Hírek

Bántások és bántódások

Részletek: Készült: 2021. május 21. péntek, 08:24
Print; Találatok: 2175

6m4d2roxvym Szijjártó Péter, a diplomácia doktora és vaccinaítész mostanság egyre többször fedezi fel rosszallólag, hogy „politikai támadás” zajlik valami ügye, a Fidesz, a kedves vezető és az egész nyüves világ ellen, amiben él. Milyen más zajlana, tehetnők fel a kérdést a kocsma pultjára könyökölve s megjegyezve egyben, az volna ám a delikát, ha másmilyen támadást diagnosztizálna, úgymint karikás ustor, fokos vagy egyenes kasza. Azt a stációt bízvást nevezhetnénk akár felkelésnek vagy forradalomnak is, amiben lenini terminológiával az alul lévők nem tudnak a régi módon élni. Koncolások jönnének aztán, lámpavasak, tehát a politikai támadásnak úgy kellene örülni, mint egy falat kenyérnek. Ennyit a történelemről.

Morfondír viszont azon van, miért zavarja a „politikai támadás” a politikust. Mivel Szijjártó generikusan futsalos, és az az ámokfutás, amit külügyesként végez, ebbéli determinációkból fakad, helyette kell elméláznunk a fura világon, amiben él. Hogy politikai támadásnak nevezi Szijjártó a bőséges kurvaanyázást, az erős eufemizmus, viszont annyiban mégis politikai, hogy nem tekerik ki a nyakát. Az ellenfeleknek ugyanis volt gyerekszobája, és sajnálatosan még mindig abban a tévhitben leledzenek, hogy ezekkel bármi ügyet is el lehet rendezni a gentlemen’s agreement mentén, de erősen tévednek. A zamatosabb kérdés, Szijjártó miért csodálkozik azon, hogy cselekedeteik és eszméik helyességét kétségbe vonva támadásokat kell elszenvednie.

Ilyen csodálkozás csakis abból fakadhat, hogy a megtámadott abban a meggyőződésben leledzik, bármit tesz, mond, intézkedik vagy sem, az maga a tökéletesség, kifogást találni azon nem lehet, s ezen a ponton következik aztán, ha bárki akármit szólni mer ellenükben, az csak romlott bűnöző lehet. Ez az önmagunk tökéletességébe vetett hit számos aljasság eredője egyébként, ez vezet el oda, ahol Magyarország jelenleg épp tart, hogy mi tudjuk, mi a jó a népnek, s aki ezt kétségbe vonja, az hazaáruló. Emlékezzünk Virág elvtársra: „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” – Ezek tehát ugyanazok.

Innen fakad aztán a Fidesz azon csudálkozása is, hogy a balnak nevezett ellenérdekelt oldal a hatalom megragadására tör. Szájtátva nézik, hogyan jönnek ezek ehhez, mit képzelnek, hogy kétségbe vonják a tökéletességet, és erre Kövér pedellus ténykedése az eleven bizonyíték, aki szerint a parlament, s abban az országgyűlés valami templomban zajló mise volna, ahol a liturgiát és prédikációkat pisszenés nélkül lehet csak hallgatni, de az sem nagy baj, ha reszkető áhítattal. Innen nézvést érthető az is aztán, hogy a bátor százharminchármak, de az utolsó narancsbőrű takarító is a földtől tíz centire elemelkedve közlekedik. Pedig ehhez Marqueznél Nicanor atyának is meg kellett innia egy bögre forró csokoládét legalább.

Visszatérve azonban még a „politikai támadás” mibenlétére, ezzel a minősítéssel egyben a mocskot is elkenik. Mert azt a képzetet akarják kelteni, nem ontológiai a baj velük, nem az, hogy csalnak, lopnak, hazudnak, és maga a létezésük is az emberiség, s ezen belül a magyarság ellen való vétek. Hanem csak ilyen kis politikai piszkálódások vannak csupán, szóra sem érdemes – de inkább elítélendő – ünneprontások a permanens gyönyörökben. Viszont az nem világos, hogy Szijjártó ezt valóban így is hiszi-e, hogy ez-e a meggyőződése neki. Mert, ha igen, az egyrészt lesújtó, másfelől tragikus. Mert ez eredményezi majd a hatalomhoz való oly görcsös ragaszkodást, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.

Előnye viszont, ha mindezt sikerül ilyen következetesen végiggondolni, hogy mindezek után belátható, itt nem politikai küzdelem lesz az elkövetkezendő szűk egy évben, s majd aztán, hanem véres háború életre-halálra. Ha olyan ábrándokkal élünk, hogy korrekt, becsületes és jogszerű lesz az úgynevezett választásnak nevezett rendszerváltónak szánt aktus, akkor már most minden elveszett. Mert és ugyanis glaszékesztyűben és sportszerűen, jogszerűen és jámboran nem legyőzhető a törvényt nem ismerő, feltüzelt horda, amelyik ráadásul meg van győződve létformája, s ebből fakadólag a saját maga felsőbbrendűségéről. És akkor még az ellopott ezermilliárdokhoz való görcsös ragaszkodással nem is számoltunk.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2021/05/21/bantasok-es-bantodasok/

Kapcsolódó cikkeink:

Köszönjük, elvtársak / Készült: 2021.02.15
Szijjártó külügyes tegnap üzembe helyezte a légihidat újra, amelyen a fürkészek és portyázók hozták nekünk a lélegeztetőket ezerszám, hogy meg ne haljunk. És mégis meghaltunk. Most a légihídon olyan szert hoznak, amit ugyan nem ismerünk, de Szijjártó rábólintott, mint az oltakozás atyamestere. Jóvanazúgy, mondta a tarajos, és máris hoznak belőle közel félmilliót, holott duplaannyit kóstál, mint a már ismert és elfogadott nyugati. Jóvanazúgy. Kádár vietnámi balzsamot adott, ezek kínai csodaszert, s ha aggodalmaskodó DK-s polgármesterek azt mondják, kérik, hogy az ő bárányaikat azzal döfködjék, amit már szerte a világ elfogadott, akkor az van, hogy a DK-s polgármesterek elzárják a vakcinát, a szent anyagot a lakosok elől.

Kacsa-e Szijjártó vajon? / Készült: 2021.01.25
Két idézet:

Szijjártó habverője / Készült: 2020.12.06
„Fejezzed be…” – Így inti belga kollégáját meghunyászkodásra Szijjártó külügyesünk. Hogy mit fejezzed be, arról még beszélünk. Most csak ragadjuk meg ezt a nyelvi pillanatot, amelyben Szijjártó külügyesünk mint Vargáné materializálódik előttünk, aki épp káposztát főz, a kontya alá üt a gőz, és a fazoka mellől, kezében fakanállal inti az urát (Varga urat), miszerint fejezzed be az ivást, vagy letépem a töködet. Más látomásunkban Szijjártó külügyes Győzikeként, zebrás jachton óbégat Beja asszonynak, hogy fejezzed be a kárálást má’. Mindegy is tán, csak a nyelvi közeget föstöttem le ekkép, ami nem a diplomácia nyelve, és még csak nem is úri budoároké, hanem a futsalé vagy a sarki ivóé keverttel a kupicában a sörfoltos abroszon.

Szijjártó hangsúlyoz / Készült: 2020.10.26
Nem lennénk most Donald Tusk helyében, aki emberként is megbukott Szijjártó külügyes szerint. Tette mindezt azért, mert korcsnak nevezte a magyar demokráciát. Tévedett. Kár volt eufemizálni, nem tanult Kádár apánktól, miszerint ha krumplileves, akkor krumplileves, ergo, ha fasizmus, akkor fasizmus. Mindjárt egyszerűbb így, nem kell jelzőket használni, mert abból csak a félreértések meg a sértődés van, mint kitetszik. De rossz az, aki rosszra gondol, a korcs nem feltétlenül dehonesztáló, mert például kutyában milyen aranyos keverékek vannak, sokszor meg kell őket zabálni szinte.

Szijjártó fedett csónakban / Készült: 2020.08.19
Félreértés, fake news, manipuláció: reagált a külügy arra hírre, miszerint Szijjártó külügyminiszter egy yachton múlatná az időt, s onnan küldözgetné a képeket, amelyek azt mutatják, serényen dolgozik az ország felvirágoztatásáért éjt nappallá téve. Yachton eleve nem tartózkodhat – jegyezte meg a külügy –, ugyanis ilyen szó a magyar nyelvben nincs. Ahogyan a stadion helyett a sokkal kifejezőbb fedett sportlétesítmény használatos, szegény sincs csak rászoruló, illetve segély sem, csak támogatás az EMMI szíves útmutatásai alapján. A yacht fideszmagyarul fedett csónak, külügyminiszter elvtárs tehát maximum azon lehetett volna. Ámde nem volt.

Szijjártó és a magyar külpolitika válsága / Készült: 2014.12.05
Ha valamikor, most igazán szüksége lenne a kormánynak az éppen szétvert külügyi tárcára. John McCain, amerikai republikánus szenátor, a Fidesz régi szövetségese ugyanis immár nemcsak azzal vádolja Orbánt, hogy egy neofasiszta diktátor, hanem azzal is, hogy a magyar vezetés letért a demokrácia és a jogállamiság útjáról.