Az élet értelme
- Részletek
- Készült: 2021. május 02. vasárnap, 08:23
- Találatok: 2346
Olyan kedd, szerda körül még ügyes húzásnak, politikusi furfangnak tűnt Fekete-Győr felhorgadása, amellyel azt vetette a kedves vezető szemére, jó lenne, ha ojtakozási buzgalmát, hajszáját és nyitási engedelmeit nem a Kubatov pártigazgató által dirigált Ferencváros meccséhez igazítaná. Már az első mérföldkő is furán FIFA és labdarúgás függő volt, már akkor is a gyanú árnyéka vetült minielnök elvtársra, hogy a beoltottak számát a nyitáshoz úgy igazította, aztán majd nyilatkozhasson, a stadionjában – a legnagyobban – lesznek majd nézők a láblabdás Európa-bajnokságon. Mert különben elvették volna a játékszerét, mint ahogyan például Bilbao is járt.
Nekik az mondta a FIFA, nincs néző, nincs meccs, azóta az összes baszk polgártárs lesütött szemmel jár, kel a világban. Ők a futball mint vallás és művészet kitaszítottjai, az eretnekek, akik pár honfitársukat sem akarták és voltak képesek feláldozni a labdarúgás oltárán. Gyenge, tiszteletünkre egyáltalán nem méltó bagázs. Nincs meg bennük az eszelősségnek az a tüze, ami viszont minielnök elvtársban oly magas hőfokon lobog, hogy sietett kijelenteni a FIFA böszméinek, nemhogy nézők lesznek a magyari stadionban, hanem csurig lesz az. Rogyásig mintegy, ünnepelve a futballon kívül a kedves vezető diadalát víruson és józan észen, uralmát életen és halálon. 
Tegnap a Kossuthon megtudtuk minielnökünktől, hogy amit eddig nemzetinek hittünk, úgymint dohánybolt és lótenyésztés, az csak a hangya aprócska nemiszervén a pörsenés, mert ugyanis van valami, ami a nemzeti köbön. Illetve még nagyobb hatványokon, és ezek az egyetemek. Minielnökünk szerint ezek az intézmények „a nemzeti szuverenitás, a nemzeti önismeret, öntudat, a nemzeti műveltség, a nemzeti kultúra letéteményesei”, és ebből a meghatározásból – illetve a hozzá csatolt hagymázakból – az is kiderült a szokásos pénteki szeánszon, mi a szándéka a magyar felsőoktatással a minielnöknek azon túl, hogy lenyúlja a pénzüket.
Még a hét végén kellett szánalmasnak minősítenünk O1 Viktor Mihály vergődését a sörével, ahogyan a kevlárjában az élet és népének sűrűjébe álmodta magát magányának ködéből. S lám, sikerült überelni a mutatványt azzal a toldással, hogy az eltelt néhány napban ráadásnak még a fél országot is ellopta. Sőt, kicseszett a V4-ekkel, látogatást tett Putyin hátsójában, és szétette a lábát a kínai kommunizmusnak is. Azért ez már az aljasságnak egy figyelemre méltó irama, így olybá tűnik, ahogyan közeledik 2022, a királyság lehetséges vége, fokozott ütemben tesz meg mindent, hogy ellenfeleinek tényleg csak az ország füstölgő romjai maradjanak. Tehát addig is meg kellene állítani Arturo Uit, csak hát, ez bajos.
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy odaadták az óvodát valami kuratórjiumnak, hogy jobb legyen nekünk. Aszonta így tud több játékunk lenni, meg finomabb lesz a reggeli is, hogy jó lesz nekünk nagyon. A Pityu se tudta mi az a kuratórijum, de nem is nagyon érdekelte, neki mindegy, ugyanúgy bohóckodik, ha a kuratórjiumé az ovi, ha nem, a Kisböske meg ábrándozott, hogy finomabb lesz a reggeli. Nem tudom, mit gondolt, hogy nagyobb lesz a hab a kakaón vagy mit, vagy hogy minden nap pikkszalámit kapunk meg dobostortát kistányéron.
Tegnap szintet léptünk kiszolgáltatott életünkben. S mivel mára ébredve, az ablakon kitekintve nem láttam, hogy zaklatott tömegek vonultak volna ott, a macskakő sem volt föltépve és a tévészékház sem lángolt, szintet lépek én is krónikási mivoltomban, és mindenféle cifrázás nélkül jegyzem fel, mi dolgok történtek, hogy a fentebb jelzettekre kellett volna ébrednem. Eddig vett az ember egy mocskot, amit Orbánságban kitaláltak hatalmuk építésére, vagyonuk gyarapítására vagy züllött és pállott eszméik terjesztésére, ezt kiforgatta, mint egy rossz bekecset, összefüggéseket keresett, és bemutatta aljasságukat. Ha jó kedve volt, még élcelődött is rajta, igyekezett megformálni mondandóját és mívekbe önteni, de ennek ma semmi értelme.
Annyi volt a dolog, olyan rengeteg a mesélni való ojtási hadműveletekről, ebből fakadó diadalokról, teraszokról és krigli sörökről az elmúlt napokban, hogy nem jutott idő s kellő figyelem erre a mi CÖF-ünkre, ami képződmény elborzasztóan röhejes, szánnivalóan félelmetes, s egyben az emberi hülyeség pöcsétes dokumentuma. „Soha nem látott” békemenetet terveznek a járvány utánra, ami mennyiségi meghatározástól elkezdett reszketni az inam, vagy beleszállt abba a bátorságom, midőn fölrémlett bennem, akkora lesz az a békemenet, hogy itt masírozik az ablakom alatt is hullámozva. Jönnek majd a sarkon fordulva be esernyős nénik, savas bácsik és a Kossuth-díjra ácsingózó mindenféle nagyferencek, ákosok, és föltűnik majd maga Csikidám Robi is.
Nem költözik a CEU, nincs CEU-ügy. A kormánynak nem célja a CEU ellehetetlenítése vagy elköltöztetése – mondta Palkovics László, nem sokkal azelőtt, hogy a CEU amerikai elitegyetemi diplomát és tudást adó képzését egy országgal – és sajnos ez az igazság: egy rendszerrel – nyugatabbra üldözték.
Egy életet leélni kampány üzemmódban megterhelő foglalatosság. Netán az ember bele is gárgyul, mint a kedves vezető, ez a mi egyetlenünk. Amikor pénteken a teraszon való sörözést megalkotta, mint a vírus legyőzésének szimbólumát, nem gondolta volna az ember, hogy ebből is akció lesz, mint mindenből mostanában, illetve harminc éve már. Ennek a vírusos csatározásnak, mint kampányelemnek megvan a maga törzsfejlődése. Mint emlékezhetünk, a kezdetekben kórházakba rohangált ez a szerencsétlen földönkívülinek öltözve, a reptéren fogadta a cuccokat, hőmérőztetett és hajnalban tanácskozott az operatívokkal. Új fázis lett aztán az ojtás számlálása, ami még most is tart.
Tegnap jutottunk oda, hogy immár huszonhatezernél is több honfitársunk halt bele a járványba, ami egy kisváros. Az én megyém tizede, illetve majdnem egy fél stadion, hogy Orbán is jobban értse. Ezeket az adatokat a kedves vezető minden bizonnyal tudta, amikor befáradt a stúdióba a heti aktuális ánusztisztításra, viszont nem vett róla tudomást. Még csak ez sem lett volna baj tőle, hiszen megszokhattuk, hogy egészen más valóságban él, mint amit mi érzékelünk, nagy valószínűséggel a nap másképpen süt rá, és a csillagok is másképpen ragyognak, mikor este lesz. Mindezektől függetlenül, és attól is, hogy őméltósága fölöttébb elégedett a duci ujjain számolgatott ojtási milliókkal, van, aki az országban gyászol épp.