Ez egy csapásra megváltozott, és nemcsak Manfred Weber bosszújától kell Orbánnak tartania, hanem attól is, hogy legnagyobb támogatóinál, a német kereszténydemokratáknál is elszakadt a cérna. Azzal, hogy Orbán a kurdok elleni inváziót, potenciális népirtást támogatta, annak reményében, hogy az újabb menekülthullámot indít el Európa felé, szembement az európai demokratikus államok által elfogadott közös nyilatkozatnak, az európai értékrendnek, és ezzel már Magyarország európai uniós tagságát is megkérdőjelezte.
“Magyarországnak meg kell tanulnia csapatban játszani. Magyarországnak el kell döntenie, hogy az EU valódi tagja akar-e lenni, és nem csak az EU pénzügyi támogatását akarja elfogadni, és hozzájárul-e ahhoz, hogy az EU erős legyen”
Orbán kiállt a török diktátor, személyes barátja, Erdogan mellett, amellyel a demokratikus országok mellől az illiberális diktatúrák oldalára állt. Ezzel egy potenciális népirtás mellé állt. Megakadályozta, hogy az Európai Unió elítélő nyilatkozatot adjon ki a török támadással szemben. Amikor a török támadás valódi indítéka és szándéka világossá vált, Orbán a közös nyilatkozatot akkor is akadályozta, és csak azt tette lehetővé, hogy az az EU Külügyi Főképviselőjének nyilatkozata legyen. Ez példátlan visszaélés az uniós joggal, és frontális szembefordulás Európával.
A CDU frakcióvezető helyettese a német közszolgálati televíziónak azt mondta, hogy ebben a helyzetben az EU elvárja, hogy
“Magyarország most világosan pozicionálja magát, játsszon csapatban, vagy döntenie kell arról, hogy elhagyja az Európai Uniót”.
Szijjártó Péter, aki a magyar diplomácia vezetőjének posztját bitorolja, a török támadás melletti kiállást azzal a hazugsággal indokolta, hogy ez magyar érdek, hogy ne legyen menekülthullám Európában. Csakhogy ennek az ellenkezője az igaz, mert a török támadás nyomán indultak meg százezrek, hogy elmeneküljenek a népirtás elől. Ha nem lesz hova menniük, és az életveszély tartós marad, könnyen megindulhatnak Európa felé, hogy végleges menedéket keresenek. Orbánnak, Trumpnak és Putyinnak ez a célja, hogy ezzel gyengítsék a liberális jogállamok pozícióját, és erősítsék a szélsőjobboldalt.
- Részletek
-
Készült: 2019. október 20. vasárnap, 18:51
-
Találatok: 2341
Karácsony, friss, ropogós főpolgármester tegnap kitűzte hivatalára a kurd zászlót, amivel – mint mondta – békepártiságát és a kurdok melletti kiállását szimbolizálta. Karácsony, friss, ropogós főpolgármester ezzel szembement a nemzeti érdekkel. Mert, mint emlékezhetünk, Erdogan öldöklése Szíriában az Szíjjártó külügyes szíves közlése szerint. Következésképp Karácsony főpolgármester hazaáruló. Hallatlan, pedig még meg sem melegedett a valaga a karosszékben.
Innen már csak egy lépés, hogy beteljesítse ördögi tervét, és migráncsokkal ültesse be a nemzeti emlékezés gödrét, és mecsetté tegye a bazilikát. Ja, nem, az az Orbán, aki iszlám iskolákat nyittat keresztény kultúránk közepén azzal az Erdogannal, aki háborús bűnöket követ el Szíriában, civileket gyilkol, hogy már százezren el is hagyták az otthonukat. Íme, a nemzeti érdek, hátha föltűnik egypár a határon, lehet visítani és Karácsony főpolgármesterre mutogatni, hogy na, ugye.
Hozza a migráncsokat. A prostisrácok is megírta tegnap, hogy míg Erdogan kaszabolja a terroristákat, ez a Karácsony élteti őket és a zászlajukat hurcolássza-limbálja ahelyett, hogy üldözött székely zászlókba burkolózna, az uniósat pedig fölgyújtaná, ahogyan az böcsületes magyar emberhez illik. Ebből is látszik, hogy ez a Karácsony nem magyar, idegen hatalmak zsoldjában áll, a tuggyukkikében. Ilyen is volt olvasható róla, pedig még egy hete sincs hivatalban.
Mégis elképesztő dolgai vannak, leállítja a kilakoltatásokat meg barátkozik. Hogyan lehet barátkozni a vérzivatarban, ezt nem lehet ép ésszel fölfogni. Meg október 23-át is meggyalázza, semmi fennkölt sóhajtozás, összevont szemöldök, Dózsa László 1942-, se Mariska és komcsik szidása, ruszkik hazazavarása és keresztény szabadság, hanem buli a városháza parkolójában a Quimbyvel. Buli, cseszmeg, hát milyen romlott lelkű liberális az ilyen? Meg kell a szívnek szakadni.

Mindemellett dicséretes dolgok ezek, az ember kezdi érezni a szabadság illatát, ami furcsa és veszélyes is egyben. Nincs meg benne a rend, a bakancsok csattogása, a talpak egymásra lépése, ami nélkül a NER-ember elveszettnek érzi magát, mintha ingoványon járna. Nem mondják meg neki, mikor kell tapsolni, és azt sem, kell-e épp kakálnia, a NER-ember így nem élhet, tenni fog ellene bizonyára. Már tegnap is sétáltak Salvinit éltetve, 23-án majd tojással dobálják meg Karácsonyt.
Volt már rá példa, Demszky is kapott a képibe, Göncz Árpád pedig nem tudott beszélni a füttyszótól. Erősek bírnak lenni a keresztények, ha sokan vannak, autókat is föl tudnak gyújtani, TV-székházat romba dönteni és más ilyen cukiságok. Egyáltalán, nehezen viselik a vereséget, mint ahogyan a választás óta eltelt héten is megmutatkozott, ott tesznek be a legyőzőjüknek, ahol csak tudnak. Képzelhetjük, mi lenne, mi lesz itt egy országgyűlési választási vereség után.
De az még odébb van, ha lesz egyáltalán, momentán ezzel a mostanival kell kezdeni valamit. Azt tapasztalhatni, hogy szerte az országban a hatalomhoz jutó ellenzék gesztusokat gyakorol és úriemberkedik a hétpróbás gazemberekkel. Ennek így kell lenni normális országban, ámde a miénk nem az. Azok, akik és ahol alkalmasint legyőzettek, Isten, ember és a Btk. minden törvényét megszegték, ráadásul kegyetlenül irtották az ellent, aki most békejobbot nyújt.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 19. szombat, 21:09
-
Találatok: 2173
Orbán Viktor muszlim-ellenes. Ezen a kijelentésen szerintem nem igazán lehet vitatkozni, talán még maga Orbán is elismerné, ha négyszemközt tennék fel neki a kérdést. Ehhez képest Erdogan egyik legjobb európai barátja éppen Orbán, aki szívességek tömkelegét teszi meg a török diktátornak. Az elmúlt napok észak-szíriai vérengzéseire a magyar vezetés áldását adta, amivel lejáratta egész Magyarországot. És igen, tudom: Szijjártó sem és Orbán sem Magyarország egyszemélyes képviselője, külföldön mégis úgy hoznak döntéseket és úgy nyilatkoznak, hogy azt állítják, ezt a magyar nép akarta. Hogy ez nem igaz? Orbánt eddig sem zavarta az, hogy mások nevében hazudik, vagy cselekszik; akár egy fél ország gondolkodásával teljesen ellentétes módon.
Lassan nem marad olyan nyugati ország, amely még jó kapcsolatot ápolna velünk. Ez pedig elsősorban nem az ő hibájuk, hanem a magyar diplomáciáé. Ugyan a németek boldogan kihasználják az olcsó magyar munkaerőt, de valódi diplomáciai kapcsolat a kormányzati melldöngetés ellenére aligha van a két ország között. Mint ahogy a Salvinihez fűzödő barátság sem hozta közelebb a két ország vezetését egymáshoz, pláne úgy nem, hogy Salvini elbukott, és ezzel vélhetően örökre eltűnik majd az olasz politikából. Macron nem egyszer nézte levegőnek Orbánt, ezért kapcsolatuk még csak érintőlegesnek sem nevezhető. Lehetne még sorolni azokat az országokat, amelyek semmibe veszik Orbán szabadságharcos retorikáját, azonban sok értelmét nem látom. Lássuk inkább azokat az országokat, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a magyar vezetéssel.
Azerbajdzsán, Kazahsztán, Szerbia, Lengyelország, Törökország és Oroszország. Ezek közül egyik sem arról híres, hogy modern, jól működő demokrácia határozná meg a mindennapjait. Olyan országok ezek, amelyekkel jó diplomáciai kapcsolatot ápolni nem dicséret egyetlen ország számára sem. De a felsoroltak közül most maradjunk csak Törökországnál, amely katonai offenzívát indított a kurdokkal szemben. A támadást a világ legtöbb vezetője elítélte. Orbán Viktor természetesen nem, sőt, támogatásáról biztosította az egyébként hamarosan hazánkba látogató török diktátort. Erről már szokszor elmélkedtünk mi is, hiszen nem lehet a hír mellett némán elmenni. A kontinens szégyenévé váltunk, amikor Szijjártó Péter közreműködésével egyetlen országként vétóztuk meg a török offenzívát elítélő közös európai uniós állásfoglalást.

Ennek oka persze az volt, hogy Orbán Viktor jó viszonyt kíván fenntartani Erdogannal, ezért pedig kész szinte bármit beáldozni. Nagyrabcseülésünk jeléül pedig nem csak, hogy immár sokadszorra fogadjuk a diktátort Budapesten, hanem a kiszivárgott információk szerint már egy török iskolát is megnyitunk az országban. Ezzel persze alapvetően semmi probléma nem lenne – azt leszámítva, hogy ezen iskolák létrehozása Erdogan legnagyobb ellenfele, Fethullah Gülen ellen irányul – hiszen vannak kicsiny hazánkban német, vagy épp szerb iskolák is, azonban ez a lépés teljesen szembemegy a kormány retorikájával. Hogy miért mondom ezt?

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 19. szombat, 02:27
-
Találatok: 2262
Biztos vagyok benne, hogy utólag, évek távlatából is sorsdöntő fordulópontnak fog bizonyulni a vasárnapi önkormányzati választás, bár azt ma még nem tudjuk megmondani, hogy milyen irányú átrendeződés fog következni belőle. Az is egyértelmű, hogy csak alapos, választókerületi szintű elemzések, megfelelő módszertannal végzett további vizsgálatok nyomán lehet majd pontosan megérteni, hogy mi, és miért történt.
Néhány gyors következtetést azonban már most meg lehet próbálni levonni. Az alábbiakban 10 pontban foglalom össze azokat az állításokat, amelyek véleményem szerint már most megtehetők, majd levonom a Fideszre és az ellenzékre vonatkozóan is az ezekből adódó következtetéseket.
Tanulságok
1. Október 13-án nem a Fidesz omlott össze. Országosan továbbra is rendkívül erős maradt, szavazótábora pedig még azokon a településeken és budapesti kerületekben is stabil, sőt sokszor erősödött, ahol vereséget szenvedtek. Az ellenzék sikerének oka Budapesten, valamint egy sor megyeszékhelyen és egyéb vidéki városban maga az ellenzék volt.
A 2014-es eredményekkel összehasonlítva nem csupán egyetlen, közös jelölttel vágtak neki a választásoknak, és összeadták öt évvel ezelőtti eredményeiket, de számos helyen még ehhez képest is javítani tudtak. A vasárnapi relatív siker magyarázatait nem a Fidesz, hanem az ellenzék körül érdemes keresni. Az ellenzék volt más ezúttal, nem a Fidesz. Először az elmúlt kilenc évben nem az ellenzék követi le, és próbálja valahogy kezelni a Fidesz lépéseit, hanem a Fidesz kényelmesedett el, és maradt le a politikai realitás – az ellenzéki együttműködés jelentette helyzet – követéséről.
2. Merthogy az egyik legfontosabb ilyen magyarázat, hogy az ellenzéki összefogás működött.
Lezárhatjuk a kilenc éve folyó vitákat az együttműködés hatékonyságáról (ami persze az elvi alapú kritikák érveit nem ássa alá). Azok az érvek, hogy „a választók nem fognak átszavazni”, „az összefosás többet visz, mint hoz”, „nem lehet egyszerűen összeadni a szavazatokat”, „össze-Gyurcsányozódunk, és elvesztjük hitelességünket a választók szemében”, nem megalapozottak.
Nem csak az bizonyosodott be, hogy a választók számára ezek sokkal kevésbé fontosak, mint az ebben utazó politikusoknak, hanem az is, hogy az eddig gyakorlati alátámasztás nélküli állítás, hogy a közös ellenzéki fellépés önmagában mozgósító erővel bír („az erő erőt vonz”), megalapozott lehet.
Ezt mára belátta a hat éve ezen a kérdésen szétszakadt LMP másik fele, és az EP-választáson még a saját politikai tér megteremtését előnyben részesítő Momentum is (a Momentum javára legyen írva, hogy ez ügyben a kezdetektől teljesen nyíltak voltak, jelezték, hogy az önkormányzati választáson készek az együttműködésre, de az EP-választás tétje számukra más).
3. A „Borkai-hatás”. Sokan tulajdonítják a vasárnapi eredményeket az adriai jachtgate-nek. A számok számomra azt sugallják, hogy a Borkai-hatás létezik, a győri polgármester botránya valamilyen mértékben hozzájárult az ellenzéki győzelmekhez.
Azonban nem abban volt fontos hatása, hogy elbizonytalanította a fideszes szavazókat (regisztráljuk itt és most: Borkai botránya számukra elfogadható, nem tántorítja el őket a Fidesz támogatásától), hanem az ellenzéki szavazók mozgósításában volt szerepe. A magyar politika törzsi jellege páratlanul erős: szinte semmilyen botrány nem elég ahhoz, hogy megingassa a meglevő táborokat, így
a választási helyzetek alapvetően nem a másik oldalról leszakadó szavazók megszólításán (vö. „a kiábrándult fideszes szavazókat kell felszívni”), hanem a saját tábor mozgósításán múlik. Apropó, ez is olyasmi, amiben a Fidesz mindig nagyon erős volt, de ezúttal az ellenzék is igen jól teljesített – talán némi győri segítséggel.

Bővebben ...