Magyarországon ma a kormány jóvoltából homályos ügyleteken keresztül földhöz jutott oligarchák egy csoportjának és a politika kegyeltjeinek kedvez és juttat pénzt az EU. A feudalizmus modern változata jött itt létre, amelyben a munkát és a támogatást a szolgálatkész kapja, és büntetés a jussa annak, aki nem áll be a sorba – állapítja meg a három szerző által jegyzett oknyomozó munkával, komoly terepmunka alapján készült írás.
A szerzők Orbán szűkebb hazájában, Fejér megyében is kutakodtak, s olyan emberek – például Ángyán József és több fejér megyei jelenlegi és/vagy korábbi gazdálkodó – véleményét is kikérték, akik sokat dolgoztak az elmúlt években az orbáni rendszer leleplezéséért.
A 28 tagú Európai Unió évente 65 milliárd dollárt fizet agrártámogatás formájában mezőgazdaságból élők megsegítésére és a vidéki közösségek fenntartására. „De Magyarországon és Közép-és Kelet Európa nagy részén ennek a zöme a jó összeköttetéssel rendelkező hatalmasok zsebébe vándorol” – szögezi le a cikk, amely példaként említi a Cseh Köztársaságot, ahol a miniszterelnök több tízmillió dollár támogatást kapott csak tavaly, illetve, hogy Szlovákiában és Bulgáriában maffiaszerű földszerzésre használták a szubvenciókat.
S hogy az EU miért nem állítja meg ezt a leplezetlen korrupciót? „Hogy szembe szálljanak vele, meg kellene reformálni azt a programot, amely fontos szerepet játszik az ingatag lábakon álló unió egyben tartásában” – erre jutnak a szerzők, akik szerint, „ha nekimennének ennek a rendszernek azért, hogy megfékezzék a visszaéléseket az újabb tagállamokban, törésvonalak jelennének meg az európai politikában és gazdaságban”.
Ezért az idén megújítandó agrártörvény kapcsán Brüsszel nem hangsúlyozza a korrupció megfékezését és nem tervez szigorúbb ellenőrzést bevezetni, ehelyett nagyobb mozgásteret adnának az egyes országok vezetőinek a pénz elköltésében.
A cikk szerint „azt az európai agrárprogramot, amely kulcsszerepet játszott az EU létrejöttében ma ugyanazok az antidemokratikus erők zsigerelik ki, amelyek az uniót belülről is fenyegetik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. november 02. szombat, 18:48
-
Találatok: 2019
Ifj. Lomnici Zoltán a NER egyik külső oszlopa, a CÖF esze, aki közmédiás blogján elmélkedik jó pénzért “A konzervatív Debrecen, mint a nemzeti ellenállás fővárosa” címmel, és nem történeti munkát tesz le az asztalra. Csak utal 1849-re és 1944-re, a gondolatmenet esszenciája a mai vészterhes idő, midőn Budapest elesett, így újra Debrecen töltheti be a konzervativizmus hátországában a kiemelt közigazgatási központ és pertinax acis nemzeti ellenállás új „fővárosának” szerepét.” Csak épp azt nem teszi hozzá, hogy amice. De erről még mesélek.
Ifj. Lomnici Zoltán bevette magát tehát az esőerdőbe, és várja az ellenséget, akit Isten, haza és a degeneráció nevében le kell győznie. Évtizedekig fogja várni, a háborúnak már az emléke is odaveszik, de neki még csattog a protkója, amellyel Lenin fiúkat vacsorálna, ha lennének. De nincsenek. Az se baj, készültségben kell lenni, éberség elvtársak, éberség, sőt, a haza nem lehet ellenzékben. Valami ilyesmi gőzök lehetnek ifj. Lomnici Zoltán fejében, ami az ő baja, de valaki szólhatna neki a haverjai közül, hogy nézzen már végig magán, és gondolja meg, mit is lát.
Ízlelgessük azért ezt a nemzeti ellenállás ideáját, pláne pertinax acis. Régen volt az, úgy Horthy idejében, hogy a tekintetes urak deákul társalogtak, illetve dehogy társalogtak, csak beböfögtek néhány kifejezést kártyázás közben, hogy emelkedettségüket igazolják. Így tett a szentháromság a faluban, a tanító, a kisbíró és a plébános, így nyilvánultak meg Mikszáth és Móricz dzsentri hősei, és már helyben is vagyunk. Ez a pertinax acis egyébként állhatatos küzdelmet jelent, mert én is tanultam latint.
Ifj. Lomnici tehát állhatatosan, konzervatívan, nemzetileg áll ellent Debrecenben. Két kérdés van, minek áll ellent, mely ellenség fenyegeti őtet, a másik meg, hogy megkérdezte-e erről a debrecenieket, vagy csak úgy lerohanná a várost konzervatívan, és ezentúl az összes békemenet ott abszolválódna, és virágkarneválnak neveznék. Azért érdekelne, hogy ifj. Lomnici mi elől készül menekülni, mert például az én városom is elesett, de nem tapasztalok vörös terrort, és migráncsok sem grasszálnak az utcámban.
Egyáltalán semmi olyan nem történik, amitől bárkinek is menekülnie kellene. Például a szomszéd Józsi – aki vérhülye fideszes – is jól van, még nem haraptam át a torkát, amióta hatalmon vagyok de iure, mert de facto ez semmit nem jelent, amice. Most akkor én is okos vagyok? De ez csak egy kis tüske volt, mert, hogy mit jelent a nemzeti, konzervatív eszme, azt Kövér pedellus mutatta meg, midőn a Nagy Imre emlékmű helyén fölavatta az ocsmányságukat sujtásos ruhában és komcsizva. Ez már elég unalmas, de jobbat nem várhatunk.
Visszatérve azért még ifj. Lomnici hülyeségére, tudjuk az eredetét, miszerint a haza nem lehet ellenzékben. Ezt a tekintetes és méltóságos Vitéz Alcsúti Orbán Viktor jelentette ki, viszont, miután Budapest elesett, meg még számos város, azt is ő mondta, hogy a Fidesz nyert. Akkor ezt beszéljék meg ifj. Lomnicivel, döntsék el már végre, hogy menekülni kell-e, lövészárkokat ásni, ilyenek, vagy maradhat a hivatal a várbéli erkélyen, és nem költöztet-e oda Karácsony árva gyerekeket esetleg. Pokol lehet ezeknek a fejében, és nem lennék a helyükben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. november 02. szombat, 01:49
-
Találatok: 1969
A kiskakas reggel felébred, kávézik és kimegy még jókor a hírszemétdombra, kapirgálni, mert kukorékolni kell nemsokára, szóval jó lenne a gyémánt félkrajcár. Hát, ahogy ezt a mai szemetet nézem, még réz félkrajcár is alig akad benne, nem, hogy gyémánt: rég volt az már, mikor az ember csak megkaparta a hírszemét tetejét és már kukorékolhatta is világgá, amit talált.
Illetve: van itt félkrajcár, csak ez már senkinek sem újdonság. Érdekes a hír, miszerint a Lokál és Orbán Viktor közösen siratják a magyar sajtószabadságot. Nem mondom, sokat tettek ellene mindketten, sőt, úgy általában véve a sajtó ellen is, ünnepelniük kéne, ha igazán sérült volna, de erről szó sincs. Bár nincs a legjobb erőben, az tény.
Akkor miről van szó?
Egy szokásos elterelő hadműveletről. A Lokál áll a piactér közepén, ruháját megszaggatva, és sír, hogy őtet a gonosz hatalom be akarja tiltani. A rosseb sem akarja betiltani, egyszerűen a BKV nem újíthatja meg a szerződését velük, mivel sokat hazudoztak, tehát olyan száz nap múlva (akkor jár le, és azért Napóleonnak is járt ennyi felmondási idő) már vagy nem kap a metróban ingyenes napilapot az utas, vagy ha kap, az előreláthatóan az újrainduló Pesti Hírlap lesz, ami betölteni látszik a keletkező piaci rést. Ettől még a Lokált nyugodtan lehetne árulni újságosoknál (Szabó Timea javaslata alapján), ugyanis a sajtótermék megjelenését és előállítását a világon semmi sem tiltja. Tessék megélni a piacról, mint mindenki más.
Ja, csak az nem olyan nagyon egyszerű. A Lokál ugyanis koncepciója alapján ingyenes, mert ennyi hazugságért senki sem adna pénzt. Sőt, alapvetően egy másik ingyenes lap, a Metropol helyére suszterolta be a kormány, szóval a dolgok jelen állása szerint még ára sincs, nincs ráírva, mennyibe kerül, és akármennyit is dolgoztam sajtóban, én sem tudnám megmondani, mennyiért lehetne adni: ha forgalmat akarnak elérni, szerintem száz forint alá kéne beárazni, csak akkor nagyon veszteséges volna.
Már persze, ha vennék. Egy ilyen áttéréshez ugyanis kéne pár dolog: egyfelől már tegnap le kellett volna ülni egyeztetni a terjesztő cégekkel, megbeszélni, mennyi az annyi, hány helyen árulnák, megbecsülni a nyomdával az eladható példányszámot, ami nagyon nem annyi, mint az ingyen szétosztható, kéne végezni egy kis piackutatást, hogy mi érdekli az olvasókat, miért hajlandóak fizetni is – mert amit pénzért adunk, abba már nem mindegy, mit lapátolunk bele, annak már kell legyen egy szintje és tartalma is. Ennek fényében kicsit átszervezni a rovatokat, esetleg személycseréket is végrehajtani, rendezni bármi áron is a még függőben lévő sajtópereket (van belőlük elég) aztán ha mindez volt, ahogy írva, gyertyát kell gyújtani Páduai Szent Antalnak, aki napjában tizenháromszor tesz csodát: hátha most is megesik a szíve és megáll ez az ingatag alkotmány a lábán.
Állandó imádság és sűrű sóhaj erősen ajánlott.
Ezt piaci alapon így kéne csinálni, de ennek a készülődésnek még a nyoma sem látszik. Mivel pedig a lapot
nem szüntetik meg, nem tiltják be, viszont jelét sem adja a változtatásnak, valószínűleg arra játszanak, hogy maradhat valamilyen hatalmi zsarolás útján a mostani állapot, és ők továbbra is a metrómegállókban lesznek elérhetőek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. november 01. péntek, 04:20
-
Találatok: 2104
A fényességes medve tegnap eljött a málnásába mihozzánk, és leragyogta a csillagokat is az égről. Történek dolgok még ezen túl is, hogyha origó lennék vagy ne adj Isten, prostisrác, akkor egy komplett összeesküvés-elmélettel rínám tele a szájberteret, mert voltak benne rímes dolgok, és csak úgy véletlenszerűen ocsmányak, ahogy az Neria dolgos hétköznapjaiban szokásban van. Viszont tegnap ünnep volt, mert a fényességes medve iramlott szerte a városban lehegesztett csatornafödőkön, meg a hermetikusan lezárt utakon.
Régen a kommunisták, akiktől ezek tanultak módszertant és ganyéságot, a kényes napokon begyűjtötték a felforgató elemeket, hogy amíg az ünnep zajlik, a szagukkal ne zavarják az emelkedettséget és a szeánszot, böfögtek és megigazították az övet az egyenruhán. Mivel a Momentum megerősödve került ki a Fidesz vereségéből, a mi atyuskánk a fényességes medve valagából vigyázó szemeit rájuk vetette, odauszította a NAV bűnügyi csahos kutyáit motozni és lefoglalni, alkalom adtán vezetőszíjon vinni el, lefilmezve, megörökítve, levetítve a bávatagoknak szellemi leépülésül.
A Momentum állt a vérzivatarban és dr. Kotászt szólítgatta, forgatta a mancsában az előre megírt ítéletet, vakarászta a homlokán a friss stigmát, miközben Tiborcz vej, Farkas kisebbségi a másik oldalára fordult a habos paplanja alatt, Handóból alkotmánybíra, Poltból pedig újra Polt lett, hogy a rendszer folyamatossága meg ne szakadjon. S mondom, mindeközben a fényességes medve valaga lett nyalva fémtisztára teljesen. Kádár apánk Brezsnyevvel ilyet nem tett, legalábbis önszántából, a vén komcsiban több gerinc volt, mint ebben az ocsmány keresztényben.
Bár mindkettő mocskos egy alak, ez a mostani azért viszi a pálmát, megkapja a hangszórót, Tibi bácsi neki dobja a pöttyöst, de ugorgyunk. Amíg a nagyvilág mindeme cukiságokra – medve bácsi látogatása, Momentum lerohanása – ügyelt, a fű alatt is zakatolt a NER kérlelhetetlenül és konokon, még a drótokban is a NER zümmögött. Mert mindeközben fölfigyeltem egy írásra, amely arról szólt a címe alapján, hogy a kormány szégyell valami háromezer milliárdot. Gondoltam megnézem, miféle lelkiismeret ébredt fel a kormányban, de az nem ment.
Mindenfélét csinált velem a gép, a rendszer, azt mondta, hogy az enyém ellenőrzi, nem veszélyes-e, ha a szégyenbe hatolok, aztán az a szerver ellenőrzött engem, hogy méltó vagyok-e olvasni a cukiságokat, de be nem jutottam. Mindezt addig játszottuk, amíg már a cím is eltűnt, és nem tudtam meg, akkor a kormánynak van-e lelkiismerete véletlenül vagy pediglen nem. Ettől még nem fogok hülyén meghalni, de hozzá téve, hogy ez idő alatt a huppa szerverét is akarták egy kicsit kívülről monyákolni, az emberben az a kényszerképzet keletkezik, hogy ez nem véletlen.
Hogy a drótokban is a NER száguldozik, mint a fényességes medve Budapest útjain, és csikorogva fékez a nagy, fekete autó a Momentum irodája előtt, szavazatösszesítők tűnnek el, és még esik is. Ilyen tényállások hozzák aztán Störr kapitány apukájának igazságát a Feleségem történetéből, aki őszinte ember a környezetére nézett, és kendőzetlenül mindenki arcába mondta: unom én ezt az egészet, unlak én benneteket, de nagyon. Igaz, aztán a költő (F.M.) sajátosan oldotta fel a bimbózó feszültséget, mert az atyai kifakadást így fejezte be: mondta, és csendesen elhunyt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 30. szerda, 19:39
-
Találatok: 1940
Inotai András professzor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főtanácsadója szerint Magyarországon olyan zárványok keletkeztek, amelyek csak arra jók, hogy a népbutító kormányoknak négyévente két kiló lisztért szavazatot adjanak. Reményt csak a legutóbbi önkormányzati választás ad, ami halványan azt mutatja, kezdenek ébredezni az emberek.
– Több mint egy éve beszélgettünk utoljára, akkor azt mondta, az elmúlt időszakban a magyar emberek olyan mértékben váltak közömbössé vagy kifejezetten fertőzötté a NER-től, hogy szinte lehetetlen visszahozni őket a fásultságból, a gyűlölködésből, a jövőrombolásból. A mostani önkormányzati választás azonban változást hozott.
– Egyértelműen alulról indult el a változás, de az is benne van, hogy a politikai pártok is felébredtek, és belátták, együttesen képesek az embereket mozgósítani, és lokális szinten visszaszerezni az ellenőrzést. Az ellenzék egyvalamiben mára biztosan egyetért: azokat a gazdasági, társadalmi és morális költségeket, amelyeket az Orbán-rendszer az elmúlt majdnem tíz évben rárakott a társadalomra, nem lehet tovább fokozni, mert azokat egy tízmilliós ország nem tudja megemészteni, és végleg leszakad, elszigetelődik. És itt nem elsősorban gazdasági költségekről beszélek – amelyek egyébként már önmagukban is elegendők, hogy katasztrófát idézzenek elő –, hanem azokról a társadalmi és morális költségekről, amelyek felszámolása, a sebek begyógyítása, egy minimálisan szükséges társadalmi kohézió kiépítése generációs feladat lesz. Az emberek mindennapjaiból, tudatából, viselkedéséből olyan mértékben hiányzik a szolidaritás, annyira beépült a másokkal szembeni cinikus fellépés, a gyűlölet, hogy ha éppen nincs migráns, akkor keresnek egy másik célpontot. Először ez a társadalom másik fele lesz, aztán a szomszéd, majd a családtag. Ez egy pusztító pestis. Az ellenzék azt vette észre, hogy legalábbis fékezni kell ennek a járványnak a terjedési sebességét. Ha sikerül az ellenzéknek – amely bizonyos helyeken megszerezte a lokális, regionális ellenőrzést – közös politikát csinálnia, az új lehetőségeket nyit.
Fotó: Merész Márton
– Muszáj lesz együttműködniük.
– Ez a jövőépítés és a kárkorlátozás szempontjából is fontos lenne. Világjelenség azonban, amire egyébként Magyarország az egyik legjobb példa, hogy igen erős tudati, magatartásbeli, gondolkodásbeli szakadék alakult ki a globális rendbe többé-kevésbé integrálódott főváros, a nagyobb városok és a vidék között. Ezt lehet megfigyelni München és Bajorország, Bécs és Ausztria, London és a Brexit-támogatók, Trump és a nagyvárosok között évek óta folyó küzdelemben. Fel kell készülni rá, hogy még tovább durvul majd a politikai hangnem. Lesznek újabb bűnösök, mint Budapest vagy a Karácsony Gergelyre szavazó külföldiek. Kérdés, hogy a durván antidemokratikus eszközökkel és akciókkal szemben miként lehet fellépni demokratikus intézkedésekkel.
– Mégis, mit lehet tenni?
– El kell menni az emberekhez. Ha magukra hagyják őket, nem fognak kiigazodni az örvényekben, pláne, ha nincs más tájékozódási csatornájuk, mint az, ahonnan ömlik rájuk a tudatfertőző szenny. Ez utóbbi persze sokak érdeke, hiszen minél butább egy társadalom, minél inkább ki lehet építeni a feudális hűbérrendszert, annál biztosabb, legalábbis egy ideig, a hatalom bázisa. Én vagyok a földesúr, ha jók vagytok, egy kicsit megjutalmazlak benneteket, közben az állami vagyon 99 százalékát ellopom, de azzal nektek nem kell foglalkozni. Sajnos a magyar társadalom jelentős része tudatilag, érzelmileg és gazdaságilag is függ a rendszertől. Így nem lehet sikeres országot építeni, és itt nem a gazdaságra gondolok. Magyarország versenyképességét az elmúlt tíz évben tudatilag ásta alá a kormány. Lehet, hogy gazdaságilag papíron fel lehet zárkózni, de tudattalan, a jövőre fel nem készült, múltba révedő, a cinizmus áldozatává vált társadalommal nincs esélye az országnak, hogy megélje a 21. század végét.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 30. szerda, 01:26
-
Találatok: 1790
Számos országban a közmunka egy átmeneti időszakra nyújtott intézkedés a szegénységi kockázat csökkentésére. Magyarországon azonban a közmunkarendszer inkább egy szigorú munkafeltételhez kötött segélynek tekinthető. Kiutat nemigen kínál, viszont konzerválja a benne részt vevők gazdasági-társadalmi helyzetét. A segélyjelleget erősíti az a tény is, hogy a közmunkabér messze elmarad a piacon megszerezhető minimálbértől, és ha bármelyik közmunkásnak konfliktusa támadna a munkaadó önkormányzattal, akkor még ezt a minimális jövedelmet is könnyen elveszítheti. A közmunka kiterjedt rendszere így tökéletesen alkalmas arra, hogy az érintetteket a helyi hatalomnak kiszolgáltassa, ami egyébként visszaköszön a korábbi és a legutóbbi választási eredményekből is. (Lásd keretes írásunkat.)
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Ha a kormány elsősorban nem a hatalom megtartásának eszközeként tekintene e programra, hanem meglátná benne annak lehetőségét, hogy a segítségével növelni lehetne az adófizető állampolgárok létszámát, akkor kiderülne, hogy a rendszer a jelenlegi formájában túlságosan kiterjedt, ezáltal végtelenül pazarló. Tavaly 225 milliárd forintba került, idén 180 milliárd forintot fordítanak rá, miközben a legfrissebb KSH-adatok szerint jelenleg 104-105 ezer ember dolgozik e foglalkoztatási formában, viszont a krónikus munkaerőhiány miatt ez a szám csökkenni fog. Az európai konjunktúra és a képzett magyar munkaerő tömeges külföldi munkavállalása miatt ugyanis akkora a hiány a munkaerőpiacon, hogy a szakmunkásokat és a középfokú végzettségűeket egyszerűen kiszippantotta a közmunkából. Vagyis lényegében már csak azok maradtak benn a programban, akiknek alacsony az iskolai végzettségük (jellemzően nem rendelkeznek érettségivel), s még ha van is szakmájuk, akkor is rosszak az alapkompetenciáik, ebből következően a hiányos írás-olvasási-számolási készségeik miatt nem is lehet őket továbbképezni. Sokan közülük – épp a tartós szegénységből következően – rossz egészségi állapotban vannak. Egyre több a mélyszegénységből érkező fiatal közmunkás. Ők a hanyatló színvonalú és egyre szegregáltabban működő közoktatásból funkcionális analfabétán, gyakran alapfokú végzettség nélkül kerülnek ki. A közmunkások között magas a romák aránya.
Egész Közép- és Kelet-Európára jellemző – épp az alacsony iskolai végzettség, a diszkrimináció és a szegregáció miatt – a roma népesség alacsonyabb piaci (nem közmunkajellegű) foglalkoztatási rátája. Ez nemcsak az érintetteket tartja tartós szegénységben, de a nemzetgazdaságot is károsítja. És mivel az európai gazdasági konjunktúra sok országban, akárcsak Magyarországon, a képzett munkaerő hiányához vezetett, mind nagyobb figyelem összpontosul a tartós munkanélküliség okaira.
A romák munkához segítésének mérése áll az EU Danube Transnational Programme (RARE) fókuszában is: ennek keretében Pécsen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével egy kísérleti projekt indult. Az eredményeket a Budapest Intézet mérte és értékelte. A RARE másik célja az volt, hogy megmutassa, a romák értékes emberi erőforrások, és amennyiben az állam befektetne ebbe a speciális „emberi tőkébe”, az busásan megtérülne. Nem mellesleg a projekt közvetetten arra is rávilágít, hogy ha az állam mulaszt a közoktatás során, és rossz alapkészségekkel, végzettség nélkül enged el fiatalokat, akkor utólag sokkal nehezebb orvosolni a bajokat. És ez ráadásul jóval többe kerül, mint egy méltányos iskolarendszer fenntartása. Nem kétséges persze az sem, hogy a romák munkapiaci sikerességét célul tűző politikák és szolgáltatások jelentős beruházásokat igényelnek, de ezek még így is sokkal inkább megtérülnek, mint a drága és tényleges kiutat nem jelentő közmunkaprogram.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 28. hétfő, 22:44
-
Találatok: 1808
Szijjártó külügyes mindent is tud, benne azt is, hogy mik a férfiság kritériumai, főleg az igazié. Hogy a legcsípősebb kolbászt is meg tudja zabálni az ember, ennyi az egész. Jó ismerhetni a feltételeket, mert nagyanyám akkor igazi férfi volt ezek szerint, Jóska bácsi, a bérma keresztapám nemkülönben, ahogy visszagondolok a kölök Kázmér kalandjaira rövid gatyában, fölnyírt tarkóval és tátott szájjal, midőn nézte a felnőttek csodálatos világát, és egy életre elment tőle a kedve.
Nézzük akkor az igaz férfiakat, ahogyan Szijjártó külügyes azt elképzeli, hogy mit mutat nekünk ez a kajla kép. Nagyanyám, másoknak csak Erzsi néni, erős és tudatlan asszony volt, Pék Mária, vagy még rosszabb. Bigottan vallásos hit nélkül, tanító nagyapámat úgy irányította, mint egy pincsit, esténként más szórakozást nem ismert, mint a snapszlit, amiben állandó partnere volt a már említett Jóska bácsi és felesége, Margit néni. Velük verték a blattot konokon és permanensen.
Nagyanyám hordta a nadrágot, ami abban is megmutatkozott, hogy férfisági kihívásokat rendeztek a kártyázás melléktermékeként Jóska bácsival, aminek visszatérő eleme volt, hogy natúrban, két pofára tömték a cseresznyepaprikát, hogy ki bír többet és ki bírja jobban. Hogy ki az igazi férfi, arról szóltak ezek a nemes vetélkedések, hogy a gatyát hordó nagyanyám-e, vagy a nemesen egyszerű Jóska bácsi, aki, ha megszólalt, olyan volt, mintha egy tehén bőgne bánatosan és elnyújtottan. Annyi hozadékkal.
Kicsi Kázmér és az ő szelíd szívű nagyapja, valamint Margit néni, ezt se feledjük, közös erővel nézték a küzdő feleket, akiknek guvadt a szeme, csorgott a nyála és a taknya, hörögve kapkodtak levegőért, ömlött róluk a víz, és elfojtott káromkodások hagyták el tüzelő ajkaikat meg szétdurranáshoz közelítő vörös lufifejüket. De győztes soha nem volt és nem is lehetett ezeken a középkori viadalokon. Miután fölmosdattuk őket, verték tovább a blattot üres tekintettel és üres fejjel, a falon lógó feszülettel és kurvaanyázással.
Szijjártó, ha látta volna, aléltan nyugtázta volna az igazi férfiak erejét és büszkeségét azzal a folyománnyal, hogy nagyapám nem bizonyult volna férfinak a szelídségével, míg ellenben Jóska bácsi bérma keresztapám viszont igen. És máris benne vagyunk a NER álmacsó ideáljainak sűrűjében vak komondorral, velős pacallal, kisüstivel, kereszténységgel elegyest. Józsi szomszéd ilyen ideáltípus, a nő ellentétpárja nála az ember, amúgy nehezen jönnek elő a szavak a fejéből. Látszik, hogy van benne valami massza, de nem tudja megformálni.
Ebben a reménytelenségben Józsi szomszéd is lehetne a bérma keresztapám, Németh Szilárd meg Józsi szomszéd, a valahai Jóska bácsi meg Németh Szilárd, mindahányan a mimagyarok dísz-tülökpéldányai, a férfiság megtestesülései, a magyar gének büszke hordozói secko jedno. Legalább annyira, mint a mangalica vagy a szürkemarha, továbbá tsikosch, gulasch, paprikasch és Julischka a nagy bögyeivel. Mindebből kitetszik, hogy nem állhatom a nagyhangú bunkókat, pedig ők a nemzet hordozói máma.
Azért elgondolkozva még a csípős kolbász, csípős paprika magyarélet ekvivalenciáján, nem árt óvatosan megfelelni a nemzetileg elvárt férfiideálnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 27. vasárnap, 19:33
-
Találatok: 2292
„A Borkai-ügy nagyon ráég a Fideszre. Amíg Borkai lesz, addig ügy is lesz. De ennél sokkal fontosabb, hogy az derül ki elég világosan, és sokak számára, hogy óriási morális és egyéb belső problémák vannak a Fideszben, és ezek jelentős része még nem jött elő” - így nyilatkozott a jelenlegi politikai helyzetről Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője a Hírklikknek. Azt is mondta, hogy az Orbán-kormány ma már unalmas, tagjai idegesek, hatalma megrendült. Szerinte, ha az ellenzéki összefogás kitart, 2022-ben biztosan megbukik országosan is a Fidesz.
- Milyen lesz Magyarország és milyen lesz Budapest az októberi választások tükrében?
- Biztosan jobb lesz, mint eddig volt, de egyelőre túl sok a veszély. Jó volna, ha az az együttműködési szándék, amelyről a kormány és Budapest is beszél, megvalósulna. Az eddigiek alapján nehéz elképzelnem, hogy Orbánék szándékai komolyak, Orbánék szándékai csakis a hatalom megtartásáról szólnak. Példaként említem, hogy nem akarnak olyan beruházást megvalósítani, amelyet a budapestiek elleneznek, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ezekre a gigaberuházásokra szánt összegek átcsúsznának más projektekre, hanem szerintem az a pénz egyszerűen nem lesz. Ha igazi kiegyezési szándékról volna szó, akkor a kormányfő hozzátenné, hogy az a pénz, amit mondjuk az atlétikai világbajnoksága szántak, az Budapesté marad. Megvan persze ennek a logikája, hiszen ők atlétikai stadiont akartak építeni, nem mást.
- Te, hogy döntenél? Kell nekünk az atlétikai vb és egy stadion Csepelre, vagy nem?
- Kezdjük azzal, hogy egy ilyen beruházásnak pozitív üzenetei vannak. Egy sportfőváros képét mutatják, de hogyan? Úgy, hogy közben Budapest egészségügyi, közlekedési, infrastrukturális helyzete katasztrofális. Egy világesemény megrendezése normális esetben mintegy összegzése egy város fejlődésének. Amíg minden egyéb hiányzik, addig csakis látványakcióról beszélhetünk. A külvilág felé nagyon jól mutat, hogy mi képesek vagyunk például atlétikai világbajnokság megrendezésére, de ettől még az infrastrukturális problémák megoldatlanok. Ugyanakkor, e pillanatban kedvező helyzetben van a kormány. Mert a kérdésedre sem tudok egyből válaszolni, hiszen, ha azt mondom: nincs szükség a sportversenyekre, legalábbis ilyen áron nincs, ezzel el is veszek Budapesttől valamit, aminek a megrendezését nem egyszerű megkapni. Bár azért tegyük hozzá: ezekre a nagy rendezvényekre ma már nincs olyan túl sok jelentkező, mint korábban. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben sok a kelet-európai, orosz és kínai pályázat. Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már a kilencvenes években hangoztatta, hogy olyan országokban kell az olimpiákat rendezni, ahol a társadalmi ellenőrzés rendszere gyenge, a zöldmozgalmak és a civilek erőtlenek. És ez alapjában véve trend lett: Peking, de főleg Szocsi elsősorban ilyen szempontok alapján kapott olimpiát. Vagy például 1989-ben Phenjan Világifjúsági találkozót rendezett, a nép meg éhezett.
- Ebből pedig az következik, hogy a kampány során könnyen mond egy ellenzéki politikus nemet valamire, de ha megnyeri a választást, azonnal megváltozik a fókusza…
- Igen, mert a döntési helyzet lehetőség, de egyben kényszerűség is, hiszen tényleg dönteni kell. Előtte könnyebben mond nemeket az ember, és beszél arról, hogy mire lenne szükség a sportberuházások helyett, viszont, ha ott a konkrét helyzet, akkor valami véglegeset kell mondani.
Bővebben ...
“A következő évtized feladata, hogy az ország utolérje az Európai Unió életszínvonalának átlagát, de ez nem járhat a keresztyén és nemzeti identitás elvesztésével.” – Ezt a baromságot Gulyás Gergely mondta, a leglényege pedig az, fennáll a veszély, hogyha mondjuk a magyar nyugdíjas nem két csirkelábat szopogat vacsorára, hanem éppen hármat, akkor egyből elveszik a sosemvolt hite, alámerül a hedonizmusba és franciául kezd társalogni, “Tapossátok el a gyalázatost” rikácsolja, sőt, “Ecrasez les infâme”, ilyeneket mond, és a bádogbánosok menekülni kényszerülnek.
„A támogatási rendszer szándékosan zavaros, durván aláássa az Európai Unió környezetvédelmi céljait, korrupcióval és önérdekkel átszőtt” – állapítja meg a New York Times az uniós agrártámogatásokról kilenc európai országban – egészen szokatlanul, az angol mellett magyar nyelven is megjelent – 