Hírek

Lakner Zoltán: Az ellenzék csapdája

Részletek: Készült: 2018. április 26. csütörtök, 21:32; Találatok: 2012

31059638_105 Bármit gondoljunk a választás lefolyásáról, eredményéről, az eredmények manipulálásáról, jelen tudásunk szerint az újabb kétharmad lehetővé teszi Orbán számára a kivételes állapot fenntartását. Azt a politizálást, amely a jog erejét az erő jogával cseréli fel, és mindent elkövet, hogy ezt az állapotot fenntarthassa.

Az Orbán által március 15-én kilátásba helyezett elégtétel folyamatban van, és továbbra is dübörögni fog a bevándorlásellenesség, hivatkozási alapul szolgálva olyan Alaptörvény-módosításokra, amelyek még nagyobb hatalmat adnak a kormány kezébe.

Teljesen világos, hogy a Fidesznek nincs kétharmados társadalmi többsége, a voksukat leadó választók valamivel kisebb része szavazott a kormánypártra, habár a csaknem 50 százalékos listás eredmény kiemelkedően magas. A versenyfeltételek súlyosan egyenlőtlenek voltak a kormánypárt és riválisai között, de ez a helyzet éppenséggel romlani fog a következő években, mégis ilyen körülmények között kellene újraszervezni az ellenzéket.

Wolfgang Schäuble német kereszténydemokrata politikus egy politikai krízis hosszú távú megoldása kapcsán egy alkalommal azt mondta: olyan ez, mint a maratoni futás, az a titka, hogy rögtön az elején jó irányba kell elindulni.

Most a rajtvonalnál sokak szerint az vár eldöntésre, be kell-e, be szabad-e ülnie az ellenzéknek a NER harmadik kiadásának parlamentjébe.

A rendelkezésre álló tapasztalat nyolc év, amiből az utolsó hármat még csak nem is kétharmados többségben kormányozta végig Orbán, és aminek a végére a parlamenti ellenzék a belső átrendeződés ellenére pontosan ott tart, ahol annak előtte: egyharmadon. Ebből nem következik automatikusan, hogy a parlamenti jelenlét volt a kudarc oka, hiszen elképzelhető, nélküle még szűkebb lett volna az ellenzéki pártok hatóköre. Annál inkább számot kell most vetni azzal, mire mehetnek a parlamentben vagy azon kívül a NER továbbépítése idején.

Három fő érv hangzik el a parlamenti munka felvétele mellett: képviselet, nyilvánosság, pénz. Ezekkel kapcsolatban valóban megfontolandó érvekre találhatunk, amelyek mérlegelése nyomán születhetne a következő évekre szóló stratégiai döntés az ellenzéki oldalon.

A képviseleti érv lényege, hogy a választók, akik ellenzéki jelöltekre voksoltak, nem azért tették ezt, hogy utána a megválasztott képviselők ne vegyék fel a munkát az Országgyűlésben. Az állampolgárok tudták, hogy a szavazatuk parlamenti jelenlétet eredményez, ezt várják most el. Felvethető azonban, hogy az ellenzéki választói motiváció az Orbán-rendszer nyolcadik évében elsősorban annak szólt, hogy Orbánt leváltsák. A képviselet kérdése ettől kezdve viszont főként arról szól – miután a leváltás nem sikerült –:

vajon az ellenzéki parlamenti jelenlét és tevékenység alkalmas-e a rendszerellenes politizálásra? Vagy, éppen ellenkezőleg, a parlament elhagyása nyitna erre több lehetőséget? Például azáltal, hogy a NER díszleteit elhagyó ellenzék társadalmi hitelességet nyerne e lépésével.

A második érv a parlament által biztosított nyilvánosság, hogy például az ülésterem az egyetlen hely, ahol Orbánnal közvetlenül vitába lehet szállni. Jelen körülmények között a megszólalás és a hallatszódás e porondja különösen fontos, mivel itt a képviselők nemcsak bírálhatnak és vitázhatnak, hanem speciális jogaikkal élve értékes közadatokhoz juthatnak. Másfelől viszont megfontolásra érdemes, volt-e eredménye, hatása az Orbánnal folytatott parlamenti asszóknak. S vajon elvi szempontból mennyi értelme van az ellenzék által autokratának tartott vezetővel vitatkozni? Vajon nem kizárólag a tüntetések nyelve volna-e az, amin beszélni kellene Orbánhoz, s vajon nem a Házon kívül kellene-e kommunikálni az Orbán hatalmától szabadulni akarókkal?

Bővebben ...

Brüsszelből nézve sosem volt még ilyen korrupt kormánya Magyarországnak

Részletek: Készült: 2018. április 26. csütörtök, 04:00; Találatok: 2127

orbanbrussz4 Az Európai Unió felsőbb szintjein fogy a türelem a magyar kormánnyal szemben, mivel látványosan nem tesznek semmi jót a korrupció területén. Legalábbis erre utal, hogy az Európai Parlament (EP) költségvetés-ellenőrzési bizottsága (CONT) a mai napon nagy többséggel, 13:2 arányban szavazta meg a témával kapcsolatos véleményét.

A bizottság azt kéri az EP-től, hogy az uniós alkotmány hetedik cikkelye értelmében, függessze fel Magyarország szavazati jogát a tanácsban. A költségvetési bizottság szerint a magyar korrupció jelenlegi szintje, az államháztartás elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiánya, illetve a finanszírozott projektek túlárazása hatással van az uniós források magyarországi felhasználására. Ez pedig sértheti az EU alapértékeit, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti jogállamisági eljárás megindítása, ami egyébként a legsúlyosabb szankció, amivel egy országot sújthatnak.

A vizsgálati anyag szerint 2008 óta Magyarország 19 pontot vesztett a korrupcióérzékelési indexben, ami az egyik legrosszabb eredmény az egész EU-ban. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 41 vizsgálatot végzett 2013 és 2016 között, amivel Magyarország a második legtöbbször vizsgált tagállam. A vizsgált projektek 85 százalékával gond volt, ami a legmagasabb arány az egész Európai Unióban. Az is kiderült, hogy 2016-ban Magyarországgal szemben kellett alkalmazni a legmagasabb összegű pénzügyi korrekciót, összesen 211 millió euró értékben.

g7.24.hu - kapcsolódó cikk

Már a korrupciót is államosította a kormány / 2018.02.22.
Bulgária után Magyarország a második legkorruptabb ország az EU-ban.

Bár Orbán Viktor miniszterelnök szerint uniós támogatások nélkül is nőne a magyar gazdaság, a brüsszeli testület ezt másképpen látja. Az uniós források a magyar GDP 1,9-4,4 százalékát teszik ki és ezekből ered a közberuházásoknak több mint a fele. „Az uniós források nélkül a magyar GDP a 2007–2013-as időszakban csökkent volna” – közölte a testület. Megjegyzik, hogy 2004 óta hazánk több mint 30 milliárd eurót kapott, a pénzügyi korrekció pedig 940 millió eurónál jár már, sőt a rosszul felhasznált források miatti pénzbírság meg fogja haladni az egymilliárd eurót is.

Hiába kapott Magyarország rengeteg pénzt az EU-tól, a gazdaság teljesítménye nem tükrözi a beáramló források hatékony felhasználását. A parlamenti bizottság megállapítja, hogy a magyar GDP 2004 és 2016 között 16,1 százalékkal nőtt, amely csak kismértékben haladja meg az uniós átlagot,

de jelentősen alacsonyabb, mint a többi visegrádi ország (Lengyelország, Cseh Köztársaság és Szlovákia) növekedési rátája.

Nem csoda, hogy a magyar vállalkozások számára a legtöbb gondot a korrupció, a kormányzati favoritizmus és a kormánypolitika átláthatóságának hiánya okozzák a 2017–2018-as globális versenyképességi index felmérése szerint. A kormányzati hatékonyság Magyarországon 1996 óta csökkent, és az ország az egyik legkevésbé hatékony kormányzatú tagállam az EU-ban. Az alacsony színvonalú kormányzás akadályozza a gazdasági fejlődést és csökkenti az állami beruházások hatását.

Bővebben ...

Szele Tamás: Kormányközeli körkép

Részletek: Készült: 2018. április 25. szerda, 00:11; Találatok: 1712

harmadik Kicsit abszurd körképet adni valamiről, ami voltaképpen még nincs is – mert új kormányról május nyolcadika előtt nem beszélhetünk. Addig jó nekünk. De akkor mindenképpen alakul valami, mondjuk afelől nem kell sokat aggodalmaskodjunk, kit kér fel Áder a kormányalakításra, de az izgalmas kérdés, kikből alakul majd meg ez a testület, ide, a hátunkra.

Egyelőre annyi biztos, hogy a nemzetgazdaságot továbbra is Varga Mihály irányítja, már amennyiben itt és most beszélhetünk ilyesmiről: nemzetről beszélhetünk, persze, sőt, kötelező is, de gazdaságról? Inkább annak valamiféle karikatúrájáról, paródiájáról, főleg idén, ugyanis így, a választások után elérte az ország az éves hiánycél kétharmadát. Összehasonlítási alapul: az államháztartás központi alrendszere 871,9 milliárd forint hiánnyal zárta az első negyedévet. A január-márciusi deficit az egész évi előirányzat 64,1 százaléka. Tavaly az első negyedévben 198,1 milliárd forint hiánnyal zárt az államháztartás központi alrendszere.

Ezt kéne kézben tartania a nemzetgazdasági minisztériumnak – hát, Varga Mihály sem szeretnék most lenni, az is biztos.

És még, és még? Kiket tisztelhetünk majd kormánytagokként?

Személyes nézetem az, hogy Szijjártó marad a Kükümnél. Ilyen érdekes neve is csak nálunk lehet a Külügynek, olyan, mint egy óvodai szakkifejezés: „Óvó néni, elestem, bevertem a küküm…” Marad, ugyanis nem létezik sem közel, sem távol ember, aki képes lenne nyomdokaiba lépni, egy utódnak éveket kéne dolgoznia, míg ennyire sikerül blamálnia magát, komoly munkával kéne leamortizálnia a nemzetközi hírnevét: száz szónak is egy a vége, Szijjártó marad, Szijjártó mindenkit pótol, de őt nem pótolja senki.

Hanem a többi néma csönd, szótlan bámulás a kristálygömbbe, meddő találgatás. Egyelőre azt tudjuk, ki nem lesz miniszter.

Elsőként az bizonyosodott be, hogy Lázár János nem lesz az, ahogy ő fogalmazott, „A Miniszterelnökséget befejeztem, a kormányon kívül is van élet”. Van, páran tapasztaljuk is. Lázárt kedvelni sosem sikerült nekem, nem is nagyon volt kit, de érteni annál inkább: őt világos indokok hajtották, nem pillanatnyi érzelemkitörések, még az ellenségei sem nevezhették volna dühöngő őrültnek, ellentétben más honi politikusokkal – ja, hogy nem volt jó ember? Persze, hogy nem volt az. Miniszter volt, nem ember. No, mindegy, ő kiszállt, és csak azt a sejtést hagyta maga után, hogy ahol egy Lázár nem harcol a hatalmi pozícióért, ott lehet, hogy nagy a baj.

Ott lehet, hogy nem is érdemes.

A tegnapi nap híre, miszerint Balog Zoltán is elkerül az EMMI éléről, éspedig egy alapítványt fog vezetni, történetesen azt, amit most is vezet. A távozását bejelentő interjú (az Origóban, hol máshol?) a politikai kötéltánc valóságos csodája, briliáns kis mutatvány, vastapsot neki – Balog, egyedül a kupolában, védőháló nélkül elmagyarázza, miért volt jó úgy eddig minden, ahogy volt, és miért lesz jó, hogy másképpen lesz. Világszám!

„A jövőt illetően két hosszabb beszélgetésem volt a miniszterelnökkel a választások után. Azt mondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ebben a struktúrában és összeállításban marad. Nekem ezzel kapcsolatban voltak változtatási javaslataim, amiket ő nem fogadott el. Felajánlotta, hogy válasszak. Vagy ebben a formában folytathatom a munkát, vagy van számomra más ajánlata is.”

Bővebben ...

Orbán nemzetközi pályán akar játszani, de elbizakodottsága veszélyes az országnak

Részletek: Készült: 2018. április 23. hétfő, 19:59; Találatok: 2055

hungary-7865 A Figyelő Soros-listáján is szereplő CEU-professzor nem hiszi, hogy Orbán Viktor ki akarná vezetni Magyarországot az EU-ból, ugyanis szerinte a miniszterelnök évek óta azon dolgozik, hogy ő legyen az Európai Bizottsággal szembemenők élharcosa. Csaba László úgy véli, az országra a legnagyobb veszélyt Orbán elbizakodottsága jelenti.

– Számított arra, hogy kétharmaddal nyer a Fidesz–KDNP a választásokon, vagy azokhoz tartozott, akik fordulatot vártak?

– Biztos voltam benne, hogy meggyőző fölénnyel nyer a jelenlegi hatalom, azt persze nem tudhattam, hogy kétharmaddal. A Fidesz vezetői közül is többen arra számítottak, többség lesz ugyan, de nem ekkora.

– Így viszont újabb négy évig bármit megtehetnek pillanatnyi érdekeik szerint, hiszen korlátlan felhatalmazásuk van.

– Az Alaptörvényhez nem kell hozzányúlni az ügyek többségénél. Ráadásul szerintem a kétharmad szimbolikus jelentőségű, a kormányzáshoz nincs rá szükség, ahhoz 50 százalék plusz egy szavazat kell. Sőt ha az ellenzék széttagozódott, akkor még 40 százalék is elég. A kétharmad nem jelent korlátlan felhatalmazást, ami az első kormánypárti nyilatkozatokból következne, a kormányzás ugyanis a gyakorlati korlátok figyelembevételével zajlik. Ha arra gondolok, hogy egy olyan ügyben, mint a vasárnapi zárvatartás, ami igazán ideológiai kérdés, visszavonulót fújtak, vagy megtették ezt akkor is, amikor az Európai Bizottság vagy más nemzetközi szervezetek léptek fel határozottan, akkor nem hiszem, hogy bármit megtehetnek. De amikor akkora a mellény, mint az első kormányfői nyilatkozatokból hallani lehet, az rendkívüli veszélyforrás: az ember nem veszi észre, hogy ott van az orra előtt a banánhéj, amin elcsúszhat.

– Milyen területen veszíthetik még el a józan értékítéletüket a kormánypártiak?

– Ha valaki bent akar maradni az EU-ban, nem írhatja be az Alaptörvénybe, hogy rá nem kötelezők az Európai Bíróság ítéletei, ha valaki számít az uniós támogatási alapok pénzére, akkor nem mondhatja, hogy a kitűzött célok nem az övéi, az eljárásrendet nem tartja be. A CEU-ügyben is nehéz elképzelni, hogy egy kormányzat ne venné komolyan: az Amerikai Egyesült Államokban az amerikaiak külföldi tulajdonát védik, sajátjuknak tekintik.

Fotó: Merész Márton

– Vagyis a CEU megkapja a működési engedélyt?

– Szerintem igen. A kormánynak nincs haszna a konfliktusból, el fogják engedni a dolgot. Ezt szokták csinálni.

– Ehhez képest a Figyelőben megjelent Soros-listán más CEU-oktatóké mellett az ön neve is szerepel. Hogyan érintette?

Bővebben ...

Mátyás Győző: Orbán dicső győzelme

Részletek: Készült: 2018. április 22. vasárnap, 22:44; Találatok: 1608

orwell 1984?! - Vajon tudatos, szimbolikus lett volna az indulás időzítése? A reménykedők számára oly mágikusnak számító orwelli évben? Persze tudta akkoriban mindenki, hogy semmi sem történik a híres antiutópia címéül szolgáló évben, de valami megmagyarázhatatlan várakozás mégis ott remegett a levegőben.

Talán kicsit megreccsen a rendszer. Mállott, erodálódott már akkoriban rendesen, de úgy tűnt, eltart még egy darabig a dicstelen agónia. Lehet, mi nem fogtuk fel akkor, hogy a Soros Alapítvány elindulása már a vég kezdetét jelentette? Végül is tényleg egy kis darab nyugat hurcolkodott be a legvidámabb barakkba. S a rezsim vezetői talán meg sem értették, milyen veszélyeket hordoz a rendszerre nézve, hogy a Soros Alapítvány tehetséges fiatalok sokaságának ad ösztöndíjat. Azért is persze, hogy képezzék magukat a tudományban, a kultúrában, de mindenekelőtt azért, hogy beleszippantsanak a szabadság levegőjébe, és megfertőződjenek a demokrácia vírusával. Na ez volt „Soros veszélyes terve”.

Mindenestre a Kádár-rendszer volt már olyan „liberális”, hogy legalábbis megtűrje a Soros Alapítványt, az Orbán-rendszer meg van már annyira illiberális, hogy elüldözze azt.

S ha már a hőskort említettük, annak kapcsán manapság sűrűn kerül szóba, hogy a kivételezett kedvezményezettek között volt maga Orbán Viktor és a Fidesz megannyi politikusa is. És ilyenkor elhangzik az is, hogy a mai NER-potentátok mennyire hálátlanok egykori jótevőjükkel szemben.

Üzenet a Stop Soros-kampánynak tavaly novemberben Budapesten / Fotó: sztivan.tumblr.com

Ez tévedés.

Az tény, hogy Soros nélkül aligha lenne ma Fidesz, de ez akkor közös vállalkozás volt. Az akkori fiatalemberek éltek a lehetőséggel, tanultak, kupálódtak és létrehoztak egy szervezetet, amelyik hozzájárult a korabeli állampárt lebontáshoz. (Azt senki sem láthatta előre, hogy jóval később gőzerővel fognak azon iparkodni, hogy felépítsenek a helyére egy másikat.)

Az pedig a világ legtermészetesebb dolga volna, ha időközben mentor és patronáltjai elkezdenének másként gondolkodni a világról és eljutnának akár a másik nézeteinek teljes tagadásáig is. És akkor nyíltan, érvre-érv megvívnák az eszmei küzdelmet, ami ha úgy adódik, politikai ütközetbe torkollik. Ilyen esetben az egykori haszonélvezőknek nem kell hálásnak lenniük, de legalább az emberi tisztesség elvárható minimumát illenék tanúsítani az ellenféllel szemben. S ebben nagyon cudarul állnak a NER-gengfőnökök, mint azt a szűnni nem akaró Soros-bashing mutatja.

Amúgy is: a hatalomba romlott egykori ifjak és valamikori demokraták nem Soros nézeteit vitatják, hanem a személyt stigmatizálják. Pontosabban: a hatalom propagandistái Soros nézeteit kiforgatják, eltorzítják, meghamisítják és aztán a maguk gyártotta ideológiai katyvasz ellen hadakoznak nagy garral, s közben démonizálják és dehumanizálják Sorost.

Csettintésre méltó teljesítmény a nemzet ellenségét faragni abból az emberből, aki több mint 400 millió dollárral segítette szülőhazáját.

A plakátokra már úgy került fel, mint ősgonosz. Mint Goldstein. A 2 perc gyűlöletből meg permanens gyűlöletorgiát csinált a hatalom.

Bővebben ...

A reális cél az ellenzéki együttműködés kikényszerítése lehet

Részletek: Készült: 2018. április 21. szombat, 22:03; Találatok: 1693

00587992 A választások utáni tüntetések kiváltója legtöbbször az a meggyőződés, hogy valamilyen csalás történt. A tüntetések szervezői ilyen helyzetben nem tehetik meg, hogy a kormánnyal szemben ne legyenek követelések.

A tüntetéseken a követelések realitásánál fontosabb lehet a megfogalmazott üzenetek közösségalkotó hatása, a kiváltott érzelmek.

Ha csak az ellenzéki pártokat nyomasztják, megint úgy tűnne, hogy az ellenzék csak önmagával foglalkozik. Tehát a szervezők alkalmazkodnak a műfaj szabályaihoz, amikor a hatalomban lévő döntéshozók felé fogalmaznak meg erős üzeneteket.

Ha nehezen elérhető, távoli a célkitűzés, erősebb lehet az emocionális töltet. Ez azért működhet, mert könnyebb lehet felépíteni egy erősebb kollektív identitást.

MTI Fotó: Mónus Márton

A tüntetéssorozatok általában akkor fenntarthatók, ha van olyan bejelentés, ami miatt érdemes kimenni, ha rendszeresen van meglepetés és némi változatosság. Most csak kis eséllyel jöhet létre egy a létezőket kiszorító új civil ernyőpárt. A szélsőségesen eltérő világnézetűek közös fellépése viszont elősegítheti az ellenzéki pártok összefogását.

Egyébként pedig az, hogy hogyan viselkedik az utca, nagyon gyakran képet adhat arról, hogy mi történhet egy későbbi választáson. A G7 Beszélgetések vendége Mikecz Dániel tüntetéskutató.

Betöltés…

Bővebben ...

Tóta W.: A történelem vége és az utolsó elnökök

Részletek: Készült: 2018. április 21. szombat, 02:46; Találatok: 1816

95bb3ff3197 Utolsó vezetőiket választják meg az ellenzéki pártok. - Vert hadak vonulnak el odvaikba ezekben a hetekben, hogy lecseréljék a bukásba navigáló vezetőiket, és kifundálják a túlélés receptjét.

Azok, akik most pártjaik élére állnak, e szervezetek utolsó elnökei lesznek. Vagy azért, mert végleg beszippantja őket a NER, vagy mert megértik a kijavítva visszakapott matekdogát, és a közös ellenzéki flottába kormányozzák a pártot.

Az első megoldás a könnyebb. Ezt akarja tőlük a rezsim; ezt fogja segíteni médiafelülettel, pénzzel és kesztyűs kézzel. És ide süppednek saját tehetetlenségüknél fogva. Nem kell persze kimondani kereken, hogy elvtársak, innentől kollaborálunk. Elég megtartani ezeket a pártokat a mostani pályájukon. Biztosítani, hogy továbbra is létezzenek külön-külön, játsszák egymással kisded meccseiket, és méricskéljék szakadatlan, mekkora különbség van sötét rózsaszín és halványpiros között – függetlenül a fekete penésztől, ami az országra borul. Akkor megbízhatóan szállítható az eddigi eredmény, vagyis a Fidesz kétharmada, cserébe a párttagság is megmaradhat a maga aklában. Kerül alájuk széna, friss abrak, lehet kényelmesen, félálomban szuszogni az idők végezetéig.

A kormány majdani megdöntéséhez, a hatalom megragadásához és a következő magyar rendszerváltáshoz nyilván nem ez az út vezet. Sőt, ami oda vezet, az nem is út, hanem függőleges sziklafal, kevés kapaszkodóval, viszont keselyűkkel és mérges pókokkal, golyózáporban.

Nehezen, halkan

A mesterterv végén egyetlen ellenzéki szövetség áll fel a Fidesszel szemben, közös listával és jelöltekkel – nemhogy 2022-ben, hanem már az önkormányzati választáson. Ezt kívánják az Orbántól szabadulni akaró választók, akik eddig is látványos kompromisszumokat kötöttek: például alig várják, hogy megtapsolhassák a színpadra együtt felálló pártjaikat. Az árnyalatokat ebben a képletben felülírja a gravitáció: a világos alternatíva léte. Szép, kerek, egyértelmű megoldás, jól is mutat a táblán, laboratóriumi körülmények között.

Ámde ez a terv rengeteg lemondást követel azoktól, akik most a maguk köreiben viszonylag fontos embereknek számítanak. A lapok rég le vannak osztva. Megvannak a bejáratott arcok, szakpolitikusok, szóvivők, alelnökhelyettesek, még mindig megkapják az UV-adagjukat a reflektoroktól. Még a közismert, megszokott árulók is belakták már a pozíciójukat, mindenki tudja, mikor mivel kell hozzájuk fordulni. – Te Zsolti, kinőtte a gyerek a gokartot, te meg olyan ügyesen árulsz, felraknád a Jófogásra?

Olyanok, mint a magyar honvédség: apró szemétdombokon számtalan őrnagy és tábornok.

Van esély, hogy a szemétdombokból győztes sereg lesz, viszont abban ezek az operettőrnagyok legfeljebb századosok lehetnek, vagy kukták a gulyáságyú mellett. Arról nem is beszélve, hogy csurrant-cseppent eddig is a kormányközeli bizniszekből. Nem azért, hogy most kérlelhetetlen ellenfélként lépjenek fel.

Nekik is lesz egy-két szavuk ezeken a tisztújítási körökön. Nem minden pártból fognak kihallatszani az ökölcsapások – lehet más a parasztlengő! – de a Fidesz ügynökei teszik a dolgukat. Szövegük ismerős lesz: a szuverenitás mindenek felett. De tudni fogjuk, melyik vitorlába fújják a szelet. As a foulness shall ye know them.

És lesz ennek közönsége is. A tagság és a helyi vezetők számára a párt nem csupán az a hideg eszköz, aminek a tüntető tömeg vagy a csalódott szavazó látja. Közösség, amelyben felnőttek, koordinátarendszer, amelyben kiigazodnak, isten, haza, család. Otthon érzik magukat, közösek a kötőszavaik és az emlékeik. Nem elégszer vesszük észre, de civil szerveződések hiányában Magyarországon a pártok jelentős részben helyettesítik a kórust, a nyugdíjasklubot és az anonim alkoholistákat is.

Bővebben ...

Túl drága, ezért nem épül több atomerőmű a világ legnagyobb atomhatalmában

Részletek: Készült: 2018. április 19. csütörtök, 21:15; Találatok: 1719

draga1 Nem építenek több atomerőművet az Egyesült Államokban a legnagyobb ilyen létesítményeket üzemeltető cég egyik vezetője szerint. Az Exelon nevű vállalat elnökhelyettese William Von Hoene az amerikai Energetikai Szövetség washingtoni találkozóján beszélt erről.

A szakember azt mondta, nagyon borúlátó az atomenergia amerikai jövőjével kapcsolatban. A technológia túl drága, ha a meglévő létesítmények képesek tovább működni, illetve az energiatárolási technológia is fejlődik, akkor egyszerűen nem lesz szükség új nukleáris erőművekre, és nem is fogják ezeket megépíteni, mert nem lehetne őket gazdaságosan üzemeltetni.

Az iparágon belül különösen a megújulók támogatói hangoztatják régóta, hogy az atomenergia egyre kevésbé versenyképes. A nukleáris erőművek nagy előnye korábban az volt, hogy bár drága őket felhúzni, az üzemeltetési költségeik nagyon alacsonyak voltak. A fűtőanyag sokkal olcsóbb, mint például egy szén- vagy gázalapú erőműnél, így ezekkel tudtak versenyezni. A megújulók megjelenésével azonban eltűnt ez az előny, hiszen ezek többségében egyáltalán nincs fűtőanyag, így az üzemeltetési költségük még alacsonyabb. Ha egyszer megépítik őket már nem nagyon kell más kiadásokkal számolni, egyszerűen csak termelnek.

Épp ezért a megújulókkal az atom csak addig tudott versenyezni, amíg előbbiek építési, telepítési költségei magasak voltak. A technológia fejlődésével, és a zöldenergia terjedésével azonban a megújuló létesítmények építése egyre olcsóbbá vált, így az atomenergia melletti utolsó gazdasági érvek is szép lassan eltűntek.

A legutóbbi felmérések szerint most már tulajdonképpen minden megújuló olcsóbban termel, mint egy atomerőmű. Arról, hogy a nukleáris energia költségei hogyan alakultak az elmúlt években, még szakmai körökben sincs konszenzus, gyakoribb azonban az a vélemény, hogy a fukushimai katasztrófa óta a szigorodó előírások miatt inkább drágult a technológia.

Bővebben ...

Az ellenzéki mozgalom sikerének öt feltétele

Részletek: Készült: 2018. április 18. szerda, 22:53; Találatok: 2156

tuntetes-fm5 Széles, amennyire lehet, ideológiamentes ellenzéki mozgalomra van szükség, amely azonban nem versenyez a pártokkal, hanem olyan feladatokat old meg, amelyek megoldására a pártok bizonyítottan képtelenek voltak – írják cikkünk politológus szerzői.

Egy héttel ezelőtti elemzésünkben arról írtunk, hogy az ellenzéknek a Fidesz által létrehozott kétpártrendszerben csak akkor van esélye, ha létrehozza a sajá virtuális „ellenzéki pártját”. Azóta lezajlott több sikeres budapesti és vidéki tüntetés, amelyek a résztvevők és a szónokok részéről egyaránt visszaigazolták a közös fellépés igényét.

E közös fellépés előtt ugyanakkor még számos akadály áll. Olyan akadályok, amelyek az elmúlt évtized magyar politikatörténete és stratégiai hibái fényében csak átugorhatók, meg nem kerülhetők: már ha az ellenzéki pártok és szavazók elsődleges célja valóban az Orbán-rendszer választások útján történő lebontása. Öt ilyen feltételt látunk, ezek elérése nélkül a tömegtüntetések csak újabb választás utáni „csalódottságmenetek” lesznek, amíg a résztvevők „meg nem unják, és hazamennek”.

1. A civilek „csak” civilek.

Nevezhetjük ezt Milla-effektusnak is. A civilek, a jelző nélküli állampolgárok szerepe kiemelten fontos a NER lebontásában.

Egy olyan politikai rendszerre, amely mind ideológiai, mind jogi legitimitását a mögötte álló tömegekből nyeri (lásd: békemenet), csak egy ugyanilyen, a választók többségét maga mögött tudó mozgalom lehet veszélyes.

E kulcsszerep ugyanakkor nem jelenthet szerepzavart: a parlamentáris képviseleti demokráciában pártok indulnak a választáson, és csak pártok tudnak kormányozni. A politikai stratégia kérdésében a civilek jogosan fogalmaznak meg követeléseket, de azon a ponton, amikor keresztezi a létező és érdemi támogatottsággal rendelkező pártok szándékait, a „mozgalom” maga is párttá válik, és elveszti eredeti funkcióját. Bár a jelenlegi politikai vákuum csábítóan hathat bizonyos politikai vállalkozókra, hogy civilként töltsék be a pártok szerepét, jó, ha rögzítjük: a most még jobbára vezetés nélküli pártok várhatóan idővel normalizálni fogják helyzetüket. Nem fogják – és nem is szabad – elhagyniuk a parlamentet, amely politikai aktivitásuk (egyben: a magyar politikai ellenzék) szinte egyetlen legális anyagi forrását jelenti. A pártellenes retorika, amely számos korábbi civil tüntetés jellemzője volt, ideje lejárt.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

2. Csak a civil mozgalom teremtheti meg az „ellenzéki párt” infrastruktúráját.

A tüntető tömegnek és a neki keretet adó szervezőknek tehát nem a pártokkal kell versenyezniük, nem a pártok funkcióit kell átvenniük. Nem kell kormányprogramot hirdetniük, de még csak jelölteket állítaniuk sem.

A korábbi kezdeményezések részben pont az ilyen jelentős koordinációs költséget és formális szervezeteket, döntéshozást igénylő feladatokon buktak meg.

Bővebben ...

További cikkeink...

327. oldal / 534