Szerintem most omlott össze a kóceráj. Ez, amit látunk, a bukta, a megsemmisülés, a kínkeserves, elhúzódó végjáték. Ahol az elvtársakra irányították a reflektort, vagy ha úgy tetszik, felkapcsolták a lámpát a szobában, ahol ott állnak az elvtársak az évtizedes gaztetteikkel a kezükben. Éppen most buknak le, a folyamatos tettenérésnek lehetünk a szemtanúi. Ez valóban nem Semjén Zsoltról szól, még ha Zsolt bácsi lett is sajnos a gyermekvédelem ügyéből. De arról van szó, hogy mindenki abba bukik bele, amiben oly sokáig verhetetlen volt. Leginkább a törvényesített lopásba, hazudozásba, rágalmazásba, hülyének nézésbe. És úgy tűnik, még a pletykákba is bele lehet bukni. Mindent megtettek ezért, ki szelet vet, vihart arat.
Beteg, nagyon beteg, ami a szemünk előtt zajlik, és hát nincs mese, próbálják menteni a menthetetlent. Az emberek válaszokat akarnak, de válaszok most sincsenek, hanem meg ez a burleszkbe illő műsor, önmentegetések, magyarázkodások, az önnön nyakukba öntött szaros vödör. Nemrég Lázár azt mondta, hogy a Fidesznek csak jobb hazugságai vannak, mint az ellenségnek. Hát nem úgy tűnik, Jánosom. Az utóbbi napok alapján az az érzés alakult ki bennem, hogy nem nyelik le az emberek a hazugságokat, annyira hiteltelen minden megszólalás, hogy se látszatra, se a minimális szavahihetőségre nem adtok. A nekünk mindent lehet következmények nélkül attitűd, az illúzió, hogy bármit megtehetek és meg is teszek, és amikor már minden megvan, akkor jöjjön valami, ami még nem volt, hiszen úgyse tud senki mit tenni ellenünk, ha lassan is, de visszaüt. Lehet, hogy most jól jönne a társadalmi empátia és együttérzés a pletykák alapján támadott miniszterelnök-helyettes irányába, de az elmúlt tizenöt év tudatos rombolása után erre nem nagyon lehet számítani. Ezért most megy a jajveszékelés, a tagadás fázisa utáni fenyegetőzés.
Eszembe jutottak Júdás gyerekkori traumái az állítólag bántalmazó, agresszív apjával, illetve a viszkető tenyerű pankrátor szerepkör, az utcai harcos identitás, amellyel másfél évtizede próbálja megrendszabályozni az ország renitens részét, sikertelenül. Pont olyan sikertelenül, mint ahogy őt sem tudta betörni az apja. Ez mondjuk nem pletyka, nem én találtam ki, hanem ő mesélte, hogy egy skizofrén hajlamú embernek tartja magát, akit úgy elvert a hatvanpusztai félkész üzemtulajdonossá avanzsált apuka annak idején, hogy menni nem tudott. Ki csinál ilyet a gyerekével, még akkor is, ha haragszik rá? Így nevel az Orbán-família? Nem bánnánk, csak csinálták volna a négy fal között, és hagyták volna ki belőle és a következményeiből az országot. De most nem ez van terítéken, hanem a mérhetetlen KDNP elnöke, egyben miniszterelnök-helyettes, aki magára vette Zsolt bácsit, aki vagy létezik, vagy nem, de hogy senki nem állította, hogy ő lenne Zsolt bácsi, az biztos.
Az tény, nem pletyka, hogy ezzel a hétfői megszólalással, Semjén akkora gyomrost adott saját maguknak, hogy azóta se győznek levegőt venni. Ilyen fenyegetőzést és leszámolási ígéreteket nem nagyon kapott a magyar társadalom Rákosi és Kádár óta. Ott tartunk, hogy kussoljon mindenki, különben börtönbe megy. Pofa be van, gecik! Elviszünk, mint Káncz Csabát. Hát mégiscsak megjött az a bizonyos fekete autó? Mert persze egy elemző tett egy felelőtlen kijelentést, de olyan azonnali retorzió érte, amit csak példastatuálásként lehet értelmezni. Vettük az adást, Kocsis és Tuzson! Vettük a célzást, Lázár és Orbán! Értünk benneteket, akik 15 éve szisztematikusan rágalmaztok, vádoltok és kitalált, bizonyítatlan cselekményekkel és bűnökkel ruháztok fel mindenkit, akit nem párttag, nem titeket szolgál, hanem kritikus veletek. A Kövér arcán rendszeresen kieső kommunistázással, hazaárulózással, libernyákozással, pufajkázással, brüsszelezéssel, guruló dollározással, sorosozással, balliberózással, poloskázással, felsorolhatatlanul sok bélyeggel. A tizenöt éve folyamatosan szállított propagandaplakátokkal. Arról, hogy Márki Zay háborúba küldené magyarokat, hogy Soros a patás ördög, hogy Weber, von der Leyen és Zelenszkij el akarja venni az országunkat, hogy Brüsszel bábkormányt akar a nyakunkra. Soroljam még? Sorolom! Magyar Péter adót akar emelni, elvenné a 13. havi nyugdíjat és a rezsicsökkentést is, itt mindenki egy, a hazáját perzsaszőnyegen áruló szarházi, aki szót mer emelni az orbáni korrupció és rendeleti önkény ellen. Tizenöt éve itt mindenki személyeskedő alázásban részesül, már ha egyáltalán szóra méltatják. Hát mégis kinek képzeli magát ez degeszre hízott autokrata, aki világéletében a mi vérünket szívta, és abból lett az egész klánja egy Marvel-i értelmében vett óriáspióca.
Gyűlölet. Igen, többek között az vezetett ide. És most elkezdték előadni a felcsúti bárány hattyú halálát és az önsajnálat, a mártírium ötvenezer árnyalatát. Alig két hete még a poloskákat irtotta Sátoraljaújhelyen, most meg kitesz egy ilyen undormányt az oldalára:
A gyűlölet világszerte újra beette magát a politikába. A nyomában verbális agresszió, fizikai erőszak és merényletek járnak.
Magyarország sokáig a béke szigete volt. Most viszont a gyűlölet és az erőszak itt kopogtat az ajtónkon. Ott van a koncerteken, ahol kivégzést imitálnak. Ott van a templom kapujában, ahol egy idős szerzetest fenyegetnek. Ott van a politikai gyűléseken, ahol egy felelőtlen alak fegyverrel jelenik meg. És ott van az utcákon, ahol szélsőbaloldali aktivisták ártatlan embereket vernek meg.
Ebből elég volt! Csírájában kell elfojtanunk az erőszak politikáját, ha meg akarjuk őrizni Magyarország békéjét. A mai napon megtesszük az első lépést: terrorszervezetté nyilvánítjuk az Antifa szervezeteket, és a törvény teljes szigorával fogunk lecsapni rájuk.
Elég volt az erőszakból!
Szélsőbal? Ennyi? A szélsőjobb az nem gáz? A nácikról szó se essék? Mindig a másik üt vissza? Hát nem. Júdás, a probléma ti vagytok, ti, akik tizenöt éve nyomkodjátok a morális pánikgombot. Ti, akiknek a kezében a korlátlan hatalom és pénz van. Ti, akik tizenöt éve röhögtök, gúnyolódtok és megaláztok. Most átvitt értelemben az történt, ami azzal a szerencsétlen köztisztviselővel: felrobbant a kezetekben a bomba. A gyűlöletbomba. Nem sikerült időben eldobni be a tömegbe, ahogy eddig tettétek, és nem érdekelt, hogy hányan sérülnek meg, amikor a bombáitok felrobbantak a társadalom tudatában. Van, aki kevésbé, és van, aki maradandóan sérült. Sok gyűlölettel bombázott hadirokkant van ebben az országban, én is közéjük tartozom. Kaptunk mi sokat a fronton, én is. Gondolom, mindenkivel jött már szembe olyan Fidesz-szimpatizáns, aki felmondta a mantrát, majd választékosan küldte a kurva anyjába azt, akibe beleállt.
Ami most van, az a ti művetek! Amíg TE vagy hatalmon, ez az ország sok minden lehet (ha el nem sikkasztjátok teljesen), csak nem a béke szigete. Mióta TE vagy a király, azóta a gyűlölet, a megosztottság és az állandó gyomorideg nyílt vízen sodródó apokalipszisét éljük. Ha eltakarodtok végre, akkor lesz itt BÉKE!
Mottó: „Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa” (Máté evangéliuma)
Ha már a Biblia, legyen az Isten. Isten, aki hat nap alatt teremtette meg a világot. És, ha a Máté evangéliumából vett idézetet is kissé kifacsartam értelmeztem - mint bizonyára ezt érzékeli, ugye, drága olvasóm – akkor ezt a hat napot is hadd fordítsam át: a Fidesznek elég volt bő fél nap, jó legyen egy egész nap, arra, hogy felépítse az államellenes összeesküvés drámáját …
youtube / videó
10 ÉV GYŰLÖLET | Film az orbáni gyűlöletpolitikáról / 2025.05.11. - Laki Gergely és Klopfstein-László Bálint filmje, a 10 év gyűlölet tucatnyi szakértővel járja körbe és mutatja be, hogyan betonozta be a hatalmát Orbán Viktor a 2015-ös menekültválság lecsengése után, valamint hogy hogyan vált végleg a gyűlölet az Orbán-rendszer alaptörvényévé.
Kapcsolódó cikkeink:
Gyűlölet és megvetés / Készült: 2024.01.04 Még szintén immár tavalyi történt, de mintha most, hogy a Hír TV betelefonálós műsorába betelefonált egy ember, mert azért betelefonálós. Ez a produkció a Paláver névre hallgat, s ez az, amelyben Bayer Tagkönyv régebben a civilek pofán verését követelte, és ez az a műsor, amely a következő szlogennel csábítja a nyájas nézőt (hallgatót) lelke éjfekete tartalmának, más szavakkal a büdös küblinek a kiürítésére: „Dühös? Falhoz vágna valamit? Vagy csak egyszerűen kíváncsi? Ne fogja vissza magát!” – Mit is várhatnánk mindezek után.
Szerintem most omlott össze a kóceráj. Ez, amit látunk, a bukta, a megsemmisülés, a kínkeserves, elhúzódó végjáték. Ahol az elvtársakra irányították a reflektort, vagy ha úgy tetszik, felkapcsolták a lámpát a szobában, ahol ott állnak az elvtársak az évtizedes gaztetteikkel a kezükben. Éppen most buknak le, a folyamatos tettenérésnek lehetünk a szemtanúi. Ez valóban nem Semjén Zsoltról szól, még ha Zsolt bácsi lett is sajnos a gyermekvédelem ügyéből. De arról van szó, hogy mindenki abba bukik bele, amiben oly sokáig verhetetlen volt. Leginkább a törvényesített lopásba, hazudozásba, rágalmazásba, hülyének nézésbe. És úgy tűnik, még a pletykákba is bele lehet bukni. Mindent megtettek ezért, ki szelet vet, vihart arat. 
Az utóbbi napok alapján az az érzés alakult ki bennem, hogy nem nyelik le az emberek a hazugságokat, annyira hiteltelen minden megszólalás, hogy se látszatra, se a minimális szavahihetőségre nem adtok. A nekünk mindent lehet következmények nélkül attitűd, az illúzió, hogy bármit megtehetek és meg is teszek, és amikor már minden megvan, akkor jöjjön valami, ami még nem volt, hiszen úgyse tud senki mit tenni ellenünk, ha lassan is, de visszaüt. Lehet, hogy most jól jönne a társadalmi empátia és együttérzés a pletykák alapján támadott miniszterelnök-helyettes irányába, de az elmúlt tizenöt év tudatos rombolása után erre nem nagyon lehet számítani. Ezért most megy a jajveszékelés, a tagadás fázisa utáni fenyegetőzés.
Máté - Pillantás a kilencedikről / 2025.09.27.
Gyűlölet és megvetés / Készült: 2024.01.04