- Részletek
-
Készült: 2019. október 09. szerda, 22:56
-
Találatok: 1911
Interjú Karácsony Gergellyel, az ellenzéki pártok főpolgármester-jelöltjével
- Arra számít az ellenzéki pártok közös főpolgármester-jelöltje, hogy vasárnap pár százalékkal megnyeri a választást. Sőt, Karácsony Gergely meglepő győzelmekre is számít, például az I. kerületben. - Nem készül B tervvel arra az esetre, ha vasárnap nem választják meg. - Tarlós Istvánról nem gondolja, hogy lopott volna, de szerinte a főpolgármestersége idején zajlott az utóbbi évek legnagyobb korrupciója, a 3-as metró kocsijainak beszerzése. Szerinte ki kell nyomozni, itt kinek kell börtönbe mennie. - Sajnálja, hogy nem jött létre a vita Tarlóssal, de szerinte így kiderült, hogy ellenfele „egy fideszes báb, nem különbözik egyetlen fideszes helytartótól sem”. - A Fideszt Karácsony „végtelenül aljasnak” tartja, és nem gondolja, hogy lehet normálisan együtt dolgozni majd a fideszes polgármesterekkel. De írt egy listát a kerületekről, amelyen két-három fős többséggel számolt. - A mostani kampányban pozitív fejleménynek tartja, hogy összeálltak az ellenzék pártok, és szerinte most az ellenzék „a legjobb köreit futja”. - Szerinte Puzsér Róbert az ellenzékváltásos programjával nem tőle, hanem Tarlós Istvántól visz el szavazót. - A kiszivárgott hangfelvételről azt mondta, hogy nem ártott neki, és annak idején viccelt azzal, hogy elássák Zuglóban, sőt szerinte lehet még ölelkezős kép az MSZP-s Tóth Csabával.
Egy „The Boss” feliratú bögrével ült le az interjúhoz. Ennyire főnöknek érzi már magát? Így készül a budapesti hatalomátvételre?
Egyelőre arra készülök, hogy sok folyadékot igyak, hogy bírjam a kampányt. Egyébként nem hiszek a Fidesz egyszemélyi vezetős ideológiájában, csapatjátékos vagyok.
Akkor honnan a bögre, ki adta önnek?
Találtam a konyhában. Teát akartam inni, és ez volt a legnagyobb bögre, amit találtam. Szerintem Olivióé egyébként (Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd pártigazgatója).
A kampány központi eleme volt, hogy vitára bírja Budapest jelenlegi főnökét, Tarlós Istvánt. A vita nem jött össze. Hogy higgyék el a budapestiek, hogy bármit is el tud érni, ha ötven nap alatt egy vitát sem sikerült kikényszerítenie?
Úgy, hogy a jövőben Tarlós Istvánnak semmilyen szerepe nem lesz a városvezetésben, és nem kell vele egyezkedni. Szerettem volna, ha van vita, de hát Tarlós István minden állítása ellenére úgy viselkedik, mint egy átlagos fideszes politikus. Ha önálló lenne, kiállt volna vitára, de kiderült egyértelműen, hogy egy fideszes báb, nem különbözik egyetlen fideszes helytartótól sem.
Tarlós erre azt mondja, hogy ön nem akar vitázni. Ha akart volna, akkor hajlandó lett volna Puzsér Róberttel vitázni előbb.
Tudjuk, hogy ez nem igaz. Puzsér Róberttel leültem tavasszal. Robi akkor olyan kedvében volt, hogy nem anyázott, de ettől még leültem vele. Aztán Robi kiiratkozott az ellenzéki politikából azzal, hogy nem állt ki az előválasztáson, és most az ellenzéket akarja leváltani. De eldőlt: vagy Tarlós István lesz a főpolgármester, vagy én, és egy ilyen sorsdöntő választás előtt szerintem a Fidesz szavazóinak is fontos lenne tisztán látniuk. Nekem egy feltételem volt és van, sokszor elmondtam: olyan vitát szeretnék, amelyen ott van Tarlós. Mert ezzel mindketten tartozunk a budapestieknek. Ennyi. Ja, és szerintem ne hozzon magával hangosbeszélőt, mert az béna.
A kampányban az akciókkal végig a vita megrendezésére fókuszáltak, de mégis miről vitáztak volna? Mert az egy kommunikációs panel volt, hogy Tarlóst így vitát elutasító Fidesz-bábként akarták beállítani, de valójában mi lett volna a vita tartalma?
Jogos kérdés, Tarlósnak ugyanis nincsen programja. Nem mondott semmit azon túl, hogy jóban kell lennie a kormánnyal. De ez is jó vitatéma, mert szerintem meg a budapestiekkel kell jóban lenni. A múlttal kapcsolatban pedig szerintem elég sokszor elmondtuk, hogy milyen károk történtek Budapesten a Fidesz által leuralt rendszerben, elmondtam volna a vitában is szemtől szemben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 09. szerda, 07:25
-
Találatok: 2294
Magyarország versenyképessége 2019-ben az unióban jottányit sem javult, míg a világban Mexikó elé kerültünk. Kilátásaink a világgazdasággal együtt romlanak.
Idén 141 ország közül Magyarország a világ 47., a 28 tagú Európai Unió 24. legversenyképesebb országa. Az uniós országok közül utánunk már csak Bulgária, Románia, Görögország és Horvátország következik. Bár hazánk a tavalyi évhez képest egy helyet javított a globális rangsorban (Mexikó hátrébb sorolódott), szűkebb régiónkban a helyzet változatlan maradt. A régiós országok közül Csehország a 32., Szlovénia a 35., Lengyelország a 37. és Szlovákia is megelőzve bennünket a 42. Meg kell említeni azonban, hogy Bulgária gyakorlatilag hibahatáron belül megközelítette Magyarországot, és csupán néhány tized ponttal marad el tőle. A balkáni ország előrehaladása az elmúlt években példaértékű volt, és bár van még hova fejlődnie, jövőre jó eséllyel lehagyja hazánkat - derül ki a genfi székhelyű Világgazdasági Fórum (WEF) idei Globális Versenyképességi Riportjából.
A Világgazdasági Fórum idei jelentéséből kitűnik, hogy Magyarország nincs könnyű helyzetben, mivel az elkövetkezendő évek a világgazdaság lassulásáról szólnak, és ez szinte minden országot érint. Bár ez a lassulás semmiképp sem hasonlítható a korábbi válságokhoz, minden bizonnyal egy korszak végét jelenti majd. Az elmúlt években ugyanis a világ országai, különösen a Magyarországhoz hasonló feltörekvő államok rendre impozáns növekedést produkáltak, azt az illúziót keltve, hogy ez a gyors bővülés fenntartható, és az országok jó növekedési pályán vannak. Azonban egyre több a bizonyíték arra, hogy mindez csupán lassan múló állapot volt, és a növekedés nem fenntartható, az országok pedig visszatérnek a jóval lassabb bővülési ütemekhez. Ennek legfőbb oka a Világgazdasági Fórum szerint az, hogy a munkaerő nem tudott lépést tartani a technológiai fejlődéssel, és bár a technológia többé-kevésbé mindenki számára adott, a dolgozók nem tudják megfelelően alkalmazni.
A legfőbb versenyképességi kihívás tehát jelenleg az, hogy miként tudunk megfelelő minőségű munkaerőt képezni, és a gazdaságot egy lassabb, de fenntartható növekedési pályán tartani. A WEF jelentés szerint ebben Szingapúr, az Egyesült Államok és Hong Kong áll az élen, míg az Európai Unió jelentősen el van maradva. Habár néhány tagállam előkelő helyen szerepel (Például Hollandia a 4., Németország a 7.), az egész EU-t tekintve ezek az államok önmagukban nem elegendők. A jövőre nézve kedvezőtlen az is, hogy idén első ízben fordul elő, hogy Kína megelőzte az EU-t a versenyképességi rangsorban. Habár a világ legnépesebb országa még így is le van maradva néhány komoly versenyképességi szempont szerint (ilyen például az intézmény- és jogrendszer), azonban technológiában messze megelőzi nem csupán az EU-t, hanem az USA-t és Japánt is. Az Unió legnagyobb hátránya, hogy a digitális forradalom központja egyértelműen nem Európában van, a fejlesztések elmaradtak az utóbbi időben, politikai feszültségek feszítik, és a tagállamok egymásnak is versenytársai.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 08. kedd, 06:10
-
Találatok: 3350
Mindennapi didinket és kokainunkat add meg nekünk ma!
Vagyunk jó páran, akik ösztönösen irtóznak az ájtatos politikától, a keresztény Magyarország víziójától. Fekete-fehér, unalmas, szigorú világ sejlik fel, templomfalak közt kongó üres prédikációk, állig gombolt szégyen, minden életöröm, szín, vidámság és vicc üldözése. Szex csak lámpaoltás után, gyermekáldás reményében, szentségi házasságban.
Lehet, hogy óriásit tévedtünk. Az igazi szabadság a keresztény szabadság. És nem böjtről meg imádságról szól, hanem jachtokról, kurvák koszorújáról és hegyekben álló piáról meg kokainról.
Évtizedekig hergelődött a magyar nép a liberálisok óvatos kísérletei ellen. A legradikálisabb követelések közt szerepelt a marihuána dekriminalizálása, a szekuláris állam, meg hogy senkinek semmi köze ahhoz, ki kit és hogyan szeret.
Azt hittük, ez túl sok. Tévedtünk: földszintes, kispolgári tervek voltak ezek. És eljött a keresztény szabadság, hogy megmutassa, mi az életöröm és az önmegvalósítás.
Természetesen ebben is érdemes fontolva haladni. Az egész országot befizetni Erzsébet-utalvánnyal egy adriai kokós kurvázásra meggondolatlan kapkodás lenne. Előbb mintakísérletekre van szükség, a keresztény életpályamodell tökéletesítésére, folyamatos visszacsatolással. Ez komoly és felelősségteljes munka, minden terepkísérletet hosszas értékelés követ kérdőívekkel és kontrollcsoportokkal. Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra szopat a miniszter, és nem Aperolt, hanem Hubertust isznak előtte. Mindezt gondosan dokumentálják. Ezután ül össze a püspöki kar, hogy megállapítsa, melyik áll közelebb a jézusi igéhez, az egyház hagyományaihoz és a nemzetkarakterhez. Állítólag van egy technofuturista keresztény irányzat is, akik helikoptereket pakolnak meg kurvákkal, de azt nehezebb pontozni, mert elnyomja a rotorzaj az imádságot.
Más családpolitika következik az egyikből és a másikból, itt ésszel és magyar szívvel kell dönteni. Melyiket állítjuk majd példaként az ifjúság elé, hogy a magyar jövőt minél magyarabbá formáljuk? Hogyan, milyen kísérőszöveggel kerül ez a Nemzeti alaptantervbe? Esterházyt sikerült már kigolyózni belőle, remélhetőleg Ady Endre is a szemétdombra kerül. Egyikük sem lehet példakép. Egy túlcivilizált arisztokrata nem eléggé férfi ahhoz, hogy három kurvával és egy nokiásdoboz kokainnal elbánjon. Egy depressziós költőcske meg ehhez csóró, úgyhogy neki marad a körtemuzsika meg a kocsmatündérek.
Ideje magamba szállni. Szélmalom-démonokkal harcoltam, amikor a keresztény kurzus korlátozó, prűd, mások életvitelébe feleslegesen belepofázó attitűdje ellen tiltakoztam. A színfalak mögött nagyszabású boldogságkutatás folyt, és a felszín konzervatív otrombaságai csak időleges paravánok. Feleslegesen féltünk attól, hogy itt tényleg az a terv, hogy füvező gimnazistákat zárjanak börtönbe, tovább nehezítsék az abortuszt, és megbélyegezzenek mindenkit, aki nem heteroszexuális házasságban találja meg a saját útját. Nem: a keresztény szabadságba minden belefér, az is, ami az átlag romkocsma közönségének már kicsit juj meg fuj; semmi nem számít, csak a dolce vita.
Isten mosolyogva tekint végig leghűbb szolgálóin, és lő velük egy szelfit. Az egyik épp hátulról dugja a nőjét, a másik kényelmesen ücsörögve szopat, a harmadik csak fogdossa a farkát. A didi hófehér, a didi kőkemény – zengi az angyalok kara.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 06. vasárnap, 15:13
-
Találatok: 1902
Négy éve halt meg Göncz Árpád, s ez alkalomból a világ, az ország, az emberek azon szelete és szeglete, akiben s ahol lakik még valami, pislákol még csöppnyi abból, amit konszenzusosan jónak neveznek, megemlékezik erről a veszteségről. Sokan lesznek, mert hirtelen eszembe jutott, amikor négy éve ezen a napon megírtam a megemlékező-búcsúztatót, milyen elemi erejű volt az olvasói szeretet, ami nem az írás, hanem Göncz Árpád irányába megnyilvánult.
Bár nem mérce, de mégiscsak mutat valamit, hogy a Facebook különös világában több mint ötezer lájkot kapott az a szösszenet, ennyit előtte-utána soha egy firkálmányom sem. Ez mutatta a gyász és megrendültség mértékét és mélységét, ami mára is megmaradt. Göncz Árpád az egykor volt boldog békeidők szimbóluma lett, amikor létezett még a tisztesség és a becsület valahol, ha nem is könnyen. Bár akkor is fütyültek Csurka pribékjei, amit viszont még elnyomott a közfelháborodás.
Ma ilyen már nincs. Iderakom az akkori írást, és nem restségből vagy burkolt szándékkal, hogy megint agyonlájkolják az olvasók, hanem miheztartás végett, hogy mi is volt négy évvel ezelőtt, meg emlékezni, végül pedig továbbgondolási alapként, hogy lássuk, hová is jutottunk. “Jóvan aptya!” – Gyászbeszéd Göncz Árpád sírjánál – ez volt az írás címe, és akkor most olvassuk el újra s megint megnyugvásnak, míg odakint üvöltenek a farkasok. Íme:
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó. – (Göncz Árpád parlamenti felszólalása, 1990. augusztus 3.)
Apai nagyanyám egyszerű parasztasszony volt, akinek életében nem adatott meg, hogy valaki szolgálja őt, mindig ő szolgált. A földeken, a gyerekeinek és az urának, akit ma férjnek hívnak. Ő is, mint sorsosai, megadóan tűrték azt, amit a Teremtő és a történelem mért reájuk. Nem volt egyszerű az élete, megélt két háborút, forradalmat, az ura rigolyáit, amely miatt emelkedett hangon pörölt a nagyapámmal, aki pedig ezt nem megadóan, hanem igen bölcsen tűrte.
Utóbb derült csak ki, hogy nem bölcsesség volt ez, hanem a szeretet türelme, amely segedelmével ha kínnal is, de fölneveltek hat gyereket, köztük az apámat, aki követte őket már nagyon rég. Így nekik köszönhetem azt is, hogy tapasztalhattam, miként kell millió éves házason civakodni az üvöltésig, hogy aztán másnap rózsaszínű élet induljon el megint, akárha mi sem történt volna. Titkuk, ha volt valami, a kezükben rejlett, ahogyan egymásra hasonlóan vált göcsörtössé.
Aztán egy nap meghalt a papa. Nem hagyott már árvákat, csak embernyi utódokat, dédeket, ilyeneket, ám mindenki arra számított, hogy a kőkemény parasztasszony végül összeomlik. De senkinek nem tette meg ezt a szívességet. A temetésen fekete ruhában, fekete kendőben odalépett a koporsóhoz. Simogatta, paskolgatta sokáig, és egyszer csak megszólalt: „Te vagy aptya? Jóvan aptya!” És helyet foglalt a szertartáshoz. Akkor gyerek voltam, így csak utóbb jöttem rá, hogy ennél mélyebb gyász nincsen. Ebben benne volt az egész világ.
Göncz Árpádot nem csak Árpi Bácsinak, Göncz Papának is hívták, akikért, akiknek szolgált. Papa volt. Így hát innen a távolból fekete ruhában fedetlen fővel odalépek a koporsóhoz, simogatom, paskolgatom sokáig, és megszólalok: „Te vagy aptya? Jóvan aptya!” És ennyi elég is.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 05. szombat, 20:23
-
Találatok: 1671
Gulyás miniszter – és már nem pártalelnök – Balog már nem miniszter – ámde még regnáló hittérítő – oldalán Németországban, Münchenben járt észt osztani, a “Konzervatívok találkozója” című konferencián. S már most fölmerül az emberben a kérdés, hogy mit kerestek ott, eszmebéli állapotuk okán ugyanis autentikusabb lett volna, ha a Bürgerbräukellerben sörözgetnek, és ez később, midőn felszólalt Gulyás miniszter, egyértelművé is vált.
Az Európai Néppárt, miután elmulasztotta az ihletett pillanatot, hogy a magyar fasisztákat kipenderítse a sorai közül, most meg tehetetlenül nézi, hogy a mimagyarok nem nyughatik, és még most is bomlasztja, illetve bomlasztani óhajtja a soraikat. Ők pedig bávatagon nézik, míg úgy nem járnak, mint az emlegetett sörözőről elhíresült történések is, ebben a sörözőben volt a Sörpuccs ugyanis 1923-ban, mert már akkor is töketlenek voltak a konzervatívok.
Most is azok, és azt hiszik, a Fidesz-féle szabadcsapatoknak vannak játékszabályaik, de nincsenek. Gulyás miniszter – de már nem alelnök – ugyanis ezen a találkozón azt hangoztatta-szorgalmazta, hogy az Európai Néppártban konzervatív fordulatra van szükség, Balog páter meg ministrált neki, bólogatott és hümmögött. És senki nem akadt a konzervatívok között, aki elmondta volna a magyar különítménynek, hogy húzzon el onnan és máshol bomlasszon.
Konzervatív fordulatot annak kell végrehajtana, aki baloldali elhajlásban szenved, a fasizálódás nem konzervatív fordulat, hanem romlás. Igaz, ezt az utat a Fidesz vezérével együtt már rég bejárta, a konzervatív fordulatot látszólag akkor hajtották végre, amikor a szocialisták 1994-ben hülyére nyerték magukat Hornnal az élen, az MDF pedig erodálódott. Orbán ekkor gondolta úgy, hogy mindenféle elv nélkül elmegy Torgyán irányába a hatalomért.
Jött is az orbántorgyánpolgárkormány, a chilei cseresznye, a beléptetőkapuk, és kicsiben az, ami később NER lett, ami nem konzervatív, nem keresztény, nem európai, hanem a maffia, a sámándobok, s mindemellett sajátságosan az inkvizíció, rendőrállam és államszocializmus sajátos elegye. Az ilyen elől a régi vágású konzervatív menekül, ilyennel egy társaságban nem mutatkozik, vele nem teázik, és nem szagolja a puskaporos leheletét.
A Fidesz, a NER, Orbán Viktor és csatolmányai az összes vidéki párttitkárig bezárólag a konzervativizmust hírből sem ismerik, ez csak az ő báránybundájuk, amivel a farkasbőrt álcázzák, de mindig kilóg a lábuk. Az igazi konzervatívokat szólítják fel konzervatív fordulatra, az igaz keresztényeket kereszténységre, a demokratákat demokráciára, hogy egyrészt az a csudadolog, hogy ezek nem visítanak tőlük, másrészt, hogy megtűrik maguk között ezt a csürhét.
Azzal, hogy ez politika, sok mamlaszságot el lehet adni, de nem kéne, hogy elmenjen az ember esze, mert politikus. A konzervativizmus a tradíciókra épül, a meglévő és beágyazódott vallási, politikai kulturális szokások és intézmények tiszteletére.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 04. péntek, 21:29
-
Találatok: 1737
„A Fidesz olyan mértékig deformálta a választási törvényt, hogy teljesen átláthatatlanok és tisztázatlanok a választások Magyarországon, az lesz a mostani, október 13-i önkormányzati választás is, ezt borítékolni lehet” – szögezte le megkeresésünkre Tóth Zoltán választási szakértő. A keleti országrészben bizonyítottan – és a választási bizottságok által is elismerten – fiktív lakcímmel rendelkező kárpátukrajnaiak ügye csak egy eleme a választási csalásnak mondható cselekedeteknek – derül ki a szavaiból. Ez is egy előre megfontolt rendszerhiba a közigazgatásban – ismerte el felvetésünkre.
„A Fidesz hozta létre azt a rendszerhibát, azokat a rendszerhibákat a közigazgatásban, a választási törvényben, ami miatt kialakulhatott ez a helyzet” – szögezte le Tóth Zoltán. Azzal az anomáliával kapcsolatban kerestük meg, hogy az ország keleti részében irdatlan magas a választói névjegyzékbe felvett olyan magyarok száma, akik nem Magyarországon élnek, fiktív lakcímekre vannak bejelentve, s csak a választások idején járnak át szavazni a határ túlsó oldaláról. Ere számos bizonyíték van, s nem egy, ezt beismerő határozat is.
Legutóbb például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Választási Bizottság (TVB), adott helyt az MSZP kifogásának, miszerint a szavazóköri névjegyzék adataiból kitűnik, hogy Tiszabecsen több olyan lakóház is található, amelyek esetén az ott lakók névjegyzékben szereplő száma egyértelműen összeegyeztethetetlen az adott ingatlan befogadóképességével. Becslések szerint a már említett Tiszabecsen (ahogy azt egyébként
Partizán legfrissebb riportfilmje is bemutatja) 29, Záhonyban pedig 10 százalék lehet az ukrán-magyar kettős állampolgároknak a száma, akik a túloldalon élnek, de itt is szavaznak.
Pedig az államigazgatás rendelkezik megfelelő eszközökkel a helyzet rendezésére – állítja Tóth Zoltán – mégpedig a népesség- és lakcímnyilvántartás területén. Az államigazgatás konkrét ágazata két feladatkörből áll: a nyilvántartás vezetése és végrehajtása, ami általában az önkormányzathoz tartozik, másrészt az egész felügyelete és irányítása, ami kormányzati feladat. „Azaz a központi és a helyi igazgatás is benne van” – szögezte le.
Majd így folytatta: megfelelő feltételek és garanciák léteznek arra, hogy kijelentsék a fiktív lakcímen lakókat az adott címről, ebben pedig a jegyző az illetékes. Neki van hatásköre arra, hogy kényszerkijelentse az illetőt, s törölje a lakcímnyilvántartásból azt, akiről megállapították, hogy nem lakik életvitelszerűen a bejelentett címen.
De van még egy további feladta is a jegyzőnek ezzel: akinek nincs lakcíme, az nem szerepelhet választói névjegyzékben, tehát a helyi választók névjegyzékéből a jegyző köteles törölni az illetőt. Tóth tisztázta: a hajléktalanokra más vonatkozik, de ez esetben nem hajléktalanokról van szó, hanem olyan magyar állampolgárokról, akik nem élnek Magyarországon, éppen ezért nem vehetők fel az önkormányzati választási névjegyzékbe. Levélszavazás pedig önkormányzati választásoknál nincs – emlékeztetett. „A helyzet teljesen törvényellenes: a központi igazgatás is elmulasztja a kötelességét” – tette hozzá.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 03. csütörtök, 15:36
-
Találatok: 4032
A jogállamiság becsületbeli ügy. – Ilyeneket hallunk a kedves vezetőtől, ami nem is érdekelne, megszokta már az ember, ahogy fossa ki a szavakat, amelyeknek olykor van értelme, legtöbbször azonban semmi sem. Hogy ez a két szó is mit keres egymás mellett, azt sem tudja senki, a becsület etikai kategória, míg a jog meg társadalom-filozófiai. A becsület már akkor is létezett, amikor jog még sehol nem volt, és, mint kitetszik, most meg híre-pora sincs bizonyos körökben, holott szügyig állunk a jogban.
Másrészt becsület is sokfajta van. Létezik ilyen naturális becsület, mint az élet alapja és vezérlő eszméje, amely már majdnem hitbéli tétel, mint az indiánok becsülete és a parasztbácsiké, ami a civilizációban felér a naivsággal. Van aztán a betyárbecsület, ilyenje van a Rózsa Sándoroknak, más kultúrában Robin Hood, később mindenféle Jedi lovagok, de ez már az ábrándok világa. Aztán létezik a maffiózók becsülete meg a déli családok asszonyaié. A náciknak is volt belőle, az SS még a dísztőrökre is vésette: “Becsületem a hűség”.
Az a kérdés tehát, hogy ennek a mi főnökünknek milyenfajta becsülete van, ha van neki egyáltalán ilyenje. Ránézve a manusra, belegondolva életútjába, s legfőképp cselekedeteire, amelyek a fundamentumát adhatnák ennek az illékony fogalomnak, arra kell jussunk, ilyenje nincsen neki egyáltalán. Sőt, mint Vladimir és Estragon Beckettnél, úgy vesztette el a jogait, hogy becsületről beszéljen, s hogyha ilyet tesz mégis, az nem egyéb, mint lufi vagy Hubertus reklám, és most ne tessenek teljesen hülyének nézni.
Az van, az történt, hogy már napokkal ezelőtt mondta Orbán, amit mondott, s úgy önmagában nem is nagyon érdekelt. Az embernek már olyan az ingerküszöbe, hogy az is hidegen hagyja, ha ezek azt delirálják, hogy Gyurcsány minden reggel megeszik három ministránsgyereket, közben macedón maffiózóknak ad el magyar szüzeket, egyúttal lóhátról gyújtja fel Kásler miniszter farkát, amitől a nemzeti gomolyfelhők vért zokognak, és a himnuszt éneklik a galambok fosás közben. A szavak elértéktelenedtek.
Viszont az ember néz tévét is, mert felettébb esendő. Vannak ebben reklámok, mert a világ is tökéletlen, és vannak hülye reklámok, mert az alkotók pancserok. De nekünk így is jó. Egyáltalán, megkérdezném a mai fiatalságot, tényleg ilyenek-e, amit a reklámok sugallnak, hogy legyen az pia, jégkrém vagy csoki, ők buliznak, ami abból áll, hogy tucatnyian vonaglanak egy tér közepén, ötven foguk van, és néznek bele a kamerába hülyén. Hogy ez a happy máma? Ez volna az egyik lényegi dolog.
A másik, hogy amikor a fiatalok dolgoznak, akkor tényleg ilyen jelszavakat kell ordibálni, hogy megcsinálod, tudod, teszed, ott vagy, érzed, ilyesmi buzdítónak szánt dolgok. Hogy ilyen-e az imperialista munkahely valóban, mert akkor el vagyunk veszve teljesen. Most azonban ez sem érdekel, hanem csupán az, ahogyan Orbán becsületről hablatyolt, és azonmód ment a dobozban a Hubertus reklám, ahogy ez a kettő korrelált, hogy eldobtam az agyam.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 02. szerda, 22:53
-
Találatok: 1956
Az októberi önkormányzati választás kampánya alatt megszokottá vált, hogy több fideszes polgármesterjelöltnél is háttérbe szorult a pártlogó. A logó elrejtése mellett sokan a Fidesz narancssárga színvilágával is szakítottak. A budapesti jelöltek közül például a ferencvárosi Bácskai Jánosnál a zöld szín dominál, az újpesti Wintermantel Zsoltnál a lila, a budai kerületeket vezető Láng Zsolt és Bús Balázs plakátjait pedig a kék és a zöld uralja.
Hozzájuk képest is látványosan eltávolodott a Fidesztől az újbudai polgármester, Hoffmann Tamás, és nemcsak az szokatlan, hogy a
kifestő füzetben kampányol. A legnagyobb fővárosi kerület központi részén olyan plakátok uralják a hirdetőoszlopokat, amelyeken a zöld szín dominál, az ellenzéki összefogásra rákontrázva a fideszes jelölt a civil szervezetek képviselőivel és a „valódi összefogás” szlogennel hirdeti magát. A kerületben sűrűn látható plakáton Hoffmannt hat civil szervezet képviselője veszi körbe, azt a látszatot keltve, hogy széleskörű társadalmi összefogás áll a polgármester mögött.
A civil szervezetekről azonban a nyilvános beszámolóikból egyértelműen kiderül, hogy jellemzően teljesen jelentéktelenek, és legfeljebb pármillió forintos bevételük jelentős része a Fidesz által vezetett újbudai önkormányzattól származik. A civilnek nevezet szervezetek közül több olyan is van, amelynek fideszes önkormányzati képviselő az egyik vezetője, egy egyesület a hivatalos jelölők között van a kormánypárti képviselőknél, egy szervezet pedig a fideszes alpolgármester szüleinek lakására van bejegyezve. Az alábbiakban röviden bemutatom a hat szervezetet.
Értékmegőrzők Szentimrevárosi Egyesülete
Millenniumi Polgári Casino
Meglehetősen homályos egyesület, az interneten nagyjából annyi derül ki róla, hogy pár éve szervezett egy
barlangtúrát a Gellért-hegyen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 01. kedd, 19:01
-
Találatok: 1785
Trócsányi nem érti, Trócsányi megdöbbent, Trócsányi perel. Pedig fodrásznál is volt, új szemüveget csináltatott az Ofotértban, új az öltöny, a cipő, tán még az arcvíz is, de nem engedik be a klubba. Szar ügy, ha szembe találkozunk Európával, ahol – úgy nagyjából és nem mindig – működnek a dolgok. Mielőtt elmerengenénk Trócsányi és a világ kapcsolatán, először azon mélázzunk, hogy mi a jó francért akar perelni ez a szerencsétlen.
Ígértek neki valamit? Nem. Szerződtek vele, amit nem tartottak be? Nem. Történt jogsértés? Assenem. Az idióta főnöke jelölte őt, ami nem jogosítvány, csak egy masni a hajban, a klubban pedig azt mondták, kösz, nem. Persze, fáj az embernek, ha büdösnek találják – hiába glancolta ki magát -, de ez nem magyari NER, ahol minden nekik fütyöl. Trócsányi így járt, kár volt meginni azt az utolsó felest, amitől kiment a fejéből, mit művelt előző nap.
Szájer efendi politikai lincselést emleget, egyáltalán az egész bagázsnak habzik a szája, és ezen az ember eltelten göcög, de nem azért, mert örül a káruknak, hanem, mert látja, nem értik – vagy csak úgy tesznek – a világ normális működését már. Az itthoni úthenger módszerük annyira a génjeikbe ivódott, ha van egy kavics, amit akadályok nélkül nem tudnak elporlasztva kilapítani, akkor visítanak, mint a vett malac.
Az ember tehát annak örül, látva a nyomorúságukat, hogy egyáltalán létezik olyan erő az Univerzumban, amely képes ellenállni nekik. Mert, magunk közt szólván, a kirakati csillogáson kívül nem oszt és nem szoroz, hogy Trócsányi biztos vagy nem biztos, annyi jelentősége van, mint, hogy milyen színű a szemüvegkerete. Hazatérvén ott folytathatja ugyanis, ahol abbahagyta, s ami másutt törvénytelennek mutatkozik. Énnekem meg a Mari néninek attól nem lesz sem jobb, sem rosszabb, hogy ő biztos oder nem.
Nem is foglalkoztam volna Trócsányival egyáltalán, mert nem érdemes, ha nem csúszott volna ki a száján egy félmondat, amiből kiderült, milyen reménytelenül mélyre süllyedt ez az ember, és az egész ország is. Olyan időket vizionált a sipítozásával, amikor szembe jött vele a jog és a nem fideszrend “amelyekről azt hittem, hogy többé már nem térnek vissza”. – mondta ez a szerencsétlen, burkoltan kommunistázva megint, moszkvázva Brüsszelt a mondat mélyin.
Ahogyan Marx a fejéről a talpára állítva a hegeli dialektikát óhajtotta meglelni az igazat, úgy kellene Trócsányi agyát is – és mind az összes csürhetagét – helyrepofozni. Orbán jelöltjével ugyanis a baj az volt, hogy a cége megbízást kapott egy olyan kormánytól, amelynek maga is tagja volt, továbbá, amit egyelőre még ki sem mondtak, hogy bájos személyében hathatósan vett részt a jogállam lebontásában, és most nem Polt stílusában foglalkoztak mindezzel, hanem szikáran és tényszerűen.
Az a helyzet, hogy a Trócsányi által vizionált visszatérő idő megtörtént, ámde nem odakint, hanem idebent, a történelem és az idő kereke nem Brüsszelben, hanem Budapesten forog visszafelé, és innen kitekintve tényleg furcsa lehet az a különös kinti világ, amelyet ezek szerint nem is ért, vagy pedig csak úgy csinál, mintha nem értené, mert a cirkusznak és az ámításnak menni kell tovább. Muszáj lesz megint Máraival megmutatnom, mi az, ami Brüsszelnek nem tetszik:
Bővebben ...
