Hírek

Orbán emberei 106 milliárddal gazdagodtak (2.rész)

Részletek
Készült: 2019. február 18. hétfő, 03:21
Print 
Találatok: 2180

46403A családpolitikai csomag, amelyet az elmúlt vasárnap jelentett be Orbán Viktor, legfeljebb a családok 5 százalékát érinti – állítja Petschnig Mária Zita és Kéri László a Hírklikknek adott interjú második részében. Azt is elmondják, hogy a nemzeti burzsoázia kialakítása a cél; ennek láthatóak az eredményei. A leggazdagabb magyarok között, az első 25-ben hét a Fideszhez, Orbánhoz köthető vállalkozó van, és az ő adózás után eredményük tavaly 106 milliárd forint volt. A közgazdász-politológus házaspár állítja: három fronton folytat háborút a Fidesz-kormány: meg akarja akadályozni, hogy még egyszer létrejöhessen a Márki-Zay modell, a Jobbik ellehetetlenítéséért és Budapest ellen. Ezzel együtt, úgy látják: Karácsony Gergely legyőzheti Tarlóst.

Mit remél Orbán a családvédelmi programtól politikai értelemben?
KL: Egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal adataiból lehet tudni, hogy a magyar családok legfeljebb 5 százalékát érinti, miközben úgy adja el, mintha minden magyarnak szólna. Másrészt, ha annyira családbarát volna ez a kormány, akkor nyugodtan megemelhette volna a családi pótlékot – lett volna rá kilenc éve. Mindent összemosott ebben a programban, arról nem szólva, hogy a demográfiai irányok megváltoztatására egy kormány mozgástere mindig is nagyon csekély. Az viszont érdekes, hogy a demográfiát most először teszi Orbán a szakpolitika középpontjába. Egyébként pedig úgy látom, hogy egyfajta árukapcsolás lesz a következő száz napban. Össze lesz tolva a hagyományos, országvédő és a magyar családokról gondoskodó kormány, s aki ez ellen szól, az a magyar családoknak akar rosszat. Ez persze parasztvakítás, de a saját választói tábor megtartása a legfontosabb Orbánnak.
 
De hát ebbe hogyan illeszkedik a szegénység motívuma? Orbán először most a beszédében szóba hozta, elismerte, hogy van szegénység, hiszen arról beszélt, hogy meg fogja szüntetni.
PMZ: Megnéztük az Alföldi Róbert által rendezett Chicagót, a végén jöttem rá, hogy miért rendezte meg Alföldi ezt a darabot, illetve, hogy mit akar vele üzenni.  Azt, hogy a médiának hatalma van még a gyilkosságot, a gyilkost is ünnepeltetni, és idehaza is ez a médiapolitika. Tematizálni a közbeszédet. S előre látom, hogy elő fognak jönni a teljes termékenységi mutatóval  – ami azt mutatja, hogy egy nő hány gyereket szül. Ez pedig két dologtól függ: hány gyerek született és hány szülőképes nő van. Ez a mutató javulni fog, mivel csökken a szülőképes nők száma, már csak a kivándorlások miatt is. Ezzel azt akarom mondani, hogy Orbán mindenben megtalálja azt a statisztikai adatot, félinformációt, ami számára a legkedvezőbb célja eléréséhez.
 
A gazdaság helyzetének a leírására is?
PMZ: 2017-2018-ban 4 százalék feletti gazdaság dinamikát értek el, s most ezt próbálják a jövőre kivetítve is értékeltetni. Az azonban más kérdés, hogy mi van mögötte. 2016-hoz képest – amikor az uniós támogatások jelentősen megcsappantak – tavaly és tavalyelőtt a GDP 4-6 százalékának megfelelő uniós pénzt vontak be a gazdaságba, a támogatások egy részét megelőlegezve a magyar költségvetésből. Ugyanakkor a külső konjunktúra, infláció és finanszírozási feltételek is kedvezőek voltak. Ezt tetézték meg a választási évben a fellazított jövedelem és monetáris politikával a költségvetésből folyósított többezer milliárd forintos előlegekkel. Mindez a belső fogyasztás ösztönzésére ment ki, aminek van is tere, hiszen a válság alatt és utána a fogyasztás bezuhant, a devizahitelesek is visszafogták a fogyasztásukat, most pedig az elhalasztott fogyasztás pótlását látjuk, és ez mindenre kiterjedt, főként az élelmiszerfogyasztáson kívüli tételekre, szolgáltatásokra.
 
Mennyire reális az kormányzati cél, hogy külső pályán előzzük a versenytársakat, hogy évi 2-2,5 százalékponttal dinamikusabb növekedést érjünk el uniós tagtársainkhoz képest?
PMZ: A termelőképességünk nem erősödött meg, az uniós pénzeket – szemben például a balti országokkal vagy a lengyelekkel, csehekkel – rossz hatékonysággal használtuk fel, azok jó része bizonyos köröknél landolt, s azt sem tudjuk, hogy mennyit vittek ki az országból. Ha minden rendben lenne, akkor nem kellene a versenyképesség javításának a szükségességéről beszélni 4 százalék feletti növekedés mellett. De sajnos egyszerűen belülről rohad a rendszer, az oktatás nem alkalmas arra, hogy sokoldalú, alkalmazkodóképes munkaerőt képezzen, az egészségügy nem alkalmas a gyógyításra, a környezetvédelem helyett rontjuk a környezetet, a munkaerő – mármint az itthon maradottaké - munkavégzőképessége romlik. Nagyon hiányzik az a ma már több mint félmillióra tehető, képzett fiatal, aki 2010 után jobbnak látta elhagyni az országot. A munkaerő oldalról nincs meg a tartós növekedés feltétele, sem mennyiségileg, sem minőségileg. Ami pedig a technikai oldalt illeti: sajnos az elmúlt években végrehajtott beruházások zöme infrastrukturális beruházás volt, ami közvetetten talán segít, de nem növeli a technikai szintet. A vállalkozások beruházási rátája az utóbbi, jónak számító években sem haladta meg a válság előtti szintet. S végül, de nem utolsósorban, erősen korlátozva van a gazdaságban a piaci a verseny, a versenyképesség erősítésének hajtóereje.  A helyette folytatott politika verseny gazdasági eredménye nagyon is korlátozott.Egyébként a konkrét kérdésre visszatérve: kiszámoltam, hogy ha a magyar gazdaság 3 százalékkal tud nőni, az osztrákok pedig 1,5, százalékkal, akkor 2053-ban érjük utol Ausztriát. A célul bedobott 2030-t pedig a mi esetleges 4 százalékunk mellett sem tudnánk elérni. Szó nincs gyors felzárkózásról. Magyarország közeledett az egy főre jutó GDP alapján 2010 és 2017 a legkevésbé az osztrák életnívójához a V4-en belül – hogy a balti országok konvergenciájának dinamikájáról már ne is beszéljünk.
 
Szakértők már mondogatják, hogy a fentieket tetézi a külső konjunktúra várható romlása. Ez igaz lehet?
PMZ: A közeljövőben mérséklődni fog a külső konjunktúra, beszűkülnek a külső források, s ezt belső keresletösztönző tényezőkkel nem lehet pótolni. Ráadásul ez egyensúlyromláshoz vezet – ami már meg is kezdődött a kereskedelmi mérlegben. Orbánék legnagyobb bűne egyébként éppen a magyar gazdaság hosszútávú növekedési feltételeinek az elrontása volt. A beruházások növekedési üteme nálunk volt a leggyengébb az unióhoz 2004-ben csatlakozottak körében. 2017-ig mindössze 14 százalékos volt a beruházások növekedése, a cseheknél 35, a szlovákoknál 45, a lengyeleknél 84 százalékos. Engem nem nyugtat meg az, hogy az uniós források beszűkülése után a gazdaságot majd finanszírozzák az oroszok és a kínaiak – mint Orbán Viktor vélte -, mert az újbóli eladósodást jelent, nem beszélve a politikai függőségről.
 
Beszéljünk kicsit arról a tíz hónapról, annak a tíz hónapnak a folyamatairól, tanulságairól, amely a tavalyi országgyűlési választások óta eltelt. Mi a leginkább jellemző erre az időszakra?
KL: Az, hogy ebben a sorrendben harmadik kormányzati ciklusban még vadabbul és kizárólagosabban érvényesül a nemzeti burzsoázia megteremtésének, megerősítésének a szándéka. Az a cél, hogy bármilyen választási eredmény is szülessen a jövőben egyszer, ne lehessen ettől a nemzeti burzsoáziától megszabadulni. Ha megnézzük a Forbes és a Napi leggazdagabb magyarokkal foglalkozó kiadványait, azt látjuk, hogy az első ötven helyre kerülők látványosan gazdagodtak, illetve, hogy az első 25-be hét, Orbánhoz személyesen kötődő ember került be. Megnéztem azt is, hogy ennek a hét embernek – Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Szijj László és a többi – az előző évben az adózás utáni nyeresége összesen 106 milliárd forint volt! Orbán számára az általános gazdasági folyamatoknál sokkal fontosabb az új NER-nemesség kitermelése, pontosabban most már a hosszútávú visszavonhatatlansága. A nevek mögött rendkívül bonyolult céghálók vannak, nem egyszer foglalkoztatottak ezreivel.
 
PMZ: Szép lassan végbemegy egy roppant jelentős, politikailag vezérelt vagyonátjátszás, aminek a leggyengébb pontja, hogy kifejezetten rombolja a gazdaság versenyképességét. De hát Orbán és az egész Fidesz-elit ezzel nem törődik, miként az újratermelés kérdésével sem, legyen ez Varga Mihály gondja. Őt csakis az elosztás érdekli, ami nagyon súlyos dolog. A Fidesz-korszak lényege az, hogy egyre inkább csak az elosztás érdekes, az újratermelés nem.  Ez azt jelenti, hogy van egy lényegi politika, a vagyonelosztás, és van egy kitermelt politika, ami ennek az eladását szolgálja. Ez a kettő tejesen kettészakadt. Az utóbbira valók a családokra, a migránsokra, brüsszeli és a hazai Soros-bérencekre hivatkozó média és médiairányítás. Érdemes megnézni, hogy valahányszor botrány van Tiborcz vagy Mészáros körül, rögtön előjön egy Gyárfás-ügy vagy egy Czeglédi-ügy. Az elmúlt tíz hónap legfontosabb feladata számukra Simicska miatt a vagyon átrendezése és a szétterítése volt.
 
De Mészáros Lőrinc mégis csak kitűnik ebből a körből.
K.L: A féltehetség kifejezetten előny, Mészáros Lőrinc azért nőhet ilyen nagyra, mert ő maga is tudja, hogy komolytalan szerepe van. Ezt a vagyonszerzést, átrendezést pedig eltakarja a látszat, mégpedig két látszat: a politikai látszat, ami az Uniós választásra való készülődés, a kampányhoz tartozó családprogram stb.. De van még egy másik: az, hogy a Fidesz tanult, mégpedig nem is keveset a választásokból. Az elmúlt tíz hónapban azt látom, hogy nagyon erős revánsvágy és a politikai veszélygócok kiirtásának vágya munkál a Fideszben.
 
 Mélyen megélték a Márki-Zay modell okozta totális kudarcukat, hiszen az egy jobboldali helyen történt, és megmutatta, hogy a Fidesszel szemben is sikeres lehet egyetlen jelölt, azaz, még a saját fészkükből is kirakhatják őket.  Nem véletlenül tesznek meg mindent Márki-Zay ellehetetlenítésére, hiszen az modellértékű az ellenzéknek, de a Fidesznek is, amelynek elemi érdeke, hogy még egyszer ne fordulhasson ilyen elő. A másik törekvés emellett a Jobbikkal szemben folytatott kereszteshadjárat, ami értehetetlen, mivel kívülről úgy tűnik, hogy maguktól is szétesnének. A Jobbik soha nem volt reális konkurens váltópárt, de nem képes Orbán megbocsátani azt a két hónapos „Ti loptok” kampányt, ami beleégett az emberek agyába. Viszont ott van Jobbik milliós tábora, amivel egyelőre a Fidesz nem tudott mit kezdeni – persze nekik is szól a család és a migránskampány. És végül a harmadik támadás a Budapest elleni nyílt és tudatos bosszú, amit tévesen kultúrharcnak hívnak. Budapest teljes egészében elveszett volna a Fidesz számára tavaly, ha nincs az LMP galád árulása; mind a 18 körzetet vitte volna az ellenzék. Orbán azonban belátta, hogy 1,7 millió emberrel nem tud leszámolni, ugyanakkor felismerte, hogy ezt meg tudja tenni 150 ezer emberrel, akiknek szépen, csoportosan szétzilálják a természetes közegeiket és felszámolják a létalapjukat. A leszámolás szétdaraboltan folyik: CEU, Corvinus, ELTE, MTA-kutatóhálózat, a tao-pénzek elvonása a kultúrától, a maradék média, a civil szervezetek ellehetetlenítés stb. E támadások ellen az értelmiség éppen érintett rétege külön-külön ágál, miközben 5-6 mozaikdarabot kellene csak összerakni a tisztán látáshoz, hogy észrevegyék: nincs másról szó, mint hogy Orbán revánsot akar venni a tavaly áprilisi választásokért a fővárosban. Orbán tavaly Tusványosan elmondta, hogy a kultúrharc a legfontosabb, ami valójában nem más, mint a régi értelmiség totális leváltása. Pontosan elmondta akkor, hogy mit akar és gondol, s ennek szerves része a nagyon tudatos, átfogóan Budapest és a pesti értelmiség elleni hadművel.
 
És ez működőképes lehet?
KL: Nem tudom, valószínűsítem, hogy ha megfélemlíti és földönfutóvá teszi az értelmiséget, akkor nem nagyon lesz, aki megszervezzen például tüntetéseket, nem lesz szónok.
 
PMZ: Ez azonban bumerángként is visszaüthet.
 
Mennyire lesz hatékony az Orbán által az évértékelőjén már bedobott náci-szocialista  összefogás hangsúlyozása?
KL: Erre rácuppannak, ezt Karácsony Gergely is kénytelen lesz cipelni, de én az ellenzék helyében ezzel nem törődnék, mert ahányszor csak megszólal ebben az ügyben, annyiszor megerősíti a stigmát. Nem kell védekezni, tiltakozni, mert azzal csak megerősítik, hogy ez a diskurzus tárgya. Meg kell helyette találni a saját mondandót, a saját gondolatot - ezért volt jó a december. Nem szabad állandóan azzal foglalkozni, hogy a Fidesz megint hazudik, megint lop stb., tudja mindenki, hogy lopnak, hazudnak, s hogy gyarapodnak. Ezt évek óta tudjuk.
 
PM: Végig kellene inkább vinni egy-egy botrányt. Mint amilyen az a nagyon is érthető és kézzelfogható botrány, hogy Mészáros Lőrinc megvette az eszéki focicsapatot, az az ő magántulajdona és most odamegy plusz egymilliárd forint állami támogatás. Hogy van ez? Az egyik botrány kioltja a másikat, egyet-egyet kellene végig vinni.
 
És hogyan látja az ellenzéket?
KL:  Nem nagyon látok végiggondolva semmit sem. Van egy társadalmi ellenzék, és ha levesszük a 400 ezer külhoni szavazót (akik ugyan csak egy mandátumot hoztak – igaz, azzal a kétharmadot – , de akiket szeret a Fidesz hozzácsapni a táborához, hogy kijöjjön szám szerint a többsége), akkor ez a társadalom többségét jelenti. Ennek minimum a fele akkor is elmegy szavazni amikor nincs kire, bárkire szavaz, csak nem a Fideszre. A gejzírszerűen fel-felcsapó tüntetési hullámok decemberben a hónapokig magára nem találó politikai ellenzéket átlökte egy más szintre: rájöttek, hogy nemcsak pártellenzék van, hanem együtt létezik az Orbánnal szemben álló ellenzék sokfélesége, amiben sokkal nagyobb erő van, mint a külön-külön versengeni akaró politikai ellenzékben. Ahogy már említettem, a májusi választásokig már nem látok esélyt arra, hogy a társadalmi ellenzéket át lehessen alakítani politikai ellenzékké, de őszre igen.
 
Hogyan látja az esélyeket ősszel?
KL: Szerintem Karácsony Gergely meg tudná verni Tarlós Istvánt, s 10-12 megyeszékhelyet el lehetne nyerni a Fidesztől. Ebből 7-8 az, amit illik elvinni, 4-5 pedig olyan, hogy fegyelmezetten be kell állni egyetlen közös jelölt mögé. A helyzet nem reménytelen. A társadalmi ellenzék elég nagy, a politikai ellenzék keresi a szerepét – s majd kiderül, hogy mit tanult a decemberi történésekből. És akkor ott van még a kulturális ellenzék – most külön-külön védekeznek az akadémikusok, a pedagógusok, az egészségügyiek, a bírók stb., de mint már a „kultúrharc” kapcsán kifejtettem, nincsenek külön ügyek, mert ez mind a Fideszt trükkje arra, hogy elkülönítse az egyes csoportokat egymástól.
 
Ha minden sikerül a Fidesznek, akkor milyen országgá lesz Magyarország?
PMZ: Olyan országgá, ahol minden a pénzről és a hatalomról szól.
 
Elképzelhető, hogy ezt meg tudja valósítani?
KL: Azt sem hittük volna, hogy ki lehet rakni Magyarországról a CEU-t, azt sem, hogy egyik napról a másikra be lehet zárni a Népszabadságot, azt sem, hogy lesznek 260 milliárd forintos MNB-alapítványok, azt sem, hogy minden megyei lap kormányzati üzenőfüzetté tehető, hogy az Orbán-vő Tiborcz ilyen szerephez juthat, azt sem, hogy stadion építhető az ablakunk alá. Nem hittük volna, hogy a Fidesz-korszak majd csupa hihetetlen és elképzelhetetlen ügy végeláthatatlan láncolatából áll össze. Azt pedig végképp nem tudtuk elképzelni, hogy mindezt lényegében szó nélkül lehet megtenni.
 
N. Vadász Zsuzsa, Németh Péter
 
 

hirklikk.hu
El fogja hagyni Orbánt a szerencséje (1. rész) / 2019.02.16.
A harminc éves magyar demokrácia gyászünnepe volt a múlt vasárnapi orbáni évértékelő – nyilatkozta a Hírklikknek közgazdász-politológus házaspár, Petschnig Mária Zita és Kéri László. Ha nem is ez volt a szándék, de Várkert Bazár elé kihúzott fekete lepel jól szimbolizálta ezt; azt akarták elérni, hogy ne lehessen belátni, de a bentlévők se lássanak kifelé. Véleményük szerint az Európa-parlamenti választás már biztos és fölényes Fidesz-győzelmet fog hozni, már csak azért is, mert az ellenzéknek nincs összefoglalható mondanivalója, ugyanakkor Kéri szerint az önkormányzati választások hozhatnak sikert a kormánypártok ellenzői számára. Úgy látják egyébként: Orbán már csak nemzetközi szereplőként látja önmagát, és eddig szinte mindenben szerencséje volt, de közeleg a gazdasági lanyhulás, és Magyarország a perifériára fog sodródni.

nepszava.hu
Az aranykor után jöhet a vaskor - interjú Bod Péter Ákossal / 2019.02.16.
A központosító hatalom semmilyen szinten nem tűri az autonómiát és ezzel egyebek mellett megfosztja magát a korrekció lehetőségétől is - állítja Bod Péter Ákos közgazdász, az MTA doktora. - A legfontosabb szempontjuk a növekedés. Jó és rossz időben egyaránt segítik a gazdaság bővülését. Ám ha a ciklus fellendülő szakaszában, amikor a cégek amúgy is beruháznak, az emberek költenek, az építőipar is dinamikusan fejlődik, és erre az állam még rá is segít, akkor túlfűti a gazdaságot. - … Először kimerülnek a munkaerő tartalékok, munkaerő-hiány alakul ki, megszűnik az árstabilitás, beindul az infláció. Az import gyakran olyan mértékben megnő, amit az export már nem képes követni, így külkereskedelmi deficit lép föl. Minálunk azonban a legutóbbi időkig nem mutatkoztak ilyen vészjelek. Ám ehhez kellett a gazdaságtörténetben példa nélküli helyzet: Európában a kamatok rendkívül alacsony szintre süllyedtek, a nyersanyagárak zuhantak, és közben az európai exportpiacaink felszívták a magyar árut, a magyar külkereskedelem cserearányai javultak. Ebben a kegyelmi időszakban, mondhatni aranykorban a kormány mégis deficites költségvetéssel működött …

 

Kapcsolódó cikkeink:

1223818Szegőfi Ákos: Kis ország, nagy mítosz / Készült: 2019.02.16
Az egyre patologikusabbá váló törzsi gondolkodás éveiben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a NER nem képes építeni semmit, csak és kizárólag a romboláshoz, a társadalmi szövet megbontásához ért – bár ahhoz nagyon –, miközben valójában azzal van elfoglalva, hogy milliárdokat tegyen zsebre. 

11020_orbanBüfi és lyukas koton / Készült: 2019.02.14
Módfelett és érthetetlenül okos politológusok, szakértők és más jól fésült emberek úgy fogalmaznak eltartott kisujjal, hogy Orbán Viktor Mihálynak ismét sikerült tematizálni a közbeszédet, holott csak egy szélhámos politikai kalandor büfizett nagyot. Valami gusztustalan massza is kijött belőle közben véletlenül, a sárgarépa és félig emésztett szotyoladarabok pedig ott virítanak most a csámpásra taposott cipőjén. Voltaképp ennyi lenne az egész.

nari_lampasÍgy mentik Tiborczot: inkább nem kérjük az EU-támogatást / Készült: 2019.02.13
Miután az OLAF szabálytalannak ítélte az Elios-lámpacseréket, a kormány visszavonta a támogatási igényt. Így az adófizetők finanszírozzák a korrupt beruházásokat.

ovm_teccikA józan ész alulmaradt – Fábián István: Orbán Viktor fejében tévképzetek élnek / Készült: 2019.02.11
A világon sehol nem működtetnek kutatóintézetet pályázati alapon, méghozzá azért nem, mert az nem lehetséges. Az innovációt pedig nem kézivezérléses pályázati rendszerrel kellene segíteni, hanem a gazdaság és a kutatóhelyek közötti kapcsolat erősítésével – mondja lapunknak Fábián István, a Debreceni Egyetem professzora. Úgy látja: az MTA elleni támadás valódi célja a kormány számára kényelmetlen területek ellehetetlenítése.

1219010Eljátszotta az ország jövőjét az Orbán-rezsim / Készült: 2019.01.01
Teljesen felkészületlen Magyarország a világban gyors ütemben zajló gazdasági és társadalmi kihívásokra – állította Inotai András közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója.