Fut Orbán, a gyáva…
- Részletek
- Készült: 2019. március 15. péntek, 15:07
- Találatok: 2304
Sokféle találgatás jelent meg előzetesen arról, hogy vajon mit is fog mondani március 15-i beszédében Orbán Viktor. Amikor az olvasó eljut ezekhez a sorokhoz, akkor már pontosan tudja a választ a kérdésre, most mégis el kell fogadnia, hogy az írás eleje ezekről találgatásokról, illetve azok miértjéről fog szólni, hogy aztán a végén szembesülhessünk a valósággal, vagyis azzal, mennyiben felelt meg, vagy tért el a magyar miniszterelnök az előzetes várakozásoktól.
Induljunk el onnan, hogy március 15-e, már a rendszerváltást megelőző néhány évben, de azóta is, a legkülönlegesebb ünnepünk. Az a nap, amely valójában már régen nem arról szól, hogy mi is történt 1848 márciusának idusán, hanem arról, mi az, ami belőle átemelhető az aktuális mára; van-e éppen forradalmi hangulat, mennyire elégedetlenek a pesti polgárok, akarnak-e kormányt buktatni. Március 15-e már régen nem ünnep, sokkal inkább erőfelmérés – olykor fitogtatás. (Azért legyünk korrektek, és jegyezzük meg zárójelben: az ünnepeink sosem voltak azok, valamiért az ünneplés képessége kiveszett belőlünk, s bár azt hittük csak az egypártrendszer ölte meg őket, de be kell látnunk, a rendszerváltás sem hozott változást; másként, de épp oly ünneptelenek az ünnepeink…)
Az erődemonstráció jelleg a Fidesz erősödésével vált általánossá, a párt felbukkanása a jobboldalon, híveinek fanatizálása átrajzolta március 15-e és október 23-a jellegét, a csendes unalomból tapintható feszültség, ideges várakozás lett. A várakozásnak e helyütt semmiféle pozitív tartalma nincs; arról nem voltak biztos információink, hogy átcsapnak-e a rendezvények tüntetésbe, utcai akciókba. (Újabb zárójel: október 23-a 2006 óta vált különlegessé, és nem is összevethetővé március 15-ével.) Többnyire Orbán maga helyezte magasra a lécet: beszél-e, ha igen mit mond, mekkora tömeget toboroz, milyen harcra bíztatja híveit. Hiszen tudjuk, hogy a miniszterelnök nem létezik harc nélkül, szüksége van ellenségekre, csak így tudja táborát örökké mozgásban tartani.
Most azonban egy picit más, mondhatni új helyzet állt elő. Azt mindannyian tudtuk, hogy ennek a márciusnak különleges tartalmat ad a közelgő Európa parlamenti választás, hiszen maga Orbán jelölte ki már az elmúlt esztendő második felében ennek jelentőségét.
Már mások is igyekeztek, korábban, belpolitikai témává emelni az EP választást, viszonylag csekély sikerrel. Most azonban más a helyzet, fogalmazhatunk úgy is: Orbánnak ez a kísérlet is sikerrel járt. De még sem lett diadalút, és – ha jól gondoljuk – először azért, mert elszámította magát. Nem a kijelölt fő témával; abban, vagyis a bevándorlás kérdésében, úgy látszik újabb és újabb tartalékok kerülnek elő, amikor azt hisszük, a migráció ügyéről már minden bőr le lett húzva, Orbán mindig talál valami új megközelítést, elsősorban azzal, hogy semmiféle hazugságtól nem riad vissza.
Azt hitte, most is a kijelölt úton halad, kellő innovációval megspékelve, amikor az Európai Bizottság elnökének fényképét helyezte Soros György arcmása mellé; két vigyorgó öregember, kellő démonizálással megfejelve, önmagában is elegendő az elrettentésre. De: a jelek arra utalnak, hogy ezúttal óvatlan volt a Fidesz elnöke; saját pártcsaládjának legfontosabb emberét támadta meg, arra számítva, hogy Juncker – mert róla van szó – már kifutó széria, nem számíthat a család védelmére. Csakhogy a Néppártban nem pusztán Orbán hívei és befolyásoltjai ülnek; Magyarországon, ha valakit Orbán elejt, az el van ejtve, az nem kap senkitől sem védelmet, Budapesten megszűnik a családi összefogás. Brüsszelben nem szűnt meg. Ebből elég, mondták szinte egységesen, és legott Budapestre is küldték az új csúcsjelöltjüket, a korábbi Orbán-barát, Fidesz ünnepség-vendég Manfred Webert.
A néppárti frakcióvezető, mint utóbb említette: nem tárgyalni jött Magyarországra. Nem megvitatni az aktuális kérdéseket, hanem utasítani Orbán Viktort. Többek között bocsánatkérésre. És lássuk be: Orbán és a bocsánatkérés két külön világ. Amit végül, a maga sajátos módján mégiscsak megtett. Emiatt pedig még bizonytalanabb lett, vajon mit is fog mondani ezen a március 15-én? Megmarad a bevándorlás elleni toposz ismételgetésén, és nem tér ki a Néppárttal való konfliktusára? Ha kitér rá: a békülékenyebb irányt választja, azaz azt üzeni, mindenképpen tagja akar maradni a Néppártnak, még olyan áron is, hogy elfogadja, ezúttal látványos vereséget szenvedett. 
Kiherélt ünnep
- Részletek
- Készült: 2019. március 15. péntek, 02:33
- Találatok: 2200
Hadd kezdjem azzal, hogy bevallom, talán gyermekkoromat leszámítva soha nem voltam oda az ünnepekért és averzióm az évek során csak elmélyült és rögzült, mint Fidesz tagban a Soros iránti szerelem. Pedig annak idején március 15. gyönyörű tavaszi ünnep volt minden kisiskolásnak. Kokárdával az ingünkön lelkesen mentünk az iskolába, ahol ezen a napon szép történeteket hallottunk olyan hősökről, mint Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor, Bem apóról, Gábor Áronról meg Damjanich tábornokról, a magyar nép hősies harcáról a szabadságért.
Képzeletünkben mi is ott harcoltunk a vörössipkások között, és ha hozzájutottunk valahol egy viszonylag egyenes faághoz, akkor abból kard lett azonnal.
Lelkesen énekeltük a Kossuth nótát, meg, hogy fel-fel vitézek a csatára, az ünnepségen verseket mondtak a nagyobbak, a tanító néni mesélt, mi meg büszkék voltunk arra, hogy magyarok vagyunk, meg arra, hogy a szabadságért harcoltunk, és valahogy eszünkbe se jutott, hogy akkor ez most kisebb ünnep lenne azért, mert nem munkaszüneti nap.
Jelzem, a pünkösd se lett ünnep attól, hogy munkaszüneti nappá tette a katolikus egyház szentséges seggének nyalása, az ember az ünnepet nem a naptárban, hanem a szívében hordozza.
Amiért az ember gyermekkorában lelkesedik, azt nehéz kioperálni a lelkéből, de hát ennek a harminc évnek ez is sikerült.
Miskahuszár - Orbán Viktor Mihálynak is tetszik.
Nem is csoda, tökös legény!
A nemzeti ünnepeken egy nemzet általában azt ünnepli, ami a nemzet minden tagjának közös büszkesége, dicsősége, öröme vagy bánata, vagy fájdalma.
Nálunk a közös ünneplés megszűnt, helyette az ünnepnapon egy sunyi tolvaj fényesre szidolozott rézgyűrűt kínálgat a népnek, az meg boldogan bevásárol belőle, aztán majd álmélkodik, mikor az ujján zöld csík jelzi a az olcsón megszerzett tárgy valódi minőségét.
Az álmélkodást pedig düh követi, mikor rájön, hogy arany helyett trombitarezet vett, az eladó pedig hülyének nézte, nem is annyira alaptalanul.
Hol van itt az ünneplés?
Merthogy az import bértapsolók között a szónok nem ünnepel, hanem éppen társadalmi bázist teremt ahhoz, hogy tovább fosztogathassa ezt a szerencsétlen országot, melyben éppen azok tartják hatalmon, akikkel a leginkább elbánt: a legszegényebbek, az öregek, a betegek.
Olyan emberek, akiknek semmiféle érdekérvényesítő képességük nincs már, ezért aztán olyanná váltak, mint a kutya, amelyik farkát behúzva tűri, hogy belerúgjanak, mégcsak nem is nyüszít, és ha kínzója dob neki egy lerágott csontot, hát könnybelábadt, hálás szemmel néz a gazemberre.
Az meg áll a saját magának ácsolt piedesztálon, és azokat a hívószavakat mondja, melyekkel az évtizedek során mindig sikerült lelkesedést, az összetartozás érzését kelteni. Emellett persze nem felejt el gyűlöletet és félelmet gerjeszteni sem, hadd higgye az ostoba magyar, hogy ő az, aki meg akarja védeni!
Meg hát.
Meg akarja védeni a zsákmányt, a lopott holmit, és ennek érdekében semmitől sem fog visszariadni, mert azt hiszi, hogy legyőzhetetlen, hatalma megdönthetetlen, mint ahogy hitte ezt már megannyi despota a világtörténelemben, mielőtt népe darabokra szaggatta volna. 
Balavány: Orbán kilép vagy kirúgják, ezek a lehetőségek
- Részletek
- Készült: 2019. március 13. szerda, 23:07
- Találatok: 2162
Manfred Weber udvarias diplomáciájának egy konkrét üzenete van: „Viktor, a néppárti karrierednek ezennel vége”.
Nagyon nem értek egyet azokkal, akik szerint Orbán kedden „megnyerte a mecset”, sikerült kialkudoznia magát a helyzetből, a Néppárt amúgy is csak keménykedni akart egy sort a klasszik européerek kedvéért, igazából eszükben sem volt a Fidesztől megszabadulni. Ez indokolatlanul bonyolult, és kissé konteószagú megoldás. Nézetem szerint az a helyzet, hogy az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetőjének hárompontos feltétele – ami vélhetően a Weber-ultimátumként szerepel majd a történelemkönyvekben –, akkora politikai pofon a Fidesznek, amekkorát a 2010-es hatalomra kerülése óta nem kapott.
Mivel Orbán nagyon szerette volna megtartani a pozícióját a legerősebb uniós frakcióban, a múlt héten csak kapkodott fűhöz-fához, „égtek a vonalak”, felhívogatott mindenkit, hogy próbálja kikönyörögni magát a satuból, és ne az legyen a jobbközép legerősebb pártcsaládjában való megmaradás feltétele a számára, ami. (Vagyis: azonnal felhagyni a Brüsszel-ellenes kampánnyal, elnézést kérni az eddigiekért, és megpróbálni visszacsinálni a CEU ellehetetlenítését.)
Emlékezzünk, a weberi nyitányt jó másfél napos komikus önérzeteskedés követte a Fidesz részéről, aztán Orbán úgy döntött, duzzogva-morogva lecserélteti a Junckert Európa megrontójaként ábrázoló kampányplakátot valami jó kis családtámogatósra („nem is értem, miért kellett ebből casus bellit csinálni”, nyilatkozta méltatlankodva a nőnapra meghívott ellenzéki újságíróknak), és úgy gondolta, most akkor minden rendben lesz. Hát baromira eltaktikázta magát. Weber lényegében megüzente, hogy jó az irány, de messze nem vagyunk készen, a követeléscsomag változatlanul fennáll, Herr Orbán.
Valamelyest enyhülhetett a gallér szorítása a miniszterelnöki tokán, mikor a frakcióvezető bejelentette, hogy a magyar fővárosba jön személyesen tárgyalni vele; sokan ezt dörgölődésként, visszakozásként értékelték. De ami kedden történt, az elegáns, hűvös és kemény diplomácia iskolapéldája volt. Weber megmutatta, hogy a feltételek nem puhulnak, hanem szigorodnak. Első útja szimbolikusan a CEU-ra vezetett, és az Orbánnal való zárt tárgyalás után nem tartott közös sajtótájékoztatót a protokoll szerint, hanem kiállt egyedül, és elmondta, hogy a feltételek továbbra is fennállnak: ha a Fidesz nem módosít az „illiberális” és Brüsszel-ellenes irányvonalon, akkor felfüggesztik, majd kizárják a Néppártból.
És itt ugye fontos néhány dolgot tisztán látni. Valójában sem Brüsszelt, sem a Néppártot, sem magát a plakáthőssé avanzsált Junckert nem az érdekli önmagában, hogy a magyar fővárosban milyen plakátok éktelenkednek. Az érdekli az EPP-t (hiszen Manfred Weber nyilván nem magánakciót folytat, hanem a frakció akaratát közvetíti), hogy a Fidesz már rég nem nevezhető jobbközép, kereszténydemokrata pártnak, valamint hogy Orbán a közelmúltig, azzal a jól ismert kedélyes vigyorával, egyre büdösebbeket csinált a család (Parteieinfamilie) asztalára. Ez pedig ebben a klubban nem viselkedés. Azonkívül az EPP is válaszúton van, és láthatólag nem akar a radikális euroszkeptikus irányba elmozdulni.
A Juncker-plakát nem a probléma volt, hanem a probléma egyik tünete és kiteljesedése, az utolsó csepp a pohárban. Ezért is tette Weber most egyértelművé, hogy nem csupán néhány plakátnak, hanem Orbán egész unióellenes politikájának a lecserélést várja el. Ezt pedig a szerda reggeli ZDF-interjúban tovább erősítette, mondván, „elfogyott az Orbánnal szembeni türelem”. Értsünk már a szavakból: ha egy kompromisszumkereső tárgyalás után ilyen mondatok hangzanak el, az nem sok jót jelent.
A CEU-ügyet visszacsinálni is rendkívül látványos politikai harakiri volna (ha lehetséges lenne egyáltalán), de hátra van még ugye a bocsánatkérés követelménye is, ami aztán nagyon nem Orbán stílusa. Jó, az már bevett stratégiai eszköz, hogy egy politikai szereplő bizonyos helyzetekben kénytelen-kelletlen eszkuzálja magát, és Orbán tett is olyan jelzést, hogy elnézést kérni elvileg nem volna ellenére; azonban a komplett Brüsszel-ellenes kampányért megkövetni az EPP tagpártjait, ez a radikális euroszkeptikus Orbán számára azt jelentené, hogy az egész eddigi politikájának lényegét nyilvánosan megtagadja. 
Az MTA megcsonkításának egy lehetséges magyarázata
- Részletek
- Készült: 2019. március 12. kedd, 19:23
- Találatok: 2214
Mi indokolja valójában, hogy a kormány meg akarja csonkítani az MTA-t és el akarja venni tőle a kutatóhálózatát? Ennek a szándéknak a magyarázatára vázolunk fel egy lehetséges értelmezési modellt.
György László, az innovációs minisztérium államtitkára egy tavaly nyári Echo TV-s interjújában így fogalmazta meg a magyar innovációs és kutatási intézményrendszer átalakításának indokát: “Fontos, hogy fókuszáljuk a tudásunkat, hogy ezeket a közvetlen [EU-s] forrásokat le tudjuk hívni.” Azoknak, akik aggódnak a magyar nemzet legrégebb óta fennálló intézménye, az MTA jövőjéért, érdemes átgondolni ezeket a szavakat.
Azt gondolom ugyanis, hogy az MTA átalakításának tényleges indoka nem „az innovációs és kutatási intézményrendszer hatékonyságának növelése”, a felkészülés „a megatrendek által meghatározott kihívásokra”, hogy a „magyar innovációs ökoszisztéma felzárkózzon az európai élmezőnyhöz” és a többi, ahogy azt Palkovics László IT miniszter szokta a maga világos és közérthető stílusában kifejteni, hanem az, amit György László fogalmazott meg egyszerűen, tömören és világosan.
A magyar kormányzat ugyanis felismerte, hogy az új (2021-2027-es) tervezési ciklusban az EU-tól kapható támogatások szerkezete megváltozik és erre kíván már jó előre reagálni.
Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy két támogatási mód/csatorna létezik:
- (1.) közvetlenül a kormányoknak adott pénzek, amelyek elköltéséről később maguk a kormányok döntenek (ilyenek például eddig a kohéziós alapokból kapott pénzek);
- (2.) közvetlenül a támogatott intézményeknek adott pénzek, amelyekről azonban nem a kormányok, hanem az EU adminisztráció maga dönt (ilyen például a H2020-as programok).
Miután az EU észrevéve azt, hogy egyes kormányok egyszerűen „kisajátítják” az EU-s támogatásokat és aztán ezt saját klientúrájuk építésére használják fel, vagy/és a kormányzó elit családtagjainak fizetik ki (ez az úgynevezett cronysim), a jövőben változtatni igyekszik a támogatások kifizetésének szerkezetén. (Az EU e felismerése Magyarország esetében lásd a Sargentini-jelentés mellékletében, az EP Költségvetési Bizottság jelentésében a 3. oldalon. Illetve érdemes megnézni a CRCB által nemrég nyilvánosságra hozott adatokat is.)
Az EU az ilyen tagállami magatartást a jövőben két eszközzel kívánja korlátozni:
- a „conditionality” elv érvényesítésével (a jogállami kritériumokat megsértő tagállamoktól megvonja a támogatást);
- a támogatások súlyának megváltoztatásával: növelni kívánja a jövőben a (2.) támogatási mód súlyát az (1.) támogatási mód rovására.
A magyar kormány felismerve ezeket, az általa el nem hárítható változásokat, igyekszik előre felkészülni. E felkészülés egyik lépése lehet az MTA kutatói hálózatának „átszervezése”, leválasztása az Akadémiáról. A magyar kormány szeme előtt két cél lebeg. Az uniós források lehívási képességének megtartása (tehát a magyar intézmények legyenek képesek legalább olyan arányban lehívni az EU-s pénzeket, mint 2014-2020 között), továbbá az, hogy továbbra is biztosítani tudja a NER klientúra, a haverok kifizetését. Idáig ez utóbbit hibátlanul meg lehetett valósítani, lásd például Orbán Viktor gyerekkori barátja, Mészáros Lőrinc által nyert közbeszerzések volumenét 2016-2018 között.
A jelen helyzetben azonban a magyar kormánynak a következő dilemmával kell szembenéznie. Ahol a „Fidesz közeli” irányítás a domináns (például az olyan NER-kompatibilis intézményeknél, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Századvég, vagy a Nézőpont Intézet, és a többi), ott a kormány tudja, hogy a humán tőke adott színvonala mellett nagyon kicsi az esélye annak, hogy közvetlenül az EU által lebonyolított, elbírált innovációs és kutatási pályázatokon ezen intézmények nyerjenek. Tehát ezeknél az intézményeknél kicsi az EU források lehívásának képessége. Azon intézményeknél azonban, amelyek jelenleg még autonóm módon, nem NER-kompatibilis módon működnek, és amelyek jóval nagyobb humántőkével bírnak – ilyen az MTA kutatóintézeti hálózata is – ott nagyobb eséllyel pályázhatnak majd EU forrásokra. Ezeknél az intézményeknél tehát nagy az EU források lehívásának képessége. 
Pénzt! Még pénzt!
- Részletek
- Készült: 2019. március 11. hétfő, 20:15
- Találatok: 2211
Kocsis Máté, aki mindenhez is ért, egy nyugdíjas körzeti állatorvos vagy hitoktató magabiztosságával állapította meg, hogy az Európai Unió megbukott. És tudja, ezt is tudja. Fűben is, meg fában is van orvosság, minden más bajra ott van Orbán Viktor és a Mastercard. Más kérdés, hogy Orbán gyógymódjából nem sokan kérnek, ő viszont a butaság, valamint a züllött aljasság bátorságával mondja az ökörségeit, és most épp ez a Csurka kebeléből kikelt alak volt a szája.
Mivelhogy más témájuk ezeknek egyáltalán nincsen, ezzel kelnek, fekszenek, erről álmodnak és ezt forgolódják álmatlanul, migráncsozott, mert mit is csinált volna szerencsétlen ember a Kossuthban, mint pártszócsőben, leánykori nevén rádió. Orbán Viktor pedig úgy tudja épp a világ megváltását, hogy a határvédelmet saját hatáskörbe kell utalni, és minden ország összes Pintérjei majd ezt megoldják, és ez még csak nem is újság. Az sem, hogy úgymond elvonná Brüsszeltől a határvédelmet – is – ez az Orbán.
Viszont az már igen, hogy ekkor a kiadások felét kötelezően ki is fizettetné. Egészen egyszerűen bővítené a migráncsbizniszt, mert emlékezhetünk, hogy visított Orbán, hogy Brüsszel fizesse ki a kerítésének felét, azét a kerítését, amit senki nem kért tőle, és voltaképp semmire nem is jó. Senkit meg nem állít, nincs is kit, csak ilyen láger-feelinget ad az országnak, de az anélkül is megvan, úgyhogy a buzgalom fölösleges. Viszont a kötvénybuli kifutóban, a lóvé meg jó lenne a fiúknak, mert nagy a hiénafalka.
Ha ez a lázár, amit ez a Kocsis fölvázolt, megvalósulna, akkor el lehetne számolni aranyáron a falusi budi nívójú kilátókat, amelyek a drót mellett magaslanak, mint – führerünk szavaival – világra szóló építmény, és más furmányos módját is lehetne találni a lopásnak. A fiúk ebben felettébb leleményesek, csak ne akarnának hülyére venni mindenkit. A Józsikat lehet, de az Uniót, főleg azok után, hogy milyen veje van az embernek, nehéz lesz. Egy Helios-ügy után az ember azért kussolna. Az ember.
De ez is még mindig csak egy aljas bűnbanda, vagy furmányos utcai árus rugdalózása, aki olyan zoknit akar eladni neked, amit megvenni nem akarsz. De jön utánad a rakott szoknyájában, a zoknival szandálos lábával, és tolja az orrod alá, hogy vedd meg a nyüves zokniját. Ez a tempó Orbán tempója, és még csak nem is emiatt kell a népének szégyenkezni miatta – már, akinek van erre energiája még -, hanem más, cuki aljasságok miatt.
Énnekem helyette is ég a pofám, amikor nagy hangon a különféle tolvajlásokat pátoszos köntösbe csomagolják, ezzel próbálva meg a bűnt szentté avatni. Például ez a kerítés, mint a fehér faj védelmezője, az ukrán nyugdíj, mint a nemzet összetartozásának szimbóluma, a vajdasági stadion úgyszintén, és se szeri, se száma a cifra hazugságoknak, amelyek az egyszerű lopást nemzeti érdeknek állítják be. Így még arra is igényt tartanának, hogy az ember aléltan tapsoljon neki, ami nehéz feladat, énnekem meghaladja a véges erőimet .
Már ez is minősített aljasság, az viszont már nem is hab a tortán, hanem szülinapi felfújható ugrálóvár, amikor még azt is az ember képibe tolják, hogy mindezekhez nekik magasztos felhatalmazásuk van. Most épp a CÖF-ös Csizmadia magyarázta ezzel a Juncker-es plakátokat, hogy szinte a mimagyarok követelik azokat, és okként, indokként meg magyarázatként a népszavazást és a nemzeti konzultációt emlegette, mondván, azok során kérte a nemzet a plakátokat a pofájába. Könyörgött érte szinte.
Felhatalmazása van Orbánnak a népétől ezekre a plakátokra, delirálta Csizmadia, újólag bizonyítva, hogy a valósághoz csupán annyi közük van, hogy pofán köpik azt. Emlékeim szerint – de szóljatok, ha rosszul tudom – a népszavazás érvénytelen volt, mint ahogyan a konzultáció is olyan, amilyen. Ember nem tudja a tartalmát, mégis erre hivatkozik ez a Csizmadia, mint felhatalmazás, amiből is tudjuk, hogy itthon vagyunk, Alice-ok a tükör másik oldalán ámulva és tehetetlenül. 
Joseph P. Forgas: "Bizonyos értelemben tudati népirtás folyik"
- Részletek
- Készült: 2019. március 10. vasárnap, 11:07
- Találatok: 2231
Menekültek híján a végletekig felszított soviniszta érzelmek és az agresszió előbb-utóbb más csoportok felé fordul. A Fidesz továbbra is hatékonyan használja ki a nemzeti kisebbrendűségi érzést, otromba hazugságokkal, ellenségképgyártással szítja a gyűlöletet, mely ellen a racionális érvek nem használnak – állítja a világhírű szociálpszichológus, Joseph P. Forgas, azaz Forgács József, aki rendszeresen hazalátogat, 2010 óta intenzíven foglalkozik a magyar nemzeti identitás és a politikai pszichológia kérdéseivel is.
2017-ben a Vasárnapi Híreknek adott interjújában megjósolta a Fidesz következő győzelmét, azt mondta: Orbán Viktor a menekülthelyzetre adott válaszával nyeri meg a következő választást. Mit „jósol” az előttünk álló időszakra, változott azóta a kép?
Akkor arra utaltam, hogy a korlátlan és ellenőrizetlen bevándorlással szembeni ellenérzés egy valós reakció egész Európában, és a liberális ellenzéknek a téma feszítő erejét már régen fel kellett volna ismernie. Toleráns, liberális demokráciák, mint Ausztrália is, eljutottak oda, hogy megtagadják a végleges letelepedést a dokumentumok nélkül érkező bevándorlóktól, és talán az EU-nak is ezt kellene tennie. Szembe kell nézni azzal a realitással, hogy az idegen csoportokkal szembeni gyanakvás univerzális emberi tulajdonság, ezt számos szociálpszichológiai kísérlet is bizonyítja. Ennek alapvető evolúciós okai is vannak, hiszen az erős csoportidentifikáció sok tízezer évig adaptációs előnyt jelentett őseinknek. Ezeket a ma már veszélyes hajlamokat egy demokráciában politikai célra kihasználni persze megengedhetetlen. Hatalmas tudati kárt okoz egy nemzetnek, de úgy látszik, a Fideszt a hatalom megtartásán kívül semmi más nem érdekli. Sajnos az ilyen hazug propaganda továbbra is hatásos tud lenni egy korlátokat nem ismerő kormány kezében.
A kormány az európai parlamenti választások előtti kampányt is az általuk kreált összeesküvés-elméletre, a „Soros-tervre”, a menekültek elleni uszításra alapozza. Meddig lehet az emberekkel elhitetni, hogy mindez fontosabb, mint egy valós politikai program, az oktatás vagy éppen az egészségügy problémái?
Külföldről nézve egészen elképesztő, hogy egy felelős európai kormány ilyen otromba hazugságokat terjeszt, méghozzá az adófizetők pénzén. Sajnos azonban a tájékozatlan emberekkel sok mindent el lehet hitetni. A Fidesz támogatói között sok a kevésbé képzett, nyelveket nem beszelő vidéki szavazó, akik elfogadják ezeket a manipulatív üzeneteket, mert kevés fogalmuk van arról, hogy valójában hogyan is működik a modern világ. Magyarországon egyébként is létezik egy mélyen gyökerező és a kudarcos történelemre reagáló nemzeti kisebbrendűségi érzés, melyet könnyen ki lehet aknázni ilyen hamis ellenségkepékkel. A sértettség, az önsajnálat, az áldozatmentalitás és a mások hibáztatása minden kudarcért – melyet több szociálpszichológiai kutatás is kimutatott – termékeny talajt nyújtanak az idegengyűlölő propagandának. Ezzel párhuzamosan létezik egy nagyzoló, pöffeszkedő nacionalista ideológia, mely kompenzálni próbálja a valós önbizalom hiányát. Ezt a „politikai hisztériára” való pszichológiai hajlamot annak idején már Bibó István is részletesen leírta.
Mégis úgy tűnik, ez nem csak magyar sajátosság, sok helyen tapasztaljuk a populista politikusok előretörését.
Szerintem egészen más a magyar és a nyugati populizmus, amelynek sok válfaja van, nem szabad őket egy kalap alá venni. A fejlett nyugati demokráciákban valóban van egy csalódottság a tradicionális politikával szemben, és a választók így fejezik ki elégedetlenségüket. Magyarországon egészen más a helyzet. Itt sohasem volt jól működő liberális demokrácia, az orbáni populizmus inkább azokra a régi, frusztrált nacionalista érzelmekre játszik rá, melyek már a harmincas éveket is jellemezték. A tudatos történelemhamisítás, a kultúrharc, a bizarr turáni elméletek propagálása, a gyakran infantilis magyarkodás, a hungarikumok felszínes kultusza mind ezt a célt szolgálják.
Létezik „recept” az emberek félelmeire építő politika ellen? Hogyan lehetne újratematizálni a közbeszédet?
Sajnos a megtévesztett „igazhívő” Fidesz-szavazók racionális meggyőzése ma már nagyon nehéz feladat lenne. Ha egy felelőtlen kormány egyszer odáig süllyed, hogy hazugságokkal szándékosan gyűlölködést, félelmet és xenofóbiát gerjeszt, ezt az elvakult gondolkodást már nagyon nehéz racionális érvekkel megváltoztatni, mert ezeket felülírja a pozitív csoportidentitásra való igény. 
Ceglédi Zoltán: Néma gyereknek
- Részletek
- Készült: 2019. március 09. szombat, 23:24
- Találatok: 2062
Kezdetben volt az alaptalan vakhit, hogy „ezeket” mindjárt eltakarítja a „demokrata Nyugat”. Mindjárt megelégeli az IMF, és rárogyasztja a gazdaságot Orbán fejére, mindjárt közbelép az Egyesült Államok, és lecseréli a garnitúrát, sőt kék sisakban özönlik be a demokrácia.
Egy idő után sikerült megértetni a fedett pályás demokratákkal, hogy ez nem így megy, senki se drukkoljon annak, hogy a magyar kormányról külföldi nagyhatalmak vagy nemzetközi pénzügyi szervezetek döntsenek. Ekkor sikerült a túloldalra rúgni a labdát. Az lett az ellenzéki mantra, hogy semmit ne várjunk „a” külföldtől, mert kizárólag nekünk van dolgunk Orbánnal.
Pedig bizony van a „Nyugatnak” is. Itt van ez a hibrid rendszer, amelynek legfőbb pillére a belenyugvás, az aktív önkorlátozás. A látszat. A mintha-demokrácia. Észak-Korea nyílt diktatúrája nem operál ilyesmivel, a félhülye Trump megjelenéséig egyetlen releváns nyugati vezető sem mentegette a nemzetét gyilkoló vadállatot. Orbán Viktor rendszere más. Szüksége van hitelesítő billogokra, hogy márpedig a Fidesz a Néppárt tagja, a német iparvállalatok lubickolnak a magyarországi viszonyok közt, és csak egy hangos, liberális kisebbség zajong. Ezeket a konfirmáló bélyegeket meg is kapja. Azoktól, akiket ezért fizetnek, illetve akik ennyire ostoba, nemtörődöm módon vesznek részt a politikában. Angela Merkel, Manfred Weber, a releváns néppárti politikusok pontosan tudják, mit művel Orbán Viktor. 
Csak minimum közvetett anyagi-hatalmi érdekük hagyni, hiszen a már említett multik csak addig lesznek körbenyalva errefelé, míg a kormánypárt hatalmi érdeke úgy kívánja. Bármikor jöhet egy lex bosszúvágy, és vége a dalnak. Ezért e két politikus is egyszerűen szólva teszi a hülyét, és ha már nagyon szorul a hurok, megígéri, hogy megvizsgálja a lehetőségét egy lehetséges vizsgálat lehetőségének. Az első kamu Orbán-gesztusra le is áll. A másik társaság egyszerűbb: az összes olyan külföldi politikus, újságíró, riporter tartozik ide, aki felkészületlenül próbált vitázni magyar külügyminiszterrel, államtitkárral, szóvivővel, és a végén többet ártott, mintha meg sem szólalt volna.
Csak minimum közvetett anyagi-hatalmi érdekük hagyni, hiszen a már említett multik csak addig lesznek körbenyalva errefelé, míg a kormánypárt hatalmi érdeke úgy kívánja. Bármikor jöhet egy lex bosszúvágy, és vége a dalnak. Ezért e két politikus is egyszerűen szólva teszi a hülyét, és ha már nagyon szorul a hurok, megígéri, hogy megvizsgálja a lehetőségét egy lehetséges vizsgálat lehetőségének. Az első kamu Orbán-gesztusra le is áll. A másik társaság egyszerűbb: az összes olyan külföldi politikus, újságíró, riporter tartozik ide, aki felkészületlenül próbált vitázni magyar külügyminiszterrel, államtitkárral, szóvivővel, és a végén többet ártott, mintha meg sem szólalt volna.A megoldás? Nyilvánosan és folyamatosan információkkal bombázni a korrupt és a tájékozatlan külföldit is arról, ami itt zajlik. Felrobbantani a hidat, amelyen eddig vissza tudtak menekülni. Mert például miután Gyurcsány Ferenc levelet írt Angela Merkelnek, tájékoztatandó a magyar viszonyokról, a német kancellár már soha többet nem vonulhat vissza a mellébeszélés paravánja mögé. Tudjuk, hogy tudja. 
Mert miután a Momentum Manfred Webert és az EPP-t minden poszt alatt tömeges kommentfolyammal emlékezteti, hogy kik és mit védenek, nem tehetik többé a fogalmatlant. Amikor ugyane momentumos fiatalok kivitték az EP-be megmutatni a legújabb fideszes gyűlöletkampány plakátjait, angol fordítással kiragasztva a parlamenti folyosókon, örökre elvették az összes képviselő „nem hallottam róla” alibijét. A kétfarkúak berlini tüntetése a helyi viccpárttal ugyanezért volt fontos. A magyar abszurd kisvasúttól rabszolgatörvényig így jut el újabb nemzetközi felületekre.
Mert miután a Momentum Manfred Webert és az EPP-t minden poszt alatt tömeges kommentfolyammal emlékezteti, hogy kik és mit védenek, nem tehetik többé a fogalmatlant. Amikor ugyane momentumos fiatalok kivitték az EP-be megmutatni a legújabb fideszes gyűlöletkampány plakátjait, angol fordítással kiragasztva a parlamenti folyosókon, örökre elvették az összes képviselő „nem hallottam róla” alibijét. A kétfarkúak berlini tüntetése a helyi viccpárttal ugyanezért volt fontos. A magyar abszurd kisvasúttól rabszolgatörvényig így jut el újabb nemzetközi felületekre.Az MSZP-s Ujhelyi István meg 217 EP-képviselőnek személyesen dobja be a szórólapot, ami erről szól, hetente ír nyílt levelet nekik, hogy tájékoztassa őket, odamegy Deutsch Tamás sajtótájékoztatójára is, hogy ne szálljon el a levegőben az EU-ról kiizzadt hazugság. 
Szabó Brigitta: Matolcsy már megint utoléri Ausztriát
- Részletek
- Készült: 2019. március 09. szombat, 08:51
- Találatok: 2273
Több mint 200 oldalon keresztül 12 területen 330 olyan javaslatot mutat be a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi programja, amelyek, ahogyan a tanulmány fogalmaz, nagymértékben elősegíthetik a „versenyképességi fordulat” megvalósulását Magyarországon. S hogy mit jelent ez a fordulat a Matolcsy György által vezetett jegybank szerint? Azt, hogy alig tíz év múlva, 2030-ra Magyarország fejlettsége eléri az osztrák életszínvonal 80-90 százalékát.
De most aztán tényleg.
Komolyan.
Le is van írva. Csak meg kell csinálni azt a 330 lépést.
Tíz év! Guggolva vagy féllábon is kibírjuk. Aztán minden jó lesz. Lehet, hogy most kellene az ország elhagyásán gondolkozóknak is egy picit magukba szállniuk és türelmet tanúsítaniuk?
Matolcsynak különben régi álma ez a felzárkózásdolog, ő már 2010-ben, még gazdasági miniszterként megmondta, húsz év, és utolérjük Ausztriát. Orbán Viktor miniszterelnök nagyon szerette és magáévá tudta tenni ezt a gondolatot, 2017-ben, a velencei frakcióülésen például egyenesen azt mondta, hogy „2030 táján hazánk minden téren, a most még rosszabb oktatási, egészségügyi vagy gazdasági mutatókban is lekörözi régiós szomszédait, köztük Ausztriát is”, köszönhetően a 2010-et követő unortodox gazdasági intézkedéseknek, vagyis a matolcsyzmusnak.
Most, hogy elkészült a 330 pontos Versenyképességi program, megint érdemben lehet beszélgetni a felzárkózásról, ahogyan meg is tette a miniszterelnök, a jegybankelnök, Varga Mihály pénzügyminiszter és Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a kamara gazdasági évadnyitóján. Orbán azt mondta, 2030-ra az EU öt legjobb országa közé kell kerülnünk, ahol a legjobb élni, a legjobb dolgozni. Sőt erre az időpontra jó lenne az EU öt legversenyképesebb országa közé is feltornázni magunkat.
Matolcsy úgy vélte, a sikerhez a következő években legalább két százalékkal magasabb GDP-növekedést kell produkálnia a magyar gazdaságnak a németnél és az osztráknál. Szerinte 2012 óta a kormányzat „12 fordulatot” tett meg, amelyek növekedési pályára helyezték Magyarországot. A következő cél a fenntartható felzárkózás az új versenyképességi fordulattal. Erre van az új jegybanki program. Parragh is úgy látta, hogy 2013 után a magyar gazdaság egyértelműen növekedő pályára állt, s szerinte ma már reálkonvergenciáról beszélhetünk Németországgal összehasonlítva. „Ez nagyon nagy eredmény, nem a szél fújta össze, hanem a kormány, a jegybank és a gazdasági szereplők együttműködése teremtette meg.”
Ausztria a világ húsz legfejlettebb országa között van, a World Economic Forum versenyképességi rangsorában tavaly a vizsgált 137 ország közül a 22. helyen állt. Magyarország a 48. volt. Más összehasonlításban sem állunk sokkal közelebb a szomszédokhoz.
Vabank
- Részletek
- Készült: 2019. március 08. péntek, 05:09
- Találatok: 2696
Azt mondják, bankot rabolni nagy üzlet, de hol van ez egy bankalapításhoz képest? Szeretett Vezérünk a bankrabláson már túl van, már ez is jelentős előrelépés volt a tradicionális lótolvajláshoz képest, de most szintet lépett.
Új bankot alapít, mely úgy lesz magyar, hogy nem lesz magyar, viszont az Unió és Amerika kéz a kézben fog tüzet okádni, merthogy ez a szövetségi rendszer egyértelmű arculköpése.
Tulajdonképpen semmi meglepő sincs a dologban, már amennyiben elfogadjuk azt a nagyon egyszerű elvet, amit az angolok úgy fejeztek ki: Angliának nincsenek barátai és nincsenek ellenségei, Angliának érdekei vannak.
A dolog Putyin oldaláról szemlélve úgy áll, hogy az orosz érdek egy gyenge Uniót feltételez, ehhez pedig kell némi segítség, még ha az Unió az ősi magyar mintát követve nem is várja meg, míg más kezében eldördül a colt, még időben tökön lövi önmagát.
Ebben segít Putyin, aki megkereste és láthatólag meg is találta az Unió leggyengébb láncszemét, legnagyobb sajnálatunkra a mi Szeretett Vezérünk személyében, akit számos más emberi tulajdonsága és mentális állapota is alkalmassá tesz erre a szerepre.
www.youtube.com / videó
Persze, szerintem inkább arról van szó, hogy a hajdani Szovjetunió hagyatékát felleltározva Putyin szert tett néhány magyar titkosszolgálati dossziéra, melynek segítségével egy csendes elbeszélgetés során rá tudta venni Orbánt, hogy úgy táncolja a magyar csárdást, ahogy ő fütyüli a kazacsokot, az orosz guggolós táncot.
Ha nem úgy táncolja, akkor garantálja, hogy ő fog guggolni, és amit Putyin garantál, az úgy is szokott lenni.
Namármost lehet szörnyülködni, hogy mecsoda dolog ez, de nem érdemes szem elől téveszteni, hogy Putyin orosz, mégcsak nem is grúz, így a világ legtermészetesebb dolga, hogy saját hazája szekerét tolja.
Ha ehhez az attrakcióhoz talál egy ökröt, aki húzza is azt a szekeret, hát részben eteti, részben ösztökéli az ostoba barmot.
A fagyi most éppen úgy nyal vissza, hogy Putyin pontosan azt az eljárást alkalmazza, amit az angolszászok alkalmaztak a létező szocializmus idején, nevezetesen a fellazítási taktikát, melynek oly avatott művelője volt Soros hajdan.
Hiába, ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Orbán oldaláról nézve a dolgot úgy tűnik, hogy a nagy kavarásoknak befellegzett, már a visegrádi négyek sem egységesek, a lengyelek meg magukban nem elég ütős szövetségesek.
Bár Orbán megy a lemmingcsapat élén, nem biztos, hogy a többiek utánaugranak a háborgó óceánba.
A kis despotának oda kell figyelnie a jövőjére, és ha elapadnak az uniós források, akkor lehet, hogy híveiben is megapad a buzgalom, miután a klasszikusok szerint a lét határozza meg a tudatot.
Viszont ott a rablott holmi, azt biztonságba illene helyezni, és bármelyik országra tud olyan nyomást gyakorolni a nyugati blokk, hogy befagyasszanak mindenféle bankszámlákat, zároljanak bármiféle vagyont, így akár a szökésben levő despoták vagyonát is.
És akkor Rasi saját lába remegni kezdhet, és fel is ház meg le is ház, Tiborcra rámosolyoghat a cella sötétje, Anikó asszony meg választékos eleganciájához passzoló foglalkozást választhat magának.
Egy helyen lehet biztonságban az a pénz, Putyin bankjában, ameddig a zsebdiktátor még tud neki hasznot hajtani, márpedig ő az európai szélsőségesek között is hasznossá tudja tenni magát.
Számára csak egyik szempont a pénz, legalább ilyen súllyal esik latba a hatalom édes íze...
Arra azért nem számítanék, hogy majd Mesterházi fogja letaszítani a trónról, de az igencsak elképzelhető forgatókönyv, hogy ha elapad a brüsszeli pénz, akkor a banda többi tagja elspekulál egy olyan vezető személyén, aki - vélhetőleg - tudja nekik biztosítani a maihoz közeli ügymenetet.