- Részletek
-
Készült: 2016. november 23. szerda, 03:31
-
Találatok: 1547
Mondhatnak, hazudozhatnak bármit: az LMP eladta magát a Fidesznek. Ki tudja, mi volt ár? Schiffer alkotmánybíró lesz? Az LMP-hez az utolsó pillanatban beeshet néhány tízezer ajánlócédula? Valahogyan megint meglesz az 5,01 százalék? Ami itt történt az minimum árulás.
Amikor Schiffer András felbukkan és azzal "érvel", hogy mások ÁVH-s módszerekkel jönnek, az mindennek az alja. Nem csak azért, mert az ő családja küldött is börtönbe embereket politikai nézeteik miatt és ugyanezt el is szenvedték. Leginkább azért szégyen, hogy Orbán korábbi ügyvédje ilyeneket mond, mert semmilyen más célja nincs, mint a terelés.
A dolgot a nevén kell nevezni. Az LMP az alkotmánybírók megválasztásával lefeküdt Orbánnak. Odébb tolták a kormányváltás lehetőségét. Ehhez Schiffernek asszisztált a Kósa Lajossal tusványosi fórumon nevetgélő Szél Bernadett, valamint a Fideszből átlépett Hadházy Ákos. Az LMP a diktatúra kiszolgálója lett, nem véletlen, hogy a KDNP közleményben köszönte meg nekik a gesztust. A DK ment nekik a legélesebben. Gyurcsányék jól látják: nem lehet pardon, és aki ezzel az LMP-vel 2018-ban bármire összeáll, az maga is kollaboránssá válik. Nem véletlen, hogy a néhai PM, ma már csak P feltűnően csendben van, egy nyílt levélen kívül alig szólal meg az Együtt. Az MSZP is technikalizál, a választás érvényességét vitatja elsősorban, annak politikai és morális következményeire kevés szót veszteget. De a DK, az MSZP ellentartása legalább elvi és tisztességes. Az elvileg emberjogvédő Schiffernek nagy pofon lehet, hogy a Majtényi László vezette Eötvös Károly Közpolitikai Intézet közleményben bírálta a döntésüket. Hadházy talán még hazudott is. Az ATV-n a DK-s Molnár Csabával folytatott vitában azt mondta, nem tudott azokról, a jelöltekre terhelő adatokról, amelyekkel Molnár szembesítette. Azt ígérte, ezeknek utána néz. Most akkor vagy hazudott és nem nézett utána, vagy ami még rosszabb: utána nézett, és így is megszavazta a jelölteket.
Ezért is figyelemreméltó, hogy amikor pár napja Juhász Péter rogános emléktáblát avatott, úgy mutatkoztak a rendezvényre ellátogató, a fideszes, például a papi pedofíliát mentegető alkotmánybíró-jelöltet felvállaló Hadházyval, mintha mi sem történt volna. Az Együttnek, a P-nek döntenie kell. A kollaboráns LMP-vel tartanak, vagy az ebben az ügyben következetes DK-val és MSZP-vel megőrzik rendszer elutasító magatartásukat.
Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Aki mostantól az LMP-vel tart bármiben, az Orbán oldalára sodródik. Legyen ez figyelmeztetés Karácsony Gergelynek vagy Szigetvári Viktornak!...
Európa Kávézó
gepnarancs.hu
Utószó az LMP elképesztő szélhámosságához
Az új „alkotmánybírák” megválasztásáról beszélek: a nyilvánvaló kollaboráció önmagában is megdöbbentő, ám az teszi képtelenül pofátlanná és fölháborítóvá, ahogy azt az „ökopárt” meg akarta indokolni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 21. hétfő, 15:43
-
Találatok: 1562
Nincs semmi meglepő abban, hogy a magyar miniszterelnök által vizionált szép új világban a pragmatizmus minden elvi megfontolást felülír. Liberális politikusként kezdte pályáját, néhány év alatt jobbközép párttá alakította a Fideszt, majd sovén és rasszista kijelentésektől sem riadt vissza azután, hogy a világban politikai váltópénz lett az idegengyűlöletből. Orbánról nyugodtan kijelenthetjük, hogy soha nem gondolta komolyan azt, amit mondott, minden megnyilvánulása mögött hűvös politikai számítás állt.
A kérdés az, kikre emlékezik az utókor szívesebben, a pusztán ideológia által vezetett, vagy a hasznosságot mindenek fölé helyező államférfiakra? Másként fogalmazva: Lehet-e politikai elv az, hogy nincsenek elveink?
Minden politikai tett valódi célja a hatalom megszerzése vagy megtartása, így aki ezzel ellentétesen cselekszik, bukásra van ítélve. A hatalmat akarni nem szégyen, más kérdés, hogy vannak olyan politikusok, akik nem kérkednek azzal, hogy elveik és ígéreteik mögött a saját céljaik mindenek fölé helyezése áll. A nyugati demokráciákban a kompromisszum, a megalkuvás, sőt a kétszínűség is szerves része a politikai eszköztárnak, ám vannak olyan szabályok, melyeket a közélet minden szereplője tiszteletben tart. Ezek olyan elvek, melyeket részben a törvények szabályoznak, részben pedig a politikai hagyomány alakított ki, így ezek által válik kiszámíthatóvá egy rendszer működése.
A keleti típusú diktatúrákban nincsenek ilyen hagyományok, az erősebb mindent visz, a törvényeket úgy értelmezik a vezetők, ahogy számukra előnyös, ha pedig szükségesnek látják, átírják a jogszabályokat a saját szája ízük szerint. A 2010es hatalomváltás óta Magyarországon egyre jellemzőbb ez utóbbi politikai gyakorlat, hiszen a többség a kétharmados többségével nem élt, hanem visszaélt, a hatalmát pedig nem reformokra, hanem erőfitogtatásra használta fel. Orbán Viktor tudta, hogy szüksége van az Európai Uniós tagság nyújtotta előnyökre, főleg az onnan érkező pénzforrásokra, ám közben igyekezett a keleti hatalomgyakorlás módszertanát meghonosítani. Ezt hívjuk röviden - Orbán Viktor szóhasználatával élve - pávatáncnak.
E politikai filozófia szerves része, hogy a hagyományos nyugati értelemben vett elvi politizálást a múlt rossz örökségeként emelte be a miniszterelnök a közbeszédbe, a praktikus megfontolásokon alapuló, lényegében minden elvszerűséget nélkülöző keleti hagyományt pedig értékként igyekszik felmutatni a nyugati szemlélettel szemben. Ez egyrészt megágyaz egy cinikus politikai magatartásnak, másrészt folyamatosan konfliktusokhoz vezet a belpolitikában és a külkapcsolatokban egyaránt. Ezeket a feszültségeket folyamatos húzd meg, ereszd meg politikával lehet enyhíteni, ami lényegében a pávatánc kiteljesedése.
Alkalmas ez a politikai gyakorlat arra, hogy ne essünk el az EU létfontosságú pénzügyi forrásaitól, de arra is, hogy kegyetlen diktátorokkal, autokrata uralkodókkal, terrorista kapcsolatokkal vádolt üzletemberekkel sefteljenek az ország vezetői. Az Egyesült Államokat például lehet bírálni azért, mert a világ csendőreként viselkedik, ám közben elvárjuk tőle, hogy biztosítsa hazánk védelmét a NATO égisze alatt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 20. vasárnap, 20:03
-
Találatok: 3320
A miniszterelnök csütörtökön jelentette be, hogy kilenc százalékra viszik le a cégek nyeresége után fizetendő társasági adót. Ez az adónem eddig a kis- és közepes vállalkozások esetében tíz, míg a nagyvállalatok és multik esetében tizenkilenc százalék volt. Tehát miközben Orbánék emelik a minimálbért, amelynek nettója az óriási munkavállalói adóteher miatt még így is elmarad a környező országokétól, brutális pénzt kívánnak adni a nagy cégeknek.
Az elképzelés lényege, hogy ezek a cégek majd ettől több fizetést adnának a munkavállalóknak, csak hát tudjuk, ez nem igaz. A nagyobb céges nyereségtől még nem lesz nagyobb a munkavállalók fizetése. Ha Orbánnék valóban a béremelést akarták volna elérni, akkor nem a cégek nyereségét, hanem a munkát terhelő költségeket csökkentették volna inkább. Vagyis nem a munkáltatók terheit, mert abból nem lesz biztos béremelés, hanem a munkavállalók terheit. De még ha a munkáltatókon is könnyíteni akartak volna, akkor sem a nagy cégek, hanem a kis- és középvállalkozások terheit kellett volna csökkenteniük.
Ha valóban meglépik ezt Orbánék, az körülbelül 300 milliárdos lyukat üt majd a költségvetésben. Ez kétszerese a felsőoktatásra szánt éves költségvetésnek. Fejenként minden magyar állampolgárnak 30 ezer forint. Biztos, hogy ezt a multiknak kell adni? Illetve a magyar oligarcháknak, akik ezután ki tudnak venni ennyivel nagyobb nyereséget?
És ehhez jön még az egykulcsos személyi jövedelemadó újabb, egy százalékos csökkentése, ami megint a leggazdagabbaknak kedvez, hiszen minél nagyobb a jövedelem, annál nagyobb az a megtakarított egy százaléknyi összeg abszolút értéke.
Mindez a kieső pénz hiányozni fog, és pontosan tudjuk honnan: a szegények felemelésből, a leszakadó régiók fejlesztéséből, az oktatásból, az egészségügyből, a lakhatási programokból, a biztonság megélhetés megteremtéséből, és azokból a programokból, amelyektől egy ország működik.
Orbánék ezzel a lépéssel a széthullásban lévő neoliberális konszenzus éltanulói lesznek, és folytatják a rendszerváltás utáni magyar gazdaságpolitika legrosszabb hagyományait, ami csupán tolni tudja az állami pénzt a nagyvállalatok zsebébe, a bejövő tőkéért cserébe. De a hosszú távú fejlődést elősegítő humánerőforrásba való beruházást, a magyar gazdaság gerincének megteremtését, a kis- és középvállalkozások megerősítését és az anyagi javak igazságos elosztását nem tudják megvalósítani általa.
Az egyszeri bejövő tőkéért áldoznak óriási pénzeket, növelik a nemzetközi hálózatok nyereségét, amelynek nagy részét ki fogják vinni az országból, de nem járulnak hozzá, gazdaság valódi növekedéséhez, amely minden magyar ember anyagi helyzetén javítana.
Amit Orbánék csinálnak, az csupán egy adóparadicsom, amitől nem lesz jobb élni ebben az országban, de a nemzetközi nagytőke lekenyerezésével és saját „nemzeti tőkéseik” megsegítésével pusztán a saját hatalmukat tudják bebetonozni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 20. vasárnap, 02:55
-
Találatok: 1450
Csak én unom már, hogy mindig a biztonságos butaságot választják? Trükk, amit a legvégső esetben szoktak bevetni a fideszes politikusok: annak deklarálása, hogy az illető büszkén tudatlan, egyszerűbben szólva hülye. Nem érti a kérdést, nem olvasta még a hírt, nem látott még tehenet. Leggyakrabban a még/már nem kitiltott újságírók elől menekülve szokták ezt előadni a parlamenti folyosókon – de vannak kiemelt ügyek, ahol szintén ez a mentsvár.
Emlékszünk-e például, amikor a kitiltási botrány idején az egyébként tudhatóan nem hülye Varga Mihály vette fel a csörgősipkát? Az volt a kérdés, hogy Vida Ildikót, a NAV akkori elnökét valóban kitiltották-e az Egyesült Államokból – mely retorzió háttérben az adóhivatal és kormányközeli korrupt kijáróemberek milliárdos elkövetési értéket érintő, bűnös együttműködését sejtették. Varga Mihálynak joga és lehetősége is lett volna rákérdezni a NAV-elnöknél, de állítólag ezt nem tette meg. Találkozgattak, megbeszélgettek, munkálkodtak, de nem kérdezett rá.
Miért? Mert elmondása szerint volt Vida Ildikóval egy megállapodása, hogy ha bármi fontos dolog történik, majd szól neki a NAV-elnök. És mivel még nem szólt... hiába van tele ezzel a sajtó, hiába erősítik meg több helyről is, hiába lehetne egyetlen kérdéssel kideríteni... nem, mert Ildikó még nem szólt. Oké.
Legutóbb meg Lázár János adta a hülyét, hogy neki nincs ujjlenyomata, és lehet, ki tudja, lehet akár az is, esetleg, hogy a terroristákat pénzelő, gazdasági bűncselekményeket elkövető, évtizedek óta nemzetközi körözés alatt álló Pharaon „professzornak” sincs. Ki tudja, ki tudja, hát bármi lehet, csippentett a szemével, kitudhassa, ebbeamaivilágba, minden megeshetik, igazejancsikám, még egy felest! Lehet, lehet. NEM LEHET!!! Te szerencsétlen. És ezt nem én mondom, hanem Pintér Sándor. Van neki ujjlenyomata, pontosan tudja ezt a magyar kormány, ahogy azt is, hogy milyen kapcsolatban áll a miniszterelnök vejével, mit diskurálhatott Mészáros Lőrinccel, hogyan jutott be az országba, és miként falaznak neki, hogyan teszik a hülyék a magyar hatóságok.
Mert amikor elfogynak a válaszok, akkor csak ez marad. Tenni a hülyét. Előadni, hogy a fideszes politikusok nyáladzva, üveges tekintettel, bárgyú mosollyal ténferegnek a világban, és fogalmuk sincs semmiről. Ha fideszes szavazó lennék, talán még jobban zavarna ez a viselkedés. Utálnám velük hazudni, hogy hát bármi lehet, ki tudja, nem értesült az államtitkár úr. Nézd, kisfiam, ha szorgalmasan tanulsz, te is olyan buta lehetsz, mint a Lázár bácsi. Olyan tájékozatlan, mint Pócs bácsi. Rubovszky-szinten ignoráns, Seszták-szerűen szatyorban élő, Harrach-homályos, vagy épp büszkén mit sem sejtő, mint a rezsibiztos.
És most akkor egy kicsit tegyük is félre, hogy ezek az emberek melyik párt tagjai. Önmagában azt az igényt hadd írjam meg egyszer, ami, remélem, nem csak az enyém, hogy végre olyan jó lenne okos, és okosan viselkedő (!) embereket látni, amint okosan beszélnek közös ügyeinkről, az arról hozott okos döntéseikről. Jöjjön már el végre az a világ, amikor a parlamenti képviselő tudja, hogy miről fog szavazni, van véleménye erről, és ezt képes szabatos mondatokba foglalni.
Azt az időt várom, amikor igénye lesz a szóvivőknek arra, hogy képesek legyenek a kérdésekre válaszolni. Bunkó, arroganciájára büszke, újságírókat fenyegető, sőt, lefejelő, alpári levelekben lepattintó sajtósok helyett a tőlünk nyugatabbra szokásos, pengeagyú, stílusos sajtófőnöket akarok látni. Szellemi párbajt folytató elemzőt – a tévéműsorban a szimpla tényeket is tagadó, még a saját intézete által hamisított kutatásban is következetlen helyett.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 19. szombat, 04:12
-
Találatok: 1561
Messze még április elseje, de szerintem ennél viccesebb hír már addig nem lesz. Már amennyiben képesek vagyunk szívből röhögni a saját kínunkon. Az történt, hogy ötödik szülinapját ünnepli a korrupcióellenes megállapodás. A zsúron jelen volt Pintér Sándor olajozott és száz évre titkosított múltú belügyminiszter, Domokos László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnöke, másodállásban Szájer József felesége, Hajnal Péter, a Kúria tanácselnöke (Darák Péter nem ért rá), Lajtár István, Polt Péter helyettese. Ott volt továbbá Rigó Csaba Balázs, a Közbeszerzési Hatóság elnöke és Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
Ezek fogtak össze, hogy harcoljanak a korrupció ellen. Ha lenne hozzá kedvem, vinnyogva röhögnék. Ilyen hihetetlen cinizmus a világon nincs, vagy ha mégis van, az egy másik univerzumban található. Emberek! Miről beszélünk?
Pintér Sanya örömködött a szülinapi partin, hogy mennyire fasza az elektronikus rendszer, mert már nem a rendőr büntet gyorshajtásért az árok partján és így nem lehet korrumpálni ötezer forinttal. Ez az összes elért eredmény, Sanya! Engem a kisrendőr ötezresénél nagyságrendekkel jobban érdekel a te titkosított múltad. De a jelened is érdekel, kezdve a jobbnál jobb állami megbízásokat elnyerő mindenféle biztonsági cégeiddel.
Komolyan, ezek összeültek, előadtak, szemük nem rebbent, a pofájukon sem kapott lángra a felhám, de még csak a plafon sem szakadt a fejükre. Ebban az országban, ahol a Magyar Nemzeti Bank elnöke először szerzett egy polgármesteri széket az asszonypajtásnak, mondván: ömleni fog a lé a településre, mert hát majd a pénzesláda kulcsának őre csak odahat. Ugyanez az elnök – nevezzük Matolcsy Györgynek, mert így hívják – évek óta szeretőt tart, ami az ő dolga. Az viszont nem az ő dolga, hogy ezt a szeretőt évek óta közpénzből fizeti, ahogy a szerető testvérét és kedves szülőanyját is. Ugyanez a Matolcsy György súlyos közpénzeket tol a saját unokatestvérének a bankjába, amely bank aztán finanszírozza Matolcsy György gyerekének üzleti vállalkozását. Drága testvéreim a diliházban! Ez vegytiszta korrupció, édeseim! Civilizált országban száz év börtön.
Ünnepelgetnek arcátlanék. Abban az országban, ahol a miniszterelnök legjobb bírátja nyerte el éveken át a közbeszerzések nagy részét, majd legecizte a gecit és onnantól nem nyert. Szerintetek drága feleim, hogy a büdös francba lett alkalmatlan tegnapról mára egy vállalat minden munkára, amikor előtte alkalmas volt és közben nem történt változás a cégben? A következő kérdés: ha átlátható és nyílt a közbeszerzés, ahogy ezt az algecik harsogják, miért pont attól a naptól kezdődően és kicsoda tudott belenyúlni a rendszerbe, hogy Simicska ne nyerjen (amúgy leszarom Simicskát, csak kérdem), ellenben Orbán szesztestvére a libaőrzésben hirtelen mindenhez elkezdett érteni és vitte, viszi a rengeteg pénzt?
Hát tényleg hülyének lehet nézni egy egész kurva országot? Igen! Sőt!
Orbán Viktor legfőbb fővezér és vallásalapító, aki soha nem volt, nem van és nem lesz vagyonos ember, minden héten arra megy haza, hogy a felesége megint vett magának egy csinos kis földbirtokot. A konyhapénzből. Merthogy asszonypajtás nem igazán végez kereső tevékenységet. De takarékos asszonyka, mert a család bevételének sokszorosáért tud vásárolgatni. Orbán Viktor egyszem fia vallási áhítatba esett, létrehozott egy erősen szekta-gyanús valamicsodát és templomokba jár előadást tartani az ő hitéről.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 17. csütörtök, 22:10
-
Találatok: 1493
Mecsoda meglepetés, megszületett az alkotmánybírók pótlásáról szóló javaslat, méghozzá hárompárti megállapodással! Nem hiába beszélünk új egységről - nincs kétség, megteremtette nekünk Nagy Vezérünk, kinek lépte alatt döng a Föld, kinek égre vetett pillantása nyomán sült libák potyognak a hárommillió egységesen ostoba tányérjára, kinek összevont tekintetete nyomán csipás kölyökmacskává változik Chuck Norris!
És hárompárti lett a javaslat, nem ám Fidesz-diktátum, hiszen jól tudjuk, hogy a Kereszténydemokraták önálló párt!
Ne tévesszen meg senkit, hogy Semjén időnként teljesen farkasflóriánosan néz Vezérére, ettől ők még másik párt, csak egy Istent imádnak.
konkrétan a pénzt.
És az LMP is önálló párt, és most, hogy kis kerülővel beledelegálták az új társelnököt - merthogy a régi társelnök elkopott a használatban - még önállóbb, hála Nagyurunk előrelátásának a liberális lemmingvonulás alkalmával!
Lehet Más a Politika, ez kétségtelen, csak a célja nem lehet más, mint a másik két pártnak, ez viszont alapvetés, mint ahogy az indulójuk is egységes: aki nem lép egyszerre.
Nem kell ezen álmélkodni, ha az egy Isten lehet három személy, hát akkor miért ne lehetne három párt a Fidesz is, nincs ezen mit nézelődni, lehet továbbsétálni!
Aki azt gondolta, hogy majd Hadházy társelnök megváltoztatja a viszonyokat, az tévedett, mint ahogy az is téved, aki azt hiszi, hogy a társelnök hipp-hopp kinőtt a földből, mint a dudva.
Az ilyen fontos pozíciók betöltését gondos tervezésnek kell megelőzni, melynek során el kell álcázni a kilógó lólábat, még ha ez áldozatokkal is jár, és fel kell esetleg áldozni a cél érdekében valamelyik korrupt vazallust - van elég belőlük, fussa.
Így aztán a friss társelnökből a korrupció elleni harc sárkányölő lovagja lesz, mellékállásban meg legitimálja a maffiát.
Az sem utolsó szempont, hogy a mohó vazallus kinyiffantása nem ötletszerűen, hanem a Vezér tiszta szándéka szerint történik, így aztán Rogánról vagy a Vejkóról, neadjisten a Százlábú Gyémántról szó se eshet, mégis van min csámcsognia a nyájnak.
A Társelnök is jól járt, a tekintélyen se esett csorba, attól pedig egy percig sem tartok, hogy az Extárselnök, Schiffer munka - végképpennem jövedelem nélkül maradna.
Az Alkotmánybíróságnak meg mondhatni mindegy, mint a szélső háznak, hogy kik kerülnek tagjai közé, a testület láncostól-medálostól-talárostól sem ér többet, mint egy kalap sz@r - talán ki is kellene egészíteni a jelmezüket egy kalappal.
Nekünk is mindegy, hiszen az embereket nem érdeklik a politika huncutságai, undorodnak tőle, meg a politikusoktól, hiszen utóbbiak mind lopnak és amelyik nem lop, az hazudik, kivéve persze a hatalom képviseletében eljáró politikusokat, és ha ebben kételkedik valaki, akkor a felcsúti kisvasút pályáját körbevisszük az Egyenlítő mentén, oszt jónapot.
Alkotmánybírónak lenni ma, Magyarországon körülbelül olyan, mint ministránsnak lenni a kupleráj kápolnájában, a Madam csilingel, a ministránsok meg lóbálják a füstölő ridikült és dicsérik az Urat- de szépek is tudnak lenni ezek a szertartások!
Hogy nem sül le a résztvevők képéről a bőr, az csak annak köszönhető, hogy az alkotmánybíró javadalmazásából telik lélek és bőrnyugtató krémre, bőségesen.
A magyar jogtörténet rengeteg tehetséges jogászt és még több kiváló jogi jómunkásembert tud felmutatni, de csak ritkán képes prezentálni egy komplett kuplerájnyi kurvát - talárban.
Az Új Egység erre is képes.
Büszkék lehetünk rá.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 13. vasárnap, 01:14
-
Találatok: 1612
A Fidesz közeli Nézőpont Intézet tulajdonában álló kozvelemenykutatok.hu küldött ki közleményt kedden, arról, hogy a Fidesz jobban áll a kutatásokban, mint a 2014-es választásokon szerzett eredménye. A hír persze így nem felel meg a valóságnak, mégis többen, így az Index és a 444 is gyanútlanul átvette a közleményt.
E szerint a Fidesz ma 7%-kal több szavazatot kapna, mint 2014-ben. A közlemény a biztos szavazókról szóló kutatásokat összesítette. Csakhogy 17 hónappal a választások előtt a biztos szavazók preferenciáiból következtetést levonni, de leginkább azt egy választási eredménnyel összehasonlítani hülyeség.
A jelenlegi kutatásokban a biztos szavazóknál a Fidesz 49% körüli eredményen áll. De érdekes ezt a számot összevetni a korábbi biztos szavazós kutatásokkal. A kozvelemenykutatas.hu főként a biztos szavazókról szóló közvélemény-kutatásokat összegző grafikonján jól látszik: 2014-ben a választások előtt pont ugyanígy állt a párt, 48-52 között. De ennél is érdekesebb 2010, amikor 65-74%-ra mérték a Fideszt. Miközben 2010-ben 52, míg 2014-ben 44 százalékkal végzett a kormánypárt.
A biztos szavazókra vonatkozó kutatások ugyanis két választás között gyakran adhatnak tévképet. Például a Fidesz szavazói sokkal elkötelezettebbek a többi párt szavazóinál: a legtöbb, ezt is mérő kutatás szerint sokkal nagyobb arányban mondják biztosra a szavazatukat.
Most pedig még inkább megkérdőjelezhető egy ilyen kutatás valós eredménye, hiszen a népszavazási kampány valójában a Fidesz szavazóit aktivizálta, érdekelte leginkább, tehát valószínűleg nekik most magasabb a szavazási hajlandóságuk, ez pedig torzíthatja az eredményeket.
Így jöhet például össze, hogy a Závecz kutatásában, míg a teljes népességben csupán egy százalékpontot emelkedett a Fidesz népszerűsége, 27-ről 28 százalékra, augusztustól októberig, addig a biztos szavazóknál 6 pontot emelkedtek 43-ról 49-re. De talán még érthetőbb a Závecz augusztusi és szeptemberi kutatásainak az összehasonlítása, ahol úgy nőtt a Fidesz a biztos szavazóknál egyik hónapról a másikra 3 pontot, hogy közben a teljes népességben egy százalékpontot vesztett a kormány.
Ezért érdemes megnézni, a teljes népességben hogy áll a Fidesz a korábbi időszakokhoz képest. 2010-ben a választások előtt a teljes népességben 42 és 55 százalék között mérték a pártot, míg 2014-ben 32 és 38 százalék közé. Ma ugyanezekben a mérésekben 28 és 34 között áll a kormánypárt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 12. szombat, 07:49
-
Találatok: 1585
Azt állította Terry Black, legénykori nevén Rácz Károly transzvesztita előadóművész, hogy Vona Gábor olyan homokos, mint a Szahara, a libatojásból rántotta lesz a kezében, olyan meleg, és felszólította, hogy büszke melegséggel vállalja fel önmagát, mert ha ezt nem teszi, hát nyilvánosságra hozza bizonyítékait. Szerintem ezzel kellett volna kezdenie, ha már - teljesen illetéktelenül és feleslegesen - elkezdte, de hát nem vagyunk egyformák.
Ez az egész ügy nem lenne ennyire pikáns, ha nem annak a pártnak az elnökéről lenne szó, melynek tagsága rendszeresen és durván meg szokta zavarni a Budapest Pride rendezvényeit, fizikai erőszakot alkalmaz és gyűlöletet kelt a homoszexuálisok ellen, ellenzi a melegházasságot, szóval éppenséggel elképzelhető is lenne, hogy nem terpeszkedik Terry Black szíve közepében, és mégis, valahogy nagyon viszolyogtató ez az egész.
Leginkább az zavar, hogy éppen most tört rá Terryre az igazságszeretet, amikor Vona betartott Viktornak, aki - ebből a pofáraesésből kifolyólag - még egy darabig borogathatja a képét.
Nem nagyon kedvelem én az ilyesmit, mert ez már nem politikai harc, hanem kocsmai verekedés.
Ha Vona életében volt is esetleg olyan periódus, mikor kipróbálta a hasonló neműekkel folytatott szexuális életet, hát az az ő dolga, legbensőbb magánügye, ezzel együtt ha igaz, akkor akár segíthet is neki abban, hogy a pártját legalább e tekintetben a normális politikai viselkedés felé tolja, ami persze reménytelen vállalkozás.
Ha nem igaz, akkor viszont az eddigieknél még szélsőségesebb megnyilatkozásra késztetheti, ami nem jó hír a társadalomnak.
Abban igaza van Viktornak, hogy a magát demokratának valló társaság tévúton jár, mikor azt hiszi, hogy a társadalom azon részét, amely mindennapi gyűlölet-szükségletét a szerelmet a többségi társadalomtól eltérő módon fogyasztók rovására éli meg, meg lehet győzni arról, hogy a szerelem mindenkinek magánügye, és senki nem tehet arról, hogy a sors számára kedvezőtlen testbe passzírozta, melyben boldog hagyományos módon nem lehet.
A gyűlölködő emberek ugyanúgy kisebbséget képviselnek a társadalomban, mint szexuális téren kisebbségben levő társaik, legfeljebb számukra a tudomány mai állása szerint nem lehet magyarázatot találni, genetikára hivatkozni, a természet kísérletező kedvét tenni felelőssé állapotukért, mely arra készteti őket, hogy gyűlöljék társaikat valami számukra teljességgel indifferens tulajdonságuk miatt.
Tulajdonképpen ha az ember szabadon választhatna, mint ahogy ezt természetesen nem teheti, hát inkább lennék homoszexuális, mint olyan sültbolond, aki ezer és ezer pozitív történelmi példa ellenére éppen a homoszexuálisok ellen fenekedne, mintha azzal megoldana bármit is.
Kisebbséginek lenni sehol nem méznyalogatás, szexuális tekintetben sem, és ezt éppen Terry Blacknek illene tudnia.
Tulajdonképpen a homofóbokat átprogramozni reménytelen vállalkozás, hiszen a fogalom nem értékrendet takar, hanem vagy latens homoszexuálisok félelmeinek megjelenési formája, vagy a műveletlenség és neveletlenség eltüntethetetlen jele, az ostobaság fesztiválja tánc és kamionok nélkül.
Amit el kellene érni a társadalomnak mindössze az, hogy hagyják ezeket az embereket üdvözülni a saját ízlésük szerint, és védjük meg őket azoktól, akik gyűlölik őket.
Meg fogják ezt hálálni, hiszen helyzetüknél fogva érzékenyebbek, mint az átlagember, ezért is van közöttük rengeteg kimagasló művész, gondolkodó ember, tudós és költő, író.
Ellenben a politikai harcban kijátszani ezt a kártyát minősíti azt, aki ezt teszi, és a minősítés nem hízelgő.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2016. november 11. péntek, 03:52
-
Találatok: 1536
Járkál az öntelt kiskakas Orbániája-Hunniája trágyadombján, és Trump győzelmét ünnepelve, büszkén kukorékolja: na ugye..! A világ, úgymond, visszatért a valóság talajára – ha valaki is azt hitte, elsőként térhet vissza, hát nagyot téved: Orbánia Vezérlő Kiskakasa már régóta ott kukorékol.
A valóság talaján tombol a szabadság: ott a hatalom megszabadította megát az ideológiák rabságától, a PC igájától. A valóság talaján a hatalom pártján álló sajtó, beleértve a „közmédiát” is, folyamatosan zemberekké igyekszik agitálni az embereket; ellátja őket bűnbakokkal, kiket vezényszóra gyűlölniük, s közben ájtatos képpel a szeretetről kellemkediük kell.
A valóság talaján olyan sajtó, amely független, csak mutatóba akad: rájuk mutatva mondja a hatalom, hogy sehol sincs olyan sajtószabadság, mint az orbániai valóság talaján.
Szabadság, egyenlőség, testvériség, szolidaritás, emberi méltóság és a többi hadova nevetség, megvetés tárgya az orbániai – nemzetikeresztény – rögvalóság talaján.
A felvilágosodás sötét dolog, amelytől szabadulni kell; Orbániában a valóság talaja bizony keresztény, a szó középkori értelmében: a hívek jelentős részét nem Ferenc pápa, nem Várszegi Asztrik, nem is Iványi Gábor ragadja el, hanem ifjabb Hegedűs Lórántok és Pajor atyák.
Igen: úgy van, ahogy a Vezérlő Kiskakas régóta kukorékolja: a nemzetikeresztény rögvalóság talaján a hatalom kiszabadította magát az ideológiák, a politikai korrektség, a valóságtól eltávolodott gondolkodás- és beszédmód fogságából.
Fenébe az ideológiákkal: elég innen-onnan összekotyvasztani valami ideológia-moslékot, leönteni nemzeti sziruppal, oszt kalap.
Szemesnek áll a világ; aki kapja, marja; enyém a vár, tiéd a lekvár – ezek az értékek uralják az orbániai rögvalóságot.
Azon a valóságtalajon 11 év fegyházat kaphat az a hajléktalan, aki erőszakkal elvesz a társától egy takarót – hiszen – mondják – csinált már hasonlókat máskor is. Megérdemli a hülyéje: miért nem építtetett magának stadiont, kisvasutat! Élhetett volna magától bővülő lakásban is, de neki az a rossz takaró kellett…
Az orbániai valóságtalaj tényleg a szabadság hona: szabadság ideológiáktól, holmi erkölcsöktől, akár a jogtól is. Olyan vidék az, ahol a közpénzek százmilliárdjai veszítik el közpénz jellegüket.
Legfőbb érték a szuverenitás – az önkény szuverenitása.
És a Történelem Ura által Kiválasztott Kiskakas önérzetesen kukorékolva házigazdaként köszönti a nagy visszatérőt, Trump Amerikáját!
Nem volt ám mindig minden rendben ott sem, ahol most a valóság talaja található! Nemrég ott az embereket – emlékezni is borzasztó rá! – a tuggyuk kik sikeresen tévútra terelték, mint korábban például Adyt meg József Attilát: így történhetett, hogy Lech Walesaban, Göncz Árpádban, Václav Havelben vagy mondjuk Hagelmayer Istvánban igyekeztek maguknak mintát találni; szerencsére már régóta Schmitt Pálra, Orbán Viktorra, Mészáros Lőrincre, Putyinra, Kaczynskira, Zemanra, Klausra, Ficora vagy mondjuk Matolcsyra emelhetik rajongó tekintetüket! Távolabbra nézve Erdoganért, Ilham Alijevért, Nurszultan Abisuliért lelkesedhetnek!
És most Amerika Trumpért imádkozhat!
Bővebben ...
