Hírek

A visszavonulásé, amikor a valóság pofán vágja minielnök urat, és be kellene látnia, hogy a jelszavak – mindenkit meggyógyítunk, újraindítjuk a gazdaságot, senkit nem hagyunk az út szélén és a többi – lószart sem érnek. Az sem vigasz, ha a hívek be is szopják, miközben éhen halnak és láztól fetrengenek, ez az ő nyomoruk. Hülyéken segíteni ugyanis nem lehet. Még boldogult úrfikoromban, a gimiben irkáltunk ilyeneket a füzetünkbe, hogy „Marx-Engels vegyesbolt, mindent beveszek, mindent beadok”, és ugyan nem igazán értettük, de elöntött tőle a forradalmár-lét izgalma.

Mert ugyanis mint kiderült, minden magyari jegyespár házasságköszöntő ajándéklapot kap a Párttól a nagy napon, így generálva azt az érzést, hogy maga Orbán Viktor bocsátja a fiatalokat a boldogságba bele. Elkíséri mintegy a Párt a párt, fennkölt gondolatokat ad neki nászajándékul, hogy el ne feledjék az ifjak, kinek köszönhetnek minden szépet és jót. A Pest Megyei Kormányhivatal küldött levelet a napokban a megye valamennyi jegyzőjének, amelyben utasítja őket, hogy ezek a lapok a házasságkötési ceremónián az anyakönyvvezetők rendelkezésére álljanak.

A kedves vezetőnek kellett kijelenteni aztán, hogy “az egész rendszert meg kellett állítani, ma reggel ezt el is döntöttük”. Kiderült hát, nemhogy egymillió, de hetvenezer embert sem képes beoltani a Fidesz egy hétvégén, hiába használ varázsszavakat, hogy szinkronizációs problémák adódtak. Már értekezem egyszer annak a tudományágnak a hasznáról, amely azt biztosítja, hogy a dolgok flottul menjenek, és amit logisztikának hívnak. Vagy, ha ezzel nem, józan paraszti ésszel is megoldható ez a szervezési feladvány, de nem megy nekik. Ez sem. A Fideszről és a kedves vezetőről keringett eddig az a téves állítás, hogy jó, csalnak, lopnak, hazudnak, de legalább kormányozni tudnak.

Közben kinyílik a kikelet, leveles lesz a liget, Jómunkás-Anyányiak pedig ülnek az autóban, ami családi böhöm. Nem izgulnak, a gyerekek egy része hittanon van, másik csoportjuk lövészklubban, a legkisebb meg labdarúgási edzésen. Reá vár a legfényesebb jövő, labdaszedő lesz, akárki meglássa, támasza öregségére Jómunkás-Anyányiéknak, a segedelmük nekik, akik viszont most ülnek az autóban. Várják a havat, és semmit sem értenek az iszonytató, mahomet világból, ami telve van veszélyekkel. Rézfaszú baglyok, lúdvércek, ilyenek.

Ránk nézvést ebből az egészből semmi sem fakad. Orbán – mint ahogyan eddig is – zavartalanul csal, lop, hazudik, ebbéli buzgalmát a Néppárt eddig sem akadályozta, ezután sem fogja. Annyi történt csupán, hogy a kedves vezető a helyére került, egyelőre a szemétdombra, de útja a pöcegödör felé nyílegyenes. Az a Salvini, aki azzal etette őt, hogy ketten együtt lesznek Európa urai, küldött neki egy puszit, és a helyére igyekszik a Néppártban, míg Orbán a szélsőjobbon keresgéli magát a pártjával együtt. Másfelé iránya nincs, a végéhez közelít az az egyedülálló életút, ami azzal dicsekedhet, hogy már két pártcsaládban – liberálisok, konzervatívok – telt ki a becsülete.

Mert például milyen siker lenne az, ha mondjuk a kedves vezetőből akárhonnan hiányozna öt százalék, ki lenne akkor boldog, ő biztosan nem. Ellenben rengetegen nagyon. Ha öt százalék ment, akkor kilencvenöt maradt, és ezt így harsogva el is lehet adni diadalmi jelentésként, csak az nem örül ennek, akinek az ágytál a segge alatt marad. Mindebből kitetszik, ahogyan a nagy egész mindig elfödi az egyéni bajokat, a NER tehát ilyenekkel nem foglalkozik, pedig a lényeg abban van. Ha az öt, ha a kilencvenöt százalékot nézzük, akik fenyegetésre, egzisztenciális kényszerből meg még ki tudja miért maradtak, tragédiák rejlenek mind mögött.

Hogy az embernek hány gyereke van és miért, az normális társadalmakban magánügy szokott lenni, mint ahogyan az is, hogy kit szeret az ember, kit nem, kivel élné le az életét és legfőképpen, hogyan. Aki nagyon vágyik gyerekre a természet kényszere és csalfasága miatt, de nem lehet neki, az tragédia szokott lenni. Ilyenkor érzi úgy a biológiai kényszerektől megvert ember, hogy ott áll a sivatagban, semmi értelme az életének, és nem tudja, mivégre van a világon. Elönti őt a nihil érzete, ilyen mókák. Ezen az áldatlan állapoton szokott segíteni az örökbefogadás, ami azoknak a kisdedeknek is jó, akiket az út szélén hagyott az édes jó anyukájuk.

Olyan lesz ez, mint az útlevél, s ha az unióban mára el is felejtettük a passport controlt, amivel marcona fegyveresek hajnalban ránk rúgták a vonatfülke ajtaját, most megint átélhetjük boldogult úrfikorunkat, gyermekek lehetünk újra fűzfasípot fújva. Macondóban, amikor kitört az álmatlansági kór, Jose Arcadio Buendia azt találta ki, aki a falun kívülről érkezik, viseljen kolompot a nyakában, hogy távol maradjanak tőle, ne adják át a betegséget, ami az egész falut múlt nélküli bambaságba süllyesztette. Ilyen lesz ez az oltási igazolvány is, az egészség menlevele.

Ugyanakkor és ezzel párhuzamosan: „A propagandaminiszter rokonsága ugyanis a 2019-2020-as évben kiemelkedő mértékű uniós finanszírozású állami támogatásokhoz jutott, valamint gyanús bankkölcsönökkel és áron alul vett cégekkel is operáltak. Bár Rogánék a földvásárlási botrányból annak kirobbanása után kihátráltak, az újdonsült Rogán-após céges ügyletei végbementek és jól dokumentáltak.” – Ez Rogánról szól, ugye, és a Momentum egyik politikusától származik, aki kijelentette, mindezek miatt följelenti a rokoni társaságot az OLAF-nál, és még azt is hozzá tette, hogy amit látunk a galeri ügyleteiből, az a jéghegy csúcsa csupán.