Szele Tamás: Tükörlabirintus
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 29. vasárnap, 23:53
-
Találatok: 1825
Igen, van közünk egymáshoz nekünk, bolondoknak és sajtómunkásoknak: és nem csak annyi, hogy aki újságírónak áll, annak alapértelmezés szerint elment az esze. Van valami sajátosan közös bennünk, ne is tagadjuk: mindkét embercsoport a világot tükrözi vissza, miként Thyl Ulenspiegel, csak az egyik tükör görbe, a másik meg néha homályos.
Mert hát lássuk ezt a legutóbbi, erősen felháborító, köpködős ügyet. Éspedig lássuk a
24.hu alapján, én egy szót sem másítok a hírben:
„Egy idős nő leköpte a Will Smithszel fellépő fekete férfit a Bazilikánál
A nigériai származású dj, George Black Cell Facebook oldalára került fel az a felvétel, amit többször kellett megnéznünk ahhoz, hogy elhiggyük. A videón azt látni, ahogy egy fekete férfi a Bazilika előtti téren mókázik a barátaival, amikor egy arra sétáló, szatyrát cipelő néni leköpi a lábát.
George Black Cell bejegyzésében azt írja, a férfi a tegnapi Will Smith koncertre érkezett, és ő is tagja volt az amerikai színész csapatának. A nigériai dj arra kér mindenkit, hogy ossza meg a videót, hogy még egyszer ne fordulhasson elő hasonló eset. DJ Black Cell szerint a látottakat nem lehet annyival elintézni, hogy a néni bolond, mert ez egyértelműen egy rasszista, undorító tett volt.”
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nincs mit szépíteni a dolgon: az volt bizony. Rasszizmus a javából. Persze nem előzmény nélküli, köpték már le nálunk Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét is szélsőjobboldali tüntetésen 2014-ben, csak, mert arra járt, elő is vették annak idején emiatt Gaudi-Nagy Tamást, de rá senki sem mondta egy szóval sem, hogy nem lenne tiszta az esze, igaz, nem ő köpött, ő csak szervezte az eseményt. A tettet akkor is egy hölgy követte el, akit annak idején első fokon közmunkára ítéltek emiatt. Mármost, ha Gaudit felmentették, a hölgyet meg elítélték, az annyit jelent, hogy a független magyar bíróság mindkettőjüket épelméjűnek találta, mivel ha nem így volna, tárgyalás sem lett volna, nem, hogy ítélet.
Másként szólva tehát a 2014-es bírói gyakorlat azt mutatja, hogy nálunk a köpés a politikai vélemény kinyilvánításának eszköze lehet. Büntetendő eszköz, de eszköz.
Voltak még köpködések nagy számban, engedelmet kérnék, de nem írom meg ezek krónikáját, igen hosszú volna: rendszerint garázdaságként végzik ezek az ügyek és adnak értük felfüggesztve valamennyit.
Hanem túl azon, hogy a mostani eset már teljesen más politikai környezetben történt, terjed a közösségi oldalakon egy olyan változat – maga DJ Black Cell is említi lehetőségként –, miszerint a nénémasszony közismert bolond, aki mindenkit le szokott köpni a Belvárosban, akit ér, nincs szó rasszizmusról, sőt, nincs is itt semmi látnivaló, oszoljunk.
Én ezt, már bocsánat, de nem egészen hiszem el.
Közismert figura volt annak idején a Füttyös Gyuri, aki valóban a hölgyek fenekére csapkodott az összetekert újságokkal, mindig kért egy bélást és fütyülve rohant tovább, hetente párszor meg is verték, én még ismertem 1995-ös eltűnése előtt, már, ha azt ismeretségnek lehet nevezni, hogy időnként kapott tőlem két forintot. Ha volna utódja, aki nem újsággal, hanem köpködéssel molesztálja a közönséget, arról is tudnánk, de ennek semmi nyoma: ezt most találhatták ki valami nem túl fejlett szellemi műhelyben, menteni a menthetetlent.
De – pusztán a játék kedvéért – tegyük fel, hogy létezik a Köpködő Néni, aki nem épeszű, és ez a mániája. Akkor a Bazilika előtt miért nem köpött le mást is? Forgalmas hely, nagy a választék.
Nyilván azért, mert ő pont ezt a nigériai fiatalembert kívánta leköpni.
Akkor gondolkodjunk tovább: lehet egy bolond rasszista?
Lehet bizony. Az egy dolog, hogy az én speciális véleményem szerint mindenféle rasszizmus és bármely embercsoport általánosító megbélyegzése egyfajta őrültségre, de legalábbis mély ostobaságra vall (nyilván a két dolog nem ugyanaz), azonban igenis létezik rasszista paranoia, amikor a beteg minden bajáért egy másik embercsoportot hibáztat, akiknek más a felekezetük vagy a bőrük színe. Vagy bármi egyébben különböznek tőle. Jó, Magyarországon ezt nem elmebajnak tekintik, hanem „nemzeti radikális politikának”, de tessék már megpróbálni mondjuk Londonban bejelenteni a rendőrségen, hogy a szomszéd röntgensugarakkal kotorászik a falon keresztül az agyukban, és mindezt azért teszi, mert színes bőrű. Magyarországon ilyenkor megindul egy vizsgálat, Londonban meg azonnal beviszik a feljelentőt egy nagyon nyugalmas intézetbe, ahol sokat fognak vele foglalkozni és beállítják a gyógyszerezését is./div>
Különben nem volna csoda, ha a mai, „mindenkit gyűlölünk” közhangulat így csapódna le egy beteg elmében, a migrációellenes kampány hatásaival együtt – a bolond végső soron abban rokon az újságíróval, hogy ő is „hozott anyagból”, a környezeti ingerekből, a beérkező információkból dolgozik. A 19. század első felétől sokan képzelték magukat Napóleonnak, máig ezzel a közhellyel szokták jelölni a tévképzetes elembajt, de azelőtt természetesen senkinek sem volt az a rögeszméje, hogy ő egy korzikai születésű tüzértiszt, hiszen ennek Bonaparte születése, sőt, ismertté válása előtt nem lett volna semmi értelme. Aztán is sokan képzelték magukat Hitlernek, Sztálinnak, Anasztázia nagyhercegnőnek, ezek jó esetben zárt osztályon, rossz esetben mindenféle táborokban kötöttek ki, de általában külső inger nélkül nincs téveszme.
A pár évvel ezelőtti statisztikai csel szerint a magyar lakosság nagy része utálja például a pirézeket, jóllehet nem is léteznek, de azért senki sem állította még, hogy a világméretű piréz összeesküvés tette pokollá az életét, rongálta meg egészségét vagy törte derékba a karrierjét – ugyanis a téveszmének kell legyen némi valószerűsége. A politikai téveszme is használhatatlan, ha nem létező embercsoport ellen irányul – de persze vigyázni szoktak az illetékesek, hogy létezők ellen uszuljon a nép.
Egyszóval, ha megengedjük, hogy az egyelőre névtelen néni bolond, akkor azt is szem előtt kell tartsuk, hogy a mi világunk, a mi környezetünk, társadalmunk bolondja, enélkül a miliő nélkül könnyen lehet, hogy inkább a patkányoktól rettegne a falban, mint a más színű emberektől, és azokat gyűlölné, köpné le, nem a turistákat.
Mondom én: az újságíró és a bolond hozott anyagból dolgozik: nem találunk, nem is találhatunk ki más környezetet, mint az adott, létező társadalmunk, legfeljebb a sajtómunkás ábrázolni szeretné ezt a bolondokházát, az őrült viszont uralni, de legalábbis kényelmesen belakni és minél többeket meggyőzni a téveszméjéről.
Jé: a politikusnak is pont ez a célja.
Az újságíró tükre egyenes, ha néha homályos is, hiszen nem lehet egyszerre mindenhol, sok eseményt csak más tükrökből lát, és ezek mindegyike kicsit görbe. A bolond tükre mindenképpen görbe, de benne az egyenes képet nézi – csak hát a politikus vetíti a saját maga által egyenesnek tartott képet a bolond görbe tükrébe.
A köpködő néni mindenképpen bolond, csak az nem mindegy, magánőrült-é, avagy a politikától lett ilyen, mert az esetben közbolond.
Nehéz kérdések ezek itt, a tükörlabirintusban.
A néni meglehet, bolond: de tükröt tart elénk.
Magyarország látszik benne.
Egy nagyon beteg, össze-vissza görbült Magyarország.
Vagy az ország a ferde, vagy a tükör.
Vagy mindkettő.
rezeda.blogin.hu
Csak a szex, csak a szipu / 2019.09.29.
Íme, hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim, a NER szexusának foglalata CSOK-kal és családi autóval elegyest. Azzal a toldással még, hogy a NER kanjai úgy általában házi főzésű kisüstit böfögve, vak komondor segedelmével képzelik mindezt, miután a kedves nejük elmosogatott, és kimosta a szaros gatyájukat. Összességében is, a NER-ben koravén alattvalókat óhajtanak nevelni, akik olyanok lesznek, mint Brian anyukája a csak a szex, csak a szipu vernyákolásával, mert nem érti a körülötte zajló világot.
24.hu
Egy idős nő leköpte a Will Smithszel fellépő fekete férfit a Bazilikánál / 2019.09.26.
A nigériai származású dj, George Black Cell Facebook oldalára került fel az a felvétel, amit többször kellett megnéznünk ahhoz, hogy elhiggyük. A videón azt látni, ahogy egy fekete férfi a Bazilika előtti téren mókázik a barátaival, amikor egy arra sétáló, szatyrát cipelő néni leköpi a lábát.
Kapcsolódó cikkeink:
Pocsolya / Készült: 2019.09.16
Tegnap volt a demokrácia nemzetközi napja. Ilyen, az ENSZ által kijelölt ünnep, megemlékezés, figyelemfelhívás vagy pediglen mementó immár. Ebben a nyüves országban senkinek eszébe nem jutott szót ejteni róla, nem, mintha hiányzott volna, de azért mégis. Másutt se nagyon gyújtottak örömtüzeket, a levegőt sem ünneplik, amiért van, ha meg nincs, akkor nincs ki ünnepeljen fulladásos elhunyás okán, belőle kifolyólag. Egyébként azt sem tudjuk, mi fán terem ez a különös szó, hogy demokrácia.