Az ítélet napja
- Részletek
- Készült: 2021. október 01. péntek, 09:30
- Találatok: 2378
Miként azt vélelmeztem, de olyannyira, hogy az már a tudás bizonyossága volt, az uniós küldöttség még meg sem érkezett, még nem is üdvözölték egymást a felek, egymás szemébe sem néztek, de Varga Judit már visít, mint a szopós malac, hogy hozzák az ítéletet. Mintha csupa Virág elvtársak érkeznének Gogolákné elvtársnőkkel az oldalukon, így máris meg lehetne kérdezni akkor Varga Juditot, hogy mi szerepel a dokumentben, kötél általi vagy gulág, mert nem mindegy. Az uniós küldöttség azért látogat boldogságban feredő kies hazánkba, hogy körülnézzen benne mint jogállamban, tanulmányozza a bimbait és vadhajtásait.
Varga Juditnak az volna a feladata, hogy körbevezesse őket a jogállamban, hogy benézzenek annak minden zugába, és örömmel állapítsák meg, az élet szép, a madarak pedig errefelé különösen bájosan csácsognak. Varga Judit azonban ilyet tenni nem tud, mert egyrészt az a delírje, hogy szép hazánk a jogállam tankönyvi példája, másrészt viszont nem tudja, az micsoda. Emlékezhetünk, hogyan veri a habot egyfolytában, hogy kéri a definíciót meg a táblázatot róla, hogy mi is az. No de, ha maga sem tudja, hogyan mondhatja, hogy szép hazánk mégis az, az ilyen következetlenségtől meg kell a szívnek szakadni, illetve cserepes szájjal vigyorogni szélesen. 
Látjuk tátott szájjal, hogy még meg sem nyílt igazán, az agancskapu sem tárta ki teljesen kebelét, de már hétszázezren vonultak át alatta, hogy részesei lehessenek Semjén örömeinek, s ekként váljon eggyé a nemzet, és feltétlenül naggyá is ránézésre. Ez a vadászati univerzumkiállítás legalább akkora siker, mint minden is, amihöz a kollégisták hozzányúlnak. Nem kell ide Paracelsus vagy más alkimisták, elég csak Kövér pedellus ujjának érintése, és minden arany lesz. Innen nézvést, hogy tülekszenek a népek fanyulat láthatni, érthető a sok gond, vesződség és legfőképp a pénz, ami ideszülte nekünk ezt az egyetlen örömünket.
Orbán Viktor nagy király nem fogadja az Európai Parlament állampolgári jogi bizottságának tényfeltáró küldöttségét. A hét jóember a jogállami normák kies hazánkbéli állapotáról óhajt tájékozódni, ez ügyben pedig kihallgatást, audienciát mintegy kértek Orbán Viktor nagy királytól, aki elegánsan fölemelte duci középső ujját, és bemutatta a heteknek. Mindeközben pedig azt mondta nékik, nem járulhatnak a trónusa elé, sőt, még birodalmának panorámáját sem mutatja meg nekik a legendás erkélyről. Indoklásul annyit hozott fel, hogy csak, illetve még annyit sem, csak profánul kijelentette, nem.
Történtek tegnap lényegbe vágó dolgok, miszerint a bátor százharminchármak megszavazták a rendeleti kormányzás meghosszabbítását január 1-ig. Onnan már csak egy ugrás az április, és akkor minden lehet. Ilyképp, amikor emiatt háborog és szörnyülködik az ember, az nem azért van, mert ez a cirkusz a mostani mindennapjainkat tenné tönkre – azoknak már mindegy –, hanem a gyerekekét vagy a kisonokákét, bár lehet, hogy már nekik is lőttek, az ő jövőjüknek. Ha nem lenne teljesen világos, feltételezem, hogy a járvány, és a hozzá kapcsolt riogatás, a tőle kapott, illetve eredeztetett felhatalmazás, az ezzel való visszaélés bele fog szólni a választásba, amelytől a galeri elűzését reméljük.
Novák miniszter erődemonstrációnak érezte az általuk gründolt demográfiai csúcsot, ilyképp az lehet, hogy az augusztus 20-i giccsparádé pedig nemzeti nagylelkünk előbuggyanása volt a csikóbőrös kulacsból. Ízlések, értékek és eszmék különbözően vannak jelen az egyes organizmusokban, Novák miniszterben ekképp. Ez a világ lenyomata benne. Mint volt szíves kifejteni, a demográfiai csúcs – ami tényleg nem tudjuk mi célt szolgált az ünnepi kosztümök megmutatásán túl -, azért volt erődemonstráció, mert azon a szomszédos nagyhatalmak képviselőin kívül megjelent maga Mike Pence, Trump alelnöke is, akivel nem kellene annyira dicsekedni.
Drága, egyetlen doktorminiszter bácsi, magát kérdezem, mint országunk jóltevőjét, hogy és velem mi lesz? Tudja, mint a teleképben a vörös bikás reklámban, amelyben a Télapó az italtól beállva elszáll, huss, a habos levegőégben a zsákjával, és a bamba rénszarvas kiállt utána, hogy velük meg mi lesz. Hasonképp én is. Bár, ha Télapóra gondoltam és nem Mikulásra, máris látjuk a bajok gyökerét, de nem hiszem, hogy e világnézeti különbözőség miatt nem teccett rám gondolni a nagy osztásban. Hanem tán épp amiatt, mert soha és egyáltalán nem teccik merengeni senki sorsa fölött, csakis és kizárólag a saját kis nyüves hatalma jár a fejiben magának drága, egyetlen doktorminiszter bácsi, mi egyetlen örömünk.
A kedves vezető nőképe egészen elképesztő, akárhogyan is csűri, csak az a vége, hogy vagy anyai vagy feleségi minőségben neki vacsorát főznek a konyhában. Nincs menekvés és menedék, aki nő, az a konyhán végzi, mint Vargáné, aki egyfolytában káposztát főz, és mindig a kontya alá üt az a rohadt gőz. Mindezekkel a a tegnapi Kossuth-béli matinén örvendeztetett meg minket a kedves vezető, midőn szimbolikusan a nők kezére bukott azt összenyálazni, pedig ők azt nem is akarták igazán.
Tudjuk-e, hogy holnap nyílik Semjén panoptikuma kitömött hullákkal és levágott fejekkel a falakon, ami borzalmas giccset vadászati világkiállításnak neveznek úgy, hogy ugyan vadászati, de nem világ? De szereti a NER mindenben a leg, leg, legnek feltüntetni magát, ebben mért ne tenné, ráadásnak azzal a hencegő hazugsággal, hogy egymillió népek tódulnak majd oda. Mert az a torz képzet, minden magyari embernek az a bakancslistás álma, hogy házi rénszarvasokra és tenyésztett fácánokra lődözzön. Ugyanis közbevetésként azért ne feledjük Lázárt. Mert mindenki csak Semjénre gondol, a helikopterére és a többire, ám és de azonban pár éve Lázár is megmutatta a magyarok dzsentri istenét.
Elborzadva, mintegy mazochista örömökkel nézzük napra nap Varga J. röneszánsz ember (úgy is, mint miniszter és jogtudós, labdazsonglőr és prímás) azon büszkélkedő önteltségét, amikor reakcióra nem számíthatván osztja ki az egész, nagy kerek világot, és meg van elégedve magával, hogy fasisztoid lapok kritika nélkül idézik. Gyermekeinket védi ezekben a kirohanásokban az Unió ellen, a jogállamiság mibenlétéről elmélkedik, mert holott ő saját kútfőből azt meghatározni nem tudja, ám mégis határozottan állítja, hogy kies hazánk abban lubickol.