Hírek

Az a mocskos „kettős mérce”

Részletek
Készült: 2017. november 11. szombat, 06:20
Print 
Találatok: 1613

orban_lazar8Az igazán nagy gond akkor lesz, amikor az emberek százezrei fognak kérdéseket feltenni és nem lesz türelmük a válaszra 30 napot várni.

A magyar kormány meg van sértődve, amiért az Európai Bizottságnak nem tetszik a nemzeti konzultáció. Egészen pontosan annak kérdései. Még pontosabban az abba rejtett unió ellenes uszítás. Az erőszakos és moszkovita brüsszeliek ocsmány módon kérdéssel fordultak a kormányhoz és egy hónapos határidőt adtak a válaszra, ami Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter szerint nem csak túl rövid idő, de kettős mérce (sic!) is, mert más országokhoz intézet kérdések esetében több hónapod biztosít Brüsszel a válaszra.
 
Először a határidő hosszáról: a magyar kormánynak valami olyasmire kellene 30 nap alatt válaszolni, hogy miért az ominózus témában írt ki nemzeti konzultációt és mik ezek a kérdések. Röviden: mi a szar ez az egész? Erre elvárható lenne, hogy legyenek kész válaszok, hiszen a kérdőíveket már régen postázták. Ha még sincsenek – ami enyhén szólva gáz – akkor egészen biztosan van rá elég ember a kormánybürokráciában, akik 30 nap alatt képesek válaszolni és még marad idő Arany János nyelvéről Shakespeare, vagy Goethe-Schiller, esetleg Voltaire nyelvére fordítani az erre vonatkozó opust.
 
Nézzük csak Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter birodalmát! Íme a főosztályok felsorolása, amelyek a hódmezővásárhelyi zseni keze alá dolgoznak, akiknek választ kellene adni az EU kérdéseire:
 
(Csak kemény idegzetűeknek!)
 
  1. Miniszterelnöki Protokoll Főosztály
  2. Miniszterelnöki Titkársági Főosztály
  3. Kommunikációs Főosztály
  4. Miniszterelnöki Külügyi Főosztály
  5. Miniszterelnöki Külügyi Szervezési Főosztály
  6. Nemzetpolitikáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  7. Nemzetpolitikai Jogi és Koordinációs Főosztály
  8. Nemzetpolitikai Kapcsolattartási Főosztály
  9. Nemzetpolitikai Stratégiai Tervező és Tájékoztatási Főosztály
  10. Miniszteri Kabinet
  11. Koordinációs és Elemzési Főosztály
  12. Közigazgatási Államtitkári Titkárság
  13. Belső Ellenőrzési Főosztály
  14. Szervezetbiztonsági Főosztály
  15. Kormányzati Iratkezelési Főosztály
  16. Kormányirodát Irányító Helyettes Államtitkári Titkárság
  17. Kormányiroda (főosztály)
  18. Törvényalkotási Főosztály
  19. Parlamenti Főosztály
  20. Gazdálkodásért és Személyügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  21. Állami Vezetői Főosztály
  22. Kormánybiztosok Főosztálya
  23. Uniós Fejezeti Főosztály
  24. Pénzügyi és Számviteli Főosztály
  25. Költségvetési és Intézményfelügyeleti Főosztály
  26. Jogi Szolgáltatási Főosztály
  27. Humánpolitikai Főosztály
  28. Szervezetellátási és Logisztikai Főosztály
  29. Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  30. Perképviseleti és Döntőbizottsági Főosztály
  31. Nemzetközi Főosztály
  32. Támogatói Döntések Elleni Jogorvoslatok Főosztálya
  33. A Kiemelt Társadalmi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  34. Össztársadalmi Ügyek Főosztálya
  35. Intézmény- és Szervezetfejlesztési Főosztály
  36. Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Főosztály
  37. Parlamenti Államtitkári Kabinet
  38. Kulturális Örökségvédelemért Felelős Helyettes Államtitkár Titkársága
  39. Kulturális Örökségvédelmi Főosztály
  40. Kiemelt Kulturális Fejlesztésekért Felelős Helyettes Államtitkár Titkársága
  41. Kulturális Fejlesztési Főosztály
  42. Agrár-vidékfejlesztésért Felelős Államtitkári Kabinet
  43. Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  44. Irányító Hatósági Főosztály
  45. Pénzügyi és Felügyeleti Főosztály
  46. Agrár-vidékfejlesztési Stratégiai Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  47. EMVA Stratégiai Főosztály
  48. Agrár-vidékfejlesztési Koordinációs Főosztály
  49. Európai Uniós Fejlesztésekért Felelős Államtitkári Kabinet
  50. Végrehajtás Operatív Program Irányító Hatóság
  51. Program- és Projektfelügyeleti Főosztály
  52. Ellenőrzési Főosztály
  53. Támogatásokat Vizsgáló Iroda (Főosztály)
  54. Fejlesztéspolitikai Testületek Titkársági Főosztály
  55. Európai Uniós Fejlesztések Koordinációjáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  56. Közigazgatási Programok Irányítási Főosztály
  57. Közigazgatási Programok Lebonyolítási Főosztály
  58. Monitoring és Értékelési Főosztály
  59. Fejlesztési Informatikai Főosztály
  60. Szabályozási Főosztály
  61. Intézményfejlesztési és Teljesítménymérési Főosztály
  62. Fejlesztéspolitikai Kommunikációért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  63. Fejlesztéspolitikai Kommunikációs Főosztály
  64. Fejlesztéspolitikai Tájékoztatási Főosztály
  65. Nemzetközi Helyettes Államtitkári Titkárság
  66. Európai Uniós Koordinációs Főosztály
  67. Nemzetközi Együttműködési Programok Végrehajtási Főosztály
  68. Közbeszerzési Felügyeletért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  69. Közbeszerzési Felügyeleti Főosztály
  70. Közbeszerzési Ellenőrzési Főosztály
  71. Közbeszerzési Szabályozási Főosztály
  72. Központosított Közbeszerzés Felügyeleti és Audit Koordinációs Főosztály
  73. Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkári Kabinet
  74. Kormányzati Kommunikációs Főosztály
  75. Nemzetközi Stratégiai Kommunikációs Főosztály
  76. Kormányszóvivői Iroda
  77. Nemzeti Pénzügyi Szolgáltatásokért és Postaügyekért Felelős Államtitkári Kabinet
  78. Szabályozásért és Kodifikációért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  79. Fejlesztési Banki Szabályozási Főosztály
  80. Postaügyi Szabályozási Főosztály
  81. Integrációs, Zöldbank és Agrárbank Szabályozási Főosztály
  82. Vagyonpolitikáért és Tulajdonosi Képviseletért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  83. Fejlesztési Banki Főosztály
  84. Postaügyi Főosztály
  85. Integrációs, Zöldbank és Agrárbank Fejlesztési Főosztály
  86. Stratégiai Ügyekért Felelős Államtitkári Kabinet
  87. Referatúra Főosztály
  88. Kommunikációs és Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya
  89. Jogi Főosztály
  90. Műszaki Főosztály
  91. Hatósági és Emberi Erőforrások Főosztálya
  92. Atomenergetikai Elemző Főosztály
  93. Stratégiai és Tájékoztatási Helyettes Államtitkári Titkárság
  94. Stratégiai Főosztály
  95. Tájékoztatási Főosztály
  96. Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkári Titkárság
  97. Építészet-stratégiai Főosztály
  98. Területrendezési és Településügyi Főosztály
  99. Építésjogi és Hatósági Főosztály
  100. Infokommunikáció Összehangolásáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  101. Infokommunikációs Koordinációs Főosztály
  102. Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkári Kabinet
  103. Hatósági Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  104. Hatósági Eljárási Főosztály
  105. Hatósági Szakigazgatási Főosztály
  106. Területi Közigazgatás Irányításáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  107. Törvényességi Felügyeleti Főosztály
  108. Kormányhivatali Gazdálkodási Főosztály
  109. Kormányhivatali Üzemeltetési Főosztály
  110. Kormányhivatali Koordinációs Főosztály
  111. Területi Közigazgatás Fejlesztéséért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  112. Területi Közigazgatás-fejlesztési Főosztály
  113. Intézményi Szervezetfejlesztési Főosztály
  114. Kormányhivatali Szervezetfejlesztési Főosztály
  115. Közigazgatás-fejlesztési Főosztály
  116. Program-irányítási Főosztály
  117. Kormányablakokért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
  118. Kormányablak Informatikai Főosztály
  119. Kormányablak Képzési Főosztály
  120. Kormányablak Igazgatási Főosztály
 
Figyelembe véve, hogy ebben a bürokratikus dzsungelben tényleg akár két hétig is eltarthat, amíg az egész irányítására kinevezett 10 államtitkár és 18 helyettes államtitkár kő-papír-olló játékkal el tudja dönteni, kinek kell a választ megfogalmazni, akkor is maradt két hét levelet írni. Vagyis elég nevetségesnek hangzik Lázár János nyilatkozata arról, hogy a 30 nap a válaszra „irreális”. Hogy milyen emberi erőforrásokkal rendelkezik a miniszterelnökség – ahhoz is, hogy az irreálisan rövid határidejű brüsszeli kérdésekre válaszoljon – álljanak itt a 2010-es, 2017-es és a tervezett 2018-as miniszterelnökségi létszámadatok.
 
Ezek szerint: 2010-ben a miniszterelnöki hivatalnak 93 alkalmazottja volt. Ez 2017-re – figyelem nem elírás!! – 36 647 (betűvel harminchatezer hatszáznegyvenhét) főre nőtt. Ennyien vannak Lázár János irányítása alatt, akik – adott esetben – válaszlevelet fogalmazhatnak az EU-nak. Mindez annak a példátlan hatalomkoncentrációnak a következménye, amely az országban dúló beteges központosításban ölt testet, azzal a jelszóval, hogy minden hatalmat a miniszterelnökségnek.
 
Arról nem is beszélve, hogy a 2010-óta eltelt nyolc év alatt hatalmas mértékben felduzzadt a szűk értelembe vett egész közszféra, vagyis az állami bürokrácia, akik vélhetően mind tudnak írni és olvasni. Míg 2010-ben a minisztériumoknál és a háttérintézményeknél 238 ezer ember dolgozott, az idén ez a szám már 535 ezer. Sőt, 2018-ban is tovább hízik, eléri majd az 542 ezret – derül ki a kormány 2018-as költségvetésének erre vonatkozó adataiból.
 
A gond tehát aligha a hivatalnoki létszámmal és a határidő rövidségével van. Gyanús, hogy sokkal inkább a nemzeti konzultáció kérdéseivel. Az azokra vonatkozó uniós megkeresésre ugyanis – enyhén szólva – nem könnyű értelmes és épeszű ember számára emészhető válaszokat írni, még akkor sem, ha 36 ezren veselkednek neki.
 
A kérdésekben megfogalmazott sok csúsztatás, baromság között példának egy, amire – be kell vallani – több hónap alatt sem lenne egyszerű értelmes magyarázatot kifundálnia. „A Soros-terv célja, hogy az európai országok nyelve és kultúrája háttérbe szoruljon annak érdekében, hogy az illegális bevándorlók integrációja hamarabb megtörténjen.” Ennek a piramidális baromságnak és szemen szedett hazugságnak a megmagyarázására nem elég 120 főosztály, 36 ezer alkalmazott, 10 államtitkár a 18 helyettes államtitkár kemény egyhavi munkája sem, az már igaz.
 
Azokban az európai országokban, ahová – Magyarországtól eltérően – százezer számra érkeztek háborús menekültek (tehát nem migránsok) ott euró milliárdokat költenek a menekültek nyelvi képzésére, hogy integrációjuk gyorsabb legyen, tehát nem az európai országok nyelvének és kultúrájának sorvasztásával akarják az integrációt felgyorsítani. Ez senkinek eszébe sem jut, ez teljesen lehetetlen is, mivel az érintett európai országok jól működő demokráciák, ahol sem Soros György, sem mások agyából esetleg kipattanó, de valójában soha ki nem pattant baromságokat nem lehetne csak úgy a társadalmon átverni, mint ahogy az ilyesmit másutt – mondjuk éppen Magyarországon – minden további nélkül meg lehet tenni. Amire a legjobb példa éppen a migrációs hisztéria és maga a nemzeti konzultáció.
 
Vagyis, tiszta vizet öntve ebbe a mocskos findzsába: nem az idő rövidsége miatt nem lehet válaszolni a brüsszeli kérdésekre, hanem azért, mert azokra nincs érdemi és logikus válasz. Száz év alatt 36 ezer bürokrata se lenne képes magyarázattal szolgálni a baromságra, amit a magyar kormány választási kampánya fő csapásirányának választott és amivel a magyar polgárok millióinak agyát kívánja simára vasalni, csakhogy Orbán Viktorra és rendszerére szavazzanak, elhiggyék, hogy senki más, csak a felcsúti hobbifocista tudja megakadályozni az állítólag Soros György és Brüsszel által a magyarságnak szánt nemzethalált.
 
És akkor néhány szó a kettős mércéről. A szó azt jelenti, hogy adott cselekmény megítélése – attól függően, hogy ki követi el – eltérő. Ugyanaz a cselekedet nem egyformán esik a latba. Másképpen fogalmazva: nem ugyanazt követeljük meg valakitől, mint amit valaki mástól. Amit az egyiknek szabad, azt a másiknak nem. A magyar kormány szerint ez így nem igazságos. Pedig az, és nagyon is.
 
A világ civilizált országaiban másképpen esik a latba, ha egy orvos mulaszt el segítséget nyújtani egy balesetnél, mintha egy porszívóügynök. Másképpen ítélik meg, ha a plébános molesztálja a ministránst, mintha a postás teszi ugyanezt. Arról már ne is beszéljünk, hogy – mondjuk – a takarítónőt feketén foglalkoztató hideg burkoló adóelkerülő magatartása nem esik olyan súlyos megítélés alá, mintha ugyanezt egy politikus követi el, akinek ez a miniszteri bársonyszékébe kerülhet, míg a hideg burkoló megúszhatja egy sima pénzbírsággal minden egyéb következmény nélkül. (Persze nem Magyarországon, hanem egyes politikailag retrográd módom korrekt és rothadó polgári demokráciákban, ahol azt sem nézik el – mint ahogy Magyarországon minden további nélkül – hogy a miniszter, államtitkár és egyéb politikus rokonai hülyére nyerik magukat állami tendereken, vagy – mondjuk – a kormányfőnek kedves gázszerelők viszik el a milliárdos állami projekteket.)
 
Önmagában tehát az úgy nevezett kettős mérce nem jelent diszkriminációt, hanem azt jelenti, hogy az adott szituációnak megfelelően kezeljük a tetteket. Más erkölcsi mércét alkalmazunk az egyik és másikat egy másik elkövető esetében, még ha a cselekmény teljesen meg is egyezik. A magyar kormány azonban – mint annyi mást ezen a kerek világon – ezt is a feje tetejére állítja. Orbán Viktor és tettestársai szerint az a kettős mérce, hogy – miközben az EU tagországainak döntő többsége komoly erőfeszítéseket tesz a menekültválság humánus rendezése érdekében – Magyarország és néhány kelet-európai állam semmit, ezért Brüsszel a kelet-európai országokat tetemre hívja, míg a kötelességüket teljesítőket nem. Micsoda disznóság.
 
Ha jól értjük, akkor – Orbánék álláspontja az, hogy – az lenne az igazságos, a nem kettős mérce, ha – mondjuk – Németországot pont úgy baszogatnák Brüsszelből, mint Magyarországot. Berlint a befogadott másfél millió menekültért, Budapestet a nulláért. Vagy esetleg úgy értik, hogy míg Magyarországnak egy hónapot adtak arra, hogy magyarázatul szolgáljon a gusztustalan EU ellenes nemzeti konzultációjára, addig a maradék 27 tagországnak több hónapja van arra, hogy ne adjon magyarázatot ugyanerre, mert nem indított nemzeti konzultációt, a miénkhez hasonló idióta kérdésekkel.
 
A magyar kormány szerint „a Soros-terv része, hogy politikai támadást indítsanak a bevándorlást ellenző országok ellen, és kemény büntetésekkel sújtsák őket.” A valóság azonban az, hogy nincs Soros-terv, ha lenne sem lehetne annak alapján senkit semmilyen büntetéssel sújtani. Nincs politikai támadás, csak háborús menekültek vannak, akik Európába érkeztek, akiken az EU tagországainak emberséges módon segíteniük kell. Ebből szolidárisan, a tagországok lehetőségeit figyelembe vevő módon kellene mindenkinek kivennie a részét.
 
Magyarország és néhány kelet-európai ország azonban, minden humános és keresztény normát lábbal tiporva megpróbálja ebből kivonni magát. A magatartásukat bírálókat kettős mérce alkalmazásával vádolják. Amiben igazuk is van, hiszen az EU a lehetőségeihez igazítva kéri a tagországok hozzájárulását a menekültválság megoldásához, vagyis tényleg kettős, sőt multiplikált mércét használ, azaz igazságosan jár el, amikor a gazdagabb országokra nagyobb terhet rak, mint a kevésbé tehetősekre, köztük Magyarországra.
 
Amikor Lázár János kevesli a válaszra adott időt, és azzal fenyegetőzik, hogy ilyen feltételekkel egyáltalán nem válaszolunk Brüsszelnek, burkoltan beismeri, hogy nincs mit mondaniuk. Sem 30, sem kétszer, de háromszor 30 nap alatt sem. Magyarország kormánya, az ország egyszemélyi vezetője Orbán Viktor megint egyszer elvetette a sulykot. Kizárólag azért, hogy a társadalmat félrevezetve, gyűlöletre és rettegésre hangolva az ország lakosságának egy részét biztosítsa győzelmét a 2018-as országgyűlési választásokon. Ennyi és nem több. A Fidesz és szekértolói előtt csak egy cél lebeg: a hatalom megtartása minden áron. Ennek érdekében bármilyen aljasságra készek. Amit eddig tettek semmi ahhoz képest, ami még vár ránk. És a végén a nagy gond akkor lesz, amikor az emberek százezrei fognak kérdéseket feltenni és nem lesz türelmük a válaszra 30 napot várni.
 
Zsebesi Zsolt