Tóta W.: Egyszerűen senkik
- Részletek
- Készült: 2019. február 05. kedd, 22:14
- Találatok: 1949
A fideszmédia a főkurátor szerint is szar. Kirúgták ugyan, de a szag marad.
Nincs komoly jobbos újság, a jó tollú újságírók ellenzékben vannak. Olvasni Magyar Narancsot meg Élet és Irodalmat érdemes, az Origo undorító, a köztévétől hányni kell. Ami fideszes, az igénytelen.
Ezek eddig evidenciák. Mint ahogy az is, hogy nem minden kormánypárti figura tökhülye, tehát nem meglepő, ha a Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítvány kuratóriumi elnöke, Varga István épp efféléket gondol magában, ahogy végigtekint birodalmán. Szívesen olvasna ő sziporkázó, brillírozó jobbos szerzőket, szeretne már egy jót röhögni konzervatív humoristákon, vagy csak elolvasni egy eredeti nyelvezettel, poénokkal és gondolatokkal megírt jegyzetet. De hát ennek híján van az eklézsia.
Az már érdekesebb, hogy mindezt belemondja a kamerába.
De hogyan másképp végezhetné el a munkáját? Négyszázhetvenhat médiatermék tartozik alá. Nem mehet oda minden félanalfabéta idiótához egyenként, hogy Lacikám, Tomikám, Katikám, takarodj már el egy kicsit olvasni, művelődni, tanulni, és utána gyere vissza! Márpedig szólnia kell, ha változást szeretne. Egyetlen reménye, hogy a szava eljut a beosztottjaihoz, azok megrendelik a Narancsot meg az ÉS-t meg a szemét szabadkőműves Adyt, összehasonlítgatják a túloldali jótollúak szövegeit a saját nyikorgó fogalmazványaikkal, és előbb elszégyellik, majd megemberelik magukat.
Varga egyébként ebben téved. Azok a szerzők, akiket ő örömmel és irigykedve olvas, azért írhatnak úgy, ahogy teszik, mert szabadok. Maguk választanak témát, és nem kell Sorosra kifuttatniuk. Nem rezzennek össze, ha olyasmi jut eszükbe, ami nem passzol valamely párt aktuális szövegéhez, vagy épp ellentmond annak. Kormánypárti politikus nem áll ugyan szóba velük, a többitől viszont azt kérdeznek, amit akarnak, akkor is, ha az alany megsértődik. És nem azért vannak a helyükön, mert odanyalták magukat az állábaikon.
Engem például nem zavar, ha szájára vesz valamely fidesznyik. Magyarként és az anyanyelvem szerelmeseként viszont éles fájdalmat érzek, amikor azt kell olvasnom magamról a pártszócsőben, hogy „normális emberi érzelmekkel és értelemmel rendelkező emberekben olyan pszichológiai károkat hoz létre, amelyektől azok elvesztik nemi, etnikai, közösségi, családi identitásaikat.” Valahol valaki ilyen szellemi fegyverzettel védi a magyar kultúrát és identitást. Tőlem. Mi lesz itt, ha tényleg meg kell védeni?!
Laokoón-csoportként gabalyodnak bele egyszerű mondatokba, egy kezdő rendőrszóvivő szerszámkészletével helyeznek folyamatba nemzetvédelmi intézkedést, és nem szól rájuk senki, hogy csata előtt gyúrni kéne kicsit irodalomra és nyelvtanra. Addig meg lapítani a hátországban.
Varga István most szólt. Négy napra rá már nem volt a helyén.
Soha az életben nem éri utol a fideszes sajtó a többieket kreativitásban, nyelvi erőben, eredetiségben – kultúrateremtésben és magyarságban. Ugyanazért, amiért nem lesz soha fideszes irodalom és film sem. Sorba kapcsolt krumpliáramköröktől ennyi telik. Ahhoz, hogy versenyképes legyen, a pártnak el kellene tűrnie a szabad gondolatot, a vitát, a kritikát; és lepattintania a tehetségtelenek hadát, akik viszont vérszomjasan és irigyen mószerolnak be mindenkit, aki kicsit is eltér a vonaltól. Hiszen nekik nincs más képességük, mint lesni a parancsot.
A színvonal emelésének egyik legfőbb gátja a már kiépített állomány. A frusztrált, púpos templomszolgák hada, akik rettegnek a tehetségtől, és el is tapossák – mert a tehetség nem tud olyan engedelmes ölebbé lenni, mint ők. A tehetség fogalmának felvetése is életveszélyes számukra.
Varga példája megmutatja, mennyi esély van a változásra. Nyugodtan alhatunk. Valahol most is készülnek a szövegek a magyarságban pszichológiai károkat létrehozó liberálisokról; izzadnak szegény segédmunkások, mint a keserű emlékű irodalomdolgozatok felett egykor. 
Tájékozottabb lehet Orbán Viktornál! Első kézből, élőben az Európai Parlamentből! / 2019.01.30.
Amikor nincsenek érdemi érvek, akkor Orbán Viktor és sleppje homokba dugja a fejét. Ezt csinálja most is, amikor távolmaradásával "tiszteli meg" azt a parlamenti lehetőséget, ahol megmagyarázhatná mit miért tesz, vagy nem tesz.
Dafke
- Részletek
- Készült: 2019. február 04. hétfő, 20:50
- Találatok: 2259
Juszt is. Dafke. – Valaha volt öreganyám és az én vidékem csak így beszélt és beszél arról, ami jelenséget a túlművelt és cizellált, lecsúszott középosztálybéli honfitársunk csupán ekképp, ilyen bonyolultan képes kifejezni: csak azért is. Ráadásul az én lexikáimban benne van a butaság bátorságának érintőleges érzékeltetése is, így, ha azt mondom valakiről, hogy dafke barom, az már egy családregény, egy Buddenbrook ház vagy Futrinka utca, ha jól belegondolunk.
Ez a dafke létezés jól állhat egy fölnyírt tarkójú kiscsoportosnak, egy lázadó galerinak is, miniszterügynök elvtársnak, a kormányának, pártjának és végül egy országnak így cuzammen nem igazán. Egyetlenünk kezdte a hülyeséget, mint emlékezhetünk, mert, amikor bántották a kisvasútját, akkor egy elszánással Bicskéig delirálta a síneket. Akkor is azt hitte, azt csinál, amit csak akar, meg most is, azzal a különbséggel, hogy most azt mondják róla, diplomáciai ámokfutásba kezdett.
Kies kis országunk ugyanis megint belehugyozott a zongorába, és nem fogadta el a EU-Arab Liga nyilatkozatot azzal a szesszel, hogy abban az ENSZ migrációs csomagjára hivatkoznak. Ennyi erővel indoklásként elég lett volna egy kósza csak, mer’, azé’ vagy egy nagy bránert is, értelme ugyanis és indokoltsága mindahány változatnak csak annyi lett volna, mint ennek a publikusnak, azaz semmi. Ez a nyilatkozat segített volna elkezdeni az együttműködést, hogy megállítsák a hajókázó migránsokat, ilyet viszont Magyarország nem akar egyáltalán.
Bizonyos Federica Mogherini, uniós külügyi főképviselő el is gondolkozott hangosan, és csodálkozott: “A magyar kormánynak fel kell tennie magának a kérdést, mi érdeke fűződik ahhoz, hogy megnehezítse az EU és az Arab Liga közötti együttműködést”. – Erről ábrándozott a külügyi főképviselő, ámde hiába. Mi, itt helyben már elég régóta próbáljuk az értelem, a logika morzsáit meglelni pártunk és kormányunk működésében, elég csekély eredménnyel.
“…Mindazt, ami mostanában történik, és aminek következtében kicsiny hazánk a nemzetközi politikai élet sajátosan eszelős mellékszereplőjeként szórakoztatja a publikumot, hiba volna egy vagy több ember magánszámlájára írni. Mi termeltük ki őket magunkból, ők a történelmet nem alakítják, hanem megszemélyesítik, a tébolynak az a lángja, ami az ő szemükben lobog, 1804-ben gyúlt ki, amikor II. Ferenc császár odahagyta a német-római trónt…” 
Mészáros Lőrinc közpénzjellegétől megszabadított vagyonának minden egyes milliárdja felröhög valahol a messzi távolban
- Részletek
- Készült: 2019. február 03. vasárnap, 22:18
- Találatok: 2657
Soha nem értettem – és szerintem ez már aligha fog változni – miért van az, hogy egyes, a versenyszférában sikeres, szakmailag elismert, egzisztenciális értelemben nem az árokparton egyik-napról a másikra túlélni kényszerülő, jellemzően nem is Kósa Lajos szellemi színvonalán vegetáló, világot látott, külföldön tanult csúcsértelmiségiek életében miért érkezik el a pillanat, amikor beteges kényszert éreznek arra, hogy a NER kebelére boruljanak. Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium főfejese pontosan egy ilyen ember.
Akire jelen állás szerint azt a nemes feladatot osztotta le az akadémiai tudással semmilyen kapcsolatot nem ápoló, mániásan futballrajongó főnöke, hogy vezényelje már le a Magyar Tudományos Akadémia belehajtását a Nemzeti Együttelhülyülési Rendszer igájába.
Egyfelől mélységesen zavarbaejtő egyáltalán szóba hozni ezt a kérdést egy olyan országban, ahol a nemzetikereszténypolgári kétharmadok egymásutánisága oda vezetett, hogy az egzisztenciális és szellemi nyomorból a még nagyobb egzisztenciális és szellemi nyomorba lökdösött, ám választásokat eldönteni képes széles néprétegek 5000 forintokért nem csak a szociális tűzifájukat hajlandóak eladni, hanem az emberhez méltó életről is régen lemondtak már. És ahol – nem utolsó sorban – néhány év alatt, papíron legalábbis, egy iskolázatlan mezei gázszerelő nevére került nagyjából minden, ami mozdítható és az is, ami nem.
Ennél csak az a zavarbaejtőbb, amikor eme – ideológiai értelemben a sötét középkorba öles léptekkel masírozó – országnak az innovációs minisztere, mellékállásban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (akit egykor talán az önerejéből elért szakmai teljesítményéért is tisztelni lehetett) két fideszes propagandistának magyarázza 40 percen keresztül, hogy miért elengedhetetlen olyan módon átalakítani az MTA kutatóintézeteinek finanszírozását, ahogyan azt a tucatjogászok, teremfocisták és erkölcsileg teljes mértékben leamortizálódott, a kreatív közpénzlopáson kívül leginkább semmihez nem értő felkapaszkodott senkik kormánya elképzelte. Vagyis úgy, hogy az MTA kutatóintézetei áprilistól projektalapú működésre állnak át.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem alapfinanszírozást kapnak az intézetek, hanem témakiírásokra kell jelentkezniük. Értsd: a NER majd megmondja, hogy mit kutassanak, mert a NER jobban tudja. A pályázatok nyitottak lesznek azon egyetemek és a kormány által a közelmúltban létesített, és/vagy a kormány szája ízének megfelelő tudományosságot képviselő, nagymúltú intézmények számára is, amelyek megkapják az alaptámogatást. Így kerülnek majd képbe a Századvéghez hasonló, szellemi műhelyeknek csúfolt, a pártpropaganda keze alá dolgozó pénznyelő automaták is. Hogy még érthetőbb legyen: gyakorlatilag ezekre az alternatív, áltudományos gittegyletekre szabják az MTA finanszírozási rendszerét, de Palkovics megmagyarázta Gajdicsnak és Szentesi-Zöldinek, hogy mi, a hülyék is megértsük: megint nem az van, amit látunk, hanem az van, amit ők mondanak.
Mivel tudom, hogy senkinek nincs 40 perce baromságokra, én lelkesen végignéztem a produkciót, és minden vitán felül áll, hogy csodát láttam. Olyannyira, hogy Mészáros Lőrinc közpénzjellegét vesztett vagyonának minden egyes milliárdja felröhögött valahol messze, a távolban, ahonnan már soha az életben nem lehet visszavenni. Egyrészt mulatságos lenne, ha nem volna elkeserítő, hogy a valósághajlításban utazó propagandista száján hogyan csúsznak ki olyan kérdések és megállapítások, amelyek soha nem csúsznának ki a száján, ha nem arról szólna az élete, hogy melyik nap éppen mit kell hazudni, hogy mit szabad egyáltalán szóvá tenni, és miről kell kötelezően kussolni. Az a baj a főállásban hazudozással, hogy az ember egy idő után már képtelen eligazodni a maga köré felhúzott mocsoktengerben. 
Orbán Viktor első milliója
- Részletek
- Készült: 2019. február 02. szombat, 19:32
- Találatok: 4469
Vajon sikerült neki? Összespórolta végre? – ezekre a kínzó kérdésekre riadtam fel az éjszaka kellős közepén. Odaültem a sötétben az asztalomhoz, felhajtottam a laptop képernyőjét, hogy kiderült-e már, és igen, büszkén bokszoltam a levegőbe, sikerült neki:
Orbán Viktor 402 ezer forintot spórolt, és ezzel megtakarítása átlépte a bűvös egymilliós határt.
Az utolsó pillanatig kételkedtem benne, hogy a miniszterelnök összehozza-e a hét számjegyű összeget a számláján. Főleg a Brüsszel felé megvillantott egymilliós öltöny bizonytalanított el, mert oktondi pazarlásnak tűnt. De én is szoktam impulzívan vásárolni, aztán elszégyellem magam, hogy erőn felül szórtam a pénzt, és utána meghúzom a nadrágszíjat.
Úgy látszik, a kormányfőnek is sikerült élére állítania a garasokat. Ebben persze sok jó barátja, rokona segíthette okos pénzügyi tanácsokkal, akik már rég sokkal gazdagabbak, mint ő. Bár korábbi legjobb barátjával, a cégeiből a barátság éveiben 60 milliárdos osztalékot felhajtó Simicska Lajossal ugyan összeveszett, de az őt váltó felcsúti barát, Mészáros Lőrinc rakétaként száguldott keresztül az ország elitjén, és meg sem állt a csúcsig, már 380 milliárdos vagyona van. Tiborcz István, akinek a miniszterelnök odaadta lánya kezét, szintén kiemelkedően tehetséges fiatal vállalkozó, aki nem az első milliókról sző álmokat, hanem sokadik milliárdokról. Aztán ott van példaképnek a szépen gyarapodó édesapa is.
Meg persze azok, akikkel jólesik együtt örülni a VIP-páholyokban a Videoton és a Felcsút góljainak. A sok gazdag és hálás barát, akik egy-egy magánrepülőn üresen tartott szék mellett talán egy-egy jó financiális tanáccsal is szolgálhatnak focimeccsekre menet. Garancsi István például, aki korábban kötélbarátjának nevezte Orbánt, csaknem 50 milliárdos vagyon felett diszponál, tőle sem szégyen ellesni pár apró trükköt.
Szerintem ők is bíztak abban, hogy 2019 lesz az az év, amikor végre Orbán Viktor is belép a milliomosok klubjába.
Bár megmondta a miniszterelnök, amikor erről kérdeztük, hogy rá nem lehet nyomást gyakorolni, és eddig minden üzletember rosszul járt, aki ezzel próbálkozott.
Lehet, hogy nem is dörzsölt üzletemberek spekulációi kellettek a sikerhez, hanem a kormányfői puritanizmus, a protestáns etika a Fidesz-KDNP-t a gyökeréig átható szelleme volt a siker kulcsa.
Bárhogy is történt:
Gratulálok, Miniszterelnök Úr!
Az ÁSZ Tükörországa
- Részletek
- Készült: 2019. február 01. péntek, 19:33
- Találatok: 2353
Az Állami Számvevőszék pártok ellenőrzéséért felelős főtitkára, bizonyos Holman Magdolna olyan vélt evidenciákat fogalmaz meg, hogy az ő cége független a pártpolitikától, és nem vesz részt pártpolitikai küzdelmekben. Kár. Ha indulnának valami nyüves választáson, én biztosan rájuk szavaznék. Hallunk még persze jogállamról, szakmai standardokról meg demokratikus normákról is, amitől jókedvre kerekedik az ember nagyon, hogy ne mondd má’, ne röhögtess, mert cserepes a szám.
Mindezt annak fényében tartotta szükségesnek elővezetni a főtitkár asszony, hogy valami véletlen baleset miatt a kormányzó erőket két óra alatt találták rendben lévőnek pénzügyileg, míg az ellenzéket pedig igyekeznek szarrá büntetni. A szabál az szabál, szokta volt mondani nagyanyám is, amikor elfogta a snapszlit, és beírta a szőrös bunkót az ellennek. Én ezzel az életből ellesett példával csupán arra szerettem volna utalni, hogy rendnek kell lenni mindenképp.
Azt nem tudhatjuk, hogy főtitkár asszony főnöke, ez a bizonyos Domokos László, aki 2010-ben egyenesen a Párt kebeléből érkezett demokráciát óvni, szóval nem tudhatjuk, hogy az ő kis szíve kiért dobban momentán nagyot és remegve, csak sejthetjük, mert vannak erre utaló bizonytalan jelek. Egyébként ez az ÁSZ a maga függetlenségével és az egyéb mézes-mázas jelzőivel legalább annyira abszurd, mint az egész leharcolt ország.
Érezhette ezt Holman főtitkár asszony is, hiszen, midőn magyarázta, miért szívatják Orbán ellenfeleit orrba-szájba, elkezdett metaforákban beszélni, mint valami kultúrharcos irodalmár, és ettől más minőséget kapott az egész. A hányás peremén kicsapódott az esztétika, megbőrösödött mintegy.
“Mi egy tükröt tartunk az ellenőrzött szervezetek elé. Lehet, hogy nem tetszik, amit látnak benne, de nem az a megoldás, hogy összetörik a tükröt, hanem az, hogy betartják a törvényi előírásokat.”
Ezt mondta a főtitkár asszony, én pedig megláttam a történetben, akárha Alice, Subidámot, Dingidungit meg Gyilkanyesszt, és mindjárt más lett a világ. Egyébként ez a tükör-varázstükör toposz rögtön két irányba lódítja meg az ember képzeletét, az egyik ez az Alice-os, amikor bele lehet lépni az elvarázsolt világba, a másik a hófehérkés, gonosz mostohás, amikor a tükör össze-vissza hadovál mindent. Az egyik jobb, mint a másik.
Mert például igen bűbájos, hogy az ÁSZ tükre, midőn Orbán Viktor vizslatja benne a tokáit, milyen gyönyörűségesnek látja és láttatja őtet mindig. Itt közbeszúrhatjuk, hogy ez a cég, amely a függetlenség bajnoka, hivatása szerint általános hatáskörrel végzi a közpénzekkel, illetve az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzését. És ilyenkor – morfondírozhatunk például – talált-e számlát OVM krónikus meccsre röpködéséről vagy sem, mert ezek is messze vezethetnek nagyon, ismeretlen vizekre.
Ez csak úgy eszembe jutott, mert a tokás friss vagyonbevallása szerint még mindig templom egere a lukas sajtban, ezért van szüksége kedvezményes menüre a várban, hogy azért egyszer jól lakjon, mint valami móriczi hős. Vagy például ha keresne az ÁSZ, találna-e közpénzi számlát az MTVA-nál arról a rácsról, amelyet azért szereltek fel gyorsan, hogy Hadházyt távol tartsák, és még csak magyarázkodniuk se kelljen, mért nem beszélhet a nép televíziójában a korrupcióról, lopásról és más cukiságokról.
Európa védtelen?
- Részletek
- Készült: 2019. február 01. péntek, 02:42
- Találatok: 2105
Cinikus, gátlástalan bűnözőknek és szélsőségeseknek leszünk (vagyunk?) kiszolgáltatva? Szomorú volt a tegnapi EP-vita, nagyon szomorú. Nem azért, mert minimális volt az érdeklődés: ez többé-kevésbé természetes, hiszen semmilyen javaslattal sem állt elő senki – egyszerűen gyorsítani szerették volna a 7-es cikkely szerinti eljárást.
Attól volt szomorú az este,
hogy ismét átélhettük a régi tapasztalatot: a bűnözőkkel és szélsőségesekkel szemben milyen gyenge tud lenni a demokraták ellenállása. Kulturált, visszafogott hangú bírálatokat hallhattunk – volt, aki az Orbán-kormány konokságát, megátalkodottságát bírálta: valamilyen előrelépést szeretett volna. A jó szándék valamilyen hihető jelét.
A szomorúságon keresztül is érzékelhető volt a helyzet komikuma: előrelépést szerettek volna látni, miközben az utóbbi hónapokban erőteljesen fölgyorsult, lényegében befejezéséhez közeledik az orbáni hatalom bebetonozása, a demokrácia immáron látszatának is fölszámolása. A hazai helyzetet jól mutatja a közpénzekkel kitömött Századvég elképesztő „javaslata” az ellenzéki képviselők tevékenységének immáron jogi értelemben vett kriminalizálására.
varosikurir.hu
Tájékozottabb lehet Orbán Viktornál! Első kézből, élőben az Európai Parlamentből! / 2019.01.30.Amikor nincsenek érdemi érvek, akkor Orbán Viktor és sleppje homokba dugja a fejét. Ezt csinálja most is, amikor távolmaradásával "tiszteli meg" azt a parlamenti lehetőséget, ahol megmagyarázhatná mit miért tesz, vagy nem tesz.
Bántó volt a kontraszt:
az európai hang és a vad agresszivitás ellentéte. Bántó volt Morvai Krisztina bugris-nárcisztikus primitívsége – na de ő érdektelen. Az viszont legalábbis érdekes – ha jól értelmezem a helyzetet –, hogy az Európai Néppárt Deutsch Tamást jelölte ki vezérszónokának! Vajon ez azt jelentené, hogy a néppárti álláspont azonos azzal a bumburnyák nekivadultsággal, amely Deutsch handabandáját jellemezte? Frank Engel és társai mit szólnak ehhez..?
De nemcsak Deutsch lökte azt a dumát, amelyet a Fidesz eddig főleg hazai fogyasztásra szánt: szégyenletes szervilizmusról és agresszivitásról tanúskodott például Tőkés László hozzászólása is.
Az a baj, hogy ez az este egészében megerősítette azt a rossz érzést, amelytől egyre nehezebb szabadulnunk: a májusi választáson áttörhetnek vagy legalábbis nagyon megerősödhetnek a bűnözők és szélsőségesek. Persze ma még nem látni, mennyire megalapozott vagy mennyire propagandisztikus az a magabiztosság, amelyet ordítva adnak tudtunkra.
Azt gondolom, bármennyire érthető (?)
az a néppárti törekvés, hogy a Fideszt a pártszövetségen belül tartsák, így legalábbis valamennyire ellenőrizzék, netán mérsékeljék, ideje volna belátni ennek kudarcát. A Fidesz egyre vadabb, egyre elszántabb: mivel vezérkara bűnszervezetet alkot, más nem is várható tőle. 
Saját adótrükkjeivel magyarázza az alacsony magyar béreket az Audi
- Részletek
- Készült: 2019. január 30. szerda, 19:18
- Találatok: 1830
Egészen különös közleményben próbálta megmagyarázni az Audi Hungária Zrt. (AH) kedden, miért fizetnek a magyarországi alkalmazottaknak az árbevételükhöz képest minden más európai Audi leánynál kevesebbet. A cég tulajdonképpen részben az adóoptimalizálással magyarázta az alacsonynak tűnő magyar béreket, és olyan témákat feszegetett, amiről a multik általában nagyon nem szeretnek beszélni.
Az AH az Audi Hungária Független Szakszervezet Sztrájkbizottságának (AHFSZ) egy közel két héttel korábbi kiadványára reagált. Ebben az AHFSZ a csoport éves jelentése alapján hét különböző Audi leányvállalat esetében összesítette, hogy az egyes országokban hogyan viszonyul a bérköltség az árbevételhez, illetve az ott előállított értékhez.
Az AHFSZ számaiból az látszik, hogy a bevételhez képest a magyar munkások keresik a legkevesebbet, és a G7.hu egy korábbi elemzéséből is az derült ki, hogy az itthoni alkalmazottak a németek magasabb fizetéséért is dolgoznak.
Az AH ezt a megállapítást igyekezett most tételesen cáfolni, alapvetően arra alapozva, hogy az adatok nem összehasonlíthatóak. Ebben részben biztosan igaza van a cégnek, bár valamennyire azért elvárható lenne, hogy az éves jelentésben összehasonlítható adatok szerepeljenek. Az érvrendszer azonban nagyon furcsára sikerült. A cég azzal érvel, hogy a bevételi számok elsősorban a csoporton belüli úgynevezett elszámoló, vagy más néven transzferáraktól függnek, márpedig ezt ilyen nyíltan ritkán szokták kimondani nemzetközi vállalatcsoportok (még ha gazdasági körökben elég köztudott dolog is).
A transzferár az az ár, amennyiért egy cégcsoport különböző vállalatai egymás között adják-veszik az alkatrészeket, eltérő készültségű fokú részegységeket, szolgáltatásokat és hasonlókat. A győri Audi legyárt egy motort, amit Ingolstadtban szerelnek be az autóba, akkor a német leányvállalat megveszi a motort a magyar cégtől.
Csakhogy itt nem két piaci szereplő kereskedik egymással, hanem egy adott cégen belül történik a tranzakció, és ez komoly visszaélésekre adhat lehetőséget. Ha a csoport nem piaci árat használ, akkor egyszerűen tologathatja a nyereséget egyik leányvállalattól a másikhoz, amivel az eltérő adókulcsok miatt rengeteg adófizetést kerülhet el. (Sok esetben nem is lehet piaci árat meghatározni. A probléma súlya miatt a témával korábban külön cikksorozatban foglalkoztunk). 
„Orbán kerékbe töri a magyar nyelvet”
- Részletek
- Készült: 2019. január 29. kedd, 16:05
- Találatok: 1652
A csendes agresszió pusztítóbb a trágárságnál – állítja Kálmán László nyelvész, aki szerint a főpolgármesterből például süt az erőszak.
Tehetséges szónoknak tartja Orbán Viktort?
Ellenkezőleg. Ha nem előre megírt szöveget olvas fel, akkor kifejezetten gyengén teljesít. Híveit láthatóan nem zavarja, de Orbán retorikája és beszédtechnikája akkor is borzalmas, amikor papírból beszél. Minden szót, minden szótagot külön hangsúlyoz. Vélhetően úgy szeretne tenni, mintha kimunkált, veretes gondolatokat fogalmazna meg. Valójában kerékbe töri a magyar nyelvet.
Mégis hatásos.
Mit tehetek én erről?
Az ellenzéki térfélen vannak jó szónokok?
Hát, nem sokan. Talán Vona Gábor. Mondom ezt teljesen elvonatkoztatva attól, hogy mit gondolok a Jobbikról. Az MSZP-ből esetleg Kunhalmi Ágnes, vagy az LMP-s Demeter Márta.
Vona megbukott, Orbán egymás után harmadszor is miniszterelnök lett.
Ma már egyre kevésbé igaz, hogy a jó szónoki képesség garancia a sikerre. Kevesen hallgatnak politikusi beszédeket. Az emberek többsége, ha egyáltalán foglalkozik a pártokkal, máshonnan tájékozódik, különféle helyekről felszedegetett információmorzsákból alakítja ki a véleményét. A szónoki erények háttérbe szorultak.
Menekültek helyett „migránsok”, CEU helyett „Soros-egyetem”, jogvédők helyett „álcivilek” – és így tovább. A szómágiának mekkora szerepe van a Fidesz győzelmeiben?
A Fidesz nagy energiát fordít rá, hogy csakis rá jellemző kifejezéseket találjon. Ehhez aztán kialakítja a megfelelő asszociációs kört, atmoszférát. Felmérések hiányában a benyomásaimra kell hagyatkoznom: igen, a Fidesz győzelmi sorozata döntő részben a propagandagépezet terméke. Fontos eleme ennek a következetesség és az ismétlés. A nyelvet mint eszközt a fejlettebb nyugati országokban is mindegyik párt használja, Magyarországon ebben kimagaslik a Fidesz. A tanácsadók nyilván mindig megmondják, mi az a kulcsszó, amit sulykolni kell. A Fideszben jól elsajátították és alkalmazzák a módszert, szemben az ellenzéki pártokkal.
A „rabszolgatörvény” elterjesztése egész jól bejött.
Ritka, hogy az ellenzéknek sikerül bevinnie a köztudatba egy saját kifejezést, és nem csupán bevinnie, hanem következetesen használnia is. A „rabszolgatörvény” ilyen. Attól tartok azonban, hogy ez csak kivételes eset, nem pedig az ellenzéki politizálás új korszakának kezdete. Meglátjuk.
A Political Capital, vagy például a szerb politikai aktivista, Szrgya Popovics szerint az elnyomással szembeni ellenállás egyik leghatásosabb fegyvere: a humor.
Tökéletesen így van. Csak az a probléma, hogy az ellenzék ezzel is hadilábon áll, kevés olyan politikust tud felmutatni, aki képes humorosan fogalmazni. Nem az olcsó poénkodást hiányolom, hanem a humor speciális formáját, a gúnyt. Senkit nem szeretnék megbántani, de még a „kétfarkúak” sem hozzák azt a színvonalat, amit elvárnék tőlük. Nálunk valahogy még a viccpárt sem eléggé vicces.
Simicska Lajos elhíresült mondásának („Orbán egy g..i”) tartalmi és vizuális megjelenítése az O1G. Hova sorolná az ellenzéki jelképet, a trágárság vagy a humor kategóriájába?
Tisztázni kell, hogy az O1G nem a politikai színpadán jelent meg, hanem az utcán. Persze, hogy trágár, de az utcán így beszélnek. Az olyan embert szokták g..inek nevezni, aki nemcsak gonosz, hanem még alattomos is. Van egy ilyen típus, nincs rá találóbb szó. Én se tudok jobbat. Bár politikai kommunikációra az O1G nem alkalmas, az utcán, ahol keletkezett – és ahova való –, jól működik. A grafikai ábrázolása pedig zseniális, szerintem az MTVA gagyi logóit parodizálja. 
És játszunk tovább
- Részletek
- Készült: 2019. január 28. hétfő, 22:15
- Találatok: 2258
Legyen úgy, mintha. Ezzel a gondolattal játszott el a Fidesz-ből sarjadzó, de abból kiszakadni értelemszerűen képtelen ÁSZ, amelynek efféle létezése maga az abszurd, a törvénytelenség eleven bizonyítéka. Aztán mégis a törvényesség őre volna, röhej és zokogás. Innentől be kéne fejezni a felőle való gondolkodást, mert az ember nem Beckett vagy Ionesco, bár igény lenne rá. A valóság követelné az abszurd látást, mégis próbáljunk meg a realitás szemszögéből vizsgálódni. Nehéz lesz.
Ez az ÁSZ ez mostanában arra van, ha az ellenzéki pártok már nagyon elkanászodnak, ha túlzóan kinyílik a csipájuk, akkor egy kicsit megszorongassa őket, s ha olyan óhaj érkezik felsőbb helyről, lehetetlenítse is el működésüket teljesen arra hivatkozva, hogy túl olcsón béreltek irodát, vagy lekonyul a fülük. A színjáték azonban nem lenne komplett, ezért bejelentették azt is, hogy most a Fidesz meg az álkeresztények háza táján is vizsgálódnak, amitől az egész csürhe álmatlanul forgolódik biztosan.
Egy pártállamban bimbózó állampárt működését a tőle függő szervezet ellenőrzi, előadva itt nekünk a nagy hazugságot, és ámítva a világot, hogy a diktatúra az demokrácia, és mindenki bájosan mosolyog. Mindenki tudja, hogy ótvaros színjáték az egész, és mégis a nevét és az arcát adja hozzá, mindkét oldalról. Az előző diktátor legalább kimondta, hogy a krumplileves legyen krumplileves, kimondta magáról, hogy kommunista. Legalább egyenes volt, de ez a mostani még önmaga definíciójával sincsen tisztában, hogy milyen ing is van rajta épp.
Egyébként most két kimenetel van a tarsolyban, amit majd az ÁSZ itt előad nekünk vérkomolyan. Vagy minden rendben lévőnek mutatkozik a narancsosoknál, vagy, ha a gazda kicsit cifrázni akarja az előadást, akkor találnak valami apró vétket, amit majd két pofára harsognak, hogy na, ugye. Olyan lesz ez, mint az Orbán óvodás ámokfutása miatt kiszabott bírság. Megfényezzük a szart, hogy boldog legyen a proli. Meg elégedett. Már, ha foglalkozna ilyennel a zsák krumpliján kívül, de nem. Ezért is virul a gonoszság.
A kampányköltéseket vizsgálja egyébként most a nagyhatalmú ÁSZ, ami megint maga az anakronizmus, hiszen Orbán Viktor, a Párt és az egész nyüves államgépezet permanens kampányüzemmódban van. A kampány a lételemük és kormányzásuk lényege, egyszerűen máshoz nem értenek, és ennek is csak a mocskos fajtájához, de ez most épp lényegtelen. Másrészt pedig, amikor a közpénz, a magánvagyon és a pártkassza egyáltalán nem különíthető el, akkor milyen vizsgálatról is beszélünk vajon? Kinek a pénztárcájában turkálnak akkor?
Továbbá, ha már kampány és közpénz, akkor, ha hű lenne önmagához ez az ÁSZ, akkor egy füst alatt vizsgálhatná a médiaholding mint nagyra nőtt Fidesz-es kampánygépezet működését, a köztévét és közrádiót, a plakátokat és konzultációkat vezénylő minisztériumokat, voltaképp az államháztartást, amely kampánypénztárként zakatol. Tehát ne nézzük hülyének egymást, vagy, ha igen, akkor engedtessék meg az állampárttal ellenérdekelt félnek, hogy az álvalóság pofájába röhögjön. Már, ha akar, persze.
Most majd a szintén vizsgálat alá vontak – a Demokratikus Koalíció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Lehet Más a Politika, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, a Magyar Szocialista Párt és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata – fogják a kis számláikat, és az ítélőszék elé járulnak, miszerint mit parancsolsz, édes gazdám.