Orbán, az ige
- Részletek
- Készült: 2021. május 20. csütörtök, 08:54
- Találatok: 2507
Széll Bernadett megkérdezte Müller Nyunyó Cecíliát, kies hazánkban milyen metódus szerint számolják a vírus halottait. Erre a szakmainak tűnő érdeklődésre Müller Nyunyó Cecília egy Orbán interjút küldött el feleletül a képviselőnek, beárazva mintegy önmagát és az egész elcsesződött Magyarországot. Most már egészen biztos, hogy nem köztársaságot. Elgondolkozott erősen Müller Nyunyó Cecília, milyen válaszaik vannak erre a kérdésre, melyek a jobbak és a még annál is jobbak emlékezve Hadházyra, és arra jutott, abból baj nem lehet, ha elmegy egészen a gyökerekig, minden titkok tudójáig, a rend fundamentumáig, aki maga az írás és a világosság, tehát a kedves vezetőig.
Mondja meg ő, így Müller Nyunyó Cecília megfelelve a hivatal élén álló bábu megalázó de jól tejelő követelményének. Az igazság és Széll képviselő pedig be is kaphatja. Ez a gondolatmenet. Várjuk az Orbán összest piros bőrkötésben, ami minden polcon ott áll majd, s ha bárki-akárki kétségek közte vergődne, mennyi kétszer kettő, csak felütné az írást, és megkapná a választ, de ugyanígy arra is, hogyan kell föltörni a tojást, és milyen irányban töröljük ki a seggünket. Müller Nyunyó Cecília voltaképp ezt tette. Azt mutatta be, hogy ő voltaképp nincsen is. Hogy csillog a szemüvege a lámpafényben, az káprázat csupán, hogy a kisdedeket az ablakban szellőztessük, az is az Orbán összes egy fejezete. 
Ha azt mondom, Rétvári Bence, akkor a jó hírek jutnak eszembe, meg egy oldalra fésült hajú, szemüveges alak, akinek személyisége egyáltalán nincsen. Így ránézvést az ő tízóraiját szokták megenni az iskolában, tornaórán hozzá vágják a labdát ahogyan áll ott klottgatyában és atlétában, és akkor azt hiszem, mindent elmondtam róla. Hat évesen megkapta a választékot a hajába, ilyen volt az elsőáldozós és bérmálkozós fotóján, így nősült és így fogják eltemetni. Rétvári a szemüvege és a lenyalt haja, a Párt sem bízott rá konfliktusokat, vasárnaponként szokott mise előtt vagy után örömöket bejelenteni, hogy kinek miért lesz jó, mi teljesít jobban vagy legjobban.
Drága, eggyetlen miniszterúr elnökúr, jóltevőnk. Aszt kéri a fécbukkon, mongyuk el véleményünket az esőről mi, hastagok. Bisztosan elgépelte eggyetlen jóltevőnk, asztán vastagot akart volna írni, hogy mi hasonlóan molettek vagy inkább eröss csontozatúak mongyuk el gondolatainkat az égi áldássról a jóisten seggedelmével eggyetlen jóltevőnk. Május van, amikor a népi bölcsesség szerint aranyat ér az égi áldás miniszterúr elnökúr, hogy nyőjjenek a vetések, gabnák, zőccségek, meg a gyömölcsös. Hogy nyőjjön a nemzeti zőccség, mer láttam ugyanitt a fécbukkon Varga miniszterasszony urat, hogy spárgát pucót, ami lobogóval vót általkötve, tehát hajrá magyareső, hajrá magyarok.
„A népfront egy lejáratott, szerencsétlen szó, de az tény, hogy Karácsony Gergely egy tág támogatói kört szólított meg, és láthatóan az egymással nem mindenben egyetértő, de a jelöltet respektáló embereket állított maga mögé” – reagált Bod Péter Ákos, a Karácsony által meghirdetett 99 Mozgalom egyik alapító tagja, akinek tetszik az üzenet, az, hogy a szétszabdalt, egymásra uszított, rossz lelkiállapotban lévő országban is lehetséges a kulturált párbeszéd és vita. Bod Péter Ákos – öt további alapító társával közösen – egyben a V21 tagja is, ami miatt óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon most akkor Karácsony mögé álltak-e az évek óta együtt dolgozó, korábban különböző színű kormányok tagjaként tevékenykedett szakemberek. „Ez nem V21-ügy, pusztán azok, akik csatlakoztak Karácsony mozgalmához alkalmasnak találják őt a miniszterelnökségre és támogathatónak ítélik a programját” – mondta.
Érdeklődve figyelem, ahogyan a nemzeti fiúkról és lányokról olykor lecsorog a pátosz, és itt maradnak nekünk a fönnakadt szemeikkel csupaszon és ostobán. Röhejes, amit előadnak, ami kezdődött nagyon rég az egy a tábor egy a zászlóval, folytatódott a hajrá Magyarország, hajra magyarokkal, erre rápakolódott a malomkeréknyi kokárda, a véget nem érni akaró éjszaka, ahogyan a talpaik egymásra léptek Nélküled, a bocskai meg a Dunán ringatózó korona, az alaptörvény asztala és a mimagyarok. Most meg már Mátyás seregét „nyomta” Bécsnek büszke vára – ahogyan egyetlenünk citálta a Himnuszt a maga egyszerű módján a kantáros rövidgatyájában, ülj le Viktorka, egyes.
Új világrendről sokan ábrándoztak már az emberiség gyalázatos történelme során Rómától kezdve Berlinen át Moszkváig. Van, amelyik Waterlooval végződött, mások főbe lőtték magukat a bunkerben vagy a saját húgyukban fetrengtek stroke után, mert nem mertek benyitni hozzájuk. Sokféle véget értek tehát az új világrendről való ábrándozások. Ismert nevek is csatlakoztathatók az efféle delíriumokhoz, elborzasztó nevek, nade, hogy Szijjártó? Ő is, bizony. Mert V4-ezett, és ott merengett ilyesmiről, hogy a gazdi utasítására vagy saját kútfőből, az nem tudható, az eredmény ugyanolyan lehangoló így is, úgy is. Mindenképp.
A maffia most épp a bérlakásaitól akarja megfosztani az önkormányzatokat törvényi erővel, mégpedig úgy, hogy töredékárért adatná el velük. Aki ért ehhez – és aki nem – azt mondja, a cél az, hogy az ilyen ötös számú tagkönyvek fillérekért vehessék meg a bérleményt, illetve, hogy a ner-lovagok, oligarchák, csókosok és fekete napszemüvegesek fölvásárolhassák azokat. A haszon a maffia szempontjából kettős, újabb tökönrúgás az önkormányzatoknak, illetve a hiénák kielégítése. Az viszont, hogy ez az akció szintén a hozzáértők – és otusiderek szerint is – a hajléktalanok számát növeli, a Fidesznek édesmindegy, hiszen mint tudjuk, maga a fogalom hiányzik a szótárukból.
Most képzeljük el, midőn Semjén Zsolt tiltakozásul az ellen, hogy Hadházy táblát emel a kedves vezető ábrázata elé, miszerint „Muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”, fogná magát, kipattanna az ülésterem közepére, és valami észveszejtő népi táncba kezdene, hogy még Kövér pedellusnak is tátva maradna a szája. Ott csűrdöngölne Semjén Zsolt, járna a lába, haja repkedne a légben, annyira tiltakozna ő, de szép is lenne… Nem ment el az eszem, csak olvastam egy hírt messzi vidékről.
Nyunyó néni tegnap az operációsok aktuális beszámolóján melankóliába került. Megszólította immár az óvodásoknál idősebb korosztályt is gratulálva nekik, hogy mennyire ügyesen aktívak az oltakozási buzgalomban, s egyidejűleg fölhívta a nagyközönség figyelmét a „felemelő élményekkel” való töltekezésre. Ezek a „felemelő élmények”, s főleg az azokkal való „testi-lelki töltekezés” mutatják ki az utat a pandémiából. Ez már maga a szakralitás, spirituális hókuszpók, midőn a felemelő élmény materializálódik, anyagi formát ölt az eszme, amivel aztán testileg töltekezni lehet.