- Részletek
-
Készült: 2017. december 24. vasárnap, 23:30
-
Találatok: 1466
A csillogó villogó díszek, a karácsonyi fények, az ünnep hangulata sem feledtetheti, hogy létezik egy másik, egy kilátástalan helyzetben levő, pusztuló Magyarország.
Karácsony, másként
Milliók tengődnek úgy, hogy gyakorlatilag esélyük sincs az emberhez méltó életre, számukra már az is öröm, ha naponta esetleg tudnak kenyeret venni. Az ő álmaik – amennyiben még vannak – földhöz ragadottak. Nem vágynak luxusutazásra, milliós karórákra, helikopterezésre, vagyont érő táskákra, de még talán svájci bankszámlára sem. (Azért sem, mert többségük talán azt sem tudja, hogy ilyen van.) Szeretnének tisztes megélhetést biztosító munkát, fedelet a fejük fölé, és egy szebb holnapot a gyermekeiknek.
A vidéki Magyarország, ma a közmunkások világát jelenti. Kiszolgáltatott emberek százezreit, akik meghunyászkodva tűrik, hogy a parancsolóik azt tegyék velük, amit úrinak mondott kedvük éppen diktál. Aki szólni mer, azt páros lábbal billentik bele a mély gödörbe, ahonnan már szinte lehetetlen felkapaszkodni. Ezért tűrik el a megaláztatást, ezért veszik tudomásul, hogy a közmunkások számára – általában – még a legelemibb munkafeltételek is hiányoznak. Többük beszélt arról, hogy az elemi tisztálkodási feltételek sincsenek a számukra biztosítva. Nem tudnak kezet mosni, ha netán kis, vagy ami még rosszabb , nagy dolgukat kellene végezniük, akkor marad a mező, még volt, a kukoricás, vagy a – korábban kitisztított – árokpart. Ha valakinek nagyon sürgős, akkor elmondhatja, hogy nincs szerencséje. A közmunkásokat a mai hatalom nem veszi emberszámba, a közmunkának nevezett rabszolgamunka, statisztikák javítását szolgálja. Így valósul meg országunkban – no, nem a gyönyörű rend, hanem – a teljesnek mondott foglalkoztatás. Talán sántít, de néha úgy érzem, hogy az ókori Rómában is nagyobb becsülete volt a szegényeknek, illetve a rabszolgáknak, mint napjainkban, hazánkban a védtelen embereknek.
A gazdagok még gazdagabbak, a szegények, még szegényebbek lettek.
Szinte nincs olyan nap, amikor ne jelenne meg írás, tudósítás arról, milyen méltatlan körülmények között tengődnek felebarátaink, hogyan nő a szegénység, a nyomor. A Fidesz 2010 óta tartó uralkodása alatt óriási jövedelemkülönbségek jöttek létre. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények, még szegényebbek lettek. A valamikori középosztályba tartozók közül rengetegen vesztették el egzisztenciájukat, már csak ábrándozhatnak egy szebb világról. Tessék csak megnézni, kik állnak az ingyenes ételosztásokon sorba.
Az országot lényegében egy személyben uraló miniszterelnök nem akar tudomást venni arról, ami ma hazánkban van. Kinyilatkoztatásaiban a ragyogó jelenről és a még fényesebb jövőről beszél. Ha hiszi amit mond akkor azért, ha pedig tisztában van azzal, hogy nem a való világról beszél, akkor pedig azért alkalmatlan arra, hogy az ország első embere legyen. Aki képes arra, hogy szemrebbenés nélkül beszéljen Magyarországról, mint a földi mennyországról, az mindenre képes lehet. Vajon meddig lesz Magyarország, a délibábok országa?
Vajon szabad e belenyugodni abba, ami van? Vajon tényleg “örök életű” a ma uralkodók hatalma? Hiszem, hogy nem. Mert az nem lehet, hogy mai, szegénysorban élő, hétvégén sokszor otthon éhező gyermekek is szüleik szomorú sorsára jussanak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 23. szombat, 23:40
-
Találatok: 2460
Sok mese szól arról, hogy egy gonosz vagy sértett figura el akarja lopni, tönkre akarja tenni, meg akarja akadályozni a karácsonyt. Elég rémisztő belegondolni, hogy egyszeriben mondjuk egy zöld koboldszerű lény elveszi az ünnepet, véget vet szeretetnek, karácsonyfának, bejglinek, ajándéknak, halászlének, énekeknek, családi tévézésnek, betlehemezésnek, éjféli misének, szaloncukornak, csengettyűnek és csúcsdísznek, mindennek.
Még jó, hogy senki sem gondolja komolyan, hogy ilyen tényleg megtörténhet. Ezek csak mesék, amelyek valójában a szeretet erejéről szólnak, és a végén úgyis minden jóra fordul.
Talán túl szigorú felnőttnek kell lenni ahhoz is, hogy egy gyereket azzal fenyegessünk, hogy ha nem lesz jó, akkor az idén elmarad a karácsony. Még akkor is túlzásnak látszik ez a szöveg, ha közben tudjuk, hogy persze, hogy lesz karácsony.
Karácsony még 1944-ben is volt, amikor megérkezett a front Budapestre, és 1956-ban is, amikor megint friss sírokkal volt tele az ország.
Innen nézve elég nagy baromságnak tűnne, ha egy politikus teljesen komolyan azzal fenyegetné a népét, hogy ha nem rá szavaznak, akkor nem lesz többet karácsony.
Pedig most pontosan ez történik Magyarországon.
Grafika: Kiss Bence
Orbán Viktor "Meg kell védenünk a keresztény kultúrát" címmel
írt egy cikket, amit egy csomó lap lehozott december 23-án, és az egész arról szól, hogy ha ő nem lenne, akkor az ellenség eltörölné a karácsonyt. (És még a húsvétot is, teszi hozzá.)
Rafináltan írta meg az egyszerű üzenetét, amit már egy nagyobb gyerek se hinne el neki, ha nem ilyen komolykodó aggodalommal, sok híres embert idézve fogalmazott volna. De a fő üzenete mégis csak ez az egész írásnak: aki 2018-ban nem a Fideszre szavaz, az arra szavaz, hogy soha többé ne legyen karácsony. Mert ahogy fogalmaz, "vannak, akik" meg akarják tiltani, hogy legyen. Ezúttal nem nevezte meg, hogy kicsoda a Grincs a miniszterelnök fejében, de sejthetjük, már elmondta máskor.
Olyan intenzitással sikerült a fenyegetése mögött lévő ijesztgetéseket szajkóznia a kormánynak plakátokon, levelekben, beszédekben és műsorokban az utóbbi három évben, hogy első átolvasásra fel se tűnjön a cikk egyetlen érdemi állításának végtelenül egyszerű butasága. Hiszen naponta elmondták, hogy háborúban állunk, és nemzethalál fenyeget, kapunkon dörömböl az ellenség, el akarják foglalni az országot. Ez a kormány legfőbb propagandája: Grincs létezik, és már majdnem elvette a karácsonyt.
Nézzünk ki az ablakon, kukkantsunk a hűtőnkbe, és nyugodjunk meg. Nem vagyunk kisgyerekek, higgyünk a szemünknek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 22. péntek, 22:01
-
Találatok: 1563
Rettenetesen jó karácsonyi meglepetéssel rukkolt elő az idén 60 éves Filmarchívum: december 22-től, azaz péntektől, január 12-ig, szintén egy pénteki napig, hatvan filmet tett szabadon hozzáférhetővé. Olyan magyar filmeket, mint a Megáll az idő, a Szaffi, A tizedes meg a többiek, Az ötödik pecsét vagy az Isten hozta, őrnagy úr!
A válogatásba a felújított klasszikusok mellett ritkán vagy soha nem látható különlegességek is bekerültek. A 60 tételes lista legrégebbi darabja például egy Lumière-összeállítás 1896-ból, és bár ezeket a felvételeket franciák készítették, a budapesti képsorok a magyar filmtörténet kezdeteit jelentik.
A válogatásban találunk továbbá dokumentumfilmeket, zenés filmeket, város- és országimázsfilmeket, valamint amatőr munkákat is, például a Halálos tavasz 1935-ös változatát, amely négy évvel előzte meg a jól ismert Karády-filmet. Vagy megnézhetjük, ahogy Török Ferenc a Valahol Európában című filmről beszél, sőt maga a film is streamelhetővé vált.
Ez itt a filmek listája:
Egészestés filmek:
- A tolonc (1914, Kertész Mihály)
- 13 kislány mosolyog az égre (1938, Ráthonyi Ákos)
- A varieté csillagai (1938, Baky József)
- Két lány az utcán (1939, Tóth Endre)
- Valahol Európában (1947, Radványi Géza)
- Körhinta (1955, Fábri Zoltán)
- Hannibál tanár úr (1956, Fábri Zoltán)
- Éjfélkor (1957, Révész György)
- Édes Anna (1958, Fábri Zoltán)
- Két félidő a pokolban (1961, Fábri Zoltán)
- Sodrásban (1963, Gaál István)
- A tizedes meg a többiek (1965, Keleti Márton)
- Húsz óra (1965, Fábri Zoltán)
- Hideg napok (1966, Kovács András)
- Utószezon (1966, Fábri Zoltán)
- Csillagosok, katonák (1967, Jancsó Miklós)
- Feldobott kő (1968, Sára Sándor)
- Fényes szelek (1968, Jancsó Miklós)
- Isten hozta, őrnagy úr! (1969, Fábri Zoltán)
- Az ötödik pecsét (1976, Fábri Zoltán)
- Bizalom (1979, Szabó István)
- Megáll az idő (1981, Gothár Péter)
- Szerencsés Dániel (1982, Sándor Pál)
- Szaffi (1984, Dargay Attila)
- Szamárköhögés (1986, Gárdos Péter)
- Eldorádó (1988, Bereményi Géza)
- Napló apámnak, anyámnak (1990, Mészáros Márta)
- A mi gólyánk (1998, Gyarmathy Lívia)
- Bibó breviárium (2001, Forgács Péter)
- Kitüntetetten (2002, Almási Tamás)
- Az élet vendége – Csoma legendárium (2005, Szemző Tibor)
Rövidfilmek:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 21. csütörtök, 22:31
-
Találatok: 1405
<< Domokos László, bújtatott fideszes képviselő, az Állami Számvevőszék elnöke
"Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején."
- J. R. R. Tolkien (Fordította: Göncz Árpád)
Hát, ja, néha már az az érzése néhány alávaló semmirekellőnek, hogy itt, mármint hogy Magyarországon sikerült megvalósítani Mordor éjfekete földjét, ami az emberek fejében lévő elképzelések alapján nem is tűnik annyira elérhetetlennek, mert itt van ugye mindjárt ez a kellőképpen lebutított propaganda, amelyet a Párt, azaz ez a mind fölött álló nyomasztó monolit, vagy mi, oly gondosan és rengeteg pénz felhasználásával úgy beléjük passzírozott, hogy oda más, normális gondolatok már nem igazán férnek be, szóval ez a mordori sötétség ott van ezeknek az embereknek a koponyáján belül, amitől aztán igen elégedettek lettek, meg hát nagyon hülyék is, amely két szép tulajdonság gyakran kéz a kézben jár egymással, tessék csak megnézni azt a felsőbbrendű vigyort az arcukon, amikor gyakran őket is ugyanúgy kifosztják, meg hát ők is képesek arra, hogy elszántan belehaljanak egy-egy sikeres kórházi fertőzésbe, mivel ott nem nagyon hivatkozhatnak arra, hogy ők hűséges és elszánt Fidesz szavazók, és ezt rögtön bizonyítani is tudják, nézzék csak át azokat visszaküldött konzultációs íveket, emiatt aztán nem szabadna nyomorúságosan elpusztulniuk, illetve nem pont most, amikor annyira, de annyira jól érzik magukat, biztos csak valami apró tévedés történt, de az élet gyakran igazságtalan, a bacilusoknak meg nincs kellőképpen szilárd pártpreferenciájuk, persze 2010 előtt nyugodtan beletörődtek volna az illetők a sorsukba, mivel akkor amolyan kórságos idők jártak a honban, meg aztán semmi sem volt annyira sikeres és kellemes mint manapság, szóval valami ilyesmit jelent az, ha valaki nagyon hülye, aztán azzal eteti az agyát, hogy holmi politikusok nagyon szeretik őt, emiatt aztán boldogan rájuk szavaz, pedig cserébe csupán azt kapja, hogy másoknak is kellőképpen rossz lesz, ami neki nagyon jó, talán mondtam már valamit az ostobaságról, hát ugye ez van, persze szép dolog a bizalom, de óvatosan kell vele bánni, mivel könnyen megjárhatja az ember, ha túlságosan könnyelművé válik, pont úgy, mint a hajdúbagosi lelkész, akinek volt egy gyönyörűszép leánya, akiben ő teljes mértékben megbízott, úgy érezte teljes joggal, de amikor aztán a leányka nagyjából tizenhat éves lett, az apja úgy gondolta elengedi őt valami flancos bálba, persze előtte elmondta neki, hogy érezze csak jól magát, meg hogy nagyon vigyázzon a férfiakra, legnagyobb szerencsétlenségére azt nem fejtette ki bővebben, miként is kell az ilyesmit csinálni, mivel szemérmetes, finom ember volt, a leányka meg még nagyjából szűz, aki aztán vigyázott is a férfiakra, meg hát jól is érezte magát velük, mondhatni elég sokkal, aminek az lett az eredménye, hogy kilenc hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet, köszönhetően a lelkész úr oly nagy bizodalmának, mert hát bizony ilyen rúttá vált a világ, mármint ugye a szüzek szempontjából, végül édesapa az ugyan jó sok is volt, meg aztán igazából egy se, mivel ők csak jól érezték magukat, a lány meg gondosan vigyázott rájuk, nehogy közben valami csúnya bajuk történjen, így persze minden felelősség a jóravaló lelkész urat terhelte, annak anyagi és más következményeivel együtt, lelkileg ez rettenetesen meg is viselte őt, meg annak a nagy bizalomnak is vége lett, ezért aztán értelmes ember soha nem érzi túlságosan jól magát a politikusokkal, meg más efféle szerzetekkel, inkább alaposan odafigyel rájuk, nehogy azok átvágják, mivel ezeknek ez a hivatásuk, ebből élnek, dolgozni meg persze nem nagyon akarnak, szóval az, hogy végül megint lett egy igazi Párt, amiért nagyon oda lehet lenni, és mindent nyugodtan rá lehet bízni, nem túlságosan jó, aminek már látszanak is következményei.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 20. szerda, 23:43
-
Találatok: 1475
Puzsér Róbert helyzetjelentése az előttünk álló választásról: marad a Fidesz, maximum annyi érhető el, hogy ne legyen a mindenre feljogosító kétharmad birtokosa. A cáfolatra még van pár hónap, ehhez a pártoknak kell észhez térni, hogy legyen kire szavaznia annak, aki nem a puzsér-jósolta jövőre vágyik.
Ellenzéki sikerre 2018-ban nincs reális esély
A publicista a
magyarnemzet.hu-n festette fel jelen- és jövőképét Magyarországról. Szerinte tény:
Magyarország jobban teljesít. A Fidesz úgy fordul a 2018-as választásokra, hogy a bérek drasztikusan emelkednek, a gazdaság évek óta növekszik, a munkanélküliség jóformán megszűnt.
Nehéz elmagyarázni a választópolgároknak, hogy mindez egy nagy európai konjunktúrába illeszkedik.
Nehéz elmagyarázni, hogy a bérek a kormány eredeti szándéka ellenére nőnek ilyen mértékben.
Nehéz rámutatni, hogy ortodox gazdasági eszközökkel a lengyelek és a csehek jobb számokat produkálnak.
Nehéz elmagyarázni, hogy a sok betöltetlen állás döntően a hatszázezer elvándorló magyar állampolgár hiányának a következménye.
Az oktatás és az egészségügy elzüllése a magyar társadalom több évtizedes élménye, amilyen sajnálatos, olyan nyilvánvaló, hogy ezen a téren a korábbi magyar kormányok is rendkívül nagy ambíciót mutattak -véli.
A regnálóról így ír:
Eközben Orbán Viktor kezében ott a migránskártya és a kerítés, ott egy csomó
páncélozott harci jármű, ami egy karácsonyi vásáron hatékonyan segít átélni a félelmet és a kormánypropagandát, ezenkívül ott van kétmillió fanatikus nyugdíjas, továbbá korlátlan mennyiségű pénz és gátlástalanság. Az ellenzéki pártok egy része is a zsebében van. A maradéknak nemhogy programja, még identitása sincs. Legfeljebb Paksot, a korrupciót és az uniót tudják szembeállítani Habony Árpád népmeséjével. Vereségre vannak ítélve: végzetesen hiányzik az országból hatszázezer elkeseredett magyar ember lázadó energiája. A leginkább tettre készek már nem itt építik a Nyugatot, hanem odaköltöztek.
A fentiek fényében különösen érthetetlen az ellenzéki pártok viselkedése.
Nem is akarnak győzni
Ez kifejezetten az a helyzet, amikor az ellenzék nyugodtan megengedhetné magának, hogy igazat mondjon. Az egy százalékra számító Karácsony Gergely nyugodtan felhagyhatna az alapjövedelem és a tizenharmadik havi nyugdíj hazugságainak mantrázásával. Szél Bernadett nyugodtan felhagyhatna kormánya első intézkedéseinek ismertetésével. Vona Gábor nyugodtan felhagyhatna a közelgő választási győzelemnek és Orbán Viktor elszámoltatásának blöffjével. Gyurcsánynak sem olyan kérdésekkel kéne végletekig feszítenie a társadalmi gyűlöletet, mint a határon túli magyarok szavazati joga – aminek a megváltoztatásához még a DK ötvenszázalékos parlamenti részvétele sem volna elég.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 19. kedd, 21:48
-
Találatok: 1573
A címben szereplő háromnegyed természetesen 750000 (hétszázötvenezer) új munkahely. Ennyi jött létre a kormány jóvoltából 2010 óta, állítja Pölöskei Gáborné, az NGM helyettes államtitkára. Egészen pontosan azt mondta, hogy „az utóbbi hat évben mintegy 750000-rel nőtt az új munkahelyek száma”.
Nos, ha pusztán a KSH által közölt foglalkoztatottsági adatsort nézzük, akkor a 2010-es 3732,4 millióhoz képest 2016-ban 4351,6 milliót találunk, ami kétségtelenül impozáns 619,2 ezer fős növekedést jelent a foglalkoztatottságban. Ha a legfrissebb KSH foglalkoztatottsági gyorsjelentés adatát vesszük alapul, akkor még szebbek a számok: ez 4445,1 ezer fő foglalkoztatottat jelez, így a különbség már 712,7 ezer fő. Majdnem megvan az a bizonyos 750 ezer. Mintegy.
Kár, hogy a KSH jelentéséből az is kiderül, hogy abból a bizonyos 4445,1 ezerből 105,8 ezren külföldi telephelyen dolgoznak (jellemzően Ausztriába ingáznak), 186,6 ezren pedig közfoglalkoztatottak, ami ugyebár nehezen tekinthető klasszikus munkahelynek, tekintettel a minimálbér alatti bérezésre, valamint a közfoglalkoztatottság időszakos jellegére. Ezeket levonva 4152,7 ezer foglalkoztatott marad, azaz a növekedés csupán 420300 (és nem 750000) a 2010-es bázishoz képest. „Ez is szép teljesítmény!” – mondhatnánk, de mielőtt ezt mondjuk, még pár megjegyzés ide kívánkozik.
Az első megjegyzés, hogy bár elemzői körökben evidens, hogy a bázis kiválasztása erősen befolyásolja a kapott eredményt (differenciát vagy arányt), de talán nem árt erre ismételten felhívni a figyelmet. Ha nem a 2010-es rekord alacsony[1] foglalkoztatottsághoz képest nézzük a változást, hanem mondjuk a 2007-es utolsó békeév adatához képest, akkor a növekedés csupán 250700 (a 2007-es adat 3902,0 ezer fő).
A második megjegyzés, hogy a foglalkoztatottak egy része dolgozik a versenyszférában, másik részét a költségvetési szektor foglalkoztatja (köztisztviselők, közalkalmazottak, stb.). A piaci munkahelyek számának növekedése az általános megítélés szerint örvendetes, ám sokkal kevésbé van egyetértés az állam által foglalkoztatottak számának növekedésének pozitív megítélésében. A foglalkoztatottsági adatok szerint Magyarországon 2010-2016 között 124900 fővel növekedett a költségvetési szektorban foglalkoztatottak száma. Vagyis a 2010-es bázishoz képest létrejött 420300 új munkahely jelentős részét (nagyjából 30%-át) ténylegesen a magyar állam hozta létre. Ennek akár örülhetünk is, de mégsem tudunk, hiszen tudjuk azt, hogy ezen új (állami) munkahelyek egy része olyan intézkedések nyomán jött létre, mint például a KLIK felállítása. A fentiek alapján kijelenthetjük[2], hogy a piaci munkahelyek száma csak kb. 300 ezerrel nőtt a válság óta.
A harmadik megjegyzés, hogy az előbbiekben is használt KSH adatsorból kiderül az is, hogy az alkalmazásban állók száma 276000 fős növekedést mutat 2010 és 2016 között (versenyszféra és állam együtt), míg a foglalkoztatottak számában 619200 fős növekedést látunk azonos időszakot tekintve. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 18. hétfő, 23:26
-
Találatok: 1427
Újabb levél Magyarország miniszterelnökéhez a Soros-terv ügyében. Vélemény.
Miniszterelnök Úr!
Az internetet böngészve láttam, amint Ön – ki tudja, hányadszor – az egyik tv-stúdióban bizonygatja, hogy a Soros-terv Európa migránsokkal való elárasztására „igenis létezik, itt van a kezemben, ő maga közölte, ő nevezte tervnek, hat pontból álló, átfogó tervnek”, és bizonyságul felmutat egy papírlapot, amelyen ez a felirat olvasható: Rebuilding the Asylum System. Ez pedig Soros György 2015-ös írásának a címe, azé az írásé, amelyet ő valóban tervnek nevezett.
Csak az a bökkenő, miniszterelnök úr, hogy Ön sohasem olvas fel belőle semmit, nem idéz belőle, csak beszél róla. Pedig tudja, hogy mi van benne, éppen ezért nem idézi.
És ez szomorú, miniszterelnök úr, nagyon szomorú. Mert nem jó az, ha egy ország miniszterelnöke hazudik, és nem csak egyszer, hanem folyamatosan.
"Az Európai Uniónak átfogó tervre van szüksége a válság hatékonyabb kezeléséhez, olyan tervre, amely túl terjed Európa határain. Kevésbé zavaró és sokkal olcsóbb a potenciális menedékkérőket a jelenlegi helyükön vagy annak közelében tartani. Ennek a költségében az ENSZ Európai Unión kívüli tagállamainak is osztozniuk kell.
Az átfogó terv hat összetevője:
• Először is, az EU-nak a belátható jövőben évente legalább egymillió menedékkérőt kell fogadnia („has to accept”). Ehhez tisztességesen meg kell osztania a terheket a tagállamok között, és az első két évben menekültenként évi 15 ezer eurót kell biztosítania a befogadó országok részére a lakhatási, egészségügyi és oktatási költségek fedezésére.
Ugyanilyen fontos, hogy mind az államok, mind a menedékkérők kifejezhessék az igényeiket. A siker elengedhetetlen feltétele, hogy a menekültek ott helyezkedhessenek el, ahova menni akarnak – és ahol akarják őket.
• Másodszor, Libanont, Jordániát és Törökországot megfelelő támogatásban kell részesíteni az ezekben jelenleg élő négymillió menekült ellátásához. Ha az alapvető szükségleteken túl az oktatást, a szakképzést és az egyéb igényeket is figyelembe vesszük, az éves költségek menekültenként legalább 5 ezer, összesen pedig 20 milliárd euróra rúgnak. Ebből az EU-nak legalább 8-10 milliárd eurós éves kötelezettséget kell vállalnia, a többit pedig az Egyesült Államoknak és a világ többi részének kell összeadnia.
• Harmadszor, az Európai Uniónak azonnal el kell kezdenie egy egységes menekültügyi és migrációs ügynökség és végül egy egységes uniós határőrség létrehozását. A jelenlegi, 28 különálló részből összetákolt menekültügyi rendszer nem működik, drága, nem hatékony, és rendkívül következetlen annak meghatározásában, hogy ki jogosult menekültvédelemre.
•
Negyedszer, a menedékkérők számára biztonságos csatornákat kell létrehozni Görögországtól és Olaszországtól a célországokig, majd ezeket az útvonalakat ki kell terjeszteni a frontországokig, csökkentve ezáltal azoknak a migránsoknak a számát, akik a Földközi-tengeren való veszélyes átkelést választják. Ha a menedékkérőknek észszerű esélyük van arra, hogy végül elérjék Európát, sokkal nagyobb valószínűséggel tartózkodnak ott, ahol vannak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 18. hétfő, 01:24
-
Találatok: 1528
Az ellenzéki pártok hitvány viselkedéséhez az egyetlen használható támpontot Arthur Koestler 1953-as önéletrajzi regényének ebben a mondatában találtam: „Hitler győzelmének előestéjén a szocialista és kommunista vezetők legfőbb erőfeszítéseiket az egymás elleni harcra összpontosították.”
És valóban, a hazai ellenzéki pártok is valósággal lekaszabolják egymást, fényes nappal, saját lehetséges szavazóik szeme láttára. A baloldalnak erre az önfelszámoló hajlamára az amúgy a lélektanban és elmekórtanban is jártas írónak nem volt kielégítő magyarázata, miként nekünk sincs, miközben a sorsunkat hamarosan ismét az ő kezükbe kéne helyeznünk. Azokéba, akik négy éve egyszer már ridegen, lelketlenül átverték saját választóikat – és azóta is mindennap.
Kedves pártvezérek, ti rábíznátok gyerekeiteket egy elítélt pedofilra?
Bár ezúttal nem Hitler az ellenség, ez a mienk is elég megszállott és romboló ösztönű ahhoz, hogy az úgynevezett demokratikus pártok minden erővel összefogjanak ellene, csakhogy ők egyszerűen nem hajlandók rá, úgymond az egyéni karakterüket féltik.
Tényleg? Van nekik? Akkor gondolatok helyett miért látunk csupán egyenletes szürke masszát? Nem, valójában semmit nem akarnak: se együtt, se külön, se bojkottot, se előválasztást, se a Jobbikot, se egymást. Esetük annak a tragikus példája, hogy attól még nem vagy jó, hogy nem vagy rossz. Mert belőlük valóban hiányzik a zsarnokságot építő pártok lényegi gonoszsága, mégis közel jutottak már ahhoz, hogy a demokrácia árulóivá váljanak. Ők történetesen önérdekből, gyávaságból, de a mi szempontunkból mi a különbség?
Vajon mennyi a felelősségük abban, hogy a Fideszt semmi nem rendíti meg? Hiába voltak tömegtüntetések, Quaestor-ügy, letelepedési kötvény ügy, baltás gyilkos, magánnyugdíjak elkobzása, hiába van Putyin, Simicska, eget verő korrupció, a rokonok, haverok nyilvános fosztogatásai, az egészségügy összeomlása, az oktatás katasztrófája, a „fociminiszterelnök” látványos futballkudarcai, a Jobbik felséggyalázó plakátjai, devizahitelesek végtelen kálváriája – egyetlen vétkük, az összes politikai, morális abszurditásuk nem árt nekik.
Hogyan élhetnek túl ennyi bűnt és kudarcot?
Az okok számosak, de első helyen mindenképp az ellenzéki pártok állnak. Egy teljesen torz politikai kultúrát honosítottak meg: a stúdiólétet, tudomást se véve róla – a népszerűségi mutatók nem hazudnak –, hogy már régóta senkit nem érdekel pártjaik belnyomora.
Viszont minden megoldásra találnak egy problémát.
Kijelölhettek volna néhány fő csapásirányt: mondjuk Paks, orosz befolyás, korrupció, egészségügy, szegénység, hogy aztán koncentráltan, éjjel-nappal ezeket támadják, amíg letagadhatatlanná nem válnak, de ők mindig jobb témának találták önmagukat. Közben egy parókakészítő, egy gázszerelő és egy csempekereskedő letarolhatta az országot - a médiáját, a gazdaságát, az oktatását.
És most ismét azokra kéne szavaznunk, akik ezt lehetővé tették.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. december 17. vasárnap, 03:55
-
Találatok: 1406
December közepe van, a legsúlyosabb időszak az ország életében. Ilyenkor tömegével lepik el az országot a gazdasági migránsok, tíz-, de inkább százezrével jönnek. Őket nem állítja meg a határkerítés akkor sem, ha hét nyelven szól hozzájuk és akkor sem, ha éles pengék teszik kedvesebbé a látványát.
Ezek a migránsok jönnek, ellepik a repteret, bejutnak a magyar családok otthonaiba, leülnek a terített asztalhoz, bejglit esznek, töltöttkáposztát és libasültet, sztrapacskát és túrós rétest. Lelegelik a fáról a szaloncukrot, állandóan üres a vécépapírtartó, eltűnik a távirányító, soha nem jutsz be a fürdőszobába, mert mindig van ott valaki, este beraktad a hűtőbe a kajamaradékot, reggelre csak egy fél citromot találsz, mert a migránsok felzabálták.
Ezeknek a migránsoknak képes vagy kora reggel kalácsot dagasztani, kuglófot keverni, hogy mire felkelnek, ott gőzölögjön frissen, a kávé, kakaó mellett. Mert az ott, ahonnan ők jönnek, nincsen. Ilyen legalábbis biztosan nincsen. Ebben a kalácsban más íze van a vajnak, a mazsolának, a citromhéjnak. Más a fonása, más az illata, az íze. Ebben a kalácsban van valami, ami sehol máshol a világon nincs. Azt a valamit csak te teheted bele, senki más.
Jönnek a gazdasági migránsok és te azt sem tudod, hogyan várd őket. Pukkadásig tömöd a hűtőt, mert hátha olyasmit ennének, ami nincs otthon. Előszeded a nyáron elrakott lekvárt, a házilag készült birsalmasajtot, a savanyúságot. Feltúrod az üzleteket, mert a méregdrága marcipános és csokicsodás szaloncukor között meg kell találnod az ócska zseléset és az egyszerű fondantkrémes konzumot, mert azt szeretik.
Mosol, vasalsz, takarítasz, rohangálsz, izgulsz, készülődsz. A szíved szakad, úgy várod őket. Számolod a napokat. Figyeled a repülő mozgását a neten, jaj, csak leszállna már az a nyomorult gép, hogy biztonságban legyenek végre. Gyorsan begyúrsz még egy kenyeret, kisül addigra, a töltött káposztához jó a frissensült kenyér. Elég lesz a tejföl? Ja, valami gyümölcs is kell és méz, mert már csak az alján van és rohangálás közben le nem teszed a telefont a kezedből, mert hátha nem hallod meg, ha csörög.
Jönnek a gazdasági migránsok és a máskor higgadt párod pánikba esik, mert kajla a karácsonyfa, pedig az árusnál hibátlannak tűnt és hol van a doboz a díszekkel, ronda a csúcsdísz, kellene egy szebb és vörösbor is, valami finom, meg szalvéta és pár doboz sör, hátha azt innának.
A párod, aki máskor megelégszik ebédre egy hagymás rántottával és nem hajlandó annyi pénzt kiadni a drágább kávéért, mert teljesen jó az olcsóbb is és átgondolja a kiadásokat, most megvenné a polcok közé kirakott gondolákba halmozott méregdrága paplant, mert a migránsok biztosan fázni fognak és alig lehet lebeszélni róla, hiába van peremig tömve az ágyneműtartó.
Rohangáltok a lakásban, mint az őrültek, rettentően sok a dolgotok és amikor megszólal a telefon és beleszólnak, hogy mindjárt itt vannak, akkor megálltok egy pillanatra és átölelitek egymást a megkönnyebbüléstől. Jönnek a migránsok és családok ezrei, tízezrei alig várják őket. Szülők ezrei, tízezrei sóhajtanak fel, amikor megszólal a telefon és meghallják azt az egész évben várt mondatot: mindjárt otthon vagyok.
Jön a karácsony és jönnek a migránsok.
Végre hazajönnek.
Bővebben ...
