Konok Péter nem demagóg, pedig száraz a torka - Marsallbotot vesz a kormány potom 54 millióért, és persze nem akarok demagóg lenni, nem számolom át az árát lélegeztetőgépekre, vagy menekültszállókra, bár nem igazán értem, mitől lenne demagógia, ha például kiszámolom, hogy egy ilyen csicsás rudacs árából hány éhező gyerek lakhatott volna jól (hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni, stb.)
Ez részint számtan, részint józan ész, meg minimális társadalmi tudat. Többségünk azért nem komplett szociopata. Demagógia az, ha stadionokat építünk, büszkén, Gripenekkel-papokkal, nemzetiszín pompomlányokkal avatjuk, folyamatosan a „népért” meg a „nemzetért” rikolt az arcunk, miközben például gyerekek éheznek (szilikózisos betegek fuldokolnak).
Demagógia az, hogy nem adunk segélyt a szegényeknek, mert „úgyis csak piára költik”, a pénzt pedig jacuzzikra, VIP-kórtermekre, puccos palotákra és más hasonlókra költjük. Meg persze piára, mert száraz torokkal nehéz szónokolni. Persze lehet, hogy csak demagóg vagyok, és irigy, mert száraz a torkom.
De most nem erről akartam írni, dugják oda a marsallbotjukat, ahová szerintem való (nem, nem arra gondoltam, hogy minden katona hátizsákjába...). A marsallbot-biznisz indoklásában szerepel egy remek fordulat: „hiánypótló emlék”. Hogy, ugye, azért kell ez a marsallbot, mert ilyen még nincs nekik. Igényük viszont lenne rá. Történész vagyok, érzékeny az emlékekre, de a „hiánypótló emlékről” mégis azt gondolom, inkább pszichológiai kategória: nevéhez illően olyan emlék, ami hiányt pótol: annak az emléke, ami nem történt meg, de milyen marha jó lett volna, ha megtörténik. Pótemlék, mondhatni. „Hiánypótló emlék” lehetne például az a dokumentum, amelyen I. Szulejmán szultán (akit ezek után csak Lúzer Szulejmán néven emlegettek volna a török források) aláírja a feltétel nélküli megadást, miután Mohácsnál parádésan legyőzték a magyar seregek, vállalja, hogy eltakarodik Európából, felveszi a keresztény hitet, és szent remetének áll Máriabesnyőn. Vagy „hiánypótló emlék” lehetne I. Lajos, Kossuth-házi magyar császár és osztrák király koronázási beszéde 1850-ből, amiről az orosz követ számol be a cárnak, megspékelve a figyelmeztetéssel: jó lenne gyorsan szövetséget kötni az új magyar-osztrák szuperhatalommal, mert Anglia és Franciaország már azt tervezi, hogy tagállamként felvételét kéri a Monarchiába. De lehetne „hiánypótló emlék” arról is, hogy a magyarok miként fordultak szembe a náci Németországgal a második világháborúban (könnyű volt nekik, hiszen már az elsőben is a győztes oldalon álltak, így jelentős területeket szereztek Romániától, Lengyelországtól, valamint a Szerb Királyságtól - Ausztriától csak azért nem, mert 1867 után Ausztria bizonyos Franz Deák gubernátor vezetésével Magyarország egyik kormányzósága lett, számos addigi afrikai, latin-amerikai és óceániai magyar gyarmattal, valamint a korábbi Kalifornia állammal együtt), miközben keleti arcvonalán ügyesen feltartóztatja és az Uralig szorítja vissza az előretörő Szovjetuniót. Lehetnének „hiánypótló emlékek” az elmúlt néhány évből is: jóllakott gyerekekről, magyar űrállomásról, gazdasági sikerekről, dús erdőkről, füves parkokról, egy emberi, szolidáris Magyarországról, amelyben élni jó.
Ezek hasznos emlékek lennének, hiszen Magyarországon nem jó élni, ezért ha lennének ilyen emlékeink, talán némileg pótolhatnák a jó élet hiányát. Persze, nyitott kapukat döngetek: komoly iparág a …
Meg kell ismerni a magyar emberek véleményét a Soros-tervről, közölte Velencén, a Fidesz-KDNP-frakcióülés helyszínén Kósa Lajos. Ezért a Fidesz-frakció felkérte a kormányt, hogy bonyolítson le egy nemzeti konzultációt róla.
Nagyon mélyen tisztelt Fidesz, és kormány!
Hogy rögtön a lényegre térjek: ami engem illet, nagyra értékelem, hogy Soros úr, nem sokkal a reggeli ébredés után fogat mos. Ebben személy szerint semmi kivetni valót nem látok, ebből még senkinek sem származott baja. Ahogy mifelénk, Magyarországon mondják: ettől még senkinek sem lett gyereke.
Azzal, hogy tudomásom szerint szokott reggelizni, nagy vonalakban szintén egyetértek. Kell, hogy legyen az ember gyomrában valami, s elég baj, hogy sokan ezt nem veszik komolyan, és ha tehetik, elbliccelik. Harrach Péter szerint (tudják, az Önök pártszövetségének prominense) ez sokaknál életforma kérdése, vagyis, szerinte sok gyerek azért megy éhesen, korgó gyomorral az iskolába, mert náluk életforma, hogy nem reggeliznek.
Másoknál pedig az tekinthető életformának, hogy télen fáznak, mert nincs mivel fűteniük,
néhányan közülük meg is fagynak, és az is életforma ma sokaknál Magyarországon, hogy a sárga csekkeket nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudják befizetni.
Persze, más életformákat is ismerünk, van, aki helikopterrel jár lakodalomba, más jachton csónakázik, de vannak olyan honfitársaink is, akik lapkiadókat, balatoni partszakaszokat vásárolnak, vagy éppen a saját lábukon állnak.
De, vissza Soroshoz. Azt kérdezik tőlem a tisztelt urak, hogy mi a véleményem a Soros-tervről. Megmondom őszintén, nekem nagyon szimpatikus. Én teljesen egyetértek a nyílt társadalom eszméjével, vagyis, azzal, hogy Magyarországot, valamint a volt szocialista országokat Soros úr demokratikus rendszerekké kívánta átalakítani. Szerény véleményem szerint
Soros úr nagyon jól tette, hogy saját vagyonából dollármilliókat adott ezeknek az országoknak,
a legtöbbet, ha jól tudom, szülőhazájának, Magyarországnak.
Problémásnak tartom viszont, hogy vannak emberek, akik Soros Györgyöt, aki, mint említettem, sok pénzt adott nekünk, magyaroknak, nem kedvelik. Miközben azokat az urakat – nevek és titulusok nálam – akik legalább annyi pénzt elloptak tőlünk, mint amennyit Soros adott nekünk, kedvelik, de legalábbis, nem utálják annyira, amennyire megérdemelnék.
Parlamenti vizsgálóbizottság, úgy fest, nem lesz azerbajdzsáni elnöki adminisztráció kenőpénz-alapjának magyarországi utalásai miatt – a T. Ház nemzetbiztonsági bizottsága fideszes többsége kedden leszavazta az erre vonatkozó ellenzéki indítványt. Valami vizsgálat ugyanakkor már folyik magyar hatóságok előtt, a részletek azonban ködösek. Az érintett állami szervek erős sunnyogásban vannak.
„Ramil Safarov büntetés-végrehajtásának átadása idején, illetve azt megelőzően Jakub Ejjubov miniszterelnök-helyettessel lezajlott találkozóhoz kapcsolódóan kapott-e bármilyen jelzést a magyar hatóságoktól és az ügyészségtől a kormány, hogy gyanús, offshore-hátterű pénzügyi tranzakciók történnek, amelyekre a pénzmosásról és terrorizmus finanszírozásáról szóló 2007. évi LIII. törvény hatálya kiterjed?”
Ezt Demeter Márta (LMP) országgyűlési képviselő kérdezte írásban Szijjártó Péter külügyminisztertől és Polt Péter legfőbb ügyésztől is, válaszokat még nem kapott.
Szijjártótól a politikus még megkérdezte azt is, hogy a magyar kormány bármely tagja találkozott-e a Magyarországra érkezett 9 millió dolláros titokzatos átutalás címzettjének tulajdonosával, Orkhan Ejjubovval, az azeri miniszterelnök-helyettes fiával? Polttól pedig azt tudakolja, hogy a pénzmosás-gyanú ügyében történt-e Magyarországon bármilyen hatósági eljárási cselekmény.
A Berlingske című dán lap összesen 2,9 milliárd dollárnyi forrás mozgását bizonyító banki dokumentumhoz jutott hozzá. Ezt az OCCRP nemzetközi újságíró szervezettel is megosztotta, amely médiapartnereivel – köztük Magyarországról az Átlátszóval – együtt utánajárt, honnan származott és hová került ez a jelentős összeg.
A tisztázatlan eredetű pénzekből Magyarországra is jutott: egy befolyásos azeri politikus fiának Budapesten nyitott bankszámlájára több részletben több mint kilencmillió dollár érkezett éppen akkor, amikor a magyar kormány furcsa körülmények között kiadta az azeri baltás gyilkost. A magyar bankszámla névleges tulajdonosát, egy offshore céget 2015-ben felszámolták; azt egyelőre nem tudni, mi lett az ideküldött pénz sorsa.
A NER működési logikája egyszerű: ha kritika ér vagy kritikát vársz, soha ne reagálj rájuk, egyszerűen csak rántsd le a kritikus személyét a sárba.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő Facebook bejegyzése:
Olyan még nem nagyon volt, hogy egy tagállami kormány megakadályozzon egy uniós szervet a feladatának ellátásában. Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának (CONT) látogatása kapcsán most egyre inkább ez a helyzet. A CONT és a delegáció tagjaként eddig az egyre nagyobb hullámokat verő ügyben igyekeztem visszafogott maradni, mivel elsődleges célnak nem a sajtóbotrányt tartom, hanem azt, hogy a CONT-delegáció objektíven el tudja végezni a munkáját: meg tudja vizsgálni a kiválasztott EU-finanszírozott projekteket, és megfelelő képet kapjon az uniós források magyarországi felhasználásáról.
A magyar kormány azonban sajátos stratégiai döntést hozott. Választhatta volna azt, hogy együttműködik a bizottsággal és a látogatás során bebizonyítja, hogy minden rendben van az uniós pénzek hazai elköltése körül. Ehelyett Lázár János és vele a kormány egy visszataszító, lejárató és személyeskedő kampányba kezdett a velük az EP-ben egyébként egy frakcióban ülő német bizottsági elnök, Inge Graessle ellen. Nos, ez Graessle asszonynak esetleg újdonság, de mi már rég megszokhattuk. A NER működési logikája ugyanis egyszerű: ha kritika ér vagy kritikát vársz, soha ne reagálj rájuk, egyszerűen csak rántsd le a kritikus személyét a sárba. Egyel azonban most ezen is túlléptek: jelen állás szerint ugyanis az a döntés született, hogy egyszerűen nem működnek együtt az Európai Parlamenttel és annak delegációjával, és megakadályoznak minket abban, hogy elvégezzük a munkánkat.
Majdnem egy éve megszületett a döntés a látogatásról. Még a nyári szünet előtt összeállt a végleges program, amelyben kiegyensúlyozottan szerepelnek a magyar kormány (Vigadó, Zeneakadémia), a CONT bizottság titkársága (felcsúti kisvasút, 4-es metró) és az általam (Budapest Szíve program) javasolt projektek. Majdnem két hónapja elmentek a megkeresések a kormányzati és hivatali szereplőkhöz, akikkel találkozni szeretnénk. Hat nap múlva érkezik a delegáció Budapestre. Ehhez képest sem a magyar kormány képviselői (államtitkári szinten), sem Polt Péter Legfőbb Ügyész, sem egy sor más állami szereplő, a felkeresni kívánt projektek gazdái közül pedig többek közt a felcsúti kisvasút gazdái a mai napig nem voltak képesek egy emailt visszaküldeni, amiben reagálnak a megkeresésre.
Egy egész picikét személyi kultusz van kormánykörökben. Szinte észre sem lehet venni, mert finoman csinálják, mint mindent. Intelligens, pihepuha módszerekkel.
Orbán Viktor arra kapott felhatalmazást, hogy ő, a két focista kezével megvédje és ő nem engedi. És legyél orbanista franciául, mert az ifjú fideszesek ezt az okosságot bírták kitalálni. Arról nem beszélve, hogy Orbán Viktor és a kerítés lebontása közül lehet választani, más opció nincs is.
A kérdés az, hogy mi történik akkor, ha esetleg Orbán Viktor valamilyen okból kidől a sor elejéről? Ha megbetegszik, vagy esetleg nem indulhat miniszterelnök-jelöltként, mert például olyasmik derülnek ki személyével kapcsolatban, amik vállalhatatlanná teszik a saját pártja számára is?
Mert rá épül minden, az egész párt és jelen állás szerint az egész ország. A szavazók rá voksolnak, a rajongók érte élnek és halnak. Ki áll a helyére?
Mindezeket a kérdéseket nem azért vetem fel, mintha beleőrülnék a gondolatba, hogy esetleg összeomlik a kormány. Valószínűtlen, hogy a sírógörcs kapna el egy ilyen esetben, mert jelenleg nem érzek semmiféle vonzalmat az önjelölt vezér iránt, azonban a lehetősége annak, hogy valamiért kidől a sorból, valós. Hiszen ő is csak ember, még ha nem jó ember, akkor is.
A kormánypárt szekértábora egységesnek tűnik, de közben elképesztően sérülékeny is. Hiszen lényegében egyetlen emberre épül az egész. Valamiféle fordított piramis ez, ha az az egyetlen egy kidől, borul az egész. Ezért nagyon veszélyes a személyi kultusz.
Bezárkózás a nemzeti hagyományba. A kilencvenes évek elején írott cikkének címe ma is aktuális. Komoróczy Géza mégsem hitte volna, hogy ez az állapot huszonöt évvel a rendszerváltás, tizenkét évvel az uniós csatlakozás után aktuálisabb, mint valaha. A professzor augusztusban múlt nyolcvanéves, a bölcsészkaron ötven évig tanított. Az utóbbi öt év az összegzés, a betakarítás nagy korszaka volt. Öt vaskos kötetben, forrásgyűjteményben dolgozta fel a magyarországi zsidóság történetét. Ez – jó, ha tudjuk – legalább ezer év.
Mert míg a hazai közvélemény a magyar zsidóság történetét általában kétszázötven évre szűkíti, a magyar históriában kezdettől jelen vannak. Komoróczy évekkel ezelőtt mondta: ha a honfoglalás előtti korszakot, a kazár függést nézzük, mivel a kagán és köre (vélhetően a magyar elittel együtt) fölvette a zsidó hitet, ha bárki is zsidó volt Vereckénél, az Árpád apánk lehetett. De van egy másik terep, amit változatlan érdeklődéssel követ. A hazai politika, amely Komoróczy szerint nyomasztóbb állapotban van, mint valaha.
– A 80 szép kerek szám. Önt mégsem motiválta, csöndben ünnepelte születésnapját. A tanítástól 2012-ben vonult vissza. Mi történt azóta?
– Akadémiai állásomból 70 éves koromban mentem nyugdíjba. Az egyetemi tanszékvezetéstől már 65 évesen megváltam, így szabja meg a törvény. De volt egy – így mondanám – számmisztikai ambícióm: hogy elmondhassam, ötven évig tanítottam az egyetemen. Ami pedig a nyolcvanat illeti, erről van egy történetem. Mikor egy neves latinfilológus-professzor betöltötte a 70. évét, megünnepelte az Ókortudományi Társaság. A köszöntő beszédet pár évvel fiatalabb kollégája, a tavaly elhunyt Szilágyi János György tartotta. Így kezdte, a hallgatóság nagy megrökönyödésére: a 70 év nem tudományos érdem, a hülye is lehet hetvenéves, a hetvenéves is lehet hülye. A nyolcvannal én ugyanígy vagyok.
– Történésznek ez a kor a betakarítás ideje. Öt év alatt öt vaskos kötetet jelentett meg a zsidó hagyományról, a hazai zsidó múltról. Valaha assziriológusként tartottuk számon. Meglepetés, hogy ma a fő területe a hebraisztika.
– A könyvfülekre nyomott szövegekben azt szoktam írni: orientalista. S zárójelben: assziriológia, hebraisztika. A héberhez Ady közvetítésével, a Biblián át vezetett az utam. 1956–57-ben egyszerre kezdtem ékírást és hébert tanulni. Az utóbbit Hahn István professzornál, akinek szinte az egész ország a tanítványa volt, de a héberórákat csak nekem tartotta. 1962 óta, amikor tanársegéd lettem, párhuzamosan tanítottam ékírást, ami az első menetben akkád, ehhez jön a sumer, és bibliai hébert. Az ékírásnak a dolog természeténél fogva akkor nagyobb nyilvánossága volt. Héberóráimra négyen-öten jártak, de elmondhatom, hogy a rabbiképzést leszámítva nem nagyon van ma Magyarországon hebraista, aki ne járt volna hozzám. A nyolcvanas évek végén egy, a zsidó tudományokat támogató nemzetközi intézmény Magyarországon is kezdeményezte a judaisztika egyetemi meghonosítását. Akkor én voltam egyedül, aki állami egyetemen hébert tanított. Az új feladatok a kutatói érdeklődésemet is módosították. Tartottam előadásokat a magyarországi zsidó történelemről, zsidó krónika szövegolvasási órát, foglalkoztam a közel-keleti nagy zsidó községek (Babylónia) történetével. Ezek a témák addigi képzettségem peremén voltak, sok mindent magam is ekkor tanultam meg.
Azon gondolkodtunk, hogy mióta lehet Orbán Viktor Grác-pozitív? Meggyőződésünk, hogy a csodacsatárt már csak a gyógyszerek tartják egyben. Nem csak azért, mert tőle ugyan már megszokottan, de mégis csak hülye módon viselkedik, amikor úton-útfélen mániákusan nyalogatja a szája szélét. Hanem még inkább amiatt, mert érthetetlen, hogy mi sarkallja arra, hogy kap valami bődületes marhaságot leírva, amiről valószínűleg ő maga is tudja, hogy tömény baromság, mégis vígan előadja azt.
Ez történt csütörtökön is, amikor a Széchenyi kártya 15 éves fennállása alkalmából rendezett Kavosz eseményén fejtette ki a véleményét az ország gazdasági fejlődésével kapcsolatban. Ez megint az a pillanat volt, amikor a tények sem tudták megingatni abban, hogy fejjel rohanjon a falnak. Ilyen eseményekből egyre több van egyébként. Orbán minden gondolkodás nélkül, kósai mélységeket megszégyenítően tette a rendkívül “színvonalas” megállapításait. Akinek van türelme hozzá, és nem nyel félre az orbáni öntudattól, az itt megnézheti:
Mi azért kiemelnénk a legabszurdabb részt, amikor Orbán arról beszél, hogy szó sincs arról, hogy a magyar gazdaság az európai uniós támogatások miatt fejlődik. Szerinte ugyanis csak magunknak, azaz egész pontosan a Fidesz kormánynak köszönhetjük a növekedést:
“Van egy aktuálpolitikai-gazdasági vita is Magyarországon, ami ugyan színvonaltalan, de ettől még széles körben elterjedt (a minőség és a dolgok elterjedtsége nem áll szoros összefüggésben egymással, ez a nézetekre is igaz, nem csak a silány termékekre), ez pedig az, hogy a magyar gazdaság csak azért fejlődik, mert európai uniós támogatások állnak rendelkezésre.
Azért idézem ezt ide, mert 2000-ben úgy emlékszem, hogy nem álltak rendelkezésre európai uniós források, mert nem voltunk tagjai az Európai Uniónak, ehhez képest az államadósságot valahogy mégiscsak lebirkóztuk az 53%-os szintre, volt olyan félévünk, amikor volt 6%-os gazdasági növekedésünk, és ki tudtunk találni olyan termékeket, amelyek lökést adtak a magyar gazdaság fejlődésének.
Azért nevezem színvonaltalannak ezeket az érveléseket egyébként, mert hogyha a pénzügyminiszter számai pontosak, akkor a magyar költségvetés az körülbelül lehet 18 ezer milliárd forint, az eu-s támogatások meg lehetnek 1000-1500 milliárd forint nettóban számolva.”
Orbán később hozzáfűzte azt is, hogy “a két nagyságrend jól mutatja, hogy nem szabad engednünk, hogy a mostani gazdaságpolitikai sikereket külső tényezőknek tulajdonítsa bárki, mert akkor elveszítünk egy fontos fölhajtó erőt, az elvégzett munkánk sikeréből fakadó fölhajtóerőt.”
Kedden Magyarország elvesztette a kvótapert, azaz az Európai Bíróság döntése szerint Magyarországnak is be kellene fogadnia 1294 menekültet. Két évvel ezelőtt az EU Belügyminiszterek Tanácsa fogadott el egy döntést arról, hogy 120 ezer menekültet osztanak szét a tagállamok között.
Az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint 2017 első negyedévében 164 ezren kértek menedékjogot az Európai Unió országaiban. Magyarországon a 2016-os mérések szerint 9,8 millióan laknak, azaz az 1294 menekült a lakosság 0,01 százaléka.
Ezzel szemben egy apró görög szigeten, Tiloson mindössze ötszázan élnek, de már több mint ötven menekültet befogadtak az idén tervezett százból, ami akárhogy is nézzük, a lakosság 20 százaléka. A sziget pedig nem pusztán befogadja a száz menekültet, hanem gondoskodik arról, hogy az érkező emberek társadalmi és pénzügyi hozzájárulást is jelentsenek a sziget számára.
Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, a szigeten szükség van a SolidarityNow nevű görög civilszervezet munkájára. A szervezet az Európai Unió és az ENSZ menekültügyi bizottságának támogatásából jött létre, a menekültek elszállásolásáért felelős Fay Koutzoukou azt mondja:
Leszbosz szigetével ellentétben Tiloson a helyiek is a kezdetektől fogva a mi oldalunkon állnak.
Hozzátette, hogy ugyan Leszboszra rengeteg menekült érkezett, de ott semmilyen szándék nem mutatkozott az integrációjukra, hanem egyszerűen táborokba szállásolták el őket. Koutzoukou szerint ez nem egy működőképes modell.
A SolidarityNow egy háromlépcsős rendszert fejlesztett ki.
Az első lépés, hogy a helyi lakossággal elfogadtassák a menekültek jelenlétét.
A második lépés, hogy a görögök segítségével biztosítsák az érkezőknek a helyi nyelv elsajátítását.
reméljük, hogy Tilos a szolidaritás modelljévé válhat, ami egész Görögországban elterjed majd, mivel bizonyítja, hogy különböző nemzetiségű emberek képesek sikeresen együtt élni.
A civilszervezet munkatársa is elmondja, hogy a civilszervezetek nem támogathatják feltételek nélkül a menekülteket. Mi több, csak az alkalmazásuk biztosítja hozzájárulásukat a befogadó társadalom működéséhez.
Tilos szigete egyébként rendkívül kedvelt nyaralóhely a turisták körében, és mint kiderült, a nyári hónapokan annyi külföldi érkezik a szigetre, hogy szükségük van plusz munkaerőre. A SolidarityNow pedig felvetette a helyieknek, hogy
miért alkalmaznának valakit például Athénból, amikor nekik fizetni kellene az utazási költségeket és a szállást is, miközben itt helyben is vannak emberek, akik készek munkába állni.
A Die Zeit tudósítója utánajárt, mit jelent a valóságban az a forradalmi változás, amit Orbán Viktor ígért pártja 2010-es választási győzelme után. A lap szerint Magyarország ma egy uniós pénzből élő autokrácia, ahol a kulcsterületek, így a média, a bíróságok valamint az egyetemek Orbán és pártja kezében vannak.
Ha az 1998 és 2002 közötti ciklust nem számítjuk, akkor hét éve kormányoz már Orbán Viktor. Ez idő alatt úgy megváltoztatta az országot, ahogy előtte egyetlen választott politikus sem: a demokráciát nem számolta fel teljesen ugyan, de megváltoztatta, autokráciába fordította Magyarországot, ami csendben kezd diktatúrává alakulni. A fontosabb területek már Orbán és pártja ellenőrzése alatt vannak. Az állam szüntelen átformálásának módszerét ráadásul a kritikák ellenére a jelenlegi lengyel kormány is átvette - összegezte a helyzetet a Die Zeit újságírója.
Steffen Dobbert a kis magyar valóság néhány olyan furcsaság története segítségével próbálta ábrázolni Magyarország átalakulását, amelyekre az EU is felfigyelt. Már csak azért is, mert egy részüket uniós pénzből finanszírozták, és hasznosságuk erősen megkérdőjelezhető.
Az egyik ilyen furcsaság Orbán Viktor szülőfalujának új kisvasútja, amely a helyi arénát köti össze egy erdővel, oda-vissza ingázik a nagyjából hat kilométeres pályán. Majdnem kétmillió euró uniós pénzt költöttek rá, naponta nagyjából 25 ember utazik rajta, de legalább van vasút a felcsúti arénához, ami máris a jelenlegi hatalom egyik emlékműve.
A Budapesttől jó négyórányi autózással elérhető szabolcsi kisfalu, a román-magyar-ukrán hármashatárnál fekvő Tyukod egyik lakója, neve vállalása nélkül, királynak nevezte Orbán Viktort, aki valóban úgy kormányozza már az országot, mint egy király. És éppen Tyukodon is tudnak példát mutatni arra, hogyan lehet hasznavehetetlen beruházásokra elverni uniós pénzt, illetve hogyan működik Orbánék rendszere. A Hír TV után a Die Zeit is utánajárt a tizenegy, EU-támogatásból épített kilátónak, amelyek tetejéről nem nyílik különleges panoráma, turisták egyiket se nagyon látogatják, de valamire el akarták költeni az elkölthető ingyenpénzt - és elköltötték.
A magyarországi riportban emlékeztetnek: Magyarország ellen az EU kötelezettségszegési eljárások tömegkelegét indította már, Orbánék ugyanakkor nyugodtak, mert tudják, hogyan lehet következmények nélkül átvergődni ezeken úgy, hogy közben az EU előnyeit is élvezhessék.
Konok Péter nem demagóg, pedig száraz a torka - Marsallbotot vesz a kormány potom 54 millióért, és persze nem akarok demagóg lenni, nem számolom át az árát lélegeztetőgépekre, vagy menekültszállókra, bár nem igazán értem, mitől lenne demagógia, ha például kiszámolom, hogy egy ilyen csicsás rudacs árából hány éhező gyerek lakhatott volna jól (hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni, stb.)
Meg kell ismerni a magyar emberek véleményét a Soros-tervről, közölte Velencén, a Fidesz-KDNP-frakcióülés helyszínén Kósa Lajos. Ezért a Fidesz-frakció felkérte a kormányt, hogy bonyolítson le egy nemzeti konzultációt róla.
Parlamenti vizsgálóbizottság, úgy fest, nem lesz azerbajdzsáni elnöki adminisztráció kenőpénz-alapjának magyarországi utalásai miatt – a T. Ház nemzetbiztonsági bizottsága fideszes többsége kedden leszavazta az erre vonatkozó ellenzéki indítványt. Valami vizsgálat ugyanakkor már folyik magyar hatóságok előtt, a részletek azonban ködösek. Az érintett állami szervek erős sunnyogásban vannak.
A NER működési logikája egyszerű: ha kritika ér vagy kritikát vársz, soha ne reagálj rájuk, egyszerűen csak rántsd le a kritikus személyét a sárba.
Egy egész picikét személyi kultusz van kormánykörökben. Szinte észre sem lehet venni, mert finoman csinálják, mint mindent. Intelligens, pihepuha módszerekkel.
Bezárkózás a nemzeti hagyományba. A kilencvenes évek elején írott cikkének címe ma is aktuális. Komoróczy Géza mégsem hitte volna, hogy ez az állapot huszonöt évvel a rendszerváltás, tizenkét évvel az uniós csatlakozás után aktuálisabb, mint valaha. A professzor augusztusban múlt nyolcvanéves, a bölcsészkaron ötven évig tanított. Az utóbbi öt év az összegzés, a betakarítás nagy korszaka volt. Öt vaskos kötetben, forrásgyűjteményben dolgozta fel a magyarországi zsidóság történetét. Ez – jó, ha tudjuk – legalább ezer év.
Azon gondolkodtunk, hogy mióta lehet Orbán Viktor Grác-pozitív? Meggyőződésünk, hogy a csodacsatárt már csak a gyógyszerek tartják egyben. Nem csak azért, mert tőle ugyan már megszokottan, de mégis csak hülye módon viselkedik, amikor úton-útfélen 
Kedden Magyarország 
A Die Zeit tudósítója utánajárt, mit jelent a valóságban az a forradalmi változás, amit Orbán Viktor ígért pártja 2010-es választási győzelme után. A lap szerint Magyarország ma egy uniós pénzből élő autokrácia, ahol a kulcsterületek, így a média, a bíróságok valamint az egyetemek Orbán és pártja kezében vannak.
