Hírek

Münchener Post

Részletek: Készült: 2019. február 08. péntek, 02:12
Print; Találatok: 1822

ovm_onki Ahogyan elnézem miniszterügynök elvtárs bájos-bárgyú képét duci kis kezében a frissen megszentségtelenített Magyar Nemzettel, bizonytalan érzések áradnak szét bennem hányingerrel elegyest. Olyan ez az idill, mint amikor Semjén szarvasa lóg élettelenül a helikopter alatt, vagy égetik el épp a hajléktalan pokrócát, és az a pillanat is, amikor Hadházy röpül a levegőben, vagy egy polgártársunk tagjai gémberednek meg a fagytól, hogy soha ne is egyenesedhessenek ki. Az ilyenekben töményen, mintegy eszenciálisan van benne a gyalázat.

Másrészt pedig miniszterügynök elvtárs bamba tekintete – amellyel a lapot nézi, ámde nem látja mégsem, mert valami fátyol ereszkedett rá – egyszersmind visszaröpít az időben mintegy száz évet, fölfedezve a mesékben a párhuzamosságokat. Így érkezve meg egészen a szép emlékű ám tragikus sorsú Münchener Postig, és éppen abban a pillanatban, amikor az SA keretlegényei pajszerrel verik miszlikre a szerkesztőséget, és égetik el annak archívumát, hogy írmagja se maradjon. Mint ahogyan a Magyar Nemzet előző élete is eltűnt az internet drótjaiból.

Most azonban még egy kicsit nézegessük ezt a Münchener Postot, az amúgy legendássá vált Müncheni Postát, amelyet 1888-ban alapítottak a sorosista szociáldemokraták, s amely nyomdaipari termék kérlelhetetlenül leplezte le Hitler összes gyalázatát, adócsalását, émelyítő nőügyeit az unokahúggal, sajátos viszonyát a melegekkel, és nem utolsó sorban antiszemitizmusát, rasszizmusát és persze alávalóságát, a csürhéjével együtt elkövetett bűncselekményeit is. A müncheni tollforgatók sem jártak sok eredménnyel, mint ahogyan mai magyar kollégáik sem, mert az élet nem lineáris habostorta.

Hitler is hatalomra jutott, Orbán is. Az előző ezer évre, ez a miénk csak harmincra tervezett és tervez, így látomásai csak addig terjednek, míg élni feltételezi magát. Nem jobb és nem rosszabb emiatt az Adolfnál, csak pitiánerebb, ekképp jogos és helytálló őt felcsúti Ramszesznek, s más efféle cukiságnak nevezni, amit csak a népi folklór ez ügyben kifundált, mert még a látomásai is avas szagúak és tyúkszarosak. De most újságokról lenne szó, amelyek sorsa korokat szimbolizál, személyesít meg, és az a mi tragédiánk, hogy olyan környezetben kell meglelnünk korunk hasonmását, mint a véres kezű SA legények tobzódása. Mert semmi sem véletlen.

Szétverték hát a Münchener Post szerkesztőségét, sóval behintették és beszántották, az alkalmatlankodó újságírók lágerekbe, börtönökbe kerültek vagy emigráltak. Hitler bácsi azonban nem töltötte azzal a drága idejét, hogy azt a lapot, amely addig őt gyalázta, leigázza, áthangolja a saját dicséretére, majd fotózkodjon vele, hogy ez is megvan. Bármily furcsa is, de az idegbajos osztrák tájképfestő gálánsabb volt a mi futballistánknál, nagyvonalúbb, mert színpadias bosszút csak egész népek és a történelem ellen forralt, nem egyes lapok ellen, azokat szimplán likvidálta. Ez is elég démoni, de legalább nem gyerekes.

Hitler bácsi megelégedett a Völkischer Beobachterrel, ez volt az ő Magyar Idők-je, de azért nézzük tovább a mesét a múltból, amely egyben a jelen is. A legyalult Münchener Post soha nem éledt újjá, helyette a nácik bukása után a valami isteni csoda folytán életben maradt hajdani újságírója, Edmund Goldschagg megalapította a máig jó egészségnek örvendő Süddeutsche Zeitung-ot. A Völkischer Beobachter viszont megszűnt, amikor 1945 áprilisában önmagát zárta be, felismerve, hogy dicstelen futása véget ért. A karma dolgozott itt is, előle menekvés nincsen. Jó ezt tudni, ha momentán kevés is ez a vigasz.

Ámde, míg a Münchener Post ideje már a megszépítő történelem, ez a miénk pedig az, amelyre száz év után néznek majd vissza fejcsóválva azok, akik a dúlás túlélőinek unokái. Ezzel a képpel tehát, amelyen miniszterügynök elvtárs egy napközis elégedettségével ücsörög, tanúságát adva, hogy szaralak – bár ez nem nóvum -, arra kell ráeszmélnünk, hogy most mi magunk ülünk a történelemmé váló idő közepén, felelősségünk tehát nem kicsi, viszont lehetőségünk annyi csak, mint hajdan Edmund Goldschlaggnak.

Átevickélni a vérzivataron, majd utána fölmérve a dúlást megkezdeni a romok eltakarítását és az újjáépítést. De, hogy ezt ki éli meg, s mikor, az ma még nem tudható egyáltalán.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2019/02/07/munchener-post/

444.hu

109 helyreigazítási pert vesztett el tavaly a kormánymédia / 2019.02.07.
A nyolc kormánypárti szerkesztőségnek 2017-ben "csak" feleennyi helyreigazítást kellett közölnie. Igaz, akkor nem volt választási év. - Az Átlátszó tavaly is kikérte ezeket az adatokat az azt megelőző évre vonatkozóan, akkor az derült ki, hogy 2017-ben összesen 53 helyreigazítási pert vesztett a kormányközeli média, azaz az elvesztett perek száma jelentősen romló tendenciát mutat.

<-+->

Magyar Nemzet címen jelenik meg szerdától a Magyar Idők - 2019.02.06. - Magyar Nemzet címen jelenik meg szerdától a Magyar Idők. Épp négy évvel ezelőtt ezen a napon romlott meg végképp a lap akkori tulajdonosának, Simicska Lajosnak és Orbán Viktornak a viszonya, a Magyar Nemzet pedig kormánykritikus hangvételre váltott. A tavalyi országgyűlési választás után néhány nappal az újság megszűnt, mert Simicska Lajos nem tudta tovább finanszírozni. Most a kormánypárti Magyar Időket nevezték át Magyar Nemzetre. A főszerkesztő szerint a kormánypártiság nem változik. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/magyar-nemzet-ujsag-magyar-idok

ellenszel.hu

Orbán Viktort rajtakapták: önkielégítést végzett egy hivatali helyiségben - fotós melléklettel / 2019.02.06.
Hogy is volt ez a Magyar Nemzettel? Simicska G-napja után megváltoztak a hírek hangvételei, témái, ahogy a Hír TV esetében is. Még azok is szívesen olvasták a napilapot, akik annak idején soha nem vettek volna a kezükbe jobboldali újságot. Fontos itt kiemelnünk, hogy ma már nem maradt jobboldali, konzervatív újság: propagandalapokból szemezgethetünk. - A Magyar Nemzet visszatért. Külsőre ugyanolyan, mint volt, de a miniszterelnök gunyoros arckifejezéssel jelzi, hogy a lapot, a kirúgott újságírókat mind egycsapásra semmibe veszi, és újra “belegecizik” a napilapba. Fénykép is készült az önkielégítéséről, ahogy megmutatja egykori barátjának, Simicska Lajosnak, hogy a végső szó mégiscsak az övé.

Kapcsolódó cikkeink:

Tóta W.: Egyszerűen senkik / Készült: 2019.02.05
A fideszmédia a főkurátor szerint is szar. Kirúgták ugyan, de a szag marad.