Hírek

Idegőrlő hadviselés

Részletek: Készült: 2025. november 24. hétfő, 00:01
Print; Találatok: 188

nemvgyde „Először is mindenkinek sok sikert kívánok! Tehát az, aki Magyarországon arra vállalkozik, hogy részt vesz a közéletben és hajlandó az életenergiájának egy részét a saját személyes vagy családja boldogulásán túl politikán keresztül a köz érdekében mozgósítani, az minden elismerést megérdemel”.

Pénteken vadhajnalban ezt az unortodox kedvességet bírta kipréselni magából a hat unokás nagyfater, aki azért dolgozik minden erején felül, hogy itt mindenkinek jó legyen. Tényleg. Mert az az egyik fő jellemzőjük ezeknek az elvtársaknak, hogy senki nem akar leállni. Ez is pár év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt úgy, hogy életében egy percet nem dolgozott a piacon, viszont mióta elhagyta a felcsúti döngölt szobás házikót, azóta lényegében a mi pénzünkön császárként éldegél, és az egész famíliája multimilliárdos jazzdobos lett. Szívesen, basszátok meg! Lefordítom magyarra, enyhén dél-felcsúti, dakota akcentussal, mit jelent valójában ez a szokatlannak tűnő hangütés:

Először is üdv a szartengerben, sok sikert kívánok a disznóságaink elöl való elugrálgatáshoz! Aki az én birodalmamban arra vállalkozik, hogy ellenem forduljon, és el akarjon mozdítani onnan, ahova én örökre bebetonoztam magamat és a családomat, az számoljon azzal, hogy le fogjuk karaktergyilkolni, szarrá alázzuk, valótlanságokkal, gusztustalan rágalmakkal fogjuk az idegrendszerét és a személyét szétszedni, mint a grillcsirkét. Jellemzően buzinak, hazaárulónak, balos gecinek, Soros-ügynöknek, esetleg drogos, alkoholista nőverő szarnak nevezzük ki, és ha netán mindezt túléli, akkor üdvözöljük a NER-Jumanjiban, mert teljesítette az első szintet.

De alig fejezte be a buksik ravasz, teátrális simogatását, máris stoplis cipővel rúgta picsán az aspiránsokat, mondván: DE egy tízmilliós országban nincs három-négy politikai párt „föltöltésére alkalmas minőségi személyi állomány”. Ez egy olyan ország, ahol mindig két párt volt és két párt lesz. Vannak a jobboldaliak, a nemzeti érzelműek, meg a baloldaliak, az internacionalisták, akik a „nemzeti oldalról nézve túl baloldaliak, túl Brüsszel-pártiak, túl ukránpártiak.” Nesztek, gecik! Még azt sem tudni, hogy ki, mit és hogyan, ki kivel van, de ő már felállította a diagnózist: ALKALMATLAN HAZAÁRULÓ KOMMUNISTA! Ennyi.

És csodálkoznak sokan, hogy miért nem volt olyan alkalmas, potens ellenzéki jelölt, aki érdemben kihívója lehetett volna ennek a romlott alaknak. Pedig a válasz nagyon egyszerű: ki az a „normális” ember, aki dalolva, lelkesen teszi be a lábát erre a virtuális paintball pályára azért, hogy érdemi munka helyett azzal legyen elfoglalva, hogy folyamatosan elhajoljon, vagy fedezékbe meneküljön a rá zúduló narancssárga össztűz elől? Szerintem nagyjából senki. Senki nem kívánja magának, senki nem akar belebolondulni, vagy egzisztenciálisan tönkremenni abba, hogy ez a rohadék banda kicsinálja, egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki feláldozza magát az ország sorsa megfordításának érdekében. Változott a helyzet. Most vannak, akik vállalják a megmérettetést, és mint a gladiátorok az arénában, élet-halál harcot fognak vívni a császári túlerővel szemben, miközben a lelátókon többnyire a saját cirkuszra és vérre vágyó közönsége heherészik.

Innen is elismerésem mindenkinek! Mi is, személy szerint én is megtapasztaltam már, milyen érzés, amikor valótlanságot írnak vagy terjesztenek rólunk vagy rólam, aki ehhez nincs hozzászokva, az könnyen elbizonytalanodhat a harc közben. Szar lesz, kurva szar lesz. Pont olyan, mint a filmekben, amikor valaki a gonosz ellen küzd. Önszántából, tudva, hogy ez nem egy igazságos küzdelem, itt bármi belefér. Nos, erre nem lehet felkészülni. Mert aki érzékenyebb (én is az voltam, mára azért megedződtem), az lehet, hogy azt mondja majd az első ütés után: kell ez nekem? Kell ez a fájdalom és megaláztatás? Ez a szennyes, undorító, hazugságokkal teli aréna? Ez az a pillanat, amikor nem szabad meginogni, mert akkor ők győznek. Miközben az is van, erre is vannak ráutaló jelek, hogy sokszor csak a pofájuk nagy, egyébként egytől egyig gyáva nyulak. Nullák, hangemberek, jellemtelen szarháziak. Ezt hívja ma a főmaffiózó: jobboldalinak vagy nemzeti érzelműnek. Nem számít, hogy a valódi jobboldaliakat lerántja ezzel a mocsárba. Ráadásul azt is elfelejti, hogy a túlzásba vitt hazaszeretet átcsaphat pusztító nacionalizmusba, ami nálunk már nagyon régen bekövetkezett. Ennek meg is van az eredménye, ami a túlfokozott nemzeti felsőbbrendűségben, más népek vagy csoportok lenézésében és démonizálásában (lásd: Ukrajna, ukránok), az ellenzék alázásában, stigmatizálásában nyilvánul meg. Meg sok minden másban is: a történelmi mítoszok felnagyításában és azok önkényes, hamis valósághoz hajlítgatásában, a valóság szelektív kezelésében, a kirekesztő politikai diskurzusban, amiben ők verhetetlenek , az „ők” vs. „mi” folyamatos hangsúlyozásában 15 éve, valamint az indulatvezérelt érzelmi mobilizációban, a hamis nosztalgiával leöntött folyamatos félelemkeltésben. És természetesen a kritikai gondolkodás elutasításában, a „nemzet nevében” végrehajtott oltári disznóságok kritikájának tabusításában és azoknak a démonizálásában, akik ezt meg merik tenni.

Hogy mindenki értse: ez kurvára nem játék, ez nem móka, nem kacagás. Ez a véres valóság, egy idegőrlő hadviselés, amit ezek szisztematikusan művelnek. Ez a hadviselés pedig megosztja a társadalmat, konfliktusokat szít, folyamatosan arra használja a politikát, hogy érzelmekre játsszon a valós problémák helyett, hogy nyirbálja a szabadságjogokat, mert minden kritikát „nemzetellenességnek” bélyegez , közben meg elszigeteli az országot kulturálisan, gazdaságilag és diplomáciailag. Itt tartunk most, és hiába pofázik minden utcasarkon és fenyegetőzik lépten-nyomon, mára már ez van. Nem két párt, nem. Volt itt sokkal több is, de amikor 1998-ban először volt miniszterelnök akkor az első dolga volt szétbaszni a Kisgazdapártot, utána az MDF-et. Ez az alak számolta fel a többpártrendszert és alakította át a választási rendszert úgy, hogy az a győztest kompenzálja, ne a kisebb pártokat. Nem érdemes mára már kis pártokban gondolkozni, pont miatta. Két forduló helyett egy lett, átrajzolták a körzeteket, a töredékszavazatokat benyelték, a külföldön élők voksolását megnehezítették a követségekre tereléssel, miközben a határon túli magyarok szavazhatnak levélben.

Mióta te vagy a góré, azóta van két párt. A narancssárga meg a keresztes. Tudom, nem erre gondolt a költő, de a lényeg az, hogy nem, nem kétpártrendszerre szavaztunk 89-ben, hanem többpártrendszerre. Ezt a többpártrendszert te bontottad le! Ezt is. Takarodj már a fenébe!

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Cikk: https://www.kolozsvaros.com/2025/11/23/idegorlo-hadviseles/

Kapcsolódó cikkeink:

Nem az van odaírva, ami oda van írva? / Készült: 2025.11.18
Bármennyire is gyászolunk és kapkodjuk a fejünket az amerikai védőpajzsra felvett potenciális amerikai hitelekről szóló vérfagyasztó hírek hallatán, mert nincs így is elég bajunk, térjünk vissza még egy pillanatra a szomorú vasárnap előtti szombathoz. „Szeretnék csatlakozni ahhoz a szeretetteljes légkörhöz, ami itt van” – mondta az állampárt főtitkára a híveinek, hogy valahogy megpróbálja kimagyarázni a fennállása óta pufogtatott megosztó, gyűlöletkeltő politikai szlogeneket, és mindenkit megnyugtasson, hogy nemcsak az a magyar, akit ő magyarnak mond. Váczi Gergő (akiről nem tudom, hogy kirúgták-e már az állásából) a mögöttük lévő feliratra – „Aki békét akar, velünk tart” – utalva kérdezett rá arra, hogy akkor ez azt jelenti-e, hogy „aki nem önökkel tart, az nem akar békét?”. Illetve, hogy akik azt érzik, hogy a jobboldal kisajátította a béke szót, azok jól érzik-e? Tényleg csak a jobboldali érzelmű emberek kívánnak-e békét? – kacsintott ki a bizonytalanokra.

Amíg gerjesztik a hangulatot, az ország csendben csődbe megy / Készült: 2025.10.25
Tiszteletem mindenkinek, és természetesen a hősöknek! Nagy napon vagyunk túl, és ahogy az lenni szokott, sajnos nem pusztán azért volt ez nagy nap, mert az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc 69. évfordulóját ünnepeltük és megemlékeztünk azokról a hősökről, akik fegyvert ragadtak az elnyomó szovjet hatalom ellen (ez nem mindenkinek volt fontos, hiszen vitéz Orbán Balázstól tudjuk, hogy ő simán megadta volna magát, eszébe nem jutott volna lázadozni az erősebbel szemben, jól van ez így alapon), hanem azért, mert a birodalmi állampárt újfent látványos erődemonstrációval készült, minden létező közpénzt megmozgatott, hogy lázba hozza azokat, akik elbizonytalanodtak, meg azokat is, akik még bíznak abban, hogy az ötödik kétharmadot is behúzhatják jövőre a szabad, tisztességes választásnak csúfolt eseményen.

Zánkai partizánka - Hardy Mihály jegyzete / Készült: 2025.10.20
Több dolog is szembeötlő Orbán úgynevezett „felkészítőjét” vagy mit hallgatva. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy az országot 15 éve folyamatosan vezető kormányfőnek nincs mondanivalója az ország számára. Orbán megint összehord hetet-havat arról, hogy miféle súlyos harc, élet-halál küzdelem vár az összesereglett csapatra, megint jönnek a focis hasonlatok, ahol ő a felkészítő mesteredző, de a jobb hátvéd számítson a térden rúgásra, amúgy meg – ismét egy háborús titulus – „Commandante Kubatov” csak építgesse az amúgy törvénytelen választói listáját.

Szellőztetni kellene, és nem csak a vörösbort / Készült: 2025.10.12
Hát kérem tisztelettel, tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, de egy olyan írónak a Nobel-díjával sem feltétlenül dicsekszünk, mintha a sajátunk volna, aki nyílt és kérlelhetetlen kritikusa a mi embertelen, gonosz, despotikus rezsimünknek. Na meg aztán nem isszuk magunkat gatyára és vállalhatatlanra, egy olyan párt születésnapján, amelyet simán szembeköptünk májusban, a szomszédos ország elnökválasztási kampányának hevében, amikor e párt vezetőinek feje fölött átkiabálva, elméletileg, józanul, az erdélyi magyarok egyik legnagyobb ellenségét dicsértük a felújított Tihanyi Bencés Apátság átadóján, ahol természetesen jó szokásunkhoz híven politizáltunk. Amikor egekig magasztaltuk azt a George Simon nevű szélsőjobbos kretént, aki az úzvölgyi katonai temető meggyalázásával kezdte karrierjét – és aki a megismételt romániai elnökválasztás május 4-én tartott első fordulóját nagy fölénnyel nyerte meg, és úgy tűnt, hogy ő lesz az új miniszterelnöke Romániának.

A gyűlöletbomba felrobbanása / Készült: 2025.09.27
Szerintem most omlott össze a kóceráj. Ez, amit látunk, a bukta, a megsemmisülés, a kínkeserves, elhúzódó végjáték. Ahol az elvtársakra irányították a reflektort, vagy ha úgy tetszik, felkapcsolták a lámpát a szobában, ahol ott állnak az elvtársak az évtizedes gaztetteikkel a kezükben. Éppen most buknak le, a folyamatos tettenérésnek lehetünk a szemtanúi. Ez valóban nem Semjén Zsoltról szól, még ha Zsolt bácsi lett is sajnos a gyermekvédelem ügyéből. De arról van szó, hogy mindenki abba bukik bele, amiben oly sokáig verhetetlen volt. Leginkább a törvényesített lopásba, hazudozásba, rágalmazásba, hülyének nézésbe. És úgy tűnik, még a pletykákba is bele lehet bukni. Mindent megtettek ezért, ki szelet vet, vihart arat.

Kit nem árult már el Tusványos bálványa? – Rózsa Péter jegyzete / Készült: 2025.05.17
Vagy a zavar, vagy a végtelen gonoszság hozta elő Orbánból a Tihanyi apátságban mondottakat, amikor a romániai magyarok legádázabb ellenségének, annak a Simionnak a szövetségéről delirált, aki az úzvölgyi magyar katonai síremlék meggyalázásának vezére volt. Tusványos bálványa, a nagy Orbán ugyan kit és mit nem árult már el pillanatnyi politikai vagy éppen anyagi előnyökért?

Gyűlölet és megvetés / Készült: 2024.01.04
Még szintén immár tavalyi történt, de mintha most, hogy a Hír TV betelefonálós műsorába betelefonált egy ember, mert azért betelefonálós. Ez a produkció a Paláver névre hallgat, s ez az, amelyben Bayer Tagkönyv régebben a civilek pofán verését követelte, és ez az a műsor, amely a következő szlogennel csábítja a nyájas nézőt (hallgatót) lelke éjfekete tartalmának, más szavakkal a büdös küblinek a kiürítésére: „Dühös? Falhoz vágna valamit? Vagy csak egyszerűen kíváncsi? Ne fogja vissza magát!” – Mit is várhatnánk mindezek után.