Varga Judit meg az ideg
- Részletek
- Készült: 2021. augusztus 08. vasárnap, 09:14
- Találatok: 2251
Ha nem volna lehangoló, akkor arra kellene jutnunk, hogy Varga Judit formában van, ahogyan kardozik a képzelt ellenséggel, aki az európai kultúra, morál és humánum, aztán dicsekszik, hogy sikerült megböknie. „Eltaláltunk egy ideget Brüsszelben…” örül a hagymázakkal táncoló, és már a szóhasználatból is kitűnik az a lekezelő és öntelt hangnem, ami nélkül a NER-ben hivatalt nem kaphatni, a Fideszben pedig felvételi követelmény. Ott az ifjaknak a kollégista vének előtt szalmabábu-Gyurcsánnyal kell vívniuk, őt bőségesen és választékosan gyalázniuk, leköpniük és leordítani a bábu fejét. Ha ez nem megy, tagkönyvet nem kapnak, szégyenszemre léphetnek be a KDNP-be.
Varga Judit átment ezen a szűrőn. Amikor őt hitében meggyőződve a kedves vezető szerelmesen a szemébe nézve, egy pohárka pezsgővel kézben szolgálatra alkalmasnak találta elfogadva mintegy a hódolatát, Varga Juditba belekerült a szentlélek, és néha kiugat belőle csalfa kiskutyaként. Hogy tiéd vagyok édes gazdám, ezt csaholja, de ez az ő nyomora, a miénk pedig, hogy miniszter, amit igazán nem is értünk, illetve dehogynem. De vissza az örömökhöz. Amikor azt mondja Varga, hogy eltaláltunk egy ideget Brüsszelben, ezzel azt a képzetet óhajtja erősíteni, hogy Brüsszel elevenjére tapintott mintegy, olyan dolgot bökött meg a kardjával, ami neki kiváltképp fáj. 
Voltaképp a kedves vezető vett magának egy kis adásidőt a Fox Newson, ahol ez a Trump seggéből kilógó Carlson Tucker hallgatta a delírjeit elégedetten mosolyogva. Valamikor ez egy szakma volt, mondta drága Monika az alapigazat végignézve a sajtó állapotán idehaza, s ha lehet, én kiegészíteném azzal, a lesújtó megállapítás akkor is igaz, ha valaki dollármilliókat keres a cirkuszával. Mészáros Lőrinc is milliárdos, mégsem üzletember, csak egy bábu. Ha a semmiért rengeteg pénzt adnak, az még nem siker, csak szerencse, ami viszont forgandó.
Határozat született arról, hogy tegnaptól minden kormányzati középületen jól látható és méltó helyen ki kell függeszteni a Nemzeti hitvallást, mert örülnünk kell az Alaptörvény tíz éves születésnapjának. Innentől fogva ez már kabaré, és tessenek is akként értelmezni, igaz a groteszk hangján, ami stíl attól nyeri az erejét, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy röhögjön tőle. Egyként fojtogatja és birizgálja a torkát mindkét inger, esetünkben pedig ezek küzdelmétől elhányja magát. Nem tudható ugyanis, mitől kellene boldognak lennünk az Alaptörvény korosodásától, ami szöveg nem konszenzuson, nem közös értékek alapján született, ilyképp nem egyéb, mint a fideszmaffia működési elveinek gyűjteménye, mint azt sorsának alakulása mutatja is.
Ötszázezer forintot fizetett a Nemzeti Kulturális Alap a P. Mobilnak, tehát Schuster Lórántnak, hogy előállíthassák a „Kell a pénz lóvéra” című zeneszámuk videoklipjét, ami ezek szerint a címnek megfelelően sikerült is. Ötszázezer forint a NER-ben nem hogy nem tétel, hanem abban ilyen kevés pénz nincs is, ennyiért egy nerhuszár le nem hajol, hanem sértődötten odébb áll. Pedig a NER szereti Schuster Lórántot, a kedves vezető két éve egy üveg jófajta borral köszöntötte fel a hetvenedik születésnapján. Schuster MIÉP-esként buzizott, zsidózott cigányozott annak idején, s tán ez, vagy más készségek és képességek okozták a kedves vezető figyelmét, az nem tudható.
Hogy Novák Katalin orbános sapkában megy nyaralni, az az ő baja. Hogy aztán ebben – meg a gyerekével – szelfizget, és az így készült műalkotással telefossa a közösségi teret, az pedig a miénk. Volt neki régebben fideszes fülönfüggője is, ahhoz képest ez a sapka egy gusztusos darabnak mondható, és mégsem esztétikáról lesz szó az alábbiakban, csak egy kicsit. Novák Katalin, ha tetszik ez nekünk, ha nem (nem), miniszter, tehát közszolga, ha ezzel önmaga nincs is tisztában, hanem úgy véli, miniszternek lenni az valami levitáció. Feredőzés a gazda bűvkörében, közel lehetni hozzá permanens orgazmikus állapotban, amitől, mint a fiziológiából azt tudjuk, a tudat beszűkül és ködök ülik meg az agyat.
Hahó fészbúkosok, mondotta a kedves vezető tegnap, és a nemzeti konzultáció kitöltésére buzdított egyben mutatva azt a csodát, hogy ő maga, mint a nép egyszerű gyermeke, akárha vagyontalan Irma néni is tölti ki az íveket, mert ezek szerint megérkezett hozzá ez is. Nem cseszték el a címzést, épp jó helyre jött, és a kedves vezető reszkető kézzel tépte fel a borítékot, mi van, ki írt és mit neki, de látja ám dermedten, hogy ő írt magának, azaz, a kedves vezető Tatjana és Anyegin egy testben. De ez már messzire vezet, az ilyenek megbillentik a magyari lelket.
Mondhatnám, hogy unalmas, ha nem szórakoztatna fenségesen az a habzás, ami a NER-ben ezekben a hetekben a szivárvány és a térdeplés körül kialakult, mintha ezen múlna az életünk. És lehet, hogy tényleg ezen is múlik. Fölvetülhet az is kifogásként, amikor újra és újra, most itt a hét végén és a belőle fakadó hétkezdeten mondjuk Deutsch fideszistával foglalkozom, hogy miért, és nincs-e ennél fontosabb dolog. Momentán nincsen. És nem csak ezért, mert ez látványos, de ahogyan a nagyközönség tartja, terelés a még nagyobb ganyéságok feltárásától, hanem, mert ilyen terelések már nincsenek.
Ezekben a napokban a benzinszagú Louis Hamilton nemzetünk közellensége, és mind az összes nagyjaink harcba is szálltak ellene. Úgymint Bayer Tagkönyv, Varga Igazságügyis, Budai Gyula – aki egyszerűen csak Budai Gyula –, Németh Szilárd két lecsó között, és maga Deutsch Tomi is. A mérvadó hangadók úgy nagyjából annyit mondtak el, hogy Hamilton barom, nem olvasta a Magyar Közlönyt, és tud magyarul, nem tud, na ugye. A kiváltó ok a nemzet megvédésére az volt, hogy a benzinszagúnak nem tetszett, miszerint ezek homofóbok, és nem értették, mi köze hozzá. Szegje le a fejét és nyomja a gázt, örüljön, hogy nálunk körözhet. Tömören: kuss legyen.
Ha netán az a képzete volna önnek, hogy egy tébolydában ücsörög, aminek eldobták a kulcsát, szabadulni belőle tehát nem nagyon lehet, ne tessen aggódni, nincsen egyedül. Tegnap a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette Orbán népszavazási kérdéseit, azokat, amelyeket ép elméjű ember fel sem tenne, nálunk pedig a magas grémium hagyta jóvá, igaz, akképp, ami már repedéseket mutat a monolit őrületen. Bizakodni sok ok nincsen azonban, tudjuk, hogy ezeket a repedéseket mindig begyógyítják, a hajó léket soha nem kap, s voltaképp gondolkodásunk egyik tárgya éppen az, hogy ez meddig mehet.