.
Nyolc évvel ezelőtt, március 14-én egyszer csak lehűlt az idő, betört mintegy a sarkvidék az egymás talpára lépni készülő országba, amelyiknek kokárda volt a feje helyén, és elkezdett hulldogálni a hó. Majd rákapcsolt, baromi hideg lett, fújt a szél piszkosul, balesetek voltak, hóban rekedések idusra, totális volt a káosz, aminek nem volt gazdája. Ha belegondolunk, nyolc évvel ezelőtt is volt egyfajta oltakozás, csak nem az utcán álltak az emberek, hanem az autók az utakon, és már akkor is kiderült, hogy az állam nem működik. Semjén Kézdivásárhelyen lovagolt a pörge kalapjában, Orbán Brüsszelben sorosozott, Pintér pedig, nos, Pintér sms-t küldözgetett, miszerint „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe! Belügyminisztérium”.
Szombathelyen a Kormányhivatal, következésképp a Fidesz-KDNP megakadályozta, hogy a város által kialakított oltópontokon megkezdődjön a lakosság oltása. Mint emlékezhetünk, a város azzal került be az országos – nem KESMA és nem közszolgálati – sajtóba, hogy a Kormányhivatal által kijelölt oltóponton hosszú sorokban álltak az emberek, a kormánymegbízott – Harangozó Bertalan (KDNP) – pedig azt mondta akkor, lehet, hogy egy kicsit hibáztak, de úgy általában a lakosság fegyelmezetlen. Csak úgy odacsámborog szurkáltatni magát, nem katonás és nem precíz.
„Ha vezetés van, akkor esély van a sikerre.” – húzta alá (írja a tudósítás) Orbán Viktor a jeruzsálemi King David szállodában, midőn a V4-es Babissal Netanjahu elé járultak megkérve őt: tanítsál mester. Ez a kiinduló tételünk, megállapítva, hogy a magyar újságírás nyelve, midőn eljátssza itt nekünk a hitelest és mértékadót, ott maradt a Szabad Nép redakciójában. Ahogyan Rákosi elvtárs is aláhúzott, hangsúlyozott, kiemelt, meg még ki tudja mit nem csinált, hogy a fontosság látszata megőrződjön, és a népek csettintsenek: aláhúzta, de jó, aláhúzta. Örvendjünk.
Demeter Szilárd lesz a Fidesz Aczél elvtársa. Csak nem olyan látókörrel és műveltséggel, Demeter inkább ilyen ideológiai samesz lesz a kultúrában, éles szájélű gonosz ávós és átnevelőtábor-parancsnok. Irodalmi életünkben már teljes a pitiáner dúlás, most azonban a könnyűzene is az irányítása alá kerül, bimbóznak majd ki a sok ákosok, vastagcsabák, vargaviktorok és nagyferók. Demeter Szilárd kap huszonhárom milliárdot, hogy létrehozzon egy könnyűzenei központot, amely a könnyűzenei stratégia megvalósításáért felel, ennek pedig az a lényege, hogy a közép-európaiság gondolatát tartalommal töltse fel.
Tatán mától nem lehet szakrendelésre menni, mert a fülészek, szülészek és mindenféle specialisták Covidot gyógyítanak Tatabányán. Bő egy hete, amikor nagyjából ötezer egészségügyi dolgozó nem írta alá az új munkaszerződését, ergo felmondott, az országos kórház-főigazgató csűrdöngölt a propaganda oldallá züllesztett koronavirus.gov.hu tudósítása szerint: „Az egészségügyben dolgozók több mint 95 százaléka aláírta az új jogállási törvénynek megfelelő szerződését a hétfő esti adatok szerint – közölte keddi budapesti sajtótájékoztatóján az országos kórház-főigazgató, aki óriási eredménynek nevezte ezt. A betegellátás tehát biztosított.”