A legfrissebb zöldségekből készült, fogyasszátok egészséggel...
A Versenyhivatal rajtaütött a booking.com szállásfoglaló portál magyarországi központján, merthogy az - állítólag - lehetővé tette, hogy a hotelek, szállásadók egyeztessék az áraikat, ezzel korlátozva a szabad versenyt.
A NAV az Airbnb körül kotorászott, ez is szállásfoglaló portál a javából.
A sumák szállásadók ellen kíván fellépni az adóhatóság, míg a szállodások azt követelik, hogy a közösségi szálláshelyekre is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a hotelekre. Az Airbnb-n keresztül foglalt szálláshelyek száma az elmúlt öt évben a hatszorosára nőtt, míg a szállodáké csak a négyszeresére. Miután a médiacézár egyben hotelcsászár is, így érthető az utóbbi időkben megnőtt állami érdeklődés az idegenforgalom iránt, lesz itt üveghíd meg űrközpont, üzleti ellenlábas porba tiporva, szilárdan fog állni saját lábán a neves hotelszakasszony, apuka besegít...
A közösségi szálláshelyek ötlete az volt, hogy ha elmegyünk valahova, akkor olcsóbb egy magánlakást bérelni, mint hotelba menni, ezt a kispénzű embereknek találták ki. A szervezett lebonyolítással tették széles körben elérhetővé, praktikussá. Most meg a szállodások azt követelik, hogy Julcsa a kiadott lakásában lángmentesített függönyt akasszon az ablakra. Az állam meg mindenáron szabályozni akar, mert képtelen elviselni, hogy polgárai nélküle szervezzék életüket, a tetejébe ne tuszkoljanak feneketlen zsebébe kis pénzt.
A Tesco meg befejezi a Heineken forgalmazását, merthogy kapcsolt árúként a kommunizmust is eladná a gyanútlan, ám a minőségi sört kedvelő polgároknak. Idáig legfeljebb Vajnai Attilát vegzálták, meg a jelkép ürügyén boldogan relativizálgattak a nácizmussal kapcsolatban, de a strasbourgi emberi jogi bíróság döntése óta már Vajnaival sem kínlódnak, jóllehet a bíróság döntését, melyet nemzetközi egyezménnyel magunkra nézve kötelezőnek fogadtunk el, szeretett kormányunk nem fogadja el. Sajátos jogértelmezés.
Most viszont belegázoltak a minőségi sörök kedvelőinek lelkivilágába, pedig tudhatnák, hogy már a sajtospogi árának felemelése is mivel járt '89-ben... Viszont megtudhattuk, hogy a Nemzeti Intelligencia képviselője, Németh Szilárd nem iszik ebből a zavaros löttyből, melyet vörös csillag díszít, neki Igazi Csíki Sör kell, márpedig annak nekiment a Heineken, de most megtanulhassa a rohattmigránsmultija, hogy senki nem bánthassa büntetlenül a magyart! Igaz, hogy az ominózus sörmárkát megvette a rohadt multi, de ettől még fertelmes amit művelt, és akkor még ez a vörös csillag is!
Németh Szilárd kémügyileg is szagértő, mivel könyvtáros korában Mattyasovszkyt olvasott (Hód és a ZX-7), ezért aztán nem esett nehezére megítélni Katrein Ferenc, a magyar kémelhárítás egyik volt vezetőjének (2000-2014) interjújának valóságtartalmát. A volt kémelhárító állítása szerint az oroszok zavartalanul folytathatnak kémtevékenységet Magyarországon, mert a hatalom megakadályozza a keményebb fellépést. Szó esett kínai és orosz ügynökökről, befolyásolási kísérletekről, amerikai szerverekről, de nem jelentett semmit, Németh Szilárd szerint a volt kémelhárító pojáca, ők meg, akik alkalmazták ezt a pojácát, maguk a megbízható higgadtság, jóllehet az ex-titkosszolga már csak véletlenül is mondhatott igazat. Az egész magyar titkosszolgálat egyébként egy nagy rakás szar, a Fidesz emberei annyi kárt okoztak, mint még senki, és rettenetesen nehéz lesz a bekövetkezett károkat helyrehozni, különösen hogy még hozzá sem kezdtünk. A magyar kém olyan, mint a seggecském.
És hogy legyen a salátán kis öntet is, legyen az alapja víz - az uszodák világa.
Az oroszok a spájzban vannak, de nyugodtan hozzátehetjük: az amerikaiakkal kézenfogva. Ez meg nem annyira vicces, mint ahogy elsőre tűnik. A reggeli posztban már esett erről szó.
Az Indexen jelent meg egy interjú Katrein Ferenccel, aki 13 évig dolgozott a magyar kémelhárításnak többek közt műveleti igazgatóként, jelenleg külföldön él civilként és nagyon ijesztő dolgokat mondott. Talán nem is az ijesztő a megfelelő szó erre, hanem az elgondolkodtató. De az feltétlenül. Akkor is – vagy pontosabban akkor főleg -, ha Kósa Lajostól a Magyar Időkön át a PestiSrácokig kötelékben próbálják lejáratni Katrein Ferencet.
Mert ez nem játék, nem kormányzati belügy, nem vicc és nem néhány ember magánügye. Nem arról van szó, hogy egy, a sok munkától mentálisan kimerült, a kimerültségtől paranoid tüneteket produkáló közgazdasági zseni beszél baromságokat, hanem a kémelhárítás egykori műveleti igazgatója. Márpedig erre a posztra még a mai, meglehetősen sajátos világban sem lehet benyomni valakinek az ideggyenge sógorát, tehát szakemberről beszélünk.
A szokásos sértett kisember, akit kirúgtunk és most bosszút akar állni, de nem szabad vele törődni típusú dumát sem érdemes benyelni, mert igen sok tény támasztja alá Katrein kijelentéseit. Még a nagyon hívők is észre kell, hogy vegyék az összefüggéseket. És még a nagyon hívők is elkezdhetnek aggódni, már amennyiben igaz az, hogy ők valamennyien a Szovjetunió ellenségei voltak mindig is, belülről bomlasztották a rendszert, megszenvedték a komcsik rémuralmát és még a Heineken sört sem isszák meg a csillag miatt. Mielőtt tovább lépnénk, ajánlom megtekintésre az alábbi videót. Nincsenek benne meztelen táncosnők, de mindannyiunkat érintő súlyos kérdések igen. És talán Tarjányi Pétert még a legelvetemültebb Kósa Lajos sem meri ideggyenge sértett kisembernek nevezni.
Érdemes lenne ezt lehetőleg nem az érzelmi, hanem a realitás oldaláról megközelíteni. Putyint lehet kedvelni, vagy utálni, de ő csak teszi a dolgát, ami szerinte a legjobb az országának (és persze ami az ő hatalma szempontjából a megfelelő) minden különösebb indulat nélkül. Nem bosszúra szomjazik Magyarországgal szemben (miért is tenné), nem kiszúrni akar velünk, hanem Oroszország pozícióját akarja erősíteni a világban és így az Európai Unióval szemben. Nincs ebben semmi abnormális, minden ország ezt csinálja valamilyen szinten.
A gond akkor van, amikor az Unió egy tagja (vagy több, de mi most maradjunk magunknál minden szempontból), pontosabban annak vezetői ehhez segítő kezet nyújtanak. Ugyanis Magyarország nem Oroszország tagállama, hanem az Európai Unió része. A mi érdekünk nem Putyin törekvéseinek támogatása, hanem az Unió megerősítése. Ebben az esetben a két érdek ütközik. És az egyik ütköző fél mi vagyunk, nekünk fájdul meg a fejünk tőle. És nem csak Józsinéninek Alsószömörcén, hanem az ő unokáinak is.
Ma Magyarországon nem az a hír fontos, amit hivatalosan megerősítenek vagy bármiféle nyoma van, hanem az, amiről csak úgy beszélnek. Íme a mai legfontosabb "állítólag" hírek:
1. Állítólag eltűnt Csík Zoltán, Mészáros Lőrinc cégügyi desszantosa. A volt gyilkossági nyomozó, aki rendszeren megjelenik azokban a cégekben, amiket később Mészáros megvásárol, összekülönbözhetett a felcsúti polgármesterrel, és állítólag lelépett.
2. Állítólag Zsidai Roy kiesett a húsosfazék mellől: Orbán Ráhel kedvenc éttermesét leváltották a Pannon Gasztronómiai Akadémia éléről, helyére Csapody Balázs került.
3. Állítólag Parragh László tagja lesz a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak. Ugyan még nem tudni, hogy ki az az öt szakember, aki bekerül ebbe a testületbe (amit egy kormányrendelet szerint tavaly október 31.-ig kellett volna felállítani), de gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy az örökös iparikamara-elnök Parragh ne legyen köztük.
4. Állítólag nem csak Világi Oszkárnak és a MOL-nak, hanem Matolcsy Ádámnak is köze van a kormány Igazi Csíki Sör mellett, illetve a Heineken ellen vívott háborújához. A jegybankelnök fia ugyanis állítólag bérbe ad egy ingatlant egy sörfőzdének, márpedig kik húznak hasznot a Heineken elleni támadásból? A sörfőzdék.
444.hu
Állami média az Indexről: „amerikai érdekeket magyar adófizetői pénzekből is kiszolgáló oligarchaportál” / 2017.03.22.
10/10, 100/100, 1000000/1000000: újságot így még nem osztott ki az állam. - „Az amerikai érdekeket magyar adófizetői pénzekből (lásd 2015-ös index.hu állami reklámköltések, és Olimpiai bannerek) is kiszolgáló oligarchaportálok vádjaira a Közmédia nem kíván reagálni. Ugyan többször is kísérletet tettünk rá, de a nyíltan amerikai érdekeket szolgáló oligarchaportálok a Közmédiával kapcsolatban egyszer sem voltak nyitottak az igazság minden részletének kibontására, ezért a magunk részéről a légből kapott, bizonyítatlan értesüléseikkel sem kívánunk semmit sem kezdeni. Tisztelettel, MTVA Sajtóosztály”
444.hu
Orbán a szombati uniós csúcs miatt nem utazhat a portugál-magyarra / 2017.03.22. A végén mégis mindig Brüsszel diktál. - Nem csak a közügyekre kiváncsi magyarokat, de kormánya tagjait is homályban hagyta a kormányfő, akik pedig lelkesen tervezték az útjukat Lisszabonba. Tállai András nagyobb sleppel, Balog Zoltán unokájával tervezett nekivágni Portugáliának, és Seszták Miklós is csomagolni készült, de bizonyára mind abban bíztak, hogy a miniszterelnök oldalán szoríthatnak.
Az orosz szolgálatok úgy érzik, szabadon nyomulhatnak Magyarországon. A közmédia Kreml-propagandát sugároz, a letelepedési kötvényekkel illegális ügynököket lehet betelepíteni, és a politikusok tanácsadóit sem ártana átvilágítani.
Ezekről is beszél Katrein Ferenc, aki 13 évig dolgozott a magyar kémelhárításnak többek közt műveleti igazgatóként, és most exkluzív interjút adott az Indexnek. Titkosszolgák ritkán nyilatkoznak, főleg arccal és névvel vállalva.
Leszerelt, mert már nem tudott azonosulni a vezetéssel, az elhárítást orosz ügyekben politikai szintről lefojtották. Kiss Szilárd és Kovács Béla is politikai döntés miatt mászkálhat szabadon, és szerinte Győrkös István GRU-s kapcsolata miatt sem a szolgálatok, hanem a politika nem mert konfrontálódni az oroszokkal.
Nyomozott a romagyilkosságok ügyében, neki is el kellett számolnia a lelkiismeretével, és sosem felejti el a hat áldozatot. Szerinte meg lehetett volna még menteni életeket.
Elmondja, milyen érzés NATO-s partnerszolgálatoknak magyarázkodni, amikor az ember felettesét azzal gyanúsítják, hogy Moszkvának dolgozik. És beszél arról is, hogy ügynököt beszervezni nem olyan nagy dolog, de máshogy megy, mint képzeljük.
Index: Mit lehet tudni az ön előéletéről?
Katrein Ferenc: 2000-től 2013-ig dolgoztam a Nemzetbiztonsági Hivatalban (NBH), majd az Alkotmányvédelmi Hivatalban (AH). Az extrémizmussal foglalkoztam, azon belül is a szélsőjobboldallal és a nemzetközi terrorral, valamint kémelhárítással. Műveleti igazgató volt a legmagasabb beosztásom, később a főigazgató vezető főtanácsadója lettem. Jelenleg külföldön élek, civilként.
A családjának elmondhatta, mivel foglalkozik?
A közeli hozzátartozóim tudták, hogy hol dolgozom. De hogy mivel foglalkozom konkrétan, és hová miért kell utaznom, azt ők sem. Nekik is meglepetés lesz ez az interjú.
Miért szerelt le?
Úgy vettem észre, hogy azok a szakmai értékek és elvek, amiket vallok és ami mellett én felnőttem, nem teljesen valósultak meg az utolsó időszakban. Ezért úgy gondoltam, nem fogok tudni azonosulni olyan dolgokkal, amik az én szakmai felfogásomnak nem felelnek meg.
Arról van tudomása, hogy a cégen belül félreállítottak olyanokat, akik az orosz titkosszolgálatok elhárítására specializálódtak?
A ilyen területeken dolgozó szakemberek folyamatos rotálása kimondottan káros. Sajnos több nemzetközileg is elismert szakembert irányítottak át más területekre a folyamatos átszervezésekre és az úgynevezett optimalizációra hivatkozva.
Érzett olyasmit, hogy megváltozott a politikai hozzáállás Oroszországhoz, és hogy a politikai szintről le lettek fojtva a szolgálatok? Igen. Nem csinálhattunk meg szakmailag indokolt aktív műveleteket, és a nemzetközi együttműködések is le lettek építve a korábbiakhoz képest. De hangsúlyoznám, én 2013-ig voltam házon belül, azóta pedig már új vezetés van, amiről nem tudok nyilatkozni. A jelenlegi főigazgatónak pedig életkorából fakadóan sem lehet már orosz kötődése.
Ön szerint tízes skálán mennyire súlyos az orosz veszély jelenleg Európában? Kilences-tízes, a legmagasabb fokozatú. A kölni eseményeket követtem közelebbről, ahol látni lehetett, mennyire szépen fel van építve az egész.
Mi, az állásfoglaláshoz csatlakozó civil szervezetek elutasítjuk a kormány korlátozó és megbélyegző törekvéseit, mert tudjuk, hogy a magyar társadalomnak szüksége van ránk. Olyan ügyekkel foglalkozunk, amikre mások nem fordítanak kellő figyelmet. Kiállunk magunkért és egymásért.
A magyar társadalomnak szüksége van a civil szervezetek munkájára. Sokféle és pótolhatatlan munkát végzünk a közjó és a demokrácia kiteljesítése érdekében: az állampolgárok önszerveződésének biztosítunk lehetőséget, keretet adunk közös tevékenységeiknek a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem vagy az érdekérvényesítés területén. Lehetővé tesszük, hogy az állampolgárok csoportjai közösen képviselhessék érdekeiket, részt vegyenek a közéletben és ellenőrizzék a politikai hatalom mindenkori gyakorlóit.
Mi, az állásfoglaláshoz csatlakozó civil szervezetek elutasítjuk a kormány korlátozó és megbélyegző törekvéseit, mert tudjuk, hogy a magyar társadalomnak szüksége van ránk. Olyan ügyekkel foglalkozunk, amikre mások nem fordítanak kellő figyelmet. Kiállunk magunkért és egymásért.
Magyarországnak szüksége van civilekre
Az Országgyűlés 2017. első félévi jogalkotási terve szerint a közeljövőben napirendre kerül a civil szervezetek működését meghatározó törvények módosítása. Egy 2017. március 14-én tartott sajtótájékoztatóból úgy tudjuk, hogy a Fidesz ötpárti konzultációt kezdeményez a „külföldről támogatott” szervezeteket érintő törvénytervezetről. A kormány erről „nemzeti konzultációt” is kíván kezdeményezni, egyelőre ismeretlen tartalommal. Egyes politikusok azonban odáig mentek, hogy egyes civil szervezetek „eltakarításának” lehetőségét is felvetették, míg mások idegen ügynököknek nevezték őket.
Mi, az állásfoglaláshoz csatlakozó civil szervezetek határozottan tiltakozunk az egyesülési szabadságot sértő szabályozás ellen. Ugyanígy elutasítjuk a civil szervezetek és ügyfeleik, szimpatizánsaik, támogatóik megbélyegzését. Ez nemcsak az egyes szervezetek munkáját és megítélését befolyásolja, de általában is korlátozza a demokratikus véleménynyilvánítás, a közügyekben való állampolgári részvétel lehetőségét. Az eddig elhangzott nyilatkozatok alapján a tervezett jogszabály ellentétes lehet a Magyarország által is aláírt, vonatkozó nemzetközi egyezményekkel és kérdéses, hogy egyáltalán kiállná-e az alkotmányosság próbáját.
A „nemzeti konzultációt” pedig alkalmatlannak tartjuk arra, hogy az állampolgárok valódi, tényeken alapuló véleményt alkossanak, és fejtsenek ki. Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy ez nem helyettesítheti a valós társadalmi vitát.
A civil szektor hatályos magyarországi szabályozása megfelelő keretet és kellő biztosítékokat ad ahhoz, hogy a civil szervezetek jogszerűen, átláthatóan és elszámoltathatóan csinálják azt, amire létrejöttek. Gazdálkodásának átláthatósága ma is kielégítően szabályozott terület, a sajtónyilatkozatokban emlegetett adatok bárki által megismerhetőek.
Ezért elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az új jogalkotási elképzelésekről és a “nemzeti konzultációról” csak a sajtóból értesüljünk, hogy egyes politikusok nyilatkozataikban megpróbálják a civileket lejáratni és megosztani. Elvárjuk, hogy az új törvény(módosítás) az érintettek bevonásával, szakmai vitában nyerje el végső formáját, ahogy az egy demokratikus jogállamban elvárható, és ahogy azt Magyarországon is jogszabályok írják elő.
Követeljük, hogy a civil szektor, a civil szervezetek működésének szabályozása az átláthatóság, a támogatások és a tevékenységek szempontjából egységes, a nemzetközi és európai normáknak megfelelő legyen, és biztosítsa az állampolgárok jogát ahhoz, hogy szabadon szerveződjenek és keressenek forrásokat tevékenységükhöz.
A magyar kormány régóta kettős kommunikációt folytat: miközben itthon szavak szintjén vívja a szabadságharcát, Brüsszelben aláír olyan egyezményeket is, amelyeket aztán itthon kritizál. Washingtonban is igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Mégis egyre inkább a peremre szorulunk, épülnek le a diplomáciai kapcsolatok. Hová vezet az elszigeteltség? Meddig mehet el uniós tagállam vezetőjeként Orbán? Ezekről is beszélgettünk Krekó Péterrel, a Political Capital főmunkatársával, az Indiana Egyetem vendégelőadójával.
– Ön írta: Magyarország erősen kiszolgáltatott a nemzetközi folyamatoknak. Pedig a miniszterelnök – legalábbis szavak szintjén – évek óta vívja a szabadságharcait. Ezek szerint sikertelenül.
– Orbán lépten-nyomon lebegteti, milyen harci lépéseket vet be a nemzetközi kényszerek ellen. Miközben tény: ezzel nemhogy nem növelte, hanem egyértelműen csökkentette a nemzetközi mozgásterét.
– Pedig tudható az is: a harcos beszéd amúgy szervilis külpolitikát fed. Orbán már régóta kettős kommunikációt folytat, mást mond itthon és mást Brüsszelben vagy akár Washingtonban.
– Magyarország külpolitikája sokkal inkább kielégíti a nagyhatalmak igényeit, mint azt a retorika sugallja. A Fidesz az Európai Néppárt frakciójának részeként, illetve Orbán Viktor az Európai Tanács tagjaként rendre megszavazza azokat a döntéseket, amelyeket aztán otthon kritizál. Ugyanez elmondható az amerikai viszonyról: noha az utóbbi években elharapódzott az Amerika-ellenes retorika, Magyarország mindig ügyelt arra, hogy megbízható katonai szövetséges legyen. A kormány egy percet nem hezitált, amikor arról volt szó, hogy katonákat küldjön az Iszlám Állam elleni harcba. Alig kap médiafigyelmet, de idén amerikai katonák érkeznek Magyarországra egy transzatlanti hadgyakorlat keretében. A német–magyar diplomáciai viszony elhidegülése ellenére a német vállalatok továbbra is kiválóan érzik magukat Magyarországon.
– Csakhogy úgy tűnik, a simulékonyság nem segít: Magyarország marginalizálódik. Jól látszik ez abból is, hogy a magyar kormányfő végül nem ment el a müncheni biztonságpolitikai konferenciára, ahol egyébként ötszáz döntéshozó egyeztetett nélküle. Vagy nem így látja?
– Magyarországnak az utóbbi években Nyugat felé leépültek a kétoldalú kapcsolatai. Két évvel ezelőtt járt itt Angela Merkel, egy éve David Cameron, de ezeken túl a nyugati vezetők látványosan elkerülik Budapestet és Orbánt sem hívják. A bilaterális kapcsolatok hiánya lehet a fő oka a távolmaradásnak a müncheni konferenciáról – amellett, hogy az mno.hu értesülései szerint a kormányfő nem akart „ellenséges” panelbe beülni. A konfrontatív retorika és az emberi jogok látványos semmibe vétele kétséget kizáróan mérgezi a nyugati viszonyainkat akkor is, ha a felszín alatt a kormány ennél sokkal simulékonyabb.
– Néhány éve még hazai és nemzetközi szakértők sora tartott attól, hogy Európa orbanizálódhat, vagyis meghatározóvá válhat ez a fajta szélsőséges politikai stílus. Ez akkor nem következett be. Ön szerint újra tartanunk kell ettől most, hogy Európában egyre erősödnek a populista hangok?
– Valóban kezd begyűrűzni Orbán szélsőséges álláspontja a fősodratú politikába is. De persze ennek nem Orbán a fő oka, a populista válaszok hasonlóak Európa-szerte. Nyugat-Európában Orbán politikáját azonban a szélsőjobboldali pártok tekintik mintaértékűnek. Eközben viszont többek közt Hollandiában és Franciaországban a centrumpártok jogosan félnek a populisták erősödésétől, ezért beemelnek néhány témát a szélsőjobból a saját retorikájukba.
Rövid távon nagy krízist nem várok, de ez hosszú távra már nem igaz. 2021-ig, amikor lejár az uniós költségvetési ciklus, a magyar „modell” működőképes. Csak egy út marad, az európai integráció elmélyítése, amihez az épeszű országok csatlakozni fognak, mert a globális kihívások globális választ követelnek - mondja lapunknak Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter.
- Lépjünk túl az Orbán-rendszer leírásán. Megpróbálná globális keretbe helyezni ezt a rendszert, amely kétségtelenül egyfajta – a történelemből már ismert – válaszkísérlet, modell a kapitalizmus mai bajaira?
- Vázlatosan induljunk ki abból a társadalmi-gazdasági formációból, amelynek ma is ezer változata van, amit kapitalizmusnak hívnak, és aminek csúcsteljesítménye a XX. század második felének nyugat-európai jóléti állama. A második világháború után viharos gyorsasággal fejlődő jóléti állam létrejöttének két feltétele volt. Egyrészt a keret, a politikai rendszer, a plurális, többpárti demokrácián alapuló parlamentarizmus. Másrészt a világgazdaság felgyorsult fejlődése, aminek megvannak a technikai, a hálózati és az elosztási elemei is. Technika elem az informatika gyors fejlődése, az a negyedik, posztindusztriális fejlődési lánc, amely lerövidíti az információk terjedésének idejét, de lerövidíti a fizikai távolságokat is. Általában beszélhetünk a hálózatok nemzeti határokat átlépő integrációjáról, amelyben vannak formális, politikailag is rögzített keretek, mint amilyen maga az Európai Unió, és vannak lazább, kifejezetten gazdasági területeket felölelő integrációk. Ezek kezdetben csak a kereskedelem felgyorsulásával, dinamizálásával jártak együtt, később mind inkább globális hálózatokká alakultak át. A gazdasági globalizáció kézen fogva járt a parlamentáris demokráciával, az abban kialakult politikai intézményi és jogi struktúrával, amely megengedi, hogy az erőforrások mindegyike – munkaerő, tőke, áruk, szolgáltatások - átlépje a nemzeti kereteket. Ez a fajta globalizáció hihetetlenül gyors, a történelemben soha nem tapasztalt gazdasági fejlődést teremtett. Lényegében földrajzi és nemzetállami korlátok nélkül tette lehetővé a klasszikus haszonelvű gazdaságpolitika megvalósulását, amelyben mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, azt és ott termel, ahol a legolcsóbban tudja előállítani. A komparatív előnyök nem maradtak meg a zárt nemzethatárok közé szorított gazdaság keretein belül, hanem kiléptek a világba. Ez azt jelenti, hogy a technikai fejlődés, a költségeknek ez a fajta racionalizálása, átfogó termelési, elosztási, szolgáltatási láncokat hozott létre. Ezt követte a pénzügyi világ is, hiszen globális láncokat csak liberalizált pénzügy hálózat tud finanszírozni. Mindez oda vezetett, hogy embermilliárdoknak a helyzete javult az utóbbi harminc évben. Ezt látjuk Délkelet-Ázsia nagy országaiban, Kínában, Indiában, a feltörekvő ázsiai kistigriseknél, de Dél-Amerikában, Argentínában, Brazíliában is. Különböző rendszerekben, eltérő dinamikával, de kitörtek az éhínségnek, a reménytelenségnek, a kilátástalanságnak a szorításából és váltak a világ jövő gazdasági fejlődését befolyásoló, akár meghatározó tényezőjévé.
- A globalizálódás egyben létrehozta a gazdagság és a szegénység közötti mérhetetlen szakadékot is.
- Igen, ugyanez a fejlődési tendencia képtelen arra, hogy a szélsőséges hatásoktól megmentse a társadalmakat. Három dolgot említenék, hogy valójában mennyire sérülékeny ez a modern világ és gazdaság. A klasszikus európai jóléti államokban - az angolszáz modell más, mint ahogyan a dél-amerikai is -, sajátos folyamat megy végbe. Kialakult a globális gazdasági fejlődés, erre ráépült egy elosztási rendszer, amely erős védőhálót teremtett mindenfajta leszakadással szemben. Ez volt a társadalmi béke megőrzésének garanciája is.
A Brexit és Trump megválasztása után Wilders sikere az EU politikai szétesésének egy újabb lépése lett volna. A magyar miniszterelnök az EU bukását jósolva dörzsöli a markát, miközben a hivatalos magyar álláspont szerint az EU-nak önálló hadsereget kell létrehoznia. Nem látni, hogy a pávatáncos Budapestre ki számít szövetségesként a formálódó európai védelmi együttműködésben.
Mint ismeretes, nem sikerült áttörést elérnie a Geert Wilders vezette bevándorlásellenes, euroszkeptikus Szabadságpártnak (PVV) a szerdai hollandiai parlamenti választásokon. Eszerint míg Mark Rutte miniszterelnök formációja, a kormánykoalíciót vezető liberális konzervatív Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) 31 képviselői helyet kaphat, a PVV csak 19-et. Hollandiában a PVV szereplése körüli várakozások mellett az is felfűtötte a kedélyeket az elmúlt napokban, hogy az ország példátlan diplomáciai botrányba keveredett NATO-szövetségesével, Törökországgal.
Mark Rutte holland miniszterelnök, a jobboldali liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) vezetője és Geert Wilders, a bevándorlásellenes holland Szabadságpárt (PVV) vezetője és kormányfőjelöltje televíziós vitájuk közben Rotterdamban 2017. március 13-án. Forrás: MTI/EPA/Bart Maat
Európai visszhang
Nyugat-Európa kormányai – különösen Berlin – melegen üdvözölték az eredményt. Sigmar Gabriel német külügyminiszter kifejezte reményét, hogy Franciaországban is hasonló eredmény fog születni. Valóban, a Brexit és Trump megválasztása után Wilders sikere általános megítélés szerint az EU politikai dezintegrációjának egy újabb lépése lett volna. Ráadásul újabb felhajtóerőt biztosított volna Marine le Pen eurószkeptikus pártjának.
Az Európai Zsidó Kongresszus is üdvözölte a holland centrista erők győzelmét, dicsérve a választókat a populizmus és szélsőségek elutasításáért. A londoni kormányzat is élénk figyelemmel követte az eseményt, hiszen Wilders győzelme gyengítette volna az EU-t a tárgyalóasztal túloldalán a hamarosan induló Brexit-tárgyalások során.
Orbán mellényúlt
Szerdai nemzeti ünnepünkön a magyar miniszterelnök újra az EU-t ócsárolta. Orbán szerint "a brüsszeli bürokraták, a liberális világmédia és a feneketlen bendőjű tőke" szövetségével szemben van ma lázadás kontinesünkön.
Kasszandrai jóslata szerint "Először az angolok, aztán az amerikaiak. És ebben az évben jön a folytatás". Mintha csak összebeszéltek volna, Orbán előtt pár órával a török külügyminiszter, Mevlut Cavusoglu jelentette ki diadalittasan, hogy „az EU esik szét…Úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nem lesz kellemes Európa jövője”. Nos, mindenesetre a hollandok végül másképpen szavaztak, Orbánnak és Cavusoglunak ez most nem jött be.
Aláírásának hatvanadik évfordulója kapcsán sokat hallunk mostanában a Közös Piacot megalapozó 1957-es római szerződésről. Arról kevesebbet beszélünk, hogy az eredeti Közös Piac hat országra volt kitalálva, s nem véletlenül éppen arra a hatra, amely hatvan éve létrehozta.
A Közös Piac egész konstrukciója a német–francia megbékélésre épült, s azokat a területeket fedte le, amelyeken egykor a frankok és a germánok uralkodtak. Franciaország, (Nyugat)-Németország, a Benelux államok és Észak-Olaszország, ez az igazi Nyugat-Európa. Alapjait még Nagy Károly rakta le a nyolcadik században, az a császár, akit a franciák Charlemagne néven, a németek pedig Karl der Grosse formában tisztelnek.
Ez a térség a gyakori háborúk és az állandóan változó határok ellenére kulturálisan és gazdaságilag mindig összetartozott. Innen indultak el a keresztes hadjáratok, itt született meg a kapitalizmus, a reformáció és a felvilágosodás. A német–francia kiegyezéssel voltaképp nem történt más, mint hogy a politika alávetette magát a térség gazdasági realitásainak. Ez azért is könnyen ment, mert az eredeti Közös Piac öt és fél gazdag ország szövetsége volt, amelyben igazából csak az olasz Dél, a Mezzogiorno számított szegénynek. (Ehhez képest ennek felzárkóztatása is csak részben sikerült, és mindvégig terhes volt a korrupcióval, a maffia és a politika összefonódásával.) Charles de Gaulle francia elnök mindvégig következetesen ellenezte a hivatalosan Európai Gazdasági Közösségnek nevezett egység kibővítését, nemcsak Nagy-Britannia, de a skandináv államok felvételét is elutasította.
A római szerződés aláírása, 1957. március 30.
A Közös Piacba 1973-ban vettek fel először új tagokat, ekkor kezdődött a bővítések korszaka, amely 2013-ban Horvátország csatlakozásával valószínűleg jó időre véget ért. Az Egyesült Királyság kiválása hatvanévnyi folyamatos integráció után a dezintegráció kezdetét jelenti. Hat évtizeden át kőbe vésett alapelvnek számított, hogy a közösség rendezni tudjon minden válságot, és ha időnként lelassul is az integráció, végül mindig előre megy, és sohasem hátra. A Brexit ennek a végét jelenti, azt a tabut dönti le, hogy az európai egység egyirányú utca, amelyben lehetnek bukkanók, de soha senki nem hátrál ki belőle.
Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor el kell ismernünk, hogy nyugati szemmel az időközben Európai Unióvá átkeresztelt szervezet válságának egyik oka a keleti bővítés volt. (És persze a görögök felvétele az eurózónába.) Mindkét döntést alapvetően politikai szempontok indokolták: a hidegháború lezárása, az új demokráciák befogadása a nyugati közösségbe s az orosz befolyás megelőzése. A briteknek nem a hollandok, hanem a lengyelek, a magyarok, a bolgárok miatt lett elegük az EU-ból, a németek nem a luxemburgiakat, hanem a görögöket vádolják pazarlással és lustasággal. Ezeket az ellenérzéseket jó ideig elhomályosította a gazdasági növekedés és az európai egység felett érzett eufória. De a hosszan elnyúló gazdasági és pénzügyi válság kikezdte az uniót összetartó konszenzust.
A legfrissebb zöldségekből készült, fogyasszátok egészséggel...
Az oroszok a spájzban vannak, de nyugodtan hozzátehetjük: az amerikaiakkal kézenfogva. Ez meg nem annyira vicces, mint ahogy elsőre tűnik. A reggeli posztban már esett erről szó.
Ma Magyarországon nem az a hír fontos, amit hivatalosan megerősítenek vagy bármiféle nyoma van, hanem az, amiről csak úgy beszélnek. Íme a mai legfontosabb "állítólag" hírek:
Állami média az Indexről: „amerikai érdekeket magyar adófizetői pénzekből is kiszolgáló oligarchaportál”
Orbán a szombati uniós csúcs miatt nem utazhat a portugál-magyarra
Az orosz szolgálatok úgy érzik, szabadon nyomulhatnak Magyarországon. A közmédia Kreml-propagandát sugároz, a letelepedési kötvényekkel illegális ügynököket lehet betelepíteni, és a politikusok tanácsadóit sem ártana átvilágítani.
Mi, az állásfoglaláshoz csatlakozó civil szervezetek elutasítjuk a kormány korlátozó és megbélyegző törekvéseit, mert tudjuk, hogy a magyar társadalomnak szüksége van ránk. Olyan ügyekkel foglalkozunk, amikre mások nem fordítanak kellő figyelmet. Kiállunk magunkért és egymásért.
A magyar kormány régóta kettős kommunikációt folytat: miközben itthon szavak szintjén vívja a szabadságharcát, Brüsszelben aláír olyan egyezményeket is, amelyeket aztán itthon kritizál. Washingtonban is igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Mégis egyre inkább a peremre szorulunk, épülnek le a diplomáciai kapcsolatok. Hová vezet az elszigeteltség? Meddig mehet el uniós tagállam vezetőjeként Orbán? Ezekről is beszélgettünk Krekó Péterrel, a Political Capital főmunkatársával, az Indiana Egyetem vendégelőadójával.
Rövid távon nagy krízist nem várok, de ez hosszú távra már nem igaz. 2021-ig, amikor lejár az uniós költségvetési ciklus, a magyar „modell” működőképes. Csak egy út marad, az európai integráció elmélyítése, amihez az épeszű országok csatlakozni fognak, mert a globális kihívások globális választ követelnek - mondja lapunknak Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter.
A Brexit és Trump megválasztása után Wilders sikere az EU politikai szétesésének egy újabb lépése lett volna. A magyar miniszterelnök az EU bukását jósolva dörzsöli a markát, miközben a hivatalos magyar álláspont szerint az EU-nak önálló hadsereget kell létrehoznia. Nem látni, hogy a pávatáncos Budapestre ki számít szövetségesként a formálódó európai védelmi együttműködésben.
Mark Rutte holland miniszterelnök, a jobboldali liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) vezetője és Geert Wilders, a bevándorlásellenes holland Szabadságpárt (PVV) vezetője és kormányfőjelöltje televíziós vitájuk közben Rotterdamban 2017. március 13-án. Forrás: MTI/EPA/Bart Maat
Aláírásának hatvanadik évfordulója kapcsán sokat hallunk mostanában a Közös Piacot megalapozó 1957-es római szerződésről. Arról kevesebbet beszélünk, hogy az eredeti Közös Piac hat országra volt kitalálva, s nem véletlenül éppen arra a hatra, amely hatvan éve létrehozta.
A római szerződés aláírása, 1957. március 30.