- Részletek
-
Készült: 2018. június 17. vasárnap, 16:17
-
Találatok: 1888
A magyar kormány minden korábbinál erősebb kontrollt szerzett a sajtó felett 2017-ben azzal, hogy számos médiumot felvásároltak kormány közeli oligarchák – írja a 2017-es Digital News Reportjában a Reuters Institute. Az oxfordi egyetem médiaelemző intézetének tűpontos és átható tanulmányát a Ténygyár vette végig, s arra jutott:
mivel egyre kevesebb magyar bízik a hagyományos médiában, sokan a közösségi médiához (elsősorban a Facebookhoz) fordulnak, ami tovább növeli a társadalmi-politikai megosztottságot az országban.
A
Magyarországról szóló tanulmány felidézi, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz 2018-ban harmadszor szerzett kétharmados többséget a parlamentben. Az áprilisi választás után szinte azonnal bezárt a Simicska Lajos – Orbán korábbi szövetségese, majd ellenfele – tulajdonában álló Magyar Nemzet (majd később a Heti Válasz is), ezzel pedig még kevesebb független médium maradt az országban. A Reuters Institute hivatkozik az Átlátszó cikkére, amely szerint:
Magyarországon már több mint 500 médium áll a kormány(párt) közvetlen befolyása alatt, a jobboldal túlsúlya különösen a vidéki lapok tekintetében egyértelmű – ma már egyetlen megyei hírlap sem független a Fidesztől.
Az állami vezetők ráadásul hatalmi fegyverként használják az állami hirdetések piacát: a kormánykritikus lapok, televíziók és online portálok nem kapnak tőlük megrendelést, a kormánypártiak pedig akkor is, ha alig képesek nézőket, hallgatókat vagy olvasókat vonzani. Előbbiek ezért kénytelenek a piacról megélni, ami egy tízmilliós országban nem könnyű, különösen, ha a hirdető magáncégekre is nyomást gyakorol a kormány.
A Reuters Institute felmérést is készített a magyarországi médiafogyasztási szokásokról és azok változásáról. A hazánkra vonatkozó következtetéseket egy 2005 válaszadóval rendelkező online kérdőíves kutatásra alapozzák. A kutatás elsődleges eredménye, hogy
Magyarországon az egyik legalacsonyabb a média megbízhatóságába vetett bizalom: 37 ország közül a 35. helyen szerepel az ország, összesen csupán az emberek 29 százaléka bízik a sajtóban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 16. szombat, 13:20
-
Találatok: 1672
Migránsok betelepítését készíti elő Szeged, írta a Pesti Srácok egy óvodapedagógusoknak tartott képzés hallatán. Pedig elég sok külföldi gyerek jár állami iskolákba - megtudtuk a pontos számokat, a főbb származási országokat. El sem hinné, hány migráns hátterű gyerek jár állami óvodába.
Muszlim gyerekek fotójával illusztrált,
Szegeden már érzékenyítik az óvónőket a migránsgyerekekre című cikkel
hergelt a Pesti Srácok egy szegedi képzés ellen, amit a Menedék - Migránsokat segítő Egyesület tart óvodapedagógusoknak. A kormányközeli lap azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista Botka László által vezetett önkormányzat már a migránsok befogadására készül.
Szeged város visszautasította a vádakat, sajtóközleményben tudatta, hogy a KSH kereste meg egy a Duna-völgyének vándorlásait vizsgáló Duna Transznacionális Programban beadott pályázaton való részvételre. A projektben nyolc Duna-völgyi ország vesz részt.
A program sem érzékenyítő tréning, javítja ki a Pesti Srácokat Kováts András, a Menedék igazgatója, hanem kulturáliskompetencia-fejlesztés. A célja az, hogy egy óvodapedagógus elsajátítsa, miként tud egy eltérő kultúrájú gyerek speciális igényeivel, eltérő kulturális hátterével dűlőre jutni. Bognár Kata, a Menedék munkatársa pedig azt mondta el a hvg.hu-nak, mi is zajlik. A négynapos képzés elején először is fogalomtisztázás: kik is azok a migránsok, milyen háttérintézmények foglalkoznak velük - mert a politika összezavarta, megkavarta a fogalmakat. Sokan megijedtek a migráns szótól, de megnyugodtak, amikor kiderült, ez csak annyit jelent: olyan gyerekek, akiknek a szülei 3 hónapnál többet töltenek Magyarországon. Akár munkavállalás miatt, akár azért, mert letelepedési kötvényt vásároltak.
A képzésben főként kompetenciafejlesztés, szakmai önismeret-fejlesztő munka zajlik: milyen helyzetek fakadhatnak abból, ha a többségtől eltérő kulturális hátterű gyerekek járnak az intézménybe, és hogyan lehet a konfliktusokat kezelni?
Egyáltalán, honnan lehet tudni, hogy egy szimpla, két ember közti konfliktusról van-e szó, vagy az az eltérő kulturális háttérből fakad. Az óvódapedagógusok megtanulják, mik azok a szabályok, amikre tekintettel kell lenni, hogy tényleg fontos tiszteletben tartani, ha egy muszlim kisgyerek nem ehet disznóhúst. Arról is gondolkodnak közösen, hogy mik azok a többségi szabályok, normák, amiket pedig következetesen be kell tartatni és elmagyarázni az intézménybe járó külföldi gyerekeknek és szüleiknek. De önismeretről is tanulnak a pedagógusok, illetve arról is, hogy miként lehet beszélni a gyerekekkel a kulturális sokszínűségről. Szeged amúgy nyílt felhívást hirdetett a programra, azon indult Menedék, nem a város kérte fel őket. A képzésre pedig önként lehetett jelentkezni.
A külföldi gyerekek óvodai jelenléte egyébként nem elszórt jelenség, minden óvónő tudott személyes példát mondani: vegyes házasságokból érkező, diplomata, Szegeden tanuló diákok, és egyéb ott letelepedni szándékozó külföldiek gyerekeivel kapcsolatban lehet szükség a képzésen megszerzett tudásra, mondja Bognár. Ezen a négynapos kurzuson 18 óvodapedagógus vesz részt, de a fővárosban még nagyobb az érintettség, hiszen van olyan óvoda, ahol akár 40 százalékos is lehet a délkelet-ázsiai migráns gyerekek aránya. A pedagógusok visszajelzése egyértelműen pozitív volt.
Megkérdeztük az Emmit, hogy 2017-ben hány külföldi állampolgárságú gyerek járt magyar állami fenntartású óvodába. Ez a szám 2017. október 1-jén 2396 volt. A minisztérium megyék szerinti megoszlást is küldött:
|
Megye
|
Külföldi gyermek
|
|
Bács-Kiskun |
86 |
|
Baranya |
47 |
|
Békés |
13 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
71 
|
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 14. csütörtök, 21:06
-
Találatok: 1951
■ Egy tavaly novemberi brüsszeli ellenőrzésen több mint 40 magyarországi EU-s beruházás bukott el, de erről csak most értesítették a magyar kormányt. ■ Az Európai Bizottság visszaköveteli az ezekre elköltött pénz egy részét, átlagosan 10 százalékát, legalább 100 milliárd forint értékben. ■ A bukott pályázatok közül a legnagyobb tételek útépítésről és vasúti felújításról szólnak. ■ A problémás pályázatok győztesei között Mészáros Lőrinc cégei és Bajkai István fideszes képviselő ügyvédei irodája is ott vannak, de nagy nyugati multik is, a Strabagtól a Colason át a Swietelsky-ig.
Június elején írta meg a 24.hu, hogy egy tavaly novemberi ellenőrzésen igen sok magyarországi EU-s pénzből menő beruházás bukott el, és körülbelül 100-150 milliárd forintot kellene visszaadnia Magyarországnak a közbeszerzési szabálytalanságok miatt. 2015 és 2017 közötti EU-s pályázatokat vizsgáltak, és átlagosan 10 százalékot vennének vissza ezekből, írta a lap. Hogy mely pályázatok buktak el a vizsgálaton, az akkor még nem derült ki.
Most sikerült hozzájutnunk a feketelistához. Azt sajnos nem tudjuk egyelőre, hogy melyik pályázattal mi volt konkrét probléma, bár már a kiírások felületes átfutása alapján is megjelennek gyanús dolgok.
44 problémás pályázatról van szó, de mivel ezek között vannak részekre szabdalt kiírások, ezért valójában 24 nagyobb projekt van a listán. (A 24.hu 34 problémás közbeszerzésről írt, ám mivel van a listánkon 10 darab azonos összegre kiírt pályázat a szegedi lézerközponttól, így valószínűnek látszik, hogy az ő forrásuk ezt egyetlen ügynek kezelte, és így már érthetővé válik az eltérés.)
Útépítések és vasúti munkálatok a legnagyobb tételek a feketelistán, de számos vízügyi beruházás, a 3-as metró felújítása, középületek felújítása és minisztériumoknak adott jogi és PR munkák is vannak rajta. A legtöbb rossz szerződést a NIF, a Miniszterelnsökség és a szegedi EU-s lézerközpontnak dolgozó ELI-HU Kft. kötötte. A problémás pályázatok esetében a legtöbb esetben a győztesek között a Strabag valamelyik leányvállalata szerepel, összesen 10 esetben érintett az osztrák - orosz hátterű cég.
A legnagyobb falatok: 7 keretszerződés
A legnagyobb tétel messze az a hat keretszerződés, amit egy-egy régió útfelújítási munkáira kötött a Magyar Közút Nonprofit Kft. különböző konzorciumokkal, 2017 és 2020 közötti munkákra. Mindegyik keretszerződés 271,6 milliárd forintról szól. Ez elképesztő összeg, a hat szerződés keretösszege összesen több mint 1600 milliárd forint, ez nagyjából háromszorosa, mint amennyibe a 4-es metró került.
Hogy pontosan mi a baj ezekkel a szerződésekkel, azt nem tudjuk, ám lehetséges, hogy kartellt gyanítottak az auditorok, hiszen nagyjából ugyanazok a cégek pályáztak mindegyik régióban a munkára, de különböző felállásban alakítottak konzorciumokat: hol együtt, hol pedig egymás ellen indultak.
A legtöbb esetben a Strabag benne volt a győztes csapatban, a nagyok közül pedig a Swietelsky és a Colas, a kisebbek közül a Duna Aszfalt és az Euro Aszfalt jelenik meg hol a győztes, hol pedig a vesztes konzorcium oldalán, míg a náluk is kisebb magyar cégeknek egy-egy győztes csapat jutott. Ugyanakkor az se kizárt, hogy általában a keretszerződéssel mint műfajjal volt gondjuk a brüsszeli auditoroknak, és túlzásnak ítélték, hogy ennyire sok pénzt előre szétosztottak, konkrétan meg nem határozott munkákra. Itt biztosan az átlag alatti, vagy 10 százaléknál kisebb korrekciót írhattak elő a brüsszeliek, mert ez a hat csomag önmagában kitöltené ekkora büntetés esetében a 24.hu által említett 100-150 milliárdot.
Szintén keretszerződés, és szintén óriási összegről szól a "Középületek kiemelt épületenergetikai fejlesztései" című pályázat, ami 200 milliárd forint elköltéséről szól, de nem azt adták meg benne, hogy melyik épületeket kell ebből felújítani, hanem csak azt, hogy hány négyzetméteren kell ablakot cserélni, szigetelni vagy gépészeti munkákat végezni. A győztes konzorcium négy céget fogott itt össze, amiből kettő (ZÁÉV, West Hungária Bau) Mészáros Lőrinchez köthető.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 13. szerda, 21:57
-
Találatok: 1884
A NER tipikus megoldása az általa gerjesztett problémákra, hogy egyrészt letagadja, másrészt betiltja őket. Vélemény.
"Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti."
( Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25/1.).
A hajléktalanok utoljára 2010-2011-ben voltak a NER célkeresztjében, akkor Pintér és Tarlós meg is honosította a hajléktalanbűnözés kifejezést. A budapesti főpolgár gyakran emelt szót a „konszolidált többség” védelmében; a Fidesz a főváros megtisztítását olyan – szociális értelemben közmondásosan érzékeny – személyre bízta, mint dr. Kocsis Máté (aki arról rendezett népszavazást, hogy elvigye-e az rendőr az utcalakókat, a józsefvárosiak meg hál' Istennek azt felelték, hogy ne).
Hát most újra elővették a hajléktalankártyát, olyannyira, hogy alkotmányos joggá emelik a hajléktalannélküliséget. Ennek a „konszolidált többségnek” joga lesz ahhoz, hogy ne kelljen húgyszagot éreznie az aluljáróban, valamint rissz-rossz matracokon fekvő emberek látványától borzadnia.
Egyébként tisztességeséknél a lakhatáshoz való jog a mindenkit megillető szociális alapjogok közé tartozik. Erről rendelkezik 1948 óta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az 1989-es Egyezmény a Gyermekek jogairól – ez úgy jön ide, hogy a fedél nélküliek közt, Magyarországon is, igen sok a kiskorú –, az 1966-es Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint több mint ötven ország alkotmánya (még olyan haladó nyugati államokéi is, mint amilyen Oroszország vagy Banglades).
Ezek az egyezmények, megállapodások abból az elgondolásból erednek, hogy az államnak, amely legyen e tekintetben az állampolgárok közössége, van felelőssége a lecsúszott, bajba jutott tagjaiért. Nem, nem azt jelenti, hogy az ember nem felelős a saját sorsáért, és hogy a heréket majd eltartják a dolgozók. Csupán annyit jelent, hogy szorult belénk is annyi altruizmus, mint a fejlett emlősállatok zömébe, vagy más levezetésben, hogy a nyugati, állítólag keresztény civilizációban a hajléktalan nem ellenség, akitől meg kell magunkat védeni, hanem embertárs, akin segíteni kell.
Hogy a tényekre is vessünk egy futó pillantást: Magyarországon sokkal több a hajléktalan, mint a hajléktalanszálló-férőhely, és előbbiek száma a lakásárakkal egyenes arányban nő. Nem lehet egzaktul kilistázni, de valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy az összes szálló 11 100 férőhelyére körülbelül kétszer ennyi rászoruló jutna, de a bizonytalan lakhatású emberek száma több százezer is lehet. Az elmúlt húsz évben háromszorosára emelkedett a fedél nélküliek száma, és ez az emelkedés az elmúltnyolcévben gyorsult, miközben több tízezer üresen álló, többnyire önkormányzati lakás van országszerte, mert még nem utalták ki mindet, mélyen ár alatt, a saját embereiknek.
A NER tipikus megoldása az általa gerjesztett problémákra, hogy egyrészt letagadja, másrészt betiltja azokat, nem is ügyelve az ebben rejlő, ordító önellentmondásra. Gondolom, nemsokára nyilván tilos lesz a szegénység és a munkanélküliség is, hiszen nem zengi a rendszer dicsőségét. Sőt, ezzel az erővel betilthatják a betegséget is. (A betegszám növekedése durván ellentmond a Nagyszerű Igazságnak, miszerint a magyar egészségügy a létező egészségügyek legjobbika.)
Ami a „menjen dolgozni ahelyett, hogy kéregetne”, illetve „menjen hajléktalanszállóra ahelyett, hogy az utcán aludna” hozzáállást illeti: sem kéregetni, sem életvitelszerűen utcán tartózkodni nem jó dolog. Senki nem választja ezt, ha van jobb lehetősége.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 13. szerda, 00:38
-
Találatok: 1476
A kormány erkölcsi iránytűje örömtüzeket gyújtott. Megvan Európa egyik legkorruptabb országa és az – tadam! – Belgium! Bizonyám. Olvasták ők valahol, hogy valaki csinált valami felmérést – hogy kicsodamicsoda, az nem derül ki, de mindegy is – és ebből az derült ki, hogy a belga felsővezetők 20 százalékát érinti valamilyen formában a korrupció valamelyik formája. Naugye, hülye libsik? Ki a korrupt? Francokat a magyar kormány, mert a belga csokigyárosok! Tessék, lehet sivalkodni!
Drága kicsi bumfordi cukorborsók! Kurvára nem mindegy ám, hogy normáliséknál már az is korrupciónak számít, ha egy cég vezetője, pláne egy politikus elfogad egy üveg drágább bort. Ilyesmibe bukott már bele politikus a világ boldogabbik felén. Na, nem nálunk. Mert nálunk, a banánmaffia boldog kis országában még akkor sem rebben a polgár szeme pillája, ha a politikus egy komplett szőlészetet fogad el ajiba, a hozzá tartozó megyével együtt. Hát hiszen legalább nem a rohadék külföldi lopja el, hanem a mi kutyánk korcs kölyke!
Tündérbogaraim a korrupció erkölcsi megítélésében! Szerintetek ki a fasz hiszi el ebben az országban, hogy Mészáros Lőrinc a maga eszétől lett milliárdos és mindjárt családostul, hogy Rogán feltalált bármit a lopáson kívül, hogy Vajna Timike az eszével keresi a luxusautóra valót, hogy férjuram a tehetségével keresi a Timikére valót, hogy A Tiborcz család megtáltosodott, mióta István elvette a trónörököst, hogy Ráhel az egyik saját lábával az idegenforgalmon, a másikkal a divatbizniszen állva az ország legokosabb üzletasszonya? Még a hívek se hiszik el, csak éppen úgy vannak vele, hogy legalább a mieink lopnak rommá, nem a rohadt komcsik.
Szóval itt a korrupció nem olyasmi, ami beleütközne a társadalom erkölcsi mércéjébe, mert azzal a mércével már réges-régen kamu rezsicsökkentést méricskélnek az elmútnyócévhez, bözsiutalványt a terrorizmushoz, CSOK-ot a negyedikről lógó négyéveshez. Nincs mit összemérni a máshol korrupciónak minősített esetekkel, mert ez egy teljesen másik pályán, vagy inkább másik bolygón játszott másik játék, ami Magyarországon folyik.
Néha én is azt gondolom, ennek soha nem lesz vége, ebből nincs kiút. Olyankor marhagyorsan fellapozok egy történelemkönyvet, vagy a saját memóriámat, ami üzemszerűen működik, szemben a kollektív memóriával. Az a helyzet, hogy az összes diktátor hajlamú korrupt geci – és a komplett udvartartásuk – azt hiszi, hogy ő valami különleges természeti csoda, akihez fogható soha nem volt és soha nem is van, pedig olyan egyformák, mint két tyúkszar az udvaron. Mind eltaknyol végül, bármennyire nem hisznek is benne. Van, ahol határ van és nem lehet utazni, mert nem kap az ember útlevelet, vízumot. Akkor a valóság beszivárog a szögesdróton keresztül. A mi kis helyi korrupt gecink nehezebb helyzetben van, de megpróbál legalább rettegésből határzárat építeni. Mehetne ugyan a polgár, de inkább nem megy, mert a másik országban megerőszakolják, megölik, elveszik a vallását és a májkrémes zsömléjét, szóval nem is akar menni. Ameddig nem megy, addig nem is fogja látni, hogy milyen szarul él itthon és nem kérdezi meg, hogy vajon miért kell neki így élnie, amikor máshogy is lehetne.
De ez sem tart örökké. Az ilyen rendszerek kivétel nélkül mindig összeomlanak. A korrupt gecik mindig megbuknak. A hülyére vett polgárok pedig kivétel nélkül tátott szájjal csődülnek be a gecik palotáiba és ott szembesülnek azzal, amit a többiek, a szektán kívüliek eddig is tudtak, mondták is, de a rajongók nem hitték el. Nálunk se lesz ez másként. Nálunk is be fog csődülni a csirkefarhát és a rezsicsökkentés népe a csillogó palotákba és dülledt szemmel fog rácsodálkozni az egykori bálványok arany klotyókeféire. Na, akkor kell majd elővenni a Ki a korruptabb geci az unijóban kispajtások? című társasjátékot és dobni a kockával egy ügyeset.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 12. kedd, 05:00
-
Találatok: 1552
Ahol a kereskedelem végetér, ott kezdődik a háború” ■ Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az „Amerika elsőből” „Amerika egyedül marad” lesz ■ Látványos protekcionista lépésekkel könnyű bebizonyítani, hogy „Amerikai az első” ■ A vége a globalizált láncok megbomlása lehet, majd tetemes áruhiányok alakulnának ki, annak minden politikai, társadalmi és biztonsági következményével együtt ■ Trump javaslata a G7-nek egy szabadkereskedelmi megállapodás létrehozására további bizonyítéka, hogy az elnök tökéletesen kiszámíthatatlan ■ A magyar kormány is nemzetbiztonsági kérdésre hivatkozva államosította az energiaszektor és a bankrendszer egy részét
Miért pont most gyújtotta meg Trump a kereskedelmi háború gyutacsát?
Emlékezzünk csak, Donald Trump már a választási kampányában meghirdette az „America First” politikát, ami az élet minden terén dominanciára való törekvést jelentett az Egyesült Államok számára, beleértve a gazdaságot is. És tőle magától (tweetjéből) tudjuk, hogy
„a kereskedelmi háborúk jók, könnyen megnyerhetők, amikor egy ország (az USA) dollármilliárdok veszít gyakorlatilag minden olyan országgal szemben, amellyel kereskedik”. Ő pedig nem tett mást, mint megnézte a számokat, s importvám-emelésekről döntött minden olyan partner esetében, amelynek nagy a kereskedelmi többlete az USA-val.
S nem gondolta sem ő, sem a stábja tovább, hogy ebből mi következhet? Még a nagy protekcionista országok is óvatosabbak ennél napjainkban.
Érdekes, hogy Trump elnöki mandátumának a kezdete idején a Davosi Világgazdasági Fórumon a kínai elnök volt az, aki elsőként szállt síkra a világkereskedelem szabadsága, sőt további liberalizálása mellett. Szavai annál is inkább elgondolkodtatók, mivel Kína – miközben a világ legnagyobb kereskedelmi hatalmává vált (ha az Európai Uniót nem egy egységként vesszük), továbbra is jelentős protekcionista intézkedésekkel védi saját piacait.
Mondhatni persze hogy könnyű Kínának, amelynek gyakorlatilag minden kereskedelmi partnerével többlete van, s nem is kicsi.
Az EU-nak is jelentős deficitje van ugyan a kínai kereskedelmében, de az USA dupladeficitet kénytelen elszenvedni, mivel nem csak az ázsiai országgal, de az Európai Unióval is passzívumot termel. Másként fogalmazva:
az EU az USA-val folytatott kereskedelmének a többletéből kiegyenlíti a kínai viszonylatban keletkező passzívumát.
Akkor nézzük talán a tágabb képet is…
A világkereskedelem adatai igen impozánsak. Durván: folyó áron 85 ezer milliárd dolláros a világ GDP-je, ebből mintegy 25 ezer milliárd a világkereskedelem részesedése, aminek a 30 százaléka az EU belső és külső kereskedelme. Ez utóbbi kétharmada azonban vám- és akadálymentesen a tagok között bonyolódik, az egyharmad áll össze a harmadik országbeli partnerekkel folytatott kereskedelemből, ám azon belül is jelentős súlyt képviselnek a kölcsönös piacra jutási feltételeket ilyen vagy olyan módon, de könnyítő szabadkereskedelmi megállapodások. S még egy fontos adalék:
Trump a kereskedelmet pécézte ki magának, pedig az USA kereskedelmi deficitje a GDP-jének csupán a 2,9 százalékát teszi ki, miközben az államháztartási hiánya sokkal nagyobb hányadát.
Ez tavaly 3,5 százalék volt, az idén pedig szakértők legalább 1 százalékponttal nagyobbra prognosztizálják. Annak mérséklésével kellene inkább Trumpnak foglalkoznia, még akkor is, ha a hiány nagy részét a világ számos országa, illetve azok vállalatai amerikai kötvényjegyzésekkel fedezik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 10. vasárnap, 18:52
-
Találatok: 1557
Hiába menekítik ki a jómódú szülők a gyerekeiket idejekorán hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, egyházi középiskolába, az állami iskolákból és a szegregált szakképző intézményekből kikerülő, írni-olvasni nem tudó tömegek előbb-utóbb feloldhatatlan szociális feszültséget és megoldhatatlan gazdasági problémát okoznak.
Ha az ember Miskolc környékén autózik télen, azt tapasztalja, hogy sűrű, kékesszürkés füst üli meg az utcákat. Büdös és fojtogató, nincs menekvés előle. Még a jobb módban élőket sem kíméli. A füstöt nem érdekli, hol húzódik a szegények lakta utcák határa, hol kezdődnek a gazdagok házai. A füst csak jön, feltartóztathatatlanul. Miskolc közvetlen szomszédságában van ugyanis az ország egyik legnagyobb nyomortelepe, a Lyukóvölgy. Innen ömlik a füst a kidőlt-bedőlt falú házak kéményeiből, mivel Magyarország a 21. században képtelen megoldani azt a nem túl bonyolult feladatot, hogy a szegényeknek téli tüzelőt biztosítson. A rászorulók így azzal fűtenek, amit találnak – leginkább szeméttel. Mivel ilyenkor a részecskeszennyezés brutális mértékű, a városvezetés közömbössége a település jobb módú polgárainak is árt. Miskolc emiatt ugyanis Magyarország egyik legszennyezettebb települése.
Ahogy a füst nem kímél senkit, úgy fog rövid időn belül az egész országra ránehezedni az oktatási szegregáció problémája. Lassan bekúszik mindenhová. Mert hiába menekítik ki a jómódú szülők a gyerekeiket idejekorán hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, egyházi középiskolába, az állami iskolákból és a szegregált szakképző intézményekből kikerülő, írni-olvasni nem tudó tömegek előbb-utóbb feloldhatatlan szociális feszültséget és megoldhatatlan gazdasági problémát okoznak. Hosszú távon nem lehet megúszni azt, ha egy ország ilyen tömegben bocsát ki fiatalokat írás-olvasási és számolási készségek nélkül, akik előtt a munkaerőpiac bizonyosan nem nyílik meg.
A borsodi településeket járva az egyik nagyobb város általános iskolájának igazgatójával beszélünk, aki a nyugdíjas éveire készül. Ahhoz, hogy nyilatkozhasson, az állami intézményfenntartó engedélye kellene – amit úgysem kapnánk meg –, ezért a nevét inkább nem írjuk le. Amikor arról kérdezzük, mit tapasztal a felső tagozatosok beiskolázásánál, mi a véleménye a környék szakképző intézményeiről, azt feleli, hogy ez a depressziós világ az ipar összeomlásával van összefüggésben.
Fotó: FORTEPAN / BAUER SÁNDOR
–
Elöregedett a lakosság, csak a cigány családokban vannak iskoláskorú gyermekek – mondja. Az ő vállát pedig aktuális problémák nyomják. Szaktanárhiánnyal küszködnek, jövőre három kolléga is nyugdíjba megy. Az utazó tanárokkal nem lehet megoldani a gondokat, mert ők nem maradnak ebédeltetni, nem beszélgetnek a szülőkkel, a gyerekekkel, „csak leadják az órájukat, de egy tantestületben más feladatok is vannak”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 10. vasárnap, 01:30
-
Találatok: 1600
Alakul ez, csak a sok idióta nem éri fel ésszel, mennyire különlegesen csavaros, francokat csavaros, egyenesen matyómintás a félázsiai-félhülye észjárásunk minekünk.
Itt kínlódik a világ libbant fele, hogy megértse, miért kell agyonverni Soros Györgyöt. Jönnek itt, hogy mert zsidó és ilyen hülyeségek. Nagy francot! Egy baj van az öreggel. Annak idején segített Magyarországon létrehozni és megerősíteni az ellenzéket, hogy le lehessen váltani a diktatúrát. Na, ezt kell most meggátolni, hogy megint segítsen leváltani a diktatúrát. Ennyire nagyon egyszerű a dolog.
Amúgy meg nincs is diktatúra, hanem ilyen speciális árvalányhajas-turulos demokrácia van. Ez ősi igényünk minekünk, mi ragaszkodunk ahhoz, hogy kivénült pártkáderek és egyházi elvtársak mondják meg nekünk, mikor, ki és hány gyereket szüljön, mire taníttassa a kölkét, milyen ruhát hordjon, milyen pálinkát igyon, hogyan főzze meg a csirkefarhátat. Pont. Mi szeretjük ezt, mert olyan ősmagyaros.
Kicsi ország vagyunk ugyan, de a legnagyobb hatalom nálunk van, mert egy lottyadt zsúrpubi focizik a nemzeti válogatottban. Mármint ő egyedül focizik, ő a csatár, a szélső, a kapus, a bíró az edző és az összes néző is. Ezt csinálja utánunk valaki! Na ugye! Nagyok vagyunk! Merünk nagyok lenni! Ez a valami, nem a pacalpörköltbe főzött orbánviktoros kitűző.
Szerény nép vagyunk, mert van mire szerénynek lennünk. Csak azt követeljük meg mindenkitől, hogy csodáljanak, imádjanak és tiszteljenek minket. Meg persze azt, hogy mindenki úgy éljen, ahogy mi és mindenki azt csinálja, amit a mi fénylő csillagunk parancsol nekik. Nem olyan bonyolult dolog, csak szót kell fogadni és azt csinálni, amit mi csinálunk. Oda kell adni minden ingó és ingatlanvagyont a vezérnek, majd ő jól sáfárkodik vele. Nem tartja meg magának, aki ezt mondja, hazudik, mint a csörgedező kannásbor. Francokat. A vezér igénytelen. Ez jól látszik a trottyos gatyáin, a turkálóban vásárolt kismama ingein, a libafoszöld és lila nyakkendőin, kihízott zakóin. Ő nem magának akarja a vagyont, mert önzetlen, mint a kurvaélet.
Szétosztja. Jut belőle apukának, a feleségének, a régi haveroknak. A kislányának, aki apuci kifinomult ízlését örökölte, ezért majd mostmár ő fogja irányítani a divatvilágot. Divatdiktátor lesz, ami teljesen jogos igény részéről, csak rá kell nézni a szentemre. Leginkább persze a pénzt és a hatalmat szereti a magáénak tudni a lányka, dehát mindenki gyűjt valamit, én például befőttesüveget.
A másik ded, az egyszem fiúcska sem marad ki a tutiból. Ő most építgeti a szektáját. Apuci majd államvallássá teszi szépen és akár püspök, vagy helyi pápa is lehet még belőle. Senki nem fog ezen megdöbbenni, pláne nem fog tiltakozni ellene, hanem majd boldogan megyünk bégetni a szeánszokra. Olyan mindegy, hol és kinek bégetünk. A lényeg a bégetés. Azt nagyon szeretjük mi, mert nemzeti.
És lesz nekünk tengeralattjárónk is! Gőzüzemű. Szilus fogja megépíteni a kertben lakó baglyok segítségével, mert azok okos baglyok; ha éppen nem dugnak, akkor nagyon ügyesen építenek tengeralattjárót kiszuperált kuktából, másfél kilométer hosszú nemzeti lobogóból és édeserdélyből. Kívülről majd felkasírozzák letelepedési kötvényekkel és onnantól életveszélyes fegyver lesz a nemzeti kacsónkban. Öntünk ötven kiló sót a Dunába és már indulunk is világhódító utunkra. Elsőnek Brüsszelt vesszük be, másodiknak a Xanaxot.
Jó lenne, ha a világ megértené végre, hogy mi így szeretünk élni. Seggünkben a fejünk, hátunkon a házunk, mármint az országházunk és annak lakói, dalolunk boldogan még a sürgősségi osztályon dögledezve is hálásak vagyunk a mi bölcs vezérünknek, aki megvéd minket a hedonizmustól és a gondolkodástól. Nekünk ez így jó és aki nem hiszi, az rohadjon is meg!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 09. szombat, 00:55
-
Találatok: 1632
Valóságos csoda, hogy a gulyáskommunizmus helyébe a rothadó kapitalizmus léphetett 1990-ben. Mi mással lenne magyarázható, hogy a magyar választók önként feladták a létbiztonságot nyújtó szocializmust és beléptek a bizonytalanságba.
Nem volt, nem kellett forradalom. A munkásosztály a szövetséges parasztsággal és értelmiséggel közösen önként lemondott a hatalomról és mindazokról az előnyökről, amelyeket egy konszolidált diktatórikus berendezkedés – a társadalmi béke és a hatalom megőrzése érdekében – garantálni tudott számukra. Lemondott a mesterségesen alacsonyan tartott hatósági árakról. A teljes foglalkoztatást, bérezést, nyugdíjat garantáló munkakényszerről. A termelőszövetkezetek és a háztáji biztosította élhető kistelepülésekről. Az ingyenes oktatásról és egészségügyről. A szakszervezeti üdültetésről. A gyermekek nyári napközis táboroztatásáról. Miért? Nem valószínű, hogy a jogállam, a sajtó- és más szabadságjogok utáni vágy miatt kaptak választói bizalmat a frissen alakult vagy újjáalakult piacgazdaságot ígérő pártok az első szabad választásokon. Talán az a téves feltevés motiválhatta az urnákhoz járulókat, hogy különösebb erőfeszítés nélkül, rövid idő alatt sikerül utolérni az osztrákok életszínvonalát?
Semmit a nép által
Valójában nem csoda történt. A rendszerváltás nem az 1990. március-április hónapjaiban megtartott kétfordulós választás eredménye. A Kádár-korszak utolsó, 1985-ben megválasztott, jórészt az MSZMP által delegált képviselőkből álló parlamentje fogadta el azokat a törvényeket, – köztük az Alkotmány módosítását – amelyek alapján végbement a tervgazdaság felszámolása, az állami vagyon privatizálása, a többpártrendszerre épülő állami berendezkedés létrejötte. A Magyar Népköztársaságot 1989. X. 23-án felváltó Magyar Köztársaságot nem a választók akaratnyilvánítása eredményeképpen kiáltotta ki az ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás, hanem a regnáló és a feltörekvő politikai erők megegyezése alapján. A hatalomban lévők – a gazdasági kényszer hatására – rájöttek, kifizetődőbb, ha a kedvező nemzetközi helyzetet kihasználva politikai hatalmukat gazdasági hatalomra váltják át. Az állami és szövetkezeti vagyon jó nagy szeletét így megszerezhetik maguknak és leszármazottaiknak. Ez a bajok gyökerének máig ható egyik oka, miután a koncból a politikába újonnan belépőknek alig jutott. Az ország helyzetét máig meghatározó másik tényező: a rendszerváltók a közvagyon volt tulajdonosairól megfeledkeztek. Rábízták őket az általuk összegründolt és működtetett piacgazdaság ordas törvényeire.
Az indulás mást ígért. Az ideiglenesnek szánt – egyébként 2012. I. hó 1-ig hatályos – Alkotmány 1989. X. 18-án elfogadott és 1989. X. 23-án hatályba lépő szövege deklarálta: a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. Kimondta továbbá: amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus elvei egyaránt érvényesülnek. 1990. VI. hó 25-től csak a deklaráció maradt a szövegben. Alkotmányos elvek hiányában, alkotmányos mulasztásra nem vezethető vissza a szegénység felszámolásához szükséges hatékony intézkedések elmaradása, a hátrányos helyzetű települések állapotának továbbromlása, mindezek eredményeképpen a szebb jövőbe vetett hit köddé válása.
Némi túlzással, a rendszerváltást követően megválasztott Országgyűlések, valamint az általuk létrehozott kormányok ritkán tudtak saját politikai és gazdasági érdekeiknél messzebbre tekinteni. Így nem születhettek meg, és nem is kaphattak alkotmányos garanciát azok a politikai megállapodások, amelyek meghatározhatták volna az ország fejlődéséhez szükséges, minden párt által elfogadott, a kormányzás során követhető elvek. Elmaradt az alkotmányos berendezkedés megváltoztathatatlan elemeinek rögzítése. Nem kapott védelmet a véleménynyilvánítás, a szólásszabadság joga. Nem történt meg a független sajtó kiépítése. Nem vált az állam elsőrendű kötelezettségévé a szegénység felszámolása, az esélyteremtő intézkedések meghozatala.
Bővebben ...
Fotó: FORTEPAN / BAUER SÁNDOR