A jövedelem polarizáció, a milliókat érintő szegénység következményeként olyan társadalmi és belpolitikai feszültségek jöhetnek létre, amik a magyar és a külföldi tőkét egyaránt távozásra kényszeríthetik - ezt Inotai András közgazdász mondta a Klubrádiónak adott interjújában. Az MTA Világgazdasági Intézetének professzora szerint az uniós források történelmi esélyt adtak a felzárkózásra, ezt az esélyt azonban eljátszottuk.
Fenntarthatatlan pálya
„Magyarország a 2014 és 2020 közöttit időszakban 23 milliárd eurót kap kizárólag a kohéziós alapból, nagyjából 1 milliárddal járulunk hozzá az unió költségvetéséhez, de kaptunk évente 1 milliárd eurót a mezőgazdaságra, amiről nem tudjuk, hogy hova lett, mert automatikusan jár, nem kell konkrét projektre igényelni. Ez a földalapú támogatás, a földeket pedig nagyrészt már 1998-ban megszerezték azok a bárók, akik most is a fő haszonélvezői ennek a pénznek. Azt, hogy ebből mennyi pénz ment modernizálásra és mennyi ment zsebbe, magáncélokra, azt nem lehet tudni” – ezzel kezdte a Klubrádiónak adott interjúját Inotai András.
A közgazdász szerint minden ország törekszik arra, hogy a lehető legtöbbet lehívja a rendelkezésre álló forrásokból, és hatékonyan használja fel, arra azonban nem törekszik, amire a magyar kormány, hogy kampányszerűen ki legyen adva a jelszó, 2018-ig le kell rabolni a pénztárat, nálunk nem a hatékonysági kritériumok jelennek meg.
Inotai számításai szerint csak a beáramló uniós pénzekből átlagosan évi 3 százalékos gazdasági növekedésnek kellene kijönnie, ezt az elmúlt hét évben nem sikerült elérni. A 2017-es 4 százalékos növekedés mögött is a GDP kb. 5 százalékát elérő uniós forrás és a külföldön élő magyar közösség által hazautalt, a GDP kb. 3.5 százalékát kitevő összeg van.
„A magyar gazdaság egy fenntarthatatlan, álnövekedési, patyomkin faluval jellemezhető pályán van, csak az uniós források tartják a felszínen.”
Elpocsékolt esély
Inotai András azt mondta, 2007 és 2020 között nagyjából 45 milliárd euró támogatást kap Magyarország az uniótól, ami egy páratlan, történelmi modernizációs esély volt, mégis sikerült teljesen eljátszani. Szerinte ha a pénzt a gazdasági fejlődésre, a versenyképesség növelésére költötték volna, többek között az oktatásra is, akkor lenne egy fenntartható gazdasági növekedés, amit nemcsak az uniós források, hanem a Magyarországon működő, a kohéziós forrásokból profitáló, saját hozzáadott értéket teremtő vállalkozások is gerjesztenének, ez azonban nem következett be. A pénzt döntően egyszeri beruházásokra költötték, nehezen fenntartható stadionokra, vagy odaadták a haveroknak.
„A pénzek túlnyomó többsége nem a fenntartható növekedésre, hanem néhány család meggazdagodására, a politikai maffia gazdasági hátterének megteremtésére ment”
- fogalmazott Inotai András, aki szerint észre kell venni, hogy a kormánynak egy fillér saját pénze nincs, az az adófizetőké, a mi pénzünket költik számolatlanul olyan célokra, amelyekkel egy nyolc elemit végzett kisnyugdíjas sem tudna azonosulni.
A közgazdász úgy látja, az egyéni vagyonok felhalmozódása monopol pozíciókat eredményezett, amik lebontották azokat a normál piaci mechanizmusokat, amik feltételei lennének annak, hogy a vagyonokból gazdasági növekedés legyen. Szerinte a jövedelem polarizáció, a milliókat érintő szegénység következményeként olyan társadalmi és belpolitikai feszültségek jöhetnek létre, amik magyar és a külföldi tőkét egyaránt távozásra kényszeríthetik.
A Zuglóban működő szociális modell szinte minden elemében ellent mond a jelenlegi kormány szociálpolitikájának. A rendszer immár három éve működik. Szakemberek értékelték az eddigi tapasztalatokat.
Három éve működik már az a szociális modell Zuglóban, amelyben olyan elemek jelennek meg, mint például a garantált minimumjövedelem, a lakhatási támogatás vagy a szolgáltatáscsomaggal egybekötött álláskeresés. Ezt az új támogatási rendszerrel megvalósuló programot, amely lényegében olyan elemeket tartalmaz, amelyeket a szociálpolitikai szakma már régóta emlegetett, 2015 márciusában fogadta el a zuglói önkormányzat, miután átalakult az országos ellátórendszer, megszűnt a központi finanszírozás. A program megvalósításához elismert szakemberek véleményét kérték ki.
A zuglói önkormányzat a "modelljét" annak a filozófiának mentén építette fel, miszerint a szociális biztonságnak van egy minimális szintje, amelyet minden polgárnak garantálni kell.
Az egész szociális újraelosztás értelmét kérőjelezi meg a jelenlegi rendszer sajátossága, hogy fölfelé többet osztunk, mint lefelé - mondta Karácsony Gergely, a kerület polgármestere egy csütörtöki konferencián, ahol szakemberek a zuglói szociális program eredményeit értékelték. Szerinte ezért fontos elv volt, hogy a viszonylag limitált rendelkezésre álló keret tényleg oda jusson, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Amikor viszont újjáépítették a szociális hálót, az is fontos szempont volt, hogy az ne csak támogatásokat, hanem szolgáltatásokat is jelentsen - jegyezte meg Karácsony. A szegénységhez való kilábaláshoz ugyanis szerinte kell egy minimális jövedelmi biztonság, amit ez a rendszer tud biztosítani, de ahhoz, hogy az emberek a talpukra tudjanak állni, ahhoz egyénre szabott támogató közeg is kell, ami Magyarországon nyomasztóan hiányzik.
A polgármester a kerület e téren hozott intézkedései közül három fő elemet emelt ki. Egyrészt a garantált minimáljövedelmet, amely egy olyan jövedelmi szintet jelent, ami alá a közösség egyetlen egy polgára sem süllyedhet. Ennek keretében az önkormányzat úgy határozott, hogy 28 500 forintig kipótolja mindazok jövedelmét, akinek ennél kevesebb jövedelmük van havonta.
A polgármester a program másik fontos elemeként a lakhatás biztonságának megteremtését emelte ki, mint egy olyan szociális érték, amit szintén védeni kell. A lakhatás elvesztése ugyanis szerinte olyan károkat okoz az egyén és a társadalom számára is, amelyet nagyon nehéz utólag kompenzálni.
Az egészséget szintén kiemelten védendő értékként említette, és ezzel magyarázta, hogy az önkormányzat a támogatások közé visszahozta a gyógyszertámogatásokat is.
Mély felháborodást váltott ki a Fidesz iránt nem feltétlenül elkötelezett emberekből az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának (OLAF) jelentése, amiben súlyos szabálytalanságokat és szervezett bűnözésre utaló tényeket tárt fel az Elios Zrt. (a miniszterelnök vejének, Tiborcz István cégének) közbeszerzései kapcsán. Ezekről korábban már itt írtunk.
Mit ad Isten, a kormánypárti propagandasajtó viszont Simicska Lajos nevének gyakori, cseppet sem pozitív hangvételű emlegetésével próbálja enyhíteni a kormánypárt számára meglehetősen kínos helyzetet. Kommunikációjuk során arra utalnak, hogy a cég az OLAF által vizsgált időszakban Simicska tulajdonában álló Közgéphez tartozott, így tehát Simicska felelős az Elios-ért és a feltárt problémákért. Az OLAF egyébként a teljes uniós támogatás visszafizettetését javasolja, mivel szervezett csalás nyomaira bukkantak az Elios által elnyert közvilágítási projekteknél. A több, mint 13 milliárd forintos problémát Lázár János így Simicskával fizettetné meg. Szerintünk meg, ha Simicskára kenik a balhét, akkor is Orbán a felelős, mert Simicska korábban meg az ő strómanja volt. Végül is teljesen mindegy, hogy Lalinak, vagy Tibinek hívják a kijelölt balekot, ugyanis pofonegyszerű a képlet: a NER Orbán vezetésével ellopta az adófizetők pénzét.
Ám, ahogy a 444.hu is utalt a cikkében rá hiába tolná a balhét a Fidesz Simicskára, az OLAF jelentésben mégis csak vastag betűkkel szedték Tiborcz István nevét. Annak ellenére is, hogy Tiborcz István az Eliosban formálisan csak az alapítást követő néhány hónapban volt tulajdonos, és csak egy évig rendelkezett egy cégen keresztül közvetett érdekeltséggel benne, de ez koránt sem jelenti azt, hogy nem volt fontos szerepe. Az OLAF-jelentés részletesen bemutatta a tényleges tulajdonosok és a valódi befolyással rendelkező, cégjegyzésre jogosult magánszemélyek hálóját. Így Tiborcz István neve vastagon szedett betűkkel került be a jelentésbe, és egyértelművé vált, hogy Orbán veje 2009 augusztusa és 2014 januárja között (a vizsgált közbeszerzések alatt) az igazgatóság tagja volt.
Annak ellenére, hogy mostanában mindenki Tiborczról beszél, azt azért senki sem gondolja komolyan, hogy ezt a több, mint 13 milliárdos akciót a falusi fatolvaj találta ki és egyedül menedzselte? Tiborcz ugyanúgy Orbán Viktor strómanja, mint más ügyekben Mészáros, Garancsi, Vajna és a többi NER gazember. Ebben az ügyletben is benne van az egész NER.
Gyakorlatilag az az abszurd helyzet alakult ki, hogy egy Európai Uniós ország vezetőjének hivatalos papírja lett arról, hogy vejével együtt szervezett bűnözésben vettek részt. Bár valószínűleg mi lehetünk az egyetlen olyan ország az EU tagországai között, ahol a miniszterelnöknek még ezek után sem jut eszébe lemondani. Az egész ország egy nagy családi vállalkozás lett, az Orbán családé.
Abban az esetben, ha az Európai Bizottság valóban visszakéri a pénzt, azt abban az esetben az államkincstárnak kell befizetnie, azaz megint a magyar adófizetők szívják meg. Mivel a magyar kormánynak nincs eszköze arra, hogy magáncégekre hárítsa a költségeket. Ehhez először is új törvények kellenének.
Mi úgy gondoljuk, hogy Simicskát sem kell félteni. Hiszen talicskázott ő is elég sok közpénzt a Fidesznek. Ráadásul nem is 2010-ben kezdte ezt.
„A magyar versenyképesség helyzete szomorú, ne tessenek elhinni, hogy a gazdaság hasít, politikamentesen is látszanak a komoly problémák” – zárta előadását a Stádium 28 Kör pénteki beszélgetésén Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, a Corvinus Egyetem volt rektora, az MTA rendes tagja.
Az est témája a versenyképesség és az innováció volt, olyan résztvevőkkel, mint Bojár Gábor, a Graphisoft CAD és a budapesti Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója, Lovász László MTA-elnök, Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke, a Szegedi Egyetem rektora, Inzelt Annamária közgazdász, az MTA doktora, az IKU Innovációs Kutató Központ alapító igazgatója, valamint Pálinkás József volt MTA-elnök, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap elnöke, aki utóbbi minőségében az állam álláspontját is képviselte a vitában.
Chikán a World Economic Forum globális versenyképességi rangsorát elemezve azt mondta, hogy bár a legfrissebb listán Magyarország 9 helyet javított az előző évi mélyponthoz képest, nagy baj, hogy az elmúlt 10 évben a versenyképességünk lényegében stagnál, és a volt szocialista országok nagy része az elmúlt bő másfél évtizedben elhúzott mellettünk. Míg 2001-ben Magyarország 29. volt a listán, és első a posztszocialista országok között, ma a 60. helyen áll, és csak Romániát (valamint Horvátországot és Szerbiát) előzi meg.
A 12 pillér mentén, összesen 120 mutató alapján összeállított rangsorból kiderül, hogy Magyarországnak az intézményi környezet tekintetében van a legnagyobb lemaradása: a 120 változóból a legkevesebbre (101. hely a 140-es listán) a magyar társadalmat irányító rendszert értékelték. Ugyancsak sok a tennivaló az üzleti környezet (96. hely), valamint az egészségügy és az alapoktatás (78. hely) terén.
Hogy Magyarország mégis kilenc helyet javított a listán (és ezzel ismét elérte 2014-es pozícióját), azt a rangsor készítői azzal magyarázzák, hogy javult a cégek technológiára való nyitottsága, valamint bővült az egyének internethasználata. Emellett cégvezetők pénzpiaci fejlődésről és az innovációs környezet javulásáról adtak számot.
Mint az alábbi táblázatban látható, a rangsor élén ugyanaz a 10 ország áll, amely az előző évben is a toplistába került.
Mivel az intézményi környezet prosperál itthon a legkevésbé, Chikán a Vállalkozók Országos Szövetségének megbízásából azt kutatta, vajon mi a közös a versenyképesnek bizonyuló gazdaságok intézményrendszerében. Az amerikai, a szingapúri és a finn mellett a listán 31. és 33. Csehország és Chile rendszereit vizsgálta.
Azt kapjuk, amit megérdemlünk. Olyan az ország is, amilyennek építjük. Olyan a vezérünk, a pártjaink, a mező, amelyet parlagfű ver fel, a repülőtéri tranzitváró, amelynek foteljein hosszan fölhasadt a szövet. A magyar társadalom is olyan médiát kap, amilyet megérdemel. Sorolhatók az ebből a determináltnak tűnő keretből kilógó, száműzött vagy csak csendben magukba forduló egyének, akik bizonyos számú csörte után lógó orral látják be, hogy környezetüknek esze ágában sincs megváltani, átformálni a hazát.
Azaz korholni, birkázni lehet a népet, ahogy azt tették évszázadok óta legnagyobb költőink, íróink, az eredmény mindössze néhány kiugró történelmi esemény, amelynek hullámai elülnek, nyomait elmossa az idő, hatása pedig végül pusztán annyi, hogy emlékét minden rezsim kedvére gyúrja-gyömöszöli. Legutóbb Vajda Mihály filozófus kapott hideget-meleget, mivel kifejtette véleményét az úgynevezett jobbágymentalitásról, amely szerinte az egész keleti blokkot jellemzi, a volt NDK-t is beleértve. Mindezt nem csupán az évtizedes elnyomás, a kommunista uralom mélyítette el, meghatározta a régebbi múlt is. A németek esetében például az „Elbán túli vidék” a junkerek által uralt jobbágyok világa, ahol a demokratikus magatartásformáknak nem volt keresnivalójuk. Ezen a fertályon elvétve találni parasztpolgárt, ahol ez a típus szórványosan kialakulhatott, ott másolására, elterjesztésére nem volt mód. A démosz kenyeret, rendet akart, nem liberális demokráciát. Néhol ideig-óráig a városi polgárság meg tudott erősödni, miliőt, kultúrát teremteni, de tartósan képtelenek voltak a felvilágosodás, a modernizálás szolgálatába állni, mert megosztotta őket származásuk, neveltetésük, és nemigen tudtak mit kezdeni az iparosodás révén beözönlő vidéki tömegekkel.
Rossz szembesülni az efféle eszmefuttatásokkal, történelmi meghatározottsággal, mert egyrészt lábhoz téteti a fegyvert, másrészt minden felelősséget leolvaszt azokról, akik azért mégiscsak tehettek volna, tehetnének valamit az alattvalók szellemi-anyagi fölemeléséért, az „örökölt” habitus megváltoztatásáért.
Manapság azonban inkább annak szól a dicshimnusz, aki a legjobban ráérzett a néplélekre, a politika non plus ultrája, ha valaki, ahelyett hogy átformálni, meghaladni próbálná a meghajlott, begyepesedett tulajdonságokat, akkurátusan egybeköti őket, s minden eszközt hadrendbe állítva a maga javára fordítja.
Kádár János az aktív közéletet a lojális tagságnak és a szimpatizánsoknak tartotta fenn, s nem zavarta, hogy a tömegek úri passziónak tartották a politikát. Ez a rezsim legszívesebben csak a feltétel nélküli rajongókat, a kiválasztottakat avatná be a műhelytitkokba. Naponta tapasztalható, hogy mennyire idegesíti hivatalait a mások, az „idegenek” kíváncsisága, akadékoskodása, tárgyalóasztalhoz pedig a legritkább esetben ül le velük. Egyik tanult emberük okfejtése abszurd, de őszinte: hogyan mer beleszólni politikai döntésekbe az a civil, akit erre nem választott meg senki? És ez a torz érv, ahogy a többi tett, gondolat ömlik tovább, egészen a legkisebb falu legkisebb intézményéig, ahol az úrhatnámság és a kiszolgáltatottság összes elporladtnak hitt jegye visszaköszön. Honfitársaink zöme máig nem tanulta meg, mi a különbség a helyét keresni és a helyezkedni szó között, hogy saját felelősségét ne küldje mindig más irányítószámra, ne mindig mást okoljon kudarcáért.
Orbán Viktor tulajdonképpen azt ismerte fel, hogy a helyezkedők országát nem megváltoztatni kell, hanem építeni rá.
Kora gyerekkortól elültetni, kifejleszteni az alkalmazkodás tudományát a legkülönbözőbb szinteken, tudással és képességekkel, de voltaképpen ugyanazt, az információt, a feladatot, a döntést felülről váró, az előrejutást, boldogulást az aktuális hatalomtól váró sereget létrehozni, amely hinni és gyűlölni egyformán szeret. Észre sem vesszük már, hogy a sok nemzetféltőnek az anyanyelvvel van a legtöbb gondja.
A történelem menetét, nemzetek és birodalmak felemelkedését és eltűnését hosszabb távon egyetlen tényező dönti el: a technológiai fejlettségük. Az ezt lehetővé tevő közösségi tanulás, mozgósítóerő és forráshatékonyság pedig meghatározza, hogy kié lesz a domináns technológia: szinte kivétel nélkül az aktuálisan hatékonyabb politikai alakulatoké.
Ez történt a kőkortól a vaskorba való átmenet különböző fázisaiban, a kapitalizáció és a tőkekoncentráció, és ezzel összefüggésben az ipari forradalmak idején, ez történt az atombomba ledobásához vezető fejlesztési folyamatban és ez történik most, amikor a digitális technológia és a mesterséges intelligencia révén egyes - többnyire eleve tőkeerős - országok növelni fogják az előnyüket a szegényebb, gyengébb országokkal szemben. Például Magyarországgal szemben.
A magyar nemzet jövőjét nem az etnikai homogenitása fogja eldönteni, hanem a technológiai fejlettsége, a globális technológiai változásokhoz való szuverén hozzájárulása és a közösségi ereje. A kormányzati propaganda azzal áltatja a hozzá nem értő embereket (a szavazók többségét), hogy a magyar nemzet erős (ami sajátos összekeverése a magyar kormányzat magyar nemzettel szembeni és a nemzet objektív erejének). Valójában a magyar nemzet egyre gyengébb, mert úgy döntött a Fidesz-kormány uralomban tartásával, hogy az eleve hiányos közösségi kompetenciáit, piacát, tőkéjét és tudását visszafejleszti. Ahelyett, hogy szembenézne a hiányosságaival, tragikus módon fátyolba vonja azokat maga előtt és hagyja a képességeit tovább sorvadni.
Ahelyett, hogy erősödne a nemzet szuverenitása, mert a versenyképessége révén a világ technológiai, tőke- és szociális kompetenciaközösségének élvonalában van, folyamatosan gyengül: nemcsak a saját kormányával szemben, de ami még fontosabb, a világ valós trendjeivel szemben is. A versenyképességet nem lehet kiiktatni, megkerülni, elszabotálni, elhazudni. Ezek egyikét sem lehet vele. Vannak objektív mércéi jórészt már a makroadatokat messze megelőzően és náluk sokkal árulkodóbban: pl. a start-up tőke mennyisége, a tanárbérek, a globális felsőoktatási ranglisták, a kutatás-fejlesztés és az innováció hozzáadott értéke a nemzetgazdaságban, a nemzeti vállalatok kapitalizációja és tőkeexportja, a digitalizációra költött pénz a szolgáltatási szektorban stb. Pontosan lehet látni azokat a világfolyamatokat, amelyek számítanak a XXI. században, és ahol Magyarország -- elenyésző mértékig -- csak a nyugati integráció révén van jelen, a maga jogán és erejéből ellenben jószerivel nem jegyzik, nincs. Nálunk szervezett tolvajlás van, ennek üzemszerű elhazudása van és Tállai András van, amint tehénszaros utakat ad át papi áldással. Nálunk az új harmincashetvenes évek van, a soros válság kitörését megelőző évtized van.
Ha a magyar nép -- amely önmagában apró (próbáljuk elgondolni, a teljes hazai lakosságnál már 50-60 darab nagyobb lélekszámú város, ún. megacity van a világban) -- rövidesen csak vevője lehet a fejlett technológiának, és ha a vevők körében is kis lélekszámú és gyenge, akkor óhatatlanul kiszolgáltatottá válik a világot irányító folyamatoknak, tehát a szuverenitása legföljebb a politikai propagandában érvényesülhet -- de itt is már csak egy darabig. Orbán azt hiszi, hogy az országot a kétségbeesés szülte orosz geopolitikai célokhoz láncolva bármit is tud változtatni a vert helyzetünkön. Téved. De ami még rosszabb: lehet, hogy ezen a vert helyzeten egyáltalán nem akar már változtatni, mindössze egyet akar: a maga javát.
Etnikai homogenitással házalni egyébként súlyos történelmi ismerethiányokat elárulva, a honfoglalás korát idealizálni a negyedik ipari forradalom, a platformok összekapcsolásának, a genetika és az IT összeolvadása és a kiborgok korának nyitányán -- eleve, azt hinni, hogy egy nemzet bármilyen módon boldogulhat egyedül, nota bene ellenségek és opponáló folyamatok gyűrűjében -- oly mértékű (dimenzionális) tévedés,
Lehet, hogy rossz ómen lesz, de a Fidesz nyilvánossá tette választási programját. Végre agyra vették a sok kritikát, ami érte a pártot, Orbán magába szállt és valaki a laptopján összeütött egy virtigli választási programot.
Ez az összes mondanivaló, program, üzenet, jövőkép…, és sehol egy ápoló, sehol a térdüket röhögve csapkodó kandikamerások, sehol aggódó orvosok, hatalmas adag nyugtatóval.
Azért itt valami végérvényesen elpattant, elgurult. Itt valami bődült nagy baj van!
Mármint ez a Viktor nevezetű pernahajder, aki foglakozására nézve jelenleg miniszterelnök. Itt van számunkra ez az illetlen, provokatív, kellőképpen tiszteletlen, mélységesen felháborító, de teljesen őszinte kérdés.
Izgalmas kérdés, fontos kérdés, és úgy néz ki, az aktualitását sem nagyon hajlandó elveszíteni. Ott lebeg a levegőben, a tömegközlekedési eszközökön, a magánbeszélgetéseken, egyre több helyen. Motoszkál, izeg-mozog, nyugtalankodik, próbálja valahogy felhívni magára a figyelmet. Sokan kezdtek el morgolódni, hogy ez azért egy kicsit már sok, meg aztán valahogy vissza kéne venni ebből az ész nélküli harácsolásból, mivel a végén valami baj lesz belőle. Olyan rémült futkározás, meg aztán, izé, hogy… szóval a megszokott zavaros mentegetőzés:
„Én kérem szépen kizárólag parancsra loptam! Mások élvezték ennek minden gyümölcsét! Merő figyelmetlenségből megint egy elnyomó rendszer áldozata lettem, aztán zavaromban kiszolgáltam. Immár másodszor. Vagy harmadszor? Mindegy. Kérem, sürgősen kártalanítsanak.”
Szomorú történet, de ismerős. Hányan kényszerültek időben kilépni a az MSZMP-ből, amikor praktikusan csalódtak benne?
Persze van néhány alattomos Soros-terv, ami nem egészen úgy van, ahogy van, de lehet róla beszélni, őszintén felháborodni, fegyvert ragadni, legfőképpen büszkén szavazni. A koszovói diverzánsokat is időben meg kell állítani, mielőtt elérnék a berlini Alexander Platzot, amely éppen Budapest határában található, onnan alig 500 kilométerre.
Van tehát gondunk elegendő, ha meg nincs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda (Honi Légvédelem) legyártja ezeket szépen, majd ki is postázza levélben azt, hogy éppen miféle baj, ármány fenyegeti magyarságunkat, legfőképpen őszinte keresztény hitünket. Manapság egyre keresztényebbek leszünk. Fogy is a szenteltvíz hektoliterszámra. Nekem olyan rengeteg a bűnöm, hogy napi fogyasztásom nagyjábó 30-40 liter körül jár, de nem hiszem, hogy hatna is valamit. Megrögzött gonosztevőként nem sok esélyem van a bűnbocsánatra, de hagyjuk az intim problémákat. Legfeljebb veszek hitelesített búcsúscédulákat, mihelyt a Nemzeti Dohányboltokban elkezdik forgalmazni az ilyesmiket. Porcelánból készült, csúcskategóriás Szűz Máriám már van, tehát nincs még teljesen veszve a lelkem, csak le kéne fizetni. Az exkommunista Gajdics pajtás is megtért, majd elkezdte piszkosul utálni régi önmagát és bohókás ifjonti éveit. Akadnak ilyen furcsa lélekvándorok minden családban. Muszáj valahogy elviselni, a hátuk mögött pedig jól kiröhögni őket.
Hagyományos módon Orbán nem lop. Se rúd szalámit, se marhát, se elektromos masinákat, se ezüst étkészletet. Jogi értelemben sem útonálló, zsebmetsző, sikkasztó, mivel szorgos jogászai alaposan megtisztítják előtte terepet, így aztán mire arra kerül a sor, az egész sógor-komaság szilárdan áll a lábán. Polt Péter, valamint egy egész államapparátus dolgozik azon, nehogy a miniszterelnök véletlenül aknára lépjen, aztán elszálljon a fenébe.
Neki, mármint a drága papának, és még annál is kedvesebb vezérnek papíron nagyjából semmije sincsen. Nála talán még Kádár elvtárs is nagyobb fényűzést évezett a sötét elnyomás évtizedei alatt, bár ő nem gyűjtött futball stadionokat, valamint drága sportcsarnokokat.
Itt mifelénk, az Európai Unió gazdasági, szellemi központjában erkölcsi értelemben folyik a monumentális disznólkodás, mutyizás, garázdálkodás, meg minden más, ami ezekkel a tevékenységekkel jár. Következmények? Jó nagy választási győzelem, aztán „Hajrá Fidesz!”, meg „Folytatjuk, idióta balekok!”. Ebben az üzenetben legalább nagyjából őszinték. A balekok pedig örvendeznek, valamint nemzeti önrendelkeznek, azaz szó nélkül kifizetik a számlát.
A 24.hu tárta fel az európai uniós korrupcióellenes hivatal az OLAF jelentésének azon részleteit, amelyekből kiderült, Orbán veje szervezetten csalta el a városi világításra telepítendő ledlámpák körüli tendereket.
A feltárt tényekre, és arra, hogy az OLAF az ügy miatt összesen 13 milliárd forintos büntetést kíván kiszabni Magyarországra a többi ellenzéki párt is reagált.
Jávor Benedek, a Párbeszéd EP képviselője “politikai atombombának, atomcsapásnak” tartja a kormánypártokra nézve rendkívül kínos jelentést a választások előtt. Emlékeztetett:
A 24.hu által megszerzett jelentés szerint az a mód, ahogy a [Tiborcz István által] irányított Elios Innovatív Zrt. bonyolította a pályázatokat, szinte minden eresztékében szabálytalan, megkárosította az önkormányzatokat, Magyarországot, az EU-s adófizetőket…, működésében pedig megfelel a szervezett bűnözés kritériumainak.
Az ominózus kijelentésre reagálva Jávor is megismétli, már az OLAF is megállapította, hogy
“a magyar miniszterelnök családja bűnszervezetként működik. “
DK: Polt Péternek börtönbe kell mennie
Varju László, a Demokratikus Koalíció alelnöke elmondta, szerinte
Először a Demokratikus Koalíció tette szóvá, hogy mit művel Orbán veje a világítási biznisszel. A DK európai parlamenti képviselői hívták fel az OLAF figyelmét az ügyre, ezt követően indult meg az az uniós vizsgálat.”
Varju ehhez most hozzátette, a nyilvánosságra került, monstre visszaélések miatt Polt Péter legfőbb ügyésznek egy kormányváltás után mindenképpen távoznia kell,
“de ha megpróbálja elsikálni Orbán vejének csalási botrányát, ő maga is börtönbe fog kerülni.”
Jobbik: “Orbánnak le kell mondania”
Szilágyi György jobbikos országgyűlési képviselő szerint a miniszterelnök vejének ügye olyan súlyos korrupciós botrányba keverte Magyarországot, hogy annak csak egyetlen következménye lehet, az, hogy Orbán Viktor kormányfő lemondana, mert véleménye szerint “normális országokban” egy ilyen, családi szálakkal terhelt ügynek azonnali következménye van.
Szilágyi hozzátette, hogy amennyiben a lemondás nem történik meg, úgy a magyar választóknak kell ebben az ügyben szavazataikkal eldönteniük, ki vezesse Magyarországot: “Orbán Viktor mint egy korrupt gazember, vagy Vona Gábor, a tisztakezű politikus, aki rendet fog tenni az országban”. A jobbikos képviselő az Orbán-família érintett tagjain kívül felelősként nevezte meg az ügyben eljáró krományzati tisztviselőket és önkormányzati képviselőket is.
A jövedelem polarizáció, a milliókat érintő szegénység következményeként olyan társadalmi és belpolitikai feszültségek jöhetnek létre, amik a magyar és a külföldi tőkét egyaránt távozásra kényszeríthetik - ezt Inotai András közgazdász mondta a Klubrádiónak adott interjújában. Az MTA Világgazdasági Intézetének professzora szerint az uniós források történelmi esélyt adtak a felzárkózásra, ezt az esélyt azonban eljátszottuk.
A Zuglóban működő szociális modell szinte minden elemében ellent mond a jelenlegi kormány szociálpolitikájának. A rendszer immár három éve működik. Szakemberek értékelték az eddigi tapasztalatokat.
Mély felháborodást váltott ki a Fidesz iránt nem feltétlenül elkötelezett emberekből az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának (OLAF) jelentése, amiben súlyos szabálytalanságokat és szervezett bűnözésre utaló tényeket tárt fel az Elios Zrt. (a miniszterelnök vejének, Tiborcz István cégének) közbeszerzései kapcsán. Ezekről korábban már itt írtunk.
„A magyar versenyképesség helyzete szomorú, ne tessenek elhinni, hogy a gazdaság hasít, politikamentesen is látszanak a komoly problémák” – zárta előadását a 
Azt kapjuk, amit megérdemlünk. Olyan az ország is, amilyennek építjük. Olyan a vezérünk, a pártjaink, a mező, amelyet parlagfű ver fel, a repülőtéri tranzitváró, amelynek foteljein hosszan fölhasadt a szövet. A magyar társadalom is olyan médiát kap, amilyet megérdemel. Sorolhatók az ebből a determináltnak tűnő keretből kilógó, száműzött vagy csak csendben magukba forduló egyének, akik bizonyos számú csörte után lógó orral látják be, hogy környezetüknek esze ágában sincs megváltani, átformálni a hazát.
A történelem menetét, nemzetek és birodalmak felemelkedését és eltűnését hosszabb távon egyetlen tényező dönti el: a technológiai fejlettségük. Az ezt lehetővé tevő közösségi tanulás, mozgósítóerő és forráshatékonyság pedig meghatározza, hogy kié lesz a domináns technológia: szinte kivétel nélkül az aktuálisan hatékonyabb politikai alakulatoké. 
Lehet, hogy rossz ómen lesz, de a Fidesz nyilvánossá tette választási programját. Végre agyra vették a sok kritikát, ami érte a pártot, Orbán magába szállt és valaki a laptopján összeütött egy virtigli választási programot.
Mármint ez a Viktor nevezetű pernahajder, aki foglakozására nézve jelenleg miniszterelnök. Itt van számunkra ez az illetlen, provokatív, kellőképpen tiszteletlen, mélységesen felháborító, de teljesen őszinte kérdés.
A