- Részletek
-
Készült: 2020. augusztus 08. szombat, 01:07
-
Találatok: 1759
A valaha szebb napokat látott Winkler Róbert – úgy is mint indexes – videót készített arról, hogy ezentúl csicska lesz. Szó szerint: „További kérdés, hogy nem kellett volna-e nekünk is felmondanunk. De, szerintem fel kellett volna mondani. De én is inkább a csicskasorsot választottam.” – Azóta tipródok itt, hogy kezdjek-e valamit ezzel a vallomással, hogy ez derék dolog-e vagy aljamunka. Egyáltalán, meg kellene határozni az egyén és a hatalom viszonyát, újságírói attitűdöket a NER-ben, az ellenállások és behódolások rendszerét, a forradalmár-kollaboráns, haszonélvező-partvonalra tett, meggyőződéses-számító ellentétpárokat, és eljutottunk ide, a tűrt tiltott, támogatott eszmékig és alakokig.
Nem jó dolog, hogy ez van, de ez van. Winkler vallomása bár ugyan szükségszerűtlen magyarázkodás, de katalizátor legalább, vagy lakmusz, segít tisztábban látni. Eddig a pontig fiatal volt, szellemes és laza, innentől öreg lett, megkeseredett, és még rá sem rakták a bilincset, de már csörgeti. Mindezt azért teszi, mert továbbra is élni akar, sőt, jól élni. Hogy kiáll a porondra, széthúzza az ingét színpadiasan, de csak annyit tesz, hogy bejelenti, ezentúl Geréb lesz, mit sem ér. Hogy J. A.-t hívjuk segítségül: „A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed…” – De milyen érdekes, hogy ez a „Tudod, hogy nincs bocsánat”-ból van, pedig nem is akarok én ítélkezni, hanem csak megérteni szeretnék.
Amit most Winkler elszenved, azt sok száz újságíró elszenvedte már, az Index sorsát is átélte már ugyanennyi lap. Olyan is rengeteg volt az országban, mint az Index tiszteletre méltó nyolcvanja, akiknek volt erejük, merszük és tartásuk nemet mondani. Írástudók százai vagy ezrei keverik a maltert, hordják a pizzát, vagy vannak épp munka nélkül, s innen nézve az, hogy Winkler bejelenti, ő a húsos fazekat választja, más fénytörést kap. Hogy lelkiismeret-furdalással mártogatja a kakaóba a kalácsot, vagy pityeregve járul a pénztárhoz, innen nézve teljesen érdektelen. Megtörtént a coming out, bevallatott, hogy szaralak nem vagyok, csak gyenge. Ha mindez azért adatott elő, hogy utána tükörbe tudjon nézni, fölösleges volt.
Nem állt át, csak megbékélt, ez az ő nagy kiegyezése. A hatalom legitimizálása, a belesimulás, a pőre túlélés, s ha ugyan nem – sőt egyáltalán nem – emiatt, de látjuk, ahogyan szépen lassan épül az orbánizmus, hogy itt maradjon, amíg maradni bír. Winkler a hányingerrel tanító, de tanító tanár, Winkler az otthon kiköpő hivatalnok, Winkler az undorral felesküdő rendőr, és ő a meghunyászkodó közmunkás.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. augusztus 07. péntek, 03:15
-
Találatok: 1661
Áruló van a NER-ben. Ennek ékes bizonysága, hogy nem Wass Albertet ajánlotta a művelt európai publikum figyelmébe valaki – nahát –, hanem Szerb Antalt. Az történt ugyanis, hogy nyári unalmában az Európai Unió arra kérte a tagállamok állandó képviseleteit, ajánljanak egy könyvet hazájukból, amit szerintük minden európainak érdemes elolvasnia. Az „Európa olvasói” nevű felhíváshoz tizenhat tagország csatlakozott, kies hazánk pedig tegnap fedte fel kártyáit. A mi ajánlatunk Szerb Antal Utas és holdvilága, amitől én magam meghasonlottam, Takaró Mihály pedig szerintem sírdogál a sarokban.
Hallatlan. Bár lehet, kényszerítő szükségszerűség volt, mivel Szerbet olvashatni majdnem egy tucat nyelven, míg ellenben fénylő Albertunkat meg csak erdélyiül. Ez egyrészt azt mutatja, hogy a nyugat még nem értette meg a magyar falvédő nívójú irodalmat, vagy nagyon is. Ugyanakkor nem érthető annak a késztetése sem, aki Szerbet ajánlgat olvasásra a nyugati ifjaknak, amikor a magyarokat épp most próbálják leszoktatni róla. Olyannyira, hogy még a NAT-ból is kikerült. Ez az Utas és holdvilág ilyen érthetetlen nyavalygás, semmi erő benne, semmi hazaszeretet, se egy Trianon, ebből úgy tűnik, a magyar európai nép.
Pedig mi jól tudjuk, hogy nem az. Én pikkelek Takaró Mihályra, mert ő cseszte szét a NAT irodalmi részét, és száműzte belőle az ilyen Szerb Antal féléket. Soha nem feledem, hogy mint valami dedós óvodás, aki megkapta a nyalókáját, a járványos távoktatás alatt minden nap fennakadt szemekkel és csöpögő pátosszal beszélt a tévében Wass Albertről, a magyarságról, mint erkölcsi próbatételről és más ilyen baromságokról. Ezt kínálják fogyasztásra a magyar fiatalnak, diáknak, míg ellenben a nyugatnak, Európának a befelé megvetett és elhallgatott Szerb Antalt. Ennél nagyobb öngól és beismerő vallomás nem létezik.
Olyan ez, mint a pártfiókák külföldi egyetemre küldése, a VIP egészségügy, ez az akinek nincs semmije az annyit is ér metódusának kiterjesztése nem csak az anyagi javakra. Ezek itt el akarják hülyíteni a népet, hogy Wass Albertig terjedjen a horizontja, a többit eltitkolják előle. Olyan ez, annak az útnak az első állomása, amelynek a végén Göring jelentette ki a meghódítandó szlávokról, elég, ha a nevüket le tudják írni, meg, ha megértik a parancsokat. S ha azt vetnék a szememre, túlzok, tévedni tetszenének. De az Utas és holdvilág ajánlgatása kifelé, befelé pedig eltüntetése az irodalomból az aljas képmutatás újabb bizonyítéka.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. augusztus 05. szerda, 19:06
-
Találatok: 1963
A kormány és annak propagandistái borzasztóan büszkék arra, hogy Orbán állítólag 3 milliárd euró extrát alkudott ki Brüsszelben az országnak. Ebből leginkább annyi az igazság, hogy ez a pénz csakis azért jár nekünk, mert szegény ország vagyunk, erről már korábban is volt szó. Igen ám, viszont Orbánnak nem csak pénzt köszönhetünk – mármint azt soha nem neki köszönhetjük –, hanem azt is, hogy 214 millió eurótól esett el az ország és annak civil szervezetei, ugyanis a pökhendi nemzeti oldal akarja megmondani, hogy kik kaphatnak, és kik nem kaphatnak pénzt a Norvég és az EGT Alap támogatásaiból. Ennek eredménye nyilván az lett volna, hogy mondjuk a TASZ vagy a Helsinki Bizottság nem kap egy büdös vasat sem, de a kormány összes álcivil pénzmosdája viszont igen. Ez is csak arra kellett volna nekik, hogy mégjobban megszedjék magukat, hiszen szinte minden támogatásnak ez az eredménye idehaza.
Uniós pénzeket lopnak el (törvényesen) milliárdos nagyságrendben, és mint látszik a két alapból is szerettek volna maguknak egy keveset. Erre viszont ezen alapok tagországai azt mondták, hogy ha kell a pénzünk, mi döntünk arról, hogy ezeknek az összegeknek egy részét ki kapja meg. A kormány viszont úgy döntött, hogy ha erről nem kizárólag ők dönthetnek, akkor nem kérik a pénzt. A probléma az, hogy az emberek megkérdezése nélkül ismét saját hatáskörben hoztak döntést, miközben a legtöbb civil szervezet a kormány folyamatos vegzálásának eredményeként a csőd szélén van. Nyilván pont ez volt Orbán célja, de a legdurvább mégis az, hogy a felcsúti focistát egyszerűen nem lehet megkerülni, mindenről rajta keresztül történik, ami végső soron azt jelenti, hogy királyként képes döntéseket hozni. Az emberek többségének érdekeire fittyet hányva inkább azt mondja, hogy ha nem lophatunk belőle a saját megítélésünk szerint, akkor nem is kérjük.
Ezek a civil szervezetek azok egyébként, amelyek az állam feladatait látják el. Hajléktalanokon segítenek, éhezőkhöz juttatnak el ételt, vagy épp magukra maradt időseket segítenek. Emellett jogi tanácsokat is adnak, sőt még ügyvédet is biztosítanak azok számára, akiket jogsérelem ért, de senki nem segített rajtuk. Ők azok, akik az állam és az egyházak helyett valódi segítséget nyújtanak azoknak, akik erre rászorulnak. És teszik ezt úgy, hogy sokszor még azt sem tudják mi lesz holnap, nemhogy mi lesz jövőre vagy évek múltán. Miközben az egyházakat milliárdokkal tömik ki – amiért cserébe nevetségesen kevés valódi segítséget nyújtanak a rászorulóknak –, addig a civil szervezeteket kicsinálja a kormány.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. augusztus 04. kedd, 19:04
-
Találatok: 1675
Nem nagyon akarnak a népek iskolaőrök lenni, ezért a rendőrök attól tartanak, iskolákba vezénylik őket gyerekeket hajkurászni, azt pedig nem szeretnék. Ha rendőrök lennék, nekem sem fűlne a fogam ehhez. De tovább megyek, ahhoz sem volna, hogy a határon ürgelukakat nézegessek, ádventkor páncélozott izékkel furikázzak a téren, dudálókat büntessek, szerencsétleneket cibáljak ki a lakásukból, mert nem bírtak törleszteni, vagy hajnalban elmenjek az ellenzéki emberért a lakására, hogy bevigyem. Sok mindent nem tennék, ha rendőrök lennék, illetve rendőr sem lennék egyáltalán. Mindenféle egyenruhát rühellek, aki ilyet magára ölt, azt attól függően, mire használja az abból eredő hatalmat.
Mindenkinek van egy vonal az életében, amit nem szívesen lép át arc-, önérzet-, jellem vagy akármi éthosz elvesztése nélkül. Van, aki ölni is bír, más ütni sem, aki viszont rendőrnek áll, az tudja, hogy egy erőszakszervezet felesküdött alkalmazottja lesz, annak minden morális terhével. Nem mindegy, hogy kit szolgálunk, a dolgozó népet vagy a királyt, szegények gyámolítója leszünk vagy gazdagok őrei, ezekkel mind szembe kell néznünk, mielőtt valamire fölesküdnénk. Vagy majd az okoz bennünk törést, amikor a hatalom olyat kér, amitől a saját erkölcsi mércénk iszonyodna. Utólag ilyenkor szokott előkerülni a „parancsra tettem”, de tudjuk, hogy Isten előtt ez semmit sem ér.
A magyar rendőröknek nem okozott erkölcsi dilemmát a hatalom kiszolgálása, volt az akármilyen abszurd is. Ott fotózkodtak a határon az ürgelukak mellett, békés tüntetőket vegzáltak, kilakoltatásokban vettek részt és hajléktalanokat hajkurásztak, ez mind belefért az erkölcsi világukba, iskolaőrök viszont nem akarnak lenni. De tovább megyek, úgy általában nem akarnak iskolaőrök lenni a népek, ezért óhajtják a rendőröket odavezényelni, mert mindjárt becsöngetnek, és nincs ki a megálmodott létszám. Gengszterfilmekben is szokott olyan törés bekövetkezni, amikor a a kijelölt gyilkos a bandavezér képibe vágja, hogy gyerekeket nem ölök.
Ezzel – mielőtt hörögne a nyájas publikum, hogy ne má’ – a dilemma mineműségét ábrázolom, és nem azt mondom, hogy az iskolaőrök elsősöket lőnének halomra. Csak bilincselhetnek, csak paprikasprézhetnek és csak a végtagokat püfölhetik gumibottal a regula szerint,
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. augusztus 03. hétfő, 23:52
-
Találatok: 1904
A korábbi ígérettel ellentétben az egyetem egyetlen dolgozója sem kapott helyet a kurátorok között – hangsúlyozták.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzata nem fogadja el a kuratóriumot – ezt vasárnap este, a Facebookon közölte a diákok érdekképviselete.
Azt írták, hogy a sajtóból értesültek a Színház- és Filmművészeti Egyetemet szeptembertől fenntartó alapítvány kurátorainak személyéről. A hallgatók által korábban megfogalmazott, a modellváltás megvalósulásához elengedhetetlen feltételek egyike a következő: „az öt tagú kuratóriumba 3 tagot az egyetem szenátusa, 2 tagot a minisztérium jelöl ki”.
„Az Innovációs és Technológiai Minisztérium az Egyetem szenátusa által szakmai szempontrendszer alapján összeállított listáról egy jelölést sem vett figyelembe, és a korábbi ígérettel ellentétben az Egyetem egyetlen dolgozója sem kapott helyet a kurátorok között” – hangsúlyozták.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. augusztus 02. vasárnap, 20:28
-
Találatok: 1881
Mindeddig megvolt az emberben az a kínzó érzés, ami a hiánnyal jellemezhető, hogy valami nincs meg, vagy valami fájón elveszett, amitől félsódéros az ember. Hogy hiába a teremtés koronája és mégsem egészen az. Mostantól ez megszűnt. Immár teljesen tudjuk, mivégre vagyunk a világon, hogy megalakul a Nemzeti Szoptatási Bizottság, aminek balázspéterileg szintén oly jó része lenni. A grémium összetétele még nem ismeretes, de én férfi elnököt ábrándolok az élire, sőt, a tagok is mind hímek volnának, mert mit tudhat a szoptatásról egy nő, akinek a konyhában a helye.
Novák Katikát mutatóba bevenném azért a kvóta kedvéért, aki a hidakon csattogó családok-évés zászlók tövében családi kisbuszban, családi mosollyal, családilag magyarázná a magyar anyatej magyar előnyeit, valamint magyar (meg pöttyös is). Illetve családi. Nemzetünk erős lesz nagyon. Olyan értékekkel, mint Svejk hülye tábornokának hadserege, amelyik este megeszi a gulyást, kikakálja magát, majd aludni tér. Reggelre kelve pedig nincs erő, ami neki ellenállna. A magyar anya is csak egyet szoptat, és már indul is az összeszerelő üzembe GDP-t gyarapítani.
És ennyi az első szusz vagy felindulás. Viszont többet én a szoptatás aktusán élcelődni nem akarok, mert ez, és, hogy bizottsága van meg pláne nemzeti, csak a tünete annak, hogy ránéz az ember a Novák Katikára, és Lebensborn érzete van, meg Ratkó beütése, s, e kettő elegye a NER családügye és szaporítási buzgalma. Számok vannak pátoszba csomagolva, fönnakadt szemekkel családoznak, most már szoptatnak, hogy a kedves vezetőnek kilegyen a létszám az autógyárban, illetve legyenek most már kis katonái is neki. Viszont családi autóért és CSOK-ért egészséges ember nem csinál gyereket.
„…Hallod-e egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. De nekem volt gyönyörűség gügyögésedet is hallanom. Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz. Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy, ezt követeli a meggondolás. És ez az első tétel. És mégis én vagyok kénytelen korholni téged, amiért elégedetlen vagy azzal, amit tőlem kaptál. Figyelj ide! Én nem vagyok felelős az egészért, én is áldozat vagyok: a szenvedélyeimé és érzelmeimé. És ez a második tétel…” – Remélem felismerjük e végtelen bölcsességben Füst Milánt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. augusztus 01. szombat, 22:03
-
Találatok: 1738
Vidnyánszky Attila lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke. Nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Ez szinte borítékolható volt, miután a bátrak és dicsőségesek megszavazták az iskola szétveréséről szóló törvényt, amit eufemisztikusan modellváltásnak neveznek. A lipsik, vö. libernyákok hiába visítoztak ellene, jótevő egyetlen atyánk elvitte őket a hátukon messzire, hogy mára szavuk se halljék. Vidnyánszky valamikor jó rendező volt, hogy a NER-rel érintkezvén mindez tovaszálljon, mert az ideológia legyőzte az ihletet, a sötétség a világosságot, a halál az életet.
Mára hatmilliárdos állami támogatás mellett termel az általa igazgatott Nemzeti Színház százmilliós hiányt, mert nem tudja megtölteni a nézőteret, a keresztény-nemzeti színjátszás nem érdekli a keresztényeket és nemzetieket ugyanis. Kitetszik, nem az volt a lényeg, hogy az ő irányuk játsszon a Nemzetiben, hanem, hogy a másik egyáltalán ne. Vidnyánszky szerepe ebben a kontextusban nem az építés és értékteremtés, hanem a rombolás, aminek tökéletesen megfelel. Kár érte, kiváló ügynök volt. Hogy mire képes oktatóként, illetve az oktatás irányítójaként, azt a kaposvári helyzet mutatja, ahol szintén Vidnyánszky érkezése óta romokban hever a színészképzés.
Nem szép kilátások ezek, de az, ha nem is megnyugtató, legalább nem ordasság, hogy Vidnyánszky azért szakmabéli, így szakértő kezekkel cseszheti el, amit a kezébe vesz, s amivel a Párt megbízza. No de, sem ép ész, sem józan belátás, de még részeg monyolás sem jön rá arra, mit keres ugyanebben a kuratóriumban – és ez az igazi nerikum – Bacsa György, a MOL stratégiai ügyvezető igazgatója és Világi Oszkár, a Slovnaft igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója. Igaz, ha meggondoljuk, hogy maga az egyetem is immár az Innovációs és Technológiai Minisztérium fennhatósága alá tartozik, akkor érthető az olajos vonal. Vagy nem.
Elmélkedhetnék arról, és kapnék a pofámra, hogy a magyar egyetem élén a háromból kettő miért határon túli vérünk – egy szlovák, egy ukrán –, ami csak egy, de egyetlen egy kérdést vet fel: hogy azok, akik szerencsétlenségükre ide születtek, miért nincsenek dédelgetve miniszterügynök elvtárs által.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 31. péntek, 20:18
-
Találatok: 2086
A kormány – így következésképp, ami vele egylényegű, Orbán Viktor – azt csinál, amit csak akar. Bűncselekményt elkövetni nem tud, tévedni sem tud, nem ellenőrizhető és nem számonkérhető, mert az ország, annak javai, minden pénze, az összes hegye és vizei az övé. (Kivéve, ha Mészárosé, de ezt csak én pöttyentettem hozzá csendben.) Ilyenre hivatkozva dobott vissza Polt főügyész egy feljelentést, amiből az következik, lehet, hogy jogásznak (ügyésznek) kiváló (nem), de fogalma sincs arról, hol is él.
Mert ugyanis, ha hiszi is amit állít, s nem csak fedősztori az egész, akkor Polt főügyész megbukott történelemből, társadalomfilozófiából, politológiából, közgazdaságból így első ránézésre. Ettől még jó ember lehet (nem az), főügyésznek, plébánosnak viszont nem javasolnám. De ez itt a NER. Minden azzal kezdődött, hogy Szél képviselő feljelentést tett a titokzatos Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán, mert valami ordasságot feltételezett annak pénzügyeiben, és Szél képviselő okkal sejtett ilyet.
Hűtlen kezelés volt a feljelentés tárgya és indoka, amit viszont Polt főügyész visszadobott, amin – magunk közt szólván – semmi meglepő nincs. Polt főügyész úgy tételezi, ez a dolga, úgy hajigálódik a feljelentésekkel, mintha papírrepülők volnának azok, az egész NER egét belepik a visszatoszott feljelentések, ott szállnak és lebegnek a pompomos felhőktől foltozott ég alatt. Az ilyen visszadobás egészen mindennapos, ámde nem mindig jár mellé olyan indoklás, mint ehhez, hogy dalba kellett foglalni.
Az ügyészség (Polt) azzal érvelt, hogy a kormány a projektről szóló egyezmény megkötésével és a tízmilliárd forintos költségvetési átcsoportosításokkal nem vagyonkezelést végzett. Illetve leszögezte, hogy amikor a kormány a központi költségvetést kezeli, akkor tulajdonosként jár el. Így fel sem merülhet a hűtlen kezelés gyanúja. Polt szerint a kormánynak az a dolga, hogy politikai döntéseket hozzon arról, mire költi az állam a költségvetési pénzeket, és ilyenkor nem rábízott vagyont kezel.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 31. péntek, 00:21
-
Találatok: 1903
A művelt nyugat ámulva néz minket. Illetve ez így túlzó feltételezés, mert a nyugat sem művelt eredendően, sőt, ha belegondolunk, csöppet sem műveltebb minálunk, csak teli a hasa, és nem verik bele a képét naponta a ganyéba, ami a létminőséget tekintve meglehetős előny. Az osztrák traktorista békésen vakargatja a hasát, amíg olyat nem tapasztal, hogy a szomszéd barbárok elszedik a pénzét, meg nem lopják őt. Jódlizik és issza a jégbort, ugyanúgy böfög azonban, mint Kiss Béla a falusi kocsmában, ugyanolyan zsíros a haja, és lehet, hogy nagyobb lúdtalpa van.
Neki az Alpok zárja le a horizontját, de ő sem olvas mondjuk Musilt, ahogyan a Hortobágyot meredten bámuló pöttyös seggű kollégája sem Krúdyt. Nem is hallottak ők ilyenekről. A világ leginkább egyforma. Így, amikor azon merengünk borzongós reménykedve, megint téma voltunk a művelt nyugat lapjaiban, megint leföstötték, mi folyik itt, fölösleges azon reménykedni, megismerik a nyomorunkat és fölháborodnak. Ilyen nem lesz, ilyen nem fog történni. Akik rólunk irkálnak csupa jó szándékkal, a helyi elitnek mesélnek, az pedig mindenütt romlott.
Akik tehetnének valamit érettünk, azok a hadseregek és a politikusok. Ám, mivel ez a XXI. század, vajmi kevés az esély arra, hogy feldübörögnek testvéri – baráti tankok – kiszabadítani a fura magyarokat a börtönükből. A politika pedig eleve mocskos, tiszta szándékot abban fel nem fedezhetni, még a bicikliző miniszterelnökök is terheltek. Nem annyira, mint a páncélautósok, de azért mégis. Amikor rólunk írnak a művelt nyugaton, nekik írnak, ők pedig mindenféle tárgyalásokon egyrészt-másrészteznek, hümmögnek és utalják tovább a pénzt Orbánnak, mert félnek a földrengéstől.
Így, amikor elborzadva ugyan, de bizakodva mégis soroljuk, mi minden leleplező-szörnyűséget írnak meg rólunk, ennek értelme, gyakorlati haszna sok nincs. Beültetnek minket a ketrecbe, mint egy dagadt majmot, és mutogatnak, hogy majdnem beszélni is tud, olykor eszközt használ, de rend szerint csak az ürülékét hajigálja a látogatókra. Ebben ki is merül az érdekességünk, esetleg egy-egy banánt benyújtanak a ketrecbe, és mennek tovább, várja őket a saját nyomoruk. Ontológiailag nem sok a különbség, csak a ketrec két oldalán vagyunk azzal az iszonnyal, hogy Orbán azt hiszi, ők vannak bent.
Bővebben ...
