Hírek

Puha számmá rothad

Részletek: Készült: 2020. április 12. vasárnap, 13:40
Print; Találatok: 1830

szamok Valamikor a XVIII. század közepe táján Párizsra kitartó és bőséges eső hullt, olyannyira, hogy a városban lévő köztemető talaját eliszamosította, leolvasztotta, és sorra kerültek elő a föld alól a csontok és félig elbomlott hullák. Soha nem látott mennyiségben okádta elő a föld a maradványokat, hogy már valamit tenni kellett. Ekkor kezdték elhordani éjszakánként a föld addig rejtett tartalmát a régi kőbányába a város alá, így jöttek létre a katakombák mint turista látványosság. Éveken át cipelték a csontokat a föld alá, mert a halottak jóval többen voltak, mint az élők, viszont úrrá lett rajtuk Marquez borzalma, a halálban meglévő másik halál, a feledés.

A koponyák, lábszárcsontok valaha élő emberek voltak félelmekkel és vágyakkal, örömökkel meg reményekkel, viszont ma már a nevükre sem emlékszik senki. Számmá váltak, hogy kétmilliónyian vannak a hajdani kőbányában, mint ahogyan szám csupán, hogy a száz évvel ezelőtti spanyolnátha járványba ötvenmilliónyian, a II. Világháborúba mag hatvanmillióan, aztán az elsőbe ennyien, Sztálinba annyian, Pol Potba meg emennyien haltak bele. Tele van a világ gyilkosokkal, legyenek azok vírusok vagy emberek, számolatlanul hullanak tőlük az népek, hogy a végén kijöjjön egy keretszám, hogy ennyi ezer vagy millió.

Ennyi iszonyat, mert a halál magányos és nem közösségi műfaj. Hiába fogják az ember kezét közben vagy törölgetik a homlokát, amiről Ivan Iljics tudna mesélni sokat, ahogyan az ember feloldódik és számmá válik. Ahogyan halljuk ma napra-nap, hogy ennyi meg annyi, nincsenek nevek meg életek, darabszám van, egy tucat, ötezer, tízmillió. Ennek a közepén tartunk épp, és ilyennel nem szórakozunk. Ilyesmit politikai célokra nem használunk, vele és általa hatalmat nem építünk, ellenfeleinket nem járatjuk le, nem nyerészkedünk rajta, mert ha így történik, nem vagyunk méltók az ember névre, viszont kiérdemeljük embertársaink megvetését.

Meg, hogy pofán köpjenek, azt. Idős honfitársainkat nem engedni letesztelni, majd visszaküldeni őket a társaik közé, hogy fertőzzenek bátran, ez aljasság, merészebben gyilkossági kísérlet. S ha emiatt politikai ellenfelünkre mutogatunk, az szóval ki nem fejezhető cselekedet. S nem azért, mert az ellenfelet sajnálnánk – őt is –, hanem, ahogyan az idős polgártársak számmá válnak épp a szemünk előtt és a hatalom számára. Igaz, többet neki soha nem is jelentettek, darab-darab, krumpliért vehető szavazat és álságos pátoszos dumák. Viszont egyszer lehull az álarc, mint most is, és ott áll előttünk az embertelenség csupaszon.

Húsvét van máma, ezért Cecília néni nem örvendeztet meg bennünket elferdített számokkal, viszont arra intett tegnap, hogy zaklatottságunkban ne zabáljuk agyon magunkat. Hasznos útmutatás, ez az egyedüli veszély, ami fenyeget, hogy elcsapjuk a gyomrunk a zsíros sunkával. Főleg úgy, hogy a nagy népmentés közben sunyiban és sutyiban megjelent a Magyar Közlönyben, hogy a munkáltató – úgyis, mint multi – bevezetheti a huszonnégy hónapos munkaidő-keretet. Ez még jobban kiszolgáltatja a magyar proletárt, félig rabszolgává teszi, ami mutatja, mi a fontos a kedves vezetőnek. Hát, nem a népe boldogsága, az biztos.

És már megint itt vagyunk a számoknál, mindig ide lukadunk ki. Jézus hiába támadott föl, hogy napi kontextusba helyezzük a mondanivalót, mégpedig elsősorban azért, mert az emberi faj, főleg, ha magyar, s legfőképp, ha fideszes, nem méltó a megváltásra, mert abból is boltot csinál a maga hasznára.

Hogy visszatérjünk induló tételünkhöz, a párizsi katakombákhoz, az ottani csontoknak legalább annyi örömük van, hogy látványosságok lettek, de nekünk mi marad, ha elvisz a kórság? Ennyi se. Cecília néni bejelenti majd kedden, hogy újabb ennyi meg ennyi halott, de ők különben is göthesek voltak, így jártak. És ezzel vége is az egésznek, mintha soha nem is lett volna semmi se.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2020/04/12/puha-szamma-rothad/

hirklikk.hu

Ideje lenne, hogy Orbán bocsánatot kérjen Karácsony Gergelytől / 2020.04.12.
Ideje volna a bocsánatkérésnek, mondanám, ha nem lennék tisztában azzal, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. Orbán és követői soha nem fognak bocsánatot kérni, ha ezer dokumentumot tesznek is le eléjük. Nem tudnak másként működni, csak karaktergyilkolva – ezt tették mindig is. Gondolhatnánk persze, hogy a rendkívüli helyzetben, kiváltképp amikor rendkívüli felhatalmazáshoz jutottak, talán másként lesz, de nem. Hiába mutatta be Karácsony Gergely – írásos formában –, mit és hogyan mulasztott a hatalom, még csak arra sem képesek, hogy csendben maradjanak. Pedig a főpolgármester egyértelmű bizonyítékait szolgáltatta annak, hogy hiába kért, nem kapott segítséget. Pontosabban: nem ő, hanem annak az idősotthonnak a lakói, akiket magukra hagyott a kormány.

hirklikk.hu

A Fidesznek már a 2009-es járvány idején sem számított az emberélet / 2020.04.12.
Vásárhelyi Mária egészen kiváló és még annál is félelmetesebb cikket írt az Élet és Irodalomban arról, hogy a 2009-es sertésinfluenza járvány idején, az akkor ellenzékben lévő Fidesz ugyanazt a cinikus játékot űzte, mint most. Az akkori járvány nem volt annyira súlyos, mint a mostani, ám Orbán és társai hataloméhsége miatt, akkor is emberek haltak meg, miután a Fidesz politikusai, valamint a párthoz közeli orvosok az emberéleteket mentő, amúgy magyar fejlesztésű és világszínvonalú oltás ellen kampányoltak. - Annak idején, 2009. december 12-én Halálos cinizmus címmel én is írtam erről. Azért tartom érdemesnek felidézni az akkori szöveget, mert a Fidesz, amely most sem a vírus legyőzésével, hanem politikai ellenfelei agyagba döngölésével van elfoglalva, hasonló stratégiát követ, mint 11 évvel ezelőtt.

nepszava.us

Ha szerencsénk van, az Operatív Törzs katonái nem locsolják meg Cecíliát / 2020.04.09.
rbán fasiszta rendszerében operettet csinálnak még egy világjárványból is, amelyben magyar emberek vannak életveszélyben és egyre többen halnak meg. Sokkal többen annál, mint amennyit a hivatalos statisztika mutat. A figyelemelterelésre és a nép szórakoztatására rossz kinézetű katonákat, az undorító hazudozóikat és egy Müller Cecília nevű nőt állítanak a kamerák elé, aki az élelmiszert hipóztatná, és azon kívül, hogy fedezi az Orbán-rezsim semmittevését és hazugságait, nem ért semmihez. Viszont a nép kedvence, mindenki Cecíliája, mintha csak valami szappanopera szereplője lenne, a Szomszédok című sorozatból lépett volna elő. De a Magyar Rádió egykori “Szabó család” című sorozatának valamelyik szereplője is lehetne …

Kapcsolódó cikkeink:

Sci-fi / Készült: 2020.04.10
Németh Szilárd mozgósította a velőfoltos tankjait, Bakondi György elsírta magát az M1 aktuális műsorában, és még Kósa Lajos sem találta a szavakat, így kupakokat és tuszihutikat emlegetett. Sőt, Pataky Attila is megszólalt, hogy na, mit mondtam, amikor egyre több helyről jelentették, hogy teljesen váratlanul feltűnt egy azonosítatlan alak. Teljesen fehér és szőrtelen, szemei sötétek és véreresek, orra olyan, mintha a majmok bolygójának szereplője lenne, s mégis valami készülékben végződik, zömök, természetellenesen rövid a karja, szemben a nagy gyomrával. Többen rohamosztagosnak vélték, Darth Vader beosztottjának, Kis János nyugdíjas szerint pedig ő maga a megváltó úristen, de a felesége adott neki egy maflást, így inkább befogta a lepénylesőjét.

Parraghfű / Készült: 2020.04.09
„Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.” – Ez a két mondat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szájából mászott elő, aki Orbán gazdasági és oktatási főtanácsadója, és szíve szerint az egész országot összeszerelő-üzemként látná. Sok kis iparos betanított munkásban látja a jövőt, valamint neki sem tetszenek a bölcsészek. „Most erre mit mondjak” – Imádkozzál baszd meg, az nyilván megy.

Mi lesz a legelesettebbekkel? / Készült: 2020.04.07
A 70 százalékos bérkipótlással a kormány végre a jó iránya indult el. Be kellett látnia, hogy ez most elsősorban egy keresleti oldali és megélhetési válság, azaz a magyar állam sem fogja elkerülni, hogy átvállalja állampolgárai megélhetésének biztosítását, méghozzá tömegesen. Ezt korábban már felvállalta az állam a Távol-Keleten, Kelet- és Nyugat-Európában, sőt, még az Egyesült Államokban is. Ehhez képest a magyar 70 százalék – nem a teljes bérre, csak a kieső részre vonatkozik – relatíve szerény vállalás, de legalább elengedte a kormányzat az „aki akar, képes munkát találni” régóta dédelgetett fikcióját. Ez az ország nagy részén eddig sem volt így, a vírus idején pedig pláne nem.

Övék ez a cirkusz / Készült: 2020.03.25
Még egy ilyen helye nincs a világnak, mint Neria, amelynek ura olyan, akár egy infantilis óvodás, uralkodó osztálya galeribe verődött, degenerált maffiózók, népe pedig bávatag szellemi egytálétel szenteltvízzel locsolva. És így egyben mind a Szíriuszról jöttek csodaszarvasháton, mert Szűz Mária ezt mondta nekik a kanyarban. Tegnap megérkeztek a maszkok az egzotikus, messzi Kínából, és a kedves vezető jó gazda módján személyesen ment átvételezni és összetaperolni azokat. Ilyen pitiáner despotát se hordott még a hátán a föld, amint érezni, hogy a maszkok szemrevételezése közben szuszogva számolja magában a szavazatokat.