- Részletek
-
Készült: 2018. május 30. szerda, 23:29
-
Találatok: 1583
"Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet, / Mert él basák és buták közepette, / Mert hiába lett acélból itt a szív, / Szép emberszívként szikrázni ha akar: / A honi rozsda megfogta, megette."
Ezt írta Ady A Tűz márciusában. Megint itt élünk basák és buták közepette.Egy harmadik, súlyos választási vereség után nincs más teendő, mint meghallgatni feleséget, gyereket, barátot: ennek nem volt, nincs és nem is lesz értelme. Hazamenni, lefeküdni, a fal felé fordulni, várni a véget, a sűrű homályba bukót. Vagy számba venni a vereség strukturális, stratégiai és taktikai okait, s levonni belőle a szükséges következtetéseket. Megállítani a futó csapatokat. Nem túlélni – élni. Basák és buták közepette civilizált embernek maradni.
Basák és buták közt
A strukturális okok lesújtók. Az a ’89 utáni Magyarország, amelynek társadalma fokról-fokra nyitottabbá vált, a Nyugat felé közeledett. A kádári puha diktatúrából fél-liberális fél-demokráciává, decentralizált jogállammá és felemás, magántulajdonon alapuló piacgazdasággá lett. 1995 és 2001 között fenntartható gazdasági növekedést produkált. Azóta társadalma bezárult és kirekesztővé vált. Az ország gyorsulón szánkázik lefelé a centralizált, vezérelvű, orbáni puha diktatúrában egy keményedő diktatúra irányába. Először elitjeiről bizonyosodott be, hogy nem érdekeltek a társadalom, a gazdaság nyitottságában, szabadságában és modernizációjában, majd az elitjeitől félrevezetett és nevelt társadalom jutott el a szabadság és a nyugatosodás elvetéséig. Ha a 80-as évek közepétől egy modernizációs kisebbségnek sikerült a társadalmi többséget, a homo kadaricust megnyernie, hogy a Kádár-rendszer bensőséges tekintélyi rendszerét váltsa fel valami újra és másra, most az Európa- és modernizáció-ellenes többség választ magyar különutat, zárja be a modernizációs kisebbséget Budapestre és néhány nagyvárosba. Talán ez a hanyatlás, ez a magyar és kelet-európai út a természetes, a normális főutunk és a ’89-es rendszerváltás, az átmeneti nyugatosodás a kivétel. Olyan mellékutca, amely Nyugatra indul és mindig Keletre ér.
Strukturális jelenség a tulajdonok és a személyiségi jogok évszázados bizonytalansága a központosított állammal szemben. Sem a személyt, sem tulajdonát nem védelmezi jog, és ez a védtelenség beivódott a magyar tudatba és érzületbe. Mások tulajdonának megszerzése, jogainak megsértése a hatalommal élés, nem pedig visszaélés, a törvénytelenül megszerzett javak járnak az uralkodó kasztnak. A politikai osztály ismét hozzászoktatta a társadalom tagjait, hogy gazdagodásuk és boldogulásuk nem tőlük maguktól, hanem a politikától, a patrónus-kliens viszonytól függ. A társadalom "normális viselkedése", hogy Magyarország második legnagyobb városa, Debrecen, önként és kéjjel megválasztotta az ország második legkorruptabb politikusát újra patrónusának: szerezz magadnak, hogy nekünk is szerezz! Nem falu és nem kisváros, nem tanulatlan és megfélemlített, szavazófülkéhez vezetett szavazók, hanem tanult, mindenről tudó magyarok mutatták meg országnak és világnak: a Nagytemplom és Kossuth Debrecene, a magyar kálvinista Róma a "lopj, hogy lophassak" képviselőjére szavaz. Védd meg a rablott holmimat, tartsd fenn a megszerzett jószágomat, nehogy visszajöjjenek, akiktől mindezt elraboltam! Minden nép olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel!
1867 és 1990 között, soha politikai ellenzék parlamentáris úton nem juthatott hatalomra, így az egyetlen, érdekkijáró állampárt-pártállam és a háta mögül egyeduralkodó kaszt, illetve a gyenge, szétesett, saját szerepét nem tudó ellenzék a magyar politikai szerkezet állandó jellemzője. Elegendő idő és tapasztalat lehetett-e az 1990 és 2010 közötti parlamenti váltógazdaság ahhoz, hogy a pártok és politikusok bebizonyítsák a parlamenti váltógazdaság fölényét az autokrata, egyközpontú döntéshozatal felett, vagy a magyar társadalom arról győződött meg, hogy e pártok és politikusok nem őt, nem érdekeit és értékeit, hanem saját magukat képviselik, és ezért visszavágynak a nép vezéréhez, a központosított hatalomhoz?
Az igazsághoz hazudni magunk
Az Orbán-rendszer leváltásához stratégiai szövetségre volt, van és lesz szükség.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 29. kedd, 21:48
-
Találatok: 1546
Hogy ki is ez a hőscincér? Na, mégis ki lehet az? Vajon ki a Putyin-franchise legtehetségesebb európai átvevője? Kinek van médiabirodalma, pénze, betanított majom-serege? Ő az az illető, aki felelős (?) magyar miniszterelnök (?) létére valami olyasmit vakkantott egy újságírói kérdésre: - Az Index egy fakenews-gyár.
Pompás, igényes, igazi államférfihoz méltó érvelés, főleg ha valaki nem akar számára kellemetlen kérdésekre válaszolni. Ami miatt egyéb más viselt dolgai mellett nagyon lehet utálni Orbán Cucut, az pökhendi, nagyképű arroganciája és idióta, primitív jópofáskodása. Ellenzékben nem volt ekkora arca, bár már akkor is hatalmas volt neki belőle. Normális társaságban egy ilyen fickóhoz nem nagyon szól senki. Megtűrik, megengedik neki, hogy teletömje magát szendvicsekkel, használja a mellékhelyiséget, de semmi több. Ha elkezd beszélni, úgy is csak magát fényezi, valamint másokról terjeszt mocskos hazugságokat. Megpróbálja ravaszul manipulálni a környezetét. Sokan ezért tartják őt tehetséges politikusnak.
Ezt az idióta fakenews-os viccet amúgy már többször elsütötte, ami szintén roppant idegesítő szokása. Biztos mindenki ismer olyan embert, aki ilyesmivel sokkolja a környezetét. Kellemetlen, lerázhatatlan, amolyan jópofa figura. Az alárendeltjei dőlnek a kacagástól. Szóval akkor inkább zabáljon kedvére, aztán hízzon csak meg lelkes hívei örömére legalább annyira mint Kim Dzsong Un, vagy a néhai Idi Amin Dada.
Orbán egyik kedvenc taktikája az, hogy azzal vádolja meg ellenfeleit, illetve az ő perverz logikája szerint ellenségeit, amiket Magyarországon ő művel a leghatékonyabban. Neki egy egész fakenews-birodalma van, szerkesztőségekkel, hírhamisítókkal, állami pénzekkel kitömve, meg mindenféle cukorfalattal ami ilyesmivel jár. Sok kis hülye orbán-klónnal, meg olyan nagy marha gajdicsokkal. Orbán, az istenkirály maga is szívesen beszáll ebbe a buliba. Péntekenként fél órán keresztül zavartalanul szórhatja szét az éterbe kedvenc hazugságait és álhíreit.
Az alaposan rátapadt, Putyin daliás ügynöke vádat azzal próbálja magáról levakarni, hogy mindenkit Soros-ügynöknek bélyegez, aki nem ért egyet vele. Még ezt is Putyintól atyácskától vette át. Nincs benne semmi önállóság, kreativitás. Szinte készen kapja álhíreit.
Ez a gigantomán államférfi még az ellenzéktől is azt várja el, kizárólag az ő utasításai szerint ellenkezzenek vele. Ebben valószínűleg elég nagy sikereket fog elérni, bár a következő báli szezon még csak most kezdődik. Nem lehet előre tudni, kik, mennyire és miért fognak kurválkodni. Néhány pikáns részletre valószínűleg számíthatunk.
Orbán legutóbbi handabandázása arról szólt, ő majd jól megerősíti a magyar hadsereget, mivel a NATO nem képes megvédeni Magyarországot. Ki az, aki egy ilyen ócska hazugságnak bedől? Elég sokan. Azok, akik szerint Orbán soha nem hazudik és tényleg sikeresen képes felvenni a küzdelmet a Birodalmi Csillagflottával. A Hold sötét oldalán Soros György már javában építteti a Halálcsillagot. Aki figyelmesen követi a Star Wars filmek eseményeit, azok előtt ez nem lehet titok, hiszen rajta van már DVD-én is.
A magyar hadseregnél a szlovák, a román, a szerb, az osztrák ármádia jóval erősebb, illetve hatékonyabb. A történelem során többször eljátszottuk már a legyőzhetetlen magyar honvédség című tragikomédiát. Rengeteg ártatlan ember életébe került az, hogy még a szart is kiverték belőlünk. Átok minden büszke hagyományőrzőre, akik ezt az őrületet jelenleg is dicsőíti. Orbán handabandázásának jelenleg túl sok jelentősége nincs, bár külföldön túlságosan is elnézően bánnak vele, amiből lehet akár még egy kettészakadt Európa is. Itthon ez azonban remek alkalmat jelent számára, hogy felpiszkálja vele az ostoba nacionalizmust.
Ha valaki hajlandó a tényeket is figyelembe venni, annak nem árt megfeledkeznie arról az apróságról, Magyarország jelenleg a NATO (North Atlantic Treaty Organisation) tagja, amely létszámát és fegyverzetét tekintve jóval nagyobb, fejlettebb mint a legyőzhetetlen Magyar Honvédség. Nehéz lehet ezt a tényt elfogadni, de így van. A NATO főtitkár jelenleg Jens Stoltenberg, norvég politikus és nem Elvnélküli János, Magyarország operett köztársasági elnöke, a magyar fegyveres erők rettegett főparancsnoka. Egy katonai szövetség nem arról szól, hogy önös érdekektől vezérelve partizánharcba kezdünk egy meghatározhatatlan, nem létező ellenség ellen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 29. kedd, 01:16
-
Találatok: 1499
A kormány a nyáron győzelmet arathat a CEU felett, az egyetem hónapokon belül dönt arról, hogy távozik-e Magyarországról. A diadal azonban csak látszólagos lenne. Az országot veszteség érné, hiszen egy, a világ élvonalába tartozó tudományos-kulturális központ távozna tőlünk. Vesztes lenne egész Közép- és Kelet-Európa is, mert egy Bécsben működő egyetem diákjai között emelkedne a nyugat-európai hallgatók aránya, miközben csökkenne a posztkommunista országokból érkezőké. Lesz azonban győztes is: Ausztria, amely tárt karokkal várja az intézményt. A CEU-ból már bizonyosan lesz osztrák egyetem – a kérdés az, csak részben vagy teljesen.
Magyarország elveszítheti legjobb felsőoktatási intézményét. A legjobbat, ez nem kérdés. A tekintélyes Quacquarelli Symonds- (QS) listán, amely évente 48 tantárgy szerint 151 ország 1130 felsőoktatási intézményét rangsorolja, a CEU öt tudományterületen – politikában, szociálpolitikában, szociológiában, történelemben és filozófiában – is az első száz közé került. Más magyar egyetem egyik mérvadó listán sem szerepel a világ legjobb háromszáz intézménye között. Jellemző, hogy az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain az összes magyar egyetemi és MTA-kutatóhely közül a CEU nyerte el a legmagasabb összeget a 2017–2022-es időszakra: 14 988 000 eurót. Az intézmény kutatási programjaiba más magyar egyetemek tudósait is bevonja. És ha már a pénznél tartunk, az egyetem adók, járulékok és szolgáltatási díjak fizetésével évente több mint hétmilliárd forinttal járul hozzá a magyar költségvetéshez. Az sem elhanyagolható, hogy az elmúlt években több mint tízezer külföldi hallgató töltött éveket a budapesti intézményben – és költött el itt jelentős summát
Persze egy oktatási intézmény esetében nem a pénzben kifejezhető haszon a döntő. A CEU diákjainak 24 százaléka magyar, 1215 hallgatóból 292-en. Köztük jelentős számban vannak ösztöndíjasok, akik nemcsak tandíjmentességet élveznek, de megélhetési költségeiket is az egyetem állja. Így a tehetséges, de anyagilag rossz helyzetben lévő magyar diákok számára az ország legjobb egyeteme egyben a legolcsóbb, leginkább hozzáférhető felsőoktatási intézmény is. A CEU oktatóinak kétötöde magyar. Olyan tanárok, akiknek többsége a világ legjobb egyetemeiről jött haza szülőföldjére, mert ebben az intézményben versenyképesek a fizetések, és itt közvetlen kapcsolatban maradhatnak az amerikai tudományos élet hálózatával is. Ebben az értelemben ez az intézmény az agyak visszaszívásának legsikeresebb példája. Nem elhanyagolható az a kapcsolati tőke sem, amelyet 136 országban tizenötezer öregdiák jelent, az ő tudásuk magyar exportterméknek tekinthető.
Közöttük van Grúzia elnöke, egy volt minisztere és az állami egyetem rektora is. A CEU-n tanult két volt román és egy korábbi horvát miniszter, a lengyel tudományos akadémia alelnöke, a varsói emberi jogi ombudsman, a cseh Palacky Egyetem rektora, valamint az ENSZ ugandai emberi jogi főmegbízottja is.
Ha arra vállalkozunk, hogy a Central European University esetleges távozásának veszteséglistáját összeállítsuk, akkor sorra kell venni az egyetem intézményi kapcsolatrendszerének jó néhány elemét is. Ezek közé tartozik, hogy a CEU tartja fenn Közép- és Kelet-Európa legnagyobb angol nyelvű társadalomtudományi könyvtárát 184 ezer kötettel és hozzáféréssel több mint 150, igencsak borsos árú számítógépes adatbázishoz. A négyezer tagnak csak a fele itteni diák vagy tanár, a többiek más oktatási intézményekből járhatnak ide.
A CEU doktoranduszai angol nyelvű kurzusokat tartanak több magyar intézményben, például a Debreceni Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen, a Budapesti Gazdasági Egyetemen és az ELTE-n. Az intézmény évente harmincezer eurót szán más egyetemekkel közös rendezvények tartására, szerződéses együttműködést alakított ki a Károli Gáspár Református Egyetemmel, az Andrássy Egyetemmel, az MTA Rényi Alfréd Intézetével, az ELTE középkor-tudományi tanszékével. Hosszan lehetne még sorolni azt a kisugárzó hatást, amelyet Magyarország épp elveszíteni készül, de már csak két tényező fér bele mostani leltárunkba. Az egyik, hogy a CEU tanárai oktatnak a Rajk- és Széchenyi-szakkollégiumokban, illetve hogy bárki számára nyilvános azoknak a vendégelőadásoknak a többsége, amelyeket a világ leghíresebb társadalomtudósai tartanak az egyetemen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 27. vasárnap, 23:13
-
Találatok: 1580
Egyre több olyan politikai közjáték borzolja a kedélyeket, melyek a miniszterelnök tudatos provokációjának tekinthetők. Legutoljára azzal üzent barátainak és ellenségeinek, hogy bő egy hónappal a választások után visszalátogatott abba az óvodába, ahol a kampányban a gyerekeket biodíszletnek használta, és ezért meg is bírságolta őt a nem éppen ellenzéki orientáltságáról ismert Nemzeti Választási Bizottság. Előbb az NVB elnökét alázta meg ezért, most pedig az egész magyar jogállamiságot, hogy demonstratív jelleggel visszatért a helyszínre, és fotót közös készíttetett a gyerekekkel.
Fotó: mno.hu
A Komárom- Esztergom megyei Dad község óvodájának március végén azzal sikerült az országos médiába bekerülnie, hogy ott kampányolt a miniszterelnök, és mivel közös fotókat publikált az ovisokkal, az NVB 350 ezer forintos pénzbírsággal sújtotta Orbánt. Mivel ez közel a fele a miniszterelnök által bevallott készpénzes vagyonának, akár anyagilag is érzékenyen érinthette volna a politikai pedofíliáért kiszabott büntetés. A miniszterelnököt mégis az önérzetében sértette meg leginkább a Patyi András által vezetett testület, amire abban a kampányvideóban is utalt, amikor az NVB elnökét csicskáztatta a büntetés miatt.
Orbánnak egyre több „uralkodói gesztusa” sérti azokat, akik komolyan gondolják, hogy Magyarországon még mindig az európai értelemben vett polgári demokrácia szabályai szerint éljük az életünket. A negyedszer kormányfővé választott Orbán Viktor azonban már nem igazán szeretné, ha azok a törvények rá is vonatkoznának, melyeket az ő regnálása alatt hozott meg az országgyűlés. Bár visszatérést a tett helyszínére azzal magyarázta, hogy egy "szabályos és törvényes" fotót tudjon készíteni a gyerekekkel, a valódi szándék egyértelműen az volt, hogy megmutassa a hozzá hű és a vele ellenséges embereknek is: ő nem egy polgár a sok közül, hanem személyesen Orbán Viktor, akivel ne próbáljon senki se kekeckedni sem kampányban, sem azon kívül.
A miniszterelnök lelke nyitott könyv azok számára, akik napi szinten foglalkoznak belpolitikával, így egyáltalán nem meglepő, hogy immár nyíltan fenyeget mindenkit, aki megkérdőjelezi jogát arra, hogy a törvények felett álljon, ha éppen úgy tartja kedve. Mostani kormányának összetétele is erre utal, hiszen háttérbe szorította azokat, akik akárcsak nagyon finoman utaltak arra, hogy ő ugyan az első polgára az országnak, ám ez inkább azt jelenti, hogy neki kell leginkább betartania a közösen hozott jogszabályokat, mintsem azt, hogy ő megszegheti azokat. A negyedik Orbán-kormány személyi összetétele és struktúrája is azt sugallja, hogy a kormányfő már nem tud és nem is akar egy lenni a sok magyar közül, úgy érzi, felette áll mindennek és mindenkinek, így aki ezt nem veszi tudomásul, számoljon a legrosszabbakkal.
Nem igazán zavarja, hogy négyévente elvileg még parlamenti választásokat tartanak, ahol elvileg még elküldhetik melegebb éghajlatra a választók, ő biztos abban, hogy ezek a voksolások körülbelül olyan komoly kihívásai lesznek a demokráciának, mint egy oroszországi elnökválasztás.
Így fordulhatott elő, hogy a kampányban kínos ügyeiről elhíresült Semjén Zsolt nemhogy a kukában kötött ki a választások után, hanem a miniszterelnök-helyettesi poszt mellé begyűjtött még egy miniszteri (nemzetpolitikai) posztot is. A nemzet fővadászának futtatása kifejezetten irritálja az ellenzéki szavazókat, ami úgy tűnik, kifejezetten szórakoztatja a miniszterelnököt. Ráadásul a nemzetpolitikai miniszteri poszt kellett nekünk, mint falat kenyér. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 26. szombat, 20:31
-
Találatok: 1325
- Vártak, amíg Sztálin elvtárs rá nem bólint, - Látványos volt a Fidesz hangulatváltása, - “Erkölcsi Héroszok gyülekezete”, - Civileknek, politikusoknak együtt kell működniük, - Veszélyben vannak a magántitkaink, - Lehet, hogy már kifulladt a Gyárfás-ügy?
Amikor utoljára beszélgettünk, még a választások előtt, bár optimista akkor sem volt, de ilyen súlyos kudarcra ön sem számított, ugye?
Én mindenféle forgatókönyvre számítottam, többek között fogadtam arra, hogy kétharmada lesz a kormánypártoknak. Magam ellen szurkoltam, de sajnos nyertem. Az igazsághoz tartozik, hogy április 8-án, amikor láttam a részvételi adatokat, én is azok közé tartoztam, akik azt gondolták, hogy itt most valami nagy dolog történik. Így aztán nagyon vártam az eredményt, amit azonban nem közöltek addig, amíg Sztálin elvtárs nem hagyta jóvá. Szóval meglepődtem, meg nem is. Én ugyanis azért fogadtam a Fidesz kétharmadára, mert úgy ítéltem meg, hogy ez az ellenzék képtelen arra, hogy igazi ellenfélként jelenjen meg. Sajnos ez következett be. Arra, bevallom őszintén, egyáltalán nem számítottam, hogy vidéken, és főleg a kis településeken, ekkora mozgósító ereje van a Fidesznek.
ÉRDEKES, HOGY HÓDMEZŐVÁSÁRHELY UTÁN A FIDESZ VONTA LE IGAZÁN A TANULSÁGOT, ÉS NAGYON ERŐS KAMPÁNYBA KEZDETT, AZ ELLENZÉK PEDIG LEVONTA A TANULSÁGOT, MAJD ERŐS AKARATTAL NEM CSINÁLT SEMMIT.
Annyiban azért felmenteném az ellenzéket – amely egyébként nem felmenthető -, hogy az a pénzmennyiség, amelyet a kormány beletett ebbe a Fidesz-kampányba eleve versenyképtelenné tette a baloldalt…
Természetesen ez is igaz, meg az is, hogy milyen a választási törvény, meg az is, hogy az országos választás nem volt hasonlítható a hódmezővásárhelyihez. Országosan is egy tömbben kell indulni az ellenzéknek, de nem tudja megtenni, mert a szélsőjobbnak nevezett Jobbikkal, amely ugyan megpróbálta átfesteni magát, de egyelőre csak csíkosra sikeredett, nem lehetett összeállni a demokratikus pártoknak, mert a szavazóik egy része azonnal levált volna róluk és otthon marad. Épp úgy, mint a Jobbik tábora, amelynek egy része szintén inkább a Fideszre szavazott volna, mint balra. Persze működhetett volna a Juhász Péter által másfél évvel korábban javasolt Új Pólus, az LMP-vel, Momentummal, Együttel, Párbeszéddel, amelyek ernyőszervezetet alakítva akár tizenöt százalékra is képesek lehettek volna, és még ezen az oldalon maradhatott volna az MSZP DK együttműködés. Ez a konstrukció biztosan megakadályozta volna a kétharmadot. Egyéniben természetesen abban kellett volna minden szereplőnek megállapodni, hogy csak egy jelölt induljon.
Az ellenzék tulajdonképpen végig tehetetlenkedte a Hódmezővásárhely utáni időszakot. Az, hogy a Fidesznek végül meglett a kétharmada alapvetően ennek köszönhető, no meg annak is, hogy az LMP nem tette meg azt, amit meg kellett volna tennie.
Még folytatná, nem engedhetem el azt a mondatát, amikor azt mondta: addig nem hozták nyilvánosságra a választási eredményt, amíg Sztálin elvtárs jóvá nem hagyta. Úgy gondolja, hogy Orbán előbb tájékoztatták az eredményről?
Én a televízió közvetítését néztem, és abban azt láttam, hogy egyszer csak megnyugodott a Fidesz. Biztos vagyok benne, hogy tudták a részeredményeket, korábban, mint mások. Ezzel magyarázható az a hangulatváltás, ami egyszer csak bekövetkezett náluk.
Ön is előbb tudta 1998-ban, amikor a választásokért felelős miniszter volt?
Dehogy tudtam. Akkor, ha egy adatot felvittek a rendszerbe, az azonnal látható volt a televízióban is. Egy dolgot lehetett tudni, amit meg mindenki tudott, hogy a kistelepülésekről sokkal gyorsabban jöttek az adatok. Tehát tudtuk, hogy ha az elején rosszul álltunk, most az SZDSZ-ről beszélek, akkor még nem kell kétségbeesni, mert a vége, a nagyvárosok és Budapest feljavítja a pártot. De az, hogy előre tudjam az eredményt, ki volt zárva. Oda se mentem a választási központba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 25. péntek, 16:39
-
Találatok: 1344
Orbán Viktor Mihály, mint az szokás vagy késztetés a bűnözőknél, visszatért a tett helyszínére. Míg március utolsó és április első napjaiban szavazatszerzési, most köszönetnyilvánítási szándékkal járja a kerek világot, s úgy vélte, az elhíresült óvodai látogatás ért neki annyit, hogy ezúttal egy zsák labdával meg focikapukkal fejezze ki háláját a kis hugyosoknak a kétharmadért.
Egyrészt mi mással, ugye, mint fodballabdával, véletlenül sem egy nyüves könyvvel, de még kifestő sem jut az eszébe, ha ismer ilyet. Másrészt ez meg valami perverzió a lelkében, vagy mi a rosseb, hogy nem bír leszállni a kisdedekről. Vagy csak odaszúrt az NVB elnök Patyinak, hogy most büntessél meg baszki, ha tudsz. Van ennyire pitiáner, mint az tudvalévő.
A diktátorok, azok ilyen monyolósak nagy általánosságban, szeretik a sérelmeiket őrizgetni, aztán törleszteni, hogy szálanként tépik ki a hajat a delikvens koponyájából, ilyenek. Ám ez az egész már olyan régen volt a választópolgár szürkén zakatoló életében, hogy el is felejtette, ezért elmondom megint ezt az óvodásat.
Az úgy volt, hogy Orbán Viktor Mihály április elején vagy március végén beállított kéretlen és váratlan egy dadi óvodába, ott fotózkodott a kölkekkel, míg azok visongtak. Ilyet nem lehet, főleg nem kampányban, ezért a házibohóca, ez a Patyi megbüntette őtet háromszáznegyvenötezer forintra, szügyig belegyalogolva miniszterügynök úr kócos kis lelkébe.
Nem is bírt kellőképpen elnézést kérni aztán: „Nagyon sajnálom, Miniszterelnök úr!” – így, miközben földig hajolt, de a gyalázat megtörtént, megfelezte a félretett pénzecskéjét a Mihálynak ez a Patyi, viszont, mint kitetszik, megérte a beruházás, még labdára is futja. De azt is megnézném, milyen pénzből. Bár tök mindegy, ez a miniszterügynök életében nem dolgozott, csak a közöset költi.
Így hát, drágám, te fizetted a büntetését meg a labdákat is, de hát, ez a szokás illiberáliában, a keresztényes demokráciában meg pláne. De elmélkedjünk azért ezekről a kisdedekről még egy, kicsit. Az ő szüleik nem tudták, hogy fotózkodik velük ez a jampi, azt meg, hogy szanaszét is kürtöli a világban, pláne nem. És ez baj.
Az óvónők elütötték azzal, hogy ez a Mihály a szemközti egyházi épületbe ment, a gyerekek pedig a kerítésen keresztül nézték a nagy fekete autókat, és integettek nekik. Orbánt ekkor, s ezért (aha) invitálták be az óvodába, ahol örömmel látták és szerintük a szülőknek sem volt ellene utólag kifogásuk. Vagy ha igen, akkor kisnyúl.
Sajátos szimbiózis van itt szülők, gyerekek, óvónők és miniszterügynök et. életében. Az óvónő van a legnagyobb szarban, hiszen a főnökét a párt, őt a főnöke meg a szülő is sakkban tartja, és ő szegény cidrizik, mi a jobb, ha kirúgják a munkahelyéről, vagy egy szülő rúgja tökön. Az állásféltés szokott győzni érthető okokból, viszont csak arra akartam rámutatni, hogy Orbán Viktor Mihály szavazatszedő buzgalma hogyan cseszi szét az emberek életét.
Meg ezek a labdák is. Egyáltalán nem biztos, hogy minden szülő örül, ha a gyerekét politikusok zaklatják az óvodában, mert nem azért hordja oda a kölkét. Az is duma, hogy az első látogatáskor a kölkek visongtak a nagy, fekete autóknak, muszáj volt hát beinvitálni az egész ügyosztályt. Ha egy cirkusz halad arra, az elefántnak meg a bohócnak jobban visítottak volna a kisdedek, mégsem nyertek volna meghívást arra a nyüves udvarra.
S erről ennyi elég is. Viszont kitetszik, miniszterügynök úr milyen otthonos most a világban megint. Ezt én már elcsitult lélekkel nézegetem, ahogyan végleg belakja az országot, és szenvtelenül veszem tudomásul, ahogyan a számára kialakított politikai piacot letarolja. Úgy lesz vége ennek is, mint a begyelegi kilátónak, amely most épült, és máris zár életveszély miatt.
Ilyen árnyékvilágot építenek ezek. Miniszterügynök úr is sütkérezik a fényben, labdákat oszt, avat, aztán hirtelen életveszélyes lesz a világ, azt sem tudni, mitől. Az óvónő azt mondja, csessze meg, nem jön be az udvaromba. A választópolgár meg, hogy de unom én ennek a pofáját. Telített lesz az oldat a kémia nyelvén, Lenin előadásában meg az alul lévők nem akarnak a régi módon élni. Mert ilyen ez az élet, minden elmúlik egyszer.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 23. szerda, 18:54
-
Találatok: 1381
Az Európai Bizottság május elején közölte a tavaszi gazdasági előrejelzését, ma pedig nyilvánosságra hozta az ebből következő ajánlásait. Ebben a brüsszeli testület figyelmeztetést adott hazánknak, és azt javasolja, hogy az Európai Tanács fogadjon el ajánlásokat Magyarországgal szemben.
Magyarország tartósan megsérti a középtávú költségvetési hiánycélhoz való közeledés szabályát, írja az Európai Bizottság, ami a szakzsargonjukban azt jelenti, hogy a kormány túl sokat költött 2017-ben, és emiatt veszélybe került az évekre előre eltervezett hiánycél-pálya. Ugyanezt egyébként Romániára is megállapítják.
A bizottság szerint míg 2016-ban a hazai költségvetés strukturális egyenlege 1,8 százalékos hiányt mutatott, addigi a tavalyi rendesen elszállt, 3,1 százalék lett a GDP arányában. Ezt az eltérést ítélte jelentősnek a bizottság, és a pénzügyi válság után felállított új szabályok szerint a felelőtlen pénzgazdálkodásnak következményei vannak.
Magyarország azonban durván átlépte ezt a határt, hiszen a kormány 1,7 százalékos középtávú költségvetési hiánycélt vállalt tavalyra az Európai Bizottságnál.
Ennek sikerült majdnem a dupláját tavaly összehozni.
Az Orbán-kormány szóban bár tagadta, hogy 2017-re választási költségvetést alkotott,
írásban már el kellett ismernie ezt. Már a tavalyi költségvetés elfogadásakor kiderült, hogy a kormány által vállalt 2,4 százalékos deficit egy 2,1 százalékos középtávú hiánycélnak felel meg. Ezt a Költségvetési Tanács jegyezte meg a költségvetési tervezet áttekintését követően. A választások előtt a kormány olyan durva osztogatásba kezdett, hogy az eredetileg már módosított középtávú hiánycélt is átlépték egy százalékponttal a GDP-arányában.
Emellett az is közrejátszott a középtávú hiány megugrásában, hogy a gazdasági növekedést egyedi tételek, például az országba áramló uniós támogatások javítják. Ez azonban nem értelmezhető fenntartható növekedésnek, hiszen egy-két év múlva vissza fog esni és akkor a GDP-növekedés is lassulni fog. Az Európai Bizottság éppen emiatt alkalmazza a középtávú hiánycél technikáját, mert ebben a modellben ki lehet szűrni az egyedi tételeket.
A mostani év sem lesz egyszerű, hiszen hozni kell az 1,7 százalékos eredményt, miközben jövőre 1,5 százalékra kell csökkenteni a középtávú, vagyis strukturális hiánycélt. A bizottság javaslatára az uniós pénzügyminiszterek tanácsának kell Magyarországra nyomást gyakorolnia, hogy tegyen lépéseket a középtávú költségvetési egyensúly megteremtése érdekében.
Erre szűk fél éve van Magyarországnak, vagyis még idén csökkentenie kellene a kormánynak az állami kiadásokat, más szóval megszorító intézkedésekről kell döntenie.
A menetrend egészen pontosan úgy lesz, hogy a tanácsnak mostantól egy hónapja van arra, hogy felszólítsa Magyarországot a szükséges költségvetési lépések meghozatalára. Ezt követően öt hónap alatt kell a kormánynak összeraknia egy olyan tervet, amely csökkenti a költségvetési hiányt.
De mivel Magyarország nem tagja az eurózónának, nincs is semmiféle jogi következménye annak, ha nem teljesíti a bizottság elvárásait.
A piacok – kötvény és devizapiacok – azonban büntethetnek, hiszen az Európai Bizottság félévente nyilvánosságra hozza, hogy az egyes tagállamok hogyan haladnak a költségvetési hiány lefaragásával.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 23. szerda, 15:00
-
Találatok: 1327
Nem tündérmese. Nem délibáb győzte meg a magyarokat arról, az a jó, ha szegénységben és félelemben élnek, az a jó, ha esélyük sincs a boldogulásra. Elhitték a mesét, az ország jobban teljesít.
Kételkedem, tehát vagyok
A kételkedés kényszere az emberré válás és az emberiség fejlődésének folyamatos motorja. Hiszen, ha valamelyik ősünk, nem kételkedik abban, hogy természetes dolog a faágak között hintázva haladni, sosem próbálja ki a földön járást. Nem tudjuk ki volt az a kétkedő, aki először gondolt arra, mellső lábait érdemes felemelni a földről, de köszönet jár érte. Köszönet jár annak az ősünknek is, aki nem hitte el, hogy földünk lapos. A kételkedésre épülő vizsgálódás döntött meg számos, korábban megkérdőjelezhetetlen tételt, változtatott meg ősi gyakorlatot, hozott újabb és úabb megoldásokat.
A világ felosztása
A világnak azon részein vannak komoly bajok, ahol az ott élők csoportja jelentős részéből kihalt, ami még rosszabb ki sem alakult a hatalommal szembeni kételkedés igénye. Ennek következménye, nem vitatják a kialakult állapotokat, elfogadják a rájuk osztott szerepet, beletörődve a megváltoztathatatlanba. Nevezzük a világnak ezen részeit kételkedésmentes övezetnek, még akkor is, ha biztos, mindig, mindenkor, mindenütt vannak olyanok, akik kilógnak a sorból, és akkor is, ott is kételkednek a hatalom szavahihetőségében, ahol ez tilos, ahol ezért üldözés lehet a sorsuk. Az ilyen övezetekben élők áldozatává válnak egy kis csoportnak, amelyik megkaparintva az irányítást, a maguk hasznára fordítják a megtermelt javakat, éppen csak annyit engedve át a többségnek, amennyi szükséges és elégséges a helyzet fenntartásához. Emellett működtetik azt a rendszert, amelyik konzerválja a kialakult állapotot, illetve adott pillanatban megvédi a hatalmon lévőket. A kételkedésmentes övezet sorsa az elsorvadás. Ennek üteme lehet gyorsabb, lehet lassúbb. A vég megjósolható. Eljön az a pillanat, amikor bekövetkezik a felocsúdás, és az ott élők átveszik sorsuk irányítását. Ennek a folyamatnak a kimenetele sokféle lehet: békés és kevésbé békés. Nagyon sok függ attól, hogy a kételkedésmentes övezetben élnek-e kételkedők és számuk milyen ütemben és mértékben emelkedik. [A teljesség kedvéért: azokban, akik nem kételkednek a hatalomban, hitté válik ez a bizalom. Mindent – saját tapasztalataikat is - elutasítanak ezért, ami nem egyeztethető össze hitükkel.]
Ott, ahol a kételkedés társadalmi szokássá válik, nincsenek többé megkérdőjelezhetetlen igazságok, megtámadhatatlan tekintélyek, természetessé válik a véleménynyilvánítás szabadsága, az információk mindenki számára rendelkezésre állnak, az iskola felkészít a megismerésre, a megértésre. Ahol a kétkedés társadalmi szokássá válik, ott szokássá válik az egymásra figyelés, a problémák közös megoldása. Ehhez az állapothoz általában hosszú út vezet el.
Helyünk a világban
A választási eredmények alapján Magyarország is a kételkedésmentes övezetbe sorolható? Nehéz lenne erre a kérdésre más választ adni, mint igen. Ellenkező esetben nem lehetne viták és program nélkül győzelmet aratni a migráns és a Soros szavakkal. Hosszú és költséges kormányzati munka eredményeképpen alakult ki ez a „félszavakból is megértjük egymást” állapot, amely nem előzmény nélküli hazánkban, sőt mondhatjuk ez a hagyományos viszony urak és alárendeltjeik között. A hatalom mindig tudta, mikor kell behunynia a fél szemét a béke kedvéért.. Az idősebbek még emlékezhetnek a „békeharcra”. Mindenki tudta ki az ellenség, mit akar az állampárt. Sok mindent megúszhatott, aki ismerte a helyét és a szerepét a hadijátékban. A harc – a 2010-ben végrehajtott alkotmányos puccs után – ott folytatódik, ahol 1990-ben félbeszakadt. változás a szereplőkben van. Kádár helyére Orbán lépet, az MSZMP helyébe a Fidesz. Az ellenség is változott. A módszer, amellyel a társadalmat harcba hívják – bár az eszközök sokkal hatékonyabbá váltak – alig. Az államapparátus közpénzen beleveri a fejekbe mire kell asszociálni a hívó szavakra. Működnek a pavlovi reflexek. Ehhez nem kell ismerni a szavak tartalmát. Elég hallani, hogy megjelenjen a hallgatóság szeme előtt a köztévé által naponta többször sugárzott kép az emberáradatról, amelytől félni kell.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 21. hétfő, 22:48
-
Találatok: 1701
A napfelkelte kutyagumi ahhoz képest, hogy végre megint Orbán Viktor ragyog Európa egén! Ez a hős, aki mindannyiunk szerencséjére magyarnak született, végre a kezébe veszi a dolgokat. Amely dolgok már nyolc éve a kezében vannak, kivéve, amit zsebre vágott, mert az már a zsebében van. Vagy más zsebében, megőrzésre.
De ám nem csak ennek a kicsi, ám rogáni tempóban táguló országnak nagy szerencséje az, hogy Nemzetünk Napsugara letette az esküt és beletottyant a trónba, amibe már régebben belehízott és be is szorult, sőt, nem is óhajt kiszorulni belőle, hanem a kontinens is az utolsó utáni pillanatban menekült meg. Mit a kontinens? A bolygó.
Hadd idézzek a neves udvari költő, pontosabban az egyik neves udvari költő – most Gajdics Ottót választottam – friss művéből:
De komolyra fordítva a szót, tekintsük át, milyen időkben esküdtek fel ők tizennégyen a hazájuk és a magyarok szolgálatára. A nagyhatalmak hetente keresnek újabb konfliktuszónákat, hogy összemérhessék izmaikat. Szíria, a Közel-Kelet, Korea után most épp Irán van soron, és ki tudja, ki következik. Emberek tízezrei kelhetnek útra a közeli jövőben, az ENSZ pedig alapvető emberi joggá akarja nyilváníttatni a tagállamokkal a migrációt.
De a természet is egyre vadabb jelzéseket ad az emberiségnek arról, hogy valamit nagyon rosszul csinál. Európában tornádók tombolnak, máshol a vízhiány ölt fenyegető mértéket. Járványokról, katasztrófákról szólnak mind gyakrabban a hírek, és egyre kevésbé számít valaki bolondnak, ha az apokaliptikus jelenségek között világos és egyértelmű összefüggést vél fölfedezni az ember fékevesztett ténykedései miatt. (Magyar Idők)
Szinte hálás vagyok, amiért ezek a nagyobbnál nagyobb formátumú államférfiak ilyen vérzivataros időkben elvállalták hazánk és az emberiség megmentését. Szinte. De azért tudnám javasolni, hogy mielőtt Magyarország Kapitány globális mentőakcióba kezd, mintegy gyakorlásként foglalkozzon olyan pitiségekkel is, mint például az, hogy nálunk a legmagasabb az ÁFA az Unióban. Ezzel szemben erős versenyben vagyunk, ami a legalacsonyabb béreket és a legszarabb életszínvonalat illeti.
Mielőtt Orbán Viktor fél kézzel megállítja a tornádókat és földrengéseket, a másik kezével kezdhetne valamit azzal a ténnyel, hogy sokan 28 500 forintos nyugdíjat kapnak (plusz választások előtt bözsiutalványt), a minimálbérből egyáltalán nem lehet megélni, a közmunkából pláne nem, sokan a szükséges gyógyszereiket sem tudják kiváltani, közben az ország milliárdokat költ például stadionok építésére, amit aztán senki nem látogat, mert ki a francot érdekel a foci.
Sőt, mielőtt az új kormány egész Európát keresztény hitre téríti, célszerű lenne elgondolkodni azon, hogy a munkaképes korú lakosság közel húsz százaléka már elhagyta az országot és valószínűtlen, hogy Andy Vajna a külföldre menekített milliárdjaival fog beszállni a gazdaság működésébe, vagy Mészáros Lőrinc zsenialitása húzza ki az országot az egyre mélyülő szarból.
Bővebben ...
Fotó: mno.hu