Kormányközeli extraprofit: a számla javát később fizetjük meg
- Részletek
- Készült: 2019. július 24. szerda, 18:37
- Találatok: 2590
Csak a legtájékozatlanabbak nem hallottak arról, hogy a fennálló hatalom kegyeltjei hatalmasat kaszálnak a közbeszerzéseken, hazai és uniós pályázatokon. Azt azonban roppant nehéz megmondani, hogy mennyit is. Ha egy köztudottan jó politikai összeköttetésekkel bíró vállalkozó bejelentkezik egy versenytárgyalásra, a viszonyokat ismerő többi lehetséges versenytárs már nem is ír ajánlatot, így pedig elmarad az árban, minőségben, gyorsaságban, újdonságban egymással versenyzők küzdelme. Az állam mint megrendelő (a mi adóforintjainkból) a szükségesnél többet fog fizetni. A politikusokhoz jól bekötötteknél pedig az indokoltnál nagyobb nyereség keletkezik.
Az Index és a HVG újságírói nyomába eredtek a kiválasztott kevesek által zsebre vágott többletnyereségnek. Amint a G7 elemzése is kimutatta, a tavalyi év nyilvános adatai alapján 80 milliárd forintnál is többre tehető az a nyereség, amennyivel több jutott a szerencsés körnek ahhoz képest, mint amennyi lett volna az adott iparágban szokásosnak számító nyereségesség mellett.
Nyolcvan milliárd forint hatalmas összeg. Az emberek ennyi pénzt el sem tudnak képzelni; talán ezért is kisebb a felháborodás az indokoltnál. Az elemzett vállalkozói kört gazdagító többletpénz a nemzeti jövedelemhez mérve viszont már nem tűnik horribilisen nagynak. Amint az elemző írás fogalmazott: a becsült extraprofit a magyar GDP 0,2 százaléka, az érintett cégek átlag feletti nyereségességük révén ennyivel járultak hozzá a gazdasági növekedéshez.
g7.hu - kapcsolódó cikk
Már a GDP-ben is látható a Fidesz-közeli vállalkozók extraprofitja / 2019.07.01.A 80 milliárdot is meghaladta tavaly a kormányközeli vállalkozások extraprofitja, tehát az az összeg, amennyivel az iparági átlagnál magasabb eredményt értek el ezek a cégek.
Az alábbiakban azt járjuk körül, hogy a gazdasági életben minek is tekinthető ez a többletprofit, növeli-e az adott évi GDP-t (nem), miként hat a gazdasági növekedésre és a társadalom gyarapodására.
Mi is ez? Ha a politikus kegyéből, kormányzati segítséggel vagy egyszerűen korrupció révén többet fizet az állam egy adott termékért (mondjuk stadionért) vagy szolgáltatásért (politikai hirdetésért, kormányzati IT-szolgáltatásért), mint fizetne tisztességes árverseny mellett, akkor a kegyenc zsebébe jutó többlet nem szokásos vállalkozói nyereség, hanem járadék, idegen szóval rent. Erről nemrég egy kalandos sorsú folyóiratszámban, a Századvég 2018. nyári tematikus számában lehetett olvasni a Mihályi-Szelényi szerzőpárostól vagy a jelen írás szerzőjétől – amíg az inkriminált 80-as számot gyorsan le nem vették a folyóirat honlapjáról (azóta a 79. számnál megállt az idő).
g7.hu - kapcsolódó cikk
Bezúzták a Századvég kinyomtatott példányait, mégsem tudták eltüntetni / 2018.09.25.A keményedő médiapolitika része a Századvég szerkesztőinek kirúgása és a folyóirat legfrissebb számának bezúzása. A netre mégis felkerült az egész.
Nem akadémiai fontoskodás a politikai kegyből fakadó többletjövedelmet járadéknak neveznünk, mert bár hasonlít a piaci ügyletek során is előforduló extraprofitra, amelyre természetes úton, hatékonysági előny révén is szert lehet tenni, mégis más a keletkezése és a természete. 
Zoli, már megint házhoz mentél a pofonért
- Részletek
- Készült: 2019. július 24. szerda, 04:35
- Találatok: 2206
Kovács Zoltán – úgy tűnik, Szijjártó most kissé a háttérbe vonult – saját angol nyelvű blogján próbált meg beleszállni a finn kormányba, de mint az már megszokott a nemzetközi kormányszóvivőtől, ismét csak marhaságok sorát hozta fel. Kovács az angol nyelvű blogja mellett még arról híres, hogy szinte heti rendszerességgel csinál teljesen hülyét magából a Twitter fiókján, ahol is Orbán csicskásaként próbálja védeni a miniszterek elnökét. Az tehát, hogy tegnap a finnek reagáltak is Kovács vádjaira, nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy ismételten csak sikerült őt elnémítani. Mert ezek után ugyan irkálhat a szinte senki által nem olvasott – vagy ha igen, akkor annak nevetségessége miatt – blogjára, de a finnek köszönik szépen, elvannak anélkül is. Nézzük hogyan is kezdődött ez a történet.
Kovács Zoltán vélhetően parancsba kapta, hogy próbálja meg úgy bemutatni Finnországot – a világ egyik legjobban működő demokráciáját -, mintha az minimum Magyarország lenne. Blogbejegyzése szerint Finnországban nem szabad a sajtó – több nemzetközi jelentés szerint is Európa egyik éllovasa a szabad sajtó terén -, nincs alkotmánybíróságuk és nem rendelkeznek független igazságszolgáltatással sem. Igaz, hogy az ottani rendszer valóban más, a statisztikákkal azonban nehéz lenne vitatkozni, hiszen igen kevés olyan felmérés van, ahol Finnország ne szerepelne a legjobbak között. Szinte mindenki pontosan tisztában van a skandináv államok fejlett demokráciájával, kivéve persze Kovács Zoltánt, aki mindent is jobban tud. Azért az érdekelne, hogy a magyar alkotmánybíróságot hogyan sikerült úgy kiemelni a bejegyzésében, mint egy jól működő, fontos igazodási pontot? Mikor volt olyan utoljára, hogy egy kérdéses döntést megmásított volna az alkotmánybíróság? Emlékeim szerint maximum Orbán uralkodását megelőzően.
Magyarországon szabad sajtóról sem beszélhetünk már egy jó ideje, mert annak ellenére is, hogy ezeket a sorokat most leírhatom anélkül, hogy a kormány tömlöcbe vettetne, ez még mindig nem jelenti azt, hogy ne szüntetnének meg és tennének tönkre ellenzéki újságokat, politikai szándékkal. Az igazságszolgáltatás függetlenségét pedig tucatnyi példán keresztül lehetne bemutatni, csak az elmúlt 1-2 év távlatából. Farkas Flórián, Rogán Antal, vagy Simonka György neve mond valamit? Ők az élő bizonyítékai annak, hogy a NER megvéd egy esetleges börtönbüntetéstől. De akár Mészáros Lőrincet, Orbán oligarcháját is felhozhatnánk példaként. Ezek ellenére Kovács a finn igazságszolgáltatásért és a sajtószabadságért aggódik. Nagyszerű.
Szerencsére azonban Kovács szavai nem maradtak megválaszolatlanul, hiszen a finn külügyminisztérium európai ügyekért felelős szóvivője, Ville Cantell Twitteren reagált Kovács kirohanására. Lássuk hát:
"Higgadt fej és erős kéz. Mivel Finnország a féléves EU-elnöksége idején a jogállamiság és a közös értékek tiszteletben tartását igyekszik erősíteni, természetes, hogy megpróbálnak hitelteleníteni minket. Ez nem töri meg az elhivatottságunkat, ami pedig minket illet: a múltban rendre bizonyítottunk."
Felel, nem felel, szívből, igazán
- Részletek
- Készült: 2019. július 22. hétfő, 23:57
- Találatok: 1880
Donald Trump megorbánult. Vagy nem is kellett neki annyira, mert Orbán trumpult meg már százezer éve, hogy aztán ne kerülgessük a rögvalót, kimondva az egy igazat, hogy bunkó ez mind a kettő. Egy, romlott akolból valók, vagy valami ilyen. Trump, mint ismeretes, nem is olyan régen rasszista kirohanást intézett saját országa néhány képviselőnője ellen, akiknek más vidékről származtak a felmenői, és eltanácsolta őket a szülőföldjükről, a nagy, és romlott USA országból, vissza a gyökereikhez, az őserdőbe, szavannákra vagy akárhová.
Őtet ezért minden szívfájdalom nélkül pofán lehetne, lehetett volna verni, ha nem lenne annyi gorillája, mint az Orbánnak is, napszemüvegben, öltönyben, fülessel és általában fölnyírt hajjal. Az ilyenek akadályozzák meg a népharag megmutatkozását, a spontán lincseléseket, hogy Orbán például a magyarok istenével ismerkedhetne meg, Trump pedig Manituval, vagy akármi más képzelt alakkal, arrafelé sok isten él, míg minálunk csak egy, de leginkább egy sem. Itt hagyott magunkra, úgy ment el az Isten, vagy inkább meghalt, kilehelte a sosemvolt lelkét a szerencsétlen.
Viszont most nem a sokféle – oder egy – teremtőt siratjuk, hanem saját magunkat. Trumphoz visszatérve tehát jegyezzük meg azért, hogy virtuálisan lett képen vágva a manus, de annyira, hogy a szava is elakadt. A CBS újságírója, egy bizonyos Weija Jiang ugyanis megkérdezte tőle, hogyan érezne akkor, ha valaki azt mondaná a feleségének, a Melániának, hogy takarodjon vissza a szülőföldjére, ami Szlovénia volna. Erre nem tudott mit mondani az usákos dúvad, tehát hallgatott. Ebből is kitetszik, mindenkinek el lehet kapni a tökeit, csak jó helyen kell szorongatni.
Orbánnak viszont rengeteg töke van, azonban valami kiismerhetetlen okból egy sem fáj neki. Ő ebbe az erkölcsi magasságba, hogy kérdezheted, nem felel, hiába, se itt, se Fokföldön se Ázsiába’, csak egyszer jutott el, amikor a HVG nem kevesebbszer, mint négyszer tette fel a kérdést neki, igaz-e, hogy Trumpnál a magyar civilek ellen lobbizott, és Orbán négyszer nem adott választ. Viszont enélkül is tudjuk, hogy igen, sőt, azt is, hogy midőn miniszterügynök elvtárs a másik hülyénél esengett, hogy a magyar civilek ne kapjanak norvég pénzt, Trump erre azt felelte csöndesen, ő nagyon szereti a norvégokat.
Orbánnak ez olyan lehetett, mint egy maflás, lidérces álom vagy másnapos delír, hogy szembegyalogolt önnön magával. Jött ki az éji homályból egy másik köpcös zsebrebaszott kézzel, trottyos gatyában, rángatózó fejjel, ajkait nyalogatva, és a dolgok körbeértek. Ott kezdődött minden – mint emlékezhetünk -, amikor Orbán a pharaonos kérdésre boldog karácsonnyal, Szemerkényi nagykövet menesztésére nőügyekkel nem foglalkozommal, mészárosos, vejes érdeklődésekre pedig – ahogy az tudvalévő – üzleti ügyekkel nem foglalkozom felelettel reagált. Trump meg csípi a norvégokat.
Ellenben a cinikus aljasság legmélyét Orbán érte el egyedül – ki más is -, amikor a CEU elüldözése után egy mégis arra vonatkozó kérdésre az osztrák kancellárhoz irányította az érdeklődőt. Ilyen környülállás esetén múlhatatlan szükség van a fogdmegekre, kevlárra a gyomron és páncélozott családi kisbuszra, valamint TEK-es tankokra a tereken. Viszont, hogy diktatúrában élünk, és ezt megteheti ez a mocsadék, mégis egy másik eset világítja meg legjobban, amikor a szemünk előtt készülnek arra, átírjanak egy törvényt, csak azért, hogy Orbánnak ne kelljen felelnie. 
Orbanisztán népe
- Részletek
- Készült: 2019. július 21. vasárnap, 21:26
- Találatok: 1993
Minél inkább eltávolodik egy társadalom az igazságtól, annál inkább utálni fogja azokat, akik kimondják azt. (George Orwell)
A két ellenségeskedő tábor napi harcot vív egymással a saját túléléséért. Milyen abszurd egy helyzet. Az egyik tábor élteti a diktatúrát, szembeköpi az emberi értékeket nap mint nap. Közben a kereszténység álruháját húzza magára, ezzel akarja felmenteni magát bűnei, gyávasága és nem cselekvése alól.
Aztán ott a másik tábor, amely jövőt akar, kiáll az emberi értékek és a jogok mellett, neki fontosak a történelme során ki- és megharcolt apró szabadságmorzsák. Neki nem fontos a hit mögé bújás. Inkább modern gondolkodás jellemzi, ellentétben a másikkal, amely a múltba révedezik csak, hisz gyáva a jövőhöz.
Az egyik tábor egyszínű, míg a másik sokszínű. Ám ezek a különböző színek nehezen állnak össze szivárvánnyá.
A közös talán mindegyik csoportban a félelem. Ezért mindkét fél kifogásokat keres a nemcselekvéseire.
Mielőtt siránkoznál jelenlegi sorsodon, amit kizárólag magadnak köszönhetsz, állj meg egy percre. Lépj egy lépést hátra, és gondolkodj el. Aztán kifogások keresése helyett nézz szembe önmagaddal. Mit csináltál eddig? Mennyire éltél tudatosan és nem csak hagytad magad, hogy sodorjon az ár? Megtervezted-e életed következő évét? Önmagadért vagy felelős, neked kell az utat megtalálni, neked kell tudatosságra nevelni önmagad és gyermekeidet is, mert senki nem teszi meg helyetted. Át kell állítani az agyat a csodavárásról, az államra várásról a valóságra. Az ősembernek talán adott valaki tanácsot, mit hogyan csináljon? Ha nem vadászott, meghalt. Ez a természet rendje. Évezredek óta nem változott, csak a körülmények. Ma nem vadászni kell, hanem megteremteni, tudatosan élni, célokat tűzni magunk elé, és megtervezni, hogyan tudjuk azt elérni. Nem sodródni az árral, és közben arra várni, majd csak lesz valahogy. Irigykedni persze lehet a német az osztrák vagy az angol életszínvonalra, de ők soha nem jutottak volna el oda, ahol most vannak, ha nem terveznek jövőt. Nem a „csak ezt a napot éljem túl”, meg a „segít majd az állam” mentalitás uralta a napjaikat, hanem kőkeményen megtervezett jövőt építettek. Egyénileg is. Megkenték a vajas kenyeret, aztán a felesleget lehúzták róla. Nem 5 szalámit tettek a kenyérre, hanem csak kettőt. Nem költöttek többet, mint amit megkerestek. Nem hitelt halmoztak, hanem megtakarításokat. Tanultak, hogy előrébb jussanak. Te megtanultad azt a mára kitűzött 10 idegen szót? Hogy tudj valami nyelvet? Hogy ezáltal nagyobb lehetőséghez juss a munkaerőpiacon? Számtalan ingyenes program van, a Google-szótár kiejti a szavakat, a Sztaki szótár pedig tök profi szótár. Az is kimondja a szavakat, meg lehet tanulni. A nyelvtan 1000 oldalon fenn van már neten, iskolák oldalán is, dedós szinten magyarázva. Témakörök szerint. A lehetőségek tárháza végtelen. De nem csak a nyelv, hanem sok más ötletlehetőség ott virít előtted a neten, csak keresni kell. TERVEZNI KELL! Tettek nélkül sehová sem fogsz eljutni, csak egy helyben topogsz és siránkozol, hogy neked most éppen milyen szar.
Bukj föl az árból
- Részletek
- Készült: 2019. július 20. szombat, 23:00
- Találatok: 2084
Az a bűbáj van most gyerekek, hogy, mint ismeretes, a Petőfi Irodalmi Múzeumban erőtér van, hogy zúg-csattog rosseb módján vagy aeternitatis. Irodalmi erőtér Demeter nertárs delírje szerint, hogy bemegy oda a vézna, szemüveges, pattanásos kis költő, és páncélban, paripán, haja lobogva, tízkilós nemzeti eposszal a hóna alatt, Attila tragédia-trilógiával és Orbán családregénnyel (A kőbányász istentől való gyermeke) tér ki onnan, talpai egymásra lépnek és kokárda van a lukában, valamint négy gőgicsélő kis magyar. Meg egy vak komondor.
A PIM-ben Esterházy, Kertész bábukat, Spiró figurákat hajingálódnak a tatamin, püfölik őket a szorítóban, dárdákat döfnek beléjük rituálisan, és fölgyújtják azokat könyveikkel elegyest hamuig egészen. Viszont-ellenben Szabolcska Mihály ércből való szobrát emelgetik, meg Vass Albertot olaszi márványból, illetve Tormay Cécile-t bronzaranyból, amitől izmaik megfeszülnek az agyukban, párhuzamos sávokba rendeződnek a neuronok és rend lesz a világban, nemzeti, mély és kérlelhetetlen rend szöges csizmák csattogásával a térköveken.
Így újul meg irodalmunk, születik világra a liberális hamuból, friss módon ábrázolva az újszülött világot, ahogyan az eke is új barázdát szántott Solohovnál a kozák falu szocialista átalakításakor, hogy még Sztálin elvtárs is elégedetten böfögött. Orbán elvtárs is böfög, zsíros a szája neki a pacaltól, ámde nem olvas. Ennek az összes gondját erre a Demeterre hagyta, aki roskadozik a terhek alatt, és újságírókat is tenyészteni óhajt az új világ hiteles ábrázolásához és is. Újságírói erőtér is lesz a PIM-ben, ösztöndíjjal, paripa, fegyver, mert pénz az van dögivel.
És itt kezdődik el minden. Ez a világ teremtésének kiinduló aktusa, az első nap, maguk a csillagok. Mert ez a Demeter azt mondta, ha a palánta elszánt keresztényileg, tud alanyt és állítmányt egyeztetni már az ösztöndíjából, bekezdéseket sorolni, egy, kettő, mennyi, akkor némi alaki gyakorlat, menetelés, éneklés, pitypang-ábrázolása nyíláskor és talpak egymáshoz érintése után kieregeti őket az életbe. A vérzivatarba, hogy énekeljék meg, amit látnak nemzetileg és keresztény módon, dübörgő jobban teljesítést és letaglózó sikereket.
Áll a slapaj hát az életben, annak is a közepén, benne a zúgásban, csattognak körötte a metrók, négyes, ötös, hatos, mind az összes metró robog erősen, labdák szállnak az égen, családok éve zászlók lobognak a hidakon, kórházak zárnak be, hajléktalanok pokróca ég, minden térkő, csupa térkő, amikor a szemben lévő szökőkútból kiemelkedik akárha Poszeidón, rég elsüllyedt U-boot, sellő vagy leveli béka Berki Krisztián maga. Csorog róla a víz, vasalt heréi villognak, és belemondja a levegőégbe, hogy főpolgármester leszek meg katona.
Vadakat terelő juhász valamint. Fölbukik az árból, megijeszti a slapajt a heréje éle, a vasalás csillogása, arcának ősidős vonalai, fölfújt izmai, elméje derengése. Ott áll a slapaj előtt enmaga, az élet, és a zárt osztály, hogy a slapaj el is menekül, fut, szalad. Zamárdiig rohan lányos zavarában, ahol migráncsozva vernek embereket, rúgják le a veséjüket nekik, mert futballisták is a karate kölkek, az élet féltett gyermekei, császárai, az erős, nemzetféltő vadbarmok, akiknek épülnek a stadionok, fütyöl a madár és kel föl a Nap kizárólag és csakis.
A mi „brezsnyevi pangásunk” – Hat állítás a korrupcióról, a közjóról és a magánjavakról
- Részletek
- Készült: 2019. július 19. péntek, 20:30
- Találatok: 2434
A szemünk előtt omlott össze a közhely, hogy ameddig jól megy a gazdaság, addig az emberek elégedettek és nem foglalkoznak politikával. Hogy addig még a korrupció sem érdekli őket. Csehországban – amely térségünkből igazán nem panaszkodhat gazdaságilag – ehhez képest százezres tüntetéseket láttunk az elmúlt hetekben. A kiváltó ok ráadásul éppen a korrupció volt. Még Romániában és Szerbiában is voltak jelei az állampolgári aktivitásnak – csak nálunk nem. Mi lehet ennek a magyarázata? Vendégszerzőnk, Bod Péter Ákos hat pontba szedi az okokat. Előre szólunk: egyik-másik ezek közül elég elkeserítő.
Térségünkben váratlanul ígéretes változások álltak be. A szlovák és a cseh társadalom megmozdult, megmutatva, hogy nem fogadja el a politikai hatalom és a kétes hátterű biznisz összekapcsolódását. A hatalommal való visszaélés dolgában egy ideje új arcát mutatja Románia, amely az utóbbi évek gyors gazdasági modernizációja és politikai életének fordulatai miatt immár beletartozik a nekünk fontos referenciacsoportba.
Tömegmozgalmak, tüntetések jelzik az új közhangulatot Szerbiában is.
Ma tehát úgy néz ki, hogy egyedül hazánk maradt ki a változásokból. Vajon milyen okokból? Miért nem zavarja a magyar társadalom meghatározó felét a közvagyon megdézsmálása, a hivatali hatalommal való visszaélés? Vagy talán zavarja, de valamiért nem képes társadalmi cselekvésig eljutni?
A térséggel foglalkozó Visegrad Info a minapi elemzésében a magyar különállásért két tényezőt nevezett meg: a politikai apátiát, valamint a társadalmi értékrendet, amely megengedő a rendszerszerű korrupcióval szemben. Kiindulásként elfogadható e két tényező, hiszen a társadalmi cselekvés vagy annak hiánya nyilvánvalóan függ a politikai viszonyoktól, másfelől pedig az adott társadalom értékrendjétől, normáitól. A politika világa gyorsan képes változni, ezt láthattunk tőlünk északra és délre egyaránt. A többség által vallott értékek, a társadalmi normák viszont lassan módosulnak. Ha a magyar társadalom a korrupcióval és egyéb normasértő gyakorlattal szemben valóban megengedőbb, mint a térségbeli nemzetek, akkor naivitás olyan fordulatot remélnünk, amely Szlovákiában nemrég végbement, a cseheknél a szemünk előtt zajlik, és tőlünk délre is érlelődik.
Ilyenek lennénk, sőt mindig is ilyenek voltunk? Ez bizony eléggé lefegyverző gondolat: akkor legfeljebb külső erők tudnának – átmenetileg – kiszabadítani a korrupt viszonyokból.
Talán mégsem ennyire rossz a helyzet. Más nemzetek értékrendje is átalakult, nekünk is lehet esélyünk, jön egy új generáció, és azzal megfordulhatnak a viszonyok. Mindez persze csak e sorok írójának reménye. Remények helyett kutassunk inkább további magyarázó tényezők után, a nemzeti sztereotípiákat félretéve rögzítsük inkább a tényleges állapotunkat!
Vannak adataink. A korrupció dolgában számos alapos, nemzetközi összevetésre alkalmas felmérés készült. A közhiedelemmel szemben a joghoz és a jogsértésekhez fűződő társadalmi viszonyulást lehetséges mérni, mégpedig kielégítő pontossággal és megbízhatósággal. Ilyen felméréseket rendszeresen készít az Eurobarometer, a nemzetközi üzleti tanácsadó szervezet, az Ernst and Young és a Transparency International is.
A felmérésekből az derül ki, hogy a magyar társadalom igenis tudatában van a korrupció meglétének, azt komoly gondnak tartja, sőt az utóbbi néhány évben romlást is érzékel. A sorstárs nemzetekhez képest tehát nem abban található érdemi eltérés, hogy a magyarokat ne foglalkoztatná a jelenség.
Ugyanakkor a korrupt gyakorlat megítélésében már valóban mutatkoznak nemzeti sajátosságok. Az Eurobarometer 2017-es nagymintás felmérése szerint a legtöbb uniós tagállamban többséget alkotnak azok, akik a hatósági emberek jóakaratának ajándékkal, pénzzel való megszerzését elítélik, de mindenhol találhatók olyanok, akik a döntéshozók korrumpálását elfogadhatónak tartják. 
Kanál
- Részletek
- Készült: 2019. július 18. csütörtök, 22:42
- Találatok: 2096
Ott állt az ember a konyhán a rézsútos fényben, beszűrődő madárfeleselésben és rövidgatyában, mert nyár volt, ezt el ne feledjük. Ha tél lett volna, maciban állt volna ott meg pislákoló lámpavilágban, de ott állt volna ugyanúgy. Tehát állt a konyha kövein, és meredten bámulta az asztalt, azon a tálcát, még azonabban a tányért, s benne a villát meg a kést. A kanalat kereste az ember a kés meg a villa mellett, aminek ott a helye az idők kezdete óta, hogy kéznél legyen, ha nagy hirtelen lefetyelni kell, meregetni, kavarni, mert kanál nélkül élni nem érdemes egyáltalán.
Nézte az ember a tányért, a kanál hűlt helyeit, s azonmód megállt az idő, sőt, nekilátott visszafelé peregni, legalábbis az ember fejiben. Mert a tapasztalat azt mutatta neki, ha a dolgok hiánya zavarja, mert eltűnik minden, lába kerekedik szemüvegnek, és bagónak, incselkedve bújnak meg ezek az ember szeme előtt, akkor élénk képzelettel, a dolgok és tárgyak feladatain merengve rá lehet jönni, mit tett velük utoljára, mikor lehetett a keziben, így lehet fölfejteni a búvóhelyeket, ahogy a szemüveg, a bagó, most meg a kanál számolnak előrefele, hogy százig meglesznek-e majd, vagy elvesznek véglegesen.
Évekkel ezelőtt vette azon magát az ember, hogy eltervezi az élete mentét. Kiszámolja, beosztja, hogy hármat kell lépni előrefele, s útközben letörli a port, megigazítja a csálé könyvet, s végül lerogy a székre megpihenni. Ha a konyhán van, tudja, a nyugalmas ágyig mit kell végeznie, ha lehajol is akad két dolog legalább az egyenesedés előtt, mindig bevillan, hogy a következő megmozdulással mennyi mindent lehet takarékosan elintézni. Egy precíz forgatókönyv volt a feje ezért sorjázó nehézségekkel, mint beleharapni az almába, rágni és nyelni, nem fordítva. Ez az életben maradás kulcsa csakis, a szigorú életmenet.
Boltba haladva már tudta, mert kiszámolta, hogy a konyhai hűtőtől a pénztárig háromszázhatvan a lépés, míg a bagóstól ugyaneddig kétszáztizenegy. A wc-től az ágyig tizenkettő, az ágytól a székig három, ha el nem esik. Így ment az élet, szigorú rend szerint, amikor, ha valami elképzelődött, hogy négy lépésen belül elintéződik, s három volt a cél a dolgokból, de csak kettő sikerült, mert a harmadik elfeledődött, olyan égő hiányok voltak az emberben, hogy azt elviselni nem lehetett. Addig nem nyugodhatott, míg rá nem jött, hogy a konyhában még az volt a fejiben, hogy menet közben lekapcsolja a villanyt.
Hogy ül a fényekben, és azon mereng, volna itt még feladat a végleges harmóniához, de, hogy mi lehet, az homályba veszett. S amikor rájön, hogy a villany volna az, elhatározza, majd a következő pisálás útjába beleveszi ezt is megint, de közben támadnak új kihívások. Egy incselkedő porcica, ferdén álló hamutartó, lefittyedő párnaszegély, hogy végtelen tennivaló az élet, megállni benne nem lehet. Így fuldoklik a kihívásokban meg a sorjázó feladatokban, hogy végül kimerülten lerogy, hogy ennyit elvégezni nem lehet, és mért bántja őtet az Isten, de nem azzal, hogy így meg kellett öregedni, hanem, hogy a dolgok sohasem olyanok, mint a fejiben.
Így állt ott az ember a kanál sorsa fölött merengve, végig gondolva, hogy mi lehet egy kanál feladata az életben, következésképp hol bukkanhat fel a tányér helyett incselkedve.
A fociakadémia nem lignitbánya
- Részletek
- Készült: 2019. július 17. szerda, 21:59
- Találatok: 2146
Alig pár nap alatt lett pár ezer tagja a “Virágos rétet akarunk, nem futballakadémiát” elnevezésű Facebook csoportnak, amelynek az a célja, hogy megakadályozza Mészáros Lőrincet abban, hogy Szombathely határában futballakadémiát építsen. Az alakulás pillanatában már dübörögtek a traktorok meg más, hasonló készségek, így maga az aktus történeti szempontból in medias res abszolválódott, ezzel lehetőséget adva arra, hogy úgy mászkáljunk elbeszélésünkben térben és időben előre, vissza, fölfelé meg átlósan, mintha magunk volnánk Proust teájának gőzei, vagy Jose Arcadio Buendia a sufniban az aranycsinálás titkait keresve.
Semmire sem fognak menni a “Virágos rétet akarunk, nem futballakadémiát” mozgalom jámbor és jóakaratú tagjai, hogy a végénél kezdjük lehangolón és szomorún. Mondhatnánk úgy is, hogy cseszhetik a buzgalmukat, lesz fociakadémia, és akkor is lenne, ha fejen állva, bohócruhában trombitálnának, miközben karikát pörgetnek a csülkükön. Akkor is lenne, ha két éve tiltakoznának, és akkor is, ha odakötöznék magukat egy pitypanghoz, testükkel vigyázva a rétet. Mert ez egy olyan világ, amelyben traktorok, dömperek, úthengerek és láncfűrészek járnak-kelnek, tarvágást végeznek szerte az országban a kedves vezető akarata szerint, és apelláta nincs. Nem is lehet.
A második futballista keltető épül már a városban, illetve annak határában egyébként. Az első, az Illés névre hallgató arra szolgált, hogy Szombathely száz éves csapatának, a Haladásnak tenyésszen aranylábúakat. Ez olyannyira sikeres volt, hogy a tizenötmilliárdos stadionnal – mert a polgármester jól viselkedett – felturbózott csapat ki is esett az élvonalból. De ez nem baj, mert a gyerekek mozognak, jó levegőn vannak, a baj az lenne, ha döglenének a nyulak. A mostani tenyészde ez nemzeti lesz kábé hatmilliárd közpénzből, és a rét közepén, mint látjuk. Ha olyan sikeres lesz, mint az Illés-féle, már megérte, de nem temetni jöttünk a magyar láblabdát, hanem Mészáros Lőrincet dicsérni, akárha az Urat.
2019-et írunk most épp, legalábbis egyes szempontok szerint, de ezen az időskálán voltaképp már 2008-ban eldőlt, hogy tizenegy év múlva megjelennek itt a dömperek. Ekkor módosult Szombathely településrendezési terve, amely lehetővé tette az itteni dúlást, és az akkor senkinek sem fájt. Aztán 2015-ben, megállapítva, hogy “nem feltételezhető jelentős környezeti hatás”, áldást kapott a beruházás, de akkor sem szólt senki egy szót sem. Igaz, nem is tudtak róla a mozgalmárok, mert nem az a dolguk, hogy reggeltől estig a városháza faliújságját bújják, és nem is szólt nekik senki, holott erre nézvést voltak kötelezvények. És egyszer csak feldübörögtek a testvéri markológépek, és lett nézés, hogy mi van itt, mi a lószar.
Neria azonban már csak ilyen, és mi tettük ilyenné. A mozgalmárok most gyorsan-gyorsan kiderítették, hogy a rétjükön mindenféle védett növény, lepkék, meg más cuki jószágai a teremtő Istennek hédereznek, igyekeznek védetté nyilvánítani, de gondolhatjuk az eredményt, választ sem kapnak a beadványaikra. Áder János, aki rendszeresen a környezetvédelemről nyüszít, inkább minden szart aláír, amit elétesznek, vagy például Sólyom László különféle gyopárokért való buzgalma pedig a mélységes mély múltnak kútjában van a manussal együtt. Ha már védett rét, ugye. Virágokra hivatkozva, pláne lepkékre, s így szembemenni a szent labdarúgással és Mészárossal egyben reménytelen vállalkozás.
Mese a magyar és az idegen érdekről
- Részletek
- Készült: 2019. július 16. kedd, 21:57
- Találatok: 2112
Megint áll a balhé, a Fidesz azzal vádolja az ellenzéket, hogy a haza ellen áskálódik, amiért nem szavazta meg a kormánypárt jelöltjeit és úgy általában, másképp működik az Európai Parlamentben, mint ahogyan azt Orbán Viktor pártja elvárja. Szerintük az ellenzék hazaáruló, mert idegen érdekeket szolgál.
Gyerekek, tudja valaki, mi az, hogy idegen érdek? Látom, minden kéz a magasban! Nagyszerű, örülök, hogy ilyen sokan tudjátok! Úgy van: idegen érdek az, amelyik nem magyar. Okosak vagytok, gyerekek. És most mondjátok meg, mi az, hogy magyar érdek? Nem jelentkezik senki? Hát ti még ezt sem tudjátok? Na jó, figyeljetek, elmagyarázom.
Magyar érdek, hogy Orbán Viktor és családtagjai, barátai, csókosai gazdagodjanak. Hogy gyakorlatilag egyetlen olyan témáról se lehessen népszavazást tartani, amiről a kormány nem akar, és minden olyanról lehessen, ami a kormánynak vélt, vagy valós hasznot hoz.
Magyar érdek, hogy lehessen nemzeti konzultáció, gyűlöletkeltő plakát- és médiakampány, milliárdokért. Stadionépítés ugyancsak milliárdokért.
Magyar érdek a felcsúti kisvasút. Idegen érdek, ha támadják a felcsúti kisvasutat. Magyar érdek, hogyha támadják a felcsúti kisvasutat, akkor meghosszabbítják Bicskéig, és ha még akkor is támadják, akkor Lovasberényig.
Magyar érdek a TV2 kormányszócsővé silányítása, nagy hagyományú folyóiratok, hetilapok tönkretétele, egyes, Kövér házelnöknek nem tetsző újságírók kitiltása a parlamentből. Ugyancsak magyar érdek a Magyar Tudományos Akadémia tönkre tétele, a CEU elüldözése, az alternatív iskolák megregulázása.
Magyar érdek, hogy Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiba betalicskázott milliárdokat magánpénznek hazudja, viszont nem magyar, hanem idegen érdek, ha a Kúria megvétózza ezt a döntést. Magyar érdek, ha Matolcsy György közpénzen könyvet irat magáról, majd e könyvek jó részét, ugyancsak közpénzen, felvásárolja. Idegen érdek, ha ez valakinek nem tetszik, és gyomorforgatónak, valamint gusztustalannak tartja. Idegen érdek az is, ha valaki emiatt hűtlen kezelésért feljelenti Matolcsyt, ezzel szemben magyar érdek, ha a Polt Péter vezette ügyészség megtagadja a nyomozást.
Magyar érdek, hogy Polt Péter legfőbb ügyész a jegybanki alapítványok botrányainak kirobbanása után a jegybankelnökkel ebédeljen, ezzel szemben idegen érdek, hogy sajnos még mindig vannak olyan újságírók, akik ezt megírják. Magyar érdek, ha Mészáros Lőrinc, az ország legvagyonosabb gázszerelője, aki az egyik legnagyobb földvásárló is egyben, a földügyekért felelős államtitkárral kávézik egy elegáns hotelben, nem magyar, hanem idegen érdek, ha ezt egyes újságírók megírják.
Magyar érdek a hisztériakeltés, a gyűlölet szítása, a múltba nézés, a korrupció, a lopás, egyszóval minden, ami Orbán és a Fidesz érdeke. 