- Részletek
-
Készült: 2016. december 13. kedd, 04:29
-
Találatok: 1496
A világnak nagyjából vége van. - "Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?" - (Jézus rabbi szavai, Máté 16, 2-3.)
"Az éneklés évei lassan elmúlnak, a nagyra nőtt lelkek a pincékbe bújnak, Európa kiadó!" - (Európa Kiadó)
Szerintem nagyjából vége a világnak, annak legalábbis, amit a világunknak gondolunk. Ahogy a modernizmus felfalta önmagát a múlt század első felében, mára az ún. posztmodern liberális demokrácia termelte ki a maga vesztét. Mindenesetre a Nyugat bukásáról évek óta beszélő, „illiberális” államot meghirdető Orbán Viktornak e tekintetben, sajnos, igaza van – csak ő motorja, valamint politikai haszonélvezője a folyamatnak, a nyugati világ népei pedig a vesztesei lesznek.
Nem gondolom túl merész jóslatnak, hogy néhány év alatt Amerikából szélsőjobboldali diktatúra válik. Franciaországból és Nagy-Britanniából szintén, Olaszországból is, Lengyelhont nem is kell említeni. Minden kétséget kizáróan egy autoriter radikális párt kormányoz tovább Magyarországon (a Jobbik vagy a Fidesz, tökéletesen mindegy). Merkelt, az egyik utolsó nyugati mohikánt megbuktatják, vagy merénylet áldozata lesz. A NATO összeomlik, az Európai Néppárt szétesik vagy radikalizálódik, az északi jóléti államok sorra kapitulálnak, végül Putyin bekebelezi az egész katyvaszt, egy új – az Európai Unió romjain keletkezett – atlanti-eurázsiai szövetség jegyében.
Így fog létrejönni a Negyedik Birodalom.
De miééért?
A prognózisok többnyire nagyhatalmi tömbök játszmáit, érdekköröket és -szférákat emlegetnek. Az egyik szerint mindennek a kulcsa az olaj, a másik szerint az ivóvíz, a harmadik szerint a bankrendszer, és így tovább. Ritkán számolnak a legfontosabb tényezővel: azzal, hogy az emberek többsége az érintett országokban hogyan érez és mit gondol. Nem számolnak a halmozódó frusztrációkkal, félelmekkel és dühökkel, amire egyszerűen nem gyógyír a posztmodern liberális demokrácia. Például azért nem, mert az egy ideológiai konstrukció, ami csupán egy viszonylag csekély létszámú réteg szívügye. A többiek gondolkodását nem felvilágosult társadalomfilozófiai tézisek, hanem a hétköznapi életük tapasztalatai határozzák meg. Nem absztrakt erkölcsi normák alapján hoznak ítéleteket, hanem az elsődleges, nyers, sokszor negatív érzelmeik alapján.
Hiába rögzítette a „haladó” elit a nyugati alkotmányokban a posztmodern liberális alapvetéseket, és hiába vált ez egyfajta értelmiségi „hagyománnyá”, ha az átlagembernek még mindig túl bonyolult, tehát riasztó a világ, és senki nem magyarázza el érthetően. Egyszerűbben fogalmazva: a liberális demokrácia nem teljesítette, amit ígért. Nem hozta el az aranykort, nem vezette be a népet az Ígéret Földjére, az emberek nemhogy boldognak, még szabadnak sem érzik magukat. A vezetők globalizmusról, szabadkereskedelemről, tudományról, genderkutatásról, politikai korrektségről és ilyenekről beszélnek valami fura, irritáló, idegen nyelven, amiből az átlagember annyit ért, hogy blablabablabla. Nem tudja, mi a francnak kéne bárkivel is toleránsnak lennie. És nem is érdekli. Az érdekli – természetesen –, hogy miért gazdagok a gazdagok, miért szegények a szegények, miért drága a sör és a kenyér, miért fullasztó a szmog, és miért hal meg rákban a fél rokonsága. És tetszik neki, amikor ezekre egyszerű, bár hamis válaszokat kap. Imádja az egyszerű, bár hamis válaszokat.
A Harmadik Birodalom szerintem azért jöhetett létre, mert a propaganda, amire épült, hatalmas tömegek érzéseit fogalmazta meg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 11. vasárnap, 23:39
-
Találatok: 1665
Igazából az van, hogy semmi okunk nincs elégedetlenkedni. Béke van, nyugalom, boldogság és elégedettség. Vasárnapnak reggelén látta jónak lehozni az MTI: 2006-ban és 2007-ben volt a legtöbb sztájk Magyarországon. Az a rohadt Gyurcsány, az! Már megint és még mindig. Az ő idejében feszt sztrájkolt a nép, de mióta a jóságos Orbán-király uralkodik, azóta olyan boldog és elégedett mindenki, hogy az kész beszarás.
Gyurcsány – emlékezzetek, proletárok! – bele is lövetett a nép szemébe. Gumival! És még hazudott is éjjel-nappal, meg ki akarta innen zavarni a magyarokat. El lehet innen menni, ezt mondta. Igaz, hogy ezt konkrétan Széles Gábor orosz propagandistának mondta, de ki a franc emlékszik már arra? Hát nem? Hát de.
De mióta az áldott jó Orbán Viktor, az ő családja, volt kollégiumi szobatársai, szomszédai és barátai átvették az ország szétrablását, azóta itt minden szép és jó. Még sztrájkolni se akarnak a népek, mert tök elégedett mindenki. Ezt az elégedettséget csak növeli az új sztrájktörvény, ami gyakorlatilag lehetetlenné is teszi a sztrájkot. Jogellenes és így büntethető lett az elégséges szolgáltatás elmaradása. Azt meg majd megmondja a jó király, hogy mi az elégséges. Ráadásul a gondos kormány feltalálta és azon nyomban meg is honosította a visszaélésszerű sztrájk fogalmát, ami szintén sokat használ a dolgozói elégedettség virágba borulásának.
Igaz, hogy jócskán emelkedtek a bérek is, köszönhetően a kormánynak. Olyan sikeresen elüldözték az országból a munkavállalókat, hogy a munkáltatók kénytelenek emelni a fizetéseken, különben nem marad dolgozójuk. Hát mi ez, ha nem egy rendkívül sikeres politika?
Bezzeg, az a rohadék Gyurcsány nem gondoskodott ilyen módon a keményen dolgozó kisemberekről, ezért az akkori ellenzéki pártok – csak a Fidesz! – sorra tudták szervezni a sztrájkokat, tüntetéseket. Most rend van és fegyelem.
A fegyelem fenntartásában sokat segít a média is, mert nem marad ellenzéki sajtó. Ügyes üzletemberek felvásárolták, kiherélték és szétverték az ilyen orgánumokat. Ehhez persze kellett a nemzeti kormány segítsége és a kormány meg is tett mindent annak érdekében, hogy kellő mértékben meggyengüljenek ezek a lapok. Leshették, mikor kapnak hirdetéseket, hogy a bevételből fenntartsák magukat! Lóf*szt kaptak, nem reklámpiaci részesedést! Az állami cégek – teljesen érthető módon – sokkal szívesebben adják a reklámokat olyan lapoknak és internetes felületeknek, amelyeket többen írnak, mint ahányan olvasnak, viszont a kormány hazugságait csomagolják szorgosan és fényezik a bűnszervezet működését.
Az is mekkora ötlet már, hogy a PR-Telecom nevű kábelszolgáltatónak 3,3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást adott a kormány! Hát lehet azon csodálkozni, hogy a szolgáltató felmondta a szerződését a Hír Televízióval, így 70 ezer háztartásba nem Simicska Lajos tévéje, hanem Vajna András csatornái viszik az igazságot? Nem, testvéreim a Nemzeti Együttlopás Rendszerében! Nem lehet ezen csodálkozni. Ahogy azon sem lehet csodálkozni, hogy a cégadatbázis szerint a PR-Telecom többségi tulajdonosa egy máltai offshore cég, a Central Eastern Cable & Media Group Limited. A máltai cégbíróság iratai alapján azt is tudni lehet, hogy ennek a társaságnak tavaly még ugyanaz a máltai vagyonkezelő cég volt a tulajdonosa, mint annak a luxusjachtnak, amelyen a milliárdossá lett gázszerelő, Mészáros Lőrinc nyaralt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 10. szombat, 19:07
-
Találatok: 1524
Lejár Áder mandátuma, és a hírek szerint a mindenre alkalmatlan emberminiszter állelkész lesz a következő nemköztársasági elnök. Ragyogó választás, méltó a NER szellemiségéhez és színvonalához. Balog páter lezüllesztette az egészségügyet, az oktatást, volt református lelkész létére üldözte szegényeket, az egyházakat, nem hajtotta végre a bírósági ítéleteket. Hogyan akar ez az ember a törvényesség őre lenni, amikor maga is törvénytaposó?
Emellett egy fasiszta diktatúrának falaz, amelyben lábbal tapossák az emberi jogokat, a felekezeti egyenlőséget, és súlyosan sértik a világnézeti szabadságot. Hogyan akarja ez az ember megtestesíteni az országot a hatalommal szemben, amelyet korlátoznia kellene?
Balog gyalázatos gazember, aki annak köszönheti az előmenetelét, hogy Orbánt református létére a szentágostoni államelméletre oktatta, és hamis prófétaként azt mondta neki, hogy őt Isten választotta ki arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen. Magától a prófécia nem nagyon teljesült volna, fel kellett hozzá gyújtani fél Budapestet, és fel kellett számolni hozzá az alkotmányos jogokat, a tisztességes és egyenlő választásokat és a sajtószabadságot.
Balog az idióta, hülye vigyorgásával, Orbán-imádatával, a gusztustalan seggnyalásával szerzett magas állami pozíciókat. Egyetlen érdeme a gerinctelensége és a jellemtelensége. Tisztességére és szellemi kapacitására jellemző, hogy minden hozzáértés nélkül elvállalta a humán területeket, az egészségügyet és az oktatást is magában foglaló csúcsminisztérium vezetését. Balog miniszterként totálisan megbukott. Az oktatás lezüllesztéséért, az egészségügy tönkretételéért és nagyon sok ember értelmetlen haláláért felelős.
Ezek után felfelé bukik a pecás helyére, ő lesz a nemköztársasági elnök, akinek az ellensúlyt kellene képviselnie egy skizofrén elmebeteg fasisztával szemben, akibe szerelmes. Méltó utódja lesz Schmitt Dr. Pálnak, aki látatlanban írt alá mindent. Ádernek az volt a feladata, hogy kitörölje az emlékezetből Schmitt Pált, és az egész államcsínyt, amit Orbán bűnszervezete végrehajtott Schmitt segédletével. Áder elvégezte a munkát, még azt is megmondták neki, hogy dobjon vissza néhány törvényt, mintha igazi elnök lenne. De sohasem olyat, ami fontos a felcsúti vezérnek és a haramiájának.
Most jön majd Balog a bárgyú, üdvözült mosolyával, hogy még "keresztényebbé" tegye Magyarországot. Ennek az álkeresztény gazembernek az irányítása alatt tapostak lábbal minden keresztény értéket, aláztak meg embereket a kisgyerektől az öregekig, üldöztek rokkantakat és hajléktalanokat, bűnné tették a szegénységet, miközben a fél országból nyomorgókat csináltak, amíg ők maguk loptak, csaltak, hazudtak, magukat hízlalták. Balog a farizeus képmutatók mintapéldánya, aki mindennek a tetejébe ült, és szó nélkül hajtott végre minden aljasságot. Mérgeskígyók fajzata, az ilyenekre mondta Jézus, hogy kerüld. Ez az ember lesz Magyarország legnagyobb közjogi méltósága.
Az is nevetséges, hogy legújabban már a felekezeti hovatartozás számít. Baloggal szemben az egyetlen kifogás, hogy nem katolikus. Igaz, a világnézeti semlegesség megszűnt. A Fidesz alaptörvényébe a katolicizmus van betonba öntve. De Semjén, a másik meszelt fal, a farizeus képmutatók másik díszpéldánya, már megnyugtatott mindenkit, hogy Balog katolikusnak is kiváló. Semmi kétség, hogy így van.
Ha ő lesz a nemköztársasági elnök, eggyel több ok, hogy tisztességes magyar ember élesen megkülönböztesse magát nemcsak a NER-től, hanem Magyarországtól is, amelyet ilyen selejt emberek képviselnek és jelenítenek meg. Szégyen az országra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 09. péntek, 23:59
-
Találatok: 1519
A szerencsével sem áll hadilábon a magyar miniszterelnök. Tőle magától, egyik múlt heti beszédéből tudjuk: a szerencse fontos összetevője elmúlt évi sikereinek. Orbán december első napjaiban valóságos sorozatát vezette elő a győzelmi jelentéseknek, mi több, kijelentette, hogy mostantól a történelem győztes csapatához tartozunk. Pedig ez még nem is a választások előtti utolsó év, amikor a diadalmas eredménylajstromozások száma bizonyára megsokszorozódik. Legalábbis ha a szerencse addig nem pártol el a kormánytól.
Orbán örömének több oka is van. Legelsősorban is a külpolitikai korszakváltással kecsegtető amerikai elnökválasztási eredmény és ennek nyomán a „fekete bárányok” egymásra találása. Vasárnap éjjel megbukott a magyar kormányt menekültügyben nyíltan kritizáló olasz miniszterelnök. Orbán győzelemmé rajzolta át a Magyarország és a magyar kormány számára korántsem annyira kedvező Brexitet is. Az ő olvasatában a közép-európai együttműködés szintén megerősödött, habár például az Oroszországhoz fűződő viszony olyan ügy, ami a jövőben nehéz próbák elé állíthatja a lengyel–magyar barátságot.
Addig azonban a visegrádi országok együtt küzdenek a „betelepítési kvóták” ellen. Orbán nagy örömére az Alkotmánybíróság a nemzeti szuverenitásba és az alkotmányos önazonosságba ütközőnek ítélte a „csoportos áthelyezést”. Az örömében kalapját a levegőbe hajigáló kormányfő nem tudott ugyan sem érvényes népszavazást, sem Alaptörvény-módosítást levezényelni, az Alkotmánybíróságon azonban kiderült: minderre nincs is szükség. A „politikai érvényesség” – kis rásegítéssel – utat tör magának.
A jobboldali populizmus elismert kutatója, Cas Mudde fordulópontként tartja számon a 2015-ös esztendőt, amikor Donald Trump akkor még csak megkezdett elnökjelölti kampánya, a menekültválság meg az arra adott válaszok, közöttük az Orbán-kormány lépései érvénytelenítették a nyugati politikai szabálykönyv számos pontját. Ha úgy vesszük, 2016 ennek az előző évi áttörésnek a következményeit tárja elénk. A változás érzékelhető, de hogy történelmi távlatban mire vezet, senki sem tudhatja. Lehet, hogy csak az inga leng ki – másképpen, más mértékben, mint korábban. Orbánnak nem jutott eszébe „összeolvasni” néhány évvel ezelőtt Berlusconi bukását és az olasz baloldal kormányra kerülését, a francia szocialisták visszatérését a hatalomba, az újabb német nagykoalíció megalakítását, a görög és a spanyol új baloldal felemelkedését. Nem tartotta történelmi fordulatnak mondjuk az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntését a házassági egyenlőségről, és, fogadok, nem tartja üzenetértékűnek a zöldpárti politikus, Van der Bellen győzelmét sem Ausztriában. Mindez nem azt kérdőjelezi meg, hogy van változás, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy az meglehetősen összetett. Ám ha valaki a számára kedvező fejleményeket egységes logikai sorként mutatja be, míg a neki kedvezőtlen tényeket mellőzi, akkor tényleg könnyen „be tudja bizonyítani”: ő halad a történelem főutcáján.
Arról végképp fogalma sem lehet senkinek, hogy az egymás győzelmeit vagy legalábbis az előretörést ünneplő nacionalista internacionálé tagjai mihez kezdenének egymással a tárgyalóasztalnál. A francia vagy a holland nacionalisták, esetleg egy Beppe Grillo vezette olasz kormánypárt mennyire lennének nagyvonalúak közép-európai elvbarátaik EU-munkavállalóival, s vajon bőkezűen mérnék-e a fejlesztési eurókat?
Persze Orbán évzáró triumfálása arról is szól, hogy Magyarország ma már erős, többé nem kiszolgáltatott az uniónak és más nemzetközi szervezeteknek. Küszöbön áll a teljes foglalkoztatás, legalább a közmunkához mindenki hozzájuthat, s most már a munka megbecsülése a kérdés. Csökken a szegénység, javulnak az egészségi állapot mutatói, erősödik a középosztály.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 09. péntek, 07:38
-
Találatok: 1652
Már elnézést a kissé rusztikus fogalmazásért, mentségemre szolgáljon a középerős felindulás.
Merthogy mégiscsak felháborító, hogy ide jutottunk, hogy a magyar diák évről évre egyre alacsonyabb színvonalon képes produkálni a nemzetközi PISA (Programme for International Student Assessment) teszten, miközben a múltban az országok élvonalában teljesítettünk. De ez még hagyján, ellenben az illetékes kormányzati fejesek produkciója kifejezetten szánalmas, felháborító és hazug is, nem is értem, hogy a régen oly hatékony Fidesz-propaganda miért nem képes felmérni, hogy mennyire kontraproduktív a szerecsenmosdatás, melyet folytat.
Lázár miniszter például odáig ment, hogy kijelentette: mivel nem Balog Zoltán miniszter vagy Palkovics László államtitkár áll az iskolai katedrán, ezért nem lehet őket személyesen felelősségre vonni, hogy a diákok mit nem tudnak.
A tananyagot a tanároknak kell megtöltenie érdemi tartalommal, így a felelősség rájuk nehezedik. Hozzátette, hogy nem a pedagógusokon kívánják számonkérni az eredményt.
Csak említeném, ha Japánban összeütközne két egymást követő metrószerelvény, lemondana a közlekedési miniszter, ha a Shinkanzennel esne meg ez, akkor lemondana a miniszterelnök.
Ha az oktatás ilyen színvonalra esne vissza. lehet, lemondana a császár.
Arrafelé ugyanis ismerik a személyes felelősség fogalmát, és a felelősségnek következménye is szokott lenni.
Nálunk szeme se rebben egyik felelősnek sem, Lázár miniszter szerint a kormány odaadja az oktatáshoz szükséges pénzt (nem adja oda...), oszt a többi az iskola dolga.
Mintha kapna a zsebébe valamennyit, aztán odaállítanák az Orbán erkélye és a Parlament kupolája között kifeszített kötélhez, hogy akkor most sétáljon át rajta bátran - adná az ég, hogy megpróbálja...
Azért ehhez pofa kell.
Szanaszéjjel verték a közoktatást, állami iskolákból a cigányok szegregálásának szent célja jegyében egyházi iskolákat csináltak, a tanárokból oktatógépeket próbálnak faragni.
A tananyagot teljesen homályos és zavaros masszává tették, mely úgy növekedett, mint Rogán lakása, a diákok leterheltsége egyre nőtt, a tanárokból meg idegrángásokkal küzdő, kiszolgáltatott rabszolgák lettek.
Az iskolák körül nem volt nyugalom, és erről nem a pedagógusok tehettek.
Az állami iskolákban egyentankönyvből, egyentananyagot oktatnak a diákoknak, kiken egyenruha lesz - értsük úgy, hogy egyen lesz ruha, a többieken meg rongyok.
Az egyházi iskolákban pedig, ha a pedagógus tanítani akar, akkor csapágyasra forgathatja ég felé fordított szemét és hányhatja magára a keresztet.
Szerintem a legnagyobb gond az olvasási képességek romlása, a szövegértés alacsony színvonala.
A XXI. század nem viseli az analfabétákat, még szerencse, hogy az oktatásért felelős Balog miniszter szerint ha valaki el tud olvasni egy szót, akkor azt meg is értette, ez részben meg is magyarázza az elért eredményt.
Balog miniszter lesz a modell, ha egyszer majd megalkotja valaki a miniszteri alkalmatlanság szobrát, és ezen az se változtat, hogy Lázár János védelmébe vette, szomorúszemű államtitkárával együtt.
Nagyon érdekelne, hogy az oktatási kormányzatnak van-e valamilyen jövőképe, már a Vezér téveseszméinek szolgálatán kívül, merthogy itt már a nép egérszürke bloggere is látja, hogy rettenetesen nagy a baj.
Egyrészt Orbán rendszere végzetesen és végletesen kettészakította a társadalmat, ezen belül az oktatást is, bebetonozva ezzel a romló állapotokat, és kihajítva a trágyadombra a gyerekek felét.
Belőlük nem lesz semmi, ezt már gyermekkorukban is tudniuk kell, hiszen beleverik a fejükbe közvetlen és közvetett módon egyaránt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 07. szerda, 00:11
-
Találatok: 3341
A keddi Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint Orbán Viktor utasította Szijjártó Pétert, hogy azonnal indítsa el a kilépési folyamatot a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nevű, átlátható kormányzást célzó nemzetközi programból.
A Külügyminisztérium sértődött hangú közleményben indokolta a kilépést, Szijjártóék szerint az együttműködés a leckéztetés terepévé vált, és nincs lehetőség párbeszédre a keretein belül. A konfliktus mögött az OGP idei, Magyarországról szóló jelentése állhat, amelyben élesen bírálták a hazai folyamatokat.
Magyarország, a sértődött óvodás
A Nyílt Kormányzati Együttműködés célja a szervezet honlapján található leírás szerint "megerősíteni az elkötelezettséget a nyílt és átlátható kormányzás megteremtése és a társadalmi részvétel erősítése iránt, valamint hatékony államközi keretet nyújtani a nemzetközi jó gyakorlatok és tudás kicseréléséhez".
Magyarország a programnak 2012 óta volt a tagja, a hetven tagország éves konferenciája éppen pénteken kezdődik Párizsban, valószínűleg ehhez időzítette a kilépést is a kormány. A kormányhatározat elolvasása után érdeklődtünk a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál a kilépés pontos okairól, megkeresésünkre az alábbi válaszlevelet küldték:
"A Nyílt Kormányzati Együttműködés a jó kormányzati gyakorlatok megvitatása helyett egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít.
A jelentésekben a hazánkat folyamatosan bíráló úgynevezett civil szervezetek véleménye megjelent, a kormányzati választ azonban negligálták.
Semmi értelme, hogy egy ilyen -az alapításkor kitűzött céloktól és elvektől teljesen eltért- szervezetben fenntartsuk tagságunkat. Szijjártó Péter a mai napon a kormány döntéséről értesítette a Nyílt Kormányzati Együttműködés kormányzó bizottságát."
A szervezet kritizálta a hazai folyamatokat
A hivatalos kilépést megelőzte egy a szerveződésnek küldött levél a magyar kormánytól, amely a Nyílt Kormányzati Együttműködés honlapjára is felkerült. Ebben a kormány szintén arról panaszkodik, hogy a hazánkról még a nyáron készült, a kormányzás átláthatóságát bíráló jelentés egyoldalú, a civilek kritikus véleményét vették csak figyelembe, a kormány védekezését nem. A jelentés fő megállapításai között van, hogy Magyarországon aggasztó mértékben
leépült a fékek és ellensúlyok rendszere, csökkent az átláthatóság, és veszélyben van a sajtószabadság.
"A magyar kormány a csatlakozása óta aktívan részt vesz az OGP-ben, az együttműködés elvárásainak megfelelő akcióterveket valósít meg, ezért elutasítja a OGP-jelentés állításait" - áll a levélben, amelynek logikus folytatásaként következett a keddi, kilépésről szóló kormányhatározat.
Szépeket ígértünk, de most inkább kilépünk
Az OGP-be való 2012-es belépésünkkor egyébként hangzatos ígérteket tettek Orbánék, a Kormány.hu-n a csatlakozásról szóló hírben többek között ez szerepel:
"Célunk egy átlátható és nyílt, a nemzeti vagyont és a közpénzeket felelősen kezelő, elszámoltatható kormányzat és közigazgatás megteremtése.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 06. kedd, 01:25
-
Találatok: 1668
Egy csoport választott vezetője leképezi a csoport átlagát, ez azonban még nem elég ahhoz, hogy egy csoport vezetője lehessen valaki. Akár egy osztály, akár egy vállalat, akár egy ország vezetéséről van szó, a társas-vezetői hatékonyság sokféle lehet, és a csoportfolyamatokba történő tudatos beavatkozáshoz fontos ismeret a szociálisan legfontosabb jellemzőcsoportokként leírt Big Five (Nagy Ötös), és az ártalmas, de társas-vezetői státusz szempontjából igen hatékony Dark Triad (Sötét Hármas).
A Big Five1
A Big Five, a személyiség öt univerzálisnak tartott dimenziója, amelyek az egyéni különbségeket jól azonosíthatóvá teszik.
1. Érzelmi stabilitás: Az érzelmi kiegyensúlyozottság által az ember képes a stressz- helyzetekkel higgadtan szembenézni, megfontoltan átgondolni a lehetőségeket. Ennek ellentéte a neuroticizmus, az irreális gondolkodásra, alacsony önértékelésre, szomatikus tünetekre, ösztönös megoldásokra való hajlam.
2. Extraverzió: A magas extraverzió pozitív érzelmi beállítottságot, asszertív, társaságkedvelő személyt jelez. A másik véglet a csendes, visszahúzódó, tartózkodó ember, aki szeret egyedül lenni.
3. Nyitottság a tapasztalatokra: A tapasztalatok iránti nyitottság olyan személyeket jellemez, akik szeretik az új ötleteket, helyzeteket és tevékenységeket. Ezzel szemben állnak azok, akik az ismerős terepet kedvelik, gyakorlatiasak, a hagyományos megoldásokat többre tartják, mint az újat.
4. Barátságosság: A barátságosság faktor abban a személyben lelhető fel, aki mások érdekeit figyelembe veszi, szívből jövően kedves és figyelmes. A másik végen a saját érdekei által vezérelt személy található, aki könnyedén képes átgázolni másokon.
5. Lelkiismeretesség: A lelkiismeretes személyiség dimenzió a felelősségteljességre, alaposságra utal. Az ilyen személyek szeretik befejezni, amit elkezdtek, kitartóak. Ezzel szemben a másik végleten áll a túlzott spontaneitás, a felületesség és multi-tasking jellemző. Ez azt jelenti, hogy az illető több mindenbe belekezd, de nem fejezi be a feladatait.
A fenti felsorolásból könnyen az a benyomás adódik, hogy létezik egy afféle szuper személyiség, akire a Big Five dimenziók pozitívnak tekinthető faktorai jellemzők. Szépen hangzik ugyanis, ha valaki érzelmileg stabil, társaságkedvelő, nyitott, barátságos és lelkiismeretes.
Mégsem feltétlenül minden helyzetben ez az ideális személy. Nagyon sokszor adódik úgy, hogy ösztönösen kell cselekedni. Egy visszahúzódó ember nem feltétlenül ellenséges, csupán introvertált, és az új megoldások sem mindig üdvözlendők. Az sem jó, ha valaki a saját érdekeit mindig háttérbe szorítja, s a spontaneitásnak és a multi-taskingnak is megvan a maga szerepe, hiszen adódhat olyan helyzet, amikor a túlzott alaposság akadályozza a megoldást.
A természet vigyáz is arra, hogy sokfélék legyünk, és így sokféle helyzetben legyen esélyünk a hatékony megoldásra. Ráadásul a Big Five dimenzió szélsőséges formái ritkák, és mint bármi, ami túlsúlyba kerül, valószínűleg nem is igazán adaptívak.
Az ember társas lény, a sokféle személyiségvariáció pedig nagy előnyt jelent az együttműködésben. Ha egy csoportban jelen vannak az egyes Big Five dimenziók eltérő szintjei, akkor a csoport nagy biztonsággal talál a legkülönbözőbb problémák kezelésére, megoldására alkalmas együttműködési formákat. / osztalyfonok.hu
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 05. hétfő, 10:05
-
Találatok: 1621
Nagy ideológiai diadal tárul párás tekintetünk elé, úgyszólván történelmi fordulat tanúi vagyunk: a liberalizmus szívében kés, a píszí nyakán kötél, s “mindannyiunknak jó esélye van látni az új világrendet”.
Ó hogyne, tényleg, csak az a gond, hogy amit egyre több helyén a világnak valamiféle új rendként ünnepelnek, az nagyon is régi. Egyfajta demokráciakrízis és szabadságundor sokszor átélt következménye. Volt már ilyesmi, Erich Fromm egész könyvet szentelt a jelenségnek Menekülés a szabadság elől címmel, pszichológiai vetületét boncolgatva annak a folyamatnak, ahogy az intézmények iránti bizalmatlanság miliőjében a gátlástalan hatalom eredménnyel képes manipulálni az emberek alávetettség iránti vágyát.
Ma más a színpad, a díszlet, a jelmez, mások a szereplők, de a dráma kísértetiesen ismerős.
Persze a liberális demokrácia valóban válságban van. 2008 után világszerte rengeteg ember került kilátástalan egzisztenciális helyzetbe, még többeket kezdett fenyegetni a lecsúszás veszélye. Nekik sok jót nem tartogatott a liberális demokrácia.
Sokkal korábbról datálódik a szellemi-kulturális elsivárosodásának az a folyamata, ami az egész modell racionális megalapozottságát kezdte ki. Ami nem pusztán a magas kultúra leértékelődésével járt, hanem a demagógia, a politikai kuruzslás térhódításával is.
Ennek az antiintellektuális fordulatnak a csúcsa nyilván Donald Trump elnökké választása. Amit sokan a megoldásként éljeneznek, noha az inkább maga a probléma.
Mifelénk egyenesen a ledöfött píszi tetemének felmutatásával ünneplik a fordulatot, pláne, hogy Trump is belebonyolódott a témába, bár azért néha volt olyan érzése az embernek, hogy ő a political correctnesst új burrito márkának véli, amivel a mexikóiak sunyin le akarják nyomni Amerika büszkeségét, a McDonald’s-t.
Vicces, hogy éppen mifelénk triumfálnak a pc halálával, noha nálunk gyakorlatilag az égvilágon semmilyen hatást nem gyakorolt, az emberek nagy többsége még csak nem is hallott róla. Amúgy igen, a pc-nek olykor voltak nevetséges vadhajtásai, idióta túlzásai, egy vonása azonban biztosan nem volt, preskriptív jellege, vagyis az, amiről a Vezér beszél. De még ha lett is volna, az egész kezdeményezés mögött mégis csak valamiféle humanista egyenlősítő törekvés állt, a jogkiterjesztés igénye, az emberi méltóság tisztelete, a kisebbségek jogainak védelme. Az ártalmatlan igyekezet elleni zsigeri felzúdulás zavarba ejtő. A pc felett aratott győzelem meg mulatságos is lehetne, ha nem lenne ijesztő. Hiszen az a követelés látszik itt győzni, hogy végre korlátozás nélkül szidalmazhassuk a kisebbségeket, becsmérelhessük a gyengéket, a szegényeket, ünnepelhessük a tudatlanságot, lehessünk az előítéletek és rossz ösztöneink rabjai, azaz lehessünk „szabadon” szolgák. De hát ebben sincs új, megírta már Orwell, hogy „A SZABADSÁG: SZOLGASÁG; A TUDATLANSÁG: ERŐ”.
Ez a nem vitában kivívott, hatalmi erőfölény révén deklarált „győzelem” a nyelvi küzdelemben a végtelenségig tágítja a horizontot a szavak jelentésének kiüresítése, eltorzítása, a nyelv megbecstelenítése terén.
Így lehet − anélkül, hogy az embert kiröhögnék −, azt állítani, hogy most „visszatérhetünk a szabad diskurzus korszakába”. Egy olyan országban, ahol nem pusztán kormányzati segédlettel felvásárolják vagy megszállják a tömegkommunikációs eszközöket, és hatalmi segédlettel bezúzzák a független orgánumokat, hanem magát a vitát, a diskurzust szüntetik be. Merthogy nálunk vita helyett főként hatalmi propaganda vagy nemtelen uszítás zajlik.
Ki lehet jelenteni, hogy „a liberal non democracyből visszatérünk a szabadsághoz”. Egy olyan országban, ahol a demokratikus intézményeket a hatalom lerombolja vagy kiüresíti, ahol a törvényalkotást egy szűk csoport gazdasági érdekeinek rendelik alá, ahol a civil szervezeteket üldözik, ahol a protestálókat egzisztenciálisan fenyegetik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. december 04. vasárnap, 01:41
-
Találatok: 3227
Az egészségügy és a nyugdíjkassza forrásainak csökkenése reálértékben gyorsan bekövetkező és brutális mértékű lesz. Elemzés. - Nagyívű tervek meghirdetéséből az elmúlt években sosem szenvedtünk hiányt. 2012-ben például a nemzetgazdasági miniszter 15 éven belül duplázódó GDP-t vizionált, amiből az azóta eltelt csaknem öt évben acélos 10 százalékot sikerült is megvalósítani, a maradék 90% majd nyilván ezután jön.
Az idők azóta nem sokat változtak. A prognózisok ugyanolyan grandiózusak, jól érthetőek, lélekben felemelőek, és ugyanúgy velejéig rosszak. A legújabb kormányzati elképzelések szerint rövidesen markáns fordulat fog beállni a reáljövedelmek alakulásában, s a következő hat év folyamán a reálbérek 40%-os emelkedése reális célkitűzés. Mi több, a miniszterelnök még ezt is csak kiindulópontnak tudja elfogadni, és szerinte „még, még, még följebb kell nyomni”, mondja, mintha csak elhatározás kérdése lenne az egész.
A politika voluntarista világából szakmai vizekre evezve, első lépésben azt érdemes tekintetbe venni, hogy a közgazdaságtudományban – más tudományokhoz hasonlóan – vannak olyan törvények, amelyek széles körű szakmai konszenzuson nyugszanak, nem vitatottak, s nincs az a parlamenti felhatalmazás, amely változtatni tudna rajtuk. A legjobb ezért tudomásul venni őket, figyelni rájuk, javunkra fordítani, mert negligálásukkal könnyen nevetség tárgyává válhatunk.
Ami most számunkra ezzel kapcsolatosan nagyon fontos:
egy országban keletkezett jövedelmek nagysága nem lehet akármekkora, azt mindig a gazdasági teljesítmény, a GDP nagysága határozza meg.
A GDP nem csak a végső felhasználásra kerülő áruk és szolgáltatások értékét jelenti, hanem egyúttal determinálja az országban keletkező jövedelemszintet, amelyen aztán a vállalkozók, a munkavállalók és az állam osztoznak.
Bármi van is a gazdaságban – akár súlyos válság, akár hiperinfláció sújtja az országot – mindig igaz az, hogy a keletkezett összes jövedelem a végső kibocsátás értékével egyenlő. Éppen ezért, ha a gazdaság növekszik – vagyis a reál GDP emelkedik –, az egyúttal automatikusan a reáljövedelmek növekedését is jelenti. Ez a magyarázata annak, hogy a közgazdászok – a laikusok számára egyébként sokszor érthetetlen módon – a reál GDP változását árgus szemekkel figyelik, mert a gazdasági növekedés ütemének a reáljövedelmek és a társadalmi jólét alakulása szempontjából perdöntő jelentősége van.
Persze, az egyes gazdasági szereplők jövedelmének alakulása a gazdasági növekedés ütemétől (az összjövedelem változásától) eltérhet, a gazdaság jövedelmét reprezentáló „torta” szeletelése változhat. Például a szektorális különadók a vállalkozói szektor jövedelmi részesedését csökkentik, míg az ezzel egyidejűleg bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó a munkavállalók részesedését növeli, így a jövedelmek alakulása az egyes szektorokat nézve időlegesen eltérhet a gazdasági növekedés ütemétől. Az ilyen jellegű jövedelmi átrendeződések azonban többnyire egyszeri jellegűek, több év átlagában hatásuk tompul, ezért hosszabb távon még az egyes gazdasági szereplők reáljövedelmének alakulása is a gazdasági növekedés üteméhez simul.
Minderre tekintettel érdemes az elmúlt hat év reálkereseteire és a gazdasági növekedésre egy gyors pillantást vetni.
Bővebben ...
