Hírek

Vezérmagyar

Részletek: Készült: 2021. május 16. vasárnap, 12:56
Print; Találatok: 2666

vezermagyar Érdeklődve figyelem, ahogyan a nemzeti fiúkról és lányokról olykor lecsorog a pátosz, és itt maradnak nekünk a fönnakadt szemeikkel csupaszon és ostobán. Röhejes, amit előadnak, ami kezdődött nagyon rég az egy a tábor egy a zászlóval, folytatódott a hajrá Magyarország, hajra magyarokkal, erre rápakolódott a malomkeréknyi kokárda, a véget nem érni akaró éjszaka, ahogyan a talpaik egymásra léptek Nélküled, a bocskai meg a Dunán ringatózó korona, az alaptörvény asztala és a mimagyarok. Most meg már Mátyás seregét „nyomta” Bécsnek büszke vára – ahogyan egyetlenünk citálta a Himnuszt a maga egyszerű módján a kantáros rövidgatyájában, ülj le Viktorka, egyes.

Orbán Viktor a pénteki Kossuth-szeánszon idézte a Himnuszt, mint aki ezt is tudja, aztán mégsem. Hibázni mindenkinek szabad, legfeljebb röhejes lesz, hogy nem okosabb, mint egy ötödikes. Úgy pedig különösen, hogy a fentebb fölskiccelt nyálcsorgató nemzeti pátosz közepette az ország miniszterelnöke nem tudja hazájának himnuszát, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, fogd meg a szotyolám. Nem akarnám én ebbéli hiányosságait felróni minielnök elvtársnak, de ami nem megy, nem kellene erőltetni, például verseket citálni és országot vezetni, járjon inkább meccsre, az megy, az testhez álló. Viszont kitetszik a sorozatos kudarcokból, hogy minielnök elvtárs egy nemzeti színű lufi.

Tartalom nélküli forma, nagyhangú és kiüresedett senki. Nem először, próbál versekkel operálni, a legemlékezetesebb az volt, amikor Szabó Lőrinc szerelmes versét – „Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom” – elborzasztó kommunista terrort vizionálva a sorokba idézte. Így jár, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, kommunisták, brüsszelek, gyurcsányok, sorosok. Ez is egy szint és világlátás, ha egy falusi párttitkáré is. Ők is szokták mondogatni az ünnepeken nyomatékot kívánva adni ostobaságuknak, hogy „ahogyan a költő mondja”, „nem elég jóra vágyni, a jót akarni kell”, és ezzel minden április negyedikén vagy november hetedikén megvolt az ünnep fénye.

Orbán lelke az övüké. Megvan a kalapja hozzá, és csak azért nem integet dísztribünről, mert még kifütyülné a szeretett népe, dudálna neki vagy festene a flaszterra jachtparkolót, de diktátorok a valósággal találkozni nem szeretnek. Ülnek a Kossuth stúdiójában, és a jön ki belőlük lelkük éjfekete tartalma, ábrándjaik és hazugságaik, pitiáner ostobaságuk, a népek pedig elalélnak a gyönyöröktől. Már, akinek vannak ilyen hajlamai, de akad bőséggel belőlük. Az, hogy belehibáz egy versbe a kedves vezető, szót sem érdemelne, ennyit tud, ez a szintje, de, azért, hogy a Himnuszt nem tudja, az necces. Mátyás seregét „nyomta” Bécsnek büszke vára.

Meg kellene Kérni Káslert, hogy ezt is legózza össze neki. Mindebben a sűrűben azért meg kőne kérdezni a nemzetvezetőt, hogy ki a magyar vagy mi a magyar, netán a nyelvet sem ismerő, disznóólba bejelentett ukrán, mert neki ez a nívó talán megteszi, nekem viszont egyáltalán nem. Ott tartunk egyébként és immár, hogy karikatúra lett az ország a nagy nemzeti öntudtában, egy Ludas Matyi lapjain tengetjük a napjainkat élünkön egy vezérmagyarral, akiben valami ködök vannak, hogy volt valaha egy ország, aminek az élire került, de elveszejtette. Egészen lehangoló képet mutat Orbán szellemi és testi valójában, voltaképp ő is csak egy karikatúra már.

Nincs mondanivalója a számunkra, de nem azért, mert mindent elmesélt volna már, hanem, mert soha nem is mondott semmit. Harminc éve handabandázik, magyarázza a magyarázhatatlant illiberalizmussal és kereszténydemokráciával, jövőképe nincs és nem is létezett, látszatai voltak, hogy ne ő nyerje a legtöbbet, tartalom nélküli nemzeti pántlikája volt, üres pátoszok, voltaképp egy csicsásan csillogó látszatvilág, amiben semmi sincs. Vákum. Mára véget nem érő, tartalom nélküli monológ a manus, akit a százmilliárdokért fönntartott médiája tart életben, anélkül elpukkan, mint egy rossz szappanbuborék. És az összes csinovnyikja ugyanilyen. A pőre hatalmukon kívül semmik. Lehangoló.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2021/05/16/vezermagyar/

hirklikk.hu

Síklaki István: Orbán Viktor mentalitásában teljesen olyan, mint Milosevics / 2021.05.15.
Orbán Viktor elhatározta, hogy a kínai birodalomnak lesz a vazallusa, és mindent ennek vet alá, de az ellenzék számára túlságosan kis pont, hogy ehhez számításba vegye. Az ellenzéket taktikai okokból provokálja. Amit csinál, az nem más, mint bolsevik hazudozás. Rákosiék idején hazudtak ennyire brutálisan. Ez a kommunikációs stratégiája kezdettől fogva, nem újdonság. Azt, hogy mennyire komolyan számol azzal, hogy 2022-ben esetleg formálisan vereséget szenved, nehéz megítélni, de, hogy számol vele, az elég nyilvánvaló, mert egy csomó előre menekülő lépést tesz. A tényleges hatalomról biztos nem mond le. Azt el tudja fogadni, hogy formálisan nem ő a miniszterelnök, és nem a Fidesz van hatalmon, de csak ha ténylegesen övé a hatalom, mert minden forrás az ő kezében van. Ha esetleg ezt is elveszítené, akkor minden további nélkül vállalná a polgárháborút. Minderről Síklaki István szociálpszichológussal beszélgettünk …

www.es.hu

„Orbánisztán” / 2021.05.14.
...A miniszterelnök ma Magyarországon egyeduralkodóként birtokolja a politikai hatalmat, bármi áll is az Alaptörvényben. Saját pártja képviselői lekötelezettjei is; személyesen válogatta őket össze, a szövetséges KDNP képviselői pedig köztudomás szerint csupán egy virtuális politikai „erőcsoportosulást” alkotnak; önálló támogatottságuk a parlamenti küszöb átlépéséhez nem lett volna elég. Ők a Fidesz „farvizén” – vagy más szóképpel: a miniszterelnök hátán – jutottak csak oda, így inkább személy szerint Orbán Viktort, mint a magyar választópolgárokat képviselik. - Magyarország a nemzetközi közjog alanya ugyan, de ténylegesen Orbán Viktornak szinte személyes birodalma, amelyben aktuális szeszélyei szerint uralkodik …

Kapcsolódó cikkeink:

Ille István: Orbán szerint a világ / Készült: 2019.05.08
Orbán, attól tartok, teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. Korábban is voltak téveszméi. Pl. azt képzelte, hogy ő Magyarország, no meg a magyar emberek, de ez eltörpül a mellett, hogy manapság jóformán Istennek képzeli magát, de legalábbis, fárosznak, követendő fénynek Európa sötét és viharos tengerén.

Civilizációs törés / Készült: 2021.05.09
Angela Merkel tegnap kiadott egy közleményt, mivelhogy május 8-a volt. Hetvenhat évvel ezelőtt ezen a napon ért véget Európában a háború, ami egyet jelentett a nácik, ha nem is a nácizmus legyőzésével, és a német nép azóta is néz szembe önmagával, mit is tett. Ebben a viszonylatban az én, mi, ők sajátságosan keveredik, a kollektív bűnösség és felelősség az egyénével, egy azóta is kibogozhatatlan gombolyag vagy halmaz, mert mindenki egy fogaskerék, ha a legkisebb is. Ez elől menekvés nincsen, ha a lelkiismeret szikrája él az emberben. Mára lassan viszont történelemmé szelídülve annyi maradt, hogy ilyen napokon emlékezve hívjuk fel a figyelmet a megismételhetetlenségre, ami bármikor előfordulhat.