- Részletek
-
Készült: 2017. május 21. vasárnap, 01:38
-
Találatok: 1788
Ahol félmilliárdot el lehet dugni a cipősszekrénybe, ott hamar szemet vetnek rá azok, akik hozzáférnek. Nem az ő zsebükben akarok én turkálni, dehogy. Pont a sajátomban turkálok, ugyanis onnan kerül a pénzem az övékbe.
Helló, cöfik! Félmilliárd forinttal dobta meg az állami áramszolgáltató a CÖF költségvetését. Abba a nagyívű mesébe csapódott bele ez a hír, mely szerint Soros György a haza ellensége, mivel titokban civil szervezeteket támogat, amelyek beleavatkoznak a politikába; ezenkívül aljas és kapzsi módon egyetemet üzemeltet itt a saját pénzéből.
Ebből annyi biztos nem igaz, hogy a támogatás titok lenne; ehhez képest a CÖF mindent megtett, hogy senki se tudjon a közpénzből lecsípett félmilliárdról. „De sikerült?” Nem, viszont mégsem neki kell odaírnia minden kiadványára, hogy ezt bizony az Ön villanyszámlájából fizettük. Mert mire is írná oda? A protoprimitív plakátjaira, amelyeknek kizárólag pártpolitikai céljuk van, és azon belül is a negatív kampányt viszik? A következő „békemenet” molinójára?
Az is izgalmas, hogy a norvégok és Soros György pénzéből kiket taníttatnak, védenek vagy kivel jótékonykodnak az üldözött civil szervezetek. És hogy mindez miért minősül ellenséges tevékenységnek, meg miféle politika az, amivel nem fér meg egy országban. De még érdekesebb, hogy a mi saját pénzünkből mit visz véghez a CÖF és a többi közkutya, akiket nemcsak elviselni vagyunk kénytelenek, de finanszírozni is. Hol érhető tetten a közjó abban, amit eddig műveltek?
És persze határtalanul kíváncsi lennék, hogy ebből a buliból mennyit lehet szakítani a hízott cöfiknek. Ahol félmilliárdot el lehet dugni a cipősszekrénybe, ott hamar szemet vetnek rá azok, akik hozzáférnek. Nem az ő zsebükben akarok én turkálni, dehogy. Pont a sajátomban turkálok, ugyanis onnan kerül a pénzem az övékbe.
De nemcsak a CÖF nem hirdeti magáról, hogy közpénzből trollkodik, hanem a villanyszámlán sincs erről egy szó se. Arra egészen más van írva narancs háttérrel: hogy mennyit is spóroltam én a rezsicsökkentésen, havi bontásban, illetve a nagy rezsiharc óta.
Az igazán érdekes szám ez lenne. Hogy mibe is került eddig ennek az egész rendszernek az üzemeltetése.
A gázvezetékre már a határon rácuppan egy Garancsi István nevű kullancs, megvámolja a gázt, és ennyi. Nem csinál vele semmit, nincs olajfinomítója vagy gáztározói, csak adja és veszi, mint egy spekuláns. Kivéve, hogy a spekuláns kockázatot vállal, a MET gázkereskedő cég pedig garantált bevétellel dolgozik. Mint mindenki más ebben az iparban – és iparon nem az energetika értendő, hanem az élősködés. Azt a pusztító buborékot, amit az ilyen pottyanó pénzek teremtenek: a reménytelen lemaradást. Képzeljünk csak el egy elegáns csúcstalálkozót, üzleti Eurovíziót, ahol egy asztalnál ülnek a Tesla, a Google, az Ikea vagy a Mercedes vezetői. És egyszer csak felkapják a fejüket az asztal végéről hallatszó röfögésre: Magyarország Mészáros Lőrincet delegálta. Nálunk ez számít sikernek. Aki máshogy sikeres, azt elüldözzük.
A biztos profitból aztán jut annak is, aki mindezt kegyeskedett lehetővé tenni. Nemcsak az állami cégek adminisztrátorai utalgatnak lelkesen Felcsútra az adójukból, hanem kollaborálnak a nemzetközi nagyvállalatok is. Ismerik már a tájat, tudják, mi az alkotmányos költség.
Lassan nekünk is ki kéne számolni. Hogy mennyi is Orbán Viktor rezsije. Mibe kerül nekünk, hogy mindenáron ő maradjon hatalmon? Mibe kerülnek a diszkréten elhordott vagyonok? Hogyan kamatozik a pénz, amit ebbe fektettünk? És mennyi az elmaradt haszon: mindazok a lehetőségek, amikről lecsúszunk, mert nekünk ő jutott. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 20. szombat, 08:33
-
Találatok: 1938
Orbán propagandagépezete azt állítja, hogy az Európai Parlament határozata Soros baloldali hálózatának provokációja. Az EP döntését baloldali politikai provokációnak nevezi, próbálja a jelentőségét elbagatellizálni és a tartalmát meghamisítani, elrejteni. Mindez hazugság, mert a határozat nagy többséggel született, amelyben néppárti, nem baloldali szavazatok voltak.
Orbán trükkjének lényege, hogy az emberek tudatában elválasztja egymástól az Európai Uniót és “Brüsszelt”. Orbán tudja, hogy a magyarok nem akarnak kiesni az Európai Unióból, de meg lehet velük utáltatni “Brüsszelt”, ha nem tudják, hogy az maga az Európai Unió. Az idegenellenességre épülő propaganda alapján “Brüsszel” rossz, az Európai Unió (még) jó.
A propaganda most összekapcsolta “Brüsszelt” Sorossal, és a kettőt a migránsokkal, mint két öszetartozó dolgot, amelynek célja, hogy migránsokkal, sőt: illegális bevábdorlókkal árassza el az országot. A magyarok a propaganda hatására tudathasadásos állapotban vannak: elutasítják a “Brüsszelnek” tulajdonított “gonoszságokat”, miközben ragaszkodnak az Európai Unióhoz, amely mást jelent számukra, és nem azonosítják “Brüsszellel”.
Az igazi nagy kérdés az lesz, amikor a tetemre hívás megtörténik, és kiderül, hogy Brüsszel és az Európai Unió ugyanaz: az Európai Unió megítélése lesz azonos “Brüsszel” hírével, vagy az Európai Unióról vallott pozitív kép leplezi le a “Brüsszelről” szóló hazugságokat? Ez majd csak akkor derül ki, amikor az Európai Unióból való kilépés kerül napirendre.
Orbán azt már régen elhatározta, ha nem tudja elfoglalni az Uniót, akkor Magyarországot kivezeti az Európai Unióból. Márpedig Macron győzelme után úgy fest, hogy vége az orosz titkosszolgálat által felerősített szélsőjobb fenyegetésének, mert lelepleződött a hazugság. Ha Németországban is a liberális demokrácia hívei győznek, ami valószínűleg így lesz, akkor Orbán búcsút inthet az illiberális Európáról szőtt álmainak.
2017 nem a “lázadás”, hanem a “bukás” éve lesz számára, de csak Európában. Belföldön megőrzi a hatalmát, mert a diktatúráját az ellenzék segítségével legitimálta és bebetonozta. Ebben az esetben azonban nyilvánvalóan ki fog lépni az EU-ból, ha a 7. cikkely életbe lép. A propaganda egyelőre azt a látszatot kelti, mintha ez nem lenne komoly dolog, az ellenzék bűnösen asszisztál ehhez a hazugsághoz. Orbán még ad egy esélyt, hátha a pávatánc újra sikeres lesz, és nem lép életbe a 7. cikkely.
Erre azonban most kisebb az esély, mert egyrészt Macron erősebb lesz Merkelnél, aki most már nem is akarja mindenáron megtartani Orbánt, akit leváltani nem lehet, jobb pedig nem lesz, csak rosszabb. Európa nem tűrhet meg tovább egy kiépült fasiszta diktatúrát az Unión belül. Formailag kizárni senkit nem lehet, de a 7. cikkely ezt helyettesíti, gyakorlatilag ezt is jelenti, mert szavazati jog nélkül és pénzügyi szankciók mellett ki akarna tag maradni?
Az biztos, hogy Orbán nem marad az EU tagja, ha Magyarországtól megvonják a szavazati jogot. Ebben az esetben “Brüsszelt”, és annak gonoszságait, nyilvánvalóan az Európai Unióval azonosítja, mint ami el akarta árasztani Magyarországot migránsokkal. Soros azt akarta, hogy az ügynökeivel Magyarországra kényszerítse az “illegális bevándorlókat”, és ő ettől megmentette az országot. Megvédte a rezsicsökkentést és az adócsökkentést is. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 18. csütörtök, 23:24
-
Találatok: 1980
Egy érdekes cikk jelent meg “The little boy president” (“A kisfiú elnök”) címmel a CNN online oldalán Michael D’Antonio tollából. A szerző az írás elején idézi Trump vallomását, amelyben azt mondja, “ha megnézem magamat elsőosztályosként, és ha megnézem magam most, alapvetően ugyanaz vagyok.” Nem lát különbség mostani és 6 éves önmaga között.
Ennél pontosabban nem lehetne leírni a diktatúrára hajlamos személyiséget. Örökre gyerek marad. A tragédia az, hogy az elsőosztályos kisfiú az Egyesült Államok elnöke. Nem felnőtt, kiszámíthatatlan, impulzív és éretlen. Trump pontosan úgy viselkedik, mint amit egy 6 éves kisfiútól várnánk, miközben az ő hangulati ingadozása diktálja a felnőttek világát és a világ legerősebb nemzetének döntéseit.
Hatéves kisgyerekek vezetik a világ egyes országait, akik megrekedtek a gyerekkorban és a gyerekkori álmaikat, vágyaikat valósítják meg. Vagy éppen a gyerekkorban szerzett sérülést torolják meg a világon. Az egyik lóháton vadászik medvékre, amit a James Fenimore Cooper könyvekben olvasott, félmeztelenül lovagol, a másik futballstadiont épít a falujába, odaviszi Puskást és meghívja a Real Madridot. Kisvasútat épít, szereti a mozdonyt.
Ebben azonban nem merül ki az infantilis elmebeteg diktátor kórképe, mert az infantilis vezető képtelen felmérni a döntései és a felelőssége súlyát. Mint egy kisgyerek, hárít, soha nem ő a felelős, ő nem tehet semmiről. A vérengző diktátorok nem érzékelik, hogy valódi embereket ölnek meg, hanem mintha csak játszanának, és a játékban felhalmozódott düh vagy harag levezethető lenne az élő embereken.
A Prédikátor Könyve szerint “Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek”. Ha egy gyerek vezet egy országot, annak sorsa megpecsételődött. Aki csak biológiailag nő fel, szellemileg és érzelmileg gyerek marad, nem képes vállalni a felelősséget a tetteiért, ezért gátlástalan. Ez egy betegség, amiről a beteg nem tud, de mint a gyerek, keresi a védelmet, vagy éppen uralkodni akar, vagy kielégületlen vágyait kiélni. Sokszor szeretetlen vagy durva szülő áll a háttérben, amiért a szeretetre vágyó gyerek soha nem tud felnőni. Mit az apja által rugdalt Orbán.
Az infantilis ember nem képes a világot reálisan felfogni, elfogadni a környezetét olyannak, amilyen. Számára a valóság kibírhatatlanul szörnyű, amiért mindig más a hibás, ő biztosan nem. A gyermekded lélek örökké elégedetlen, feszegeti a határait, gátlástalan, mert minden játék, semmi nem valódi, és hajtja magát a teljesítményért, az elismerésért, a dicséretért. Az ambíciózus ember sokszor egy lélekben gyerek, aki kompenzál. Állandó konfliktusban él, mert a gyerekkori konfliktusa rögzült.
Az infantilizmus nem látható kívülről, miközben olyan emberekről van szó, akik megállnak a fejlődésben, visszamaradottak. Felnőtt testben egy gyermek él, akinek gyermekies marad a gondolkodása. Ez egy önvédelmi reakció a megoldatlan vagy megoldhatatlan konfliktusokkal szemben. A gyermek nem veszi olyan súlyosan a helyzetet, mint egy felnőtt, és ösztönösen inkább gyermek marad. Gyerek módjára él és gondolkodik, ami egy felnőttet megállítana, őt nem. Állandó feszültséget, harcot és konfliktust indukál, mert abból úgy megy tovább, hogy nem vesz tudomást róla. Más kerüli a konfliktust, az infantilis ebben érzi otthon magát.
A gyerek szinten megrekedt infantilis ember egyik legfőbb jellemzője, hogy menekül a felelősségvállalás elől. Soha nem ismeri el, hogy ő hibázott, hogy bármiért felelős, és nem is látja be a tettei következményeit. Felelőtlen ember, aki mindig azt keresi, hogy ő ne legyen hibás. Érzelmileg visszamaradott, éretlen. Aki látta Orbán Viktort az Európai Parlamentben, az látott egy infantilis embert, egy hatéves gyereket, aki nem fogja fel, hogy mit mondanak neki, csak annyit érzékel, hogy támadják, és ő mellébeszél, ő nem hibás, nem felelős.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 18. csütörtök, 07:15
-
Találatok: 2720
A hatalom a végletekig fogja bódítani a társadalmat, mert egy valódi kormányváltással sokan szó szerint a börtönt kockáztatják.
A kábítószerekből mindig egyre több kell, hogy a vágyott hatást elérje. Az érzékelés tompulásához, a bajok elfelejtéséhez, a rózsaszín ködhöz egyre nagyobb dózis szükséges. A folyamat életveszélyessé válhat az egyén számára is, de ugyanilyen veszélyes egy népnek, ha politikusaik nyúlnak a szerhez. Természetesen nem arról van szó, hogy a kormány drogozna, ezt nem tudjuk, ennél jóval veszélyesebb szereket használnak. Olyan politikai módszereket, amelyek alkalmasak egy ország érzékeinek tompítására. A kormány használja, de egy ország mehet benne tönkre, ha nem vesszük el tőle időben ezeket az eszközöket.
Nem tudom megmondani, mikor következik be a rendszernek bukása, csak az a biztos, hogy be fog. De az is biztos, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy lehetőleg már 2018-ban bekövetkezzen. Sajnos ez mégsem egyértelmű mindenki számára, komoly és kevésbé komoly politikusok beszélik egymás között – de egyre inkább nyíltan is –, hogy 2018-ban nem lehet, vagy nem kell nyerni. Mindkét állítás tévedés, két okból is.
Az egyik okot a CEU ellen elkövetett gyilkossági kísérlet és a civilek narancssárga csillaggal jelölése idején különösen fontos jól látni. Ez a kormány egyszerűen túl sokat, de még inkább túl nyíltan lopott ahhoz, hogy megengedhesse magának a vereséget. Napokig sorolni lehetne azokat az ügyeket, ahol a pénzes doboz átadásának leleplezése nélkül is nyilvánvaló a csalás. Ezért egy valódi kormányváltással sokan szó szerint a börtönt kockáztatják. Így egyszerűen már nem állhatnak le. Egyre többször és egyre kevésbé gátlásosan használnak majd olyan módszereket, amelyekről azt hittük, hogy kulturált politikus már nem fog használni a XXI. században. A sok-sok milliárdból folytatott uszítás, a kommunista időket idéző sikerpropaganda, a sajtó bedarálása, a választási szabályok átírása, az egyre nagyobb hazugságok mantrázása olyan, mint a drog: mindig több kell belőle, hogy még mindig elérje a kellő hatást. Ahogy nő a társadalom elégedetlensége és elkeseredettsége, egyre több és több kell ezekből a szerből, és egyre keményebb anyagra, módszerekre lesz szükség. 2018-ban a jelen állás szerint még igenis van lehetőség a kormányt 50 százalék alá szorítani. Bár a társadalmat kábító szer erős, de még nem leküzdhetetlen.
Semmi jel nem mutat arra, hogy ha ’18-ban megússzák, ne folytatnák még durvábban. Ez nem is lenne logikus. Hiszen minél nagyobb elégedetlenséget mérnek (és fognak ilyet mérni), annál komolyabb eszközöket kell bevetni. Nem veszíthetnek. A viszkető tenyér, a vérben, nyálban kirángatandó civilek, a lépcsőn nagyon is valósan lerángatott újságíró csak egy folyamat része. Nem fognak leállni a szerről önként, mert egyszerűen nem tehetik. Az elmúlt hetekben többször hallottuk, hogy éppen átléptek egy vörös vonalat, de ezek a vörös vonalak egyre gyakoribbak lesznek. A végén vörös szőnyegen fognak lépkedni, de akkor már parlamenti eszközökkel végképp megállíthatatlanok lesznek. Akkortól a parlamenti ellenzék pedig csak díszlet szerepét fogja játszani
A másik helytelen, de gyakori érvelés, hogy a magyar gazdaság néhány éven belül úgyis annyira megroppan, hogy az teljes társadalmi összeomláshoz vezet. Reményeik szerint pedig legkésőbb 2022-ben átvehető a hatalom. Ezzel a várakozással több gond is van. Egyrészt minimum etikátlan a teljes összeomlásra játszani. Másrészt, ha valóban bekövetkezik ilyen – bekövetkezhet akár, hiszen a magyar gazdaság valójában alig van jobb állapotban, mint 2008-ban –, akkor az ellenzék egy látszat-békeidő után kap egy romhalmazt. Az addig meglevő elégedetlenség a krízis hatására még inkább fokozódik majd. A több százmilliárd lopott pénzen és a kiépített médiabirodalmon ülő Fidesz pedig pillanatok alatt visszaveheti a hatalmat. A katasztrofális helyzetet öröklő új kormány ellen ugyanis könnyű lesz a lopott milliárdok és a lopott sajtó segítségével hergelni az embereket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 17. szerda, 00:27
-
Találatok: 1502
Már az Európai Unió utáni pénzcsapot keresi Orbán - amit Matolcsy Györggyel rendszeresen Kínában vélnek felfedezni. Pénz ugyan még mindig nincs, de az ideológiát már legyártották.
Elvesztette lendületét a globalizáció régi modellje, amely arra épült, hogy a pénz, a profit, a technológiai tudás Nyugaton van, és onnan áramlik a szegényebb, kevésbé fejlett keleti országokba. … Az elmúlt évtizedekben – különösen a legutóbbiban – ez megváltozott: a gazdaság húzóereje nem Nyugaton, hanem Keleten van, pontosabban a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé, technológiai fejlettség szempontjából a keletiek már nem maradnak el a nyugatiaktól, és igazából legnagyobb mennyiségben pénz ma Ázsiában halmozódik fel, ami azután megindul visszafelé, Nyugatra – legalábbis Orbán Viktor szerint, aki ezekkel a szavakkal igyekezett kínai vendéglátói kedvében járni. Nagy kár, hogy alig valami igaz csak az elhangzottakból.
Nézzük az alapvető tévedéseket, ferdítéseket:
– A globalizáció mindössze annyit jelent Anthony Giddens meghatározása szerint: "a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont." Olyan iránya semmiképp sincs és nem is volt, amiről Orbán beszél.
– A technológiai tudásról elég lenne annyit mondani: Japán, Dél-korea. Persze ezek nem azok a keleti államok, amelyeket Orbán előszeretettel emleget. De azt állítani, hogy a fenti két állam ne lenne Keleten és ne lennének a technológiai fejlődés éllovasai fél évszázada – durva csúsztatás.
– A gazdaság húzóereje Orbán szerint Keleten van. Tudjuk, hogy előszeretettel álmodozik a miniszterelnök a Nyugat bukásáról, de az a rossz hírünk van számára, hogy még mindig az USA és az eurozóna után, harmadik legnagyobb gazdaság a kínai.
– Ázsia és a legnagyobb mennyiségű pénz: kétségtelen, hogy egy állampárt irányította diktatúrában – amelyben a központi költségvetés újraelosztását tudatosan minimális szinten tartják (Kínában a mai napig nincs általános nyugdíjbiztosítás például) – a szociális kiadások helyett hatalmas, látszólag a gazdaságot pörgető, állami beruházásokat tudnak végrehajtani. Mindennek azonban ára van: a kínai államadósság ma már meghaladja a GDP 250 százalékát.
Nem érdemes tehát nagyon komolyan venni Orbán hízelgő szavait. Mindez amúgy is csak a felvezetés volt mondandója lényegéhez: "a világ egy tekintélyes részének azért is elege lett a régi globalizációs formából, mert az két részre, tanárokra és diákokra osztotta a világot, és egyre bántóbb volt, hogy néhány fejlett ország állandóan kioktatta emberi jogokból, demokráciából, fejlődésből, piacgazdaságból a világ nagyobbik részét."
Az megszokhattuk, hogy a miniszterelnök úgy adja elő legvadabb ötleteit is, mint amelyek 10 millió magyar fejéből pattantak ki. A megalomániának azonban egy újabb szintje az, amikor a fél világ nevében beszél. Noha valójában kizárólag saját fájdalmát üvölti világgá, amikor azt panaszolja, hogy az Európai Unió úgy ad ezermilliárdokat Magyarországnak, hogy néha szóváteszi a jogsértéseket, a korrupciót, vagy épp az EU elleni uszítást.
Persze a megoldást is kimondja: "Nem megváltoztatni kell egymást, nem szövetségbe kell tömörülni, hanem el kell fogadni egymást úgy, ahogy vagyunk, és inkább össze kell kapcsolni ezeket az országokat, népeket, gazdaságokat." Lefordítva: adjátok a lóvét és hagyjatok békén. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 16. kedd, 01:51
-
Találatok: 1608
Soros, Soros és Soros. Korábban menekültek, menekültek és menekültek. Azt megelőzően pedig Gyurcsány, Gyurcsány és Gyurcsány.
A Fidesz mindig ad egy ellenségképet, mert a tábort már csak azzal tarthatja össze. Ha a politikai napirend kijelölése, az agenda setting az övék, a rendszer probléma nélkül működik, de ha valamire váratlanul reagálni kell, egyre nehezebben mozdul meg a habonyi gépezet.
*
Az hozhatja el Orbán Viktor bukását, ha magára marad, senkitől nem kap visszaigazolást és minden rosszért őt teszik felelőssé – mondta nemrég Tölgyessy Péter. Egyelőre nem látszik, hogy lenne alternatíva, bár az alkotmányjogász szerint nem kérdés, hogy a bukás eljön majd, ám azt senki nem tudja, mikor.
A Momentum olimpiaellenes kampánya előtt azt lehetett hallani a Fidesz vezető köreiből, hogy a nyári szünet után, szeptemberben indítják a kampányt, a téma is megvolt, de a mozgalom belépésével borult minden.
Az összegyűjtött 266 151 aláírás, valamint a visszavont olimpiai pályázat sürgős válaszlépésre késztette Orbánt és a Fideszt, de nem volt olyan kész panel, amihez nyúlhatott volna.
Fel volt építve, meg volt tervezve minden jó előre, a kormányzati kommunikáció úgy számolt, a menekültkérdés szinten tartásával és egy lapos, uborkaszezonnak nevezhető nyárral ki lehet húzni őszig, akkor kapcsolt volna mindenki nagyobb sebességre, foglalta össze a 24.hu-nak több, kormányzati folyamatokra rálátó forrása.
A terv pedig az volt, hogy szeptemberben indul az őrületes sorosozás, CEU-val, civilekkel, általa pénzelt parlamenti pártokkal. De reagálni kellett az Orbán által csak álomgyilkosoknak nevezett Momentumra, előrébb hozták Soros György ellenségképpé tételét – és túltolták. Úgy tudjuk, Soros György már kampánytéma is marad jövő áprilisig, a Fideszen belül elégedettek az elért eredménnyel és a kiváltott hatással.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 15. hétfő, 02:29
-
Találatok: 2035
Az Orbán-kormány a társadalmi erőforrások közül kizárólag a hatalomra koncentrál, a tudás sokadrangú a számára – nyilatkozta a 168 Órának Ferge Zsuzsa szociológus. Úgy véli, bármennyire rossz a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere, azonnali megszüntetése éhséglázadáshoz vezetne, ezért alapos tervet kell készíteni a sorsáról. Megkérdeztük a szociológust az Orbán-kormány „szellemtelenítési kísérletéről” is, amelyről a nemrég megjelent, társszerzőkkel írt, Magyar társadalom- és szociálpolitika 1990–2015 című könyvében tesz említést.
– Most megjelent könyvükben azt állítják, hogy a látszólag összevissza meghozott kormányzati intézkedések az oktatásban nem pusztán a pénzkiszivattyúzásról szólnak, hanem egy társadalomkép megvalósításáról. De miért támogatják az emberek azt a politikát, amely a többség elől elzárja a mobilitási utakat?
– Valóban: azt írom, hogy a rendszerváltás utáni kormányok politikáját hirtelen reakciók, ötletszerűségek színezték, és egyetlen kivétellel nem volt olyan vezető gondolat, amire azt lehetett volna mondani, hogy ezek valahonnan valahova akarnak menni. Azt érdemes kiemelni, hogy volt pár év, amíg Magyar Bálint volt az oktatási miniszter. Ez az időszak szólt az oktatás megújításáról, az esélyegyenlőtlenség és a szegregáció csökkentéséről, a kompetenciafejlesztésről. Ekkor az iskolai merevségek oldása és a pedagógusi autonómia növelése bekerült az általános iskola és a középiskola életébe. Minden utólagos vizsgálat azt mutatja, hogy ez az öt-hat év, a vége felé csökkenő forrásokkal és lelkesedéssel, de mégiscsak jelentett valamit. Javultak a PISA-eredmények, csökkent a szegregáció, és utólag a pedagógusok nagyon jelentős része értékelte és élvezte azt, hogy nagyobb lett az autonómiája például a tananyag összeállításában.
– A Fidesz szimbolikus intézkedésekkel kezdte az oktatás átalakítását 2010-ben, többek között megszüntették a buktatás tilalmát és a kötelező szöveges értékelést. A pedagógusok nagy része nem siratta a liberális korszak elmúlását.
– Nyilvánvalóan voltak, akik nem kedvelték a korábbi reform új, gyakran időigényes feladatait. A vélemények megoszlását nem ismerjük pontosan, mert ilyen kutatás nincs. Valószínűnek tartom, hogy amikor az autonómia és az integrált oktatás visszafogása, a modern módszerek kivonása megkezdődött, tehát amikor visszatértünk egy sokkal hagyományosabb, sokkal kevésbé gyerekközpontú rendszerhez, akkor ezt sok pedagógus veszteségként, mások megkönnyebbülésként élték meg. Nem kell újat tanulni, lehet a rutinra támaszkodni, kevesebbet kell ötletelni, készülni. Ez visszavezet ahhoz a kérdéshez, hogy mi áll az Orbán-kormány intézkedéseinek hátterében. Azt hiszem, a társadalmi hierarchiák erősítése mellett a szellemhez, a tudáshoz, a spiritualitáshoz, a gondolkodáshoz való viszonyról van szó az iskola elleni hadjáratban. A Fidesznek tulajdonképpen soha nem voltak igazi közügyei. Olyan közös célja, ami az egész társadalomra vonatkozik. A programokban szerepelnek ilyen vágyak. Megneveznek különböző célokat, de a tényleges intézkedésekben ezeknek nem igazán látjuk a nyomát. A szellemhez való viszony számukra egyáltalán nem fontos. A sok lehetséges társadalmi erőforrás közül a hatalomra koncentrálnak, a tudás sokadrangúvá vált számukra. Egyszerűen nem vesznek tudomást arról, amiről a távol-keleti kis tigrisektől kezdve Európa összes országáig mindenhol tudnak, hogy a világ másfelé halad. Például hogy a munka végzéséhez állandóan megújuló tudás kell. Ezt hívják élethosszig tartó tanulásnak. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 13. szombat, 16:32
-
Találatok: 2007
„Nem Brüsszel, hanem a magyar kormány lökheti Európa perifériájára Magyarországot” – figyelmeztetett a Népszavának adott interjújában Inotai András közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének volt igazgatója.
- A lázadás évének nevezte Orbán Viktor 2017-et. Ki és mi lázadt, ki és mi ellen?
- Ezt ösztönösen, első megérzésre jól sejthette a magyar miniszterelnök, mert 2017 valóban a lázadás éve, legfeljebb nem ugyanazt értjük alatta. Lehet, ha majd visszatekintünk 2017-re, azt fogjuk mondani, hogy ez egy kulcs év volt Európa, de talán nem csak Európa számára. Hogy ezt lázadásnak nevezzük majd a populizmus, a bezárkózás, a nacionalizmus ellen, vagy egyszerűen csak úgy beszélünk majd róla, mint a visszatérés évéről a józan észhez. Az év feléhez közeledve az az érzésem, hogy minden fajta rendkívül erős populista mozgalom ellenére, amelyet külső erők is támogatnak, az európai társadalmak nagy része, amikor sorsdöntő választás elé kerül, azt mondja: itt álljunk meg!
- Milyen konkrét példákra gondol?
- Ide sorolom az osztrák elnökválasztást, ami ha szerény többséggel, de mégis csak az európai értékek mellett szólt. Ugyancsak ebbe a holland parlamenti választást, bár az is igaz, az ottani szélsőjobboldal azért 5 képviselő hellyel többet szerzett, mint az előző ciklusban. Majd pedig a legfrissebb eredmény, a francia elnökválasztás, ahol viszont Emmanuel Macron centrista politikus kis híján kétharmados többséggel nyert a szélsőjobbos és durván nacionalista Marie Le Pennel szemben. Mindemellett korai lenne temetni a populista, nacionalista mozgalmakat, de a fő trend a kijózanodás, visszatérés a realitások talajára és koncentrálás a 21. századi európai problémák megoldására.
- Németországban viszont csak szeptemberben döntenek a kancellár személyéről és tartanak parlamenti választásokat. Ott merre billenhet a mérleg?
- Nehéz lenne megjósolni a választások végeredményét, de két olyan személy között dőlhet el a kancellári szék sorsa, akik mindketten az erőteljesebb és mélyebb európai integráció mellett kötelezték el magukat. Nagyon valószínű azonban, hogy bármelyikük nyeri is meg a választást, együtt tudnak majd működni az uniós integráció elmélyítését szorgalmazó francia elnökkel.
- Macronnak a saját portáján is sok a tennivalója. Milyen állapotban van a francia gazdaság?
- Külön elemzést igényelne, hogy Macron úgy nyert, először a francia negyedik köztársaság történetében - és talán éppen ezért nyert -, mert nem volt mögötte egy hagyományos párt, „csak” egy mozgalom. Jelzés értékű, hogy a szavazók többsége kiábrándult a klasszikus pártstruktúrából, és máshol keresi a megoldást. Ugyanakkor a politikai rendszerek kezelhetősége elképzelhetetlen politikai pártok nélkül. Nem véletlen, hogy Macron is gőzerővel szervezi mozgalmát párttá a június 8-i nemzetgyűlési választások előtt. Lehet nyerni egy mozgalommal, de hogy a győzelem után hogyan lehet kormányozni, az egy másik kérdés. Márpedig nagy szüksége lesz egy erős frakcióra a nemzetgyűlésben, ha végre akarja hajtani két fő célját, vagyis a franciaországi gazdasági reformokat, és mélyíteni akarja az európai integrációt. A francia gazdaság versenyképessége jelentősen elmarad a német mögött, miközben Franciaország nélkülözhetetlen az európai stabilitás megőrzéséhez és az unió mélyítéséhez. Ne feledjük, hogy a Brexit után – bár szerintem egyáltalán nem biztos, hogy Nagy-Britannia végül valóban távozik – Franciaország lenne az egyetlen atomhatalom az Unión belül. Legalább olyan mélységű reformokra lesz szükség, mint amilyeneket Gerhard Schröder hajtott végre Németországban, igaz, bele is bukott, de a német gazdaság nem utolsósorban ezeknek a reformoknak köszönhetően versenyképes ma. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 11. csütörtök, 21:13
-
Találatok: 1938
Információink szerint Soros György rájött végre a megoldásra. Levelet írt Orbán Viktornak, amelyben felajánlotta, hogy Orbán Ráhel legyen a CEU rektora, a Corvinus Egyetem kiváló professzor asszonya, akinek remek előadásai már bejárták a magyar sajtót.
Soros György arra kérte Orbán Viktort, mint volt liberális Soros-ösztöndíjast, hogy vesse latba tekintélyét, és tolmácsolja az egyetem szíves és alázatos felkérését, nagyrabecsülését is kifejezve. Azért kéri a közbenjárását, mert attól tart, hogy a professzor asszony esetleg nem tartja a személyéhez méltónak a felkérést, amivel Soros György tisztában van, de épp tőle várják az egyetem megújítását és fejlesztését.
Ezzel kapcsolatosan csak annyit írt, hogy Orbán Ráhel szabad kezet kapna, de feltétlenül le kellene cserélni a professzorok egy részét, és újakat kellene kinevezni. A Századvég tudna segíteni a kiválasztásban, a médiaszakot eleve átvehetné az Origo, a 888 s a Magyar Idők, lehetne a tanszékvezető Habony Árpád. Indíthatnának új szakokat, például a fafeldolgozás ilyen lehetne, tanszékvezetőnek esetleg meg lehetne nyerni Tiborcz Istvánt.
Nélkülözhetetlennek látszik egy bahreini kapcsolatok tanszék, amely kaphatná a professzor asszony nevét. A diplomácia nyelvét feltétlenül tanítani kellene, és ki lenne alkalmasabb e feladatra, mint Szijjártó Péter, aki közben elmagyarázhatná a futsall szabályait és az ügyes spórolás trükkjeit, különös tekintettel a korrupt keleti diktatúrákkal való kapcsolatokban. A világ számára szükséges egy Unortodox Pénzügyi Tanszék is, amely bemutathatná hogyan veszíti el a közpénz a közpénz jellegét. Matolcsy professzor felbecsülhetetlen előadásaival.
Soros György bevallotta, hogy régi terve az egyetem felújítása és bővítése, amelyre eddig nem talált hozzáértő szakembert, de ha Orbán Ráhel el tudná intézni, hogy Mészáros Lőrinc valamelyik cége elvállalja a nyolcszázmilliárdos beruházást, amely összeget Soros György azonnal át is utalna Mészáros Lőrinc bankszámlájára, nagyon hálás lenne érte.
Emellett Soros György felismerte az egészséges életmód fontosságát is, ezért a magyar ifjúság egészséges nevelése érdekében kötelezettséget vállal a felcsúti labdarúgó akadémia alapítvány évi 5 milliárd forintos támogatására. A környezetvédelem érdekében a felcsúti kisvasutat légpárnás vonatokkal bővítené. Itt is számítana Mészáros Lőrinc segítségére.
Soros György fontosnak tartaná, hogy a CEU mostantól zárkózzon fel a világ élvonalába, ezért a legfőbb célkitűzése az legyen, hogy jó keresztényeket és jó magyarokat neveljen a nemzetközi diákságból is, és fő céljának a világ haladó illiberális rendszereinek tanítását tekintse. A tananyag épülhetne Orbán Viktor tusványosi beszédeire, a bevezető előadást Balog Zoltán tartsa meg. Ennek szellemében határvadász képzés bevezetését is javasolja.
Az egyetem korábbi nyugati orientációja kudarcot vallott, ezért szeretne több azeri, kazah, török, kínai és akár észak-koreai professzort is látni. Fontosnak tartaná a titkosszolgálati munkára való felkészítést, illetve a titkosszolgálatokkal való kapcsolattartás, közös munka elsajátítását. Erre hívhatnának orosz professzorokat és amerikai vendégtanárokat, például Flynn és Manafort urakat. A “fake news” elleni oktatáshoz kérhetné a Breitbart és az ATV segítségét, a világpolitikai események tálalását lehetne a 700-as Klubra építeni.
Elkerülhetetlennek látszik egy Iszlámvédelmi és Európa Biztonsági Tanszék megalapítása is, mely a szervezett és irányított migráció, valamint a központilag szervezett muszlim invázió témakörében adna hasznos ismereteket. Lehetne a tanszékvezető Drábik János, óraadónak javasolnánk Kovács Zoltán kormányszóvívőt, ő úgyis az egyetemen végzett. Soros György szerint nem elég a második kerítés, ezért magára vállalja harmadik kerítés megépítését, és a kerítésbe villanyáram vezetését. Emellett fizetné a farkaskutyák ételét.
Bővebben ...
