Az Index és a HVG újságírói nyomába eredtek a kiválasztott kevesek által zsebre vágott többletnyereségnek. Amint a G7 elemzése is kimutatta, a tavalyi év nyilvános adatai alapján 80 milliárd forintnál is többre tehető az a nyereség, amennyivel több jutott a szerencsés körnek ahhoz képest, mint amennyi lett volna az adott iparágban szokásosnak számító nyereségesség mellett.
Nyolcvan milliárd forint hatalmas összeg. Az emberek ennyi pénzt el sem tudnak képzelni; talán ezért is kisebb a felháborodás az indokoltnál. Az elemzett vállalkozói kört gazdagító többletpénz a nemzeti jövedelemhez mérve viszont már nem tűnik horribilisen nagynak. Amint az elemző írás fogalmazott: a becsült extraprofit a magyar GDP 0,2 százaléka, az érintett cégek átlag feletti nyereségességük révén ennyivel járultak hozzá a gazdasági növekedéshez.
Az alábbiakban azt járjuk körül, hogy a gazdasági életben minek is tekinthető ez a többletprofit, növeli-e az adott évi GDP-t (nem), miként hat a gazdasági növekedésre és a társadalom gyarapodására.
Mi is ez? Ha a politikus kegyéből, kormányzati segítséggel vagy egyszerűen korrupció révén többet fizet az állam egy adott termékért (mondjuk stadionért) vagy szolgáltatásért (politikai hirdetésért, kormányzati IT-szolgáltatásért), mint fizetne tisztességes árverseny mellett, akkor a kegyenc zsebébe jutó többlet nem szokásos vállalkozói nyereség, hanem járadék, idegen szóval rent. Erről nemrég egy kalandos sorsú folyóiratszámban, a Századvég 2018. nyári tematikus számában lehetett olvasni a Mihályi-Szelényi szerzőpárostól vagy a jelen írás szerzőjétől – amíg az inkriminált 80-as számot gyorsan le nem vették a folyóirat honlapjáról (azóta a 79. számnál megállt az idő).
Nem akadémiai fontoskodás a politikai kegyből fakadó többletjövedelmet járadéknak neveznünk, mert bár hasonlít a piaci ügyletek során is előforduló extraprofitra, amelyre természetes úton, hatékonysági előny révén is szert lehet tenni, mégis más a keletkezése és a természete.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. július 24. szerda, 04:35
-
Találatok: 1851
Kovács Zoltán – úgy tűnik, Szijjártó most kissé a háttérbe vonult – saját angol nyelvű blogján próbált meg beleszállni a finn kormányba, de mint az már megszokott a nemzetközi kormányszóvivőtől, ismét csak marhaságok sorát hozta fel. Kovács az angol nyelvű blogja mellett még arról híres, hogy szinte heti rendszerességgel csinál teljesen hülyét magából a Twitter fiókján, ahol is Orbán csicskásaként próbálja védeni a miniszterek elnökét. Az tehát, hogy tegnap a finnek reagáltak is Kovács vádjaira, nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy ismételten csak sikerült őt elnémítani. Mert ezek után ugyan irkálhat a szinte senki által nem olvasott – vagy ha igen, akkor annak nevetségessége miatt – blogjára, de a finnek köszönik szépen, elvannak anélkül is. Nézzük hogyan is kezdődött ez a történet.
Kovács Zoltán vélhetően parancsba kapta, hogy próbálja meg úgy bemutatni Finnországot – a világ egyik legjobban működő demokráciáját -, mintha az minimum Magyarország lenne. Blogbejegyzése szerint Finnországban nem szabad a sajtó – több nemzetközi jelentés szerint is Európa egyik éllovasa a szabad sajtó terén -, nincs alkotmánybíróságuk és nem rendelkeznek független igazságszolgáltatással sem. Igaz, hogy az ottani rendszer valóban más, a statisztikákkal azonban nehéz lenne vitatkozni, hiszen igen kevés olyan felmérés van, ahol Finnország ne szerepelne a legjobbak között. Szinte mindenki pontosan tisztában van a skandináv államok fejlett demokráciájával, kivéve persze Kovács Zoltánt, aki mindent is jobban tud. Azért az érdekelne, hogy a magyar alkotmánybíróságot hogyan sikerült úgy kiemelni a bejegyzésében, mint egy jól működő, fontos igazodási pontot? Mikor volt olyan utoljára, hogy egy kérdéses döntést megmásított volna az alkotmánybíróság? Emlékeim szerint maximum Orbán uralkodását megelőzően.
Magyarországon szabad sajtóról sem beszélhetünk már egy jó ideje, mert annak ellenére is, hogy ezeket a sorokat most leírhatom anélkül, hogy a kormány tömlöcbe vettetne, ez még mindig nem jelenti azt, hogy ne szüntetnének meg és tennének tönkre ellenzéki újságokat, politikai szándékkal. Az igazságszolgáltatás függetlenségét pedig tucatnyi példán keresztül lehetne bemutatni, csak az elmúlt 1-2 év távlatából. Farkas Flórián, Rogán Antal, vagy Simonka György neve mond valamit? Ők az élő bizonyítékai annak, hogy a NER megvéd egy esetleges börtönbüntetéstől. De akár Mészáros Lőrincet, Orbán oligarcháját is felhozhatnánk példaként. Ezek ellenére Kovács a finn igazságszolgáltatásért és a sajtószabadságért aggódik. Nagyszerű.
Szerencsére azonban Kovács szavai nem maradtak megválaszolatlanul, hiszen a finn külügyminisztérium európai ügyekért felelős szóvivője, Ville Cantell Twitteren reagált Kovács kirohanására. Lássuk hát:
"Higgadt fej és erős kéz. Mivel Finnország a féléves EU-elnöksége idején a jogállamiság és a közös értékek tiszteletben tartását igyekszik erősíteni, természetes, hogy megpróbálnak hitelteleníteni minket. Ez nem töri meg az elhivatottságunkat, ami pedig minket illet: a múltban rendre bizonyítottunk."
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. július 22. hétfő, 23:57
-
Találatok: 1646
Donald Trump megorbánult. Vagy nem is kellett neki annyira, mert Orbán trumpult meg már százezer éve, hogy aztán ne kerülgessük a rögvalót, kimondva az egy igazat, hogy bunkó ez mind a kettő. Egy, romlott akolból valók, vagy valami ilyen. Trump, mint ismeretes, nem is olyan régen rasszista kirohanást intézett saját országa néhány képviselőnője ellen, akiknek más vidékről származtak a felmenői, és eltanácsolta őket a szülőföldjükről, a nagy, és romlott USA országból, vissza a gyökereikhez, az őserdőbe, szavannákra vagy akárhová.
Őtet ezért minden szívfájdalom nélkül pofán lehetne, lehetett volna verni, ha nem lenne annyi gorillája, mint az Orbánnak is, napszemüvegben, öltönyben, fülessel és általában fölnyírt hajjal. Az ilyenek akadályozzák meg a népharag megmutatkozását, a spontán lincseléseket, hogy Orbán például a magyarok istenével ismerkedhetne meg, Trump pedig Manituval, vagy akármi más képzelt alakkal, arrafelé sok isten él, míg minálunk csak egy, de leginkább egy sem. Itt hagyott magunkra, úgy ment el az Isten, vagy inkább meghalt, kilehelte a sosemvolt lelkét a szerencsétlen.
Viszont most nem a sokféle – oder egy – teremtőt siratjuk, hanem saját magunkat. Trumphoz visszatérve tehát jegyezzük meg azért, hogy virtuálisan lett képen vágva a manus, de annyira, hogy a szava is elakadt. A CBS újságírója, egy bizonyos Weija Jiang ugyanis megkérdezte tőle, hogyan érezne akkor, ha valaki azt mondaná a feleségének, a Melániának, hogy takarodjon vissza a szülőföldjére, ami Szlovénia volna. Erre nem tudott mit mondani az usákos dúvad, tehát hallgatott. Ebből is kitetszik, mindenkinek el lehet kapni a tökeit, csak jó helyen kell szorongatni.
Orbánnak viszont rengeteg töke van, azonban valami kiismerhetetlen okból egy sem fáj neki. Ő ebbe az erkölcsi magasságba, hogy kérdezheted, nem felel, hiába, se itt, se Fokföldön se Ázsiába’, csak egyszer jutott el, amikor a HVG nem kevesebbszer, mint négyszer tette fel a kérdést neki, igaz-e, hogy Trumpnál a magyar civilek ellen lobbizott, és Orbán négyszer nem adott választ. Viszont enélkül is tudjuk, hogy igen, sőt, azt is, hogy midőn miniszterügynök elvtárs a másik hülyénél esengett, hogy a magyar civilek ne kapjanak norvég pénzt, Trump erre azt felelte csöndesen, ő nagyon szereti a norvégokat.
Orbánnak ez olyan lehetett, mint egy maflás, lidérces álom vagy másnapos delír, hogy szembegyalogolt önnön magával. Jött ki az éji homályból egy másik köpcös zsebrebaszott kézzel, trottyos gatyában, rángatózó fejjel, ajkait nyalogatva, és a dolgok körbeértek. Ott kezdődött minden – mint emlékezhetünk -, amikor Orbán a pharaonos kérdésre boldog karácsonnyal, Szemerkényi nagykövet menesztésére nőügyekkel nem foglalkozommal, mészárosos, vejes érdeklődésekre pedig – ahogy az tudvalévő – üzleti ügyekkel nem foglalkozom felelettel reagált. Trump meg csípi a norvégokat.
Ellenben a cinikus aljasság legmélyét Orbán érte el egyedül – ki más is -, amikor a CEU elüldözése után egy mégis arra vonatkozó kérdésre az osztrák kancellárhoz irányította az érdeklődőt. Ilyen környülállás esetén múlhatatlan szükség van a fogdmegekre, kevlárra a gyomron és páncélozott családi kisbuszra, valamint TEK-es tankokra a tereken. Viszont, hogy diktatúrában élünk, és ezt megteheti ez a mocsadék, mégis egy másik eset világítja meg legjobban, amikor a szemünk előtt készülnek arra, átírjanak egy törvényt, csak azért, hogy Orbánnak ne kelljen felelnie.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. július 21. vasárnap, 21:26
-
Találatok: 1730
Minél inkább eltávolodik egy társadalom az igazságtól, annál inkább utálni fogja azokat, akik kimondják azt. (George Orwell)
A két ellenségeskedő tábor napi harcot vív egymással a saját túléléséért. Milyen abszurd egy helyzet. Az egyik tábor élteti a diktatúrát, szembeköpi az emberi értékeket nap mint nap. Közben a kereszténység álruháját húzza magára, ezzel akarja felmenteni magát bűnei, gyávasága és nem cselekvése alól.
Aztán ott a másik tábor, amely jövőt akar, kiáll az emberi értékek és a jogok mellett, neki fontosak a történelme során ki- és megharcolt apró szabadságmorzsák. Neki nem fontos a hit mögé bújás. Inkább modern gondolkodás jellemzi, ellentétben a másikkal, amely a múltba révedezik csak, hisz gyáva a jövőhöz.
Az egyik tábor egyszínű, míg a másik sokszínű. Ám ezek a különböző színek nehezen állnak össze szivárvánnyá.
A közös talán mindegyik csoportban a félelem. Ezért mindkét fél kifogásokat keres a nemcselekvéseire.
Mielőtt siránkoznál jelenlegi sorsodon, amit kizárólag magadnak köszönhetsz, állj meg egy percre. Lépj egy lépést hátra, és gondolkodj el. Aztán kifogások keresése helyett nézz szembe önmagaddal. Mit csináltál eddig? Mennyire éltél tudatosan és nem csak hagytad magad, hogy sodorjon az ár? Megtervezted-e életed következő évét? Önmagadért vagy felelős, neked kell az utat megtalálni, neked kell tudatosságra nevelni önmagad és gyermekeidet is, mert senki nem teszi meg helyetted. Át kell állítani az agyat a csodavárásról, az államra várásról a valóságra. Az ősembernek talán adott valaki tanácsot, mit hogyan csináljon? Ha nem vadászott, meghalt. Ez a természet rendje. Évezredek óta nem változott, csak a körülmények. Ma nem vadászni kell, hanem megteremteni, tudatosan élni, célokat tűzni magunk elé, és megtervezni, hogyan tudjuk azt elérni. Nem sodródni az árral, és közben arra várni, majd csak lesz valahogy. Irigykedni persze lehet a német az osztrák vagy az angol életszínvonalra, de ők soha nem jutottak volna el oda, ahol most vannak, ha nem terveznek jövőt. Nem a „csak ezt a napot éljem túl”, meg a „segít majd az állam” mentalitás uralta a napjaikat, hanem kőkeményen megtervezett jövőt építettek. Egyénileg is. Megkenték a vajas kenyeret, aztán a felesleget lehúzták róla. Nem 5 szalámit tettek a kenyérre, hanem csak kettőt. Nem költöttek többet, mint amit megkerestek. Nem hitelt halmoztak, hanem megtakarításokat. Tanultak, hogy előrébb jussanak. Te megtanultad azt a mára kitűzött 10 idegen szót? Hogy tudj valami nyelvet? Hogy ezáltal nagyobb lehetőséghez juss a munkaerőpiacon? Számtalan ingyenes program van, a Google-szótár kiejti a szavakat, a Sztaki szótár pedig tök profi szótár. Az is kimondja a szavakat, meg lehet tanulni. A nyelvtan 1000 oldalon fenn van már neten, iskolák oldalán is, dedós szinten magyarázva. Témakörök szerint. A lehetőségek tárháza végtelen. De nem csak a nyelv, hanem sok más ötletlehetőség ott virít előtted a neten, csak keresni kell. TERVEZNI KELL! Tettek nélkül sehová sem fogsz eljutni, csak egy helyben topogsz és siránkozol, hogy neked most éppen milyen szar.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. július 20. szombat, 23:00
-
Találatok: 1794
Az a bűbáj van most gyerekek, hogy, mint ismeretes, a Petőfi Irodalmi Múzeumban erőtér van, hogy zúg-csattog rosseb módján vagy aeternitatis. Irodalmi erőtér Demeter nertárs delírje szerint, hogy bemegy oda a vézna, szemüveges, pattanásos kis költő, és páncélban, paripán, haja lobogva, tízkilós nemzeti eposszal a hóna alatt, Attila tragédia-trilógiával és Orbán családregénnyel (A kőbányász istentől való gyermeke) tér ki onnan, talpai egymásra lépnek és kokárda van a lukában, valamint négy gőgicsélő kis magyar. Meg egy vak komondor.
A PIM-ben Esterházy, Kertész bábukat, Spiró figurákat hajingálódnak a tatamin, püfölik őket a szorítóban, dárdákat döfnek beléjük rituálisan, és fölgyújtják azokat könyveikkel elegyest hamuig egészen. Viszont-ellenben Szabolcska Mihály ércből való szobrát emelgetik, meg Vass Albertot olaszi márványból, illetve Tormay Cécile-t bronzaranyból, amitől izmaik megfeszülnek az agyukban, párhuzamos sávokba rendeződnek a neuronok és rend lesz a világban, nemzeti, mély és kérlelhetetlen rend szöges csizmák csattogásával a térköveken.
Így újul meg irodalmunk, születik világra a liberális hamuból, friss módon ábrázolva az újszülött világot, ahogyan az eke is új barázdát szántott Solohovnál a kozák falu szocialista átalakításakor, hogy még Sztálin elvtárs is elégedetten böfögött. Orbán elvtárs is böfög, zsíros a szája neki a pacaltól, ámde nem olvas. Ennek az összes gondját erre a Demeterre hagyta, aki roskadozik a terhek alatt, és újságírókat is tenyészteni óhajt az új világ hiteles ábrázolásához és is. Újságírói erőtér is lesz a PIM-ben, ösztöndíjjal, paripa, fegyver, mert pénz az van dögivel.
És itt kezdődik el minden. Ez a világ teremtésének kiinduló aktusa, az első nap, maguk a csillagok. Mert ez a Demeter azt mondta, ha a palánta elszánt keresztényileg, tud alanyt és állítmányt egyeztetni már az ösztöndíjából, bekezdéseket sorolni, egy, kettő, mennyi, akkor némi alaki gyakorlat, menetelés, éneklés, pitypang-ábrázolása nyíláskor és talpak egymáshoz érintése után kieregeti őket az életbe. A vérzivatarba, hogy énekeljék meg, amit látnak nemzetileg és keresztény módon, dübörgő jobban teljesítést és letaglózó sikereket.
Áll a slapaj hát az életben, annak is a közepén, benne a zúgásban, csattognak körötte a metrók, négyes, ötös, hatos, mind az összes metró robog erősen, labdák szállnak az égen, családok éve zászlók lobognak a hidakon, kórházak zárnak be, hajléktalanok pokróca ég, minden térkő, csupa térkő, amikor a szemben lévő szökőkútból kiemelkedik akárha Poszeidón, rég elsüllyedt U-boot, sellő vagy leveli béka Berki Krisztián maga. Csorog róla a víz, vasalt heréi villognak, és belemondja a levegőégbe, hogy főpolgármester leszek meg katona.
Vadakat terelő juhász valamint. Fölbukik az árból, megijeszti a slapajt a heréje éle, a vasalás csillogása, arcának ősidős vonalai, fölfújt izmai, elméje derengése. Ott áll a slapaj előtt enmaga, az élet, és a zárt osztály, hogy a slapaj el is menekül, fut, szalad. Zamárdiig rohan lányos zavarában, ahol migráncsozva vernek embereket, rúgják le a veséjüket nekik, mert futballisták is a karate kölkek, az élet féltett gyermekei, császárai, az erős, nemzetféltő vadbarmok, akiknek épülnek a stadionok, fütyöl a madár és kel föl a Nap kizárólag és csakis.
Bővebben ...
Megkaptuk a pofánkba a setét jövőről szóló iránymutatást. Tusványoson kaptuk meg szokás szerint, ahol államalapítóként fogadták Orbán Viktor Mihályt a kilóra megvett székelyei, Lovasi András is beállt a sorba, valamint medve hajkurászta Rogánné haverját állítólag, aki viszont minisztériumi kifizető ember is, ám nem érte utol. A világ azonban nem ezért tébolyodott, hanem, mert van benne egy Orbán Viktor Mihály, meg a rendszere és a tenyésztett alattvalók. Viszont rajtuk kívül mindenkinek jaj lesz most már. Valamint alkonyat.
Tizenöt évre tágította a tervezési időszakot Orbán Viktor, aki tavaly még csak 2030-ra emelte tekintetét. A miniszterelnök megalkotta a keresztény szabadság szókapcsolatát, kifejtette, szerinte miért van annyi gyűlölködés a politikában, és laza mozdulattal átírta az európai parlamenti választás eredményét. Orbán szerint az ő nemzedéke számára most jön az esti nagyfilm.
Dobrev Klára azt mondta tegnap az ATV-ben, hogy a nagyságos Néppárt tagjai azzal lobbiznak Trócsányi László biztosi kinevezése mellett, hogy ő nem is Fidesz-tag. Mért ne hinnénk Dobrevnek, ilyet nem talál ki az ember, pláne, ha már Járóka megválasztása után is azzal védekeztek némely rászavazók, hogy nem tudták, a nacsasszony Orbán kompániájához tartozik.
Hadházi László új önálló estjében (Tévélaci) hangsúlyos fejezetet szentel a rézfaszú bagolynak, mint évtizedeken átívelő, a gyermekkor után érett férfiként újra megtalált entitásnak. Ahogyan előadásából kiderül, kölyökként nem az volt a nyomasztó, hogy milyen lehet a mitikus rézfaszú bagoly, hanem maga a tudat, hogy él, létezik, és bármikor elvihet akármit, még őt magát is megjelenve hirtelenül. Most azonban – mint előadta – a külsejéről is bizonyosságot szerzett, ahogyan autókázva kies hazánkban egyszer csak kék plakáton szembe jött vele Soros György.
Csak a legtájékozatlanabbak nem hallottak arról, hogy a fennálló hatalom kegyeltjei hatalmasat kaszálnak a közbeszerzéseken, hazai és uniós pályázatokon. Azt azonban roppant nehéz megmondani, hogy mennyit is. Ha egy köztudottan jó politikai összeköttetésekkel bíró vállalkozó bejelentkezik egy versenytárgyalásra, a viszonyokat ismerő többi lehetséges versenytárs már nem is ír ajánlatot, így pedig elmarad az árban, minőségben, gyorsaságban, újdonságban egymással versenyzők küzdelme. Az állam mint megrendelő (a mi adóforintjainkból) a szükségesnél többet fog fizetni. A politikusokhoz jól bekötötteknél pedig az indokoltnál nagyobb nyereség keletkezik.
Már a GDP-ben is látható a Fidesz-közeli vállalkozók extraprofitja
Bezúzták a Századvég kinyomtatott példányait, mégsem tudták eltüntetni