Hírek

Peresztrojka

ovikA CÖF nemzeti ünneppé nyilváníttatná június 19-ét, mikor is 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Önmagában ezzel különösebb baj nincs, csak ne feledjenek el szólni Putyinnak is, mert már a Moszkva tér átnevezésével is csak a baj volt. Sőt, azóta van ez a keleti nyitás is érthetetlen tartalommal. No most, a CÖF azt mondja, hogy “Június 19. olyan nemzeti ünnep lehet, amely nemcsak ideiglenesen kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma lehet”. Helyezzük ezt abba a kontextusba, hogy a kínaiak már a spájzban vannak, és továbbá, hogy emlékeim szerint ugyancsak a CÖF tálalásában mi Brüsszel gyarmataként sínylődünk Akkor viszont az elalélós nemzeti ünnep létjogosultságát veszíti, így ott vagyunk, ahol a part szakad.

A kérdés az viszont, hogy ennek a CÖF-nek miért épp most jutott eszébe ünnepet álmodni erre a napra, s nem mondjuk öt, tíz évvel ezelőtt, hogy miért lett most ez égbekiáltóan fontos. Az a meglátás, hogy mivel ez a CÖF Orbán valagából kukucskál kifelé, szándékai szerint a gazdatestet szeretné fényezni, mert kies honunkban immár felnőtt a jeles nap óta pár generáció, akiknek halovány fingjuk sincs az akkor történtekről. Így számukra elég megmutatni azt, amikor Orbán hőbörög, hogy ruszkik haza. S lám, mutatna rá ez a CÖF, el is mentek a felszólításra, mondta a Viktor, s már iszkoltak is kifelé. Ki emlékszik arra, hogy akkor már rég úton voltak, amihöz sem Orbánnak, sem egyetlen élő magyarnak köze nem volt.

Minden ott kezdődött, hogy Gorbacsov bácsi szájából elhangzott a varázsszó, a peresztrojka, ami átalakítást jelent, s amitől frászt kaptak a magyar párttitkárok, köztük Orbán kőbányász apukája is. Hogy Gorbacsov bácsi idáig eljutott, annak is sok oka volt, a legfőbb pedig az, hogy Reagan bácsi meghirdette a gonosz elleni kíméletlen küzdelmet, ami gonosz a Szovjetunió volt, és gazdaságilag rokkant bele a hidegháborúba, ilyenek. Hogy Magyarországról kimentek az oroszok, az valahol Reykjavikban dőlt el e két ember találkozásakor, ami után a magyar párttitkárok elborzadva mondogatták, jön a pluralizmus, mind meghalunk. De nem haltak meg, mert nem tetszettünk forradalmat csinálni.
 
Hogy én ezekre mind emlékszem, az annak a bizonyítéka csupán, hogy megöregedtem, és innen fakad az a kötelességem is, hogy mindezeket elmeséljem az utánam jövő korosztálynak, akiket csúnyán át akarnak verni. Mindannyiunk kötelessége volna, akik emlékszünk még arra, hogy is volt, és mindent meg is kellene tenni az ellen, hogy Orbánból nemzetmegmentő szentet faragjanak a lehülyített nép számára. Fogékonyság van erre, ahogyan az a Facebookon terjedő idióta, Orbán imádó versecskékből és dalocskákból kiderül. Ha úgy tetszik, az ész kötelessége a téboly elleni föllépés, mert idáig jutottunk. Valahogyan meg kell őrizni a totálisan átírni készülődő közelmúltat, mert ennek hiányában semmi nem állítja meg az Orbán vallás eszkalálódását.
 
Ez a CÖF felhívás vagy igény egy újabb – általuk tartalommal megtöltött – nemzeti ünnep kreálására csak ezt a célt szolgája és semmi egyebet. Másrészről viszont az el nem tagadható, hogy az az időszak, amit a CÖF most korszakhatárként akar megünnepelni, valóban a szabadság hűs levegőjét hozta el, de nem Orbánnak köszönhetően. Hanem éppen ellenkezőleg, az abban meglévő felszabadító fuvallatot épp ő állította el, így nézőpontomból és életem értelmét vizsgálva az volna a „függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma” (ha már CÖF), ha ő eltakarodna. Ilyképp ez a nap lehetne a nemzeti ünnep is. És végül a legfőbb indok, én annak idején úgy ahogy fiatal voltam, és azt nem engedem. Egészen egyszerűen: nem adom Orbánnak a fiatalságom emlékét.
 
 
 

Kapcsolódó cikkeink:

2222983_artxPá, európai piknik / Készült: 2019.08.19
Harminc éve, 1989. augusztus 19-én Sopronpuszta térségében békedemonstrációt tartottak az osztrák-magyar határnál, miközben párszáz keletnémet menekült áttörte a kerítést-kaput, és Ausztriába szökött. Előtte, június 27-én az akkori osztrák külügyminiszter és Horn Gyula közösen vágták át a határzárat, demonstrálva a megfigyelő berendezések lebontását. Utána, szeptember 10-én éjfélkor Magyarország hivatalosan is megnyitotta Ausztriával közös határát a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt, akik ekkor már a saját okmányukkal elhagyhatták Magyarországot és Ausztrián keresztül az NSZK-ba távozhattak.

314707_nagyrSzele Tamás: Emlékrontók / Készült: 2019.06.19
Bonyolult ám ez az egyszerű dolog, kérem, és kell némi fejtörés, míg megtalálja az ember a velejét. Arról van ugyanis szó, hogy tulajdonképpen ki kicsoda, és ki mennyire lehet manapság saját maga. És ki más lehet még az ember, sőt, ki lehet helyettünk saját magunk, vagy hogy is van ez. Ne tessék agyonütni, mindjárt megmagyarázom. Lényegében Nagy Imre miatt van az egész.

ovikMinden hazug, mindent szabad / Készült: 2019.02.15
1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén egy eszelős tekintetű, szakállas fiatalember sok népek előtt nagy hangon követelte az orosz csapatkivonást az országból, miközben azok már rég úton voltak, poroszkáltak elfelé nagy szomorúan. Csattogtak a megrakott vonatok Záhony irányába, és a sok hülye népek mégis azt mondták, hú, de tökös ez a gyerek, holott csak hazudott Soros György pénzén, aki kitartotta, nevelgette, most meg így járt, ahogy, hogy kígyó lett belőle.

Ovi_alma31Üzenet Orbán Viktornak: Nekem is volt egy álmom! / Készült: 2017.02.25
Volt egy álmom. Szerettem volna idős koromban a megtakarításomból megélni, ezt akkor abban a nyóc évben meg úgy hívták: magánnyugdíj. Jött egy marék fülkeforradalmár és ellopta az egészet.

Ovi_okesMentális kihívásokkal küzdőkkel küzdve / Készült: 2016.06.02
Egyre több a manifeszt elmebeteg a magyar politikában. Közös bennük az, hogy betegségük nem korlátozza őket a fosztogatásokban. Melyik ingatlanokat gyűjt, másik meg az ország egészét próbálja beletuszkolni egy zsákba, mellyel el tud majd szaladni alkalomadtán.