Hiába a kedvező makrogazdasági adatok, a magyarországi cégek hatékonysága nem javul, a bérlemaradás is nő.
Magyarország valóban jobban teljesít - Görögországnál. A Visegrádi-országok (V4-ek) között azonban számos mutatóban már a negyedik helyre szorult és a térségben is egyre hátrébb csúszik. Ma már Románia is jóval dinamikusabb növekedést produkál.
A helyzeten nem javít az sem, hogy folyamatosan bővül a foglalkoztatás, és emelkednek a bérek. E tekintetben ugyanis nem beszélhetünk „egy Magyarországról”, míg Nyugat-Dunántúlon gyakorlatilag teljes foglalkoztatás van, a középső országrészben 2-3 százalékos a munkanélküliség, ugyanakkor a keleti régiókban ez az arány eléri a 15-20 százalékot, de akadnak települések, ahol 90 százalékos a munkanélküliség.
Hasonló a helyzet a bérek tekintetében is, ez ugyanis a Nyugat-Dunántúlon magasabb, mint Keleten – mondta Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára a Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett Bérfelzárkóztatás, vállalkozás, foglalkoztatás című konferencián. Jelentős az eltérés a szolgáltatások áraiban is. Akár az éttermi, de az üzemanyagtöltő állomások árai között 25-30 százalékos különbségek is előfordulnak.
A területek fejlettségbeli különbségére utal a közfoglalkoztatottak aránya is. A munkaképes lakosság körében a Nyugat-Dunántúlon átlagosan a 2 százalékot sem éri el például a közmunkások aránya, az ország keleti, dél-keleti térségeiben ez 15-20 százalék. Mindez tükröződik a bérekben is, hiszen az ország nyugati fertályán már a mezőgazdaságban sem igen lehet minimálbéren dolgozó embert találni, a leszakadó keleti végeken viszont jelentős az alacsony bérű foglalkoztatottak aránya.
Igaz, a kormány, a munkaadókat és munkavállalókat is meglepve az előzetes egyeztetéseknél jóval nagyobb mértékű kötelező béremelést jelentett be, a minimálbér 15, a garantált bérminimum 25 százalékkal emelkedett idén, ám ez főleg a kis és közepes vállalkozások (kkv) jelentős részének megoldhatatlan, kigazdálkodhatatlan feladatot jelent. Főleg éppen a leghátrányosabb régiókban még működő cégeknél. Arról nem is beszélve, hogy az állam is jól járt, ugyanis például a garantált bérminimum összege 33 ezer forinttal nőt ugyan, de a többletből csak 21 ezer forint kerül a dolgozóhoz, a maradékot adó, járulék formájában a költségvetés zsebeli be.
A jelentős béremelések sem változtattak azonban azon, hogy a magyarországi keresetek 3-4-szeresét kínálják a munkáltatók Ausztriában, vagy Németországban.
Akkora a baj, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, Parragh László is elismerte egy tanácskozáson, hogy: "Ha túl erősen nyomjuk a béreket fölfelé, azt nem tudják kitermelni", ha viszont nem, akkor "kiürül az ország".
A legtöbb szakértő szerint a kormány erőszakos beavatkozása a bérekbe több kárt, mint hasznot hajtott. Annál is inkább, mert a piac már a központi intézkedésektől függetlenül is kierőszakolta a béremeléseket, különösen az egyre gyarapodó hiányszakmákban.
Ki lehet kapni a Csatornaszamos MgTSZ ificsapatától is. Vagy bárki mástól. Ez ugyanis egy játék. Egy játékban a gyengébb néha elveri az erősebbet. Ez néha igen kellemetlen, vagy úgy mondjam: a világ előtt ciki. Ahogy ciki volt a Manchester Unitednek kikapnia a Zalaegerszegi TE-től, pedig a két csapat között nagyobb tudás- és anyagi háttérbéli különbség volt, mint a tegnap pályára lépő két válogatott között.
Az igazi ciki azonban nem ez. Ami miatt valóban szégyellni kéne magunkat a világ előtt az az, hogy időről időre ráengedünk mit sem sejtő európai városokra néhány száz elborult neandervölgyit náci tetkóval vonulni Marseille-ben, kedélyesen buzizni Lisszabonban, borogatni Bukarestben. Ott kéne őket felejteni valahol, hozzanak létre számukra egy no-go zónát vagy egy állatkertet.
De nyilván hazánk nem mondhat le varázsos személyiségükről, értékes szolgálataikról. A lelátói lumpenek a rendszer Zsil-völgyi bányászai, kellenek ők a pártszékházak elé, a választási irodához és vadászni CEU-kitűzős fiatalokat az éjszakában. Mindemellett ők jelenítik meg leginkább azt a lelki működést, amely a NER egészére jellemző, és amely már a Kádár- és Rákosi-rendszert is áthatotta: 11 vadidegen férfi produkciója teremti meg a személyes önbecsülést, az egyéni és kollektív kiválóságot, a büszkeség érzését. A fekete pólós harcosokból – akik társadalmilag olyan hasznos tevékenységet látnak el, mint például a karlendítés, a fejvörösítés és más hasonlók – nem egyszerűen a szurkolói elkeseredés, düh tör elő (ami érthető lenne, ha valakit magával ragad a játék), hanem az afeletti csalódás, hogy most nem érezhetik magukat különbnek más népek fiainál, és nem tudják felsőbbrendűségük teljes tudatában ordibálni, hogy ledarálnak minden román csecsemőt. Ezért üvöltik a magyar csapatnak, hogy vegyétek le a mezt, és ez csal könnyeket Dzsudzsák szemébe.
Emiatt éppenséggel nem kéne sírnia – más okból lehet. Az ugyanis valóban elmondhatatlanul kínos, hogy civilben recepciós, tanár meg műszerész hobbifocisták verik azokat, akik a futballból élnek, és elvben nincs más dolguk, mint a lehető legjobban fölkészülni a következő mérkőzésre.
De hát ez már így volt tavalyelőtt is. Csak akkor a villanyszerelőkből, bankárokból és börtönőrökből álló – kulcsjátékosait nélkülöző – feröeri csapatot sikerült hazai pályán kínnal, keservvel lenyomni, ami után kitört az össznépi hurrá, s ha bátorkodtam megjegyezni, hogy itt Feröerről van szó, akkor jött a magát kommentelőből átképző autodidakta szakértő, hogy kioktasson: napjaink futballjában minden győzelem értékes, a fejlődés egyértelmű, és aki nem képes a győzelmet a nándorfehérvári diadallal azonos szinten kezelni, az válasszon más országot magának stb. Innen jutottunk el oda, hogy
Ez a „na ugye” volt hivatva igazolni a labdarúgásba öntött állami milliárdokat, a lázálomszerű stadionépítkezést, azt, hogy lelátói VIP-páholyokban intéződnek az államügyek, és hogy a miniszterelnöknek bármely nemzetközi torna fontosabb, mint a hivatalos programok. Tavaly nyáron az örömünnepek hangjait fölerősítő és elferdítő média azt a látszatot erősítette, hogy mindez megérte. Leszünk még újra focinagyhatalom, és hogy focinagyhatalomnak lenni jó, mert akkor boldogságban forr össze a nemzet, és újra három tenger fogja mosni aranylábainkat. A nyolcvanas évek sportújságírásában rekedt orbánista-szotyialista szubkultúra a mai napig „EB-csodát” emleget, utalva a hangulatra és az eredményekre egyaránt. Ez egyrészt félreértés, másrészt önámítás.
Magyarország a világ jelentős autokráciái közé került a Freedom House friss jelentése szerint. A nem sok örömre okot adó helyezés az elmúlt tíz évben tapasztalt drasztikus visszaesés következménye.
A modern autoriter rendszerek közül a legfontosabbak Kína és Oroszország, ám Arch Puddington – Magyarországon kívül – többször is megemlíti Venezuelát, Törökországot és Iránt. A szakértő szerint ezen államokban mind fellelhetők a modern autoriter rendszerek alappillérei.
A pluralizmus illúziója
A modern autoriter rendszerek sajátja, hogy sikerült olyan technikákat kifejleszteniük, amelyek segítségével teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartják a választási rendszert, de közben fenntartják a pluralizmus illúzióját. Puddington rámutat, hogy még a szinte diktatúraként működő Venezuelában is sikerült az ellenzéknek sikert aratnia a legutóbbi parlamenti választásokon, sőt, az elnökválasztáson is indulhatnak ellenzéki jelöltek, ám a hatalom kontrollja miatt szinte lehetetlen, hogy valódi változásokat eredményező győzelmet arassanak.
Oroszországban szintén jelen van az „ellenzék” a parlamentben, ám ezek a képviselők nem kérdőjelezik meg Vlagyimir Putyin vezetői hatalmát, s az elnök számíthat is a támogatásukra a kulcsfontosságú ügyekben. A valódi ellenzékieket ezzel szemben nem tolerálja a hatalom, s Putyin jó ideje azon dolgozik, hogy elhallgattassa a demokratikus ellenzéket, amely rendre megpiszkál olyan kényes ügyeket, mint a korrupció, a stagnáló gazdaság kérdése vagy a külföldi katonai akciók.
Propaganda határokon innen és túl
A szabad sajtó nélkül nincs demokrácia, az újgenerációs autoriter vezetők egyik legfontosabb célkitűzése épp ezért a szabad sajtó felszámolása. Az internet korában nincs olyan könnyű dolguk, mint az elődeiknek, Oroszország azonban ennek ellenére éllovas volt azoknak a módszereknek a kifejlesztésében, amelyek segítségével hatékonyan lehet uralni a médiát. Putyin már elnöksége legelején a kormány közvetlen ellenőrzése alá vonta a legfontosabb médiumokat – így az állami televíziócsatornákat –, más, jelentős médiumokat pedig hozzá közel álló oligarchák vásároltak fel. A putyini stratégia részét képezi továbbá, hogy a politikailag irreleváns témákat többnyire független, objektív szempontok szerint közelítik meg, ám a politikailag érzékeny témák tálalását a legdurvább módon befolyásolják. Putyin azt is felismerte, hogy nem csupán az offline médiát „érdemes” szabályoznia a céljai érdekében, hanem az online médiát is: a Freedom House szerint az utóbbi években ennek érdekében számos törvényt hoztak, s olyan tulajdonoscserék mentek végbe a fontosabb sajtóorgánumoknál, amelyek biztosítják az ellenőrzött tartalmat. Az orosz „innovációk” közé tartozik, hogy a hatalom megtart néhány független médiumot – ilyen többek között a Novaya Gazeta –, ám ezek elérése általában kicsi. Az információ fegyverként való használata szintén gyakori módszer, a kritikus hangok, politikai ellenfelek démonizálása a Kreml közkedvelt módszere.
Civilek célkeresztben
Demokratikus folyamatok nem játszódhatnak le a civil társadalom aktív részvétele nélkül. Ezt az autoriter vezetők is felismerték. Az elmúlt évtizedben számos országban, így Oroszországban, Kínában, Iránban és Venezuelában is megnehezítették a civilek dolgát. Számos olyan törvényt hoztak, amelyek megnehezítették a szervezetek független működését, és finanszírozását.
– Azt harsogja két melldöngetés között a Fidesz, hogy üdvözlik ők a Kúria ítéletét, mert a bűnözőknek a börtönben a helye. Gyurcsány és a szocialisták követték el minden idők legkorruptabb kormányzását, lopták a nemzeti vagyont és visszaéltek hatalmukkal. Ezt a mai sukorói jogerős ítélet is bizonyítja.
– Azt mondta Juhász Péter tegnap, hogy a magyar bíróság jogerős ítélete szerint Rogán Antalt lehet bűnözőnek nevezni.
– Azt olvasom ma, hogy a Fővárosi Törvényszék elsőfokon úgy döntött, hogy lehet azt mondani, hogy a Fidesz-kormány az adófizetőktől ellopott pénzből tart fenn szennylapokat és kanálisokat médiorgánumokat, köztük a Magyar Időket is.
– Megerősített együttműködés keretében húsz uniós tagállam létrehozza az európai ügyészi hivatalt. Ebben az együttműködésben természetesen Magyarország nem kíván részt venni. Igen, arról a Fidesz-KDNP által kormányzott Magyarországról beszélünk, ahol a legtöbb EU-támogatást csalták el uniós viszonylatban, és ahol Polt Péternek hívják a legfőbb ügyészt. Ha minden igaz, és remélem minden igaz lesz, a jövőben az európai ügyészséghez való csatlakozáshoz köthetik az EU-s források kifizetését. Addig is és állandóan is: nekünk a pénz kell, az ügyészséget tartsák meg maguknak. Van nekünk olyan világszínvonalú ügyészségünk, hogy Tarsolycsaba adja a másikat.
No, akkor rakjuk össze szépen a kockákat, ha már ekkora nagy egyetértés alakult ki közöttem meg a Fidesz között abban, hogy bűnözőknek (szevasz, Rogán!) hol a helyük. Valami egészen módfelett szórakoztató lenne, hacsak nem volna dühítő ez az izzadságszagú kapaszkodás minden idők legkorruptabb Gyurcsány-kormányzásába. Egy olyan állampárt részéről, amelynek berkeiben a miniszterelnököt egy darab strómanja (az összes többi enyves kezű erkölcsi hulladékot most ne soroljuk fel) egyetlen év alatt 100 milliárd = 100 000 millió forinttal zsírosodott. Arról nem is beszélve, hogy a szekta boldogan olvashatja tovább a lopott pénzből működő Magyar Idők Rogán Antal bűnözőről szóló cikkeit.
Gyurcsány levelet írt a szocialistáknak, a szocialisták bunkóskodtak egyet, ezenközben Gulyás Mártonnak sikerült egy táborba terelni a birkát a farkassal, majd az akol lakói ultimátumot adtak Orbánnak, ő meg majd kis lóvét lök a nyuggereknek, hiszen megigérte Bözsi néninek.
A Magyar Párthomokozóban csendesen játszanak a gyerekek, kelj ki pipiske... Nem mondom, érdekes lenne ez a játék egy demokráciában, de a jelenlegi helyzetben ostoba és szánalmas.
Emellett mégiscsak vérfagyasztó, hogy a társadalom hosszú idő óta első ésszerű önvédelmi reflexét éppen egy túlmozgásos, exhibicionista aktivistának sikerült előcsalogatni, habár abban azért erősen kételkedem, hogy a mezei választó lelkesen támogatni fogja ezt a harcot. Ő nem is igen érti, mi is a baj a választásokkal, hiszen ott az urna, és egyelőre még csak a szavazata és nem a hamvai vannak benne...
Lehetne persze azt mondani, hogy a magyar társadalom a szocializmus vérzivataros esztendei alatt elveszítette politizálásra alkalmas fiait, én mégis inkább úgy vélem, hogy a rendszerváltással a gyenge emberi minőség került felszínre, és azok a tisztességes emberek, akikben természetes késztetés volt a közéletben való részvételre. visszahúzódtak. Tették ezt azért, mert a helyzetet úgy élték meg, mint a társadalom hálátlanságát, mellyel a jobbítására irányuló törekvéseiket büntette, mikor megrágalmazta múltjukat és fenyegette egzisztenciájukat. Gyermekeik pedig látták apáik sorsát, és nem kívánták maguknak ugyanezt. Közben huszonöt év populista agymosása is meghozta eredményét, az emberek elszakadtak a realitásoktól, a céljaik sem kötődtek már egmáshoz, a társadalom atomizálódott és tagjai csak egyéni sorsukkal törődtek az ősi "kaparj kurta, neked is jut!" elv alapján. Ha megnézzük, hogy milyen figurák kerültek elő és arattak sikert, hát az ember csak elszörnyed, és még nincs vége a folyamatnak, hiszen mást se látni, csak azt, hogy a politikusok demokráciát kiáltanak, de közben bolsevik elveket követve népboldogítanának. És ez már egy tisztességes szint, mert vannak közöttük, akik csak magukat boldogítanák, önmagukkal illusztrálva, hogy "a pénz nem boldogít" - téves megállapítás.
Végtére is Gulyás Mártonék most kísérletet tesznek arra, hogy a politikai harc egy részterületén végrehajtsák azt, amit a teljes politikai térben kellene megtenni a pártoknak és a választóknak: félretéve a nézetkülönbségeket fontossági sorrendet kellene állítani és világgá kellene zavarni Orbánt és bandáját. Ha itt el lehet viselni egymást, hát miért ne lehetne elviselni egy választási együttműködésben, eltakarítva a diktatúrát? Valószínűleg a sok lúd se mind haver, mikor nekimennek a disznónak, nem igaz? Sajnos, a logika nem erőssége a politikai életnek, ezen túl pedig a pálya tele van doktrinerekkel, akik bele vannak szerelmesedve saját szépelgésükbe, miközben a politika pragmatikus műfaj, és a sikert sok esetben a megszokotól eltérő megoldások hozzák meg. Régen is volt ilyen, népfront-politikának hívták, mely összefogást jelentett a nácizmus ellen. Ma is valami ilyesmire lenne szükség, mert a létfenntartás ösztönének országos méretekben is működnie kellene, ez pedig minden más vita előtt a diktatúrával való leszámolást írja elő. Feltéve persze, hogy ez a cél, nem pedig a parlamenti dagonyázás.
Azt hiszem, a választó előbb-utóbb azokat is meg fogják büntetni, akik mindent elkövetnek az egységre törekvés ellen. Majd meglátjuk.
Amit ma láthatunk, az még csak az, hogy Isten nem bottal ver.
Kerékgyártó István jogot, majd filozófia szakot végzett, a rendszerváltás után privatizációs tanácsadó céget alapított, a Horn-kormány utolsó évében az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatójának nevezték ki. Belülről élte meg, hogyan zajlottak le nálunk a politikai, gazdasági átalakulások. Amióta kiszállt a közéletből, több regényt és drámát is írt a magyar vadkapitalizmus nyerteseiről és veszteseiről.
Nemrég jelent meg A rendszerváltó című kötete, amelynek főhőse vidéki értelmiségiként csöppen bele a kilencvenes évek sorsfordító eseményeibe. Morális aggályai nincsenek, a politikától csupán gyors meggazdagodást vár, s a pénzért bárkit bármikor elárul. Az írótól azt is megkérdeztük: ilyen figurák működtetik a jelenlegi Orbán-rendszert?
– Tizennyolc évvel ezelőtt, Vagyonregény címmel már írt egy regényt a rendszerváltásról. Miért tért vissza a témához? Úgy érezte, sok minden kimaradt abból a könyvből, vagy már másként látja azt az időszakot?
– Keményen benne voltam a rendszerváltásban én is. Előtte tíz éven át filozófiatörténetet tanítottam a pécsi egyetemen. A kilencvenes évek elején elővettem a jogi diplomámat, és egy barátommal privatizációs tanácsadó céget alapítottunk. Majd újra váltottam: a Horn-éra utolsó és az első Orbán-kormány első évében az ORTT főigazgatója voltam. 47 éves koromban úgy döntöttem, kiszállok a közéletből, és csakis az írással foglalkozom. Most részben azért nyúltam vissza a rendszerváltáshoz – amivel az első regényemben is foglalkoztam –, mert azóta is izgat a téma, és talán gazdagodtak az írói eszközeim is. És igaz az is: a jelenből visszatekintve nagyon másként látom azt az időszakot. Jóval borúsabban.
– Nyilatkozta is: a demokráciát és a szabadságot felülről, ajándékba kaptuk, talán ezért sem tudtuk megbecsülni. Jobb lett volna, ha forradalmi vér folyik az utcákon?
– Az semmiképp, de a politikai változásokért nem csak fegyverrel lehet küzdeni. A szűk demokratikus ellenzéket leszámítva a Kádár-korszak népe békésen dagonyázott az egypártrendszer puhuló diktatúrájában, s ha rajta múlt volna, nagyon sokáig nem következik be a rendszerváltás. Utólag az is látszik, mennyire könnyelműen herdáljuk el azt a törékeny demokráciát és a szabadságot, amit kiépítettünk, holott végre ahhoz a Nyugathoz tartozhatnánk, amelyhez több száz éve csatlakozni akartunk.
– A rendszerváltásnak a hirtelen meggazdagodó eliten kívül rengeteg vesztese is lett. Tömegek zuhantak olyan szegénységbe, amilyenben korábban sosem éltek. A nyomor azóta csak mélyült, hatalmasak a társadalmon belüli egzisztenciális szakadékok. Ennek a „szabadságnak” kellene örülni?
– Természetesen nem. És még nagyobb gond, hogy a jelenlegi kormánynak a periférián élőkkel is sikerült elhitetnie, hogy minden bajunkért mások a felelősek, főleg Európa. Az uniótól kapott rengeteg támogatás meg nekünk amúgy is jár. A rendszer igazi veszteseit elszigetelik a hiteles információktól, csak a sikerpropaganda jut el hozzájuk. És amikor szavazni kell, tájékozatlanságuk okán vagy a helyi fideszes hűbérurak fenyegetései miatt a kormányra voksolnak még akkor is, ha a demokrácia felszámolásával épp ők kerülnek a legrosszabb helyzetbe. Ugyanakkor visszatekintve már látszik, hogy hol követtük el a hibákat.
– Például hol?
– Az alkotmányba a jogállami garanciákat is be kellett volna betonozni, hogy mondjuk a választási törvényt, a médiatörvényt vagy az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztását csak széles körű politikai konszenzussal lehessen megváltoztatni.
Még nem ért véget az a per, ami az MKB tulajdonosi szerkezetének tisztázása érdekében indult, de a bank már más kézbe kerül. A háttérben a nemzet gázszerelője, Mészáros Lőrinc tűnik fel. Közben azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a felcsúti polgármester az FHB Banknál is játékban van. Lehet viszont, hogy ott pont ellenkező előjellel.
Gyors ütemben terjeszkedik Mészáros Lőrinc a hazai bankszektorban. Ezúttal a tavasszal az érdekeltségébe került Konzum Nyrt. jelentette be, hogy a Konzum Befektetési Alapkezelő átveszi a Metis Magántőkealap kezelését a Minerva Tőkealap-kezelő Zrt.-től, amely az MKB 45 százalékának tulajdonosa. Ezzel az új alapkezelőnek közvetve 45 százalékos részesedése lesz a negyedik legnagyobb bankban. Emellett kezdeményezték egy új befektetési alap, a Metis II. Magántőkealap létrehozását is, amely további 4 százalékot szándékozik venni az MKB-ban.
Már tavaly feltűnést keltett, hogy két igencsak bizonytalan hátterű, frissen létrehozott befektetési alap szerzett meghatározó részesedést, a korábban az állam kezébe került bankban. Miközben – egyebek mellett távol-keleti befektetőket is emlegettek - a Figyelő tavalyi információi szerint a Metis Magántőkealap mögötti egyik nagy magánbefektető a Duna Aszfalt Kft. tulajdonosa, Szíjj László lehet, akit a hírek szerint több szál is fűz Mészáros Lőrinc építőipari vállalkozásaihoz.
Nyilvánosság van, csak éppen nem úgy...
A Transparency International Magyarország és a Magyar Narancs újságírója által indított perben a Fővárosi Ítélőtábla márciusban jogerősen úgy döntött, hogy 15 napon belül nyilvánosságra kell hozni, kik is vették meg az MKB-t. Az MNB, mint azt közleményben is tudatta a döntés ellen a Kúriához fordult, így a nyilvánosságra hozatal egyelőre nem történt meg.
A Konzum kezelésébe most éppen ezek az alapok kerültek – és így már egyértelművé vált Mészárosék szerepe. Mint a Világgazdaságnak Jászai Gellért, a Konzum elnök-vezérigazgatója azonban hangsúlyozta, a tranzakció a Metis Magántőkealap kezelésének átvételéről szól, amely az MKB Bank 45 százaléka fölötti befolyás megszerzését jelenti, és nem a tulajdonának a megvásárlását. Ez valóban fontos különbség, az viszont bizonyos, hogy az MKB jövőbeni üzleti politikájára az új kezelőnek lesz lényegében ellenállhatatlan hatása.
A Mészáros-csoport nemrég az FHB-ba is betette a lábát. A Konzum Nyrt. 5,96 százalékos közvetett részesedést vásárolt a bankban. A csoporthoz tartozó KZF vagyonkezelő így a BÉT április 28 -iki frissítésű adatai szerint 9,79 százalékot birtokolt.
Érdekes fejlemények az FHB-nál
Nem sokkal ezt követően az FHB azonban rendkívüli tájékoztatás keretében bejelentette, hogy fő részvényese, a Takarékbank és további huszonegy, a szövetkezeti hitelintézeti integrációhoz tartozó részvényese között úgynevezett összehangolási megállapodás jött létre. A megállapodást a pénzintézet közgyűlése április végén tartott közgyűlésén előzetesen már jóváhagyta, egyben azt is kinyilvánította, hogy a szövetkezeti hitelintézetek integrációjának stratégiai célja, hogy a társaság és az integráció hitelintézet tagjai az FHB Jelzálogbank 100 százalékos tulajdonosai legyenek.
Ennek következtében a jogszabályok szerint nyilvános vételi ajánlatot kell tenniük a bank többi részvényeire, ami eszerint a Mészárosék tulajdonában levő részvényekre is vonatkozik. Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója ugyanis a HVG-nek adott interjúban határozottan kijelentette, hogy „sem Mészáros Lőrinc, sem a családja, sem a cége nem tulajdonosa, tisztségviselője a takarékszövetkezeti integráció egyik tagjának sem...”, s ha így van, nem részese az összehangoltan eljáró tulajdonosoknak.
Mivel úgy alakult az élet, hogy a BL-döntőn, Cardiffban a VIP-páholyban pöffeszkedni fontosabb volt, mint Csíksomlyón kampányolni nemzetileg össszetartozni az ott összesereglett magyarok tömegeivel (egyébként is Áder János államelnök tökéletesen kifejezte mindazt, amiért oda küldték), a legnemzetibb kormány örökzöld miniszterelnöke Facebook-oldalán üzent a nemzeti összetartozás napja alkalmából minden magyaroknak:
Én biztosan nem szeretném és hátha nem is fogom elrontani az egymásra lépő talpainkból szárba szökkenő giganemzeti gigaösszetartozás napját (bárcsak el lehetne rontani), de azért nem bírom nem szóvá tenni, hogy az összes hócipőm tele van ezzel a június 4-ével. Nem tegnap óta, nagyon régóta.
A Juhász Gyulától kölcsönvett verssort nem is kell a tágabb kontextusába helyezni (Magyar szegénység: véget ér e tél,/Lesz még itt szőlő és lesz lágy kenyér,/Az igazság lesz úr e föld felett/És az se fáj, hogy én már nem leszek!) ahhoz, hogy a cinizmus átsüssön a mondanivalón. A szőlőben és lágy kenyérben dúskáló Orbán-dinasztia első embere odabüfögött a parasztoknak: igaz, hogy lassan egy évtizede én osztom a lapokat, ti tűrjetek, majd egyszer lesz nektek is, csak győzzétek kivárni.
Emellett még szó nélkül is képes lettem volna elmenni, ha a Fidesz nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy az általuk 2010-ben kitalált eme piros, vagy fekete keretes ünnep-, illetve gyásznapon is beleürítsenek a pofámba.
www.youtube.com / Fidesz / videó
A Fidesz-KDNP ügyeletes barnaszája azért szólalt meg ma, a Fidesz-KDNP által 2010-ben gründolt nemzeti összetartozás napján, azért csődített össze egy sajtótájékoztatót, hogy elmondja, kik nem tartoznak a nemzethez:
A magyarság szégyenfalán van a helyük mindazoknak, akik 2010-ben nem álltak ki a magyar nemzet határokon átívelő egysége mellett, nem szavazták meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt, és ezen a szégyenfalon ott van Gyurcsány Ferenc, Botka László és Vona Gábor is. 2010 óta az ellenzék újra és újra bizonyította, hogy nem lehet rájuk számítani, ha nemzeti ügyekről van szó, sőt odáig mentek, hogy baloldali és újabban már jobbikos politikusok is gyalázták a külhoni magyarságot.
A Fidesz tiltakozik Soros György brüsszeli beszéde ellen, amelyben azt mondta, “csodálom a bátorságot, amivel a magyar emberek ellenállnak az Orbán-rezsim által fölépített maffiaállam megtévesztésének és korrupciójának. Lelkesít az energetikus válasz, amivel az európai intézmények reagáltak a Lengyelországból és Magyarországról jövő kihívásra. Úgy látom, hogy az Európai Unió lassan, de biztosan újjászületik”.
Arany mondatok, minden szava igaz, talán csak azt leszámítva, hogy a magyar emberek oly nagyon ellenállnának Orbán maffiaállamának. Viszont valóban örvendetes, hogy az Európai Unió végre normálisan reagált mindarra, ami Magyarországon és Lengyelországban történik. Ha az oroszok által gerjesztett szélsőjobboldali dezinformációs támadást sikerül Európában visszaverni, az valóban az Európai Unió megújulásához és megerősödéséhez vezethet.
A Fidesz kikérte magának, hogy maffiaállamnak nevezzék, de nem értjük a felháborodását, mert ennél pontosabb meghatározás még nem született, és a “Magyar Polip” című kötetek (Szerkesztette: Magyar Bálint) ezt pontosan alátámasztják. Ez a magyar államforma, akár bele is írhatnák az alaptörvényükbe. A működési módja demokráciának álcázott diktatúra, a rendszer ideológiája fasiszta, de az államformája maffiaállam.
A Fidesz az első olyan szervezett bűznözői csoport, amely nem az állammal vívott harcban szerzi meg a köz vagyonát, sarcolja meg az adófizetőket, hanem magát az államot foglalta el, és az állami pozícióból rabolja szét Magyarország vagyonát. Az állam szervezetébe bújva tartja fenn és működteti a maffiát. A magyar “Don Corleone”-t Orbán Viktornak hívják és a miniszterelnöki posztot bitorolja. Pontosan úgy, mintha Al Capone amerikai elnök lett volna.
A különböző maffiák csúcsteljesítménye eddig az volt, hogy megvásároltak korrupt rendőrt, ügyészt, bírót, politikust. Az Orbán vezette fideszes maffia új fejezetet nyitott a szervezett bűnözés és a kriminalisztika történetében, hogy a világon egyedüliként magát az államot foglalta el a maffia, és az államot működteti maffiaként. Ez a maffiaállam, amelynél azért nehéz korrupcióról is beszélni, mert ennek a fogalomnak is új jelentést adott, miszerint a korrupció maga az állam működési és létezési módja.
A vesztegetést, a befolyással való üzérkedést, az adócsalást, a lopást és a rablást nem a bűnügyi krónikákban, hanem a hivatalos állami Magyar Közlönyben lehet olvasni. Mintha egy paródiát látnánk, ahol a bankrablást nem a krimi rovatban lehet olvasni, hanem az állami bejelentések között. A prostitúció ilyen mértékben még nem terjedt ki, hogy a prostituált fogalma nem az utcalányokra szűkül, hanem a miniszterektől az utolsó fideszes trafikosig.
Ilyen védelmi zsarolást, amit az Orbán maffia csinál magyar és külföldi cégekkel, az oroszok álmaiban szerepelnek csak, miközben az orosz maffia ennek a nagymestere. Leszámolások nem a nyílt utcán lövöldözéssel folynak, hanem az állami igazságszolgáltatás révén. Nem kell a bűntársakat fegyveresen kiszabadítani az előzetesből vagy a börtönből, mert be sem kerülnek, hiszen a legfőbb ügyész a maffia embere, aki az ügyészséget a maffia érdekében működteti. Egy jogállamban ő lenne az első, akit le kellene tartóztatni.
A magyar maffiállamban virágzik az alvilág minden tevékenysége, a pénzmosástól a lopáson át a legprimitívebb lefizetésig, csak ezt a tevékenységet az állam nem üldözi, hanem maga az állam hajtja végre, amelyet átvett a maffia. Nem kell sokat töprengeni, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna (lásd még szerencsejáték), Rogán, stb. valamennyien szervezett bűnözői csoport tagjai, alvilági emberek, élükön a maffiavezérrel. Így lettek ők Magyar Bálint meghatározása szerint a szervezett “felvilág” részei.
Hiába a kedvező makrogazdasági adatok, a magyarországi cégek hatékonysága nem javul, a bérlemaradás is nő.
Ne sírj, Balázs! Ezért nem érdemes. Vélemény.
Magyarország a világ jelentős autokráciái közé került a Freedom House friss jelentése szerint. A nem sok örömre okot adó helyezés az elmúlt tíz évben tapasztalt drasztikus visszaesés következménye.
– Azt harsogja két melldöngetés között a Fidesz, hogy üdvözlik ők a Kúria ítéletét, mert a bűnözőknek a börtönben a helye. Gyurcsány és a szocialisták követték el minden idők legkorruptabb kormányzását, lopták a nemzeti vagyont és visszaéltek hatalmukkal. Ezt a mai sukorói jogerős ítélet is bizonyítja.
Gyurcsány levelet írt a szocialistáknak, a szocialisták bunkóskodtak egyet, ezenközben Gulyás Mártonnak sikerült egy táborba terelni a birkát a farkassal, majd az akol lakói ultimátumot adtak Orbánnak, ő meg majd kis lóvét lök a nyuggereknek, hiszen megigérte Bözsi néninek.
Kerékgyártó István jogot, majd filozófia szakot végzett, a rendszerváltás után privatizációs tanácsadó céget alapított, a Horn-kormány utolsó évében az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatójának nevezték ki. Belülről élte meg, hogyan zajlottak le nálunk a politikai, gazdasági átalakulások. Amióta kiszállt a közéletből, több regényt és drámát is írt a magyar vadkapitalizmus nyerteseiről és veszteseiről.
Még nem ért véget az a per, ami az MKB tulajdonosi szerkezetének tisztázása érdekében indult, de a bank már más kézbe kerül. A háttérben a nemzet gázszerelője, Mészáros Lőrinc tűnik fel. Közben azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a felcsúti polgármester az FHB Banknál is játékban van. Lehet viszont, hogy ott pont ellenkező előjellel.
Mivel úgy alakult az élet, hogy a BL-döntőn, Cardiffban a VIP-páholyban pöffeszkedni fontosabb volt, mint Csíksomlyón 
A Fidesz tiltakozik Soros György brüsszeli beszéde ellen, amelyben azt mondta, “csodálom a bátorságot, amivel a magyar emberek ellenállnak az Orbán-rezsim által fölépített maffiaállam megtévesztésének és korrupciójának. Lelkesít az energetikus válasz, amivel az európai intézmények reagáltak a Lengyelországból és Magyarországról jövő kihívásra. Úgy látom, hogy az Európai Unió lassan, de biztosan újjászületik”.