Kövér Berta
- Részletek
- Készült: 2020. január 03. péntek, 21:47
- Találatok: 2438
Varga Judit fogalmazógyakornok-miniszter repked a boldogságtól, mondhatni levitál – ha ezzel néhány mágikus gurut meg nem sértek -, szóval, örül, mint a kisnyúl, mert törtetése, elvek nélküli taposása értelmezése szerint célt ért, holott rossebeket. Mielőtt a tényállást ismertetném, annyit csöndesen megjegyzek – színházi szerzők utasításaiban: félre -, attól, hogy valaki holland, még minden skrupulus nélkül lehet ostoba, a klumpa hordása nem jár együtt a bölcsek kövének birtoklásával, mert a helikopter mi vagyunk csakis. (Vagyis én)
Ezt minden szívfájdalom nélkül lehet kijelenteni, mert, mint azt Varga Judit fogalmazógyakornok-miniszter a Facebookon iszonytató boldogságok közt közzé tette, őtet egy bizonyos Elsevier Weekblad nevű újság besorolta az idei új év húsz legbefolyásosabb politikusnője közé, ezen túl Orbán elbűvölő ágyújának és bájos exügyvédnek nevezte. Ezt látatlanban is egy vén kecske írta, aki sót szeretne nyalogatni, és látszik, hogy nyálcsorgatása megakadályozza a tisztánlátásban. Akkor nem írna hülyeségeket, még ha holland is.
Maga szép lehet, de okos nem, vehetném át Illés – hajdani fideszista – hajdani képviselő macsó szövegét, ilyet azonban nem teszek. Csöndesen megjegyzem csupán, hogy Varga Judit fogalmazógyakornok-miniszter még csak véletlenül sem volt ügyvéd, így ex sem lehet, ezen túl pedig befolyásos politikusnőnek sem nevezném. Varga Judit mosónő, akinek az a dolga, hogy Orbán szennyesét mosogassa, ezzel bízta őt meg a Párt és annak ura, ügyvéd sohasem volt, hogy elbűvölő-e és ágyú-e, az gusztus és filozófiai megközelítés dolga.
Varga Judit fogalmazógyakornok-miniszter ezen kívül elvtelen is, bár ez nem nóvum. Ha az ilyen holland lapok azt írják, hogy a főnöke egy fasiszta mocsadék, akkor hazudnak, ha és viszont – mint most is – azzal foglalkoznak, hogy ő milyen szép, s pláne milyen okos, akkor mértékadó a vélemény. Az ilyesmit nevezik hiúságnak, így felhívnám a kereszténységben szügyig gázoló nagyközönség becses figyelmét ennek kapcsán Ézsaiás és az apostolok véleményére, nem feledve persze az enyémet sem, amit most nem részletezek.
Varga Judit fogalmazógyakornok-miniszter szupernóvaként tűnt fel a politika tajtékos egén, mondják róla az ilyen holland vén kecskék, s én ezt alá is írom, miközben göcögök magamban, és megmutatom, mért. A Betelgeuse az Orion csillagkép főcsillaga, idáig a második legfényesebb csillag volt a csillagképben, és az égbolt kilencedik legfényesebb csillagának számított, most viszont baj van vele, mert halványul. Csillagok viszont nem szoktak úgy kialudni, mint a cserkészek tábortüze, a nagyobbacskák azt mondják, bumm.
Mint ez a Betelgeuse is hamarosan, mert minden arra utal, hogy szupernóvaként végzi, ami nem egyéb, mint egy bazi nagy robbanás, mikor is az anyag szétszóródik a csillagközi térben, hogy később, más helyeken Varga Judit fogalmazógyakornok-miniszterré álljon össze. Ez a Betelgeuse hatszázötven fényévre van tőlünk, így az is lehet, már akkor szétment, amikor mi még Dózsát – nem az 1942-őset – sütögettük. Mindebből az következik, Varga Judit fogalmazógyakornok-miniszter sorsa is rég megpecsételődött, csak még nem tudja. 
Azt mondja nekünk Gulyás miniszter az ATV-nek adott interjújában, hogy a fájdalmait megőrzi magának. Ebben két érdekes dolog akad: egyrészt, hogy vannak neki, a másik pedig, hogy miért szégyelli, ha vannak. Viszont ebből kirajzolódik egy erkölcsi és eszmei karakter, ami semmi jót nem ígér a jövőre nézvést. Ugyanis, míg Terentius, a vad és barbár római még azt mondta, „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi”, ma, Magyarországon pedig minden idegen egy szépreményű ifjúban, ami az emberre utalhatna. Ebből fakadóan pedig, ha még nem is robot egészen, de jó úton van az embertelenség felé, ha már nincs is ott egészen.
Miután épp nem volt mit aláírjon, beszédet intézett a nemzettesthez Áder elvtárs, aggódva, hogy kiszáradnak a patakok és odalesznek a pontyok. Különben is apokalipszist vizionált, olyan felperzselt föld jelent meg a beszéd nyomán, hogy ahhoz képest Jónás delirálása a cet gyomrában kutyafasza, a végítélet pedig babazsúr. Kitetszett, hogy nem egyeztetett Kövér elvtárssal a mondandójáról, aki szerint a klímaváltozás-hisztit Soros találta ki, ebben a kontextusban tehát Áder sorosista elhajló, akire le kell sújtson a párt ökle, és minimum ki kell herélni őtet.
„Magyarország egyértelműen az új világgazdasági korszak nyertesei közé tartozik” illetve „A folyamatosan magas színvonalon teljesítő magyar munkaerőnek, Európa legalacsonyabb adóinak és az új támogatási rendszernek köszönhetően minden idők legtöbb beruházása érkezett idén Magyarországra” – örvendezett a minap Szijjártó Péter. Örülhet is, ő tényleg a korszak nyertese.
Hol vót, hol meg nem vót, gyerekek, élt, éldegélt a kismalac farkán túl, a felcsúti dombon is túl, ott, ahol a kisvasút belerohan a nagyba, tehát ide s tova rohadt messze élt a várjában, de annak is leginkább az erkélyén az Oltár Vigyor nevű király, élt csendesen. Egyszerű ember vót a Vigyor király, a képeket lemeszeltette a várjában a falakon, csak egy nagy földgömböt vitetett a szobájába, meg nyóc méter könyvet bőrben, pirossat, ződet, még kéket is.
Ahogy korábban többször is 
Fotó: Ajpek Orsi / Index
„A Fidesznek már semmiféle gátlása nincs, illetve magának Orbánnak, vagy annak a maffiának, amely uralja az országot; nekik semmilyen gátlásuk nincs abban, hogy miként szerezzenek meg valamit. Mindent akarnak: a múltat, a javakat, valamennyi emblematikus értéket, giccsel töltik fel a magyar kultúrát, és kisajátítják a közös teret mindenhol, ahol csak lehet” – így nyilatkozott Fodor Tamás Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Stúdió K igazgatója a Hírklikknek. És azt is elmondja, hogy amíg „ezek ott fenn” meg nem eszik egymást, addig ez így is marad.
Történelmi tapasztalat, és bibliai tény is, hogy a gonoszoknak egy ideig szerencséjük van. Minden a kezükre játszik. Úgy tűnik, minden sikerül nekik, és még az is szerencsésen alakul, aminek nem kellene. Egy ideig megfoghatatlanok, érinthetetlenek. Nem éri őket a szél, az eső. Mintha valami homály szállna mindenki agyára, nem képes felismerni, vagy kimondani, a nyilvánvaló tényt. Mintha mindenki megbolondult volna, a jog is fordítva működik, az épeszű embereket pedig a guta kerülgeti. Hogyan nem lehet ennyire nyilvánvaló bűncselekménysorozatot lebuktatni? Ami máshol, máskor világbotrány, itt egy mínuszos hír.
Karcsit, mint valami rongyot vagy kapcát, fölhajították egy teherautó platójára, s, ha lehet ilyet mondani az ő esetében – kivágva, megkötözve és haldokolva – viszonylag jó helyre került. Nem legalulra, hogy agyonnyomják, nem is fölülre, hogy egy óvatlan kanyarban lerepüljön, s betörje a mögötte haladó autó ablakát szégyenszemre, hanem épp középre. Bár itt sem volt jó, hogy is lett volna, mert hogyan is érezhetik magukat a gályarabok, a marhavagonba zsúfoltak, vagy akit épp kordén visznek a vesztőhelyre. Úgy, mint Karcsi, aki fenyő létére szégyenszemre fázott, sajgott a dereka és a csonkja, hogy a gúzsba kötött ágairól ne is beszéljünk.