Ha
- Részletek
- Készült: 2019. március 24. vasárnap, 19:50
- Találatok: 2521
Ha én fideszes lennék, akkor épp bamba-tanácstalanul néznék ki fejem bugyraiból, hogy akkor most mi van? Most mi van? Hogy istenem-mindenem itt hagyott magamra, mert felfüggesztette magát, míg én szívem szerint mást akartam volna. Maradni, menekülni akár, viszont engem meg nem kérdezett, rám kíváncsi nem volt egyáltalán, hogy tehát úgy ment el, hogy itt hagyott magamra. Egyoldalú ez a szerelem nagyon, állapítanám meg, ha fideszes lennék – de hála Isten nem vagyok -, és pityeregnék, zsepit kérnék szipogva. És sóhajtoznék, mi lesz velünk nagymama. Viszont.
Mert ha én fideszes lennék, akkor úgy lennék vele, hogyan is érhetnék fel én ahhoz, hogy egyáltalán valamibe bele is szóljak. Nem vagyok én ahhoz szokva, hogy gondolkodjak a világ folyásán. Ha nekem azt mondják, Soros, akkor én százszor visszhangzom, mint a bércek: Soros, mindent visszhangozok én, mondják sárga, mondom én, másnap piros, látom én. Elgondolkoznék azért csöppet, ha fideszes lennék azon, hogy van olyan, miszerint párt-alapszabály, vagy hogy nevezik, meg pártdemokrácia, és én ezen nevetnék akkor is, ha cserepes a szám, úgy kacagnék.
Ha én fideszes lennék, kicsit elmerengenék azon, mivégre vagyok én a világon, és nem találnám a választ se itt, se Fokföldön se Ázsiában. Mert eszembe jutna, mi lett velem megbeszélve egyáltalán működésem során? Kérdezték, hogy akarok-e alaptörvény asztalát, stadiont, kisvasutat, hogy van-e igényem NER-re, holdingra, akármire, aminek értelmét nem látom, de szükségem erre nincs is. Nekem becsületem a hűség, eszem a hit, szemem az ellenző, szabadságom a szolgaság, a háború a béke, tudatlanságom pedig az erő. Én egyforma vagyok, ha fideszes vagyok, jó katona s egyben kisfiú.
Elgondolkoznék persze, ha fideszes lennék, mit keresek én itt, mit ad nekem a Párt, és rájönnék, mindent, feb-tagságot, igazgatósági tagságot, aprót és alamizsnát, magát az életet. Mert azt is tudnám, ha egyáltalán gondolkodni mernék, mit veszíthetnék, és rájönnék, mindent, végem lenne, ha kitagadna a Párt. Mert valljuk meg, érteni én semmihez sem értek, dolgozni azt nem tudok, hasznom semmi sincs, de ki vetne meg azért, ha enni adok a gyerekeimnek, mert családapa vagyok, szerető férj, gondoskodó fiú, drága nagybácsi, pláne keresztapa, sőt, szüleim támasza, nagyatyáink botja. Az vagyok én a családnak, mint kedves vezetőnk az országnak.
Gyámolítója, gondoskodó atyja, akitől nem kérdezünk, akit tisztelünk, félve szeretünk és reszketve imádunk. Igen – gondolnám én, ha fideszes lennék -, ez a a rend kicsiben és nagyban, hogy mindig van, aki ott ül az atyának jobbján, onnan ítél élőket és holtakat, és országának nem lesz vége sohasem. 
Kinek a nevében?
- Részletek
- Készült: 2019. március 24. vasárnap, 06:24
- Találatok: 2147
Kijöttek az Eurostat új adatai az uniós kormányok költekezésének eloszlásairól, melyet az Mfor szúrt ki. Az adatokból tökéletesen látszik az, hogy az egész Európai Unióban nincsen egyetlen egy állam sem, amely többet költött volna sportra, kultúrára és vallásra 2017-ben. Kicsiny hazánkat senki még csak meg sem közelíti, ha arról van szó, hogy stadionokat építsenek, vagy egyházakat tömjenek ki az adófizetők pénzéből. A GDP 3,5%-a, vagyis 1342 milliárd forint ment el arra, hogy szinte minden faluban legyen egy stadion, valamint arra, hogy egyetlen, a miniszterelnök által kedvelt egyháznak se kelljen szűkölködnie. Na de hogy mégis mennyi ez a 3,5%? Nem sokkal kevesebb, mint amennyit a kormány egészségügyre vagy oktatásra költ. Míg előbbire 4,8% körüli összeg, addig utóbbira kicsit több mint 5% megy el az államkasszából.
Hogy erre mégis miért van ekkora szüksége az országnak, amikor kórházak tucatjai halmoznak fel milliárdos tartozásokat? Talán Matolcsy Györgyöt, vagy Varga Mihályt kellene megkérdezni, egy átlag halandó számára ugyanis ökörségnek tűnik az egész. Egyes demokratikus államokban a parlament évenként megszavazza a tervezett költségvetést, amely, ha értelmetlen pénzszórással van tele, egyszerűen nem megy át a parlamenten, vagyis nem fogadják el. Ha pedig nem fogadnak el egy költségvetést, akkor – Spanyolországban példának okáért – a kormány le szokott mondani. A Fidesz-KDNP-nek azonban ilyenek miatt nem kell aggódnia, azt tolnak ugyanis át a parlamenten, amit Orbán Viktor kiad parancsba. Ha százmilliárdokat kell stadionokra költeni egyetemek és kórházak fejlesztése helyett, akkor bizony arra kell. 
Bölcsek kövére
- Részletek
- Készült: 2019. március 23. szombat, 00:23
- Találatok: 2220
Learattuk már a brüsszeli diadal minden édes gyümölcsét, és újólag megtapasztaltuk, hogy a nyüves világ a lábaink előtt hever. Annyi történt, hogy Orbán Viktor Mihály, akárha újkori Dugovics Titusz, megragadta a derekánál a lófarkas Néppártot, és magával rántotta a mélybe. Kialudván a mámort azonban, katzenjammerunk közben rá kell ébrednünk, hogy a történelem mostanság legalább annyira tömény, mintha a Comedy Centralból kúszna elő, viszont, nem mint ott, ahol móka és kacagás, hanem félelem és reszketés.
Mert jönnek a revizorok. A három bölcs, úgymint Wolfgang Schüssel, Herman van Rompuy, valamint Hans-Gert Pöttering, mégpedig azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják, mennyire tömény a fasizmus a birodalomban. Gogol képire és mintázatára ebből jó kis jeleneteket, hacsak nem egy egész színművet lehetne rittyenteni, lehet, hogy engedek is a múzsának, de most komolyság van, a munka csakis. Különben is, ha a költő ragaszkodna a realizmus módszertanához, darab sem születhetne, mert a három revizor visítva rohanna el, ha meglátná, hová érkezett.
Ennyit a művészetről. Enélkül is szüret van azonban, mert bebizonyosodik újra az az igazság, hogy kitalálni sem lehet olyan képtelenségeket, amiket az élet, és most jelesül Orbán Viktor Mihály maga produkál. Összeállította ugyanis a fogadó bizottságot, mint mondta, az ő bölcseit, akik kézen fogják majd a vendégeket, és úgy vezetik a kietlen túrán, át a köveken bucskázva, ami ettől viszont maga lesz a móka és kacagás szürreális beütésekkel. Szegény Deák fészkalódik a nyughelyén, hogy ilyen bölcsek jutottak most a hazának, de mit lehessen tenni, ugye.
Ez van, ezt dobta a gép. Mert kapaszkodjanak meg a busz belsejében, a mi három emberünk, aki meghatározhatja Orbán Viktor Mihály, s egyúttal a Fidesz jövőjét, Varga Judit, Szájer József, és Novák Katalin, és ez utóbbi lesz a főnök közöttük, ami mindent visz. Ők vezetgetik pórázon és kockacukorral a messziről jött ítészeket szerte az országban, s ha alaposabban belenézünk ennek a három mai bölcsnek a szemébe, kiderül, hogy a főnökük tényleg ki akarja rúgatni magát. Csak, mint mindig, mással végezteti el az aljamunkát.
Kezdjük a legszíntelenebbel, Varga elvtársnővel, aki a miniszterelnökség kebelében az Európiai Unió-s kapcsolatokat ápolgatja. Mint ilyen – s azért, mert a mimagyarok soha nem kampányolt Juncker ellen – éppen őt kommunistázta le nemrégiben, sőt, bájosságában odáig elmerészkedett a nemkampányban, hogy “a brüsszeli elit teljesen elszakadt a valóságtól és az európai polgároktól“. Ugye, Varga elvtársnőről eddig tudomásunk sem volt, azt sem tudtuk, eszik vagy isszák, s lám, most itt van nekünk teljes pompájában és európaiságával.
Szájer József is jó választás a nemes feladatra. Éppen ő volt az, akit ezek a néppártosok már ki is fütyültek, amit ő tetszésnyilvánításként értelmezett.
Asztaltársak
- Részletek
- Készült: 2019. március 21. csütörtök, 22:32
- Találatok: 2211
Ül a vendég az ünnepi asztal díszhelyén a frissen odatojt, gőzölgő kupac mellett, és azt bizonygatja a frakkban-csokornyakkendőben ebédre gyülekező, döbbent rokonságnak: „hajlandó vagyok kompromisszumokra”.
Normális (párt)családokban ilyenkor nem kompromisszum van, hanem kipenderítés az ajtón, de a néppárt most inkább olyan kartellnek mutatta magát, ahol a BMW adókedvezménye sokkal többet nyom a latban bárminél, ami 2010 óta a magyar sajtóval, az alkotmánnyal, az alkotmánybírósággal, a bíróságokkal, a választási törvénnyel, a civilekkel, a felsőoktatással, a tudománnyal, stb. történt. Ebből a szempontból a kompromisszum szó emlegetésénél csak a tagrevízióra fölkért „bölcsek tanácsának” missziója nevetségesebb. Mégis, mit akarnak itt tényfeltárni? Mi olyat tudhatna meg három kiérdemesült politikus a magyar jogállamról pár hónap alatt, amit nem tudnak már most is az EPP-ben?
A történet, mielőtt elfelejtenénk, nem a Juncker-plakáttal indult. Az EU a miénkhez hasonló, de az Unión kívüli rablóállamokkal úgy szokott üzletelni, hogy az uralkodó család üzleti köreit nem zavarja. Orbán Viktor joggal hihette, hogy ő is kivívta magának ezt a státuszt, ám a (Jean-Claude Juncker) vezette Bizottság a kezére csapott a Tiborcz-Elios biznisz kapcsán. És hiába ajánlott a kormány példátlanul magas, 25 százalékos visszafizetést, a Bizottság 100 százalékot követelt, korruptnak minősítve az Orbán-vő lámpaüzletét. A töréspont tehát az Elios-ügy volt, a plakátkampány már csak a válasz, azóta pedig a túl nagyra dagadt családi botrány kampányszempontú, időleges elsikálása zajlik, mindannyiunk sérelmére.
Jó, egyezzünk ki döntetlenben!
A helyzet nyomasztóan emlékeztet egy 80 évvel ezelőtti márciusra: a nyugat urai akkor is azt gondolták, hogy elvtelen engedményekkel jobb belátásra tudják téríteni az Európa szétverésén munkálkodó aktuális bajkeverőt, és azokat, akik az elmúlt években-hónapokban-napokban Magyarország diktatúrába csúszásához asszisztáltak, a lényegi különbségek ellenére is nehéz lenne morálisan sokkal magasabbra pozicionálni azoknál, akik anno Ausztriával, majd Csehországgal tették ugyanezt.
Az Európai Néppárt és a Fidesz innentől más-más kapura játszik. Előbbi a minél jobb választási eredményben érdekelt, utóbbi viszont abban, hogy az EPP leszerepeljen, és rászoruljon a Fideszre a választás után. A kenyértörést csupán elnapolták, tudva, hogy sem Orbán Viktor, sem a pártja nem fog megjavulni – ellenkezőleg: ezentúl az EPP, illetve az egész Európa-projekt megcsáklyázása lesz az orbáni politika nyilvánvaló célja.
Hogy a Fidesz oda kerüljön végre, ahová való, vagyis az oroszbérenc posztfasisztákhoz, az európai jobb- és baloldalnak is hoznia kell a számokat. De ahhoz, hogy az Orbán-párt biztosan ottragadjon az Unió politikai trágyadombján, itthon szavazatokat és mandátumokat kell veszítenie májusban. A magyar szavazókon is múlik, hogy Weberék végre tudomásul vegyék: nem az az igazi szégyen, ha erőt vesznek magukon, és ajtót mutatnak az abroszra rondító asztaltársnak, hanem az, hogy hiába érezték mindnyájan a szagot, eddig mégis megtűrték. 
Felháborító, kártékony és nevetséges a Néppárt eljárása
- Részletek
- Készült: 2019. március 21. csütörtök, 06:10
- Találatok: 2228
Ennél kiábrándítóbb és kontraproduktívabb nem is lehetett volna a Fidesz kizárásáról szóló szavazás, amely végül nem is a kizárásról, hanem a felfüggesztésről szólt.
Még azt is megengedték Orbánnak, hogy maga függessze fel saját néppárti tagságát. A Néppárt vezetőségének “kompromisszumos” javaslata kicselezte a kizárást kezdeményező pártokat is, mert az alapszabály szerint ennyi párt kérhette a kizárást, de a kizárásról mégsem szavazhattak. Orbán diktálhatta saját felfüggesztésének feltételeit is.
A három fős “bölcsek bizottsága” felállítása a világtörténelem legnevetségesebb ötlete. Ennek egyetlen célja, hogy ne kelljen kizárni Orbánt, hanem erre hivatkozva menlevelet adhassanak neki. Ez a vizsgálat mindennél jobban megerősíti majd Orbánt, mert a végeredmény az lesz, hogy még a “bölcsek” sem találtak kizárásra méltó okot egy fasiszta rendszerben. Ahogy Orbán megígérte, úgy lesz: ő fogja kizárni azokat, akik a kizárását kezdeményezték. Szőröstül bőröstül fogja felfalni a Néppártot és egész Európát.
Az Európai Néppárt eljárása nemcsak felháborító, hanem végtelenül szánalmas és nevetséges is. Nem tudnak mit kezdeni egy fasisztával, aki nyíltan tagadja a Néppárt és az Európai Unió értékeit, a liberális jogállami demokráciát. A kicsinyes üzleti, egyéni és pártérdekek felülírják a hangoztatott európai értékeket. Mindent lehet tudni Orbán rendszeréről és szándékairól. A legdöbbenetesebb, hogy a Néppárt megalkuvó vezetői megalázták saját tagpártjaikat, a skandináv és benelux konzervatívokat is. Az alapszabály értelmében a kizárásról kellett volna szavazni, és ha van felfüggesztésre vonatkozó javaslat is, akkor azt is egy opcióként felvenni. Így azonban csak a felfüggesztésről szavazhattak. Aki nem felfüggesztést, hanem kizárást akart, annak is a felfüggesztésre kellett szavaznia, mert ha ellene szavaz, az a látszat keletkezett volna, mintha a Fidesz mellett szavazna. Az egész cirkuszból egy fasiszta diktátor jött ki győztesen, és az ő akarata érvényesült.
Az ma már nem eredmény, hogy Orbánt rászorították arra, hogy önként felfüggessze a tagságát, mert ezt az embert két lábbal kellene kirúgni nemcsak a Néppártból, de az egész Európai Unióból is. A Néppárt az Unió alapelveit, alapszerződéseit és értékeit elárulta és nevetségessé tette. Orbán azt állította, hogy ő maga a konzervatív kereszténység, bírálói pedig a Néppárt balszárnyához tartoznak, akik az európai szocialisták, liberálisok és zöldek kedvére tettek. Ennyit a “bocsánatkérésről”: Lenin nélkül újra lehülyézte, hasznos idiótáknak nevezte őket.
Sajnálkozva tekintünk azokra a tisztességes emberekre is, mint Judith Sargentini és az Orbán kizárását követelő svéd, belga, luxemburgi politikusok, akik tisztán látják a helyzetet, kitartottak a kizárási javaslat mellett, de az álláspontjuk megvédéséhez, a Néppárt német és francia többségű vezetőivel szembeni fellépéshez gyengének bizonyultak. Tévednek, amikor azt hiszik, hogy majd a “bölcsek” bizottsága olyan megállapításokat tesz, amelyek alapján félév múlva kizárhatják a Fidesz-t. Orbán hülyét csinál belőlük, az egészet lejáratja, őket megvezeti, kifárasztja, lenullázza és megalázza. De ha tennének is ilyen megállapításokat, akkor sem történne semmi, hanem kezdődne ugyanez elölről.
Minden információ rendelkezésre áll. Ezek az információk világosak, tiszták, egyértelműek, és elégségesek ahhoz, hogy Orbánt kirúgják. A nevükben is nevetséges “bölcsek” ehhez nem tudnak hozzátenni semmi újat. A döntéshozó német “keresztény” pártoknak nem tudnak semmi újat mondani, amit ma ne tudnának. A “bölcsek” akkor lennének igazán bölcsek, ha megtagadnák ebben a színjátékban való méltatlan szerepvállalásukat. 
Kockázatok és mellékhatások
- Részletek
- Készült: 2019. március 19. kedd, 14:52
- Találatok: 2320
Azt mondta Hollik kormányszócső, hogy az Európai Unió Magyarország számára kockázatot jelent. Én meg gondoltam, na, Kázmér, sok ökörséget hallottál már hosszú életed során, de ez esélyes a hangszóróra, s éppen ezért késztetés támadt bennem, hogy elgondolkodjak a kajla világ furcsa folyásán. Tudjuk, hogy Hollik elvtárs már harmad, negyedvonalbeli eresztés a csürhéből, így erősen terhelt a kontraszelekciótól, ezért többet várni tőle dőreség. Mégis, mindezek után azonban csak annyi ugrott be elsőként, ha kockázat, akkor keresse fel kezelőorvosát és gyógyszerészét, hogy közösen lássuk a fenyegető veszélyeket és a gyógyulás rögös útját.
Biztosan nem ezért – sőt, ennek ellenére -, de egyből be is szántották az Echo Tv-t, mert ott hangzott el ez az okosság Bayer vendégeként. És ez a hármas egység, Echo-Bayer-Hollik, garancia a tébolyra, ami állapot tényleg kockázatot jelent az ország számára, és mégsem történik semmi, sőt. Az Unió Hollik – illetve Orbán, aminek a szája – olvasatában a migráncsok miatt veszélyes, valamint, mert elfordult a keresztény értékektől. Magyarországi viszonylatban viszont egyik kockázati tényező sem értelmezhető, mert migráncsot csak annyit látunk, amennyit Orbán jó pénzért beenged, és keresztény értékeket sem lelünk sehol, esetleg itt-ott, néhány sorosista szívében, és ez egyáltalán nem ellentmondás.
Ott tartanak az elmeháborodottak, hogy az Unió, a Néppárt, azaz a világ normálisabb része, minden kockázat már meg veszély, és elsősorban azért, mert végre-valahára kegyeskedtek felfogni ezek ketten, és a többi is, hogy a Fidesz és annak vezére nem egyéb, mint egy handabandázó fasiszta csőcselék, és kezdenek ennek megfelelően viszonyulni hozzájuk. A The New York Times is közölt épp most egy dolgozatot, amelyben alapos indoklással állapítja meg, hogy Magyarország Putyin trójai falova az EU-ban, így az események kezdenek annyira összesűrűsödni, hogy visítás lesz a vége. Kovács levelező elküldi a picsába a NYT-t, Bayer pedig a halál faszára stílusának és a keresztényi értékeknek megfelelően.
Így csináljuk mi ezt Neriában, a lator államban. S bármennyire is fújják majd a kürtöt és verik a dobokat, a gazemberségen és a NYT igazán ez mit sem változtat, mert Hollik azt is elmondta ebben a műsorban, mert ezt írták fel neki, hogy “Nekünk az Európai Uniót belülről kell megváltoztatni.” Ebből kitűnik, hogy huszonnyolc ország ötszáztízmillió emberének kéne a csúti degenerált eszméihez igazodni, és úgy táncolni, ahogy ő fütyöl. Ez a vágy, és messziről is kitetszik, hogy ez nem fog menni egyáltalán, meg, hogy rossz vége lesz nagyon. Csak kibukik végül még a csiga-felfogású Unióban is, hogy ki jelent kire kockázatot és mellékhatást. Magyarország az Unióra, Orbán Magyarországra, és ez a környülállás nem indokolja, hogy megmaradjon a hivatalában.
Orbán újra belerúgott a Néppártba, és bejelentette igényét a Néppártra
- Részletek
- Készült: 2019. március 18. hétfő, 21:09
- Találatok: 2171
Nagyon reméljük, hogy az Európai Néppárt vezetői és tagpártjai – legalább országaik nagykövetségének útján – figyelemmel kísérik Orbán ténykedését, ahogy azt Manfred Weber frakcióvezető és csúcsjelölt ígérte. Az ellenzéki pártokra ugyanis nem számíthatunk, holott nekik elemi kötelességük lenne Rogán Antal Kossuth rádióban adott, és az MTI által szemlézett interjúját szó szerinti fordításban elküldeni a Néppárt illetékeseinek. Nem lehetünk biztosak benne, hogy csaknem tíz év után megértettek valamit az Európai Unióban az Orbán-rendszer működéséről.
"Ha a Kossuth Rádióban Rogán elmond egy szöveget a “Fidesz” és a Néppárt kapcsolatáról, amiről a központilag kézzel vezérelt MTI is kiad egy összefoglalót, akkor azt Orbán mondta".
Magyarországon egy fideszes politikus, különösen Orbán propagandáért felelős kabinetfőnöke, nem mondhat semmi olyat Orbán sorsát befolyásoló ügyekben, amelyekre nem kapott megbízást, eligazítást és engedélyt. Ez nem Rogán Antal magánvéleménye, mert neki olyan nem lehet. Rogán egy korrupcióba elmerült, ezért Orbán által zsarolható és kézben tartott ember, akinek az élete Orbán kezében van. A saját életéhez sincs köze. Ma van, holnap nincs, attól függően, Orbán használni akarja valamire vagy nem. Amíg engedelmes, addig megtarthatja a pozícióját, a pénzét, és az életét, addig szabadlábon közlekedhet, és nem forgatja ki három végelszámoló a zsebeit, Cecília zsebeivel együtt. Ezért Rogán nem egy önálló ember vagy személyiség, hanem egy senki, egy báb, akinek nincs saját élete.
Ezért, amit Rogán a Kossuth Rádióban elmondott, azt Orbán Viktor mondta. Orbán azért nem személyesen mondta el ezt, hanem Rogán száján keresztül, mert azt gondolja, hogy ezzel nagyon ravasz volt a jelenlegi helyzetben. Azt hiszi, és lehet, hogy igaza van, hogy a Néppártban akkora hülyék ülnek, hogy amit Rogán mond, észre sem veszik, vagy ha mégis, akkor azt mondhatja, hogy ez a kabinetfőnökének a magánvéleménye volt, mert nálunk ilyen demokrácia van. Az európai kereszténydemokraták pedig elhiszik, mert olyan függőség, ami Magyarországon, különösen Orbán maffiáján belül van, elképzelhetetlen egy európai ember számára. Ilyet csak a második világháborús filmekben láthattak, vagy öngyilkos amerikai szekták életében, vagy még ott sem. Rogán szövege ugyanis belföldi használatra készült.
Orbán ebben az interjúban azt mondta el a kesztyűbábon keresztül, hogy semmit nem enged az eddigiekből, ragaszkodik a már egyszer besült “bevándorlásról” szóló propagandához és hazugságokhoz. Az a célja, hogy most már nyíltan hirdesse a Néppárton belül az illiberális fasiszta rendszert a demokratikus jogállammal szemben, mint egy lehetséges “kereszténydemokrata” alternatívát, amit a bevándorláspárti és nem bevándorláspárti ellentét mögé rejt el. Hazugság minden szava a bevándorlásról, de ezzel akarja maga mellé állítani nemcsak a magyarokat, de egész Európát, és aki őt választja, az “keresztényvédelem” címén kap a nyakába egy mocskos fasiszta elnyomó rendszert, amelyben a legprimitívebb rombolás, elnyomás és pusztítás zajlik. Orbán újra bejelentkezett a Néppárt vezetésére is, és azt reméli, hogy ha most a pökhendiségével ráijeszt a Néppártra, és ezért nem rúgják ki, akkor hamarosan többségi támogatást szerezhet, és átveheti a Néppártot. Ezt kellene megértetni és tudatosítani a németekkel, hogy nemcsak egy vásott nebulóval, hanem egy hatalomra törő fasiszta diktátorral állnak szembe, aki az általuk hangoztatott értékek eltiprására törekszik, és konkrétan őket veszélyezteti.
Rogán megismételte szóban a Soros-Juncker plakát rágalmait, hazugságait, és személyesen is nekiment az Európai Bizottság távozó néppárti elnökének. Ha Manfred Weber bedől annak a primitív szövegnek, hogy Juncker a múlt, és ő a jövő, és azt képzeli, hogy Orbán rá gondol, amikor egy új “erős” néppárti és európai vezetésről beszél, akkor aláírta a politikai halálos ítéletét. Rogán világosan megmondta azt, hogy Orbán Európát át akarja alakítani, méghozzá magyar mintára. Világosan közölte velük, hogy azokat az alapelveket és értékeket, amelyekről a Néppárt vezetői azt mondták, hogy nem lehetnek alku tárgyai, Orbán meg akarja semmisíteni. Mi kell még több ahhoz, hogy kirúgják végre, amíg lehet?
Orbán, aki korábban látványosan üdvözölte a Brexitet (ami éppen tönkreteszi Nagy-Britanniát), most azt állítja, hogy az is Juncker felelőssége. Miközben ez a hozzá hasonló szélsőjobboldali szélhámosoknak a felelőssége, akik hazugsággal félrevezették az angol kisembereket.
Para-Kovács Imre: Könyörgök, szenteljük fel!
- Részletek
- Készült: 2019. március 17. vasárnap, 16:00
- Találatok: 2227
Nyilván ők is tudják, mi is tudjuk: annak, amin dolgoznak, éppen semmi köze a kereszténydemokráciához.
Próbálom elképzelni azt a kereszténydemokrata aranykort, amelyet Arthur Finkelstein tervei alapján, Dzsudzsák Balázs igényeit a legmesszebbmenőkig figyelembe véve Németh Szilárd fog elérkezettnek nyilvánítani, miközben Rogán Antal szorgalmasan bólogat. Próbálom, bár nem erőltetem túl magam, de akárhányszor csak belegondolok, mindig valami csűrdöngölős agrár-proli vircsaft körvonalazódik előttem, aminek tetőpontján Nemcsák Károly énekelni kezd, és a szmokingjában is Lázár Jánosnak kinéző Lázár János bokacsattogtatása adja az alapritmust, Semjén Zsolt pedig meghatottan néz maga elé.
Nyilván ők is tudják, mi is tudjuk: annak, amin dolgoznak, éppen semmi köze a kereszténydemokráciához, de valahogy mégiscsak el kellett nevezni, amikor Európában morogni kezdtek az illiberális demokrácia ötlete miatt. Kereszténydemokrácia lehet? – kérdezte a megszeppent miniszterelnök, mire nagy kegyesen megengedték neki, bár ők is tudták, hogy az elnevezés semmit se számít, ha Nyugat-Ázsiában egy politikus elhatározza, hogy maga alá gyűri a nemzetét. A kereszténydemokrácia magyar mutációja úgy használja a kereszténység szimbólumait, mint Füttyös Gyuri az Esti Hírlapot – van kereszt, van szentelés, van oltár, de mindez habkönnyű műanyagból, és természetesen a maga helyén: a trón alatt.
Ha a pápa hülyeségeket beszél, a hatodik senki majd szépen helyre teszi, a Biblia gyakorlatilag mindent elbír, az országban tevékenykedő egyházak pedig példátlan gyávaságról téve tanúbizonyságot, szorgalmasan asszisztálnak a jogfosztáshoz, lopáshoz, blaszfémiához, majd a pénztárhoz fáradnak, mert ami jár, az jár. Tisztelet a kivételnek.
A kivétel méltóságteljesen hallgat, csak tátog a kórusban, de nem énekel, ezzel le is tudta a kötelezőt a Megváltó felé, ha belátható időn belül mégis jelentkezne, elvégre Ő mindent lát, és azt is hallja, hogy nem hallja az éneket.
Természetesen nem az egyházak felelősek mindezért, nélkülük is menne a buldózer, csak akkor nem kereszténydemokráciának hívnák, hanem népi demokráciának, nemzeti demokráciának, magyar demokráciának vagy igazi demokráciának – mindegy, csak senki ne pofázzon bele a kormányzásba, és senki se ellenőrizhesse a főkönyveket. A képlet egyszerű: demokráciában ezt nem lehet megtenni, de mivel napról napra látjuk, hogy megteszik, nyilvánvaló, hogy nincs demokrácia. Aztán hogy minek nevezik, amit demokrácia helyett üzemeltetnek, a történet szempontjából teljesen mindegy, Mészáros Lőrinc felvilágosulatlan abszolutizmusban sem nyerne több pályázatot.
De kevesebbet sem.
Most azonban egészen szórakoztató fordulatot vett a Fidesz-sztori, mivel az európai jobboldali, jobbközép pártok, kereszténydemokraták és egyéb konzervatívok észrevették, hogy valami egészen elképesztő pofátlanság tombol a keleti mélyedésben, és az uralkodó párt a keresztre és a konzervatív értékekre mutogatva éppen orosz pénzből vett kínai susogós mackóban tolja a lopott biciklit a közös piacra.
Nyugaton sem ugranak az első szóra, arrafelé is szagoltak már büdös tojást évekig, ha annak volt szezonja, de mára eljutottak abba a fázisba, hogy ki akarják rakni a Fideszt a hóra, hogy hűljön kicsit. Erre válaszul az egykori fiatal demokraták és intellektuálisan alulmúlhatatlan szolgáik azonnal rájöttek, hogy az európai konzervatívok és kereszténydemokraták nem konzervatívok és nem kereszténydemokraták, hanem liberálisok, kommunisták, és Soros György irányítja őket. Azaz arrafelé mindenki kommunista és liberális, mert a kommunisták és liberálisok alapból azok, a konzervatívok és kereszténydemokraták pedig álcázzák magukat, lelkük mélyén azonban szintén, és ezek a kommunisták és liberálisok csodálatosan megférnek egymással, ami – ugye – a valódi kommunisták és liberálisok esetében elképzelhetetlen, de a képzelt kommunista és a képzelt liberális pontosan úgy viselkedik, ahogy Orbán Viktor megmondja a lopott pénzből nyomtatott plakátokon.
Ninivei hatalmak
- Részletek
- Készült: 2019. március 16. szombat, 21:58
- Találatok: 2031
Orbán Viktor országos cimborája, Mateusz Morawiecki, a lengyelek miniszterelnöke is nyert egy utat a hangszóró mellé, és koszttal, kvártéllyal meg némi zsebpénzzel megfejelve a Puskás Akadémia buszával ő is megérkezett a nagy Budapestre, hogy segítsen a haverjának rázni a rumbatököt. Be is engedték a szeánsz helyszínére, ami már maga döfi, s ha már ott volt, mesélt is nekünk, illetve a lefizetett, lengyel zászlókat rezgető honfitársainak, akikről csak reméljük, hogy tudták, hol vannak, mely illiberális szegletében a világnak.
Ezek az illiberálisok nem cicóznak, szeretnek az emberi lélek gyökeréig hatolni, legendákkal és mesékkel megragadni benne az ősi emberit a Mars-utazás korában, de csak az ősemberiig jutnak sajátlagos sajnálatosan. Morawiecki cimbora is a lengyel és magyar mondavilággal operált, mert szeretik ezek a meséket, hogy andalítsák a tömegeket, ilyen eredetmítoszokkal építgetik a népekben a Jung-féle kollektív tudattalant. Ennek aktiválódásakor pedig az embert megrendült, felkavart érzések töltik el, ami pedig a teremtettség érzése, amikor az egyén rájön, hogy milyen kis része ő a világnak, és ezáltal mennyire kiszolgáltatott.
A vallásos megtérések hátterében gyakran ez a teremtménység-érzés áll. És már helyben is vagyunk, egyenes az utunk a csalfa kereszténydemokráciáig, sőt, az is látható, hogy ismét cipollázták a bávatag rajongókat. Orbán pár nappal azelőtt tette a sorsát a jóisten kezébe ugyanis, felajánlotta mintegy a lelkét a teremtőnek, hogy aztán fiaként születhessen újjá. Tegnap a lengyel cimbi is az égiekhez fordult, eljutva a népek születéséig is, mondván: „a turul és a lengyel fehér sas vezetett el a jobb igazság felé”, sőt, hogy “az egekből fog jönni a segítség”.
Ezek lehetnének testvéri Szuhojok is, ez azonban, lengyelekről lévén szó, kizárható. Föltehetnénk a kérdést is, hogy a nagy, orosz atyához való meglehetősen eltérő érzelmi töltetek ellenére mégis mi a jó francot túrják egymás farát, de az illiberalizmus útjai kifürkészhetetlenek. Van ezeknek egy olyan képességük, hogy a pénz csörgését valami megfoghatatlan bávatagsággá szublimálják, amiben meglelik a nemzetet, és közben minduntalan fölsejlik a balladai homály. Ezt a lengyel sast is Lech, a lengyelek legendás alapítója látta meg először, viszont csak I. Boleszlav pénzérméin tűnik fel nem jól kivehetően, és az is lehet, hogy tyúk vagy éppen galamb.
Ennek ellenére, amikor a lengyelek meglelték a szabadságukat, 1997-ben címerállattá tették, most meg ide jutottak. Morawiecki bácsi mesélt nekünk a magyar turulról is, mint a sorosisták meghitt ellenségéről, aki, mint Anonymustól tudjuk, megtermékenyítette Emesét, így született meg Álmos, Kásler nagy örömére. Kérdés, hogy a jézusi beütésekről mi a véleménye az első budapesti zsinatnak, amely a Cinege utcában tanácskozik egymagában. De tudjuk, hogy minden keresztény ma már, még a vak komondor térgye kalácsa is, ha jóváhagyólag úgy akarjuk. S mért ne tennénk ilyet.
Kézai Simon szerint ez a turul Attilának is hadi jelvénye volt, aki ugyanúgy a Szíriuszról jött, mint a mimagyarok, gond egy szál sem tehát. Az ilyen ősi dolgok olykor kiismerhetetlenné teszik a jelent. Dzsingisz Kánnak is volt egy szent hegye, a Burkhan Khaldun, amelynek őrzését oly alaposan bízta több mint hétszáz évvel ezelőtt egy törzsre, hogy a leszármazottak még ma is ott ülnek a sorompónál, hogy avatatlan alak oda be ne tehesse a lábát. Az is lehet, hogy azon a területen van a kán sírja, amit emberfia most már meg nem talál. Attiláét is hiába keresik, őrzi a turul, és most már a szöges kerítések, mert fenyeget minket a világ.
Ezt viszont már Orbántól tudjuk, aki a kollégája múltba révedése mellett a jelent emelte szakrálissá, kijelentve, hogy egy liberális birodalom ellen küzd a magyar, biztosan a turul segítségével. Az kevéssé zavarta a mi hülyénket, hogy a liberális és birodalom fogalmak ontológiailag kevéssé passzolnak egymáshoz, mondhatni, egyáltalán, de a tények őt sohasem érdekelték. A kellő spiritualitás megteremtése után a liberális birodalom mintegy Niniveként jelenik meg az alattvalók csámpás szemei előtt, s mint azt Náhumtól (Náh 1,11; 3,1) tudjuk, ez erőszakos, vérszopó város, Zofóniásnál pedig (Zof 3,2) vigadozó, gőgös és magabiztos, el kell tehát pusztulnia. Jónás meséjét meg mindenki ismeri.
Mondom, ha belemerülünk a múltba, turul és sasszárnyon szállunk oda, akkor egészen elképesztő vidékekre juthatunk el. És ezen az sem segít, ha Orbán lengyel segedelemmel most nem mondta ki Brüsszel nevét, mert szaralak és fosik. Helyette valami lélekmélyi félelemeket óhajt generálni a bűnös, életünkre törő, misztikus liberális birodalom emlegetésével, amiről nekem Ninive ugrott be.