– Nem jól. Majd jól leszek, de most még 25 évet kell lezárnom és elengednem, s ez mindenkit megviselne. Épp 25 éve kezdtem felépíteni egy intézetet, amit most szét kell szednem. A legrosszabb azt nézni, ahogy sivataggá válik az iroda: dobozok mindenfelé, mindenki csomagol, s eltűnnek a kollégáim.
– Eszembe sem jutott elmenni. Persze mindenkinek komoly magánéleti döntéseket kellett meghoznia, de ha megérkeznek Berlinbe, ott már biztonságban és egy csodálatos irodában, jó körülmények közt lesznek. Új lendülettel, új energiával folytatódhat a munka. De ezek az emberek nem maguktól határoztak úgy, hogy elmennek Magyarországról. Én viszonylag korán eldöntöttem, ha nem tudjuk a tevékenységünket folytatni, akkor számomra itt a vége, nem megyek tovább.
– Megértette, nem kellett nagyon megmagyaráznom. Elfogadta, és amennyire ismerem, azt gondolta, ez a helyes döntés. Én ebben a környezetben szocializálódtam, itt dolgoztam még akkor is, amikor Magyarország már csak parányi szelete volt az OSI működésének. Magyar vagyok, itt éltem át a rendszerváltás reményteli korszakát, s itt követtem végig azt a folyamatot is, hogyan megy el a magyar társadalom egy egészen más irányba. Ez az irány nem az én irányom.
– Azt hiszem, a magyar társadalom kezdett kinyílni. Az, hogy egy társadalom nyitott, azt jelenti, megférnek egymás mellett a különböző vélemények. Egyszerűen csak megférnek, mert lehet úgy is együtt élni, hogy nem mindenben értünk ugyan egyet, de tiszteletben tarjuk, ha a másik másként gondolkodik, esetleg megtárgyaljuk a nézeteltéréseket, vitatkozunk róluk, mert tudjuk, ez olyan folyamat, amely jobbá teszi a közösségünket, végső soron az egész társadalmat. A nyitott társadalom definíciója nem bűnös dolog, hanem a megértésre való törekvés, a megbeszélést és az abból fakadó folyamatos javulást jelentő társadalomműködés. A nyitott társadalom eszméjének sosem volt a társadalmat gyengíteni vágyó, ártó szándéka.
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 15. szerda, 22:52
-
Találatok: 2042
Az Orbán-rezsim fasizmusáról írni vagy beszélni szentségtörés, de legalábbis illetlenség, úgy veszem észre. Aki az Orbán-rezsim fasizmusáról ír vagy beszél, ■ elveti a sulykot, ■ nincs tisztában a fogalmakkal, ■ elvakítják az érzelmei, hisztériázik vagy dühöng, ■ farkast kiált, ■ nem tud elszakadni a 20. századtól.
Az Orbán-kormány fasizmusát emlegetők, úgymond, azért is rettentő ártalmasak, mert árkot ásnak, megbénítják a „párbeszédet”, meg aztán: ha az Orbán-kormányra mintegy elpazaroljuk ezt a jelzőt, adott esetben nem tudunk mit mondani az igazi fasisztákra. Szokás még vélelmezni, hogy a fasizmust emlegetők a holokauszt direkt vagy indirekt elszenvedői, ezért látnak fasisztát minden bokorban.
Fenti vélekedések közös nevezője, hogy a bokorban márpedig nincsen fasiszta.
Kibékülés a zsarnoksággal
E tekintetben Filippov Gábor 24.hu-n megjelent kitűnő, tág merítésű, impozáns tudásanyaggal alátámasztott írása, A hibrid ellenforradalom kora üdítően hatott: teljesen más logikába ágyazta a(z) – egyébként szerintem téves – vélekedést, miszerint az Orbán-kormány nem fasiszta.
24.hu
Filippov Gábor: A hibrid ellenforradalom kora / 2018.07.31.
Elemzés Orbán Viktor politikai építményéről, arról, hogyan írható le és érthető meg a rendszer, mik az ellenzék lehetőségei egy ilyen konstrukcióban. - Nem burokban élünk. Ami Magyarországon és a magyarokkal az elmúlt évtizedben történt (tömören fogalmazva: a demokrácia, illetve a jogállamiság leépülése), távolról sem elszigetelt eseménysor …
A cikk a jelenségek szintjén pontosan leírja, hogy mi zajlik a szemünk előtt. A politológus leszámol az illúzióval, hogy az Orbán-rezsim valamiféle unikális dolog lenne, magyar sors vagy turáni átok; felvázolja a történeti és politikai kontextust, rámutat az ihletőkre és a követőkre, elhelyezi az egészet egy jól áttekinthető világpolitikai koordinátarendszerben, és ami legfontosabb, el is nevezi:
íme, hölgyeim és uraim, a hibrid autokrácia, olyan rendszerek hű mása, mint Oroszország, Botswana, némiképp Lengyelország, és elég erőteljesen Szingapúr.
Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a moszkvai Kremlben Fotó: Szecsõdi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI
A hibrid autokrácia lényege – ami Filippov szerint meg is különbözteti a fasizmustól, illetve a „tiszta” totalitárius rendszerektől –, hogy nem alkalmaz nyílt terrort az állampolgárokkal szemben. Az erőszakot stikában játssza le, kiszervezi; jóval inkább lejáratja, megfélemlíti és ellehetetleníti az ellenlábasait, mint hogy bebörtönözné vagy kivégezné őket.
A hibrid autokrácia fenntartja az alkotmányos demokrácia intézményi kereteit, de a maga képére formálja és kisajátítja azokat. Hivatkozási alapja a népakarat, a jogállamiság, a szabad választási rendszer, vagy mondhatjuk összefoglalva: a demokrácia – ám a gyakorlatban e „demokrácia” a vezetői hatalom kiterjesztését szolgálja.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 14. kedd, 21:18
-
Találatok: 1616
Dögöleszd meg. - Ez volt a kimerítő válasz Lóci kérdésére egy légy sorsáról Szabó Lőrincnél, akit, mint az közismert, O. V. prime minister elvtárs oly igen szeret, hogy képes volt idézni őtet a Terror Kuckójánál, igaz, szarul – ne égj, hogyha nem akarom –, amikor szerelmi költészetből csinált kommunista ellenes jelszót, ami hülyén adja ki magát. Ilyenekkel azonban ő nem igazán törődik, nincs ott honn, nem az ő világa.
Megérhetjük még, hogy – ha már Lőrinc, ha nem is Mészáros –, “A huszonhatodik év” halottsirató mondatát: “Úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát, hátamon érzem szíved dobogását” – óvodai altatóéneknek adja el majd a hazafias nevelés jegyében. Ergo, sem neki, sem a fullajtárjainak fingja sincs szépségről – en bloc –, és mégis pofáznak, mert nem tetszik a műalkotó ember képe vagy a szeme állása. A szürkék nem viselhetik a tehetséget ugyanis.
Rombolni, azt tudnak, és még milyen aljasul. Most is, a Kampf jegyében mennek neki nehézfegyverzettel az Art Capital Alapítványnak, amely az orbáni Wölkischer Beobachter (magyaridők) szerint migránssimogató kiállításokat tart. Hogy lássuk, kik is ezek:
“Amíg a kormány emberfeletti erővel küzd a migránsok távol tartása érdekében, addig a képzőművészek tekintélyes része Soros György kottája alapján azt szeretné elérni, hogy minél több afrikai éljen Magyarországon, lehetőleg minél előbb.”
Ilyeneken, ha normális az ember, akkor röhög. Máma viszont nagy időket élünk, akárha Svejk, ami nagy idők nagy embereket kívánnak, és ilyen nekünk Matolcsy az unortodox, pöttyös seggével. Az általa gardírozott műintézmény, az MNB, a forinttal már csak az elbaszás szintjén foglalkozik, sokkal inkább műalkotásokkal, de most már politikai-, és gondolatrendőrség is egyben. Fél nap alatt vizsgálni kezdték az Art Capitalt ugyanis.
“Az MNB semmilyen politikai célzatú, illetve migránstámogató kampányt nem támogat”.
Ez volt az ok és az indok, ami oly bájosan aljas, hogy jelzőt már nem is keres hozzá az ember, és mégis, voltaképp sehol sincs attól, mint ami nívót a magyaridők, és tulajdonképpen a rezsim, és az egész ország magáénak tudhat. Ez, amiben szügyig ücsörgünk, ez a morális nihil, erkölcsi mélyföld és sósivatag.
Mert milyen ország már az, ahol a bakó megkérdezi a gazdát, megdögölesszem, az rávágja, dögöleszd meg, és nekieresztik a tankot meg az úthengert. Nem a magyaridők leprás betűharcosa az, aki a duci ujjaiból szopingálja, hogy kit kell aktuálisan eltakarítani az útból, hanem felsőbb kézmozdulatok és orrfintorgások. A végső megoldásnak sem volt soha írásos nyoma, és mégis milyen flottul ment az egész.
Ahogyan a rendszer működik itt is, az valami elképesztő A magyaridők rárakja a stigmát az elítéltre, utána pedig anyagilag, egzisztenciálisan, erkölcsileg és minden lehetséges módon szíják ki belőle az életet. Ha juhász az ember és létrája van, akkor pedig egészen közvetlen módon, vak osztrák nyugdíjas képében szabadítják meg a földi élet kínjaitól. És mindenkit érhet baleset.
Egészen elképesztő állapotokba süllyedt az ország, mindent megül az aljasság. Ez sem újság, még az újszülöttnek sem. Azonban, hogy mégis kitartóan nyomogatom most a billentyűzetet miatta, az még a határtalan cinizmusba ojtott ökörség, ami miatt tegnap a sok-sok lélekvesztő történés közül volt egy, amely kimondatta velem a varázsigét, hogy szakadna már a búbánatos ég erre az egész elcseszett világra.
És ezt, gyerekek, mi más is szállíthatta volna, mint az emmeggy, amiről már tényleg nem lehet eldönteni, mi a rosseb lehet. Ebben bizonyos Gyarmati István, biztonságpolitikai szakértő, azt szakértette, hogy Németországban és a svédeknél is a lakosság morális hanyatlást érez a migráncsok miatt, akikkel, ha már a kerítésen belül vannak, nehéz bármit is kezdeni.
Erről a morális hanyatlásról mesélhetne még az MNB és a magyaridők tükrében is, illetve és hát az egész szaros országról, hogy hová jutottunk, juttatták ők, illetve jutottak ők maguk, hogy a ganyétól nem látják a Napot. De, ami inkább baj, a józanabbja sem immár. Svéd morális hanyatlás, medveanyám…Egyébként tegnap egy már belül lévő migráncs kifelé igyekezvén akadt fönn a kerítésen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 13. hétfő, 18:00
-
Találatok: 1497
Híre kelt, hogy a XXI. századi magyar pártok (LMP, Jobbik, Momentum) összefognának. A három párt összes hívénél több „követőt” vagy „rajongót” összegyűjtött Puzsér Róbert – aki Budapestet óhajtaná megreformálni – se akar meghátrálni „az országot túszként fogvatartó huszadik század” előtt, ő is XXI. századi. Semmi kétség: az.
Az ilyen ideológiák – amelyeket divatosabb „keretezés”-nek nevezni – , illetve a „keretek” rejtett, bár előre meghatározott nyelvezeteket aktiválnak (ld. erről a „keretezés” [framing] elméletének atyját, George Lakoff professzort, közérthetően), ebben az esetben a „korszerűség”, „modernség”, „újdonság”, „haladás” ismert ideologémáit. Ezek a „huszonegyedik század” kifejezés hallatán automatikusan működni kezdenek, anélkül, hogy valaki elgondolkodnék felőlük.
Ráadásul ezek az ideologémák a Thatcher-Reagan, majd a Blair-Schröder korszakban átestek a versenyelvű transzformáción:
az a korszerű, ami sikeres, illetve az a sikeres, ami korszerű; a szociáldarwinizmus átértelmezésével a természeti-természetes szelekciót a társadalom alapelvévé is tette a korabeli médiapropaganda és „tudománynépszerűsítés” (haute vulgarisation).
Bármi, ami fölülkerekedik, magasabbrendű – írták a kor neokonzervatív szerzői, olykor annak tudatában, hogy ez szelídített (domesztikált), „szoft” fasizmus. (A „survival of the fittest”, a legalkalmasabb túlélésének „elve” akkor szabadkereskedelmi politikával járt együtt, ma meg védővámos politikával: ezt nagy korszakváltásnak tekintik a vezércikkek, holott a kettő váltakozása állandónak mondható a kapitalizmus történetében.)
Ennek a hiperkapitalista legitimációs (apologetikus) ideológiának az egyik még kezdetlegesebb változata az a teljesen nevetséges duma, amely szerint ami kronológiailag későbbi, az a „túlélés” puszta ténye folytán magasabbrendű („menőbb”), mint ami korábban volt. Így aztán Puzsér jobb, mint Voltaire, mert a hülye Voltaire meghalt, a furfangos Puzsér meg él, beee, Voltaire.
Voltaire akkora barom volt, hogy képes volt a XVIII. században élni. Lúzer.
Már a XX. század elején – brrr, XX. század! – a protofasiszta, romantikus mozgalmak (visszájára fordítva a XIX. század, pfuj, XIX. század, azaz 1848 demokratikus lelkesültségét) elkezdték az ifjúság kultuszát (das Recht der jungen Völker, Giovinezza stb.), ahol „az új” fogalmát azonosították a „fiatal” fogalmával, tehát aki később születik (még sokáig fog élni, tehát elevenebb, életerősebb), az újszerűbb. Függetlenül attól, hogy mit gondol (már ha egyáltalán valamit, azon túl, hogy félre az útból, ôte-toi que je m’y mette). Megvolt ennek a baloldali változata is (ne bízz senkiben harminc fölött, és í. t.).
A dolog még érdekesebb, ha tekintetbe vesszük, hogy a XX. század második fele a példátlan, mondhatni: megdöbbentő mértékű tudományos, technikai, gazdasági, népjóléti, fogyasztási, népoktatási, közegészségügyi és politikai (demokratikus politikai: gyarmattalanítás, a harmadik világ fölemelkedése, sztálintalanítás, nők és színesek emancipációja, gyermekjogok, kisebbségi jogok, munkahelyi beleszólás, szélesedő pluralizmus és szólásszabadság, a konformizmus és tekintélyelvűség visszaszorulása) fejlődés – és az európai béke – félszázada volt, amelybe beleesik a legsilányabb reakció által szünet nélkül gyalázott-rágalmazott, ám dicsőséges 1956 és 1968 és 1989, az autoritárius és zsarnoki rendszerek föllazulása, majd bukása.
És ebbe beleértendő a közműveltség és a magaskultúra virágzása, a cenzúra és filiszterség visszaszorulása.
(Pedig már azt a korszakot is mennyire utáltam, és nem ok nélkül. Viszont…)
Evvel szemben a XXI. század első két évtizede a válság, hanyatlás, sovinizmus, rasszizmus, elbutulás, kulturális tönkremenés, tudatlanság, rossz stílus és rossz modor, környezeti és demográfiai katasztrófa, heveny és idült fasizálódás, preanimista babonák és vérvádak korszaka, a twitter- és instagramműveltség diadala. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 12. vasárnap, 22:35
-
Találatok: 1633
Tekintélyelvűség, feltétlen bizalom a vezérben, a másik törzs elutasítása. Amit eddig populizmusnak hittünk, az egy új tanulmány szerint valami sokkal kártékonyabbá válhat. Ez a tribalizmus, vagyis a törzsi gondolkodás.
A populizmust kezdte kutatni a Political Capital és a lengyel Institute of Public Affairs
közös tanulmánya, de annak hátterében valami sokkal érdekesebbet és egyúttal kártékonyabbat találtak: a tribalizmust, vagyis a „törzsies gondolkodás” újjáéledését.
Hogy mit is jelent ez pontosan? A világ több országában, például Magyarországon, vagy Lengyelországban is kialakult politikai rendszer elsőre populistának tűnhet, hiszen vezetői, mint például Orbán Viktor, gyakran a népre, a nemzetre hivatkoznak, és az elittel szemben határozzák meg magukat. Ám a szavazótáboruk – a legfrissebb kutatások alapján – egészen másként gondolkodik.
Békemenet / Fotó: Ivándi-Szabó Balázs
A rettegő törzs
„A tribalizmus már nem a nép hatalmáról és a népszuverenitásról szól, hanem a tekintélyelvű beállítódásról – magyarázta Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital ügyvezető igazgatója.
„Az ilyen tekintélyelvű rendszerekben a vezető személyébe helyezik a bizalmat. A törzsi gondolkodás lényege, hogy a követők a vezér köré gyűlnek és elutasítják a másik törzset (pártot, politikai/ideológiai eszmét). Ellenük pedig a törzs szemében bármilyen eszköz bevethető, hiszen ők „nem jól látják a dolgokat”. A tribalisták körében
erősebb a hajlam a politikai erőszak támogatására
és a politikai pluralizmus elutasítására. ( Erőszakos retorika volt például Orbán 2017-es „sokaknak viszket a tenyere” kijelentése.) Az ilyen irányzatok vezéralakjai gyakran etnikai érveket hoznak fel és a nemzeti öndefiníciót erősítik híveikben – ez a jelenség megfigyelhető volt a menekültválság során, amikor a kormány szinte civilizációk közötti harcokként írta le a kialakult helyzetet. Ezekben a beszédekben már konkrétan megfigyelhetők voltak a jellegzetes törzsi mítoszok mint:
- „nagy hordában érkező idegen népek”
- „életerős férfiak, akiktől félni kell”
- „területünk elfoglalása”
- „asszonyaink megerőszakolása”.
Az ilyen, politikusok által gerjesztett félelem, a morális pánik nemcsak egy szűk rétegre, hanem minden társadalmi csoport tagjaira hat. Ez azzal is összefügg, hogy ezek a félelmek nem gazdasági jellegűek, hanem kulturálisak, civilizációs vagy nemzeti alapon megfogalmazottak így nem nem réteg- vagy osztályspecifikusak. Magyarországon, –a Political Capital felmérése szerint – a tribalisták többsége ( 59 százaléka ), a kormánypártra szavazna.
A törzsfőnök hosszú uralma
Az ilyen tribalista irányzatokra, mint amilyen hazánkban is megfigyelhető, két dolog biztosan igaz: a fekete-fehér álláspont, amely élet-halál harc szintűnek mutatja be a politikát; valamint a tekintélyelvűség.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 11. szombat, 19:33
-
Találatok: 1550
A balos-liberális média sokszor próbálja azt a látszatot kelteni, mintha Orbán Viktor kirekesztett, elzárt pozícióban lenne a nyugati világelitben, de ugyanezt a képet használja a Fidesz körüli média is, amikor Orbán Viktort Európa lázadójának próbálja beállítani. Pedig sok szempontból, például a nagytőke szempontjából, Orbán az európai mainstreamet képviseli, sőt, politikai hatalmát többek között pont erre építve szilárdítja meg.
Az elmúlt hét két híre jól keretezi azt, hogy az a politika, amit képvisel, és maga Orbán Viktor mennyire elnyomott Európában. Magyarországra hoz üzemet a BMW, Mészáros Lőrinc pedig az ALDI-val üzletel. Persze lehet azt mondani, hogy az üzlet és a politika két különböző dolog, csak a valóság legtöbbször mást mutat. Bár a perifériás, keleti piacokon való befektetést függetlennek tartjuk a politikától, ezekben mindig szerepel politikai döntés is. Ha Orbán valóban pária lenne nyugaton, akkor a legjobb verzió szerint sem bíznának meg benne a „piacok”, és így nem érkeznének ilyen befektetések Magyarországra.
Ezzel szemben az elmúlt években még durvább dolgokat is láthatunk. A német állam által is tulajdonolt Telekom magyar leánycége például simán odaadta az Origót a Fidesznek. A Népszabadság bezáratásához is szükség volt arra, hogy az Axel-Springer és a Ringier egyesítése előtt, miután a GVH ezt sokadszorra sem engedélyezte, eladja a közéleti lapjait a két nemzetközi médiapiaci multi Henrich Pecinának. Hogy ő a Fidesz parancsára pár év múlva bezárassa őket, a frissen vásárolt, illetve a nagy multik fúziójából örökölt megyei lapjait pedig szépen lepasszolja Mészáros Lőrincnek. Korábbról ott van a bankadó vagy a telekom adó, aminek lakosságra való áthárítását lényegében jóváhagyta a kormány (ugye 2017-ben már a magyar bankszektor volt az egyik legjövedelmezőbb Kelet-Európában), és ide vehetjük a devizahitel válság nem megoldását, és a bankok felelősségének lényegében elkenését.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a multik társasági adójának lecsökkentésével, a TAO-pénzekkel milyen adóparadicsomi környezetet hozott létre a Fidesz ezeknek a cégeknek, miközben pluszban még vissza nem térítendő támogatásként kétszer annyi pénzt osztott ki nekik, mint előtte a szocialisták és a liberálisok.
Ehhez pedig vegyük hozzá a munkavállalói jogok magyarországi leépítését, és meg is kapjuk azt, hogyan árulja ki Magyarországot, lényegében hatalomért a Fidesz.
Úgy tűnik, Orbán rájött arra, hogy saját rendszerének stabilitását leginkább úgy tudja fenntartani, ha a tőkén keresztül minél több ország gazdaságát érdekeltté teszi saját fennmaradásában. Így épül fel Paks II. és a Budapest-Belgrád vasútvonal Magyarország számára kedvezőtlen feltétekkel, ellenben a kínaiaknak, oroszoknak, és feltehetően a beszálló német cégeknek kedvező feltételekkel.
Orbán rendszere lényegében semmilyen szabadságharcot nem folytat már Európában. A tőlünk kiszivattyúzott állami adóforintokkal üzletel, és biztosítja saját pozícióját az európai politikában. Ezt a pénzt váltja bajor és német, szlovén és horvát, újabban szlovák politikai tőkére. Majd azt vissza pénztőkére, amiből még több politikai tőkét vehet.
Ehhez pedig a nyugati és keleti tőke szépen asszisztál, de mi mást is tehetne, ha logikája szerint asszisztálnia kell (vagy éppen az oroszok és a kínaiak esetében ez egy mindkét oldal számára elfogadható politikai térfoglalás is). De ez a tőkekitettség biztosítja azt is, hogy Orbán ellen soha ne lépjen fel az EU erőteljesen, hiszen akkor veszélybe kerülnek a nyugati cégek itt elhelyezett pénzügyi akciói is.
Csakhogy mindeközben a magyar gazdaság szerkezete fenntarthatatlan marad. Még mindig egy olyan pályán versenyzünk, az erőforrásaink olcsó eladásának pályáján, ami hosszú távon se erős magyar cégekre épített gazdaságot, se fenntartható jólétet nem fog elhozni az ország számára.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 11. szombat, 01:09
-
Találatok: 1515
Jól értesültek lehettek azok a társaságok, amelyek az áprilisi országgyűlési választások előtt egy hónappal jelentkeztek egy naperőmű-építési pályázatra. A 12 milliárd forint keretösszegű tender azért volt furcsa, mert csak néhány órára nyílt meg, majd újra bezárták. (A pályázat március 9-én napközben nyílt meg, és másnap reggel már be is zárták. Nem szokványos, hogy pénteken megnyitnak egy pályázatot, majd szombaton bezárják. Ezt azért tehették meg, mert március 10. munkanap volt.)
A pályázat újranyitásáról semmilyen előzetes információ nem látott napvilágot, még az európai uniós támogatásokkal foglalkozó pályázatíró cégek sem tudtak arról, hogy a – tavaly július 3-án felfüggesztett – tender néhány órára ismét elérhető lesz. Egy ilyen projekt esetében a pályázati kérelem beadásához sok időre van szükség, nem elég a pályázatot leíró eljárásrend 96 oldalát elolvasni, az abban foglalt elvárásokat teljesíteni is kell.
A G7 a Transparency International-lel közösen közérdekű adatigénylést nyújtott be a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), a tender felelőse felé. A válaszból kiderült, hogy 144 cég nyújtott be pályázatot azon az ominózus március 9-i napon. Az MFB nem árulta el, hogy melyek ezek a vállalkozások, csupán annak a 32 cégnek a nevét közölte, amellyel idén július közepéig szerződést kötött. (Ezek között minden bizonnyal olyanok is vannak, amelyek még tavaly pályáztak.)
Az eddig szerződött vállalkozások negyedének Nyíregyházán van a székhelye. Ez azért fontos, mert korábban úgy értesültünk, hogy március 9-én egy nyíregyházi bankfiókban adtak le tömegével kérvényeket.
A tender a KKV Energiahitel nevet viseli, naperőműves beruházáshoz lehetett hitelre pályázni. A pályázatban részt vevő bankok lényegében ingyen hitelt ajánlottak a beruházás 90 százalékára. A tenderen indulóknak csupán a 10 százalékos önrészt kellett előteremteniük.
A hitelszerződést 15 évre kötötték, de úgy, hogy az első két üzleti évben nem kell a nyertes cégnek törlesztőrészletet fizetni. Az állam vállalta, hogy a piaci ár közel duplájáért, kilowattóránként 32 forintért átveszi az áramot.
Ha egymilliárd forintos beruházással számolunk, akkor a tenderen 900 millió forintos hitelhez juthatott a jól értesült vállalkozó. A szakértők legóvatosabb számításai szerint éves szinten 10-20 százalékos tiszta profit realizálható a naperőművekkel.
A jelenlegi alacsony kamatkörnyezet mellett nem tűnik rossz üzletnek ez a több oldalról bebiztosított befektetés. A beruházáshoz szükség van még egy egyhektáros telekre – lehet akár szántóföld is -, amely viszonylag közel fekszik egy olyan vezetékhez, amelyre rácsatlakozhatnak a naperőművel.
g7.24.hu
Hatalmasat kaszálnak az ingyenhitellel az egy nap alatt lefuttatott uniós pályázat nyertesei / 2018.03.16.
Ugyanabban a vidéki bankfiókban adták be a 12 milliárd forintos titokzatos pályázatra a jelentkezéseket. - Még az uniós pályázatokban jártas szakértők és tanácsadó cégek sem tudtak arról előzetesen semmit, hogy újraindul a korábban felfüggesztett tender. Mégis újraindult a hét utolsó munkanapjának délutánján, aztán szombat délelőtt már ismét felfüggesztették a pályázatot, mert túligényelték a keretösszeget.
A kormány nagyon a szívén viseli ezeknek a vállalkozóknak a sorsát. Három héttel a tender ismételt megnyitása előtt módosult a villamos energiáról szóló törvény. Addig csak egy kilométernyi szabadvezeték létesítésére volt kötelezett a hálózati cég, amely a vezetékeken eljuttatja az áramot a fogyasztókhoz.
Bővebben ...
Jé. – mondta Pálinkás József – Nahát. – tette még hozzá, akárha babos ruhás kamasz kislány volna eltartott ujjú teadélutánon a hétfejű sárkány szalonjában, ahol halomban fekszenek a hullák. Akár tiszteletre méltó is lehetne ez a jámbor józanság, és mégsem az, hiszen ő is csak akkor szólalt meg – a’la Simicska – amikor a saját háza égett. Ahogyan a vezér leváltotta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről, azonmód döbbent rá, hol is él. Hogy milyen mocsokban.
A populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon biztos, hogy nem működik. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pálinkás József. A hivatala éléről nemrég menesztett tudós szerint ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is. Részletek a Magyar Hang 14. számában megjelent interjúból.
Puha selyemzsinór, bársonyos zabola…
A nyitott társadalom definíciója nem bűnös dolog, hanem a megértésre való törekvés, a megbeszélést és az abból fakadó folyamatos javulást jelentő társadalomműködés – mondja az augusztus 17-én budapesti irodáját bezáró Nyílt Társadalom Intézet (OSI) vezetője. Koncz E. Katalin nem költözik Berlinbe, 25 év után befejezi a közös munkát Soros Györggyel. Van mit feldolgoznia. Például azt, hogy éppen azok miatt, akikkel a rendszerváltás idején még maga is együtt dolgozott, a magyar társadalom bezárkózik, egyre inkább a félelem határozza meg, hogy az emberek miként beszélnek egymással.
Fotó: Merész Márton