Tulajdonképpen érthető, hogy ha egy párt, mely azt a képet akarja magáról mutatni, hogy győzelemre törekszik, akkor - ha már minden ésszerű dolgot megpróbált ennek érdekében megtenni - megpróbálkozik egy-két ésszerűtlennel is, mint amilyen például a választási bojkott ötlete. Az elképzelés nem mai, alá van támogatva ideológiailag is - nem szabad a parlamenti részvétellel legitimálni a diktatúrát - ennek ellenére naiv és kivitelezhetetlen.
Ha a legutóbbi választáson Orbán tudott egy szakajtóravaló kamupártot indítani, akkor neki csak kényelmesebb felállást jelentene, ha ellenzéke színtisztán kamupártokból állna. Ezzel az utolsó, még használható kommunikációs teret is Orbán ölébe hajítaná a demokratikus oldal. Ez még akkor sem lenne okos dolog, ha Gyurcsány elképzelésének megfelelően ebbe a kísérletbe a „Jobbiktól a Momentumig” mindenki beszáll, és aztán a „mai tüntetések hullámán” egy átfogó, Orbánnal szembeni népmozgalmat szerveznek. Nem akarom én a libát tojást tojni tanítani, de az azért biztos, hogy negatív programmal - ne tegyünk valamit - az adófizetést kivéve rohadt nehéz embereket mozgósítani, a fiatalokat meg egyáltalán nem is lehet.
A magukat demokratikusnak mondó pártok természetesen élből elutasították a kezdeményezést, amelynek én egyetlen pozitívumát azért találtam - úgy látszik, hogy Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbik nélkül nincs ma sok esély Orbán világgákergetésére.
Nem azért, mert Orbán annyira jó, hanem azért, mert az emberek ma is mindent elhisznek, amit a média az orruk alá tol. Így elhiszik, hogy az ország erős, a gazdaság jól teljesít és a migráncsok Julcsa néni kissé molyrágta muffjára ácsingóznak, miközben elveszik előle a munkát is, továbbá rákényszerítik a csadort, ami nem egy praktikus viselet a malacka etetésénél... A politikai verseny ma kommunikációs küzdelmet jelent - aki eléri, hogy hisznek neki, az győz, és a győztes visz mindent. A magyar sors különös tragédiája, hogy az elmúlt negyedszázadban egyetlen magyar politikus volt csak, aki megpróbált - legalább zárt körben, a sajátjai között - őszintén és köntörfalazás, meg egyrészt-másrészt nélkül beszélni, na, arról az egyről azt hiszi a nép, hogy hazudós, míg azt, akinek az utolsó tizenöt évben egy őszinte szava vagy tette nem volt, azt igazmondónak tartja. Ami érdekes, az a pártok elutasító magatartásának indoklása.
A szocialisták nem cicóznak, azt állítják, hogy azok az ellenzéki pártok, akikkel az elmúlt hónapokban leültek tárgyalni – ide értve a Demokratikus Koalíciót is – nemet mondtak a koordinált jelöltállításra, a közös listára és a közös miniszterelnök-jelöltre. Pedig a Jobbik segédcsapatai által megtámogatott Fidesz-tábor egységét csak egy másik, annál erősebb egységgel lehet legyőzni – vélekedett a kommunikációs igazgató. Hogy a DK-val nem ültek le tárgyalni, mégis mást állítanak, ez csak őket minősíti, de ha a második mondatukat komolyan gondolják, akkor a viselkedésük vagy a demokrácia elárulása, vagy szánalmas elmekórtani tünet. Természetesen alapvető tévedés az, ha egy választási összefogás során diktálni akarnak. Diktálni diktatúrákban szokás, és ha ezzel nyernének, akkor az mégcsak nem is proletárdiktatúra lenne, hanem az elmeosztály skizofrénjeinek győzelme a szociopaták felett.
A szocilistákkal kapcsolatban elég sok konteo terjed, kezdve a hetven-harmincas osztozkodástól a Gyurcsány kiirtására Orbánnal kötött megállapodásig, ez a viselkedés is szépen beleillik a sorba. Semmit nem segít ezen a tenyeres-talpas Botka, aki ugyan hozhat néhány szavazatot csak azzal, hogy bánatosan belebőg a nagy magyar politikai éjszakába, de ettől ő még önjelölt mutyista marad, aki ki tudja, milyen érdekeket képvisel a szocialisták megválasztott tisztségviselőinek nyakára telepedve. Ezen persze nem nekem kellene elgondolkodni, hanem a Szocialista Párt tagjainak és választóinak, míg csak nem késő.
Kósa Lajost nem azért tartja a Fidesz, mert ő a legokosabb embere a frakciónak. Az viszont a javára írható, hogy bármikor képes nagyon érdekes, mondhatni, mulatságos mondatokat elővezetni, amire ebben a szomorú világban egyre nagyobb igény mutatkozik.
Kósa frakcióvezető legutóbb az őt kérdező Mandiner munkatársait nevezte sajtóhiénáknak. Igaz, a kérdés nem úgy szólt, hogy „Kósa úr, Ön szerint mi sajtóhiénák vagyunk, vagy sem?”, de Kósa frakcióvezető annyira nagyvonalú, hogy olyan kérdésekre is szívesen válaszol, amelyeket fel sem tesznek neki.
Kósa frakcióvezető egy évvel ezelőtt már megpróbálta megrendszabályozni a sajtó munkatársait, a jelek szerint kevés sikerrel. Akkor azt javasolta, hogy szabályozzák a sajtótájékoztatók rendjét, vagyis, csak arról kérdezhessék a politikusokat, ami a sajtótájékoztató témája.
Nem arról van szó tehát, amire józan ésszel a legtöbben gondolnánk, vagyis, hogy a Fidesz ne tartaná tiszteletben a sajtó szabadságát, és félne a valódi kérdésekkel szembesülni. Épp ellenkezőleg: Kósa úr és társai csupán azt szeretnék elkerülni, hogy a sajtó tisztelt munkatársai olyanról kérdezzék őket, amire nem tudnak jól válaszolni.
Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre még a leghülyébb kormánytag is képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető
Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga a miniszterelnök, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok, az ápolók, és úgy általában: miért pocsék minden, úgy ahogyan van.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszol. A miniszterelnök ugyanis nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem címeres gazemberek vezetik ezt az országot.
A kormány minden vágya, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak legyenek. Ha egyes szerkesztőségek nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata szívesen megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli a sajtót, mint az újságírók.
Ez természetesen nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.
Igény esetén nem csak a sajtó kérdéseit fogalmazza meg a kormány, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.
Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, akik magas szinten értik a feladatukat, és még véletlenül sem kérdeznek olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.
Gyerekszemüveg Soros-pénzből mehet? Farkasflóriánok elszámoltatása? - Nincs kétségem, hogy megszavazzák ezt is: a civiltörvény módosítását, minden tiltakozás ellenére.
Próbálom is értelmezni magunkat benne. Mert mi is kapunk külföldi szervezetektől pályázati támogatásokat (csak úgy ők sem adnak). Bár a működésünk, adománygyűjtésünk megfelel nemcsak a magyar törvényeknek, de még egy plusz, az átláthatóságról szóló civil minősítési követelményeknek is, mégis úgy érzem, felkerülhetünk a listára. Ezért vannak kérdéseim. Látszólag apró részletkérdések, de jó lenne tudni, mert szeretnék nem az ellenség bélyegével dolgozni tovább, civilként, a legelesettebbekért.
Jó lenne tudni a szervezeti keretét is ennek az egésznek. Lesz majd egy „Civileket Minősítő Bizottság” (vagy esetleg államtitkárság?), ami dönt, ki kapja meg a bélyeget a civil szervezetek közül, és ki nem? Kik lesznek a tagjai, és milyen szempontok alapján? Pályázni lehet rá, vagy felkérik a tagjait? Lehet-e tagja civil is, persze olyan, aki garantáltan nem nemzetellenes, és a külföldi támogatásokat elutasító, igaz, keresztény civil?
Vagy nem is kell efféle bizottság, mert csupán az számít, meghaladja-e a külföldi támogatás a 7, 2 millió forintot? De már hallani, hogy nem egyszerű a dolog…. mert sokan használnak fel ennél jóval több külföldi támogatást azok közül is, akik belül vannak a körön, és fel sem merül az elszámoltatásuk. Kik lesznek a kivételek és mi alapján? Kik hozzák meg ezeket a felmentő döntéseket? Nyilvánosak lesznek-e ezek az indoklások?
Ha mondjuk ez a külföldi támogatás Sorostól jön, és pl. szabadidős tanodafoglalkozásokra, esetleg gyerekszemüvegekre fordítjuk, akkor az veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát és szuverenitását? Vagy nem? Az most hova tartozik?
Ha a külföldi támogatást a roma gyerekek rajzoktatására fordítjuk, és megígérem, hogy nem feszegetem a szegregált oktatásukat, akkor elkerülhető a bélyeg? Ha mégis megteszem, akkor nemzetellenes vagyok?
Ha a külföldi támogatást a romák munkahelyteremtésére fordítjuk, azt szabad? És ha közben összevetem a közmunkával, bizonyítandó, hogy a közmunka nem vezet vissza a munka világába, akkor már ellene vagyok az ország érdekeinek?
Ha a külföldi támogatásból egészségügyi szűrőprogramokat szervezünk a szegregátumokban, akkor az minek minősül? Ha közben ezt nyilvánosan úgy kommunikáljuk, hogy azért kell ez, mert az egészségügyi rendszer nem működik jól, és nem éri el ezeket az embereket, akkor nemzetellenesek vagyunk?
Ha az összeg nem éri el a 7,2 milliót, csak mondjuk a 7 milliót, de ezt arra fordítjuk, hogy kérdezzenek rá a romák, urambocsá’ tüntessenek azért, hogy számoltassák el a roma vezetőket, akik eltüntették a roma integrációra szánt uniós pénzeket, akkor megúszhatjuk a bélyeget, hiszen nem értük el az „értékhatárt”?
Ha ötmilliós külföldi támogatásból olyan oktatási programokat szervezünk, ami a demokrácia gyakorlására neveli a fiatalokat, azt lehet? Hiszen alatta van a 7,2 milliónak?
Ha külföldi támogatás nélkül résztvevői vagyunk a civil tüntetéseknek, akkor minek minősülünk? Csak akkor leszünk veszélyesek, ha ezt külföldi támogatásból tesszük?
Ha külföldi támogatásból a határon túli magyar pedagógusoknak szervezünk képzéseket az esélyegyenlőségről az oktatásban, akkor mik vagyunk? Vagy ők most nem számítanak, mert az országhatáron kívül élnek? Vagy a rájuk irányuló külföldi finanszírozású programok is lehetnek nemzetellenesek?
Az első világháború óta nagyon komoly szellemi, értelmiségi deficittel küzdünk
– Matolcsy György jegybankelnök a minap Önt, akitől a kamatcsökkentés ötlete származik, vádolta meg a parlamentben azzal, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank elleni külföldi támadás mögött áll. Hogyan érinti ez?
– Nem akarnám minősíteni Matolcsy úrnak sem a lelki, sem a szellemi állapotát, illetve a vízióit. Szavainak azonban nincs valóságtartalma. De Kövér László felelőssége is kézenfekvő, amiért az Országházat kedveltjei hazugságműhelyévé silányította, ahol magánembereket, akiknek nincs cáfolási lehetőségük, szabadon lehet ócsárolni.
– Csak néhány példát idéznék fel az utóbbi hetek politikai terméséből: megszülettek a civil szervezetek elleni valamint a Heineken söröspalackok jól ismert vörös csillagos dizájnját betiltó törvényjavaslatok, elfogadták a Közép-európai Egyetem működését ellehetetlenítő lex CEU-t. Hogyan értékeli az elmúlt időszakban fölerősödött, külső hatalmak elleni kormánypropagandát?
– A lex CEU-nak és a külföldi támogatást is használó civil szervezetek megbélyegzéséről szóló törvényeknek következményei lesznek az ország és a miniszterelnök számára egyaránt. Orbán Viktor teljesen félreérti az amerikai politikai hagyományokat. Mert lehet, hogy Donald Trump nem kedveli a milliárdos Soros Györgyöt, de a határokon kívül az amerikai elnök köteles képviselni az ország állampolgárait és létesítményeit, márpedig a CEU-t ért támadás durván sért egy fontos és kiemelkedően sikeres intézetet. Várhatóan ennek a támadásnak lesz megtorlása. Úgy tűnik, Orbán nem érti az amerikai rendszer működését. Ezek az intézkedések annyira arrogánsak és pökhendiek, amelyeket egy magára valamit is adó nemzetnek el kell utasítania. Az biztos, hogy a CEU-törvénnyel nem tudja tárgyalásra kényszeríteni az Egyesült Államokat. Tárgyalásokra nem most kellene törekedni, hanem a törvény meghozatala előtt kellett volna egyeztetni az egyetem vezetőivel. De tovább megyek, nemcsak az amerikai érdekeket sérti az orbáni politika. Az Európai Unió ellen évek óta tartó folyamatos támadásból már nemcsak az unió vezetőinek, de az Európai Néppárt frakciójának is elege van, s a hónap végén tartandó kongresszuson napirenden lesz a Fidesz kizárása. A kizárás realitását igazolja, hogy egyre több hang követeli a frakción belül: távozzon a magyar párt a szövetségből.
– Ennek realitását megkérdőjelezi, hogy a Néppárt sem engedheti meg magának, hogy egy tucat szavazatot elveszítsen.
– Dehogynem. Egyrészt valóban irritáló megjegyzéseket tesz Orbán az unióra, olyat pedig a második világháború óta nem látott a kontinens, hogy egy kormány bezárasson egy egyetemet. Ezt nem fogja hagyni az EU. Másrészt nem létkérdés a Fidesz 12 szavazatának megtartása, hiszen anélkül is a Néppárt a legnagyobb az Európai Parlamentben. Azt is figyelembe kell venni, hogy amennyiben nem zárja ki a Fideszt, akkor rajta marad a bélyeg a Néppárton, hogy egyetembezáró párt. Ezt pedig nem engedheti meg magának. Arra is sor kerülhet, hogy például a svédek a jövőben nem hajlandók közösséget vállalni a Fidesszel, s ha a magyar párt marad, akkor ők lépnek ki a néppárti frakcióból. Valószínűleg abban is téved Orbán, hogy a lengyelek majd kiállnak mellette. Hiszen alapvető ellentét van a két állam Oroszországgal kapcsolatos politikájában. Kérdés, hogy a lengyel kormánypárt megengedheti-e meg magának, hogy egy Putyin-barát kormány mellett kiálljon.
– Lát esélyt arra, hogy a Fidesz az uniós nyomásnak engedve letér az illiberális társadalom építésének útjáról?
– Nem. A Fidesz egész struktúrája és gazdasági, személyes háttere az, ami. Így nincs esély a váltásra.
Ennyire tudás- és kultúraellenes, nyíltan és büszkén barbár kormányzata a XVIII. század közepe óta nem volt Magyarországnak. Konok Péter történész írása.
Hatalom és tudás a történelem folyamán mindig is sajátos, intim kapcsolatban állt egymással, amiből sosem hiányzott a párkapcsolati erőszak sem. A tudást, a tudományt alapvetően saját belső törvényei irányítják, a hatalom a saját belső törvényeit akarja a társadalomra erőszakolni. Ütközőpontként pedig az oktatás és a tudomány (tágabban a kultúra) finanszírozása szolgál.
Túl egyszerű lenne ma a Fidesz–KDNP kódnevű kultúrluddita véd- és dacszövetség átfogó kulturális ellenforradalmát csupán a napi politikai érdekekből, a (többnyire tévesen értelmezett) „populizmusból”, vagy akár egyéni és csoportos szociálpszichológiai torzulásokból, gyerekkori traumákból és patológiai kórismékből levezetni. Az önmagát gründoló hatalom monoton rendpártisága szükségszerűen szembekerül a tudás, a tudomány eredendően anarchisztikus jellegével: hogy ideális esetben nincs tekintettel magán kívül álló célokra és elképzelésekre, saját eszközeivel igyekszik újra és újra lerombolni saját bálványait, hajtómotorja pedig az állandó kritika, minden eredmény folytonos megkérdőjelezése.
Ma világosan látható, hogy a NER tudáskritikus offenzívája – óvodától egyetemig, az általános iskolai tananyag délibábos lebutításától a történelemhamisító sufnituningműhelyekig, a kutatóknak osztogatott osztályfőnöki intőktől az áltudományos kóklereknek osztogatott kitüntetésekig, a „gendertanszékek” elleni támadásoktól a „családtudományi” képzés propagálásáig, az értelmiség egyes rétegei (filozófusok, „tücskök”, romkocsmatöltelékek stb.) elleni külön inzultusoktól az átfogó tudásellenes hadjáratig – nem csupán a rendszer minden elemét átható lukratív kreativitás (nem bölcsészül: szemérmetlen lopás) egyik álruhája, hanem vezérelv, motiváció, a kormányzati magyarnóta-dalárda ars poeticája. Orbán Viktor már évek óta ismételgeti a legkülönfélébb hatalmi dzsemborikon (az önünneplés e liturgikus, önreprezentatív eseményein), hogy a gond alapvetően a felvilágosodással és „hatvannyolccal” van (nyugodtan melléjük tehetné még az ókori filozófiát, a humanizmust és a reneszánszt, vagy akár a posztmodernt is). A NER-nek igenis van tudásképe: ahol a tudás praktikus készségek megszerzését jelenti – és a hatalom saját jogán döntést hoz arról, hogy melyek a praktikus készségek. Ha Magyarország a vas és acél országa lesz, akkor kohászati oktatás kell; ha Magyarország pengekerítéses rendőrállam lesz, akkor nemzetvédelmi és közszolgálati egyetem kell, ha Magyarország a narancstermesztésben kíván világelső lenni, akkor Narancstermesztési Kutatóintézetre van szükség. És semmi másra. Legfőképpen nem elemzésre, ne adj' isten kritikára. „Csak hódolat illet meg, nem bírálat” – mondja a NER-Úr. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” – válaszolja a tudás Luciferje.
Mondom, régi dilemma.
Kétségtelen, hogy ennyire tudás- és kultúraellenes, nyíltan és büszkén barbár kormányzata a XVIII. század közepe óta nem volt Magyarországnak. A hatalom manifeszt igénye, hogy a tudás megszerzését és minőségét a maga igényeire szabja, a tudományt saját szolgálólányává tegye, és azon kívül minden tudást, minden oktatást egzisztenciálisan ellehetetlenítsen, mindezt pedig általános, értelmiségellenes uszítással tálalja – szinte páratlannak mondható, ha eltekintünk Szálasi rövid regnálásától. (Bizony, a tudásnak még Rákosi idején is volt, ha más nem, társadalmi mobilitása. Ma ennek éppen az ellenkezőjét látjuk.) A bunkóság és műveletlenség kormányzati zászlóvivőit valódi hevület hajtja, hiba lenne mindezt valamiféle politikai cinizmusnak betudni. A politikai cinikusok már rég háttérbe szorultak, nincs itt semmi összeesküvés, titkos számítás.
Dr. Király Miklós nagyon kiakadt a professzorokat nyomasztó Orbán-nyilatkozaton, és válaszolt a miniszterelnöknek. A felsőoktatás katasztrofális állapotban van, a CEU-ügy felesleges és káros hatalmi játszma.
A CEU elleni hadjárat értelmetlenségéről, a felsőoktatás súlyos gondjairól és az orbáni politizálás katasztrofális eredményeiről írt részletes levelet Dr. Király Miklós, az ELTE tanszékvezetője.
A CEU-törvény miatt az egész hazai felsőoktatás fenyegetve érzi magát.
Az oktatásban elveszett a jogbiztonság és a kiszámíthatóság.
A kormány felszámolja az egyetemek autonómiáját. Kancellári rendszer, korlátozott hatáskörű rektorok, csökkenő finanszírozás.
Szellemi függetlenséget hírből sem ismerő főiskolát tesz egyetemmé (Matolcsy-egyetem).
„Parancs, értettem” rendszer az értelmetlen Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
Az eredmény: drámaian zuhan a hazai felsőoktatás színvonala, az utolsó hazai állami egyetem is kiesett a Shanghai top 500-ből.
A tehetséges diákok húznak külföldre.
A hazai jogi felsőoktatás egyik legtekintélyesebb tanára, Dr. Király Miklós egyetemi tanár, az ELTE jogi karának tanszékvezetője Facebook-oldalán válaszolt Orbán Viktor vasárnapi rádióinterjújára. Orbán az interjúban nem kevés cinizmussal, a szokásos sorosozás és migránsozás közepette megjegyezte: „Annak megértése azonban még előttük van, miért van az, hogy magyar akadémikusok, tudósok, hazai egyetemeken tanító professzorok nem azért lépnek fel, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy Soros György megtarthassa a privilégiumait.”
Király professzor – aki egyébként nemrég még Orbán rendíthetetlen hívének számított, többször feltűnt a miniszterelnök évértékelőin, az első sorokban, illetve korábban Mádl Ferenc köztársasági elnök tanácsadója volt – erre a kitételre válaszol:
„Kérem, engedje meg, hogy néhány gondolattal segítsem ezt a valóban szükségesnek mutatkozó megértési folyamatot, annál is inkább, mert egykoron, mint ugyanabból az intézményben diplomát szerzett kollégák, nem egyszer beszélgettünk. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy professzortársaimmal nem Soros György privilégiumaiért álltunk ki, hanem a Central European University (CEU) égisze alatt folytatott oktatás, kutatás értékeinek megőrzése, s az ott tanító oktatók és hallgatók érdekei mellett.”
Király Miklós ezután rámutat, ahogy ezt Sólyom László is tette, hogy a CEU-törvény nyilvánvalóan politikai szándékból kreált torzszülött, elfogadásának körülményei is nyilvánvalóvá teszik, hogy nincs, nem lehet más célja, mint az egyetem ellehetetlenítése (Orbán minden további érvelése hazugság tehát):
Ez a mérce, mostantól ezen méretnek meg a demokraták - Mostantól Orbánnak nem lesz nyugodt éjszakája.
Gulyás Márton és Varga Gergő felismerte, hogyan lehet vérontás nélkül véget vetni Orbán rémuralmának. Orbán leváltása azért vált lehetetlenné, mert a Fideszre szabta a választási rendszert, megszüntette a választások egyenlő feltételeit. Az ellenzéki erők olyan hátrányból indulnak, ami behozhatatlan. Ezt csak fokozza az aljas eszközökkel elért nyomasztó fölény a tömegtájékoztatásban.
Gulyás és Varga videójából, amit ma tettek közzé a youtube-on, egyértelművé vált hogy megértették, hogy ez az a pont, ahol a Fidesz építményét támadni kell. Ezt nem sikerült a magyar politikai elitnek több mint öt éve megértenie. Ezért sétáltak bele a 2014-es megalázó vereségbe, ezért vitték bele a demokratákat. És ezért készülnek most újra ugyanerre. Itt lehet megnézni a videót:
Mostantól új időszámítás van, mostantól mindent ehhez kell viszonyítani. Azok a pártok, akik nem állnak bele Gulyás és Varga kezdeményezésébe, akik nem követelik az arányos választást, akik készek elindulni egy csaló módon meghirdetett, előre eldöntött, aránytalan választáson, azok nyilvánvalóvá teszik, hogy kollaboránsok, a NER részei, Orbán kitartott szövetségesei. Minden párt, amely elindul az Orbán kitalálta választásokon, és úgy csinál, mintha itt demokrácia lenne, az a Fidesszel van. Nincs harmadik lehetőség. vagy kint, vagy bent. Vagy a NER-en kívül, vagy a NER-en belül.
Ne zavarjon senkit az, hogy ma emögött a két fiatalember mögött nincs jelentős politikai múlt, tekintélyes pártszervezet, gazdasági erő vagy embertömeg. Ha kitartanak azon az úton, amin elindultak, akkor győzni fognak, mert tiszták a céljaik, és megértették, hogy mit kell tenniük. Amire még szükségük lesz, az jönni fog, amikor kell. Aki a szabadságért harcol, az nyújtsa feléjük a kezét, és álljon mögéjük vagy melléjük.
Magyarország új esélyt kapott. Mutassa meg hát, mit ér számára a szabadsága, és éljen vele!
Bartus László: Gulyás Márton megragadta a lényeget
Az Orbán-rendszer tetemre hívása az, hogy egyenlő feltételeket teremtő választási rendszer jöjjön létre. Természetesen Orbánékat, mivel megdöntötték az alkotmányos rendet, nem választáson kellene legyőzni, hanem egyszerűen követelni a letartóztatásukat. De a szabad és egyenlő feltételeket biztosító választás követelése azért helyes és fontos, mert annak a megtagadása leleplezi a rendszer – sokak előtt még nem egyértelmű – diktatórikus jellegét.
Amikor tavaly ősszel a Forbes közölt egy cikket egy uniós támogatási program visszásságairól, Csepreghy Nándor, az uniós forrásokért felelős Miniszterelnökség miniszterhelyettese az ATV-ben határozottan visszautasította, hogy bármiféle visszaélés történhetett volna. „Ami a sajtóból eddig kiderült, az elvi síkon lehetetlen” – mondta, és védelmébe vette a Jeremie néven ismert, induló vállalkozások megsegítését célzó programot.
Közben azonban az európai uniós hatóságok már több mint egy évvel korábban jelezték a magyar kormánynak, hogy súlyos szabálytalanságok történtek a Jeremie végrehajtása során. Egy márciusi cikkünkben már beszámoltunk róla, hogy ezek miatt az Európai Bizottság több milliárd forintos büntetést is kiszabott, most pedig további részleteket közlünk a vizsgálati anyagból, és a dokumentum fontosabb részeit nyilvánosságra is hozzuk.
Az uniós ellenőrök kifogásolták például azt, hogy Hernádi Zsolt Mol-vezér alapkezelője egy szexpartner-kereső oldalakkal foglalkozó vállalkozást támogatott uniós források felhasználásával. Több problémát találtak egy olyan alapnál is, amelynek egyik résztulajdonosa Orbán Viktor korábbi tanácsadója, Tombor András. A magyar hatóságok közölték, hogy ennek az alapnak az ügyében egy büntetőeljárás is folyamatban van.
A dokumentumból kiderül az is, hogy a brüsszeli hatóságok kifogásolták azt, hogy a pénzek szétosztására olyan cégeket választottak ki a magyar hatóságok, amelyek „egy bizonyos befektetői körhöz” tartoztak. Nem nevezték meg, hogy kiket értenek ez alatt, de a nyertes cégek között számos olyan van, amely jó kormányzati kapcsolatairól ismert üzletemberek – Hernádi és Tombor mellett például a miniszterelnökkel baráti viszonyban álló Garancsi István – érdekeltségébe tartoznak.
A Bizottság azért is kritizálta a magyar hatóságokat, mert nem ellenőrizték kellő hatékonysággal a források felhasználását, és kifogásolták azt is, hogy olyan cégek is kaphattak támogatást, amelyek a működési helyük alapján nem is részesülhettek volna belőle.
A programot kormányzati szinten felügyelő Nemzetgazdasági Minisztérium néhány kritikával nem értett egyet, nagy részüket azonban elfogadta, és a Bizottság kifogásainak megfelelően fejlesztette az ellenőrzési rendszert. A Miniszterelnökség sajtóosztálya azt közölte, hogy Csepreghy az interjú időpontjában nem ismerte az uniós jelentést. Ezt cikkünk megjelenése után azzal egészítették ki, hogy Csepreghy tavaly, egy másik interjúban már jelezte, hogy vizsgálták és problémákat is találtak a Tombor résztulajdonában álló alapnál. Az Európai Bizottság arra hivatkozva nem válaszolt a kérdéseinkre, hogy a programot még jelenleg is vizsgálják.
Kedveztek néhány befektetőknek
Az EU a Jeremie programot 2009-ben indította el Magyarországon. A 130 milliárd forintnyi forrást 28 alap osztja szét különböző vállalkozásoknak. Az alapokat a kormányzati pályázatokkal kiválasztott magánbefektetők működtetik, nekik vállalniuk kellett, hogy 70 százalék uniós forrás mellé 30 százalék önrésszel is beszállnak. A kihelyezett forrásokat vissza kell fizetni: ha az alap nyereségesen száll ki a korábban támogatott startupból, akkor a haszon nagyobb része a magánbefektetőt illeti, ha kisebb veszteséggel zárul az üzlet, azt lenyeli az EU.
Több újságcikk is foglalkozott már a program visszásságaival. Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató és Garancsi István alapjainak ellentmondásos működéséről a Direkt36 is közölt cikkeket.
Vallomással tartozom. Egészen idáig azt gondoltam, hogy a Fidesz – külön KDNP – tudatosan kommunikál olyan primitív módon, ahogy. Azt hittem, jól átgondolt stratégia szerint szólítja meg azt a réteget, amely kizárólag a nagyon egyszerű, zsigeri indulatokat felpiszkáló üzeneteket érti meg, gondolkodni, összefüggéseket átlátni, saját velőből véleményt alkotni nem képes.
Rá kellett jönnöm, hogy végtelenül naiv vagyok. Nem erről szól a történet. A kormány védelmében megszólalók – legyenek azok szóvivők, kormánytagok, Kósa Lajosok, frekventált szurkolók, sportbírók, zeneművészek – ennyire egyszerűek. Nem stratégiailag, hanem saját erőből. Nem arról szól a történet, hogy dörzsölt médiaguruk oktatják a megszólalókat, hogy ők tanítják meg, hogyan kell fogalmazni ahhoz, hogy elérje az üzenet a híveket. Arról van szó, hogy azért ezt a réteget tudja megszólítani fideszék színe és virága, mert a szín és a virág saját erőből ezt a nyelvet beszéli, ezt érti, ezzel tud azonosulni. Nem hülyének tettetik magukat, hogy az igazi hülyéket bevonzzák, hanem tényleg hülyék és így automatikusan bevonzzák a hozzájuk hasonlókat.
Szarul hangzik, de félek, hogy ez az igazság.
Frissen sült Fidesz közlemény:
A JOBBIK A BEVÁNDORLÁSPÁRTIAK OLDALÁRA ÁLLT
A Jobbik a hatalomért és a pénzért mindenre képes, a szavazóinak egykor nemzeti radikalizmust ígért, ma a baloldallal együtt a migránspárti Soros György érdekeit szolgálja.
A Jobbik a bevándorláspártiak oldalára állt. Brüsszel és a migránspárti Soros-szervezetek hazánkat a bevándorláspolitikája miatt támadják, azt akarják, hogy engedjük be a migránsokat.
A Jobbik ugyanúgy, ahogy a bevándorlásellenes alkotmánymódosítás elutasításakor, úgy most is a migránspárti erőket szolgálja.
Hidvéghi Balázs, kommunikációs igazgató
(fidesz.hu)
Ez a csodás önleleplező kiáltvány annak örömére jött létre, hogy a Jobbik aláírja az LMP kezdeményezését, a felsőoktatási törvény módosításának felülvizsgálatáról. Erről mondjuk egy szó sem esik Hidvéghi Balázs versikéjében, csak a szokásos öblös sorosozás és árulózás.
Ha belegondolunk, ezek tényleg ennyik. A kormány tagjainak és parlamenti képviselőinek megszólalásai, Semjén Zsolt legutóbbi interjúja remekül alátámasztja ezt a kínos feltevésemet. És ezen a ponton mindjárt vitába is kell szállnom a kollégámmal. Bálint! Ezek nem alábecsülik a magyarokat. Mi becsültük túl őket.
Nem véletlen Orbán téeszelnökös galantériája, amikor minden női kacsót könyékig csókdos, miközben dévajul bámul az áldozat szemébe. A Fideszt képviselő szakmunkások ízléstelen, sem az életkoruknak, sem az adott szituációnak, sem semminek meg nem felelő megjelenése, a tökéletes vitaképtelenségük. Ahányszor kinyitják a szájukat, ugyanazokat a bárgyúságokat böfögik fel, függetlenül az adott témától.
Mostanra sikerült rájönnöm, hogy nem azért köröznek az unásig ismert, kiszáradt kutyaszar körül, mert így akarják tematizálni a közbeszédet, így akarják a hívek agyába vésni az üzenetet. Francokat! Ennyi eszük van.
Tulajdonképpen érthető, hogy ha egy párt, mely azt a képet akarja magáról mutatni, hogy győzelemre törekszik, akkor - ha már minden ésszerű dolgot megpróbált ennek érdekében megtenni - megpróbálkozik egy-két ésszerűtlennel is, mint amilyen például a választási bojkott ötlete. Az elképzelés nem mai, alá van támogatva ideológiailag is - nem szabad a parlamenti részvétellel legitimálni a diktatúrát - ennek ellenére naiv és kivitelezhetetlen.
Kósa Lajost nem azért tartja a Fidesz, mert ő a legokosabb embere a frakciónak. Az viszont a javára írható, hogy bármikor képes nagyon érdekes, mondhatni, mulatságos mondatokat elővezetni, amire ebben a szomorú világban egyre nagyobb igény mutatkozik.
Gyerekszemüveg Soros-pénzből mehet? Farkasflóriánok elszámoltatása? - Nincs kétségem, hogy megszavazzák ezt is: a civiltörvény módosítását, minden tiltakozás ellenére.
Az első világháború óta nagyon komoly szellemi, értelmiségi deficittel küzdünk
Ennyire tudás- és kultúraellenes, nyíltan és büszkén barbár kormányzata a XVIII. század közepe óta nem volt Magyarországnak. Konok Péter történész írása.
Dr. Király Miklós nagyon kiakadt a professzorokat nyomasztó Orbán-nyilatkozaton, és válaszolt a miniszterelnöknek. A felsőoktatás katasztrofális állapotban van, a CEU-ügy felesleges és káros hatalmi játszma.
Ez a mérce, mostantól ezen méretnek meg a demokraták - Mostantól Orbánnak nem lesz nyugodt éjszakája.
Az Orbán-rendszer tetemre hívása az, hogy egyenlő feltételeket teremtő választási rendszer jöjjön létre. Természetesen Orbánékat, mivel megdöntötték az alkotmányos rendet, nem választáson kellene legyőzni, hanem egyszerűen követelni a letartóztatásukat. De a szabad és egyenlő feltételeket biztosító választás követelése azért helyes és fontos, mert annak a megtagadása leleplezi a rendszer – sokak előtt még nem egyértelmű – diktatórikus jellegét.
Amikor tavaly ősszel a Forbes közölt egy cikket egy uniós támogatási program visszásságairól, Csepreghy Nándor, az uniós forrásokért felelős Miniszterelnökség miniszterhelyettese az
Vallomással tartozom. Egészen idáig azt gondoltam, hogy a Fidesz – külön KDNP – tudatosan kommunikál olyan primitív módon, ahogy. Azt hittem, jól átgondolt stratégia szerint szólítja meg azt a réteget, amely kizárólag a nagyon egyszerű, zsigeri indulatokat felpiszkáló üzeneteket érti meg, gondolkodni, összefüggéseket átlátni, saját velőből véleményt alkotni nem képes.