Miből fizette Orbán az OTP magánrepülőjét, belép az Al Capone-effektus?
- Részletek
- Készült: 2019. április 13. szombat, 22:41
- Találatok: 2065
Orbán és oligarchái luxuséletmódja nehezen rejthető, egyre nehezebben tudják eldugni a mérhetetlen nagyságú lopott vagyont.
Az elmúlt időszakban egyre nyíltabban fel is vállalják, hogy míg az ország népe szegényedik, az Orbán-család tagjai már világméretekben is értékelhető gazdagságra tett szert. Kastélyok, paloták, szállodák tulajdonosai, Orbán lánya, Ráhel, informálisan az állami költségvetésből származó százmilliárdok fölött rendelkezik, és költheti el a magánvállalkozásaik érdekei alapján a turizmusban és a divatiparban.
Mészáros Lőrinc felcsúti gázszerelő már a világ leggazdagabbjainak listáján szerepel, de a magyar tényfeltáró újságírás még nem találta meg, hogy a pénz hol, milyen formában kerül az igazi tulajdonos, Orbán Viktor számlájára. Azt mindenki tudja, hogy Mészáros nem a saját pénzét birtokolja, hanem Orbán strómanja. De azon kívül, hogy Orbán bárkitől azonnal visszaszedi a pénzét, ha kegyvesztett lesz, s egy szóra be kellett adni a “nemzetstratégiai” sajtóalapítványba mindenkinek a médiatulajdonát (amiről a közvélemény addig azt hitte, hogy a névleges tulajdonosoké), nem lehet Orbánt a lopáson tetten érni. Pedig már kiderült, hogy semmi nem azoké, akiknek a nevén kilopták, hanem minden Orbáné.
Még akkor is kell lennie titkos számláknak, ha Orbán nem tartja saját tulajdonát a nevén, és Mészáros nevén működteti a vagyonát, mert valamiből élnie kell. A magánrepülőgépes luxus életmódot nem fedezi a hivatalos bevétele és a bevallott magánvagyona. Orbán, miközben a családja (apja, lánya, veje nemcsak multimilliárdos, hanem százmilliárdos) krőzusi gazdagsággal bír, azt a hamis látszatot kelti, mintha neki mindössze 1 millió 395 ezer forint lenne a számláján, miközben feleségével egy 2002-ben felvett 20 milliós hitel tartozását nyögik, amiből a legutóbbi vagyonbevallása szerint még 3 millió 516 ezer 925 forint hátraléka volt.
Ez azt jelenti, hogy Magyarország korlátlan ura, a központilag szervezett korrupció és intézményesített lopás irányítója, akinek családja Magyarország leggazdagabb családja, és a strómanja a világ élvonalába tartozik, a világ leggazdagabb kétezer emberének egyike, egy eladósodott csóró, akinek több a tartozása, mint a megtakarítása. Ha Orbán Magyarországon nem számolta volna fel előrelátóan a jogállamot, ez lenne a veszte, mert sem az Orbán-család gazdagodását, sem a maga életmódját, annak forrását nem tudná igazolni. Mint a sajtóban megjelent, Orbán nem kér szívességet Csányi Sándortól, hanem kifizette mindig a magánrepülés díját, amikor az OTP magánrepülőgépével utazott.
Például a futballvilágbajnokság moszkvai döntőjére is az OTP magángépével utazott. Ez egy két és fél órás út, piaci áron ez minimum 5 ezer euró oda és ugyanannyi visza, ezen kívül az állásidő. Ha nem óradíj a fizetendő ár alapja, akkor sem lehet kevesebb 15 ezer eurónál, és akkor nagyon baráti áron számoltunk. Ez bőségesen meghaladja Orbán legális havi fizetését és a bevallott egymilliós megtakarítását. Ez azt jelenti, hogy Orbánnak más forrásból származó pénzének is kell lennie, amit nem vallott be, ami után nem adózott a magyar államnak. Orbánnak ez nem is az egyetlen ilyen luxusútja volt. Nyilván ezért vetette meg a Honvédség nevére a két luxus magánrepülőgépet, amelyet most használ, hogy ezt elrejtse.
Ez azt jelenti, hogy Orbán hazudott a vagyonbevallásában (naná), és annak ellenére, hogy eddig nem leplezték le, hogyan kerül pénz a strómanoktól hozzá, hol tartja a magánszámláit, mikor, ki mennyit utalt rá, ez az egy repülőútja is elárulja, hogy illegálisan szerzett pénzei vannak, hatalmas értékben csal adót, mert az illegálisan megszerzett pénz után nem adózik, hanem elrejti az adózás elől, kétszeresen meglopja így az adófizetőket. 
Megrendítő beszéd egy közigazgatási bírótól a jogállam vesztéről
- Részletek
- Készült: 2019. április 13. szombat, 00:20
- Találatok: 2050
Magyarországon nincs jogállam – így összegezte Kovács András közigazgatási bíró Handó Tünde egy korábbi nyilatkozatát, illetve az önálló közigazgatási bíróságok felállításának tervét. A Kúria egyik tanácselnök bírája gyorsleltárt készített a magyar igazságszolgáltatásról belső szakfórumon.
„Ha ez egy nagyszerű átalakítás, vajon mi, a most rendszerben lévő bírák miért nem örülünk ennek felhőtlenül” – az önálló közigazgatási bíróságok létrehozására vonatkozó kérdést Kovács András közigazgatási bíró, a Kúria egyik tanácselnök bírája vetette fel, egy a témában tartott szakmai konferencián. Az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület rendezvényén arról is beszélt (2:16:10-nél indul. Frissítés: cikkünk megjelenése után pár órával a videó elérhetetlennél vált - a szerk.), hogy sokat gondolkodott azon, mondjon-e bármit, hiszen „egy bírótól elvárt, hogy indulatoktól mentesen beszéljen egy témában”, de ő, erre most nem képes. Még három hete van arra, hogy eldöntse, átmegy az új Közigazgatási Felsőbíróságra, vagy marad a Kúrián, „mint egyfajta rendszerhiba”, akinek egészen mást kellene csinálnia, mint eddig. Elmondása szerint még nem tudja, hogy döntsön, pedig már nyolc hónapja gondolkodik ezen.
© Facebook / Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület
S vajon miért olyan nehéz döntés ez? – tette fel a kérdést Kovács András, majd válaszolt is rá: látja milyen irányba változtak az elmúlt években azok a közigazgatási szervek, amelyekkel a munkája miatt kapcsolatban áll, hogyan csökkent azok színvonala. A tanácselnök bíró szerint nem a megnyugtató az sem, hogy az általa megkérdezett és nagyra becsült közigazgatási szakembereknek eszük ágában sincs a felsőbíróságra pályázni. Mondván, "ők ahhoz a munkához nem értenek". S akkor kik kerülnek majd oda? „Hát azok, akik már ahhoz sem értenek, amit most csinálnak” – így válaszoltak Kovács tolmácsolásában a megkérdezettek.
A kúriai bíró hallhatóan megrendülten beszélt arról, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének Kaposváron, a közelmúltban elmondott, és azóta sem cáfolt beszédéről, amelyben Handó Tünde azt mondta: „a jog uralma az állam felett, mint például az Egyesült Államokban, nem jó út. A bíróságok számára ez persze népszerű, de nem járható út.” Kovács András úgy gondolja, hogy ez a kijelentés még annál is súlyosabb kérdés, minthogy pártbíróságok lesznek-e a közigazgatási bíróságok.
Ez a mondat azt jelenti, hogy nincs szükség közigazgatási bíróságokra, egészen pontosan azt jelenti, hogy Magyarországon nincs jogállam
– fogalmazott a bíró, aki szerint nem is lehet megérteni, hogyan mondhat ilyet a bírósági igazgatás első számú megtestesítője, miközben Magyarország ellen folyik a 7-es cikk szerinti eljárás (ez a jogállamiság állapotát vizsgálja – a szerk.) Ebből látszik, hova jutottunk – tette hozzá a bíró.
Elkeseredett megnyilvánulása is jól mutatja, milyen hatalmas és veszélyes változás előtt áll az igazságszolgáltatás, amelyen belül már most is hatalmas a bizonytalanság. Ami azért nagy baj, mert kikezdi a bírák magabiztosságát, ami nélkülözhetetlen pártatlan ítélkezéshez" – erre korábban több bíró is figyelmeztetett.
Bár elfogadása óta már módosították is – miközben csak jövőre lép hatályba – az önálló közigazgatási bíróságokról szóló törvény még mindig komoly kritikát kap. 
Die Zeit: „Magyarország elveszett”
- Részletek
- Készült: 2019. április 12. péntek, 00:27
- Találatok: 2550
Ezzel a címmel közölt szokatlanul terjedelmes esszét a német liberális lap, és szerzőként Beda Magyart tüntette fel, akiről a bevezetőben közölte: ez álnév, amelyet a szerző, aki korábban a CEU-n dolgozott, azért választott, hogy védje magát és környezetét, de valósi személyazonossága a szerkesztőség számára ismert.
A szerző megállapítja: Magyarország öngyilkosságot követett el az EU ügyetlen segítségével és a többi, tehetetlen uniós tagállam szeme láttára. A demokrácia haláltánca úgy kezdődött, mint ahogyan az már egyszer lejátszódott a XX. században: az emberi jogok, sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a tudomány és a művészet a politika játékává lett, a tényeket a nemzeti identitás elleni támadássá értelmezik át, a gyűlölet és a törvénysértés morális imperatívusz.
A szélsőjobb eszmék újraéledéséről az EU is tehet, mert az unió a be nem avatkozás jelszavával pénzt szivattyúz az országba, és ezzel biztosítja egy olyan politikai vezető uralmát, aki elvesztette a kapcsolatát a valósággal. Ezzel egyben hagyja, hogy az illető lerombolja az egész országot. Hideg polgárháború folyik, és okoz egyre megbékíthetetlenebb megosztottságot. Magyarország mai állapotában jelöltként sem jöhetne számításba az uniós csatlakozásra – írta a szerző, és ecsetelte a sajtó, az emberi jogok, az igazságszolgáltatás helyzetét, a kormánypropaganda működését, valamint azt, hogy választások ugyan még vannak, és szabadok, de egészen nyilvánvalóan nem tisztességesek.
Szánalmasnak nevezi a szerző a gazdaság helyzetét: az uniós pénzekből és befektetésekből 4-5 német konszern tartja mesterségesen életben, és a közzétett adatok aligha felelnek meg a valóságnak. Orbánnak a lefölözésen kívül nincs, és nem volt felismerhető gazdasági terve – írta a szerző, és ismertette a gazdasági és a szegénységi adatokat.
Az EU által Orbánnak átutalt heti 87 millió euró egyenesen 4-5 oligarcha zsebébe vándorol. Szól a cikk a gyülekezési szabadságot korlátozó törvényről, az állami televíziónál a télen történtekről és a közigazgatási bírósági rendszer bevezetéséről, amelyben az igazságszolgáltatás függetlenségének legvégét látja. Az ország a sajtó és a lakosság brutalizálását tekintve a harmincas évek szintjén van, csakhogy nincs baloldali mozgósítás, és nincsenek napirenden a politikai gyilkosságok és letartóztatások, hacsak nem mégis a kormány keze van néhány igen gyanús halálesetben – írta a szerző, és ismertette ezeket.
Orbán tevékenységének fő célja a társadalmat megosztó témák keresése, és ennek érdekében beterítette az országot a második világháború óta példátlan, fasisztoid gyűlöletkampányokkal, amelyekkel hosszabb ideje az Európai Unióból való távozást készíti elő arra az esetre, ha már nem igazán fizetődik ki számára az uniós tagság.
Részletezi a cikk azt is, hogyan tették meg Soros Györgyöt fő ellenségképnek, és hogy milyen történelmi gyökerekre nyúl vissza Orbán, amikor Soros, az EU és a gonosz erői – mindközönségesen a zsidók – ellen uszít.
Részletesen szól a cikk a megosztottságról, arról, hogy a Fidesz és ezzel a szélsőjobb ideológia hívei az országra leselkedő halálos veszélynek tekintik a baloldali liberális címke alatt összefoglalható, heterogén és szétforgácsolódott ellenzéket, amelyhez ma már a szélsőjobb gyökerű, de időközben centristább és békülékenyebb módon fellépő Jobbik is, amely rájött, hogy a Fidesztől jobbra már nem maradt levegő. A társadalmi táborok között a jobboldal minden győzelmével mélyült a szakadék, amelynek eredete a messze múltba nyúlik vissza, amikor az idegen megszállás a „mi” és a többiek közötti megkülönböztetés mentalitását segítette elő. A másik oldalra álltak (árulók) és a többiek ellen védekező „lázadók” közötti polarizálódás általános meglepetésre 1989 után új köntösben jelent meg: nem a demokráciáért tüntetők és a volt kommunisták, hanem a liberális és konzervatív erők között. Az egyik oldalon állnak a Horthyra hivatkozó „igaz magyarok”, akik mindenkit magyarellenesnek tekintenek, aki más véleményen van, és ez nem csak a politikai ellenzékre vonatkozik, hanem a „baloldali liberális erőkre”, az LGBTQ közösségre, zsidókra, romákra, külföldiekre és „külföldbarát erőkre” is. 
A hely, ahol élünk (Naturalista anziksz kies hazánkról)
- Részletek
- Készült: 2019. április 10. szerda, 20:56
- Találatok: 2201
Mintha valami búgatóport szedett volna az egész elátkozott ország. Kiváltképp a fideszcsürhe meg a kapuzárási pánikban szenvedő sajtója, amely állandóan megtörtént de leginkább meg nem történt migránsok általi erőszakolásokkal van tele. Mintha Európa bagzana, akárha nyulak vagy Caligula udvara a végórákban. Évek óta megy ez, ép nő már nincs is a földrészen, az összeset megrontották. Csak csöppnyi hazánk a kivétel, mert megvédi őtet a szögesdrót, de leginkább Orbán Viktor elvtárs óvó karjai, amellyel az összes magyar szüzeket általöleli, rejtegeti a migráncsfarkak elől a magyarnak őrizgetve őket. Magyar nőbe magyar dákót csakis, ha akarja, ha nem. Nemzetileg.
És ez sikerül neki. Oly nagyon alaposan, hogy a magyar szüzeket vagy érett asszonyokat kizárólag magyar nemzeti legények erőszakolgatnak, meg nem áll előttük senki. A nyolcvan éves nénit csak úgy partiba vágják, mint a tíz éves nevelt lányt, a kómában fekvő nőt, a kocogó háziasszonyt vagy decens úrhölgyeket. Megállás nélkül, egy ütemre kefél az ország, viszont a magyar magyar viszonylatú meggyalázás nem téma a baráti sajtótermékben, mert nőügyekkel nem foglalkozunk. Másrészt pedig ez netán növeli a szaporulatot mindenféle CSOK nélkül, ingyenbe’. Ilyen hely az, ahol élünk, sőt, még ilyenebb. Leginkább pöcegödörnek nevezhető, púposan szarral, amelynek tetején fideszkirályok kenegetik magukra az alattuk tornyosuló masszát.
Mint ahogyan egy alföldi faluban is, ahol a fideszes polgármestert kellene rögtönítélő bíróság elé állítani, és valami kínhalált szabni rá ítéletül, levágni a farkát és sóval hinteni be a helyét, mondjuk. Ehhez az állathoz fordult végső kétségbeesésében egy helybéli nő, hogy nincs pénze a beteg gyereknek gyógyszerre, és a keresztény beütésű vadbarom jóságosan azt mondta neki, kapsz pénzt, ha leszopsz – magunk közt vagyunk, nem kell itt finomkodni, mondtam, hogy naturalista lesz a mese -. Aztán két másik keménytökű traktoroslegényt küldött maga helyett az örömre és gyalázatra, majd az egészet sunyiban fölvette, és megosztotta a falu férfinépei közt, az összes taknyot úgy migránsilag, mintegy miheztartás végett. Viszont nem fizetett. Még azt sem.
Azt nem tudom, ez az egész hányféle bűncselekmény, jó sok, azt viszont biztosan sejtem, hogy ennek a nőnek ott maradása nem lesz. Világ kurvája lesz a misekönyves népek között, és még csak a lelki üdvéért sem imádkoznak, mert olyat nem tudnak, csak az Orbánért, hogy állítsa meg a migránsfarkakat a saját kezével. Polgármester takonyelvtárs pedig a traktorista haverjaival a kocsmából elégedetten böfög. Ocsmány egy hely ez a Magyarország a nemzetiszín pántlikájával a homlokán, agytörzsi lényekkel telis-tele. Ilyen fidesztenyészet vak komondorokkal körülvéve, hordóhasú macsók, ustoros széplegények, futballistenek, degenerált barmok dicsőséges nemzeti gyülekezete. Ezek tényleg nem valók Európába, mondjuk, más emberlakta vidékre sem.
Nem tudom, érezhető-e az indulat, a fölhorgadás és az ebből fakadó formátlanság a mondandómban, és hát, hogy a rossebbe ne. Amikor mindettől a gyalázattól pár kilométerre, Szabadszálláson a roma vezető az ő romáit igyekezett a félelem és reszketés állapotába taszítani kampányilag csupán, elaljasulva. Kifejtette nekik, ha sétálgatnak az utcán, akkor migráncsok késelik meg őket, elveszik a kereszténységüket, a gyereküket tíz migráncs erőszakolja meg, ha nem szavaznak Orbánra, mert az atyuska megvéd. Fogjanak kézen másik három megalázottat és megnyomorítottat, húzgálják el őket Orbánra szavazni, mert különben meg lesznek baszva. Mindenki meg lesz kefélve, uram irgalmazz. És senki meg nem kérdezte, hogyan leszünk megkefélve, Sziszi?
És azt sem, ha csak két embert viszek magammal, akkor tíz helyett csak hatan dugnak meg, vagy hogyan van ez, mi mivel arányos. Kinek áll a farka akkor, polgármester úrnak vagy egy turbános idegennek, akit soha nem láttunk, el sem tudjuk képzelni a csökött agyunkkal, milyen is az. Lesz krumpli meg sunka? Akkó’ megyünk, visszük az egész népes famíliát, mint nagyanyót az autó tetején gorenjeileg, szüret, borzalom. És ez megy az országban szerte és mindenütt, a legelemibb és legaljasabb ösztönöket borzolgatják nyerészkedési szándékkal, miközben meg az ocsmány, titkolt vágyaikat élik ki a kiszolgáltatottakon. És aki a szerencsétlen anyát szó szerint és átvitt értelemben is megszopatta, utána szavazni megy Orbánra, hogy a migráncs meg ne erőszakolja ugyanőt. 
Révész: Legyen igaz, amit Orbán hazudik
- Részletek
- Készült: 2019. április 09. kedd, 20:45
- Találatok: 1909
A migráció kezelése nincs a brüsszeli bürokraták kezében. És ez baj. Vélemény.
A Fidesz EP-kampányának hét pontja vagy hazugságra épül, vagy aljas célokat tűz ki, vagy mindkettő. Az első - mindkettő. Így hangzik: “A migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak.”
Most ne ragadjunk le a nemzeti kormány fogalmánál, az is egy hazugság, mert kormányaik államoknak vannak és nem nemzeteknek, pl. az RMDSZ nem a román nemzet kormányában kormányzott, amikor kormányzott, hanem a Románia nevű államéban, de erről itt ne többet.
A hazugság az idézett pontban az, hogy a migráció kezelése a brüsszeli bürokraták kezében van, az aljas cél pedig az, hogy a menekültek teljes egészében ki legyenek szolgáltatva az egyes államok kormányainak, amelyek így tetszés szerint szabotálhatnák el nemzetközi kötelezettségeiket.
A migráció kezelése nincs a brüsszeli bürokraták kezében. A tagállamok kormányai minden korlátozás nélkül dönthetnek arról, hogy a menedékjogot nem kérő, vagy arra - illetve oltalomra - nem jogosult letelepedni szándékozók közül kiket fogadnak be és kiket nem.
A menekültek befogadása viszont a nemzetközi jog által meghatározott kötelezettség. A pártállami diktatúra ezt a kötelezettséget megtagadta, a demokratikus Magyar Köztársaság pedig magára vállalta. Ahogy a sztálinista “nemzeti kormány” egykor, úgy a putyinista “nemzeti kormány” is kiléphet ebből a kötelezettségből, de azzal együtt ki kell lépnie az Európai Unióból, és vissza kell lépnie a KGB-s főnökök által uralt keleti blokkba. A nemzetközi kötelezetségből kilépés szándéka a putyinista kormány részéről egyértelmű, amint azt a 3. pont bizonyítja. “Senkit ne engedjenek be Európába érvényes igazolvány, dokumentumok nélkül.” A menedékjognak éppen az az egyik sarkalatos eleme, hogy a menedékkérőt akkor is be kell engedni és a kérelmét ki kell vizsgálni, ha nem rendelkezik érvényes dokumentumokkal, mert azokból az országokból és helyzetekből, amelyekből a legnyomósabb okokból menekülnek az emberek, az esetek jelentős részében érvényes dokumentumok nélkül lehet csak kiszabadulni. Akinek felgyújtották a házát és lemészárolták a családját, nincs feltétlenül ideje az elégett iratait pótolni, midőn lélekszakadva menti a puszta életét meg az esetleg megmaradt gyerekét.
Magyarország lakosságának túlnyomó többsége nem óhajtja a kilépést az EU-ból, tehát az azzal járó nemzetközi kötelezettségekből sem. A 2003-as népszavazáson a résztvevők 84%-a az EU-ra szavazott, a választók túlnyomó többsége azóta is olyan pártokra szavaz, amelyek nem az EU-n kívül képzelik el Magyarország jövőjét, vagy legalábbis ezt állítják magukról, és az ország lakosságának többsége EU-párti minden közvéleménykutatás szerint.
Magyarország állampolgárainak többsége is, a magyar nemzet többsége is ahhoz a világhoz óhajt tartozni, amely elismeri a menekültek jogát a menedékre. Az a kormány és az a párt tehát, amelyik ettől a - természetesen nemzetközi intézmények által ellenőrizendő - nemzetközi kötelezettségtől meg akar szabadulni, nem képviseli sem Magyarországot, sem a magyar nemzetet.
Azoknak, akik képviselni óhajtják az országot a putyinista kormánnyal szemben, az a minimális kötelezettségük, hogy szembemenjenek annak nyelvi diktatúrájával, és amilyen következetesen beszélnek a putyinisták migránsokról menekültek helyett, olyan következetesen beszéljen az ellenzékük menekültekről a migránsok helyett.
Ez a minimális kötelezettség. A maximumot kötelezettségként nem fogalmaznám meg, mert az a jövő zenéje, ha optimisták vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban, jelen pillanatban kívül van a reális lehetőségek körén, arra nem csak a magyar kormány, de az EU tagállamainak kormányai és választópolgárai sem állnak készen.
De a publicista használja ki azt az előnyét, hogy egyetlen párt választási eredményéért sem felel, nyugodtan megfogalmazhatja, amit egy kampányoló párt talán nyugtalanul sem.
Wolowitzot is utálom
- Részletek
- Készült: 2019. április 08. hétfő, 20:26
- Találatok: 1843
Dél-Afrikában, a Kruger Nemzeti Parkban egy orvvadászt utolért a karmája, s miközben ott járt, ahol nem kellett volna, egy elefánt agyontaposta, ezt követően pedig egy oroszlán megfrüstökölte őt, mert a természetben semmi nem megy kárba. Az anyag örök körfogásának szentsége és törvénye szerint az orvvadász – akiből egy koponya meg egy tépett gatya maradt csupán – immár csak vas, szén, ilyenek. Olyasmi anyagok, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt egy csillagban keletkeztek, annak fölrobbanása után pedig idesodródtak valahogyan, és egy véletlen folytán orvvadásszá álltak össze.
Rajes Kootrapali szerint a karma newtoni pontosságú törvényszerűség, minden hatásra egy neki megfelelő ellenhatás a válasz. Ő például, ha Sheldonnal elmegy az északi sarkra, ezt követően – mintegy jutalom gyanánt – nagyfarkú milliárdosként születik újjá, aki tud repülni is. Következésképp, aki elefántokat gyilkolászik, általuk vész el, hogy oroszlánok falják fel aztán, az már csak hab a tortán, az élet kiszámíthatatlan, kajla fityisze. Ezzel a karma arra int mindenkit, nem szabad nekünk idegen területeken kurválkodni, vagy más tollával ékeskedni akár.
Például Orbán Viktornak Isten szerint tilos a szószékről kampányolni, terjeszteni a hülyeségét, és mégis megteszi. Ha Isten nevét minduntalan és egyéni haszonszerzés céljából veszi a szájára, voltaképp istentelenségét és hitetlenségét bizonyítja, amiért őt villámnak kell agyonsújtania. Várjuk a zivatarok szezonját tehát, hogy bebizonyosodjék az univerzum spirituális ereje. Ilyen azonban történni nem fog, mert csodák nincsenek, mint ahogyan boszorkányok sem, vagy talán mégis. Schmidt Mária ugyanis szintén ismeretlen vizekre készül, oda, ahol semmi keresnivalója nem lenne.
Ő történész volna állítólag, de csak ilyen papír alapú historista, hogy cetlije ugyan van róla, de semmi egyéb nem utal ebbéli minőségére. Ő úgy kurválkodik a történelemmel, mint a főnöke az Istennel, különben is, mostanában inkább kiállításszervező és rendező. Jó pénzért mindenre kapható, de, hogy még a futballhoz is ért – illetve ahhoz sem -, az csak most derült ki, midőn újólag kapott pár milliárdot – jelen állapotunkban már mindegy is, mennyit -, hogy állítson elő egy mauzóleumot szerencsétlen Puskás Ferenc számára. Ő, bár létezése, legendája és halála engemet hidegen hagy, de mégis csak jobb sorsra volna érdemes.
Momentán ugyanis arra használják, hogy igazolják vele a rendszer létjogosultságát, mint ahogyan erre szolgálnak a stadionok és a várt, de soha el nem következő jelenbéli futballsikerek is. Természete ez már a diktatúrának, az alattvalóknak cirkuszt kínál, amivel egyszersmind a külvilág felé szeretné igazolni, hogy okkal létezik, és egyszersmind felsőbbrendűségét is mutatni óhajtja. Sehol a világ boldogabbik részén nem fabrikálnak héroszokat csámpás futballistákból és sánta atlétákból, állami szinten legalábbis nem. Meghagyják ezt a jogot az elvadult szurkolóknak, amilyen állatfajta viszont mindenhol akad.
Csak nálunk übermensch azonban a kereplős, sípos, dobos ember, aki himnuszt énekel minden kilométerkőnél, ami gesztustól mindenkinek állva kéne pisálnia, mert ez a hatalom szerint olyan szakralitás, mint a szent jobb, vagy a Dunán úsztatott korona. Már ebből is kitetszik, hogy zavarok vannak az erőben és az értékekben, hogy az alattvalók hitét és rajongását mesterségesen építgetik és terelgetik, amit közkeletűen manipulációnak neveznek. Cipollai játéknak csupán, amitől egy igazi hívő sugárban okádna, s hogy ez nem történik meg, mutatja, hogy országunk csak a képeskönyvekben keresztény, s annyira, mint a veréb a kockakövön.
Most mégis arra gondoljunk elsősorban, hogy mivé lesz a hatalom manipulatív kezében szerencsétlen Puskás öcsiből, akit most majd Schmidt Mária bekap, megcsócsál és Dózsa Lászlóként öklendezik vissza, mint egy cirkuszi lovat.
Mi a teendő a forradalom másnapján?
- Részletek
- Készült: 2019. április 08. hétfő, 00:32
- Találatok: 1743
Egy lengyel jogtudós mondta, hogy Lengyelországban népszerű játék azon gondolkodni, hogy mit kell majd tenni annak a – remélhetőleg még idén bekövetkező – választásnak a másnapján, amikor a Kaczinsky-rezsimet legyőzi az egyesült ellenzék. Mindezt azért mesélte, mert neki is megvan a maga -az alkotmányosság szigorú betartatásának szükségességét hangsúlyozó – forgatókönyve.
Irigykedve hallgattam helyzetelemzését, amelynek egyik sarokpontja az volt, hogy a magyar és a török helyzetnél a lengyel sokkal jobb, mert van elfogadható alkotmány, van erős ellenzék, van sajtószabadság és még egy csomó minden, amire majd a demokrácia helyreállításakor lehet építeni.
El is gondolkodtam rajta, hogy milyen furcsa, hogy magam sem tudom, mi lenne a teendő. Igaz, az álmodozásokból a lehangoló hazai állapotoktól függetlenül is kinőttem már egy ideje. De azt hiszem, elsősorban mégsem annyira személyes hozzáállás kérdése, mint inkább az általános állapotokat jellemző tünet, hogy a legtöbben mintha el sem mernénk hinni, hogy lesz ilyen másnap belátható időn belül. Miért? Ki ezért, ki azért.
Mert az ellenzéki politizálás többé-kevésbé kilátástalannak tűnik három kétharmados Fidesz-győzelem és az autokrácia egyre gyorsuló kiépülése közepette; mert a kormányzóképességüket illetően kilenc év ellenzéki lét és nyolc évnyi Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormányok után jó okunk van kételkedni; és mert minden attól függ, hogy milyen esemény (külső sokk, belső válság, utódlási válság vagy valamilyen – milyen? – ellenzéki kombináció) hatására következik be a rendszer bukása, s hogy végül mi marad a nyomán: totális káosz, rendezett, kompromisszumos hatalomváltás, zavaros, egyensúlyközeli, erősen megosztott politikai tér vagy valamilyen ellenzéki erő elsöprő erőfölénye?
Most sem merek igazán belegondolni abba, hogy milyen konkrét lépéseket kellene tennie elsőként a jelenlegi rezsimet legyőző politikai erőnek, hogy újra demokráciává tegye Magyarországot. Inkább csak arról szeretnék mondani néhány dolgot, hogy mi kellene ahhoz, hogy egy rendszerváltás utáni Magyarország szabadabb és élhetőbb hely legyen.
Az első és legkönnyebben belátható tétel számomra az, hogy ebből a rendszerből nem vezet kifelé más út, csak a forradalom.
Lehet, hogy majd szemérmesen nem fogják így hívni, s az is lehet, hogy jobban fog hasonlítani egy háború utáni összeomlásra, mint valami romantikus, heroikus tömegmozgalom dicsőséges győzelmére, vagy megint jön egy tárgyalóasztal mellett kialkudott átmenet. De hogy valójában forradalom lesz, arról maga az Orbán-rezsim gondoskodott, amikor szóban is forradalmat és rendszerváltást hirdetett és tetteiben is fenekestül felforgatta a jogot, a gazdaságot, a politikát, a társadalom életének majd minden részletét. Mivel ez a rendszer velejéig tekintélyelvű, a hegemón politikai erő bukásával mindenképpen el kell majd takarítani az útból. És mivel hosszabb távon fenntarthatatlan is, ezért ha nem takarítjuk el, a fejünkre fog omlani magától.
A második dolog, amit gondolok, hogy bár a 89-90-ben kialakított közjogi keretek elvileg bármikor helyreállíthatóak volnának, de egyre kevésbé tűnik indokoltnak, hogy ragaszkodjunk hozzájuk. Ennek vannak elvi okai: bár az Orbán-rezsimet elsősorban a demokráciát lerombolni igyekvő politikusok tettei eredményezték, de, hogy idáig eljutottunk, abban szerepe volt a 89-90-es rendszer meglepő törékenységének. Ez a törékenység pedig annak volt köszönhető, hogy a politikai stabilitást előnyben részesítették a demokráciával szemben azok, akik azt a rendszert létrehozták és akik a szabadság védelmét politikán kívüli intézményekre akarták bízni. Ez az antipolitikus és elitista hozzáállás nem vezetett automatikusan katasztrófához, de semmiképp sem tekintendő olyan értéknek, amihez egy valóban demokratikus politikai berendezkedésnek ragaszkodnia kell. 
Több vagy kevesebb Európát?
- Részletek
- Készült: 2019. április 06. szombat, 22:05
- Találatok: 2146
Európa jövője a tét, hirdetik minden oldalon az európai parlamenti voksolás kapcsán. Mindenki meg akarja változtatni Európát, csak mindenki másképpen. Közös nevező nincs.
Több vagy kevesebb Európát?, így foglalható össze az az alapdilemma, amely a májusi európai parlamenti választások kapcsán megfogalmazódik a politikai paletta mindkét oldalán. Igaz ugyan, hogy az Európai Parlamentben (EP) nyolc frakció van, de az alapkérdésben tisztán körvonalazódik az a törésvonal, amelynek két oldalán az integráció mélyítése, illetve annak még további lazítása mellett törnek pálcát a különböző politikai erők. Ez alól talán csak az Európai Néppárt (EPP) kivétel, amelynek azon a szárnyán, ahol a Fidesz is tanyázik, igen zavaros a viszonyulás.
Bár látszólag, és a magyar médianyilvánosságban egyértelműen, a bevándorláspárti, illetve bevándorlásellenes erők között húzódik a fő törésvonal, ez távolról sem igaz. Márcsak azért sem, mert a nyugat-európai bevándorlásellenes erők és nagyközönség számára az elutasított bevándorló nem ugyanazt jelenti, mint régiónkban. A Brexit folyamata jelzi a leglátványosabban, hogy a nyugati, északi elutasítás sokkal inkább az EU bővítésével rájuk szakadt kelet-közép-európai olcsóbb munkaerő, azaz, ellenünk irányul, mintsem az egykori gyarmatokról, Afrikából, Ázsiából, Németország esetében Törökországból immár évszázadok, vagy legalábbis évtizedek óta folyamatosan érkezők ellen. A kétezres években csatlakozott kelet-közép-európai országokban úgy vált (látszólag) politikai rendezőelvvé a bevándorláshoz való viszonyulás, hogy régiónk gyakorlatilag nem bevándorlással, hanem épp kivándorlással küszködik, a muszlim tömegek, amelyektől hangosan féltik a keresztény Európát, messze elkerülik ezeket az országokat. Az igazi ok, amely térségünk bevándorlásellenességet zászlajára tűző politikai erőit szembe helyezi a nyugati fősodorral az a „kevesebb Európa”, az integráció mélyítésének elutasítása, a demokratikus jogállamiság elleni berzenkedés, az EU béna kacsa állapotának fenntartása.
Orbán Viktor ezen erők legismertebb megtestesítője ugyan , de akár a lengyel kormánypártot, akár a szlovén néppártiakat, akár a Romániában kormányzó szocialistákat vagy a cseh kormányzó liberális-populista ANO-t nézzük, közös nevezőjük a jogállamiság normáinak sérelme és a kormányzati korrupció, mégha változó mértékben is. Ezek az erők nem azért utasítják el az integráció mélyítését mert Európa muszlim menekülteket fogad be, hanem azért, mert a közösségi hatáskörök kiterjesztése esetén saját játékterük szűkül. Ha például az EU nemcsak harmonizált minimumszabályokat hozna a közbeszerzésekre, mint jelenleg, hanem ugyanolyan egységesen és kötelező érvénnyel szabályozná, mint „az uborka méretét”, akkor bizony a kormányzati rokoni, haveri kör nem tudná felvásárolni az adott országot, vagy megszerezni minden jelentős beruházás kivitelezési jogát.
A mára már összeurópai szinten fenyegető méretűvé váló szélsőjobboldal gyökerei a 70-es évekbe nyúlik vissza. Ma ugyan a bevándorlásellenesség a legismertebb hívószavuk, de térhódításuk a szíriai – iraki háború nyomán felélénkült menekülthullám előtt, a 2007-től kibontakozó pénzügyi-gazdasági világválsággal kezdődött el. Ugyanebben az időszakban szökkentek szárba az úgynevezett rendszerellenes formációk, a görög Sziríza, a spanyol Podemos és Cidadanos, az olasz Ötcsillag Mozgalom is vagy akár a magyar LMP. Bár egyikük sem szélsőséges, mindenképpen másak, mint az addig megszokott hagyományos politikai pártok, amelyek ellenében születtek. Legtöbbjük nem idegenkedik a populizmustól és az euroszkepticizmustól sem. Létük többek között annak köszönhető, hogy a hirtelen precedens nélküli gazdasági nehézségekkel szembesülő jóléti társadalmak elégedetlenek voltak a hagyományos politikai elit válságkezelésével, csodát vártak vagy legalábbis gyorsabb megoldást. Az európai lakosság kezdett abban hinni, hogy a gazdasági nehézségek annak köszönhetők, hogy „ezek mind egyformák” és valami radikálisan új hozhat csak „megváltást”. Részben igazuk is volt, hiszen a stabil nyugati demokráciákban valóban egyre jobban elmosódott a választóvonal a jobb és a baloldal között, a liberális alapértékeket, a jogállamisági és demokratikus normákat, de a neoliberális gazdaságpolitikát is mindkét oldal egyaránt beolvasztotta programjába és gyakorlatába. 
A keresztény Európát Orbántól kell megvédeni
- Részletek
- Készült: 2019. április 05. péntek, 23:12
- Találatok: 2423
Az Orbán által meghirdetett idegengyűlölő program azokra a hazugságokra épül, melyeket az Európai Bizottság már több alkalommal szóról szóra cáfolt. Orbán ezúttal is szembeállította “Brüsszelt”, mint önálló entitást a tagállamokkal, amelyeket “nemzetállamoknak” nevez.
A századok óta multikulturális Európát önmagától akarja megvédeni. Az idegengyűlölet nem kereszténység, nem keresztény kultúra. Európa nem változik meg attól, ha van bevándorlás, ahogy mindig is volt, de Orbán egy világ-összeesküvés ellen harcol, amely csak a náci szakirodalomban és az ő fejében létezik.
Orbán illiberális hatalomátvételt hirdetett meg az Európai Unióban – így lehet röviden összefoglalni az EU-ellenes, hazugságokra, uszításra épülő, a nem létező bevándorlás veszélyével riogató szélsőjobboldali programot, mely civilizált országokban a közélet perifériáján jelöli ki egy párt vagy politikus helyét. A hétpontos programból hat pont foglalkozik a migránsokkal, nem törődve azzal, hogy a bevándorlás megszűnt veszély lenni Európában, az Európai Unió megállította a menekülthullámot és kezeli a bevándorlást. Orbánnak minden erre vonatkozó állítása hazug propaganda.
Az egyetlen pont, amely csak közvetve kapcsolódik a migrációhoz, a 6. pont, amely szerint ” Az EU-ban senkit se érhessen hátrány azért, mert kereszténynek vallja magát”. Megőrült ez a kergebirka ember, ha azt állítja, hogy a kereszténydemokrata Európai Néppárt által vezetett jogállami Európában bárkit hátrány ér azért, mert kereszténynek vallja magát. Orbánnal éppen az a baj, hogy a kereszténységgel teljesen összhangban álló jogállamiságot tagadja és támadja, a kereszténység által elfogadhatatlan rasszista gyűlöletpolitikát folytat. Még a muszlimok elleni gyűlöletkeltése is keresztényellenes, mert a kereszténység a más vallásúakat sem üldözi. A velük való együttéléstől pedig vallási vagy kulturális alapon nem fél. A keresztény ember identitása nem változik meg attól, ha más vallású emberek vagy ateisták élnek mellettük.
Orbán a demokrácia és a jogállam leépítését leplezi a “kereszténységre” való hivatkozással, és a demokratikus, liberális jogállamok keresztény jellegét elvitatja, ha nem idegengyűlölők, nem tolvajok, ha nem hazudnak, ha nem veszik el mások alapvető jogait. A keresztény Európát a keresztényellenes Orbántól kell megvédeni, aki az illiberális fasizmust azonosítja a kereszténységgel. Nemrég volt egy interjú az ATV Egyenes beszéd című műsorában, ahol Vágó István nagyon szemléletesen cáfolta Orbán állításait. Felidézte, hogy az európai parlamentáris monarchiákban, mint Nagy-Britanniában, Sévédországban és más európai országokban az uralkodó egyben a nemzeti keresztény egyház feje. Hogyan érhetne bárkit hátrány azért, mert kereszténynek vallja magát? Az Európai Néppárt is keresztény pártok pártcsaládja, és ők az EU legnagyobb frakciója, az Unió vezető pártcsaládja.
Orbánt nem azért éri kritika, mert kereszténynek mondja magát, hanem azért, mert megsérti a jogállami normákat, a Magyarország által önként vállalt közös demokratikus értékeket. Orbán az antidemokratikus rendszerét jogosan érő kritikákat azzal magyarázza, hogy ő “keresztény”, a kritikusai pedig nem azok. A demokráciát, a jogállamot, az emberi jogokat, a szolidaritást, a befogadást, a másokkal szembeni tisztes és toleráns megatartást, az együttérzést, a rászorulókón való segítséget Orbán keresztényellenesnek mondja, ami hazugság. Az is vicc, hogy Orbán önmagától akarja megvédeni a kerestzény Európát, s rájuk akarja erőltetni a maga illiberális és fasiszta rendszerét. Az Európai Unió a demokratikus értékeket követeli rajta, de ő a fasizmust kényszerítené Európára. Nem tetszik neki, hogy ezért nem lelkesedik Európa.
A kereszténység nem kultúra, hanem szellemi valóság, ami nem ebből a világból való. A keresztény emberek létrehozhatnak olyan kultúrát, amely a bibliai alapelveket tükrözi, de azok még köszönőviszonyban sincsenek Orbán jogtipró és idegengyűlöletre épülő fasiszta rendszerével.