Hírek
Másképp szeretni egymást
- Részletek
- Készült: 2020. október 21. szerda, 14:49
- Találatok: 1702
Dúró Dóra ledarálta Müller Cecíliát. Tegnap megjelent egy videó a közösségi térben, amelyben Dúró Dóra kijelentette, hogy az országos tisztifőorvos a buzilobbi hatása alá került, meg kell tőle védeni gyermekeinket. Ezért ott a kamerák előtt előbb apró cafatokra tépte a főorvos asszonyt, majd a darabokat belegyömte egy húsdarálóba, és módszeres alapossággal tolta át rajta a nép ellenségét. Ami különös volt, hogy a főorvos asszony mindeközben egyáltalán nem vérzett, csak csodálkozva nézett, ahogyan forogva eltűnt a konyhai készség gyomrában.
A művelet végén a négy gyermekes anyuka elmondta, mind az összes kisded meghasonlott a tisztifőorvos azon kijelentésétől, hogy: „Egy picit most másképp kell szeretnünk egymást”. Ettől furcsán szorongatták nyunyókáikat a kicsik, szivárványos lett a bőrük, a szekrényben önmagától felforrt a szenteltvíz, a falról leesett a feszület, a család macskája pedig kukorékolni kezdett. Az apuka elment félelmében zászlókat tépkedni, egyáltalán meghasonlott a világ. Vélekedése szerint – mondta a hős anyuka – a buziság cseppfertőzéssel terjed, és mindenáron meg kell állítani.
Ledarálta hát Müller Cecíliát, darabjait egy zacskóban átadta az operatív törzsnek, hogy alapos fertőtlenítés után akár újra össze is ragaszthatják, majd kijelentette, tovább küzd a buzilobbi ellen. Már beszerzett egy ipari darálót a harchoz, tűzifát a máglyákhoz, és fehér csuklyákat a szemek helyén nyílással, ilyen kis hegyeseket a sarki ősmagyar szabótól. Veres püspök üdvözölte a bátor kiállást, és látványosan, nuncsakuval tört ripityára néhány lombikot az Édes Jézus légy velünk, mi egyetlen örömünk dallamára, amitől Semjén Zsolt meghasonlott, és szarvasokat élesztett újjá szájból szájba lélegeztetve.
Mindeközben a ló meghalt, a madarak pedig kiröpültek. Budaházy csapatai élén nyunyókák után kutatott szerte az országban sikátorok mélyén és padlások homályában, s amikor Orbán Viktor kézbe kapta a zacskóban Müller Cecíliát, azon tűnődött, összeragassza-e vagy avassa szentté. De rájött, hogy akkor, amikor szólít az idő, nem lesz ki parancsba adja neki a szükségállapot bevezetését, fogott hát egy tubus technokolt, a konyhaasztalhoz ült, és nekilátott összeillesztgetni Cecíliát. Ilyen ezer részes puzzle volt a Cecília, és még a sarkai sem voltak meg. 
Mélyet szippantott Viktor a technokol rapidból, és szállani kezdett akárha luftballon a levegőégen, micsoda trip, ordította a konyhaasztalnál, hogy a kis piros fazoka is beleremegett, a koviubis üveg megrepedt, és folyt a savanyú lé szerte a karmelitákban, ellepte a bazi nagy földgömböt, ömlött a massza ki az erkélyen és folyt a Dunába bele. Savanyú lábszag terjengett az egész országban velőspacal gőzeivel elegyest, és Cecília néni csak nem akart összeállni a darabjaiból, a szobában pedig, épp a Viktor feje fölött elrepült egy nikkelszamovár, aki hangosan röhögött.
És nem szerelődött meg Cecília néni sehogyan. Hívatták hát Kásler sámánt, aki megidézte Paracelsus, Agrippa és Eliphas Lévi szellemét, elmondott tíz miatyánkot, majd szárított turulszarral szórta meg a foszlányokat, amitől Cecília néni, mint egy széttörő pohár visszafelé vetített filmje állt össze újra darabról darabra, s amikor készen lett egészen, megint csak azt jelentette ki: „Egy picit most másképp kell szeretnünk egymást”. Viktorral nem lehetett mit kezdeni, mert még röpült a technokoltól, így a Habonyt kellett hívni, hogy cseréljen szalagot a főorvosban.
Sokáig tartott míg Ibizáról megérkezett, de a nem is kormánygép elhozta azért. Igaz, kicsit fehérporos volt az orra töve, meg a szemei is csálén álltak, de csak megszerelte az öregasszonyt, s épp időben, mert már jelenése volt a kamerák előtt megint. Itt valahogyan elkottyantotta, hogy az adatok hiányosak, mert rossz a szerver, ezért most őt a Pintér belügyes darálta le, mint egészségünk fő letéteményese, és Cecília néni szemei kérdőn néztek, hogy mért már megint. Látszott, hogy semmit sem ért, mert nem is értett soha, és ekkor Viktor magához tért, majd kijelentette: győztünk, Soros már nem röhög rajtunk. – Dehogynem.