- Részletek
-
Készült: 2017. február 25. szombat, 23:33
-
Találatok: 2157
Volt egy álmom. Szerettem volna idős koromban a megtakarításomból megélni, ezt akkor abban a nyóc évben meg úgy hívták: magánnyugdíj. Jött egy marék fülkeforradalmár és ellopta az egészet.
Volt egy álmom. Szerettem volna a lakás hitelem rendesen fizetni, nem családi összefogásból rendezni. Jött pár barom a hülye nyilatkozatával, és bedőlt a forint. Kösz Kósa, kösz Szíjjártó, anyátokba szorult volna a fejetek.
Volt egy álmom. Szerettem volna a munkámból megélni, főleg az érte kapott bérből és fizetésből kijönni legalább elsejéig. Jött a kormány az új munka törvénnyel, és egyből csökkent a fizum, már csak két napig volt elég. Nesze neked egykulcsos adó, meg a többi f@szság.
Volt egy álmom. Ha elvesztem a munkámat nem szerettem volna megtanulni megélni havi negyvenhétezerből. Jött a kecske Pintérrel, meg a kis Zsiga Marcell, és azt mondták ebből meg lehet élni nekik naponta, én is meg fogom tanulni ezt egy egész hónapban.
Volt egy álmom. Szerettem volna a gyermekem elküldeni a nagy magyar ingyenes felsőoktatásba, de nem tudtam megfizetni az ezért járó tandíjat. Pár okoskodó pártfarok szépen elmagyarázta mi miatt lett elzárva a szegény ember gyermeke a tudástól, és csak véletlenül nem mondták ki: Orbán Viktor nem akarja, hogy az én gyerekem okos legyen.
Volt egy álmom. Azt szerettem volna, ha beteg leszek, vagy bármelyik hozzátartozóm kórházba kerül, ne attól kellejen rettegnem, lesz-e neki ott orvos, nővér, gyógyszer, kötszer, ellátás, fűtés, kaja. Arról nem álmodtam, a kórházakból szép kilátás lesz a stadionokra.
Volt egy álmom. Azt képzeltem ha valaki lop, annak levágják a kezét, nem pedig kastélyt vásárol belőle, meg kisvasutat. Ha valaki meg hazudik, annak a nyelvét vágják ki, nem újságot zárnak be érte, és lovagkeresztet kap érte.
Volt még sok álmom de…
Teljesen megértem ha Orbán Viktor most sír az álmai miatt, és gyilkosnak nevezi azt aki ezt elkövette ellene. Egy olimpia miatti népszavazás bűncselekmény lenne, hiszen a hatalom akkor nem tudja az akaratát érvényesíteni az állampolgárokkal szemben. Csak annyit tennék hozzá Orbán Viktor álmaihoz, hogy pont leszarom őket, a nyavalygása nem őszinte számomra. És éppen ideje hogy elmenjen a büdös picsába mielőtt kitekerem a nyakát a sok hazugságért amit nekem mondott, a sok adóforintért ami a közelében elvesztette a közpénz jellegét, és mészárosodott, rogánosodott, vajnásodott, meg a többi fideszes zsebben szépen, nyom nélkül, ráadásul ügyészi felügyelettel eltűnt. Nekem az én álmaim voltak fontosabbak, és azokat ő vette el tőlem. És cserébe nekem még ezt meg is kellene köszönni neki. Egy vasvillával meg is teszem. Vagy egy választással.
Bandita
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 24. péntek, 22:45
-
Találatok: 1891
Több gimnazistára és több diplomásra lenne szükség, nem pedig kevesebbre – mondja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki nem tartja helyesnek a tankötelezettségi kor leszállítását, nem hiszi, hogy csak mérnökökre lenne szükség, és óv a hirtelen reformoktól. A világhírű matematikus szerint lemaradtunk a világtól, az iskolának kreativitásra, csapatmunkára és modern civil ismeretekre is jobban kellene tanítania. Javulóban van az Akadémia és a minisztérium közötti együttműködés, de a korábbi javaslataik az asztalfiókban végezték – derül ki Lovász László Indexnek adott interjújából.
„Gyermekeink jövője a legfontosabb, nyitott, gondolkodni tudó, információkat kritikusan szemlélő fiatalokra van szükség” – mondta korábban. Hogy látja, ebbe az irányba megy a magyar iskolarendszer?
Ha ezt nem valósítjuk meg, az ország jövője forog kockán. Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen irányba mozduljon el az oktatásunk. De nem örülnék annak, ha kampányszerűen, egyik napról a másikra történne a változtatás, minden munkához nyugodt körülmények kellenek.
A diákok kreativitásának erősítése mindenképpen cél, de a világban való eligazodásuk, kellő tájékozottságuk is. Most mindkettővel van probléma. Egy érettségiző diáknak ma túl kevés az ismerete a jogról, a gazdaságról, a pénzpiac működéséről, így olyan csapdákba fut bele, mint a svájci frankban felvett hitelek. De arra is meg kellene őket tanítani, hogy kreatívak legyenek. Az amerikai oktatási rendszert is sok mindenért lehet kritizálni, de ezt például jól csinálják: a team munka, az együttműködés, vagy általában a projektszemlélet elsajátíttatását: hogy egy feladat nem arról szól, hogy az óra előtti este megtanulom az anyagot, aztán elfelejthetem, többé nem lesz rá szükségem – a tanultakat össze kell tudni kapcsolni. A magyar iskola erre nem igazán készít fel.
A világ haladt el a magyar oktatási rendszer mellett, vagy magunkhoz képest is romlottunk mondjuk a hetvenes évekhez képest?
Ezeket a kifogásokat nagyjából akkor is meg lehetett volna fogalmazni. Inkább mások hagytak le bennünket. Közben pedig a világ is sokkal komplexebb lett, a Kádár-rendszerben például nyilván nem volt szükség ilyen szintű pénzügyi tudatosságra. A közoktatási reform hosszú távú folyamat, az eredmények, lehet, hogy csak 10-15 év múlva lesznek láthatóak. De ez nem jelenti azt, hogy ne kellene azonnal elkezdeni.
„Biztos alapok átadását sem végzi el az oktatási rendszer. Az oktatás helyzete jelentősen leromlott” – fogalmazott korábban. Közben kijöttek az újabb PISA-eredmények, amelyek minden korábbinál rosszabbak. Hol a nagyobb baj, a tehetséggondozással, vagy a skála másik végén, az alapkészségekkel sem rendelkező tanulók tömeges kitermelésével?
Nyilván azért panaszkodunk az elvándorlásra, mert a nemzetközi piac értékeli a tehetséges végzetteinket. Bár területenként különbözik, de ezzel nincs nagy baj. A nemzetközi tapasztalatszerzés elengedhetetlen, itt az a nagy kérdés, hogyan lehet őket visszacsábítani, vagy egy nemzetközi körforgásban más országokból idehozni helyettük tehetséges kutatókat.
Sokkal nagyobb probléma a lemaradó rétegek helyzete, akiknek eszükbe sem jut feltétlenül, hogy a tanulással lehet előrejutni. Az én gyerekkoromban a szüleim mindig azt mondták, csak azt nem tudják elvenni tőled, amit megtanultál. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 24. péntek, 05:27
-
Találatok: 1563
Fut a gyáva, és ehhez még le se kell szavazni. Legyőzhető. Sajátos népszavazási kultúra bontakozott ki Magyarországon. Amint egyáltalán felmerül egy sikeres referendum lehetősége, mindenható miniszterelnökünk hóna alá csapja a farkát, és menekül árkon-bokron át. Olyan gyáva, hogy le se kell szavazni.
Bátran elfutott, el ő. Tele a pelus, a más napokon olyan bőségesen áradó merészség pedig, amivel a világtörténelem szervókormányát pörgeti, ilyenkor elapad. Hétköznapokon ő maga az egész nemzet, de minimum kétharmad. Viszont ezek az igazi ünnepek: amikor pár százezren nemet mondanak, és akkorát pukkan a hólyag, hogy beleremeg a Kárpát-medence.
Nem először történik így. A vasárnapi boltzár ellen elég volt egyáltalán beadni a népszavazási kezdeményezést. Még összegyűjteni se volt idő az aláírásokat, már szavalta is az egész frakció, hogy meggondolták magukat, szánják-bánják, szavazni okafogyott.
Feladták harc nélkül most is. Épp csak rájuk kellett ijeszteni, semmi nem történt még, csak a lehetőség villant fel, hogy alulmaradnak. Ennyi kell nekik, mint minden bullynak: valaki, aki feláll, és nem hagyja magát.
Pedig ha hinnének abban, amit csinálnak az országgal, akkor nyilván kéznél lennének az érvek. De hát mély kuss volt eddig is. Hallgattak az olimpiát proponáló macherek, a kormánypolitikusok, fejvesztve menekült mindenki már egy hónapja. Nincs ellentámadás, nincs érvelés. Pedig most jöhetne a harc, amit állítólag annyira szeretnek. Végre egy kihívás.
Tényleg nemzeti ügy ez? Sorskérdés? Akkor nem lehet nála fontosabb a Fidesz pillanatnyi érdeke, hanem győzelemre kell vinni. Nosza, tessék elmagyarázni, mire is lesz jó az olimpia! Kik fogják auditálni, hogy fel se merülhessen a korrupció vádja? Ajánlhatom a Transparencyt, vagy éppen azért kell őket kitakarítani, mert zavarják a lopást? Mennyi a bevétel, vagy mennyi a maximális veszteség, és kik felelnek, ha nem annyi? Mit rontottak el kábé az összes olimpiával az utóbbi időben, és bezzeg mi hogyan nem fogjuk, továbbá mekkora nézettsége van a szabadfogású kempingbiciklizésnek napjainkban, és abból mennyi profit várható? Nem ördöngösség, plakáthely van, pénz van, semmi akadálya nem lenne, hogy győzzön az igazság. Ha volna.
De nincs. Csak a szégyellős elsompolygás maradt. Ismét.
Magyarország kormánya nem mer a népe szemébe nézni. Alapélményük a szégyen. Szaladnak a mikrofonok, kamerák elől, megfeszülnek, hogy kikerüljenek minden vitát. Vastag a bőrük, de rettegnek a felkérdezéstől, mert tudják, hogy a felkészültségük, az ötleteik, a tetteik, az egész teljesítményük – reménytelenül védhetetlen. Szoronganak és menekülnek előlünk, kiveri őket a hideg veríték, ha álmukban megjelenik egy tízfős civil szervezet, amelyik nem adja fel, és nem lehet őket kirúgni. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 23. csütörtök, 08:07
-
Találatok: 1861
A Fidesz témáit erőltetni kell, az ellenzékét viszont agyonhallgatni, a kínosakat és érdekteleneket pedig elengedni – így készítette fel a kampányüzemmódra Rogán Antal a kormánypárti képviselőket a visegrádi frakcióülésen. Ezen a héten láthattuk a stratégia alkalmazását: Orbán harcot hirdet a parlamentben, az ellenzék felvetéseit ignorálja, az olimpiát pedig ejti. Mostantól egy győzelem számít: a választási újrázás.
Orbán Viktor múlt héten, a visegrádi frakcióülés első napján figyelmeztette a kormánypárt képviselőit: mostantól elvárja a fegyelmet. A miniszterelnök számára ugyanis elkezdődött a kampány, innentől kezdve nem tűr kibeszélést, áskálódást. Orbán szerint a választásokig csak a saját témáikkal foglalkozzanak, a nem megnyerhető meccseket semmiképpen sem szabad vállalni, vagy ahogyan a dakoták mondanák, le kell szállni a döglött a lóról. Pontosan úgy, ahogyan most az olimpiai pályázat ügyében eljártak.
Azokat a témákat kell napirenden tartania a Fidesznek a választásokig, amelyekkel több ember ért egyet, mint ahányan a Fideszt támogatják – ezzel a tanáccsal már Rogán Antal propagandaminiszter látta el a képviselőket. A legkézenfekvőbb ilyen téma a miniszter szerint a bevándorlás ügye, hiszen a 2016-os (az előírtnál alacsonyabb részvétel miatt amúgy érvénytelen) kvótanépszavazás is azt bizonyította, hogy a terrorveszéllyel és az iszlám Európát fenyegető térhódításával riogató kampánnyal a Fidesz nagyjából egymillióval több szavazót tudott a saját álláspontja mellé állítani annál, mint ahányan 2014-ben a pártra szavaztak. Ezt a felhízlalt tábort kellene értelemszerűen 2018-ra is megtartani.
Rogán szerint e célra alkalmas téma lehet a „migránsimportban érdekelt álcivil szervezetek” gyalázása, illetve a sorosbérencezés napirenden tartása (a kipécézett szervezetek új kategóriába sorolásáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen). A kormányzati kommunikáció koordinálásáért felelős miniszter szerint az emberek a munkahelyteremtéssel, közbiztonsággal, és rezsicsökkentéssel kapcsolatos kérdésekre is vevők, meg persze a kormány Brüsszellel szembeni „függetlenségi harcára” is.
Az EU önmagában túl népszerű, de ez sem akadály
A kampányfelkészülésről tartott előadásában a miniszter a Századvég által készített közvélemény-kutatások diagramjaival próbálta illusztrálni a képviselőknek, hogy az sem mindegy, hogy egy kérdéskört hogyan vetnek fel a nyilvánosságban.
Az Európai Uniót önmagában például – mint mondta – nem érdemes támadni, mert az intézmény bizalmi indexe szinte minden választói rétegben meglehetősen magas. Ha viszont a brüsszeli bürokráciáról, vagy Magyarországgal szembeni támadásairól esik szó, akkor sokkal inkább a kormány mellé állnak az emberek.
Nem érdemes Rogán szerint általánosságban támadni a civil szervezeteket sem, a felmérések szerint ugyanis az emberek nagy része hasznosnak ítéli a munkájukat és bízik bennük – mellesleg a rendőrségénél, az egyházaknál és az igazságszolgáltatásnál is jobban, nem is beszélve a politikusokról. Ha viszont a kérdést a külföldről támogatott, külföldi pénzből gazdálkodó civil szervezetekről teszik fel, akkor a felmérések szerint egyből ellenségesebbé válnak, és a szervezetek elszámoltatását sürgetik a megkérdezettek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 22. szerda, 05:53
-
Találatok: 2143
Akkor pislogjunk mi szépen tovább, emberek: miközben a nemzeti elmehábor buzizik a parlamentben, mint állat, a propaganda és csatolt testrészei hazudoznak két óránként valami tök mást olimpiaügyben, a magyarok egymásnak esnek mert az jó, a Magyarország néven futó családi vállalkozás malmai őrölnek tovább rendületlenül.
Régóta nem beszéltünk – ez az egész olimpiás f@szverés is gyakorlatilag kiváló indokot szolgáltat arra, hogy ne is beszéljünk – az Orbánmaffia Zrt. legújabb kalandjairól egy bágyadtan szundikáló, semmiből semmit nem tanuló és nem értő, polgárilag öntudatlan országban.
Tegnap lett volna hír, ha nem minden a soha egy pillanatra nem létezett, olimpiának csúfolt nemzeti ügyről szólt volna, hogy a buzizó nemzeti após veje – Tarlós főbohóc és a Fővárosi Önkormányzat segédletével – megszerezheti a 2010-ben felújított, ám elszámolási viták miatt az állam nyakán maradt Rác fürdőt. Nem, dehogyis piaci áron: a hétmilliárdos létesítmény akár 3 milliárdért is Tiborcz Sajátláb István érdekeltségébe kerülhet, miután az önkormányzat nem ír ki nyílt pályázatot a fürdő értékesítésére (noha nyilvános tenderen akár többet is kaphatna érte). Ehelyett átengedi az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banknak a nagyszerű lehetőséget, hogy találjon rá vevőt.
Perszehogy a balliberális sajtó értesüléseire hivatkozva ilyen dolgokkal vádolni szegény nem közszereplő, nem fatolvaj, nem enyveskezű Demiközükhozzá? Pityut, hatalmas aljasság. A keszthelyi kikötőhöz, a turai Schossberger-kastélyhoz, a Mahart-házhoz, a Spitz-villához, a bodajki Hochburg–Lamberg-kastélyhoz sincs semmi köze neki, ezért is felháborítóak ezek a találgatások. Méghogy Rác fürdő, hova gondolok?
Pedig. Jusson is eszébe mindenkinek a felcsúti stadion tetején török milliádosokkal mászkáló nemzeti apósról, hogy a turai Schossberger-kastélyt például konkrétan annak a BDPST Zrt.-nek az egyik cége vette meg tavaly, amelynek bejegyzési illetékét véletlenül Tiborc István személyesen fizette be. Ez a vállalat pedig az Orbán Viktorral a felcsúti stadion tetején mászkáló török milliárdos két cégében is tulajdonos.
Tehát milyen turai kastély? A 444 szerint a török milliárdos de facto üzlettársa Tiborcz szatellitcégeinek a kastélybizniszben. Közös cégük vette meg majd adta tovább egy FBI által keresett szaúdi vállalkozónak a József-nádor téri Postabank-palotát, de közös cégüké a Városligeti fasorban lévő Spitz-villa is.
És igen, ezek után Havasi Bertalannak nem sült le a nem létező bőr a pofájáról, amikor azt tudatta a plebesszel és a sajtóval, hogy Orbán magánprogramjáról nem áll módjában tájékoztatást adni, és megnevezni az embert, akinek a háza végében álló stadion tetejéről mutogatta szombaton, hogy ez is az enyém, az ott Nárcisz kutya vityillója, balra az a sor az apámé, amott kicsit távolabb a zseniális gázszerelőm rezidenciája, az még anyám nevén van, azon ott már túladtam, és így tovább.
De mivel nem mindenki hülye, és a sajtó még nem halt ki teljesen, tudjuk, hogy a magánprogram keretében történt magánlátogatás főszereplője Erdogan véreskezű török diktátor jóbarátja, a Galatasaray futballklub volt elnöke, egy dollármilliárdokat érő cégbirodalom tulajdonosa, akinek egyik cége üzemelteti a törökországi magyar kereskedőházakat (!), aki Ghaith Pharaon ex-professzor-bűnöző valamelyik cégével is üzletelt. Sőt a magyar főkonzulátus is az ő irodaházában székel (!). 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 20. hétfő, 22:57
-
Találatok: 1635
Orbán Viktor már felnőttként tanult meg síelni, és amikor egy síversenyen felesége után csak második lett, az eredményhirdetésre elintézte, hogy külön férfi és női kategória legyen. Erről maga Lévai Anikó beszélt egy interjúban, ahol próbálta emberközelivé tenni a miniszterelnököt, és betekintést adott abba is, hogy mennyire kompetitív ember Orbán. Sőt, felhozott egy példát arra is, hogyan versenyez a miniszterelnök.
Lévai Anikó elárulta, hogy a kormányfő még neki sem hagyja, hogy legyőzze. Ha együtt futnak, végig úgy tesz, mintha megfulladna, a végén kezd sprintelni, és persze le is hagyja.
Orbán Viktor egyszerre dolgozik keményen, és kerüli meg a szabályokat a győzelemért. A második és harmadik Orbán-kormányokról ezzel párhuzamosan a Fidesz próbálta azt sugallni, hogy az erő kormányai, amelyek nem futamodnak meg az ellenállástól, hanem maguk alá gyűrik azt.
Ehhez képest most itt van az olimpia ügye. Ebben pedig egyelőre nem az erő politikáját mutatja a kormány, Orbán Viktor pedig a legkevésbé sem tűnik kompetitívnek.
A budapesti olimpia megfúrásához már az elég volt, hogy egy teljesen ismeretlen civil szervezet elkezdett aláírásokat gyűjteni, hogy egyáltalán lehessen arról szavazni, legyen-e Budapesten olimpia. A kormány pedig, miközben korábban hatalmas lendülettel állt ki az olimpia ügye mellett, elkezdett szépen lassan kihátrálni és úgy csinálni, mintha csak Tarlós István szeretett volna egyedül olimpiát rendezni Budapesten. Ezzel az egyetlen probléma az, hogy mindenki pontosan tudja, hogy az olimpia Orbán Viktor álma volt, ezért elég nehéz lesz úgy csinálni, mintha nem is akarta volna.
Persze az olimpiai pályázatot Budapest még nem vonta vissza. De most épp nagyon úgy tűnik, hogy vissza fogja vonni. Ez akár a szerdai fővárosi közgyűlésen is megtörténhet, ha Tarlós és Orbán is úgy akarja. Az mindenesetre már biztos, hogy Budapesten nem lesz olimpia, Orbán pedig kezd kihátrálni a harcból.
És nem is ez az első alkalom, hogy a férfias miniszterelnök kihátrál egy harcból. Sőt. Az Orbán-kormányok hozzáállását a küzdelmekhez elég röviden össze lehet foglalni.
- Csak olyan ellenféllel harcolnak, amelyet ők találtak ki, megfoghatatlan, vagy amely nem tud visszaszólni.
- Csak olyan társadalmi vitákba állnak bele, amelyekben nincsen vita.
- Orbán pedig csak olyan kérdésekre válaszol, amelyek a baráti sajtótól jönnek.
Nézzük a Fidesz nagy ellenségeit az elmúlt hat évből!
Brüsszel
Az Európai Unió, amit a Fidesz szeret Brüsszelnek nevezni, elég megfoghatatlan ellenfél. Egyrészt eleve nem egy szervezet, hanem legalább három, amelyből minimum kettőben elég erősen benne van Magyarország is. Az EU legfontosabb szervének, a kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak Orbán Viktor is tagja, az Európai Parlamentben pedig magyar képviselők is vannak, ahogy ül magyar biztos is az Európai Bizottságban. A brüsszeli ellenségképet egyértelműen az mozgatta, hogy a magyar szavazók egy része az Európai Uniót olyan felettes hatalomként képzeli el, amelynek nemcsak hatása van az életünkre, de meg is nyomorítja azt. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 19. vasárnap, 16:01
-
Találatok: 1639
Hát akkor Botka is alapot vetett, jól megmondta a tutifrankót, majd ígért potenciális választóinak fűt-fát, éppencsak Budapest-Brüsszel villamost nem, belerúgott három nagyot meg két kicsit Gyurcsányba, majd megpihent, miként az Úr a hetedik napon. Legsikeresebb teremtési akciója az volt, mikor meghirdette: Legyen sötétség, és lőn, és az Úrnak ez tetszett. Ha Botka olyan magas lenne, mint amekkora hülyeségeket mond... - szóval, olyan magas.
Kérdezhetnétek, milyen alapon kritizálom a haladás villamosáról állandóan lemaradó reménységünket, akkor én meg elmondhatnám, hogy azon az alapon, hogy én akkor is kitartottam a Szocialista Párt mellett,. mikor ez számomra valóságos egzisztenciális kockázatot jelentett, választójuk voltam a rendszerváltás első napjától, megalakulásuk óta, de nagy a gyanúm, hogy ennek is vége.
Úgy vagyok ezzel, mint Királyhegyi Pál, mikor fenéken rúgta a keretlegény: Most ment el a kedvem az egésztől.
Valamit ugyanis elmond, hogy valaki, aki el akar világgá küldeni egy diktátort, az többször említse meg potenciális szövetségesét negatív szövegösszefüggésben, mint a diktátor nevét, és az ország szétzüllesztését adóztatással akarja szankcionálni.
Az is sokat elárul, hogy azt állítja, hogy választási győzelme esetén az állami korrupció felszámolásával és az "oligarchák és kiváltságosok" vagyonának közteherviselésbe vonásával meg lehet oldani az egészségügy és az oktatás problémáit.
Hogyne.
Vagy kisnyúl, hiszen a gond ezer, és nem csak anyagi gondok vannak, hanem millió más probléma is, talán oda kellett volna figyelni az érintettekre, mikor kint szaladgáltak az utcán, de meg kellett várni, míg felvágják az ereiket, vagy feladják a reménytelen harcot.
Aztán itt ez az esélyegyenlőségi kérdés is.
Ez - állítólag - tévút volt, merthogy ez nem megoldás, a baloldali kormányok adósak maradtak a vagyoni különbségek felszámolásával, ami egy igazán helyes célkitűzés.
Nem akarom elkeseríteni a Nagy Elméleti Szakértőt, de ezzel már kísérletezett egy kis kecskeszakállas próféta is, követve mindenféle nagyszakállúak tanait - mindegyikük ezerszer okosabb volt a szegedi polgármesternél, mégse nagyon sikerült megoldani a problémát, másrészt meg talán meg kellene kérdezni a népet, akar-e ilyen társadalmat, vagy mégis maradjunk meg a kapitalizmusnál, ha már így esett?
Nem egészen tiszta a kép, akkor most osszuk fel Csányi és Mészáros vagyonát a szegények között, vagy mégis, hogy lesz ebből vagyoni egyenlőség?
Azt se nagyon értem, miért képzeli azt, hogy a rendszer már eljutott arra a mélypontra, amikor már csak az egy fehér elefánt - nevezetesen ő - között lehet választani, és holnaptól mindenki rohan majd jobbról-balról rá szavazni, merthogy kiérlelt és reális programjának senki nem tud ellenállni?
Hát - nem akarok vészmadár lenni - ha már madár, legyen liba - de attól tartok, hogy az emberek ennél azért okosabbak, meg elkötelezettebbek ide-oda, és nem fognak Botka ujjának egy csettintésére pártot, elvet, véleményt váltani.
Azt mondta: A jövőben mindent másképp kell csinálni, hozzátéve: se Horthy, se Kádár retróra nincs szüksége a magyaroknak, de még a rendszerváltás utáni kormányok elhibázott politikájára sem.Rá van szükség, gondolom...
Talán az alapoknál illene kezdeni: kitől származik egyáltalán Botka felhatalmazása a miniszterelnök-jelöltségre?
Mert ha a jelölése nem volt demokratikus, akkor mi a biztosíték arra, hogy esetleges győzelme esetén demokratikusan fog viselkedni?
Aztán az is érdekelne, hogy miután meghirdette a többfrontos harcot, biztos benne, hogy ez az ország és benne a baloldal meg a demokratikus oldal további harcra vágyik? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 19. vasárnap, 05:23
-
Találatok: 1687
„Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem...” (Részlet a katolikus mise bevezető szertartásából)
Hét év a politikában rettenetesen hosszú idő, és a történelemben sem csak egy epizód. A második világháború után (ami egyes források szerint még Gyurcsánybajnainál is nagyobb pusztítást végzett) mindössze hat esztendő alatt, 1945 és 1951 között a fővárosi polgárok újjáépítették a szétbombázott Budapestet – azóta is jórészt az akkor helyreállított épületekben élünk. Finnország 1992-93-ban akkora gazdasági válságot élt át – 20 százalék fölé ugró munkanélküliséggel, meghatszorozódó államadóssággal, egy év alatt a nemzeti valuta 40 százalékos értékvesztésével –, amire Magyarországon a rendszerváltás óta soha nem volt példa. 1995-ben viszont már teljesítette az EU-tagság feltételeit, az ezredfordulóra pedig egész Európa legjobban működő jóléti állama lett. Vagyis aki azt állítja, hogy (bármekkora dúlást okozott is szerinte az „elmúltnyolcévnek” nevezett, 2002 és 2010 közötti időszak) hét év alatt ne lehetett volna a korábbi hátrányt előnyre változtatni, az a történelmi példák alapján nem mond igazat.
Az Orbán-kabinet hetedik éve kormányoz. Közben belevitte az országot – még Matolcsy pénzügyminisztersége alatt – egy külső ok nélküli kisebb recesszióba, és a gazdasági növekedésünk hétéves átlagban azóta is a legalacsonyabb a térségbeli EU-tagországok között. Szintén az utolsók vagyunk a bérek abszolút értékében és vásárlóerejében, a beruházási rátában, a külföldi beruházások mennyiségében, a cégalapítások arányában, meg szinte az összes fontos gazdasági mutatóban. Közben az államadósság gyakorlatilag nem változott - a bruttó kicsit csökkent, a nettó valamennyit nőtt, ha a meglovasított Manyup-pénzt nem számítjuk -, a munkahelyek száma pedig szinte pontosan annyival bővült, ahányan közmunkásnak álltak vagy külföldre mentek dolgozni. Mellesleg: 2002 és 2010 között ugyanúgy 14 százalékkal emelkedett az egy főre jutó magyar GDP (8600-ról 9800 euróra), mint 2010-től mostanáig (9800-ról 11230-ra). Az egyetlen különbség, hogy akkor nagyobbrészt hitelből, most pedig az uniós források egyszeri, soha vissza nem térő bőségéből finanszíroztuk a csigatempójú növekedést. A költségvetési egyensúly fenntartásának pedig, mint lentebb látni fogjuk, a lerongyolódott humán infrastruktúra és az elmaradt modernizáció formájában olyan súlyos ára lett, amit még évtizedekig fizetni fogunk.
Aki hét éve ül a trónon, a legújabb kori történelmünkben szinte példátlan hatalmat tartva a kezében, az nem mutogathat másra, és nem okolhatja a végzetet vagy a globalizmust a sikertelenségért: az „elmúlthétévvel” (ami már alig kevesebb, mint az elmúlt nyolc), a saját bűneivel, tévedéseivel és szándékos kártételeivel neki kell elszámolnia. Lesz miért: sokat vétkezett.
Gondolattal...
Ami Magyarországot – mondjuk – a már említett, kiugróan sikeres Finnországtól megkülönbözteti, az leginkább egy mentalitásbeli eltérés: a finn gondolkodásban nyoma sincs annak az ideának, hogy a problémáikért valaki más lenne a felelős. Pedig okuk éppen lenne rá, hogy így gondolják, hiszen őket is alaposan megtépte a balsors: hétszáz évig svéd-, majd újabb bő száz esztendeig orosz elnyomás alatt éltek, csak 1917-ben váltak először függetlenné, és azt a bizonyos negyedszázaddal ezelőtti válságot is a Szovjetunió összeomlásának köszönhették. Ennek ellenére sosem okolnak másokat, ami nagyon praktikus, mert amíg más a hibás, addig nem kell változtatni semmin, ők viszont rendszerint gyorsan reagálnak a saját hibáikra. Mi ellenben – és ezt a gondolkodást a miniszterelnök meg a keze alá dolgozó kommunikációs csapat a csúcsra járatta – mindig másokban találjuk meg a felelőst. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. február 17. péntek, 05:56
-
Találatok: 1740
Bőven 200 ezer felett lesz azoknak az aláírásoknak a száma, amelyeket pénteken ad le a 2024-es budapesti olimpia ellen, illetve a helyi népszavazás kiírásáért küzdő Momentum Mozgalom, valamint a szervezetet támogató pártok a Fővárosi Választási Bizottságnak – tudtuk meg. Információink szerint a január 19-én indult, NOlimpia elnevezésű akcióban csak a Momentum mintegy 160 ezer aláírást gyűjtött, a szervezetet támogató ellenzéki pártok pedig összesen csaknem 50-60 ezret szedtek össze az utóbbi szűk egy hónapban.
Mindez azt jelenti, hogy szinte bizonyosan ki kell majd írni a budapesti népszavazást az olimpiarendezés kérdésében. A referendum elrendeléséhez ugyanis 138 ezer hiteles aláírás kell, de mivel ezt a számot bőven meghaladták, az ilyenkor szokásos 15-20 (akár 25) százaléknyi érvénytelen aláírással számolva is bőven meglesz a szükséges támogatószám. Egyelőre nem tudni, hogy az akció sikerére mit lép a Fidesz, mindenesetre Lázár János már igyekezett „hűteni” a kedélyeket és a várakozásokat.
A kormánypárt eddig érdemben nem kommentálta az aláírásgyűjtést. Több, névtelenséget kérő fideszes forrás viszont a napokban arról számolt be, hogy lehetőleg minél gyorsabban túllépnének a témán, mivel egy referendum komoly mobilizációs erőt adna az ellenzéknek. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón is csak arról beszélt, hogy „várjuk meg, mi lesz a népszavazási kezdeményezés eredménye”, illetve hogy tiszteletben tartják a választópolgárok döntését. Mint fogalmazott, a kormány fontosnak tartja a népszavazás eszközét, a miniszterelnök pedig szavai szerint egy „igen-igen bátor ember, nem szokott megfutamodni semmitől sem, és én soha nem tapasztaltam, hogy bármiféle ellenérzés lenne benne azzal kapcsolatban, hogy népszavazás vagy konzultáció legyen erről a kérdésről”. Volt azonban óvatosabb része is a tájékoztatónak, amikor azt fejtette ki a másik két pályázó városra, Párizsra és Los Angelesre utalva, hogy itt „Dávid és Góliátok” harca zajlik. „Az esélyeket illetően óriási harc van, és nagy hátrányban vagyunk két óriási ellenféllel szemben (…) Én jelen pillanatban nem vagyok optimista az esélyeket illetően” - fogalmazott.
Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője ugyancsak hárította a témát, amikor tájékoztatóján arról beszélt, hogy mivel az olimpiai pályázatot Budapest adta be, így a kormánynak és a Fidesz-frakciónak lényegében annyi köze van az olimpiához, mint a DVTK kezdőcsapatához. „Azon sem törjük a fejünket, hogy a DVTK a vasárnapi fordulóban milyen összeállításban fog kimenni a pályára. Semmi közünk hozzá” - mondta.
Kézenfekvő lehetne egyébként a 2024-es pályázat visszavonása – ezt Budapestnek kellene megtennie –, de kérdés, hogy ezzel elkerülhető-e a népszavazás, ha már összegyűlt az elegendő számú hiteles aláírás. A kormány legutóbb tavaly tavasszal a vasárnapi boltzár ügyében fújt látványosan visszavonulót, de akkor egészen más volt a helyzet: egy már egy éve hatályban lévő szabályból kellett kihátrálni, miután a kopaszbalhé után a Kúria végül a szocialisták kérdésének adott zöld utat. Akkor azonban még nem indult el az aláírásgyűjtés, így nem volt kötelezettség sem a referendum kiírására, ami a kormányzati lépéssel okafogyottá vált.
Erős elutasítás
Mindössze a lakosság negyede támogatja a budapesti olimpiát – derült ki a Republikon Intézet friss felméréséből. A közvélemény-kutatás szerint az ország lakosságának közel fele, 44 százaléka gondolja úgy, hogy nem kellene megrendezi a 2024-es olimpiát Magyarországnak, és mindössze a válaszadók egynegyede nyilatkozta azt, hogy támogatja a budapesti nyári játékokat. A fővárosban ennél kiegyenlítettebb az arány, mind a támogatók, mind az ellenzők a lakosság nagyjából harmadát teszik ki, viszont azok között a budapestiek között, akiknek határozott véleményük van, jóval nagyobb az aránya azoknak, akik nem támogatják a rendezést.
Bővebben ...
