Jó lesz nekünk
- Részletek
- Készült: 2021. január 03. vasárnap, 11:27
- Találatok: 2152
Novák Katika, aki pár napja megtanított minket ablakot pucolni, hogy ragyogjon az ünnepekre, ezek múltával jókedvünkről is igyekszik gondoskodni. Mondja a biztató mesét, hogy véletlenül föl ne kössük magunkat az első szembe jövő zászlórúdra. Mert van ez az ünnepek utáni depresszió, amikor már a kedves vezető kappanhangja sem vigasztal, se egy miatyánk vagy üdvözlégy, semmi az ég egy világon. Most múlnak az ünnepek erősen és kitartóan, konokon és kegytelenül, de még érezni az illatukat, állott olajszag van meg a gyertya fanyar gőze, szóval ez még nem hétköznap.
Az ember bújik a sarokba, marasztalja az időt, hogy örökké ünnep legyen, és nem csálé fejű kiskrapek módján, hogy várja az angyalok csöngetését, hanem, hogy ne kelljen csinálni semmit sem, és leginkább, hogy ezeket ne kelljen hallgatni napkeltétől annak nyugtáig, hogy nemzet meg család, kereszténység meg migráncsok, ájtatok és hörgések. Jó mindezeken kívül lenni, és az ember el is merül a csalfa békébe, amikor belerongyol neki Novák Katika, akárha Rétvári Bence, hogy milyen jó lesz mindjárt mind az összes nyugdíjasoknak, mert januártól osztanak nekik. 
A migránsozás, illetve Soros György az a két propagandatéma, amit kitartóan folytathat a kormánypárt. A közbeszéd tematizálására tett többi fideszes kísérlet tavaly vagy elsikkadt, vagy hiteltelenné vált - nyilatkozta lapunknak Szentpéteri Nagy Richard politológus, alkotmányjogász.
Akik hisznek a széria-elméletekben, azokat nem érte meglepetés, hogy a Fidesz az év végére belecsúszott egy sor megmagyarázhatatlan hibába, amelyek – állításunk szerint – logikusan következtek abból, ahogy a párt, illetve a kormány kezelte az egész esztendőt, a ránktörő járványt, és az ebből fakadó kihívásokat. Mellesleg, ahogy elnézem ezt az előző mondatot, van benne egy jó adag efemizmus, hiszen pártról – azaz a Fideszről , illetve a kormányról beszélek, miközben tíz év alatt megtanulhattuk, hogy voltaképpen sem párt, sem kormány nincs, illetve csak formálisan van. Minden döntés Orbán Viktor kezében összpontosul; amúgy pedig dicséretére legyen mondva, hogy képes – immár évtizedek óta – ezt hatalmasra duzzadt konglomerátumot összetartani, illetve idáig képes volt. (Csak zárójelben: a látszat az, hogy most is ő igazgat, de ma már nem ő diktál – fut az események után.) 
…mindig a nemzetről beszélnek, miközben ez alatt csak a saját híveiket értik. Mindig a nemzethez szólnak, miközben csak a velük egyetértők szája íze szerint szónokolnak. És – jórészt e fönti ellentmondásnak köszönhetően – mindig mást is tesznek, mint amit megígértek, mert mindig mást kénytelenek ígérni, mint amire valóban szükség lenne. Határtalannak gondolt cselekvési lehetőségeik rendre beleütköznek az előbb vázolt ellentmondás következményeibe. Úgy kell beszélni, úgy kell dönteni és úgy kell a döntéseket megmagyarázni, mintha azok tényleg mindenki érdekeit szolgálnák. Utólag meg mindig az derül ki, hogy csak magukra gondoltak. Ezúttal is. S amikor a kísérleteik csődje nyilvánvalóvá válik, nem marad más hátra, mint az ellenségkeresés, a háborús logika elszabadítása, a folyamatos hárítás vagy a valós viszonyoktól történő intenzív eltekintés. Nevezhetnénk hazudozásnak is, ám ennél valamivel bonyolultabb összefüggésekről van szó. Mindig sikerekről papolnak, miközben van az úgy, hogy inkább a kudarcok szaporodnak, ám ilyenkor e balsikereket is kényszeresen sikerré stilizálják át. 
Jó napjai vannak Szijjártónak. Épp most vett egy röpcsit, és megjött a Szputnyik is. Ez az újabb nem is kormánygép nem tudom, milyen megfontolásokból került a bevásárlókosárba, de az is hungarikum, hogy ezt a Facebookon jelenti be az ország külügyminisztere. Kitetszik, olyan ez neki, mint a köznapi kisembernek a rántott hús vagy a kiskutya, mert ők ilyenekkel pózolnak a szájberen. Szijjártó meg röpcsiket veszeget, jachton fáradozik érettünk, látni való, hogy teljesen más dimenziókban mozog az ipse, mint a porbafingó magyarok. Övé az összes pénzünk, azt csinál vele, amit csak akar. Most épp vett egy röpülőt. Tudható volt, hogy az lesz az ok és indok, mint ami.
December 27-én kies hazánkban minden évben jótékonysági vadászatot tartanak, ami esemény már a nevében hordozza az anakronizmust, miszerint a gyilkolás volna a humánum eredője. Elmesélem azért, mert nem biztos, hogy mindannyian tudjuk, tehát le kell perkálni a vadásznak harmincezret, amiért a kijelölt napon reggel kilenctől délig öldökölhet. A pénzt orvosi műszerekre fordítják a jótét lelkek, és ez olyan nemes dolog, azt mondják. Idén fácánra lehetett menni, így egészen gyakorlatiasan azt is föltehetnénk, hány fácánélet ér egy lélegeztetőt – pláne túlárazva –, összefoglalva, mennyi vérnek kell folyni ahhoz, hogy kielégüljön egy vadász.
Orbán Viktor őfőméltósága körülnézett a kincstárban, rábökött II. Zsigmond Ágost gyerekpáncéljára, és azt mondta, csomagolják el az ő bratankijának, kössék át masnival és küldjék Lengyelbe a kiskacsa anyukájához, ahogyan a nóta mondja. Ez a gyerekpáncél a Nemzeti Múzeum féltett kincse volt, s mint ilyen, nemzetünk – nem fideszi értelemben – tulajdona. A Tercsié, Fercsié, Katáé és Kláráé. Köztulajdon, közgyűjtemény, tehát közpénz. Azzal a sorssal, úgy látszik. Orbán Viktor őfőméltósága tudata meghasadt, és az a tévképzete, hogy az ország, annak javai és kincsei, pénze, hegyei és mezői mind az övé.
„Orbán Viktor nemzetellenes politikát folytat azzal, hogy hátráltatja az európai integráció mélyítését. Ha másért nem is, ezért mindenképpen irányváltásra van szükség” – szögezi le Szentpéteri Nagy Richárd, akivel azt beszéltük át, hogy miben, mennyire és minek köszönhetően változott meg Magyarország a lassan magunk mögött hagyott 2020-as évben. Több területen gyökeres változások következtek be – állítja az alkotmányjogász, politológus. Az egyik leglényegesebb, hogy a Fidesz elveszítette a társadalmi többségét. A koronavírus-járványnak is köszönhetően, összeomlott a gazdaság nem kis része, beütött a válság, az emberek a saját bőrükön érzik a tíz éves nem kormányzás hatásait – az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszerek is romokban, morális válság alakult ki, „a negatív egyéni tapasztalatok összeértek, egy kollektív negatív tapasztalattá álltak össze”. 
Az ország többsége csak a járvány ideje alatt szembesült az egészségügy tragikus állapotával – nyilatkozta portálunknak Lengyel László. Az elemző szerint a lélegeztetőgépre kötött beteg perspektívájából gyorsan kiderült, hogy itt nagy a baj. Bár mindez már jó ideje tudható, de a hírek terjedését a kormány sikeresen akadályozza. Lengyel azt gyanítja, hogy bizonyos országrészekben talán még arról sem értesültek az emberek, hogy Orbán haverja, Donald Trump megbukott. A jövő évről Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója nyilatkozott a Hírklikknek.