- Részletek
-
Készült: 2018. május 20. vasárnap, 15:08
-
Találatok: 1683
Alaposan rápiríthattak az Európai Néppárt vezetői Orbán Viktorra, aki hirtelen kiderítette, hogy nem illiberális, hanem kereszténydemokrata államot épít. Csakhogy ez nem igaz.
A névazonossága ellenére mi sem áll távolabb az európai kereszténydemokratáktól, mint az Orbán-féle autoriter kormányzás, amelyet a kormányfő múlt heti parlamenti „székfoglalója” alapján mostantól hivatalosan ugyanezen politikai eszmerendszer követőjének kell tekinteni. Egy illiberális politikai alakulatot a Fideszt is tagjai közt tudó Európai Néppárt sokáig nem is szívesen tűrne meg a soraiban, de – a közelgő EP-választásokra is tekintettel – lehet, hogy a vezetői egyelőre behunyják a szemüket, látva, hogy Orbán átfestette a cégért. Mert az ő esetében nincs másról szó. Volt ő már minden, liberálistól illiberálisig, ideológiai kacskaringóit szinte lehetetlen már követni, s láthatóan ő maga sem veszi komolyan azokat.
Orbán ízig-vérig pragmatista politikus, a hatalom megszerzése és megtartása érdekli, az ideológiai háttér csak politikai marketing, külső máz a rendszeren. S most, hogy az illiberalizmus, úgy tűnik, nehezebben vállalható Európában, a miniszterelnök rácsavarodott a kereszténydemokráciára. Csakhogy hiába mondja, hogy mostantól kereszténydemokráciát épít, az szögesen ellentétes a politikájával.
Az Orbán utóbbi években követett lépéseit megideologizáló politológusok a magyar miniszterelnököt Carl Schmitt német politikatudós követőjének tartják. Schmitt alapvetése szerint a politika lényege a barát és az ellenség megkülönböztetése, s a politika e harc logikája mentén szerveződik. Az eszközök nem számítanak, csak a győzelem. Orbán ebben láthatóan követi tanítómesterét, csakhogy ez a politikai filozófia élesen ellentmond a kereszténydemokráciának. Orbán szerint ők „régi vágású” kereszténydemokráciát akarnak, de nem véletlen, hogy annak egyik megalapozója, Jacques Maritain francia katolikus filozófus gondolatait Schmitt rémálomnak nevezte.
Orbán már a parlament előtt elmondott miniszterelnöki beszédében is úgy indokolta mostani fordulatát, hogy ellentmondásba került alapvető kereszténydemokrata értékekkel.
„A globális ideológiákat elvetjük, mert hiszünk a nemzet fontosságában, és semmilyen nemzetek feletti üzleti vagy politikai birodalomnak nem akarunk teret engedni Magyarországon”
– mondta Orbán akkor, amikor kifejtette a szerinte „kompakt kereszténydemokrata világlátás és rendszer” lényegét. Holott ha valami, akkor a kereszténydemokrácia ennek épp az ellenkezője. Eleve globális ideológia, a kereszténység az alapja, s ahogyan azt Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa kifejtette: „A XX. század tragédiái abból fakadnak, hogy mindenki elsősorban német, francia, olasz, angol volt, és csak másodsorban keresztény és katolikus.” Szerinte
„a nemzet érték, senki sem akarja vitatni, ám ahol abszolút értéknek tekintik, ott veszélyessé válik”.
Ezt érzékelte a második világháború borzalmai kapcsán, s éppen emiatt indította el a későbbi Európai Unió elgondolását három katolikus, kereszténydemokrata politikus, a francia Robert Schumann, az olasz Alcide de Gasperi és a német Konrad Adenauer. Schumann így fogalmazta meg céljukat: „A kereszténydemokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet.” Azaz olyan, nemzetek feletti politikai birodalmat képzelt el, amely kereszténydemokrata törekvéssel Orbán immáron 2030-ig meghirdetett politikai programja teljesen szemben áll.
De szemben áll a kereszténydemokrácia olyan értékeivel is, mint például a szolidaritás, a hatalmi ágak elválasztása, a szabadság és a szubszidiaritás. A kereszténydemokrata kormányok alakították ki a szociális piacgazdaság rendszerét Európában, amelynek lényege az volt, hogy senkit sem hagynak az út szélén, ami Orbán felfogásában legfeljebb a saját párttársai körére vonatkozik. Az ő gazdaság- és társadalompolitikája azonban szegényellenes, a társadalmi hierarchia alján lévők nem érezhetik a szolidaritás eszméjének érvényesülését.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 19. szombat, 20:41
-
Találatok: 1404
Bősz Anett kilépett a Párbeszéd frakciójából, de ezzel láthatólag nem bőszített fel senkit, pedig hát talán meg lehetett volna várni a liberális képviselőnő szűzbeszédét a Parlamentben, hátha mond valami olyasmit, ami esetleg hasznára vált volna a magyar liberalizmusnak. Mondjuk esélye ennek annyi volt, mint pupostevének az epsomi derbin, de csodák bármikor történhetnek - például, ha az Úr úgy akarja, akkor az új Balogh is megokosodhat átmenetileg.
Ezek a professzorok különös népek, volt már ilyenje a Fidesznek szívsebészben is, erre most egy onkológus kettyent be - hát csoda, hogy még mindig küzdünk a leukémiával?
Bősz Anett a magánéletben csinos, okos, megnyerő fiatal hölgy, szerezhetne sikerélményt bármilyen más téren is, de ő pont a liberálisokat - vagy Fodor Gábort/Orbán Viktort - akarja boldoggá tenni, mindenáron.
Miután Fodor már az összes valaha létezett hitelességét eljátszotta, viszont valószínűleg ígéretet tett tartójának, hogy megismétli a DK-val már egyszer előadott attrakciót, hát tér nyílt Bősz Anett előtt, aki most négy évig azt hiheti magáról, hogy politikus.
A PM frakciójának ezzel annyi, meg egy bambi, mint ez várható volt, ismerve a szereplőket.
Ők ugyan vonogatják a vállukat, hogy nem is érdekes annyira ez a dolog, de ezzel a szocialisták szereplési lehetősége a Parlamentben a felére csökkent, és éppen úgy jártak, mint Gyurcsány, akit ők vágtak át a palánkon.
Az Úr igazságos, ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Hogy miért jobb Bősz Anettnek Orbán szekerét tolni, mint tisztességes politikusnak lenni - ő tudja, mindenesetre ingyen nem tűnik reálisnak valakinek olyanná válni, mint Vona kezében az édikutya.
Amikor a hölgy majd harcol a nők tárgyként kezelése ellen, akkor gondoljon arra, hogy a reklámban a cukicica meg a kisgyerek mellett a fiatal pulyka is szerepel a sorban.
Ő éppen egy ilyen szerepet vállalt be - szerintem olcsóért, mint a kínai piacon.
Valamelyik liberális barátom elmagyarázhatná nekem, hogy miért is jó a liberálisoknak, ha felszámolják utolsó szervezetüket is, ahelyett, hogy Fodort elzavarnák a a francba.
Valamelyik szocialista barátom pedig azt, hogy miért jó nekik, ha beleléphetnek egy olyan csapdába, melyre messziről jól láthatóan kiírták, hogy veszélyes.
Itt egyedül Orbán Viktor röhöghet a markába, aki igazolva láthatja azt is, hogy nem tévedett, mikor politikáját az emberi butaságra és kapzsiságra építette, merthogy azért nem tenném tűzbe a kezem, hogy a döntéshozók között nincs olyan, aki különösen vonzódik a számokkal jelölt kis, színes képecskékhez...
Szegény Bősz Anett politikai karrierjének is annyi, a hátralevő éveket mint liba az úsztatóban, biodíszletként töltheti a T. Házban, igaz viszont, hogy fogyókúrára soha nem lesz szüksége, annyira súlytalan lesz.
A magyar társadalom jelentős része egyébként liberális, legfeljebb nagy részük nem tud róla.
Most csodálkozhatnak, mikor vert hadaik maradékai új ruhában, a 2 Rule-ban masírozhatnak a Nagy Semmibe.
Magyarország meg - azonkívül, hogy halszagú - ismét szegényebb lesz egy politikai közösséggel, de hát tudhattuk: "Csak a Fidesz!"
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 19. szombat, 07:34
-
Találatok: 1348
Teljesen új kormányzást ígért a miniszterelnök a parlamenti választás után, ám a legfontosabb változtatások csak azt szolgálják, hogy még több területet tudjon ellenőrzése alatt tartani.
Az új kormány struktúrája azt mutatja, hogy tovább nő a kormányfői hatalom, Orbán Viktor miniszterelnök újabb területeket tarthat közvetlenül a felügyelete alatt – mondta a Népszavának Juhász Attila, a Political Capital főmunkatársa. Pénteken hivatalosan is megalakult a negyedik Orbán-kormány: Áder János köztársasági elnök átadta a megbízóleveleket a minisztereknek a Sándor-palotában, majd a tárcavezetők letették esküjüket a Parlamentben.
Juhász Attila szerint a korábbi kormányokhoz képest az egyik leglényegesebb változás az Orbán Viktor közvetlen irányítása alá tartozó Miniszterelnöki Kabinetiroda létrehozása, ahová számos olyan területet sorolnak át, melyek korábban a Miniszterelnökséghez tartoztak. - Elképzelhető, hogy a kormányfő úgy érezte, bizonyos folyamatokra nem lát rá megfelelően a Miniszterelnökségen keresztül, ezért magához vonta ezeket a feladatokat – fogalmazott az elemző. A Biró Marcell államtitkár vezetésével felépülő miniszterelnöki kormányiroda pedig a kormány döntéseinek előkészítését és végrehajtását felügyeli. Azt egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen hatása lesz a Kabinetirodán belül felálló hírszerzői hivatalnak, azonban várhatóan ez is tovább növeli a kormányfői pozíció befolyását – tette hozzá.
A kormányzati struktúra – benne 10 minisztériummal és a három tárca nélküli miniszterrel – arra utal, hogy továbbra is nagy hangsúlyt kapnak az államtitkárok. Ez Juhász Attila szerint azért lehet kedvező a kabinet számára, mert így „a kényes területeket mammutminisztériumokban lehet majd eldugni”. - Természetesen így is meg lehet találni a felelősöket, de az elmúlt évek azt mutatták, a bürokratikus útvesztők megnehezítették, hogy egyes témák előtérbe kerülhessenek – mondta.
A teljesen szabad kéz és a növekvő kormányfői hatalom természetesen növelte Orbán Viktor önbizalmát is, erre utal, hogy a miniszteri eskütételek előtt elmondott pénteki beszédében megismételte: 2030-ig tervez. A kormányfő felszólalásában kitért természetesen a migrációra is, azt hangsúlyozva, hogy ragaszkodni kell a keresztény hagyományokhoz. - A migráció fenyegetése, az idegen kultúra megjelenése azokat is rádöbbentette a keresztény kultúra fontosságára, akik már eltávolodtak magától a vallástól – közölte.
Orbán Viktor az Európai Néppárt képviselőivel folytatott tárgyalások után engedékenyebb hangon beszélt Magyarország és Európa viszonyáról. Azt is mondta: „a mi kormányunk európai horizontú. A nemzetet szolgáljuk, de a helyünk Európában van”. Azt is megjegyezte ugyanakkor, hogy 1990-ben Európa volt Magyarország jövője, mára azonban fordult a kocka és mi vagyunk az unió jövője.
Orbán Viktor külön-külön is kitért kormányának tagjaira, Kásler Miklós emberi erőforrás miniszterről például azt mondta, hogy a tárca "egy reneszánsz embert követel, olyat, aki nem ijed meg saját árnyékától". Benkő Tibor honvédelmi minisztertől azt várja a kormányfő, hogy vezetésével érjük utol a szomszédos országok hadseregeit, míg Trócsányi László igazságügyi minisztertől azt, hogy „védje meg Magyarország szuverenitását a jog, különösen az európai jog” területén. A kormányfő köszönetet mondott Pintér Sándor belügyminiszternek a határvédelemért, Süli János paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter munkáját pedig elengedhetetlennek nevezte, mert szerinte csak így biztosítható a rezsicsökkentés megvédése.
A svédországi vadászata miatt magyarázkodásra kényszerülő Semjén Zsoltra is számít Orbán Viktor, vele kapcsolatban azt emelte ki, hogy a miniszterelnök-helyettes „szilárd elvi hozzáállása" lesz értékes a kormánynak. – Ő felel majd a horgonykötélért, hogy a gyakorlati munkánkban ne sodródjunk messzebb a kelleténél az eszmei kiindulópontunktól – mondta a kormányfő.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 18. péntek, 00:29
-
Találatok: 1491
Akár a csalódottság is szólhatna belőlem, hiszen most fizetett gyakornok lennék a Csongrád megyei helyi lapnál, ha Andy Vajna nem vásárolja fel azt. Azonban sokkal inkább dühöt és a szomorúságot érzek. A helyi újságok felvásárlása és gyűlöletpropagandával való kitömése ugyanis történelmi bűn, és jelen esetben elsősorban nem annak gazdasági oldala (a közpénzből feltőkésített kormányközeli oligarchák megveszik, majd állami hirdetéseken keresztül tartják fenn a lapokat), hanem a tartalom miatt: ami benne van az újságban, és még inkább, ami nincs benne.
Bár a Népszabadság és a Magyar Nemzet megszűnése a magyar sajtó egy-egy fekete napja volt, és a hazai nyilvánosság és kultúra sosem lesz már ugyanolyan ezen két újság nélkül, nem szabad elfelejteni, hogy mindkettő alapvetően az urbanizált, a politikában otthonosan mozgó olvasóközönség lapja volt. A helyi sajtótermékek, elsősorban az abszolút monopolhelyzetű nyomtatott lapok azonban éppen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő, az információkhoz nehezebben hozzájutó agglomerációs területeken, falvakban, kistelepüléseken élőktől veszik el a hiteles információforrást. Attól az érdekeit nehezen érvényesítő rétegtől, amelyet a politika sosem lát, csak kihasznál, és megveszi a szavazatát egy kiló krumpliért négy évente.
A vidék Magyarországának nagy része mostantól már véglegesen elveszítette a lehetőségét annak, hogy hozzáférjen egy független, hiteles és az újságírószakma szabályai, etikája szerint összeállított sajtóhoz, amely a valóságot közli. De itt nem áll meg a dolog, nem csupán elvették ezek az oligarchák a tájékozódás lehetőségét a legrosszabb helyzetben élőktől, hanem valami sokkal rosszabbat, az állami gyűlöletpropagandát erőszakolták be a helyére. Ügyesen nem új lapokat indítottak, mert tudták, hogy egy valóban a helyi ügyekre reflektáló újság helyett senki se venne migránsozós propagandaújságot (arra amúgy is ott vannak a plakátok, ingyen). Ehelyett az évtizedek óta a környékre beágyazott és jól ismert helyi lapokat vásárolták föl, sok esetben - anyagi kényszerűségből - az újságírók nagy része is maradt, csak éppen már meg van kötve a kezük, és felülről mondják meg nekik, mit kell írniuk.
Így tehát a már gyerekkorunktól velünk lévő helyi újságon és annak régi ismerős arcain keresztül nyomja be közénk a propaganda ártó és bűzös mérgét a NER, amelynek a hatása máris érzékelhető. Az emberek közé éket verő rendszer az „oszd meg és uralkodj” elve alapján él és virul, miközben az amúgy is egzisztenciális félelemben élők sosem látott migránsoktól rettegnek, és az ország még inkább megosztott. Már családok, barátságok szakadnak szét a politikai nézetkülönbségek miatt.
hirtv.hu /
Újabb kampányra indult Orbán Viktor / 2018.05.15 .
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 17. csütörtök, 06:13
-
Találatok: 1360
A napokban tartják a miniszterjelölti meghallgatásokat, ahol a leendő Orbán-kormány miniszterei fejtik ki, miért is ők a legjobb jelöltek a pozícióra. Mennek az ígérgetések minden oldalról, legyen az épp a Honvédelmi Minisztérium, vagy az Igazságügyi Minisztérium. Teljesen mindegy, hogy ők is pontosan tisztában vannak azzal, hogy jórészt hazugság amit állítanak, mégsem érdekli őket, hisz nem lesz senki, aki számon fogja őket kérni később. Be nem teljesített ígéretek, lopások és csalások tucatjai, sokszor bűnözők közreműködésével. Ehhez asszisztált az előző Orbán-kormány, így ezen ők nem is szeretnének változtatni. Folytatni fogják, mint ahogy azt meg is ígérték.
A minap Trócsányi László igazságügyi miniszter volt a soros, aki ki is fejtette, mit gondol a hazánkat ért felvetésekkel kapcsolatban. Noha elég sok mindenről beszélt, mégis egy dolgot szeretnék konkrétan kiemelni. Azt a válaszát, melyben megerősítette, hogy Magyarország nem kíván csatlakozni az Európai Ügyészséghez. Azért is tartom ezt a legfontosabb ügyek egyikének, mert pont ez mutatja jól, mennyire tisztában van azzal a kormány, hogy szétlopják a teljes országot.
Az Európai Ügyészség a tervek szerint 2021-től lépne működésbe, a feladata pedig az uniós források elosztásával kapcsolatos visszaélések, valamint áfaügyek vizsgálata lesz. Magyarul az uniós támogatások szétlopásával – lásd Elios ügy – foglalkozna. Hogy miért is nem támogatja ezt a magyar kormány? Trócsányi szerint azért, mert egy ilyen intézmény létrehozása szembemegy a nemzetek Európájáról szóló állásponttal. Hogy ezt mégis miből szűrte le, az számomra kérdéses. Mitől lesz kevésbé nemzeti az az Európa, ahol kivizsgálják a nemzetközi korrupciós ügyeket? Attól, hogy mondjuk (csak felvetésként) Tiborcz István börtönbe kerül – mert elcsalt több milliárd forint EU-s vagyont – én nem leszek kevésbé magyar, vagy kevésbé nemzeti. Ennek az égvilágon semmi köze nincs az egészhez. Itt azonban még nem állt meg Trócsányi.
Szerinte ugyanis nem elég, hogy szembemegy a nemzetek Európájának álláspontjával, de egy felesleges bürokratikus duplázásnak látja annak létrehozását, szerinte ugyanis az OLAF, valamint az uniós igazságügyi együttműködést bonyolító Eurojust már biztosítja ezt a funkciót. Értem, tehát az az OLAF, melyről maga Polt Péter mondta, hogy nincs nyomozati jogköre, mindössze felhívhatja a magyar hatóságok figyelmét, ha valamilyen csalásgyanús esetet észlel. Az az OLAF, mely példának okáért az Elios ügyben csalás gyanúját állapította meg, majd a magyar hatóságoknak adta az ügyet, annak a hatóságnak, mely azóta sem tett semmit az ég egy adta világon.
Meg is értem, hogy Trócsányi miért olyan elégedett az OLAF-fal, hisz pontosan tudják, hogy ha fel is fedezik a több milliárdos EU támogatások elcsalását – mint ahogy meg is tették -, akkor sem tehetnek semmit, azon kívül, hogy arra felhívják a magyar hatóságok figyelmét. A hazai igazságszolgáltatás hatékonysága ugyanis egyenlő a nullával. Mindenki tud Rogán, Matolcsy, Farkas Flórián, Semjén és Lázár ügyeiről, mégis mindannyian a mai napig a magyar kormánykörök szerves részét képezik.
A magyar kormány szétlopja az uniós támogatásokat, ha pedig ezt számon kéri rajtuk valaki, az rohadjon is meg. Mi köze van ugyanis ahhoz az EU-nak, hogy a magyar kormány a saját népét lopja meg? Ne szóljanak bele a mi ügyeinkbe. Magyarország egy szuverén ország, ahol a kormány akkor lopja meg a saját nemzetét, amikor csak akarja. A pénzük ugyan kell, de hogy még azt is vizsgálják, hogy milyen faliszőnyeget vett belőle Matolcsy György, na az felháborító.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 16. szerda, 00:43
-
Találatok: 1445
Nagy ámulattal olvastam a minap a Magyar Időkben Szájer József, a Vasárnapi újságnak adott rádióinterjújának kivonatát, összefoglalóját, nem tudom micsodáját. Olvasás közben arra gondoltam, hogy milyen érzés lehet azzal a (téves) tudattal élni, hogy valaki egy örök meg nem értett zseni, a világ vezetésére elhivatott szupertehetség és a világ ezt nem értékeli, nem becsüli. Sőt, folyamatosan támadja. Mert a világ, Európa, ezen belül Magyarország és a polgárok egy része nem hajlandó igazodni ahhoz az irányvonalhoz, amit Orbán Viktor és baráti köre – közöttük Szájer József – meg szeretne szabni számukra.
Az interjúból igen jól kidomborodik az a speciálisan paranoid irányvonal, amit ez az érdekközösség – a volt kollégisták – rá akarnak erőltetni mindenre és mindenkire. Most éppen a kereszténydemokráciának elnevezett dolgot. Mert azt találták ki, hogy ők kereszténydemokraták és ez az egyetlen helyes út. Aki nem így gondolja, az ellenség, aki nem kér az ő kereszténydemokráciájukból, az egy utolsó geci, Magyarország és Európa elárulója.
Nem újkeletű ez a beteges gondolkodás abban a brancsban, ahová Szájer is tartozik. Már az indulástól kezdve, amikor a kollégiumban kifundálták, hogyan is tudnák megkaparintani az országot és hogyan tudnák a saját céljaik érdekében felhasználni azt, ezekben az elképzelésekben nem szerepeltek olyan pitiségek, mint emberek, elvek, önálló akarat és hasonló, Orbánék számára értékelhetetlen lomok.
Amikor Szájer József a saját ujjával pötyögte be a számítógépébe az alaptákolmányt, mely semmi másról nem szólt, mint az Orbán-klán elképzeléseiről és érdekeiről, akkor sem merült fel egy pillanatig sem a gondolat, hogy az Alaptörvény egy társadalmi szerződés, azt meg kellene vitatni a társadalommal és közösen határozni róla. Fenéket! Orbán nyilván megszabta a kereteket, hogy milyen legyen, Szájer leírta, bevezették. Pont. Az alaptákolmány innentől kezdve nem társadalmi szerződés, hanem diktátum.
Ahogy diktátum volt az illiberális demokrácia és diktátum a legújabb rögeszme, a kereszténydemokrácia. A világon egyetlen olyan kormány, sem kormányfő nincs, aki parancsba adhatja egy országnak, annak lakóinak, hogy ők mától kezdve márpedig kereszténydemokraták lesznek, mert őfényessége ezt akarja, társai a meggazdagodásban pedig ezt hirdetik teli pofával.
Ki kérte, pláne ki hatalmazta fel Orbánt, Szájert, vagy bármelyik szabadon választott disznópásztort, hogy mindannyiunk nevében kijelentsék: márpedig ez az ország kereszténydemokrata, imádkozzunk testvéreim? Én például a büdös életben nem voltam, nem is leszek kereszténydemokrata, sem keresztény, sem illiberális. Ezzel szemben végtelenül dühít, hogy az én adómból élő illetők, akiknek a feladata az lenne, hogy az én érdekeimet képviseljék oly módon, hogy keretet szabnak az ország működésének és azon belül a létező legnagyobb szabadságot biztosítják ahhoz, hogy én a saját meggyőződésem és akaratom szerint éljek, rátelepszenek mindenre, beleugatnak a legbenső magánügyeimbe, a szemem láttára szétlopják az országot és engem merészelnek minősíteni és pocskondiázni, amennyiben nem bégetek a nyájjal.
Mi van, ha az ország lakóinak egy része nem óhajt kereszténydemokrata lenni, nem akarja számolatlanul önteni a pénzt az egyház feneketlen zsebébe, nem akar ragaszkodni az ezeréves hagyományokhoz, amikről azt sem tudni, mi a francot akarnak jelenteni? Mi van akkor, ha élünk itt néhányan, akik egy haladó, modern, huszonegyedik századi országot akarunk, megfelelő színvonalú – és még véletlenül sem a kormány politikai érdekeit szolgáló – oktatással, jó egészségügyet akarunk, működő gazdaságot, ahol nem egy jól körülhatárolható bűnbanda gazdagodik napról napra, hanem az átlag magyar ember valósíthatja meg a céljait tehetsége és képességei szerint? Mi van, ha jó minőségű utakat akarunk, fejlett infrastruktúrát, hazai ipart, társadalmi szolidaritást, jogbiztonságot, megfelelő béreket, politikamentes magánéletet?
Tudom, mi van akkor, legalábbis Orbán bűntársai szerint. Akkor hazaárulók, aljas liberális szemetek, az ország ellenségei, hitetlen kutyák vagyunk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 14. hétfő, 20:20
-
Találatok: 1575
Rétvári et. valahogyan, mint a KDNP-nek dobott konc hozadéka, ott maradt a spiccen már megint. Ez persze nem azt jelenti, hogy megjött volna az esze, sőt, de ettől nekünk nem lesz jobb, illetve egészen rossz lesz, ha még lehet ilyen, mert belengi a levegőeget a tömjénszagú imbecillis vigyorgás. Tőle szokatlanul most nem termelési-győzelmi jelentést tett közzé, hanem búsult az egyszerű lélek.
Hiszen egy I. világháborús megemlékezés kapcsán mi más juthatott volna eszébe a szentfazéknak, mint az ukrán nyelvtörvény, mert ez úgy adja magát ebben a témakörben és kontextusban. A vezírnek meg kell felelni azonban. Momentán a Cinege utcán át a Kremlig kúsznak a szálak, s ha Ukrajnát köll basztatni, akkor ezt egy váci ünnepen is abszolváljuk töketlenül ugyan, de strammul.
Így gondolkozik a degenerált csinovnyik, és tetézi a baromságait azzal, hogy azt mondja bele a friss tavaszi szélbe, Ukrajna másodrendűnek tekinti egyes állampolgárait, ami kijelentést Rétvári szájából Kijevben le sem szarnak, engemet azonban például szíven ütött, mert kiderült, rám is gondolt – ha nem akart is -, meg tereád is én nyájasom.
Már ezzel a gesztussal is, hogy ez a bagázs szíve minden melegével, ha van olyan neki, határon túli véreink felé fordul, ami nemzeti színekbe bújtatott szavazatvásárlás csupán, és nem egyéb. Mint hírlik, az ukránok, akik Szabolcsba járnak szavazni, annyira lesznek másodrendű állampolgárok, hogyha a z’Orbán még sokáig veri a farkukkal a csalánt, akkor már egyáltalán állampolgárok sem lesznek, mert Kijevben is van kurázsi, viszont a Cinege utcában ilyen csak belső használatra akad.
Mindezzel együtt, vagy éppen ennek ellenére odáig jutottunk, hogy törődésben, gondoskodásban a mi helyi kormányzó erőink elsőrendű állampolgárai a még mindig Trianontól sújtott külhoni népek, amit ők nem éreznek annyira, mint a határainkon belül rekedt mélymagyarok, akik részegen a Székely Himnuszt ordítják, és tele van nagymagyar matricával az összes BMW-jük. Ha ebbe őrültek bele, hát ebbe.
Belső használatra azonban elsőrendű még a NER számára az elkábított szavazógép, a kézcsókra járuló bambák, a savazó, rikító, esernyővel kardozó hadsereg, hétmillió magyar meg nincsen is. Ez a hétszer egymillió, ez másodrendű állampolgár, hogy Rétvári et. definíciójával éljünk, olyannyira, hogy például az ötös számú tagkönyv ezt az elkorcsosult tömeget vasvellával űzné ki Szűz Mária országából.
Pedig szerzett joguk, mint az ukránoknak az anyanyelvi oktatás, nekik, következésképp, mert a két halmaz ugyanaz, nekünk is van. Elsőrendűen az, hogy normális országban éljünk, ezt azonban nagyon régen elvették, sőt, ha J. A. fájó tömörítését használjuk zsinórmértékként, hogy ehess, ihass, ölelhess, alhass, nos, azt is, összefoglalva tehát mindent.
Így ülünk itt a soha nem is volt kereszténydemokrácia álcája mögé bújtatott illiberalizmus – leánykori nevén diktatúra – kellős közepén, körülöttünk az igazmagyarokkal határon belül és kívül, és nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Mi magunk vagyunk a belgák, akikről a történelem vérzivatarában szándékosan feledkeztek meg, mert minden tele van flamandokkal meg vallonokkal.
Azt nem gondolta volna a ‘zember, hogy a kommunizmus ellen folytatott harminc évnyi kitartó küzdelem ide torkollik, hogy a többség, aki belga, sorosista-kommunista lesz a saját hazájában, üldözendő csökevény, sőt, intellektuális és morális csőd, hogy Kövér et. szavait idézzük. Nem az ukránmagyarok a másodrendűek a saját hazájukban, nekik ott több joguk van, mint a nemfideszesnek idebent, ha már ehhez ragaszkodunk.
Sőt, hogy teljes és Rétvárinak tetsző legyen a diagnózis, az itteni hétmilliónak is elvették a nyelvét. Mert bármily furcsa is lehet a bájgúnárnak, a vezény-, és jelszavak böfögése nem Arany nyelve egyáltalán, de ilyen szemiotikai nyalánkságokat hiába is mondanánk a flamandoknak és a vallonoknak, mert ők csupán saját kínaiul tudnak, és azt is rosszul.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 13. vasárnap, 19:09
-
Találatok: 1436
Egyszerűen nem lehet többé kérdés, hogy Mészáros Lőrincet hungarikummá kell nyilvánítanunk. Mit hungarikummá? Egyenesen globalikummá! Mert ha valaki a történelemben még soha nem tapasztalt ütemben gazdagodik, olyan szuperszonikus sebességgel növeli vagyonát, hogy IT-mogulok, élsportolók, popsztárok meg kokainbárók együtt a nyomába se érnek, az világraszóló teljesítmény. Nem, egyáltalán nem a levegőbe beszélünk, hiszen ismeretes az a milliárdosok vagyongyarapodási ütemét összehasonlító táblázat, amelyik jól mutatja, hogy
Mészáros Lőrinc Mark Zuckerbergnél háromszor gyorsabb ütemben gazdagodik.
Naná, hiszen maga a felcsúti fenomén jelentette ki – úgyis mint a feledhetetlen bon mot-k mestere –, hogy okosabb, mint a Facebook-vezér. Jeff Bezos mellett úgy négy és félszeres sebességgel húz el, Bill Gates vagy Warren Buffett meg a fasorban sincs a nemzet gázszerelőjéhez képest. Soros pedig… hát ő tényleg nem nevet a végén a negatív gazdagodási mutatójával.
Fotó: Kovalovszky Dániel
Valójában nincsenek is szavak e párját ritkító teljesítményre.
No de, hogy ne pusztán a gyökerét vesztett, dekadens nyugattal példálózzunk, hanem hogy a deli magyar virtus is megmutatkozzék, utalnunk kell arra a szimulációra, amelyik a felcsúti fenomén gazdagságát hasonlítja össze a Horthy-éra elitjének vagyonával, mely korszakot a mai státuszférfiak amúgy is idolnak tekintik, mint dicső aranykort. A Rubicon folyóirat készített pár éve egy 1935-ös fiktív gazdag listát, amelyen igazi nobilitások álltak az élen: Károlyi László gróf 15,2 millió pengő, Festetics Sándor gróf 13,5 millió pengő, Habsburg József főherceg 10,5 millió pengő vagyonnal. Különböző módszertanra esküvő, innovatív közgazdászok „valorizálták” e vagyont, s összevetették a felcsúti üzleti géniusz mai vagyonával. Kiderült hogy minden – egymástól amúgy különböző – számítási mód szerint
a felcsúti lángész zsebre vágja a Horthy-kor teljes elitjét.
Csak az ámulat s az elismerés hangján tudunk szólni e magyar csodáról, arról, hogy a biznisz Beethovenje 160 milliárd forinttal lett gazdagabb egy év alatt. Hú, mi lesz itt, ha ez a tendencia így folytatódik exponenciálisan! Sokan úgy saccolják: 2024-re már Mészáros Lőrinc lesz a világ leggazdagabb embere. Ráadásul Orbán Viktor 2030-ig tervez, addig a felcsúti mágus felvásárolja egész Európát, beleharap Amerikába, és falatozik Kínából is. S a világ gondjai ekként meg lesznek oldva.
Szóval hungarikum. Ja, és közgazdasági Nobel-díj. Minimum.
***
Én, aki az alhelyettes funkcionárius helyettességig vittem, jól tudom, hogy a példaértékű sikerembereket mindig eléri a rosszindulatú gáncsoskodás fullánkja. Amilyet itten az ellenzék tanúsít. Ahelyett, hogy büszkék lennének a mi nagy közös eredményünkre, a Lőrinc barátunkra. Irigykedve megkérdőjelezik a sikerének gyümölcsét, mert szerintük ez csak ordas nagy korrupció. Ez kérem, puszta rágalom, s ezzel ugye meg is cáfoltuk a rágalmat.
Vagy azt állítják, hogy ez a világraszóló gazdagodási diadal csak azért jöhetett létre, mert Felcsút ékköve a miniszterelnök úr barátja. De hát ezt maga Lőrinc barát is mondta, mármint, hogy ez a nagy eredmény „Isten, a szerencse és Orbán Viktor segítségének" köszönhető. (Bár az nem érthető, hogy Istent meg Orbán Viktort miért kell megkülönböztetni.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 12. szombat, 18:10
-
Találatok: 1643
Kétszer építette föl önmagát. Magyarországon az Akadémia elnöke, a kultúrpolitika vezető embere, a rendszerváltás egyik előkészítője, az ’56-os forradalmat rehabilitáló úgynevezett történelmi albizottság elnöke volt. Mindenkit váratlanul ért, amikor 1990-ben Los Angelesbe költözött, és a UCLA professzora lett. Kapcsolatai az óhazával szórványosak, de mivel kutatási területe Kelet-Európa, folyamatosan követi a hazai eseményeket. Ezt vártuk-e az átalakulástól? Hittünk-e abban, hogy ott fogunk tartani, ahol ma tartunk? Közös sínen halad-e Magyarország és a megtalált Európa? – kérdeztük Berend T. Ivántól.
– Legszívesebben azzal kezdeném, hogy mondjon valami biztatót. Ránk férne néhány külföldről érkező jó szó. A folyamatok, amelyek Magyarországon lejátszódnak, mennyiben illeszkednek a kelet-európai és az általános európai trendbe?
– Természetesen átérzem az otthoni hangulatot, jó is lenne valami biztatót mondani, de nem könnyű. Legfeljebb annyit mondhatok, hogy a folyamat, amelynek ezekben az években tanúi vagyunk, nem csupán hazai jelenség. Az európai populista áttörés, ami többnyire csak feltörés, a 2008-as válság nyomán vált erőteljessé. Habár időben távolinak tűnik, a válság hatalmas sokk volt. Akkor látszott csak igazán, hogy az unió szerkezete közel sem tökéletes. Milyen kockázatos volt, hogy a monetáris integráció, a közös valuta bevezetése fiskális integráció nélkül ment végbe. Ilyen a világtörténelemben még nem volt. A válság persze megrendítette a közös valutát, amely az integrációnak nemcsak szimbóluma, de döntő eleme is volt. A válság nyomán tovább növekedtek a jövedelmi és szociális különbségek. Közép- és Kelet-Európában, ahol az államszocialista múlt korábban erősen kiegyenlítette a jövedelmeket, az olló szétnyílása és egyes rétegek elszegényedése megrázó élmény volt. Ez adott talajt a populista mozgalmaknak. Mivel a periféria országaiban a financiális egyensúly rossz volt, egyszerre hat-nyolc országot kellett a csődből az IMF és az unió közreműködésével kimenteni. Ezeket az országokat erős megszorításokra kötelezték, ami bizonyos országokban a fizetések és a nyugdíjak csökkentésével, az egészségügyi szolgáltatások romlásával járt. A tanulság egyértelmű: pénzügyi egyensúly nélkül az unió sem működhet. Ezt a tagállamok választóközönsége számos helyen úgy értelmezte, mint „a német központ”, a nyugati régió elnyomó, vagy, ahogy Magyarországon mondták, „gyarmatosító” törekvéseit.
– Vagyis tévedtek mindazok, akik a belépéskor az uniót jótékonysági intézménynek hitték?
– Így van. A megszorítások kemények voltak. A görög példa a legvilágosabb. Ott olyan iszonyú túlköltekezések, korrupt adócsalások történtek, amelyek nemzetközi szinten is páratlanok voltak. Természetes, hogy a pénzügyi rendet helyre kellett állítani. Ez lázadást, kiábrándultságot szított. Ugyanakkor ma már nyilvánvaló, hogy az EU helyesen cselekedett. A megszorítások eredményre vezettek Spanyolországban, Portugáliában, Írországban, sőt Görögországban is. Megszűnt, csökkent a kóros deficit, a vészes eladósodás. A pénzügyi háztartás helyreállt, a közös valuta visszanyerte erejét és értékét. A tradicionális európai pártokat azonban mindez megviselte.
Bővebben ...
Fotó: Kovalovszky Dániel